Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-17 / 114. szám

ESZAKMAGYAROÍtSZAG Szerda, 1961. május it 4 ff, Miskolci Munkás Színjátszó Napok ÉJFÉLI MISE Az SZMT színjátszóinak bemutatója a Kamaraszínház- rietfon este -Dan megkezdődött a II. Miskolci Munkás Színjátszó Na­pok előadás-sorozata. Az előadás előtt Némcthy Ferenc Jászai-díjas színmű­vész, a miskolci városi tanács szín­játszó szakrelerense üdvözölte az elő­adás-sorozat szereplőit és résztvevőit; méltatta a munkás szín játszás jelen­tőségét. Sajnos, az érdeklődés nem állt megfelelő arányban az esemény­nyel. illetve annak jelentőségével. A meghívott közönség jelentős része tá­vol maradt, maguktól jött érdeklő­dőik, más színjátszó csoportok tagjai töltötték meg a széksorokat. Sajná­lattal kell megállapítanunk, hogy még a színpadra lépő csoport közvetlen felügyeleti szervei sem képviseltet­ték magukat. így mintegy 150 néző előtt zajlott le az első bemutató. A Szafkszervezetek Megyei Tanácsa művelődési otthonának színjátszói igen igényes témaválasztásról tettek tanúságot szereplésükkel. Peter Kar­vas csehszlovák író Éjféli mise című háromfelvonásos drámáját mutatták be magyarországi ősbemutató elő­adásban. A drámát egyébként a kö­zeljövőben a Győri Kisfaludy Szín­ház is bemutatja» A szakszervezeti sz1^^'ü­lasztását, illetve darabválasztása t csak helyeselni tudjuk. Bár a drama, történési idejét tekintve, a múltban játszódik, a felszabadulást közvetle­nül megelőző időkben egy csehszlo­vák városkában, mondanivalója a mához is szól. Az Éjféli mise a fel­szabadulás utáni csehszlovák dráma- irodalom kiemelkedő és igen nagy­sikerű alkotása, amely a sikerét első­sorban annak a határozott eszmeiség­nek köszönheti, amelyre a sűritett drámaiságú cselekmény épül. A darab néhány óra leforgása alatt •játszódik egy csehszlovák kisváros­ban, 1944 karácsonyának éjszakáján, egy polgári család otthonában. Sze­replői a család tagjai és egy beszál­lásolt német tiszt. A családfő jelleg­zetes típusa a gyáva, pénzéhes kis­polgárnak, a mama vakbuzgó isten­hívő, lányuk jóindulatú, hisztériás szépasszony, vejük spekuláns, kar­rierista, a harmadikutas magatartás megtestesítője. A család két fia pe­dig két külön világ: Gyurka partizán­ként harcol a németek ellen, az idő­sebb, Marián pedig áruló lett, a fa­siszta Hlinka-gárda helyi parancs­noka. A karácsonyestét ünneplő csa­lád körébe toppan be a partizánfiú, Gyurka. Ezzel éleződik ki a dráma konfliktusa, mert hiszen a családon kívül a beszállásolt SS tiszt is a la­kásban tartózkodik. Az SS tiszt meg­tudja, hogy a partizánfiút, aki sebe­sült, lázas beteg, a házban rejtegetik, de várja, hogy a család árulja eV a partizán rejtegetést'. A család tagjai jobban féltik saját életüket és jövő­jüket, mint Gyurkát, és miközben annak megmentéséről szavainak, sorra elárulják A darab izgalmas, forddur^ cselekményével a nacionalista sovi­nizmus tarthatatlanságát igazolja és a fasizmus újjáéledésének veszélyére figyelmeztet, másrészt a gerinctelen, önző, pénzért mindenre képes kispol­gári magatartásról és erkölcsről ránt­ja le a leplet. Harcos eszmeiségei, magasszínvonalú irodalmi alkotás Pe­ter Karvas drámája, méltón volt az utóbbi évek csehszlovák színházi éle­iének legnagyobb sikere és hangsú­lyozottan csak dicsérhetjük az SZMT művelődési otthon színjátszóit e dráma bemutatásáért. A dráma előadása jó volt. Termé­szetesen adódtak az előadásban olyan apró hiányosságok, amelyek hivatásos együtteseknél hibául róhatók fel, azonban öntevékeny színjátszók vi­szonylatában ez az előadás igen ki­emelkedő, jólsikerült volt. Az elő­adást Orosz György Jászai-díjas, a csoportot patronáló színházi rendező rendezte. Az avatott rendezői kéz meglátszott az előadáson. A drámai feszültség már az első jelenetekben érezhető volt és az állandóan, egyen­letes tempóban emelkedett. Talán csak a harmadik felvonásban éreztük valamennyire a tempó lassúbbodását. A szereplők általában jól jelenítették meg figuráikat, jól emelték 3d azokat a jellemvonásokat, amelyek, a cseh­szlovák kispolgári családot leginkább karakterizálják. Kár, hogy az elő­adás végefelé rajtuk is látszott bizo­nyosfokú kifáradás és a harmadik felvonásban, az izzó dialógusok köze­pette is, halványabbá váltak alak­jaik. Különösen káros volt ez a darab befejező jelenetében, amikor a Kat­ikát alakító Simon Katalin már nem bírt felnőni a zárópillanat nagyságá­hoz, és zárószavai, gesztusai nem ér­hették el teljességgel a kívánt hatást. _„i' jr- Kuhis Valentin c saládfő, aia3íjában Szép Lászlót láttuk. A gyáva, pénzéhes kispolgár nagyszerű formálását nyúj­totta. Tenyérbemászóan undorító árulót formált Imre László, a Hlinka- gárdistává züllött fiú szerepében. Kádas János alakításában gerinctelen, puhány karrieristaként elevenedett meg a család vejének alakja. Hor­váth Mara játszotta a jóindulatú, hisztériás szépasszonyt. Igen embe­rien. hitelesen formálta meg előttünk ezt az érde/kes asszonyfigurát. Nem­csak dekoratív megjelenésével, ha­nem belső átélést sugárzó játékával és szövegmondásával is méltán kel­tette fel figyelmünket, kár. hogy egy­két helyen szöveghibázott. Körösi Sándor SS-tisztjét nem fogadhatjuk elxegészében. Az SS nem volt huma­nista intézmény, és még ha a szerző bizonyos humanista jelleggel is ru­házta fel ezt a tisztet, magatartásá­ban jobban kellett volna érződnie a csak parancsolgatáshoz szokott, ke­gyetlen gyilkosnak. A családanyát Elek Ágnes jól tel fogott megjelerh'té- sében láttuk. A darab legpozitívabb alakja Gyurka, a partizán-fiú, Láczai Zoltán alakításában vált emlékeze­tessé. Kedves volt Simon Katalin Katkája; kár, hogy — mint lentebb írtuk — nem tudta szerepét végig egy nívón tartani. Az Éjféli mise előadása — a to­vábbi javítás céljából megemlített — néhány kisebb hibája ellenére, igen sikeres volt, hosszú időre emlékeze­tes élmény marad mindazoknak, akik láttál», örülünk, hogy a II. Miskolci Munkás Színjátszó Napok nyitása­ként ezzel a drámával ismerkedhet­tünk meg. Benedek Miklós (Folytatjuk.) Lengyel kulturális küldöttség Sárospatakon Az elmúlt napokban öt tagú len­gyel küldöttség érkezett a Sáros­pataki Felsőfokú Tanítóképző Inté­zetbe Fedorowicz, a Bielsko Biala-i Tanítóképző Intézet igazgatója veze­tésével. Sárospatakon Ködöböcz Jó­zsef igazgatóhelyettes köszöntötte meleg szavakkal a baráti lengyel nép képviselőit. A delegáció vezetője válaszbeszédében kéthetes lengyel- országi útra hívta meg az intézet tanárait, hallgatóit. Este a vendégek részt vettek az in­tézet dísztermében rendezett Liszt— Bartók hangversenyen, ahol Pekker Zsuzsa énekművésznő, Papp Zoltán és Rőczey Ferenc zongoraművészek is felléptek. Az esten jelen volt Szcbeni Győző, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának helyettes vezetője is. Uj remlelclekirőS Arany János drámafordításai az ünnepi könyvhéten Arany János életművének jelentős értékét teszik ki drámafordításai. Az Akadémiai Kiadó szép kulturális hi­vatást teljesít, amikor az idei ünne­pi könyvhétre három kötetben köz­readja Arany Jáno6 összes dráma­fordításait. A magyar nyelv nagy klasszikusán kívül Lőrincze Lajos nyelvművelő kö­tetével jelentkezik az Akadémiai Ki­adó az ünnepi könyvpiacon. Az Édes anyanyelvűnk című kötet 200 válo­gatott rádióelőadást tartalmaz. Az Eszakmagyarország ezen­túl meghatározott időközön­ként részletes magyarázato­kat közöl a megjelent új tör­vényekről, rendeletekröl, ame­lyet jogi szakemberek állíta­nak össze. Első rendeletma­gyarázatunkban arra töreked­tünk, hogy az a nagy tömege­ket érintő kérdéseket ölelje jel. Kérjük olvasóinkat, hogy a további rendeletmagyaráza­tokkal kapcsolatos kérdéseiket levélben juttassák el szerkesz­tőségünkhöz. A telekkönyvről szóló rendelet A Polgári Törvénykönyv megal­kotása után eljött az ideje annak, hogy a telekkönyvröl is új, korszerű jogszabály szülessék meg. A régi te­lekkönyvi rendtartást a telekkönyv intézményével együtt 1855-ben csá­szári „nyíltparancs” hozta be — a maga idejében, mint modern intéz­ményt — az egész osztrák—magyar monarchia területén. A fejlődőben lévő kapitalizmus nem nélkülözhet­te a telekkönyvet, mert csak ez tett« lehetővé a. hitelnyújtást a föld- és házbirtokra. A telekkönyv jellemző bizonyítéka annak, hogyan terjesz­tette ki a tőke a kizsákmányolási a proletáriátuson túl a kis- és közép- parasztságra, mutatja azok eladóso­dását, a sok végrehajtást, árverést. Ma már a télekkönyv nem a kapi­talista kizsákmányolás intézménye. Fokozatosan eltűnnek a tclekltönyv- bői a feudalizmusra emlékeztető be­jegyzések, s az új telekkönyvi ren­delet híven tükrözi mezőgazdasa­gunk szocialista átalakulását. A régi rendtartás cikornyás kör- mondatai után megelégedéssel olvas­hatjuk az új rendelet világos intéz­kedéseit az állami és szövetkezeti tulajdonban álló ingatlanok telc.k- könyvezéséről és a dolgozók szemé­lyi tulajdonában álló házingatla­nokra vonatkozó jogviszonyok nyil­vántartásáról. A Polgári Törvény- könyv szövegezésével összhangban, egyszerűen, a nép nyelvén irt ren­delet méltó kiegészítője ingatlanok­ra vonatkozó jogszabályainknak. Tss-be történő belépés- esetén a volt egyénileg dolgosó kérheti-e a gyermektartásdij mérséklését? Napjainkban, amikor a mezőgaz­daság szocialista átszervezése fo­lyik, sok — eddig egyénileg — dol­gozó, akit gyermektartásdíj fizetési kötelezettség terhel, olyan kérelem­mel fordul a járásbírósághoz, hogy az addig fizetett gyermektartásdíj összegét — amely a 7/1953. M. T. sz. rendelet 1. §-a alapján általában a jövedelem 20 százalékát teszi ki — a bíróság mérsékelje, tekintettel ar­ra, hogy a jövedelme előadása sze­rint átmenetileg csökkent. A Leg­felsőbb Bíróság álláspontja szerint a tsz-be történő belépés nem indokolja a tartásdíj összegének mérséklését, mert a tsz-ben a kereseti lehetőség és a megfelelő munkaalkalom biz­tosítva van, s kellő szorgalommal mindenképpen hozzájuthat a tag olyan jövedelemhez, amilyennel, mint egyénileg dolgozó, rendelke­zett. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni azt is, hogy a tsz elnöke nemcsak a végelszámolás alkalmá­val, hanem már az előleg fizetésekor köteles a bíróság letiltó végzése folytán az előlegből az elmaradt és esedékes havi tartásdíjat levonni. » azt a jogosult részére átutalni. A le­tiltás egyébként az előleg 50 száza­lékáig terjedhet. Használhatja-e a tulajdonos a szomszédos telket építkezés esetén ? A gyakorlatban nem egyszer eMforduI, hogy a tulajdonos a telkén építkezést# bontást, vagy átalakítást csak úgy végez­het 'el, ha pl. az állványzatot a szomszéd telkén helyezi el, vagy az építőanyagot oda hordja át. A Pik. 102. §. (2) bekezdé­se kimondja, hogy ha a tulajdonosnak a szomszédos telek használatára az említet! munkálatok elvégzéséhez szüksége van# a használat joga megilleti, de csak Jtáita- lanílás ellenében, ami azt jelenti, hogy­ha pl. az állványzatot csak veteményes kertben lehet felállítani, s elhelyezés közben a növényzet kárt szenved, az oko­zott kárt meg kell téríteni* A próbaidő A Munkatörvénykönyv 24. §. sze­rint a próbaidőt csak a munkaszer­ződés megkötésekor és csak írásban lehet kikötni. A próbaidő tartama 7 nap, fontosabb munkát végző dolgo­zók esetében pedig 30 nap. Azokat a munkaköröket, amelyekben a próba­idő 30 nap, a miniszter a szakszer­vezettel egyetértésben határozza meg iparáganként. A próbaidőt meghosszabbítani nem lehet. A próbaidő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél, felmondási idő nél­kül, azonnali hatállyal megszüntet­heti. A munkaviszony megszünteté­sét indokolni nem kell. A munkaszerződés szóban is meg­köthető, a próbaidő kikötésének azonban ez esetben in írásban kell történnie. Ha a munkaviszonyt legkésőbb a próbaidő utolsó napján egyik fél sem szünteti meg, a munkaviszony határozatlan időre szólóvá válik A határozott időre, vagy meghatározott munka elvégzésére kötött munka­szerződés pedig a szerződésben meg­határozott idő elteltéig, illetőleg a munka elvégzéséig tart. A próbaidőre szóló munkaviszony megszüntetése a munkavállaló ré­széről történhetik szóbeli nyilatko­zattal is, a munkáltató azonban csak Írásbeli nyilatkozattal szüntet­heti meg a próbaidőre szóló munka- viszonyt is. VI. Gazsót újból megszállta a bizony­talanság. Mi ez? Miért légiósok kísé­rete mellett mennek a pályaudvar­ra? S egyáltalán; mi történik itt? Szeme előtt ott kavargott a mosoly­gó® arcú monsieur, a tömött pénz- tárcájú Bőgős, a süketnéma Bohman, meg a légiós, amint csőre tölti fegy­verét ... Káosz... A feje zúg. így berúgott volna tegnap este? ... Lop­va Vörösre, majd Lovászra pillan­tott A nagydarab legény egykedvű­en ballagott előtte, a .vézna fiú arca bizakodást árult el. Lovász boldog­ságra vágyik. Reméli, hogy annyi hányódtatás után végre talán eléri. Óh, te gyerek! A pályaudvaron a. légiósok bete­relték őket az utolsó kocsiba. Elhe­lyezkedtek egy fülkében, kísérőik pedig közvetlenül az ajtó előtt fog­laltak helyet. A Pulmann-koesi né­hány percen belül megrándult, a vo­nat elindult, A fülkében a német a kapott cso­magot bontogatta, Vörös cigarettára gyújtott. Lovász ábrándosán nézett ki az ablakon. Gazsó Vörös mellé húzódott, s hal­kan megkérdezte: — Neked mit mondott a francia? — Hogy Franciaországba megyünk, Bhol saját magunk döntünk sorsunk­ról. — És te ezt elhiszed? — Hát... nem is tudom ... De mindegy! Vigyenek át csak Francia- országba. Tudod, itt még vörös öve­zetben vagyunk... A vonat sebesen száguldott Linz irányába. Gazsó háíradűlt az ülésen, aludni próbált. Nem tudta, mennyi ideig szunyókált. Arra ébredt, hogy ki­nyílt az ajtó, s az egyik légiós lépett be. — A szovjet—amerikai határ előt­ti utolsó állomáson áll vonatunk — mondotta —, el kell hagyniok a ka­tonakocsit. Helyezkedjenek el szét­szóródva a civil utasok között. Ha átértünk az amerikaiakhoz, ugyanitt találkozunk ... Nos, induljanak. Ed­dig mi vigyáztunk magukra, most maguk vigyázzanak saját magukra. Az igazoltatásnál vigyázzanak. Ne felejtsék el; vagy az ígéret földje, vagy Szibéria... A jugoszláv kezet nyújtott sorban mindenkinek. A német vidáman in­tegetett feléjük. A lengyel csendben készülődött. — Együtt megyünk — súgta Gazsó Vörösnek. Az bólintott. — Nem mehetnék én is veletek? — kérdezte Lovász, — Hárman sokan lennénk....^ I A vézna fiú csalódottan nézett rá­juk. Elindultak. A német egészen a ko­csisor elejéig futott. Lovász egy jó darabon ment vele. Gazsó és Vörös a szerelvény közepetóján szállt fel. A kocsiban sokan voltak. Valahogy mégis sikerült helyet kapniok, egy­mással szemben. Gazsó mellett egy termetes, bőbeszédű asszonyság ült, aki hamarosan új szomszédja .felé fordult. — Messzire utazik? — kérdezte Gazsótól. — Eee... eeee... — Hogyan? — Eeeee... — kezével a szájára, majd a fülére mutatott. — Süketnéma szegény — jegyezte meg a termetes asszonyság. Ekkor már mások is odafigyeltek. Bizonyos részvéttel néztek a fiatal emberre, aki ilyen korán elvesztette hallását és beszélőképességét. A vonat lassított. A zónahatárhoz értek. Gazsó szíve a torkában dobo­gott. Minden pillanat egy órának tűnt. Úristen, az a kecskeszakállú, hogy tud ilyenkor újságot olvasni, az a néni meg, a túloldalon, milyen lel­ki nyugalommal köt. Egyideig figyel­te a kötőtűk mozgását. Milyen bo­szorkányosán táncolnak! S egyszerre hangosat dobbant a szíve! A kocsi végében ugyanis felhang­zott: — Dokument! — Ich bitte den Schein! Az igazoltatás gyorsan haladt. Mindenki átnyújtotta papírjait, rend- . ben, sorjában, a katona egy-kettőre megvizsgálta és visszaadta azokat. Az igazoltatás gyorsan haladt. Ga­zsót kirázta a hideg. Már alig voltak előtte néhányan. Érezte, hogy izmai remegnek. Zsebkendőt kotort elő, megtörölte arcát. — Kontroll! Dokument! — hang­zott közvetlenül mellette. Meg sem mozdult. A termetes asz- szonyság átnyújtotta iratait, majd az ablaknál ülő férfi is. Erre Gazsó — mintha most vette volna észre az igazoltatást — keresgélni kezdett. Kiforgatta valamennyi zsebét, de az igazolványt nem vette elő. Keze alig észrevehetően reszketett. A kalauz és a katona már készen voltak az igazoltatással, csupán őrá vártak. — Nu? kérdezte a katona. — Eeee... — nyögte, s verejtéfk- csopp jelent meg a homlokán. To­vább keresgélt. A termetes asszonyság részvéttel, magyarázólag fordult a katona felé. — Süketnéma — mutatott Ga­zsóra. A kalauz lefordította. Mintha a katona vonásai is megenyhültek vol­na, amikor ismét ránézett a szinte kétségbeesetten keresgélő Gazsóra. A mozdony füttyentett. A katona kitekintett az állomásra, majd sürgetve Gazsóra nézett, mi­vel a többi kocsiban már végeztek az igazoltatásokkal. Végülis bosszúsan legyintett: — Eh! Kisietett a fülkéből, a kalauz utána. Gazsót határtalan gyengeség fogta cl. Cigarettára akart gyújtani, de a gyufaszál kiesett a kezéből. Eszre sem vette, amikor a vonat elindult, s méltóságteljesen áthaladt a hídon. A Duna másik oldalán már feltűnt az amerikai katona, amikor Vörös felugrott és kezét nyújtotta Gaaso- nak. — Gratulálok komám, sikerült — Köszönöm —• mondta bágyad­tan, de csillogó szemmel Gazsó. — Megálltunk. Fogd a csomago­dat és menjünk. — Igen — élénkült fel Gazsó —< siessünk hátra. Köszönjük a helyet. Auf Wiedersehen! Az utasok szóhoz sem jutottak a csodálkozástól. Némán néztek a két jókedvű fiú után. Azok hamarosan elértek az utolsó kocsit. Az altisztek vigyorogva gra­tuláltak nekik. A fülkében a német már süteményt majszolt, a jugoszláv a szűkös csomagokat rendezgette, a lengyel, szokása szerint, fejét kezé­be hajtva ült a helyén. Tehát min­denki itt van. Azaz... Lovász... De bizonyára ő is itt. lesz hamarosan. Lódult a kocsi, a szerelvény elin­dult.. — Lovász! — ordított Gazsó — Ne kiabáljon! — lépett he as egyik altiszt. Gazsó hozzáugrott — Hol van lovász? Az altiszt gúnyosan, megvetően legyintett. — Elkapták a hülyét... Gazsó leroskadt. Alig tudta fel* fogni a szavak értelmét. Elkapták?-» Nem, az nem lehet! __Hogy szere* t ett volna végre révbe kerülni! El* kapták!... Szörnyű! És ezek?... Ré­szükről ennyi az egész? ... Egy gú­nyos röhögés, egy kézlegyintés? ... Szeme szikrázott, amikor az altisztre nézett. Egy mozdulatot tett, de Vörös hirtelen mellette termeűt, (Folyta ljukj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents