Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-12 / 85. szám

ESZAKMAGTAROR3ZÁQ Szerda, 1961. ápríB* T?» Előadás az ifjúsági klubokról kel a fiatalokkal a KISZ eredmé­nyeit, munkáját — már pedig ezt akarjuk — akkor természetesen he­lyet kell adni nekik is. így oda szok­nak, s jól érzik magukat a KlSZ-íia- talok között, előbb, vagy utóbb kér­ni fogják felvételüket a szervezetbe. Befejezésül arról • beszélt, hogy szervezni kell ifjúsági klubokat, de nem szabad különválasztani a művelődési otthonoktól Ezzel a legszorosabban össze kell tartoznia. Nagyon helyes az is, ha a művelődési otthonok idősebb látoga­tóitól is tanácsot, segítséget kérnek. Az előadás után többen felszólal­tak, elmondták tapasztalataikat, ész­revételeiket. Beszéltek a falusi fiata­lok egyre növekvő igényességéről, őket már nem elégítik ki az eddig szokásos művelődési, szórakoztatási lehetőségek. A művelődési otthonok­nak, ifjúsági kluboknak olyan lehe­tőségeket kell teremteniök, hogy a fiatalok ne csak a sakkozás, a kár­tyázás kedvéért járjanak oda, ha­nem ennél sokkal többet kapjanak. Miskolcra is ellátogat a belorusz-együttes Április 13-án érkezik a magyar fővárosba a Belorusz Állami Népi Ének- és Táncegyüttes. A 75 tagú művészgárda nyolc évvel ezelőtt ala kult, azóta sok sikert aratott. A belorusz-együttes először Csepe­len lép a magyar közönség elé: áp­rilis 15-én. — Április 17-én az Erkel Színházban szerepelnek, majd vidéki turnéra indulnak. Április végéig fellépnek Sztálinvárosban, Pécsett, Komlón, Kaposvárott, Tatabányán és Dorogon. Ekkor rövid időre vissza­jönnek Budapestre, majd május ele­jén újabb vidéki útra indulnak, amelynek egyes állomásai: Szeged, Hódmezővásárhely, Miskolc, össze-' sen egy hónapig tartózkodnak ha­zánkban. — KÉT HELYISÉGBŐL ALLŐ klubot kaptak az ormosbányai fiata-; lók. A tetszetős klubhelyiséget a fia­talok saját erejükből rendezték be, s így szabad perceikben zenegép, rá-; dió mellett szórakozhatnak. Építő- és képzőművészek találkozója Miskolcon Régi óhajt elégített ki a Képzőmű­vészek Szövetségének, valamint az Építőművész Szövetség helyi cso­portja, amikor baráti találkozót rendezett a két művészeti ág tagjai között. A találkozón a két szövetség miskolci csoportjának több mint húsz tagja vett részt. Megállapítot­ták, hogy hasznosak volnának a gya­koribb találkozók, hiszen sok közös művészeti kérdés van, amely — a baráti kapcsolatokon túlmenően — szakmailag gyümölcsözőbbé teszi az együttműködést. A találkozó résztvevői a számos témát felölelő beszélgetés során több kérdést vitattak.meg és kidolgozták az együttműködés tervét. Elhatároz­ták, hogy a miskolci Művésztelepen lévő kollektiv műtermet a Miskolci Tervezőiroda tagjai is látogatják, s ott fejlesztik rajzkészségüket. Meg­állapodtak abban is, hogy műterem­látogatásokat rendeznek. Az építé­szek a festőművészek, míg a képző­művészek az építők terveivel, alko­tásaival ismerkednek meg. Az éven­te megrendezésre kerülő Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállításon az építészek, hasonlóképp az építészek által rendezett kiállításokon a képző­művészek szerepelnek olyan alkotá­sokkal, amelyek az épületek díszíté­sét, illetve egy-egy művészi alkotás elhelyezését lehetővé teszik. Közös erővel veszik fel a harcot mind a képzőművészeti, mind az építészeti giccs ellen. E célból hattagú bizott­ságot alakítottak. A bizottság vizs­gálatai eredményét az illetékesek elé terjeszti intézkedés végett. Az épületek színezésével kapcso­latban felmerült többféle kívánal­maknak megfelelően a képzőművé­szek vállalták, hogy a tervezők ré­szére színelméleti előadásokat tarta­nak. A gyakorlati együttműködésre is született terv. A Kilián-Iakótcle- pen épülő 2500 lakásos telep házai­nak színezését a két csoport közösen tervezi meg. Abban is megállapod­tak, hogy egy-egy közintézmény megtervezésénél a képzőművészekkel közösen beszélik meg a belső tér ki­alakítását és annak művészi alkotá­sokkal való díszítési lehetőségeit, hogy így biztosítsák az építészeti ki­képzés és a díszítés harmonikus egy­ségét. A képzőművészek és építőművé­szek találkozóit a jövőben a kialakí­tott program szerint rendszeressé te­szik. Jártamban—keltemben Sokan járnak a Széchenyi utcán. Munkába és hazafelé menők, vásár­lók, sétálók. Enyhe tavaszi nap, ragyogó napsütés. Nyugalom. Egy­szerre csikorgás, autógumik égő szaga, az autó keresztben áll az utcán. Pobjeda. Mintha új lenne, pedig csak újra van dukkózva. Pillanatok alatt riadt csődület. Mi történt? Mielőtt a kérdésre válasz érkez­ne, az autó megindul, egyenesbe fordul és lassan tovább halad. De csak egy darabig, mert újra rákap­csol és amikor a kocsi nagy lendü­letet kap, ismét csikorgás, ismét riadalom. Csupán az történt, hogy a szerelő megvizsgálta, jó-e a kocsi fékberen­dezése. Máshol — mondjuk egy mellék­utcában — ezt nem lehetne ellen­őrizni? egy Egyik ismerősöm a fővárosban járt. Pontosabban annak egyik külső kerületében. Este 11 óra táji érkezett oda autóbusszal a pályaud­varról. Igaz, még fiatalasszony, de. három gyermek anyja. Érthető volt tehát meghökkenése, amikor fiatalember megszólította. ■— Kesét csókolom, jóestét kívá­nok. Megengedi, hogy elkísérjem, szabad a. táskáját? — így a 17—18 év körüli fiú, —1 Na, de kérem, mit képzel maga7 Hagyjon bekében és ne mo­lesztáljon! — Talán még ennél is nyersebb és gorombább volt a vá­lasz. — Bocsánatot kérek, nem vagyok tolakodó — mondotta a fiú. ■— Nem akartam megszólítani, de. a KISZ- ben megbeszéltük a fiúkkal, hogy esténként egyedülálló hölgyeket el­kísérünk, nehogy zaklassák őket. Ha azonban önnek ez kellemetlen, bocsánat, kezét csókolom. Miért a huligánokról írnak még mindig oldalakat? Nézem a barázdáikat. Elég girbe- görbéik. A fordulóknál későn „emel ki” a gépkezelő. Igaz, elég hosszú a tábla, de ez a traktdHsta nem szív­vel végzi a munkáját. Szembejön a traktor. Látóim már miért nem dolgozik szívvel a trak­toros. A szíve mással van elfog­lalva. A G. 35-ös sárfogóján szén Az abaújszántói járás fiataljainak készülése a kulturális seregszemlére Az abaújszántói járásban mintegy 1200 KISZ-fiatal és úttörő készül az idei kulturális seregszemlére. A be­mutatók öt körzetben folynak le. Több csoport már az április 4-i ün­nepségeken bemutatta műsorát köz­sége dolgozóinak. Szembetűnő, hogy a színjátszó csoportok műsorválasz- tásukban — nagyon helyesen — a ma felé fordultak, s a mai élettel foglalkozó színpadi műveket mutat­ják be. Népművészetünk gazdag kin­csestárából is több értékes darabot láthatunk a bemutatókon. Nagyon szép és érdekes műsorral készülnek a népi táncosok is. A csoportok ké­szülődése igen nagy ügyszeretetét és szorgalmat tükröz — írja Abaujszán- tóról Szádeczky István. A moszkvai utca. sokszázezres ** forgatagában magyarul szólí­tott meg egy fiatalember. Ugyanis felfigyelt a magyar szóra, megörült a honfitársaknak. Amikor pedig rö­vid beszélgetés után azt is megtud­tuk, hogy nemcsak honfitársak va­gyunk. hanem egyenesen földiek, a kölcsönös öröm csak fokozódott. A fiatalember — most már mond­juk meg a nevét is: Margitfalvi Jó­zsef — miskolci, diósgyőrvasgyári. Apja a DIMÁVAG-ban dolgozik, ő pedig vegyészmérnöknek készül a moszkvai egyetemen. Tavaly még a diósgyőri Kilián Gimnázium padjait koptatta. Az el­múlt tanév végén érettségizett, ki­tűnő eredménnyel. Még gimnazista volt, amikor az iskola vezetői, neve­lői felhívták a figyelmét arra a pá­lyázatra, amely lehetőséget nyújt jól tanuló magyar diákok Szovjetunió­beli továbbtanulására. Mindig ér­deklődött a Szovjetunió iránt, érde­kelte a felszabadító baráti nép élete, országa, érdekelte Moszkva és a töb­bi szovjet város. Benyújtotta pályá­zatát és vágya teljesült: szeptember óta ösztöndíjas vegyészmérnök-hall­gató Moszkvában. Hogyan él Moszkvában egy ma­gyar diák? Erről faggattuk és Margitfalvi Jó­zsef készséggel, örömmel tájékozta­tott. A hangjában egy kicsit ott buj­kált az a büszkeség is, amellyel a már régebben Moszkvában tartózkodó mutogatja a várost az újonnan érke­zettnek, s amely ennek az impozáns, nagyszerű városnak ismeretéből, az újonnan érkezett honfitársak tájér koztatása iránti készségből és a mái moszkvai lakos jelleget is kidombo­rítani kívánó közlési vágyból ötvö­ződik. — Tgen bőkezűen gondoskodnak «ólunk — mondja. — Az o&ztóndi­Vasgyári fiú moszkvai élete jam havi hetven rubeL Ha kifizetem a lakást a diákszállóban, kifizetem a remek, nagyválasztékú élelmezést, azonkívül még otthoni reggeliket, uzsonnákat vásárolok, színházra, mo­zira, egyéb kultúrigényeket kielégítő célokra költők és apróságokat vásá­rolok, még mindig meg tudok ha­vonta 15 rubelt takarítani. Magunkban számolgatni kezdtünk. Amennyire ismertük a moszkvai árakat, a tizenöt rubel nagy pénz­nek tűnik, hiszen tizenegy rubelért már nagyon jó fényképezőgépet le­het venni, két havi megtakarított pénzéből pedig akár egy porszívógé­pet vehet fiatal barátunk. Igaz, Mar­gitfalvi József nem akarja felaprózni megtakarított pénzét (fényképezőgé­pet egyébként is vett már az első hó­napokban), hanem a nyári szünet­ben, az itthoni pihenésen túl, sze­retne egy körutat tenni az NDK-ban, Csehszlovákiában és Lengyelország­ban. T eTkesen beszél moszkvai életé- rőL Nagyon jó a szállásuk. Há­rom diák lakik egy szobában, a Moszkvában tanuló, legkülönbözőbb nemzetiségű diákok baráti kollek­tívájában. (Ez a diákszálló nem tar­tozik a Lomonoszov Egyetemhez, ahol minden diáknak külön szobája van.) Kifogástalan az élelmezésük is. A nyelvi nehézségeken nagyjából már túlvan. A nyelv jó és gyors el­sajátításában sokat segített a szálló­beli elhelyezés, ahol a különböző nyelvű diákoknak feltétlenül meg kell tanulniok a közös, az orosz nyel­vet. A professzorok előadásainak megértésénél már nincsen különö­sebb problémája, legalábbis nyelvi vonatkozásban. A vegyészeti fakul­táson tizennyolc magyar tanul. Azok közül hat diák és tizenkettő aspi­ráns. Nemrégiben járt Leningrádban, az egyetem kollektív kirándulásán. Természetesen megnézte az ottani A világhírű Lomonoszov Egyetem a Lenln-hcgyen. Az Impozáns máretű egyetoml épületkomplexum központi épülete képezi Moszkva legmagasabb pont­ját, ahonnan csodás kilátás nyílik a hatalmas metropolisra. Az egyetem épüle­tére jellemző adatként csak egyet közlünk: az épület folyosóinak össz-hosz- szúsága 127 (cgyszázbuszonhét) kilométer.!!) balettszínház előadását is. Színház­ba. moziba rendszeresen jár Moszk­vában is. Legutóbb a Hattyúk tavát látta a Moszkvai Nagy Színházban. — Nehéz volt-e megszokni a moszkvai életet? — kérdeztük tőle kéBŐbU embereik igen magasfokú fegyelme­zettsége, ami az autóbusz-, trolibusz- megállóknál, jegypénztárak előtti sorbanállásoknál, a közlekedésben és az egymás iránti figyelmességben megmutatkozik. De néhány hónap alatt ezt az öntudatos, moszkvai ü> fíatal lány ül. Két hosszú copfjai csak úgy, fővetéssel dobja hátra Egyik karjával átfogja a fiatal traktorvezető nyakát és ha monc neki valamit, egész hozzáhajlik arca a fiúéhoz ér. Kerékpáros áll meg mellettem tüzet kér. Látja, hogy a szántai' nézem. Megszólal. — Maga is ezt nézi? — Igen. — Hiába, szombat estefelé jár tavasz van, a szántással meg sietni] kell, nincs idő a lányokhoz járni Csak legalább egyenesek lenné nek a barázdák. * Nagyon ritkán hangatom. o. radii, szívküldi műsorát. Több okból Egyrészt, nekem, úgysem küld senM üdvözletei a rádión, kérésziül, másj részt pedig mindig ugyanazokat m zeneszámokat közvetítik és így net* szórakoztatnak. Vasárnap délelőtt úgy adódoth hogy mégis végighallgattam, Erder, kés, hogy most a. küldő szívek. soW kai jobb zeneszámokat küldte^ szívesen. Egyébként más miatt rí érdekes volt. Az járt a fejem bem húrii mi Lenne, ha. mondjuk. Makóik a Keskeny Vicában Szekeres Elér mérnek, küldene a felesége. Jetíi lánya, kisfia egy dalt. születésnap- jára, de nem mondanák be. hogtl ,.felesége Ica, kislánya lenka és feist fia Elemérke". Akkor talán nm* tudná Szekeres Elemér, hogy -me­lyik felesége, melyik kislánya ét melyik kisfia üdvözli öt? Tizennégy éves kislánynak szóV az üzenet. Egy izzó. szerelmes dalt küldtek neki. Ilyet általában, nci* 1-1 éves kislányoknak szoktak énsj kelni, Édesanyja küldte. A kislání kapta, bizonyára örömmai fagnduv Anyukája talán nem gondoltai, hogy ez nem való az ö kislányának•; De a. műsorszerkesztő tudhatta volna, nem? , * 4 Orvosi rendelőben, az előszoba'] ban várakozom. Elég sokan vannak Különös dolog, de mindenki beszél és azt bizonygatja, mennyire beteg. Szomszédom hozzám fordul. — Injekcióra? Válasz helyett mutatom a 'kezem' ben lévő fiolát. — Mit knp, megné7-h«-t<-!Ti? kérdi és nézi a gyógyszert — Csal* kettőt és pont ezt? _ ? ■ — Én hármat kapok és már négj hónapja. Legalább vénába adják? — Nem — mondom. Megvetően legyint visszaadja kis üvegcséiket. — Maga még sokáig fog élni. Ezt úgy mondja, mintha liars' gudna rám ezért. Vagy lehet, hogy rendesebb env bemek tartana, ha nem felejtetted1 volna el megmondani, hogy mód háromféle gyógyszert is szedek, de azt pirulákban kapom. (déri) . gyeimet ő is kötelezőnek érezte m»'| gára és már sajátjává tette. — Hogy áll a tanulással? — óva* toskodtunk elő a kérdéssel. — Félévkor három tárgyból vizS' gáztam, mindháromból kitűnő ered*; ménnyel — feleli büszkén. — A szabadidejét mivel tölti? — A vegyész szakma iránti rajod- gáson kívül van még egy szenvedő'] lyem: a muzsika. Zongorán játszom-; Nagyon jó KISZ-szorvezetünk vad,, Ugyanis a Moszkvában tanuló ma'} gyár egyetemisták közös KlSZ-szeP! vezetbe tömörültek. Ennek a KISZ'} szervezetnek van zenekara is és étfj annak vagyok a tagja. A KISZ egyéb', ként nagyon sok közös programról; gondoskodik — szórakoztatóról é«j nevelőről egyaránt. Sőt, arra is vad gondja a KISZ-szervezetnek, hogy} az újabb magyar filmeket ki hozasd: számunkra és megnézhessük, trú' előtt a nagyközöngógnek bemutat- nak. Jól esik olykor hazai képeké, látni a filmvásznon, magyar beszé­det hallani, otthoni problémák meg' eievenedósét nézni. Búcsúzik tőlünk. Zenekari pró­bára siet. Tgy él a diósgyőrvasgyári dolgo- zó egyetemista fia Moszkvá­ban. Csak villanásokban tudtunk számot adni életéről, de nagyok örültünk a találkozásnak, amely ar­ra adott módot, hogy az ő életén ke­resztül bepillanthassunk a sok tk' és százezer moszkvai diák — köztük; ezer és ezer külföldi diák — életébe és lássuk azt is: miként 6egíti * szovjet nép, a szovjet tudomány mái , népek, köztük a magyar nép arra ér- ] demes fiainak fejlődését, továbbta­nulását Benedek Mikié* Érdekes és értékes előadást tar­tott az elmúlt napokban a Bartók Béla Művelődési Ház olvasótermé­ben Tóth József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munka­társa. Előadásában — melyet a já­rási népművelési felügyelők és a füg­getlenített járási KlSZ-íunkcionáriu- sok hallgattak — az ifjúsági klubok helyzetéről, jelentőségéről, feladatá­ról beszélt. A népművelési munkában eltöltött évek tapasztalatait összegezve szólt arról, hogy milyen volt a falusi fia­talok szórakozási lehetősége 1941- ben, 1951-ben és milyen most, 1961- ben. Képet festeti a mostani klubok helyzetéről, amelyek csak na­gyon kevés helyen érik el a megfe­lelő szintet. Sok helyütt probléma, hogy a művelődési otthonon belül létesitsenek-e ifjúsági klubot. Ter­mészetes dolog, hogy a művelődési otthonok kultúrcsoportjait túlnyomó­reszt fiatalok alkotják. így nagyjá­ból ugyanazok lennének — vagy vannak — az ifjúsági klubokban, akik a kultúrcsoportokban. Mégis hasznos dolog, ha az ifjúság részére külön klubot is szerveznek. Persze a mikéntjét a helyi adottságok hatá­rozzák meg. Figyelembe kell azonban venni sok közös, minden klubra jel­lemző vonást. A klubok célja, hogy összefogja a fiatalokat, biztosítsa a szórakozási, tanulási és a művelődési lehetőséget. Az első fon­tos feladat természetesen az, hogy sokan látogassak. Ezt azonban nem lehet, elérni csak az ismeretterjesztő előadások tartásával, vagy „a világ térképe előtt” című oktatással. Sok klubnak, művelődési otthonnak hi­bája, hogy a szórakoztatásra csak ke­vés gondot fordít, vagy csak felülete­sen intézi el. Pedig a társas játékok­nak nagyon sok módja van, melyekkel szórakoztatni és tanítani is lehet. A fiatalokkal pedig elsősorban mégis­csak az ilyen szórakoztató játékok­kal lehet megszerettetni a klubot. Fontos, hogy ízlésesen, szépen rendezzük be a helyiséget A függönyöknek, virágoknak nem szabad hiányozniok. Az állandó tisz­taság arra késztet minden fiatalt, hogy ő maga is vigyázzon a rendre. Meg kell szervezni a klubügyeletet is, melyet minden alkalommal más- más ember lásson eL Persze nem könnyű, nem egyszerű égy klubhelyiséget szépen berendez­ni, hiszen ez pénzkérdés. A pénzt azonban elő tudják teremteni szín­előadások, táncesték rendezésével. Ennek az az előnye is megvan, hogy a fiatalok sokkal jobban megbecsü­lik a berendezést, ha a maguk pén­zén vették és nem készen kapták. Több helyütt vitáznak azon is, hogy a KISZ-en kívüli fiatalokat be­engedjék-e a klubba. Ha meg akarjuk ismertetni ezek­Elmosolyodik a kérdésre és azt vá­laszolja: a moszkvai életet megszok­ni nem volt nehéz — egészében. De egy dolog merőben új és szokatlan volt számára. Ez pedig a moszkvai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents