Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

Vasárnap, 1961. április 16. „ZAKMAGYAROltSZAO 9 Száraz, szakszerű jogi vita az Eichmann-perben Pénteken befejeződött a perjogi Írttá az Eichmann-perben. Akik azt várták, hogy az első napok izgalmas eseményeket hoznak, csalódtak. Az első hét mérlege: a száraz, szakszerű jogi vita, melyet csak a péntek délelőt­ti tárgyalás néhány izgalmas perce, Servatius néhány megdöbbentő kije­lentése tett feszültté. Servatius idő- nyerő taktikai sakkhúzásával a bí­róságot egy hosszadalmas jogi vitá­ba akarta sodorni, a per tényleges megkezdését elodázni. Ettől a takti­kától különben a per elszürkülését és — a Menderesz-per mintájára — * Világszerte megnyilvánuló érdek­lődés csökkenését is remélte. Aki fi­gyelemmel hallgatta Servatius kedd délelőtti előterjesztését, majd Haus­ner főügyész közel tíz órás válaszát, a taktikánál többet is meglátott. Eichmann a per első perceiben el­hangzott két igenje után csak mint passzív szereplő hallgatta végig a vitát. Róla ugyanis közvetlenül nem esett szó különösebben; a bíróság elfogulatlansága és illetékessége volt a fő kérdés. E két és félnapos tár­gyaláson a perjogi vita túlnőtt a bűnügyek keretein és politikai kér­déssé vált. Servatius fellépése, érvei arra irányultak, hogy kivonják Eich­Nem érte el célját a legújabb amerikai űrkisérlet Washington (AP) Az amerikai Légügyi Hivatal pén­teken csaknem 100 kilós műszertar- tólyt juttatott ballisztikus pályán 128 mérföld magasra, — a szerkezet ózonban nem érte el kitűzött célját. Az ellenőrző rendszer egyik elektro­nikus berendezése nem működött megfelelően. A berendezésnek az lett volna a feladata, hogy a műszer­tartályt négy különböző helyzetbe állítsa az űrben, ezt azonban nem sikerült megvalósítani. (MTI) MacMillan kilátásba helyezte Bonn ellátását atomfegyverekkel London (AFP) Harold MacMillan brit miniszter- elnök pénteken nyilatkozott az an­gol televízióban. Nyilatkozatának lényege: Amerikának és Nagy-Bri- tenniának, mint olyan hatalmaknak, amelyek már régóta „önálló nukleáris ütőerővel rendelkeznek, tekintetbe kell venniök a többi európai országot is”. A miniszterelnököt meginterjúvoló John Freeman újságíró, a munkás­párti kormány volt tagja megkérdez­-oOo­Áladták a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját a székesfehérvári ipari tanulóknak Berecz János, a KISZ Központi Bizottságának tagja Székesfehérvá­rott szombaton ünnepélyesen átadta a KISZ Központi Bizottsága vörös Vándorzászlaját a 323. számú Ipari- tanuló Intézet fiataljainak. A jutal­mat a legjobb ipari tanulók részére kezdeményezett versenyben érdemel­tek ki. (MTI) te MacMillan-től, nyilatkozatát úgy lehet-e értelmezni, hogy a közeli, vagy távolabbi jövőben Nyugat-Né- metországnak is engedélyezik, hogy nukleáris fegyverei legyenek? „Kétségtelen, ez a kérdés felme­rül, céltalan lenne titkolni” — volt a válasz. MacMillan rátért arra is, hogy Franciaországot nukleáris hatalom­nak kellene elismerni. Arra a kérdésre, hogy az Egyesült Királyság foglalkozik-e önálló koz­mikus tervekkel, a miniszterelnök sejteni engedte, hogy ha vannak is ilyen tervek, azokat más európai or­szágokkal együtt hajtanák végre. (MTI) mannt az izraeli bíróság illetékessé­ge alól és ügyét nyugatnémet, vagy legalább nemzetközi bíróság elé utalja. Megdöbbentő volt, amikor Haus­ner főügyész megállapításával szállt vitába, amely szerint a népirtás és hasonló bűntettek elkövetői az em­beriség ellenségei és minden állam kötelessége lenne a jövőben ezeket ártalmatlanná tenni. Servatius ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ez a megállapítás nem alkalmazható Eichmannra, mert a Hitler-rezsim után békés polgár lett és csupán az volt a szerencsétlensége, hogy elkö­telezte magát egy embertelen kor­mányzatnak. Újabb izgalom forrása volt a pén­teki tárgyaláson Servatius burkolt fenyegetése, amelyben kijelentette, hogy Eichmann elfogása és Izraelbe szállítása miatt nem támadt ugyan konfliktus Izrael és Nyugat-Német- ország között, de az intervenció még megtörténhet a tárgyalás bármelyik stádiumában. Eichmann-nak a nyu­gatnémet államtól védettségre van joga és panasszal fordulhat a nyu­gatnémet államhoz, amelyben be­avatkozást kérhet, és ezt meg is fog­ja tenni. Servatius a nyugatnémet érdekek védelmében lépett fel, azokat kép­viseli és nyilvánvalóan meg akarja akadályozni, hogy az Eichmann-per során napvilágra jutó leleplezések kompromittálják a nyugatnémet po­litikai életben ma is nagy szerepet játszó nácikat. Érdekessége ennek a pernek, hogy a vádhatóság kettős nyomás alatt áll. Az egyik az a kapcsolat, amely az izraeli és a nyugatnémet kormány között fennáll. Ez Servatius malmá­ra hajtja a vizet, mert egyetértenek abban, hogy semmi, vagy legalábbis a lehető legkevesebb hangozzék el a nácizmusról, s a pert szűkítsék le ki­zárólag Eichmann személyére. A másik nyomás a közvélemény nyo­mása. A nagyszámú érdekelt ennek az ellenkezőjét várja: az igazság tel­jes kiderítését. A bíróság pénteken elnapolta a tárgyalást hétfőig, akkor várható döntés a perjogi vitában. (MTI) Bonibatáinadás egy kubai repüSőtániaszpont ellen Havanna (MTI) Mint nyugati hírügynökségek je­lentik, ismeretlen nemzetiségű B-25 típusú repülőgépek szombaton bom­batámadást intéztek Kuba legjelen­tősebb repülőtámaszpontja ellen, amely 12 kilométernyire fekszik Ha­Nyilatkozatok Gagarin hőstettéről BERLIN. (MTI) A Német Demok­ratikus Köztársaság lapjai szomba­ton is több oldalon foglalkoznak az Jobber ejsg űrutazásával, s fényképes ^számolót közölnek Gagarin őrnagy telkes moszkvai fogadtatásáról. Nyugat-Berlin Telegraf című lap­jának címe így hangzik: „örömitta- fogadta Moszkva Gagarint”. A ^agesspiegel címében azt emelte ki, *tegy „diadalmenetben” vonult be a f^ovjet űrpilóta Moszkvába. A Welt Jteriini kiadásának címe hangsúlyoz­ót „Gagarin előtt tisztelgett Moszk- Va” ^BAGDAD. Kasszem iraki minisz­terelnök pénteken nyilatkozott a JASZSZ és a Pravda tudósítóinak Júrij Alekszejevics Gagarin űrutazá­sáról. Kasszem kérte az újságírókat, to­vábbítsák szívélyes jókívánságait Gagarin űrpilótának, a szovjet tudó­iknak és az egész szovjet népnek, gagarin baráti országnak a fia, a Szovjetuniónak, amely 1958-tól, fel­szabadító harcunk kezdetétől tárno­kija az Iraki Köztársaságot” — Mondotta a miniszterelnök. BECS. Pittermann osztrák alkan- tellár pénteki sajtóértekezletén mél- tetta korunk szenzációs eseményét, t»agarin űrutazását. fíEW YORK. A UPI tudósítója Je- San Antonióból (Texas állam): Április 13-án két amerikai pilóta eí- jtepda 1 a „kozmikus kabint”, akik hónapot töltöttek az űrhajózási orvostudományi központ acélkabin- Jaban. Különleges üzenettovábbító rend- ®terrel még a kabinban közölték ve- uk, hogy az oroszoknál már igazi űrhajós van. „Le a sapkával az oro­zok előtt — mondta Carlsson. — “tenrisokára mi is ugyanúgy repü­lök. mint ők. Megfelelő előkészítés tej szívesen tennék űrutazást, de most nem próbálnám meg. Azt hi­szem, félelem venne erőt rajtam” (MTI) vannától. A gépek 12 bombát, illetve rakétát dobtak le és eltalálták a tá­maszpont egy lőszerraktárát, amely­ben folytatódott a robbanások soro­zata. A Reuter értesülése szerint a tá­madásban három gép vett részt, amelyek közül a kubai légvédelem egyet lelőtt. Az AP tudósítója jelentette San­tiago de Cubából, hogy hasonló tá­madás érte ennek a városnak a re­pülőterét is. Raul Castro kubai had­seregügyi miniszter rádiófelhívásban utasította a katonaság és a milícia tagjait hogy foglalják el posztjukat. A KOZMOSZ HOSE Gagarin Indulásra kész. Világszerte ismeretes már, hogy 1961. április 12-én — magyar idő szerint 7 óra 7 perckor — a Szovjet­unió területéről felbocsátották azt a több fokozatú rakétát, melynek orr­részében elhelyezett 4725 kg súlyú, Vosztok (Kelet) elnevezésű szputnyik- űrhajóban helyet foglalt az első űr­pilóta: Jurij Gagarin. a Szovjetunió légierőinek őrnagya. A szputnyik-űrhajó földkörüli ke­ringési ideje — előzetes adatok sze­rint — 89,1 perc, a Föld felszínétől mért legkisebb távolsága 175 km, a legnagyobb távolsága 302 km, pálya­síkjának az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 65 fok, 4 perc volt. A Vosztok utasa, Gagarin őrnagy 108 perces űrutazása után, magyar idő szerint 8 óra 55 perckor sikeresen földet ért a Szovjetunió előre meg­határozott körzetében. 1961. ápr. 12. az első embertszál- htó űrrakéta fellövésének és sikeres leszállásának napjaként vonul be a világ és a tudomány történetének lapjaira. A szovjet tudósok, tervezőik, rak é taté e h n iku sok nagyszerű mun­kájára. és Gagarin őrnagy hősiessé­gére méltán büszke lehet az egész haladó emberiség. — Terra 7jcinaszi melódiák jl,f eleg, tavaszi vasárnap este volt.-"A Álltam a villamosmegállónál, néztem a járókelőket. És a csillago- k&t. Fényesen ragyoglak. Milyen jó, hogy eljött a tavasz.., Befutott egy villamos. Indultam hazafelé. Valaki utánam kiáltott; — Várj meg! — Barátom szólt. — Borzasztó napom volt — kezdte panaszos hangon. — Kész dráma... így még soha nem jártam... — Mi történt? Honnét jössz? Nem sikerült a randevúd? Előfordul öreg fiú — próbáltam más irányba terel­ni a beszélgetést, mert láttam, ba­rátommal valóban történt valami. Arca feldúlt, ideges, feltűnően han­gos és robbanékony. — A... randevú! Nem azzal van baj, hanem a technikával, a modem élettel, öreg fiú! — No, úgy tudom, nem vagy elle­ne. Hiszen nemrég tartottál előadást a modern emberi életről, a technika rohamos fejlődéséről... — Hagyd! — szakított félbe le­mondóan. — Magam is ennek lettem ma az áldozata. — Nem értem... Dehát honnét jössz? Beszélj már értelmesen... — Reggel fájt a fejem — folytat-ta. — Ereztem, teljes kikapcsolódásra van szükségem... De nem ülnénk be a vendéglőbe? — Gyerünk... egy málnát, a te kedvedért — egyeztem bele. — Szóval... hol is hagytam abba? Még most is fáj a fejem... Igen... a modem élet,.. Igen... reggel fájt a fejem. S ráadásul bekapcsolták a rádiót. Mindenütt... Az emeleteken is, a földszinten is. Zúgott az egész lépcsőház. Az egyik lakó a szívkül- dit hallgatta, a másik a lemezjátszó­val szórakozott, a harmadik a mag­nót nyekergette... Rádió... rádió mindenfelé. És ugye, tudod, milyen vékonyak a falak... A zenebonától még jobban megfájdult a fejem-. — Sétálni indultam — folytatta. — Gondoltam, az utcán nem kell hall­gatnom a rádiók versenyét. Hát amint megyek, az Ady-hidnál meg­jelenik egy fiatalember, kezében egy táskarádió... És bömböl istentele­nül. .. Nekem csak ez hiányzott... — A népkertbe kellett volna men­ned. .. — Elmentem... Ott már vagy ti­zenöten cipelték magukkal a táska­rádiót. — Miért nem mentél Lillafüredre? Ott igazán kikapcsolódhat az em­ber. .. — Zseni vagy! Odamentem. Ott már hemzsegtek a táskarádiósok. Mintha csak összeesküdtek volna el­lenem. .. — Aztán? — A Vadászkürtben ebédeltem. És képzeld... — Megjelentek a rádiósok... — Tévedsz! Nem többes számban. Csak egy rádiós telepedett mellém. És... jó ebédhez szólt a nóta... Azt hittem szétpukkadok. — Rosszak az idegeid, .. — Aztán a tóparton sétálgattam — folytatta elbeszélését. Egyszercsak hallom; Kossuth Rádió, Budapest... Mondd kérlek. mi a véleményed erről a táskarádiózásról? — Érdekes és kellemes dolog... — Igaz, de az emberek nem gon­dolnak arra, hogy másokat zavar? Van aki a természet csendjét sze­reti. Minek oda a rádió? — Az emberek megszokták és egy­re inkább megszokják a modem élet zajlását és a rádió is minden pilla­natban nagy eseményekről számol­hat be. Esetleg arról, hogy elindult az első ember, az első űrutas « vi­lágűrbe. Barátom dühösen félbeszakított, mert én majdnem szószerint, az elő­adásából vett idézettel válaszoltam kérdésére. — Hagyd, kérlek, ezt tudom! — Mi történt aztán? — érdeklőd­tem. — Bementem az István cseppkő- barlangba. .. — És ott is megszólalt o táskará­dió. .. — Meg! És még este a Vadászkürt- ben, amikor beültem egy halászlé- vacsorára, — csattant fel a barátom. — Képzeld csak el — a Hájer-trió zenéjére lágy keringőt lejtettek a pá­rok, a szomszédos asztalnál pedig Vörös Sári énekelt magyar nótákat. Azt hittem, nyomban odavágom a poharat... így üldözött a rádió egész napon át... — Üldözött? Most is üldöz! Nézz csak oda. az ajtóba! — Egek! — kiáltott fel a barátom, s véletlenül feldöntötte a poharat. Az ajtóban egy fiatalember álU, egyik kezében egy csinos kislány ke­zét, a másikban a táskarádiót szoron­gatta. Letelepedtek, bekapcsolták a rádiót. — Gyerünk! — szóltam, mert fél­tem, hogy barátom odavágja a po­harat. — Nem! — mondta ellenvetést nem tűrő hangon. Nem megyünk! Hiszen éppen most mondják a sport­híreket. .. Szemem-szám elállt a csodálkozás­tól. A barátom feszült figyelemmel hallgatta a táslcarádió híreit. — Azért mégiscsak jó dolog ez a kis készülék — mondta, amikor el­búcsúztunk. — Én is veszek — mond­ta határozottan, s kíváncsian nézett rám, mit válaszolok, — Megbolondultál? — néztem a szemei közé. — Nem, öreg fiú! Csak te nem ér­ted meg a modern kor modem em­berét — szóit mosolyogva, s idézte előadása egy részletét: a rádió min­den pillanatban nagy eseményekről számolhat be; esetleg arról, hogy el­indult az első űrutas. az első ember az ismeretlen világűrbe... S pár nappal később én is ..kikap­csolódásra” indultam Lillafüredre. Ott találkoztam vele. Csodálattal nézte a vízesés csillogó páráját, s a rohanó víz dübörgő hangjához mint­egy zenei aláfestésként a saját táska­rádiója szolgáltatta a ritmusos tava­szi melódiákat. Kitörő örömmel fogadott: — öregem, nagy dolog ez a táskará­dió .., Képzeld, most jelentette be a huszadik század legnagyobb szen­zációját: fellőtték az első űrutast a világűrbe... Itt hallgattam meg az erről szóló híreket a hegyek között... Szegedi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents