Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

könyvtár. Az űrhajó Kolumbusza beszámol A világsajtó képviselői a Tudósok Hasában Moszkva (TASZSZ) Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa szombaton Moszkvában sajtó- értekezletet tartott. Már a reggeli órákban özönlött a tömeg a Tudósok Háza felé. A mint­egy ezer személyt befogadó terem zsúfolásig megtelt a legnagyobb szov­jet és külföldi hírügynölcségek, lapok, a rádió és a televízió tudósítóival. Az újságírók viharos ünnepléssel fogadták' a teremben megjelenő Gagarin őrnagyot, aki mosolyogva, két kezét magasba emelve üdvözölte az egybegyűlteket. A sajtóértekezletet Alekszandr Nyeszmejanov, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia elnöke nyitotta meg. Nyeszmejanov akadémikus megnyitója A Szovjetunió Tudományos Akadó- f§ miájának elnöksége nevében Nyesz- g mejanov elnök üdvözölte Gagarint, a §g nagyszerű szovjet embert, az űrhajó §| Kolumbuszát. Nyeszmejanov, az első g űrhajós pilótához fordulva a követ- §g kezűket mondotta: „Századok múlnak el, de az On I neve mindörökre emlékeztetni g fogja az embereket arra a nagy- p szerű hőstettre, amelyet a szov- g jet tudósok, tervezők vittek vég- P hez és ön vitt véghez, amikor p megvalósította az ember útját a g kozmikus térségbe, ön az embe- = riség szolgálata nevében a bátor- g ság. a merészség és a hősiesség p példáját adta az egész emberi- g ségnek”, AldkszandLr Nyeszmejanov ezután g átnyújtotta Jurij Gagarinnak a p „Konsztantyin Ciolkovszkij” arany- g érmet, amellyel a Szovjetunió Tudó- g mányos Akadémiájának elnöksége fg tűntette ki. Ezt az érmet azoknak = ítélik oda., akik kiemelkedő munkát § végeztek a bolygóközi közlekedés te- g rületérv __ g A nagy pillanat.,. Megérkezett... Gagarin kiszáll a repülőgépből a vnukovói repülőtéren. I r Hruscsov elvtárs Szocsiból utazott Moszkvába, hogy elsőként köszönt- sc az első űrhajóst... A hatalmas orgonaesokrot igaz szeretettel nyújtja át a szovjet nép bátor fiának. = nruscsov elvtárs és Gagarin őrnagy köszöntik az ünneplő tömeget. jük. Ä világoskék színtől a kéken, sötétkéken, ibolyán keresztül a mély feketéig egyenletes az átmenet. Az árnyékból való kijutáskor — folytat­ta Gagarin — a Nap átvilágítja a földi atmoszférát, s az egész fény­koszorú valamelyest más fényt ölt. Magán a Föld horizontján világos narancsszínű sávot lehet megfigyel­ni, amely később a szivárvány min­den színében pompázva megy át az égbolt mély fekete színébe. Nagyon gyorsan bekerültem a Föld árnyék­kúpjába. A sötétség gyorsan bekö­szöntött — mondta. Hozzáfűzte, hogy ebben az időben a Föld felszínén semmi sem volt látható. Akkor az óceán fölött haladtam el. A csillagok viszont igen jól látszottak. A Föld árnyékkúpjából való kijutás ugyan­csak igen gyorsan és hirtelen ment végbe — közölte Gagarin. A kozmikus repülés tényezőinek hatását — hála a jó kiképzésnek — igen jól viseltem el — mondta — és hozzáfűzte, hogy jelenleg kitűnően érzi magát. Gagarin elismerését fejezte ki a szovjet tervezőknek, mérnököknek és (Folytatás a 2. oldalon.) Világ proletáriai, egyesűfietekV ^ Moszkva népe forró szeretettel üdvözölte Gagarin őrnagyot A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV11. évfolyam, 89. mám 1961. április 16, vasárnap Meghódítjuk a kozmikus térséget tosítású volt. A műszereli révén az űrhajós pilóta bármely pillanatban meghatározhatta tartózkodási helyét. Az űrhajó indítási előkészítése és egész repülőútja aiatt állandó két­oldalú rádiókapcsolatot tartottak fenn sd űrhajóssal. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a Vosztok űrhajót, amelyen Jürij Ga­garin április 12-én történelmi jelen­tőségű útját megtette, minden szük­séges berendezéssel ellátták az űr­hajós biztonságos repülésének és le­ereszkedésének biztosításához. Az űr­hajóban több berendezés kettős biz­Gagarin páratlan bátorságot tanúsított Ax utat hazámért, a hős sxovjét népért, a kommunista pártért tettem *— Gagarin besxámolója alapjait, annak a tudománynak alap­jait, amelynek legragyogóbb diadalát az emberiség éppen ma ünnepli. Nyeszmejanov hangsúlyozta, hogy Gagarin páratlan bátorságot, kitar­tást és önuralmat tanúsított. Az utat megelőző éjszakán az else űrhajós jól aludt. Szívverése a repülőút előkészítése idején és a rakéta indítása után is 10—75 között mozgott. Tréfálkozó hangulatban volt és jókedve csak erősítette benne azt a meggyőződést, hogy az út sikerülni fog. Amikor Gagarinnak jelentették, hogy kiadják a parancsot a rakéta­hajtóművek megindítására, az űr­hajós vidáman felkiáltott: „Nos, gye­rünk!” Nyeszmejanov akadémikus elmon­dotta, hogy az űrhajó pályára bocsá­tásának folyamán, midőn a nagytel­jesítményű rakétahajtóművek dol­goztak. s az űrutas érezte a túlterhe­lés, a vibráció és a zaj hatását, Ga­garin a repülésnek még ebben a fe­szült pillanatában is minden szüksé­geset közölt, mégpedig nemcsak köz­érzetéről, hanem az űrhajó fülkéjé­ben elhelyezett rendszerek munkájá­ról is. Az űrutas az atmoszféra sűrű réte­gein áthaladva, amikor megpillan­totta a Földet, felkiáltott: „Ez aztán gyönyörű!” Megtörtént a legnagyszerűbb hős­tett, új ragyogó oldal került az emberi civilizáció történetébe — hangsúlyozta a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia elnöke. Kijelentette, hogy ez a kommunista párt és a szovjet kormány vezette szovjet nép, ez a tudósak, konstruk­tőrök, mérnökök, technikusok és munkások nagy kóllektivájának hős­tette. Jurij Gagarinnak, a szovjet haza nagyszerű fiának hőstette, aki­nek neve immár legendássá vált. Ebben a hőstettben minden jelké­pes — mondotta. — Jelképes az, hogy az első űrhajós szovjet ember volt. hogy az első űrhajót, amelyen Jurij Gagarin repült, Vosztoknalc hívják jelképes az is, hogy a repülésre reg­gel került sor, s ez a reggel új kor­szak hajnalává vált. Mostantól kezdve 1961. április 12-< örökre összekapcsolódik Gagarin hős­tettével. Alelkszandr Nyeszmejanov emlő keztetett Konsztantyin Ciolkovszki; nagyszerű előrelátására. Hangsű lyozta, hogy a csillagokhoz vezető utat a XX. század küszöbén a senki által el nem ismert lángeszű Ciolkovszkij mutatta meg először az emberi­ségnek. Műveiben kifejtette az űrhajózá Ezután Nyeszmejanov akadémikus Jurij Gagarinnak adja át a szót. Sok ember érdeklődik az életraj­zom iránt — kezdi Gagarin. — Ol­vastam a laprokban, hogy vannak az Amerikai Egyesült Államokban ko­molytalan emberek — távoli rokonai Gagarin hercegnek, akik úgy gondol­ják, hogy én ennek a hercegnek va­gyok az utóda. Csalódnak — mondja nevetve Gagarin. Komolytalanul és nem egész becsületesen járnak el ezek az emberek. Egyszerű szovjet ember va­gyok én. Az űrhajó hőse 1934. március 9-én a szmolenszld terület kolhoz paraszt­jának fiaként született Szülei az 1917-es forradalomig szegény parasz­tok voltak. Nagyapja és nagyanyja ugyancsak szegényparaszt volt. így aztán láthatják, hogy őseim kö­zött nincsenek híres hercegek, mondta tapsvihar kíséretében és hoz­záfűzte, hogy csalódást kell okoznia „úgynevezett rokonainak”. Jurij Gagarin elmondotta, hogy az ipari szakiskola befejezése után be­lépett a szaratovi ipari technikumba. Legrégibb álmom — hangsú­lyozta Gagarin —, hogy repülő lehessek. Repülni akartam, és ezért a techni­kummal egyidőben befejeztem a sza­ra to vi répülőklub tanfolyamát. Mint az űrhajós közölte, 1957-ben elvégezte az orenburgi repülőiskolát, ahol megkapta a vadászrepülői ki­képzést. Elmondta, hogy állhatatos kérésére vették fel azok közé. akiket űrhajózásra élőképeztek. Ezután kö­zölte. hogy a szovjet tudósok által kidolgozott rendszernek megfelelő előkészítésben vett részt, alaposan tanulmányozta a technikát. Nagyon boldog vagyok — jelentette ki Gagarin —, határtalan hálát érzek a kom­munista párt és a szovjet kor- 1 mány iránt azért, mert nekem adták ezt a megbízatást. Az utat hazámért, a hős szovjet népért, a kommunista pártért tettem. I A technikát igen jól ismertem, megbízható — fűzte hozzá —, és én ugyan úgy, mint minden bajtársam, egyáltalán nem kételkedtünk a re­pülőút sikerességében. — Gagarin hozzáfűzte, hogy a magasban is ki­fogástalan volt a közérzete. Amikor az űrhajó ráhelyezkedett pályájára, tehát az út első. úgynevezett aktiv s szakaszában sem a túlságos megter­helés, sem a zaj, sem a vibráció nem hatott rá nyomasztóan. llymódon eredményesen végre­hajthatta a repülőútra megadott programot. A pálya elfoglalása és a hordozó- rakétától való elválás után — mon­dotta Gagarin — jelentkezett a súly­talanság. Ez az érzés eleinte kissé szokatlan volt, bár rövid időre az­előtt is átestem súlytalanságon. Ha­marosan hozzászoktam. Hangsúlyoz­ta, hogy véleménye szerint a súlyta­lanság hatása nem érezhető a szer­vezet munkaképességén, az élettani funkciók teljesítésén. Közölte, hogy az egész repülőút alatt eredményes munkát végzett a megadott prog­ram szerint, sót evett is és vizet is ivott. Több vonalon, többek között telefonon és rádión állt kapcsolat­ban a Földdel. Figyelte környezeté­nek jelenségeit és észleleteit továb­bította. Megfigyelésének eredménye­it az űrhajó naplójába is bevezette és magnetofonra felvette. Gagarin elmondta, hogy ezután a repülés programjában előirányzott, meghatározott időben megérkezett a leszállási parancs. Az űrhajót meg­felelő irányba térítették, működésbe lépett a fékező berendezés. A leszál­lás a repülés programjában előirt módon történt. A föl de térés a meg­adott körzetben történt Gagarin részletesen beszámolt az űrrepülés közben tett megfigyelései­ről. A Föld 175—300 kilométer magas­ságból kitűnően látszik. Felülete hozzávetőleg ugyanolyan képet mu­tat, mint nagy magasságokban re­pülő, sugárhajtású gépről szemlélve. Nagyon jól megkülönböztethetők a hegységek, a nagy folyók, szigetek, partvonalak, tavak. Nagyszerűen lát­tam a Földet borító felhőket, s a Föld felületére vetett árnyékukat — mondotta. A csillagok fényesebbek... Az égbolt egészen sötétszínű — folytatta az űrhajós, s a csillagok fényesebbek, határozottabb körvo- nalúak, mint a Földről szemlélve. Magának a Földnek igen jellegzetes és nagyon szép kék fénykoszorúja van. Ez a fénykoszorú igen jól lát­ható, amikor a horizontot szemlél­

Next

/
Thumbnails
Contents