Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-25 / 121. szám
4 ÉSZAKOT AGY ARÖRSZ ÁG Csütörtök; 1981» május 2& Könyvespolc Könyvekről az « « Ünnepi Könyvhét előtt Fábián Ferenc: TIBET ÚJJÁSZÜLETÉSE Az 1959-es ellenforradalmi lázadás után ismét az érdeklődés középpontjába került a „rejtelmes” Tibet. A kínai néphadsereg azonban megszabadította Tibet népét az ellenforradalmároktól, s velük együtt a „rejtelmektől”. Üj korszak kezdődött a Világ Tetején: a szocialista átalakulás korszaka, amelyben végre emberré válhatnak az eddig középkori elmaradottságban tartott rabszolgák. Az átalakulás érdekfeszítő mozzanatait és a rabszolgamúlt szörnyűségeit tárja elénk Fábián Ferenc Tibetről írott, fényképanyaggal dúsan illusztrált könyvében. Személyes tapasztalatai alapján irt színes, érdekes riportkönyvéböl árad az élmény frissessége. (Kossuth Könyvkiadó.) Komlos Janos: ELÁRULT ORSZÁG A kitűnő publicista a németek áltál megszállott Magyarország tízegynéhány hónapjával foglalkozik művében. Mi történt 1944. március 19-én, majd a következő hónapokban cs hogyan történt? A munka túllépi a riport kereteit. Bőven merít korabeli újságokból, ismert és ismeretien iratokból, jelentésekből, emlékiratokból, bírósági jegyzőkönyvekből s így híven követi e szégyenletes korszak eseményeit. A kötet a nemzet nagy sorsfordulójának pontos krónikája. (Gondolat Könyvkiadó.) Illés Béla: * KENYÉR A kétszeres Kossuth-díjas író új kötete a szerzőnek eddig kötetben még meg nem jelent 7 novelláját és a „Válaszúton”, valamint a „Harminchat esztendő” című kötetek legjobb, témájukkal az újabb írásokhoz szorosan kapcsolódó novellákat tartalmazza. (Magvető Könyvkiadó.) Mesterházi Lajos: A NÉGYLÁBÚ KUTYA A regény hőse egy író, aki belebotlik egy problémába, amelyről — igen felületes módon állásfoglalva — előadást tart a rádióban. Később kiderül, hogy számos olyan részlete van az ügynek, amelyről sejtelme sem volt, amikor ítéletét megformálta. Elindul kideríteni a részleteket és ennek kapcsán rájön arra, hogy először saját életének maga előtt is titkolt igazságaival kell szembelista erkölcs mellett tesz hitet és egyidejűleg azt is bemutatja, hogy a régi morál milyen mélyen él még azokban is, akik már teljés szívvel az újat vallják magukénak. (Magvető Könyvkiadó.) Tburzó Gábor: JÓZSEF ÉS FUTIFÁRNÉ Egy már nem fiatal mérnök néhány hetes tanulmányútra utazik Leningrádba. Becsületes, tiszta szándékú ember ő, aki végigjárta a magyar értelmiség útját, s azt hiszi, megtalálta helyét az új rendben. Le- ningrádban összetalálkozik egy norvég asszonnyal, aki még egyszer felidézi benne a múltat. Az ismerkedés szerelemmé válik, s ez a szerelem eldönti mindkettőjük életét. Az asz- szony előítéletektől merttesen utazik vissza hazájába, megismerve az új élet igazát, a férfi pedig hazatér Magyarországra, hogy életével, munkájával 'szolgálja hazáját. (Magvető Könyvkiadó.) Galgóezi Erzsébet: OTT IS CSAK HÓ VAN Galgóezi Erzsébet a felszabadulás után felnövekedett fiatal írónemzedék egyéni hangú elbeszélője. Súlyos élményekkel terhes ifjúkorának levegőjét idézi fel kegyetlen hűséggel kötetének több írása. Az új novel- láskötet Galgóezi Erzsébetnek az utóbbi három-négy évben írt, válogatott novelláit tartalmazza. (Szép- irodalmi Könyvkiadó.) néznie. A regény az alakuló szociaHasznos segítséget jelentett a DOSZAAl--küldöttség látogatása ZÁPOROZTÁK a kérdések. Hogyan, működik a Szovjetunióban a DOSZAAF? Mi a feladata” Ezt kérdezték a legtöbben. A küldöttség tagjai készségesen válaszoltak. A DOSZAAF a Szovjetunió legnagyobb tömegszervezete. Már az általános iskolában neveli a fiatalokat a hazaszeretetre, a haza védelmére. Vannak olyan alapszervezetei, amelyek 5—15 ezer tagot számlálnak. A DOSZAAF a polgári életben is lényeges feladatot lát el. Számtalan esetben megtörténik, hogy a népgazdasági tanácsok kéréssel fordulnak a DOSZAAF-szervezetekhez, hogy képezzenek ki számukra traktoristát, kombájnistát. A DOSZAAF készséggel teljesíti ezeket ú kívánságokat. A KOMSZOMOL Központi Bizottságának küldötte, ' Cibulszki elvtárs számos esetben megkérdezte a magyar vendéglátóktól, milyen a KISZ és a Magyar Honvédelmi Sportszövetség kapcsolata. Elmondotta, hogy a Szovjetunióban a Komszomol nagy segítséget ad a DOSZAAF-nak, de a honvédelmi szervezet sem hagyja ezt viszonzatlanul. A Komszomol gondoskodik róla, hogy már az általános iskolákban, s később a közép- és iparitanuló iskolákban megfelelő honvédelmi nevelésben részesüljenek a fiatalok. Elmondták a szovjet elvtársak, hogy Jurij Gagarint, az első kozmosz-utast is a Komszomol és a DOSZAAF nevelte. Röviddel visszaérkezése után Gagarin elvtárs az egyik fogadáson elmondotta, hogy mindenkor a DOSZAAF neveltjének érzi magát, s a következő időkben is mint a szervezet tagja működik. A szerencsi járásban megkérdezték kedves vendégeinket, hogy a DOSZAAF milyen szakosításban végzi munkáját? A válasz meglepő volt. A Szovjetunióban az elsősegélynyújtó kiképzés, a légoltalmi szolgálat a honvédelmi szervezet feladatkörébe tartozik. Nagy segítséget nyújtanak a különböző szaktanfolyamokon, a kiképzésekben azok az elvtársaik, akik a Nagy Honvédő Háború idején mint tisztek, tiszthelyettesek szolgáltak. A tartalékos tisztek rendszeresen segítik a DOSZAAF munkáját. A DOSZAAF KÜLDÖTTSÉGE kétnapos Borsod megyei tartózkodása idején sok hasznos tapasztalatot adott a megye MHS szervezeteinek. Mint Bokor József százados elvtárs, a megyei MHS elnöke egyik nyilatkozatában mondotta, már a legközelebbi időkben segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a szovjet tapasztalatok alapján traktoristákat, kombájn- és gépkocsivezetőket képezzenek ki a magyar ipar, mezőgazdaság számára. pásztory Kónya Lajos: HAZAI TÁJ Az utóbbi két-húrom esztendőben írott verseinek gyűjteményét adja közre Kónya Lajos a Hazai táj-ban. A gyűjtemény anyaga négy ciklusra bomlik, s a „szegénység éneké”-től a jelen nagy átalakulásáig ível előre. Mintha a költő — számvetésként önmagával és a valósággal — újra végighaladna élete megtett útján, hogy annál alaposabban és meggyőzőbben szólhasson jelenünkről. A valóság lírai élményeivel gazdag a kötet záróciklusa, amely Kónya Lajos életének új arcát, a jelen gondjait, küzdelmeit és kitisztuló szép emberségét tükrözteti. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Máté György: VIHAROS ÜDÜLÉS Máté György szatirikus karcola- tai eredeti színt és látásmódot képviselnek a műfaj mai irodalmában. A történetek, a helyzetek mulatságosan képtelen túlzásokkal kerekednek ki ezekben az írásokban, de a képtelen mese, a nevettető abszurditás nagyon is reális tanulságokat és bírálatokat tartalmaz. Szatíráinak új kötete sok derűt kelt, de alapos tanulságul is szolgál. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) cA z úiocuék ÍHlJUNi© Já Gagarin KISZ-szervezet Kazincbarcikán A napokban taggyűlést tartott a kazincbarcikai 31. sz. Építő Vállalat KIS.Z-szcrvczetc. Budai Antal KISZ- titkár beszámolójában elmondotta, hogy a fiatalok, akik az építkezési dolgozók felét teszik ki, nagyon jó munkát végezlek. A KISZ-szervezet munkájának javulásáról Józsa Imre, a városi KlSZ-bizotlsag titkár* beszélt. A tagság ezután elhatározta, hogy védnökséget vállal a bercntcí vegyikombinát építkezésén, majd pedig a KISZ-szervezet felvette a világ első űrhajósának, Jurij Gaga- rinnak nevét. Halmágyi Balázs, Kazincbarcika Szenlistváni híradás A szentistváni VII. Pártkongresz- szus Termelőszövetkezet több mint 7000 hold földön gazdálkodik, amelyből 4255 hold szántó. A tavaszi munkák nehéz feladatot jelentettek, mert az őszi előkészítésben a nagy esőzések gátoltak bennünket, s így több mint 1100 holdon nem tudtuk elvégezni az őszi mélyszántást. A tavalyinál rosszabb volt a helyzet azért is, mert fele annyi gép állt csak rendelkezésünkre. A szövetkezet tagsága azonban mérlegelte a feladat nagyságát és március elején igen nagy lelkesedéssel, igyekezettel látott munkához. Ma már elmondhatjuk, hogy a nehézségeket leküzdöttük és a tavaszi munkákkal jól állunk. Nehezen tudnánk megmondani, melyik munkacsapat, vagy brigád dolgozik a legjobban. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy az egész tagság, mind a 827 dolgozó úgy gondolkodik a VII. Pártkongresszus Tsz-ben, hogy a legfontosabb tennivaló: visszaesés nélkül, ugyanilyen jól dolgozni tovább, minden nyári munkára a lehető legjobban felkészülni és a szépnek ígérkező termésünket magtárba vinni. Szélt Gábor, Szentistván Mejyni ilí az új lurdő A sajósze ntpéteri dolgozók régi vágya volt, hogy egy saját fürdő létesüljön a községben. A tanács a. község fejlesztési, terv összeállítása- kor figyelembe vette ezt a jogos igényt. A fürdő elkészült cs a napokban ünnepélyesen felavattuk. Azóta is üzemel az új fürdő és csaknem zsúfolásig megtolok a sajószenlpé- teriek._ Mindnyájunk nagy öröme érthető, hiszen ezzel az új létesítménnyel tovább gazdagodott községünk. Tnáncsi Sándor vb-elnök, Sajószenlpóter Látogatás a bányaüzemben A perecesi XIX. sz. általános iskola VII. A. osztályának hallgatói meglátogatták a miskolci bányaüzem asztalos- és kobácsmű- helyét. Az asztalosműhelyben Fodorán Mihály bácsi tájékoztatott bennünket a munkáról, Az automata fűrészelő működését be is mutatta egy kézzel nehezen fűrészelhető görcsös deszkán. Ezután elindultunk a ’kovácsműhely felé. Útközben megnéztük a nagyszerű kéziszerszámokat is. Amint beléptünk a. műhelybe, láttuk, hogy egy percig sem áll ott a munka, s hogy mindenki szereti a mesterségét. Mihály bácsi elmagyarázta az esztergepad működését. Sok olyan gépet láttunk, amely arra szolgál, hogy megkönnyítse az ember küzdelmes, építő munkáját. Mikor befejeződött az üzemlátogatás, elköszöntünk. a dolgozóktól: jó szerencsét! Derzsi György VII. oszt. tan. Tanuló munkások a Szerencsi Csokoládégyárban Az elmúlt hét szombatján a Szerencsi Csokoládégyár tizenkilenc dolgozója vizsgázott az általános iskola VIII. osztályának anyagából. A feleletek nagyon szépek voltak. Bobkó' Lajosné, Móra Ferenc felelete középiskolában is megfelelő lett volna, Tóth Kálmánná írásbeli vizsgadolgozata József Attila alapos ismeretéről, verseinek szeretetéről adott bizonyságot, Babina József a Tanácsköztársaságról adott szép feleletét rajzokkal illusztrálta. Az osztály tanulmányi átlaga 4,05 volt, amely nagyon szép eredmény. Ez a gyár vezetőinek is, de főleg a dolgozók lelkesedésének, kitartásának, igyekezetének'.köszönhető. A csokoládégyáriak bebizonyították, hogy szorgalommal, erős akarattal és nagy tudásvággyal pótolni lehet azt, amit a múlt nem adott meg. Búza Jánosné, osztályfőnök XIII. '* Az udvar túlsó végén a kapitány, a depá parancsnoka tűnt fel. Észrevette a csoportosulást és haragosan arrafelé tartott. — Miért nem kotródtok be?! — rivalt az ácsorgókra. — Vagy nincs pénzetek? Akkor takarodjatok a fenébe, csürhe banda! — De igenis, van pénzünk! — Nem vagyunk csürhe banda! —■ Be van zárva, azért nem tudunk bemenni! — hangzott innen is, onnan is, — Micsoda, be van zárva? — mordult a tiszt. Bizonyításképpen egy fiatal olasz legény megnyomta a kilincset. — Nyitva van — mondta csodálkozva. — Akinek van pénze, mars befelé — türelmetlenkedett a parancsnok —-, akinek pedig nincs, szedje a sátorfáját Elviharzott. A szomjas légiósok egymás hegyén-hátán tolakodtak a kantinba. Azok heten egyáltalán nem zavartatták magukat, pedig az újoncok hamarosan körülfogták őket. — Őrmester úr, szomjasak vagyunk. — Az utolsó 10 frankosomat adtam oda! — Megdöglök szomjan. — Vegyenek bort nekünk is. — Kuss! — ordította az őrmester, majd a társaihoz fordult. Halljátok? Vegyünk bort nekik is! Hahahaha! Menjetek a francba, hülyék! Röhögtek, hosszan, vérlázítóan, majd összekapaszkodtak és egy pikáns nótába kezdtek. Ordításaiktól rengtek a falak. Gazsó, Vörös és Vámos a pulthoz tolakodott. Vörös három üveg bort kért. Amint a poharukban gyöngyözött az ital, két fiú közeledett feléjük sóvárgó szemmel. — Fiúk, adjatok inni — szólalt meg a magasabb magyarul, — A'z utolsó fillérünket adtuk oda ezeknek a disznóknak. Gazsóék meglepődve néztek rájuk. — Csodálkoztok ugye, — folytatta amaz —, magyarok vagyunk, de nem szívesen beszélünk magyarul. Előttetek sem akartuk felfedni nemzetiségünket. De muszáj volt... Segítsetek ... Vörös még két üveg bort rendelt. Igaz, már fogytán volt a pénze, de talán nem késik már sokáig a zsold. A két vendég mohón hajtotta fel a bort, majd Vörös újra töltött. Gazsó és Vámos némán.szemlélte a jövevényeket. A magasabb feltekintett — Látom, valamiféle felvilágosítást vártok tőlem — mondotta halkan. — Nos, legyen, bár nem sok örömetek telik benne. A nevünk nem lényeges. Itt úgyis más néven tartanak nyilván. Kisvárosban éltünk odahaza ... Annak a neve sem fontos... Egy évvel ezelőtt, egy kocsmai verekedésben megöltünk egy embert... Kommunista volt. .. Szinte magam sem értem, hogy tudtunk elmenekülni ... Egy éve vagyunk kinn ... Elég jól megtanultunk franciául... Dolgoztunk itt-ott, de csak tengődtünk. Pedig az egyik üzemben tőkét próbáltunk kovácsolni még abból is, hogy Magyarországon megöltünk egy kommunistát.., Másnap néhány francia munkás megvárt a gyárkapunál és ügy el- agyabugyált bennünket, hogy napokig nyomtuk az ágyat. Abban az üzemben nem volt maradásunk ... Uj helyet kerestünk... De mindenütt úgy éreztük, a munkások megvetnek ... Hát a homlokunkra volt írva, hogy kik, vagyunk, vagy mi az úristen!?... A munkaadók meg gúnyosan röhögtek rajtunk. Nem volt más választásunk, csak a légió. Felhajtotta borát, aztán újra töltött. Gazsóék 5s kiitták boraikat, aztán szótlanul készülődni kezdtek. — Itt akartok hagyni? — ordított a hosszú. — Nem jó nektek a mi társaságunk!? Pedig ti is olyan rongy dögök vagytok, mint mi, ti is az idegenlégióban (kötöttetek ki! Vörös fenyegetően állt eléje. — Mit mondtál? Vámos megfogta Vörös karját. — Hagyd! Gyere, nézzünk szél. Nem sok időnk van. Holnap visznek bennünket tovább. * Sidi-bel-Abbes ... A francia idegenlégió afrikai központja ... A gépkocsikaraván, amely az újoncokat hozta Oránból, egyenletesen haladt a laktanyatömb felé. A nehéz vaskapu kinyílott. Az újoncok kíváncsian néztek szét, amint a kocsisor begördült a kapun Az udvaron szebbnél-szebb pálmák díszelegtek. A tömb egyik épülete — a CP 3 — volt fenntartva az újoncok részére. Ezt — a biztonság kedvéért — kprítés vette körül. A gyönyörű pálmasor egy kissé felüdítette az újoncodat, de jókedvük hamarosan elszállt. Négy őrmester közeledett feléjük. — Sorakozó! — ordította az egyik. Mivel a soknemzetiségű egységben még nem volt mindenki tisztában a francia vezényszavakkal, no, rreg a? altiszt is elharapta a szó felét, nagy szaladgálás kezdődött. Néhá- nyan előre szaladtak, de legtöbben hátrafelé igyekeztek. No, több se kellett az altiszteknek! Az újoncok közé rontottak, s ütötték. verték őket. Volt, akit úgy meglódítottak, hogy elzuhant, a másikat gallérjánál fogva rántották be a sorba. A négy altiszt közül a legkisebb, egy körszakállas német, az elsők között vágta szájba Gazsót, és sietett tovább, ütve, csépelve, aki útjába akadt. Végülis a négy altiszt valamiféle sorfalba pofozta az újoncokat. Ekkor megkezdődött a kinin-osztás. Egyenként, nyitott szájjal kellett az egységnek az altiszt elé vonulnia, aki mindenki szájába belenyomta a tablettát, egyúttal ellenőrizte annak lenyelését. Az első két újonc valahogy lenyelte a szörnyű keserű tablettát, de a harmadik már nem tudta víz nélkül. Erre nekiestek, ütötték a fejét, végülis lenyelte, vagy legalábbis elolvadt a szájában. Amint Gazsó megkapta a kinint, menten ki akarta köpni, olyan keserű volt. De az altisztekre tekintett, s meggondolta magát. Hosszú kínlódás után lenyelte,- de még a szeme is kidülledt bele. Több mint egy fél óráig tartott a gyógyszerosztás. A sorban krákog- tak, köpködtek, káromkodtak. Az altisztek pedig bántó röhögéssel elvonultak. Hamarosan tíz, borbélynak öltözött öreg légiós közeledett feléjük fehér köpenyben. — Hát ez meg megint micsoda? — dörmögte Vörös. — Borbélyok! De fogadni mernék, úgy értenek ezek a borbélvsághoZi mint hajdú a harangöntéshez — vélte Vámos. Igaza volt. Az öreg légiósok röhögve kéjeleglek az újoncok halál- ravált arcán. Már maga a szerszám is kibírhatatlan volt. Az olló nem fogott jól, a borotva életlen volt. Mindez a „borbélyok” rosszindulatával párosult. Nem nyírás és borol- válás volt ez, hanem szinte nyúzás. Egy óra múlva mindenki timsót keresett, mert .valamennyiük arca vérzett... (Folytatjuk.)