Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

Vasárnap. »«*■ április 2. RSZAKMAGVARORSTAO Szabadság, Te szülj nekem rendet! Megsárgult/apók sebek őrzik a II. világháború borzal­mait. Leírni, elmondani nem lehet a fájdalmat, azt csak azok tudják, akik végig élték, végig szenvedték. A mai ifjúság jelentős része csak könyvek­ből, elbeszélések és vallomások alapján tudja, hogy a magyar úri- osztálv politikájából eredően, hazánk 1945. április 4-ig ezer és ezer sebből vérzett. Dúlt az úri terror, az elnyomás, pusztulás, halál járta be hazánk vá­rosait, falvait. Elpusztult a nemzet- gazdaságnak majdnem a fele. Az igazságtalan háború 800 ezer ember­áldozatot követelt, s ránk hagyta az árvák, özvegyek, s nyomorékok 10 és 10 ezreit. Egyetlen jajkiáltássá vált a megtépett és megalázott embermil­liók segélykiáltása. Nincs kiút! Nincs remény! Nincs kenyér, se jog, se törvény, csak fáj­dalom! A reménytelenség, a pusztulástól valiT félelem eltompította, s elkábi- totta az emberek nagy többségét. Nem mertek hinni a változásban, hogy valaha másképp is lesz, hogy a pincék rnél.'é'-’ái feljöhetnek a nap­fényre Nem hitték, hogy egyszer elhalkul aknák, s bombák robba­násának *aja- Ncm merték remélni a pincék lakói’ h°8y a vöröscsillagos szovjet k»tonuk a szabadságot, a bé­két és eP-v boldogabb korszak eljöt­tét hoZfék' Ezt csak "épünk legjobb­jai a kommunisták, a kommunista fiatalok tudtak.- akik vállalták a harcot ?, Szovjet Hadsereg oldalán, kik . ac“ak sok tízezer szovjet hőssel együtt miértünk, teérted ifjú barát0'1?' mert. bíztak egy boldogabb kor eljöttében. Gondolkozz csak, ifjú barátom, ki ma I5 eves vagy, hogy honnan ■ nyíltunk el 1945. április 4-én ha­jpk felszabadulásával. ' fudod-e ‘?og>! mit i°lent az. hogy ' . , ’ kapitalizmus, úri hata­kizsákmányolás, elnyomás, szol­ga01'®' rabság és munkanélküliség? ^jdod-e. hogy mit jelent éhezni, jog- jjztottan tengetni sivár életed!? ijm? Nem tudod, mert az úri osz- tP' korbácsa nem csattant a hatá- df1- Engedd meg hát, hadd idézzem J194.5 előtti helyzetet. Kapitalista kizsákmányoló társa­lmi rendszer. Minden hatalom az osztály kezében, uralkodnak a ifok, bárók, főpapok, hercegek, irosok és földbirtokosok, övék a bank, s a haza min- >n kincse. A munkásoké, a dolgo- ,ké a kizsákmányolás, az éhbér, s unkanélküliség. Lapozd fel me­sénk történetét, megtalálod azt, így 1933-ban 92 ezer ember —■ köz- ik sok fiatal — volt munka nélkül, júmunkás barátom, kérdezd csak eg édesapádtól, felnőtt ismerőseid­től, milyen joga, mennyi keresete volt, s milyen körülmények között dolgozott akkor. Te. ifjúmunkás lány kérdezd csak meg édesanyádtól, miről álmodott ő, s József Attila szövőnője? Igen, ál­modott, mert másra nem tellett. Ál­modott a meleg családi életről, szép ruháról, munkalehetőségről, jogról és megbecsülésről. Te, diákfiatal, tutíod-e. hogy a llorthy-íasizmus ideje alatt megyénk 6 középiskolájában kik tanultak? Ta­nultak az úri osztály és az őket ki­szolgáló családok gyermekei. Az ak­kori 4 ezer tanuló fiatal közül 3,4 százalék volt munkás származású, 0,6 százalék parasztszármazású. A múlt társadalmi rendszer szegény diákja ösztöndíjról, kollégiumról, és egy sor más kedvezményről, amely­ben neked ma részed van, mégcsak nem. is álmodhatott. Már az is nagy öröm volt, ha felvették az iskolába, tanulónak. Te, parasztfiatal, emlékezz csak ar­ra, hogy 1945 előtt 306 földbirtokos bitorolta hazánk földterületének 43 százalékát, több mint kétmillió hold földet. Az úri osztály adóvégrehajtó­ja minden évben 14—16 ezer pa­rasztgazdaságot árverezett, vagyis pusztított el. Emlékezz Tibolddarócra. Tardra, a kácsi és mezőkövesdi sum- másokra, arra a- 3 millió koldusra, kiknek sok esetben még száraz ke­nyérre sem telt. Milyen volt a kulturális ellátott­ság? 44-ben 22 művelődési otthon, 24 mozi, 14 könyvtár „szolgálta” az emberek művelődését. A csecsemő­halandóság hazánkban volt Európá­ban a legmagasabb; minden 13-ik gyermek különböző népbetegségben meghalt. Te, kislány, aki mosolyogsz és vi­dáman élsz, aki tűsarkú cipőben, nylon harisnyában és ruhában jársz, gondolkodtál-e azon, hogy mi volt az osztályrésze, sorsa 1944-ben egy cse­lédlánynak, amikor hajnaltól vaku- lásig robotolt a „nagysága” kénye- kedvének kiszolgáltatva? Igen, ez o múlt, árt oiy|(0,.. olykor alaposan átgondolni, hogy becsülni tudjuk a jelent. Nagyon so­kan közületek nem tudják felfogni azt a mélységes nyomort, s elnyo­mást, amelyben része volt népünk­nek 1945. előtt. Fiatal barátaim, ez a mi népünk történelme. Az igaz, hogy ma népi demokrácia van, szocializmust épí­tünk és a hatalom a munkásosztályé. Más a helyzet, mint 1945. előtt volt. Ma Te természetesnek tartod, hogy van szép ruhád, munkád, kenyered, hogy szabad vagy, hogy tanulhatsz, művelődhetsz, ha kedved tartja üdülhetsz, szórakozhatsz. De ritkán teszed hozzá azt gondolatban, hogy miért is lehet ez ma így! Gondold csak végig! Jogot kaptál ahhoz, hogy Te saját magad, s osz­tályod intézze saját sorsát. Tudod, de sokszor nem érted jelentőségét, hogy ma a parlamentben nem gró­fok, bárók, és fasiszta bitangok ül­nek. mert ez az úri banda a törté­nelem szemétdombjára került. Nem az úri bitangok, hanem a Te, a mi­énk és a nép igazi képviselői, a gácsi- miklósok, nagyzoltánok, vargagábor- nék. Igen, ezek a munkások, parasz­tok, a néphez hű értelmiségiek, idő­sek és fiatalok. Ma van munkád, nincs kizsákmá­nyolás, nyugodtan tanulhatsz, bátran gondolhatsz a jövőre, nem nyomja egész valódat a nincstelenség, a ki- látástalanság. Tiéd a tudomány, é* zed munkájának minden gyümölcse. Ma megyénk 24 középiskolájában, 2 felsőoktatási intézményében, 16 ipa­ritanuló intézetében több mint 16 ezer fiatal tanul. Pihenhetsz, szóra­kozhatsz. lehetőséged van rá. Me­gyénkben 54 ezer fiatal sportol, 20 ezer végez kultúrmunkát. Több mint 300 mozi, többszáz művelődési ott­honunk van. Tavasszal, nyáron ked­ved szerint üdülhetsz a Kékesen. Mátraházán, a Balaton mellett tölt­heted fizetett szabadságodat. Ma naponta 8. 6 órát dolgozol, ké­sőbb ennél is kevesebbet. Van fize­tett szabadságod, egyenlő munkáért egyenlő bért kapsz, s ha eléred a 18 évet, nagykorú polgára lettél ha­zánknak. Megkapod a választójogot. Igen, ez a népi demokrácia, a pro­letárdiktatúra! Ne kérdezd tehát, mit ad neked a népi demokrácia! Ne kérdezd, csak nézz szét váró sainkban, falviunkban, üzemeinkben, az utcán. Nézd, mennyi lakás, üzem, művelődési otthon, kórház, óvoda és iskola épül. Nézd, milyen csinosak és jólöltözöt- lek az emberek, a fiatalok. Öröm nézni az iskolába járó csöpp­ségeket, akik vidámak, s szinte duz­zadnak az életörömtől. Igen, nézz szét otthon, amerre jársz, s magad is rájössz arra, hogy 1945. április 4- ével népünk és hazánk történelme mily óriásit változott. Rájössz arra, hogy az urak országából, a 3 millió koldus országából népünk, pártunk és munkásosztályunk vezetésével, meg­alkotta és egyre szebbé teszi a szo­cialista hazánkat. Keresd és kutasd állandóan, hogy tudnád saját munkáddal e nagysze­rű eredményeket még szebbét tenni. Bízz az összefogás eszméjében, pár­tunk bölcs, emberszerető politikájá­ban, a boldog és békés jövőben. Építsd, gyarapítsd, és védd meg c hazát, mely mindörökre a miénk, a Tiéd! Németh László KOHÁSZOK UNOKÁI Zúg, morajlik az Ó2di gyáróriás, A kohók tövében már egymás sza­vát is alig lehet hallani. Az elegy- téren át az öntőcsarnokba, majd a kohókhoz érünk. Gőzszelepek süví­tenek. Éppen csapoláshoz készülnek. Ilyenkor nehéz beszélgetni az embe­rekkel. A régi kohászok unokáit keressük. Bartuskn Feri bácsinak. Ózd legöre­gebb Olvasztárénak tanitványait. Azokat az embereket, akik már más körülmények között élnek, dolgoznak a kohók mellett. — Van egy kevéske időm — mondja Jóbi Elemér olvasztár.— Mire kíván­csik? — Milyen most a kohászok élete? Megtöri! izzadt homlokát s azt mondja: — Nagy történet ez, nehéz röviden elmesélni ... Érdekes ember. Nyugodtan, meg­fontoltan beszél. A szakma szerelme­se. Apja is kohász volt, harminchá­rom évet töltött a forró vas mellett. Akkor még nagy, nehéz fogókkal emelgették a kokillákat. még nem üstökbe csapoltak. Gázban, füstben dolgoztak. Sok ember kapott halálos gázmérgezést. Mégis, a gyerekei is ezt a mesterséget választották. Apáról fiúra szállt a vasgyártás tudománya. — Kilencen vagyunk... Kilenc gyereket neveit fel az apám. Nem volt könnyű az élet. Itt a kohóknál sem. Azóta? Minden megváltozott. Korszerűsítették a kohókat, ú.i kohók épültek. A legfontosabb munkát a gé­nek, automaták végzik. Kohászctnasztia. A kilenc testvér­ből nyolcán a vasgyárban dolgoznak, öten a kohók mellett, hárman a mar­tinacélműben. Szakemberek. És új módon dolgoznak az új üzemben. Az egyik fiú Zsigmond, már művezető az egyik elegytéren. Elsiet. Szólította a főolvasztár, Fi­tos Balázs. — Elnézést kérek, — lép hozzánk Fitos mester. — Sok ilyenkor a mun­ka. De, talán én is mondhatok vala­mit. — A kohászok életéről beszél­gettünk ... — A régiről, meg a mostaniról? — Igen... — Ncm lehet összehasonlítani. Még tíz évvel ezelőtt is sok volt itt a gáz­mérgezés. Most nincs. Könnyebb a munkánk. Persze, még így som a leg­könnyebb mesterség... Fitos főolvasztár a III-as kohónál dolgozik. Harmincnégy esztendeje. Ö is átélte azt a nagy változást, mely itt végbement az elmúlt évek során. Azt mondja: — 1929-ben én is Bariuska bácsi mellett dolgoztam. Abban az időben még kézzel kavartuk a folyékony va­sat. acélt. Kavaró olvasztárnak ne­veztek bennünket. — Meg ördögöknek, — veszi át 3 szót. Jóbi olvasztár, aki közben visz- sza érkezett a kohó mellől. — Nem jól mondod, — fordul hozzá a főolvasztár. — Pontosan igy hívtak minket: gyári ördögök. — Miért? — Mert az ércportól, meg a füsttől olyanok voltunk, mint a mesebeli ör­dögök. Feketék, mint a korom. Most meg . .. Nézek csak meg a műszer­házat. Nagyon érdekes. Olyan, mint egy televízió. A műszerek állandóan mutatják a kohók működését, a ko­hó keresztmetszetét, S minden ve­szélyt előre elhárítunk. — Persze, most sem könnyű a ko. hászmesterség... — jegyezzük meg. — Igaz, — helyesel a főolvasztár. — Ide régen is. most is egész ember kellett. A vassal, a tűzzel bánni nem gyerekjáték... — Milyen a keresete? — Nem panaszkodom, szépen meg­élünk belőle . .. De most már men­nem kell. A másik kohónál csapolás­ra készülnek . . . Nézze csak ... Valóban szép... de azért szeret­nénk. ha elmondaná még, hogyan fejlődött a kohógjmrrészleg. — Örömmel... pár perc múlva visszajövök ... Csapolnak. Tűz. fény és árnyék tán­col a hatalmas csarnokban. A csapó- lónyfláson át sebesen fut a lávaterí- ger. s kis mederben keresztül folyik az üstbe a kohó drága anyaga. Csodálatos kép. Zúg, sistereg a ko­hó, az emberek egymást segítve vég­zik a csapolást. A kohászok vasara­tásnak nevezik ezt a nagy pillanatot. Aztán ismét ..bcsötétodik”. A Nap sugarai ismét betörnek a csarnok ab­lakain. De, mi ez már a nagy tűa- fényhez képest?! — No, itt vagyok már, — mondja a főolvasztár. Arca kipirult, homlokán gyöngyözik a verejték. — Szóval... a fejlődés ... hát aa aztán van. csak győzze leírni... Gé­pesítették a koksz-szállítást. De ez csak a kezdet. Az egész elegytér gé­pesítve lesz... A kiömlő nyílást oxlgéncsővel fúvatjuk... Régen tűz­álló masszagolyókat készítettünk a , nyílás eltömítésére. Most ez is kor­Bamahnjü, Itislányos termetű fiatalasszony. 'Amikor megmondják neki, hogy írni szeretnének róla, szinte megszeppen, mint egy kisgye­rek, a szoba sarka, felé húzódik, hátradugja ke­zét, és ijedt szemekkel mondja: — Rólam? Ncm csináltam én semmi olyat... Nevetni kezdünk.. Néhány pillanat és már ő is velünk nevet, s a szeméből nem tűnik el töb­bé a Mosoly. így kezdődött ismeretségem az Ózdi Kohászati Üzemek tervosztályának köz- gazdász-memöknöjével. Másoktól azt hallottam, hogy vagyon é.rdekés ennek a fiatalasszonynak az élettörténete, erről kezdek hát kérdezősködni tőle­— Semmi különös sincs abban — küszködik a magyar kifejezéssel, s kissé idegen kiejtéssel csengenek a szavai. Hiába, a magyar nyelv el- sttjátHúsához évek kellenek. Ö még csak ! 957-t öl tanai ja. Akkor érkezett ide a Szovjetunióból. Mert szovjet állampolgár ez a mérnöknő: Olga Jego- rovna Cricsina, vagy ahogyan. Özdon ismerik. Katona Lászióné. Hogyan került Magyarországra? Nehezen kezd beszelni magerői, nem tartja érdekes témának a vele történteket. Heilig ahogyan mesélni kezd. érdekes kép alakul ki. előttem az életéről Egy szovjet lány, egy magyar anyu életéről. * Zöldeskék tarajaival nyaldossa, a tenger a Krim félsziget partjait. Hajók százai vetnek horgonyt a mozgalmas kikötőkben. Szevasztopol és Keres talán a félsziget két legforgalmasabb kikötője. Ez érthető is, hiszen ebben a két városban van a legtöbb gyár. ide szállítják a legtöbb nyers­anyagot. Kevesen példáid cukorgyár, konzerv- 0Vúr, hajójavító, halfeldolgozó üzemek működ­nek, tip az ércbányákban is sok ember dolgozik. Ebben « városban születeti, itt nőtt fel, tanult Olga Cricsina. Szülei egyszerű emberek, édes- munkás az egyik gyárban, édesanyja négy 9Verneket nevelt fel S négy közül Olga már elvégezte az egyetemet. Egyik nővére most ta- vt-ül ott. a másik pedig, aki két éve hegesztő, az ldén akar jelentkizni. Az öccse katona. Négy (Hiermekct iskoláz! '.tr.i nem kis dolog. Tudta ezt is, s amikor á leningrádi egyetemre jelent- kjketí, 'elhatározta: nem veszi igénybe szülei s*mt8égét, úgy fog tanulni, hogy ösztöndíjat kapjon. S a szovjet kislmy elindult a Krim fél- **iqetről... * Leningrad egyetemein nemcsak az ország, ha- apm a világ minden tájiról tanulnak fiatalok s "tele a fiúk és lányok nem kollégiumokban lak­nak. hanem egy külön kis várost építettek szá­jukra. Olga is a 13 000 'fiatalt számláló diákvá- r°s lakója leit. Új ismerősökre, pajtásokról talált. A Krim-félszigett az ózdi kohászatig Az egyetemen pedig évfolyamtársai leltek a ba­rátai. Volt közöttük egy magyar fiú is. S ami­kor 1952-ben megismerkedtek, Olga még nem gondolta, hogy 1950-ban már a felesége lesz. Mert ez történt. ..Modern” házasság volt. Kü­lön laktak, mint előtte és az egyetem befejezé­sekor még távolabb kerültek egymástól: a férj Gorkijba, Olga pedig Szibériába utazott 50 nap­ra. hogy diploma.feladatút elkészíthesse. Miután mindketten megkapták mérnöki dip­lomájukat, rövid időre Keresve mentek. Olga tudta, hogy csak kevés időt tölthetnek szülő­földjén. mert férjét hazavárja Magyarország. ahonnan állami ösztöndíjat kopott a tanulása idején, s 6 hozzátartozik már és követi őt... S Olga Cricsina — Katona Lászlóné elindult a Szovjetunióból... * — Azóta csaknem négy év telt el, — emléke­zik vissza. Hogy mi minden történi ez alatt az idő alatt? Nehéz lenne röviden elmondani. Arról beszél ami pillanatnyilap az eszébe jut. — A munkahely... Nagyon jó. mindenki se­gít nekem a .munkában is és a nyelvtanulás- >an is. Mert bizony, amikor idejöttem, még wzzel-lábbal magyaráztam. — nevet —. Most mai írok. olvasok magyarul, csak egyes kifeje­zéseket tévesztek még el. S elmondja, hogy Móricz, Gárdonyi. Jókai könyveit to ár éppúgy maciuar nyelven olvassa, mint Petőfi, Arany verseit. Persze az orosz nyelvű irodalomhoz sem lett hűtlen, Tolsztoj. Puskin. Majakovszkij művei továbbra is ked­venc olvasmányai közé tartoznak. S az újságok? Sorolni kezdi először a magyar lapokat az Ózdi Vasastól a Magyar Ifjúságig, aztán a szovjet új­ságokat a Pravdától a Metallurgi-ig — annyi sajtóterméket, hogy nem győzöm írni, — Ez mind jár nekünk, — mondin természe­tesen és meglepődésemen csodálkozik. — Az olvasás legkedvesebb szórakozásunk. Persze já­runk gyakran moziba, vagy ha színielőadás van, azt is megnézzük, aztán napirenden i'annak a baráti látogatások is. mert sok barátunk van ám... Beszél, beszél és én nem veszem, észre többé kiejtésében a magánhangzók furcsa csengését.1 csak a szeme csillogását látom és érzem, nem idegen ő már itt senkinek... Aztán hároméves kislányukról. Etelkáról kezd mesélni, aki épppúgy csacsog a papával ma­gyarul, mint a mamával oroszul, — Májusban elviszem a szüléimhez Kereste. Ügy mondja, mintha csak a szomszéd város­ról lenne szó. pedig oda-vissza kilenc napig tart az út. — Jó lesz már találkozni az ottani roko­nokkal, hiszen olyan régen láttam őket... * Elkalandozik a gondolata, messze, messze, szülei házához, ahonnan 300 méterre a homokszönyegen járók lábát már a tenger vize kapja körül... fís váratlanul megszólal: — Nekünk sem maradt ám semmink a hábo­rú után, Emlékszem én mindenre nagyon jól... A németekre is. Kétszer voltak Korcsén... Az egész beszélgetés alatt csak most. - látom szemében a mosolyt. Elhallgat. Nem tudom, mire gondol. Talán éppen arra. hogy azok a harcok az ö életeben, a magánéletében is jelen­tősekké váltak: 1945 nélkül, április 4-e nélkül soha sem tanulhatott volna Katona László a Szovjetunióban. Olga Cricsina soha néni lehe­tett volna Katona Lászlóné. Az én gondolataim is messze kalandoznak... Milyen érdekes, hogy a világváltozások így is visszatükröződnek az emberek életében! Ránézek. Már újra mosolyog. Különös, érde­kes kis asszony. Aztán hirtelen azt mondja: — Keveset meséltem' az életemről... Deliét, látja, nem olyan érdekes téma ez, hogy eljöt­tem a Krím félszigetről az ózdi kohászatig. Szerintem, bárki'megtette volna. Maga IS. Nem” Ismét eltereli magáról a szót. A férjét, a munkatársait emlegeti, csak róluk beszél, di­cséri a munkájukat, segítőkészségüket, s aho­gyan ül a széken, összéhbhúzza magát, hogy még kisebbnek tűnjék Mégsem látom olyan ki­csinek, mint ő szeretné. . * Szovjet kislányból magyar anya lelt. Vég­állomásnak tekinti ezt az országot. Végállomás a családja, a hivatása mellett. Magyar földön akarja érvényesíteni a Leningrádban tanulta­kat. A krimi dombok, hegyek helyett most magyar tájakat lát. s a keresi gyárkéményekre az Ózdi Kohászati Üzemek kéményerdeje emlékezteti. Hogy nincsen tenger? Ez szerinte „semmiség”. Viszont itt is vannak kedves, segítőkész jóbará­tok. akik testvérüknek fogadják a messzi tájak gyermekeit, mert — mint Gricsina mondotta — „minden ember békében, barátságban, boldog­ságban élhet egymás mellett, csak egy kis jó­akarat, egymás szeretete kell hozzá." Ruttkay Anna Asz.erűsítve lett (is teljesen veszéiyte- 11 len ... Régen 5—6 ember halt meg i i itt egy év alatt gázmérgezésben, fönt i a toroknvílús mellett. Most ez a mun­i katerület. is automatizálva lett. Min- i ! dent gépek, daruk mozgatnak. A ko- i ihász csak a műszerházból irányítja a i i kohók működését... i i — Persze ehhez az is kelleti, hogy , i átképezzék az embereket... 1 > — Úgy bizony ... tanulni kellett, 'fejlődnünk kellett a technikával... 1 > Ma már ide is kevés a hat elemi is« 1 ’ kola. Ismerni kell az ércfajtákat, az 1 » adagokat, a gépeket... szóval, ilyen 1 * az életünk . .. Elköszön. Mennie kell. Ismét ada­golnak Beszélni akar az olvasztárok­kal. Különben is itt a múszakváltás i ideje ... — szegedi —------oOú—— i Fé lszáz szálloda épül Moszkvában a világkiállítás megnyitásáig ■ Mintegy félszáz szállodát nyitnak f meg Moszkvában az I967-es világki- 4 át üt ás kezdetéig. Már megkezdték ÍEurópa legnagyobb szállodájának a építkezését. A Kreml közelében 1c- Ttesiiiő hatalmas szálloda 2700 ven­• déget tud majd befogadni. Nagy fhangversenyterem, előadóterem, k® ffilmszínház, vendéglő, kávézó, büfé ^és garázs is tartozik majd az új ▲szálloda-komplexumhoz. A jelenlegi ’Nációnál Szállót 300 szobával, a ta- fvaly felavatott Varsó Szállót 383 •szobával bővítik. 100 új szoba ké­• szül a Kiev Szálló új szárnyában. ▲ amelyne , óp lését rövidesen megker­ülik. Egész kis ..szállodaváros létesül Moszkva délnyugati városrészben, fa csorioniuski lakótelepen. A város Í legkülönbözőbb pontjain kisebb be­fogadóképességű szállodákat építe­nék. A világkiállítás céljaira kijelölt terület közvetlen közelében szintén •kisebb szálloda-negyed létesül. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents