Észak-Magyarország, 1961. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-21 / 118. szám
VaMh‘Mk)i. WM. gj. ÉSZ AKMAGTA RORS ZAG 7 KÓPIÁS SÁNDOR VERSEI : Rakéták az űrben A műszerek ideges mutatód . ••• > 7f ,• "f.;v egy t#gu3ó világot Jelezpek,, . , . ír- előre, nyújtott tapogatói ok a felfelé törekvő értelemnek. Szorgos rakéták egyengetik ■utunkat a csillagok felé; ívelő .pályájuk törvénye: emberi. ■— a dicsőség többé nem az istené. Soha ily bőven nem osztogattuk csodálkozásunk felkiáltójelét, mint amióta szinte naponta új hír, új csoda röppen szerteszét A kommunizmus új bolygókat rajzol s új Hadak Útját az ég térképére; békésen úsznak a népek űrhajói szovjet, angol, német, — ezerféle. Így válik győztessé, hódítóvá a barna, a sárga s minden üldözött így találkoznak össze az emberek a Földön és a csillagok között. Feledy Gyula rajza Május Szeretem Gyönyörködésünk szertegurul, de összegyűjtjük, mint a gyöngyöket; minden szakadást bevarr a tavasz: napsugár-tűvel serényen öltöget. Az ébredés rügyező gallyai a virágzó vizekre hajlanak; a földi kékség lombja az ég, rajta a felhők: kismadarak. Felkeresem a fények otthonát, megtáncoltalom a karcsú tüzeket, s pénz helyett az ej csókjaiért csengő csillagokkal fizetek. A szerelem szilaj hullámai sustorogva csapnak a telkemig; a pórázra kötött vágyakat egy percre a lányok is elengedik. S1KL.A l ADAM: Az érthetetlen versek költője Hatom szinte, amint nyelvét foga közt kimeresztve .öbbnyire import- vagy csempész-anyagát kalapálja metrumaink üllőjén, vagy beszorítja a rímek vas-satujába a munkadarabját s gondbamerüMen, tűnődön fütyörésave reszelget. Mondani sem kell: tán nem is az bosszant legjobban, bogy vele épen szorgos munkaidőnkben kopnak az eszközök: ez nem lényeges. Ott van a baj, hogy senki se tudja: kinek jó végűi a müve, ha kész: maga sem tudván, mi is az hát? • 1 öbb, mint egy éve mal, de még sohasem éreztem magam olyan rosszul, mint tegnap reggel. Talán azért, mert egy fekete macska szaladt át előttem az úton, vagy mert a tejesasszony egy idegennek adta el az utolsó üveg tejet, pedig én is ide járok g.verekkorom óta. Mikor felébredtem, mindent szépen elterveztem. Reggeli után a garázsba megyek. Megrakják a kocsimat kaviccsal, elviszem a telephelyre, ahol a gyalogjárót betonozzák. Ezt az utat ötször-hatszór megjárom, mire a- sziréna delet jelez. Délután néhány félig üres fuvarom lesz. Kifújom magam, elnótázgatok, s mire a végére érek, máris Sztupavában vagyok, ahol az én aranyos Milkám rántottéval vár, s így fogad majd: — Vigyél el Pozsonyba! Elmegyünk valahová táncolni. Jó programom lett volna, ha nem lép közbe Simon, a vállalati diszpécserünk. Megszólalt rekedtes hangján: — Csaja elvtárs, tegnap önként jelentkeztél oxigént szállítani, pedig az veszélyes út volt. Ma nem engedlek kavicsot fuvarozni. Kellemesebbet tartogatok számodra. (Közben alattomosan mosolygott) — Ugyan mivel húzod át a számításomat? (Ezt csak magamban gondoltam. Nem éri meg a diszpécserrel szemben ellenkezni. Kiküldhet holnap egy távolsági fuvarba, már pedig nekem legalább tíz percre be kell térnem Milkához.) — Miféle meglepetés lesz az? — kérdezem Simont. — Ide figyelj! Kiviszed a női brigádot a répaföldre, s hogy ne állj tétlenül, tisztított répát szállítasz az állomásra. — Éppen ez hiányzott, mondom magamban. A brigádmunkák egésznaposak. Igaz, tegnap ott disznót vágtak, jó ebéd ígérkezik. Csakhogy mégis estig tart a munka. S mit szól majd ehhez Milka? Közben Simon elvtárs azt hiszi, ki tudja, milyen jót is tett velem?! Üsse kő, belementem.. Embereket is vihetek már egyszer, nemcsak mindig téglát, kavicsot, meg ■ oxfgénpalackokat, mint tegnap is. Többletmunkával jár, az igaz: felrakni az oldaldeszkákat, felszerelni az ülőpadokat. Az ördögbe! kocsit is úgy kell vezetni, mint a személyautót? Kinél vizsgázott maga? — Csak úgy ömlött belőle a szó!! No meg azt is kérdezte: — Aztán, mondja, szokott-e inni? (Az ördög vitte volna el!!) Csah ne lett volna a tekintete! Rápillantok. Ö is rámnéz. S ez olyan jólesett nekem! A nevemet is megkérdezte. — Csaja Flórián vagyok, kisasszony. — Csak semmi ..kisasszony"! Elvtársnő vagyok. Különben pedig a nevem Márta. — Majd hozzátette: — Tudja, hogy Flórián a tűzoltók védszentje volt? Hogy kapui maga ezt a nevet? — Tehetek én róla? Nekem sem nagyon tetszik. Szívesen elcserélném a Nemzeti Bizottság előtt valami másra ... Egyébként tetszhettem neki, mert egyre mosolygott, — de nem a nevem miat t — s ahogy megszorítottam a kezét, mégcsak el sem kapta. A csalfa! A kanyarokban melléin húzódott, mert. — ahogy ö mondta — ..szörnyen hat rá a centrifugális erő”. :— Hát ha már így vagyunk. Flórikám, — gondoltam magarában, — megszerzed a káderanyagot. Tudom a nevét. Takaros, szemrevaló, festi ugyan a haját, fie mások is megteszik... A nyelve sohasem hagyta nyugton. Elmondta, hogy másodéves hallgató az újságírói szakon. — Cikket szeretnék írni a sofőréletből, ennek közvetlenebb, intimebb oldaláról. Magában egész kincsestára rejtőzik az élményeknek, én majd megírom a szaklapunkba. Aztán, ha majd találkozunk, — ezt is megbeszéljük — adok egy példányt. Jó lesz? — Ó, én szamár! Hogy is feledkezhettem meg ekkor az én drága Milkámról?! Pedig a fülkémben a tükör fölött függ a fényképe. Megkérdeztem tőle: — Márti elvtársnő, hogy is mondjam csak: magának — nincs senkije? — s tekintetem a fényképre tévedt. Márti nyomban ráfelelte: — Nincs bizony senkiin sem! (így adta az ártatlant!) Aztán pedig ő kérdezett engem: — No, és — maga? — En, — én ... — (a fénykép nem hagyott szóhoz jutni). Közben pedig Márti is észrevette a fényképet. — Ki ez, mondja? — kérdezte tőlem kedvesen. — Nőtlen vagyok, — böktem ki ostobán. No, a brigádtagok nem voltak éppen rosszak. Az egyetem előtt vártak rám. Ki meleg sportnadrágban, ki kockás szoknyában, fejkendőben, s úgy csicseregtek, mint ősszel a fecskék. Énelöttem úgy rémiéit valami, hogy megfeledkeztem egy dologról. Benzinem, olajom elég volt. A biztonsági előírásokra is ügyelek, mióta megbüntettek. — De ez kicsoda? — kérdezte, most már szigorúbb hangon. — Ez — Milka, — szóltam színlelt nyugalommal, de a hangom megremegett. — A maga Milkája? — nevetett rám a lány kárörvendően. Egy pillanat, s hirtelen lefékeztem. Erre ő nem számított. Éppen az Már fel is másztak a tagok az autómra. Harmincán is felfértek. Az az érzésem volt, hogy valami nincs rendben! A járókelők egyre nevettek, és a kocsimat nézegették. De hiszen le is mostam. Ügy ragyog, mint ölembe esett. Azt hiszik, sietett ei- ugrani? Ó. dehogy is! Ott pihentette a fejét és halkan suttogta: — „Drágám!” — A répaföldön vagyunk! Ki kell szállnunk! — sürgettem. egy katonai autó. Nem értem ... Begyújtom a motort, dudálok is, hogy le ne maradjon senki. S ekkor toppant mellém a fülkémbe egy bájosan mosolygó teremtés. — Kedves elvtárs, én is végeztem — No és? Maris itt volnánk? — kérdezte Márti naivul. Nem volt erőm *22». simogattam egy kicsit. Még kedvesebben simult hozzám. Már egészen boldognak éreztem magam, mikor hirtelen tőrt döfött a szívembe a kérdésével: — Hová való a maga Milkája, elvtárs? — Sztupavai lány! — (Az ördögbe most már mit gondoljon az ember?!) Szerencsére elmentek a répaszedők. A vagonokhoz szállítottam a répát. Márti folyton a nyomomban volt, mint az egérre leskelödő macska. A répaföldön mindig egy-egy kérdéssel szegődött mellém: — Hány autóval szállított mar? Van már egy vagonnal? Hogy ízlik a répafuvarozás? ■— így pergett a. nyelve szüntelenül. — Tudja, én cikket akarok írni erről a brigádról. — Mintha eskü- dözne, hogy való igazat mond. — Elvégre, mondom magamban, sokféleképpen gyűjtenek anyagot a lapok számára. S meg kell hagyni, nagyon jól értette a dolgát. Mindenkinek kiadta a parancsot. Ahogy mondom. harmincán voltak, s hat kocsira való répát ástak ki és tisztítottak meg. Ilyen teljesítményt csak meg kell írni! Én, ostoba fejjel még örültem, hogy visszafelé menet is mellettem lesz Márti. Kár, hogy nincs az embernek jóstehetsége. Hej, hogv tudott mosolyogni! Nem vagyok dohányos. de hogy bírtam volna megkosarazni. mikor egyszerre két cigarettára gyújtott, s az egyiket nekem kínálta? S nyomban meg is kérdezte tőlem: — Mikor is találkozunk, Csaja elvtárs? — Majd találkozunk, — felelte{p kurtán. •— Sztupavában, úgy-e? — s erre huncutul megcsillant a szeme. — Gyakran jár oda. igaz? — Engem már a hideg rázott, őneki még mindig nem volt elég. — Különben is, jól ismerem én magát Sztupavából. — fejezte be végre. Ügy véltem, csak sarokba akár ezzel szorítani. Tréfával akartam en is elütni a dolgot. Megkérdeztem Mártitól: — Talán rokonai laknak ott. hogy ott tölti a szünidejét? — Ö, dehogyis, Csaja elvtárs! Hiszen én jómagam is Sztupavából való vagyok! A maga Miikaját Duj- nicsnak hívják, ügye? Üdvözölhetem a maga nevében? Ma már úgysem jön ki hozzá ... — Dehát akkor maga miért...? tört ki belőlem, megint csak ostobán. — Csak úgy, — felelte Márti. — mert hát mi, mármint a maga Milkája és én. barátnők vagyunk, s én rögtön magára ismertem. Arra gondoltam, hogy ugyan szereti-e Csaja elvtárs is úgy azt a Milkát. ahogy ő szereli magát? Próbára akartam tenni, — komolyodott el Márti hangja. Ezt aztán jól megcsináltam.! ’ Az utón mar nem is váltottunk szót tovább. A brigádtagok köszönését is aiig viszonoztam. Csak akkor fakadtam hangos szitkokra, mikor a kocsimra zártam éjjelre a garázst. Rámvilágítolt a tegnapi oxigénpalack-fuvarozás felirata. Így hát egész utón a briga- doslányok háta mögött díszlett, ez a nagybetűs felírás: „VESZÉLYES FUVAR”. Ejnye, no! Hogy nem vettem én ezt észre mindjárt reggel?! Szlovák nyelvből fordította: Doniin Károly *v (Miskolc) ám gépkocsivezető kurzust, de én csak tanulóvezető vagyok. A teher- nüWHMHiiuniuuuiutiimmiiiiiiiHiiiHiiHmmmiiiiimmmiiinmimiiMi JUH ASZ JÓZSEF: Cseke Jani a kanász Cseke Jani a kanász egész nap mit csinál? Fütyörészve mendegél. dalolászva. meg-megall Nem. henyél, \nem pipál. De, ha este a konda röfögve hidasán lenyugváshoz kecmereg s rádiója kommentál: gyereke asztalán tömpe ujját lehúzza a Csendes Óceán. S Belga-Kongó bánata kigyúl a homlokán, s csillaga a boglyán. Gazdasági udvar Reich Károly rajza Peter SevÓovié: VESZÉLYES FUlV/Ä\P> r TANULMÁNY
