Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-06 / 80. szám

Csütörtök, 1961. április <5. fSZAlOWAOTAHOItSSAO 3 így Ünnepelt megyénk Április 4, 1961 ... Zeneszó, jókedv, kacagás és nap­sütés mindenfelé. Az ünnepélyes hangulat szinte átitat­ja a■ természetet, a zsendülö vetést, a rügyetbontó erdőt, az illatozó, korai vadvirágokat. Bármerre jártál ezen a napon, megyeszerte az embe­rek áradatát figyelhetted meg, akik mélységes ko­molysággal hallgatták az ünnepi beszédeket, megille­tődve vetlek részt az emlékművek koszorúzásán, izga­tottan figyelték az ünnepi versenyeket, elmerülten hall­gatták a kultúrműsorokat, vagy éppen jókedvűen sö­röztek, poharaztak a vendéglők zsúfolt helyiségeiben. Hazánk felszabadulásának 16. évfordulója az ünne­pélyesség, a vidámság jegyében zajlott le megyénkben. Sajószentpéter Nyolc óra még alig múlt, de a köz­ség utcáit már elözönlötte az ünnep­lőbe, díszegyenruhába öltözött bá­nyászok sokasága. A központi ün­nepség ugyan csak tíz órakor kez­dődik, az ifjabb nemzedék máris csoportosul a szovjet katonák ^ hősi emlékműve köré, s bámész-kíváncsi- an figyelik a mozdulatlan díszőrsé­get. A bányász műszaki klub lassan megtelik vendégekkel, akik egy-egy pohár sör mellé telepedve, beszélge­téssel töltik el a várakozási időt az ünnepségek kezdetéig. A bányaigazgatóság felé is sokan igyekeznek. A szintén oda tartó Lu­kács igazgató elvtársat veszik körül néhányan, érdeklődő-kíváncsian. Ju­talomosztás lesz. A sajószentpéteri bányászok ugyanis most kapják meg az 1960-as év második felében el­ért termelési eredményekért, a terv túlteljesítéséért kiérdemelt jutalom­összegeket ... Az ünnepség kezdetére több százan gyűltek össze, hogy meghallgassák az ünnepi beszédet, s méltóképpen emlékezzenek hazánk felszabadulá­sára, 1945-re. voda elvtársat, a járási nemzeti bi­zottság elnökét és a kíséretükben lévő csehszlovák vendégeket jó is­merősként fogadták a járás párt- és tanácsi vezetői. Reggel 9 órakor a szovjet hősi em­lékmű megkoszorúzásával kezdetét vette a felszabadulási ünnep. A vá­ros dolgozói, a járás párt- és tömeg­használták a csehszlovák elvtársak tapasztalatait. A küldöttség vezetője, Árpád Gar- sovszki elvtárs a következőket mon­dotta nekünk. — Örömmel tettünk eleget a ma­gyar elvtársak meghívásának, s vet­tünk részt a kedves és megható fel- szabadulási ünnepségeken. Mi már Kazincbarcika Soha ennyi ember az újváros utcá­in! Sétálgatva, egymást üdvözölve, beszélgetve sütkéreznek a bőségesen áradó napfényben. És mennyi gye­rek! A Szabadság téri emlékmű előtt díszőrséget álló munkásőr és rendőr elvtársakhoz mind közelebb és köze­lebb merészkednek, prógálgatva, va­jon fárasztó-e és mennyire, a merev vigyázz-állás. Az úttesten izgatott várakozással telik az idő. A központi és újvárosi Iskola diákjai várják, hogy elhan­gozzék a sípjel, rajtolhassanak a 100 .—150 méternyi távnak, amely a meg­rendezett hálastaféta első szakasza. A nézők egész serege foglalja el a járdaszegélyeket. előre biztatva egyik-másik kedvencüket. A mozi előtti térről rendezett so­rokban indulnak a szovjet hősi em­lékmű elé az újvárosi úttörők, mö­göttük a párt.-, tanács-, állami és társadalmi szervek képviselői, egy- egy szép, óriási koszorút, a kegyelet virágsüt emelve maguk előtt. Ózd A trebisovi járásból érkezeti csehszlovák vendégek (középütt) a sá­toraljaújhelyi járás vezetőivel Sárospatakon. Foto: Szabados Felhőátvonulást, esőt jósolt a me­teorológia az ózdiaknak is. Eső nem volt, de felhő azért akadt, a Nap azonban gyakran kidugta fejét, s olyan nyárias hévvel sütött, május­végi napnak is beillett volna a tizen­hatodik április 4. Úgy reggel 9 óra tájt a sétálók tömege lepte el az ut­cákat, legtöbbjük egy irányba, a szovjet hősi emlékmű felé tartott A terén, amely a gyár, a mindig, az ün­nepnapon is zúgó, zakatoló vas­kolosszus tőszomszédságában áll, zászlók erdejét lobogtatta a szél. Az emberek pedig jöttek, gyülekeztek a szobor körül, pedig nem szervezte őket senki. Tudták, hogy koszorúzás lesz április 4 délelőttjén, s eljöttek, hogy jelenlétükkel, lelkűkben felfor­rósodott érzésekkel, a hála érzésével emlékezzenek arra a boldogító nap­ra, mely Magyarország szabadságát hozta. A koszorúzás! ünnepség egyszerű­sége, bensősége meghatottsággal töl­tötte el az embereket. Azoknak áldoz­tak az emlékezés, a kegyelet koszo­rújával az ózdiak, akiknek megvál­tozott, szabad életüket köszönhetik: a szovjet katonáknak, a neveseknek és névteleneknek, akik ezer meg ezer kilométereket harcoltak végig, hogy leverjék az évszázados rabság bilincsét a magyar nép kezéről. S amikor az utolsó koszorú is az emlékmű talapzatára került, az emberek elindultak a III. kerületbe, a várkonyi szovjet temetőhöz, hogy virágokkal, koszorúkkal halmozzák el a meghalt hősök sírját. Csöndben, néma áhítattal emlékeztek az embe­rek rájuk, azokra, akik vérükkel szentelték meg népünk szabadságát* a legdrágábbat, életüket adták ér­tünk. Sátoraljaújhely Sátoraljaújhelyen a magyár, cseh­szlovák és szovjet zászlókkal díszí­tett határsorompóhoz korán reggel kedves vendégek érkeztek. Árpád Garsovszki elvtársat, a trebisovi já- pártbizottság titkárát, Jozef Za­szervezetei, hivatalok és üzemek képviselői helyezték el a hála, a kegyelet koszorúját. Koszorút he­lyeztek a hősök emlékművére a csehszlovák elvtársak is. Ezután a sátoraljaújhelyi dolgo­zók, az ünneplők a városi moziba vonultak nagygyűlésre, ahol a fel- szabadulás évfordulójáról emlékez­tek meg. Délután a csehszlovák vendégek Szűcs István elvtárs, a járási párt- bizottság titkárának, Démuth elv­társnak, a járási tanács elnökének kíséretében megtekintették a vá­rost, majd két órakor Sárospatakra látogattak eL Hosszasabban időztek a nagymúltú községben, megtekin­tették Kazinczy Ferenc szobrát, a régi gimnáziumot, ellátogattak a kol­légiumba, majd a várba. Az elmúlt év során többször láto­gatták meg egymást a csehszlovák és magyar elvtársak. A sátoraljaúj­helyiek sokat tanultak csehszlovák szomszédainktól, a mezőgazdaság szocialista átszervezése során fel­többször találkoztunk. Az elmúlt év­ben néhány szomszédos, határmenti község dolgozó parasztjait is vendé­gül láttuk, hogy megismerkedjenek a csehszlovák mezőgazdaság fejlesz­tésével. Mi május 9-én emlékezünk meg a felszabadulásról, ahol szeret­nénk viszontlátni a magyar elvtár­sakat. Garsovszki elvtárs elmondotta, hogy egy közeli rokonát forradalmi, munkásmozgalmi magatartása miatt a sátoraljaújhelyi börtönben őrizték 1944-ben, ahonnan az emlékezetes kitörés alkalmával menekült meg. A vendégek sok kedves emlékkel távoztak. Megismerték eredményein­ket, s hallottak arról, miként lépett a nagyüzemi mezőgazdálkodás útjá­ra a sátoraljaújhelyi járás. Örömmel tapasztalhatták a vendégek azt is, hogy a járás dolgozó parasztjai meg­értették az idők szavát Garsovszki elvtárs megígérte, hogy mint az el­múlt években, ezután is gépekkel se­gítik a sátoraljaújhelyi termelőszö­vetkezeteket Sárospatak Zászlódíszbe öltözött Sárospatak és a kisiparosok egyesített énekkara április 4-én. Fél 9 órakor a párt- forradalmi dalokat adott elő, majd a bizottság épülete előtt gyülekeztek társadalmi szervek, a párt, a tanács az ünneplők. Innen a szovjet hősi képviselői elhelyezték a kegyelet ko- emlékműhöz vonultak, ahol a ktsz szőrűit Tokaj Reggel 6 és 7 óra között a földmű­vesszövetkezet és a Tiszavirág ha­lászcsárda zenekara ébresztette a község lakosait 9 órakor a falu tár­sadalmának sok-sok képviselője, a hegyközség tagjai, vasutasok hajó­sok diákok, kiszisták, mintegy háromszázan a tokaji temetőbe vo­nultak, hogy megkoszorúzzák a né­pünk szabadságáért elesett szovjet és román hősök sírját. Varga István elvtárs, a pártbizottság megbízott titkára meleg szavakkal emlékezeti meg a felszabadulásról, a szovjet hő­sökről. Tíz órai kezdettel a községi mo­ziban Tömöl Miklós elvtárs, a köz­ségi tanács végrehajtó bizottságának elnöke emlékezett meg a nagy ünnep jelentőségéről. Érdekes, eleven sza­vakkal vázolta a Tokaj életében végbement változásokat. Elmondot­ta, hogy 16 év alatt újjáépítették a németek által lerombolt hidakat, gimnázium létesült, korszerűsítik a tüdőkórházat. Elmondotta azt is, mi­lyen nagy az igény a község lakosai körében a kultúra, a művelődés iránt. Sokan járnak a gimnázium esti tagozatára, többen pótolták azt, amit. a múlt nem adott meg: elvé­gezték az általános iskola hiányzó osztályait. Tokaj további fejlődés előtt áll: hegyközséggé alakult, s a szőlőtermelő gazdák összefogása most már biztosítja a szőlőkultúra további fejlődését. A hivatalos ünnepség után sport- versenyeket rendeztek. Edelény A bányászközség lakói is zeneszó­ra ébredtek. A gyönyörű, napsütéses tavaszi idő még ünnepélyesebbé tette az egykori Coburgok kastély­parkját, ahová az edelényi dolgozók jöttek el, hogy meghallgassák Ku- kucska János elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának ünnepi be­szédét. Kukucska elvtárs megemlé­kezett a 16 év nagyszerű eredmé­nyeiről, majd kegyelettel szólott a felszabadító szovjet, bolgár, román hősökről, akik életüket áldozták ha­zánk felszabadításáért. Kukucska elvtárs ünnepi beszéde után Hevesi Jenő elvtárs, az edelé­nyi bányaüzem főmérnöke kitünteté­seket adott át a bányaüzem dolgo­zóinak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Bizottságának Miskolc Drága Elvtársak! Forró testvéri üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük önöknek, hazájuk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából. önökkel együtt büszkén emlékezünk azokra a hősi napokra, ami­kor a Szovjet Hadsereg dicső önfeláldozása megnyitotta az önök or­szágában is a munkásosztály és a társadalom más dolgozó osztályai előtt a szabad és boldog élethez vezető utat. Együtt örülünk önökkel azoknak a nagyszerű sikereknek, amelye­ket a szocialista társadalom építésében, a népgazdaság, a kultúra fejlesztésében elértek. Tiszta szívből kívánunk önöknek Népköztársaságuk fejlesztéséhez sok sikert. Éljen népeink megbonthatatlan barátsága! Kassa, 1961. április 1. Emil Chlebcc, a Szlovák Kommunista Párt Keletsziovákiai Területi Bizottságának első titkára Anton Tyazski, a területi tanács elnöke Északmagyarország Szerkesztősége A Vychodoslovenské Noviny egész kollektívája nevében őszinte jókí­vánságainkat fejezzük ki Önöknek a Magyar Népköztársaság állami ünnepe alkalmából és ahhoz a mun­kához. amellyel hazájukban a szo­cializmust építik. Miskolc Fejlődjék tovább a barátság a két szerkesztőség között, mindkét terü­let javára. Anton Semoradik főszerkesztő Ünnepi események a fővárosban Díszünnepség az Operaházban — Koszorúzási ünnepségek — Néphadseregünk díszszemléje a Hősök-terén Hazánk felszabadulásának 16. év­fordulója alkalmából számos ünnepi megmozduláson emlékezett meg Budapest népe 1945. április 4-ről. Az Operaháziján rendezett díszünnepsé­gen megjelentek pártunk és kormá­nyunk vezetői, a gyárak, az üzemek küldöttei, a baráti szocialista orszá­gok képviselői. A díszelnökségben helyet foglalt többek között A. P. Kirilenko elvtárs, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagja, a hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője. A diszünnepségen. Dobi István elv­társ ünnepi megnyitója után Biszku Béla elvtárs, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja mondott beszédet 1945. április 4. jelentőségéről, nagy­szerű sikereinkről a szocializmus épí­tésében, s mindezért köszönetét mon­dott a szabadságunkért vért, életet áldozó szovjet hadseregnek, a min­dig segítségre kész szovjet népnek és vezetőinek. Biszku Béla elvtárs ünnepi beszéde után A. P. Kirilenko elvtárs tolmá­csolta az SZKP Központi Bizottságá­nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének és az egész szov­jet népnek forró, testvéri üdvözletét és jókívánságait. * Koszoruerdok. A köszönet, a hála ezer piros virágából font koszorúk borítják a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet, a román, a bolgár, a jugoszláv' és az amerikai hősök sír­ját. A Szabadság téri szovjet emlék­műnél és a Hősök terén, a magyar hősök emlékművénél rendezett ün­nepségen megjelentek és koszorút he­lyeztek el pártunk és kormányunk vezetői, valamint a szovjet: küldött­ség tagjai is. « Felszabadulásunk évfordulója al­kalmából meleghangú táviratváltás történt a szovjet és magyar állam­férfiak között. N. Sz. Hruscsov élv­társhoz. az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkárához, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez és k 1. Brezsnyev elvtárshoz, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének el­nökéhez Kádár János elvtárs. az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Dobi István elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és dr. Münnich Ferenc, a Ma­gyar Népköztársaság forradalmi mun­kás-paraszt kormányának elnöke in­tézett táviratot, amelyre Hruscsov és Brezsnyev elvtársaik meleg, baráti hangú, sok sikereket kívánó választ küldték. * Április 4-én délelőtt került sor a Hősök tétén néphadseregünk hagyo­mányos díszszemléjére. A nagy töme­geket vonzó díszszemlén megjelentek pártunk és kormányunk vezetői, va­lamint kedves szovjet vendégeink, s több diplomáciai képviselet vezetője. Fogadás az Országházban A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából kedd este fogadást adott az Országházban. Résztvett a fogadáson Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárai dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai. Gáspár Sándor és Komó­csin Zoltán, a Politikai Bizottság pót­tagjai. Ott volt a fogadáson az MSZMP Központi Bizottságának, as Elnöki Tanácsnak és a Miniszter­tanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. A fogadáson jelen voltak A. P. Kirilenko vezetésével a felszabadu­lási ünnepségre hazánkba érkezett szovjet küldöttség tagjai. Ünnep a 101-esben A KISZ-szervezet vörös zászlaját tartó fiatal fiú közelebb lép az emel­vényhez, s meghajtja a zászlót. Néma csend. Az egybegyűlteik az őszhajú Urbancsok Mihály elvtársat figyelik, amint kezében a piros-fehér-zöld színű zászlószalaggal kissé előrehajol, azután halkan szól: — Kedves fiatal barátaim! Enged­jétek meg, hogy a intézet KlSZ-szer- vezetének zászlajára, amely mától kezdve a hősi halált halt. elvtársam, barátom, drága harcostársam. Szabó Lajos nevét viseli, elhelyezzem a Hazafias Népfront városi elnöksége nevében a szalagot... Legyetek mél­tók névadótokhoz! — S a kéz, amely évtizedekkel korábban hol a szerszá­mot, hol a fegyvert, hol a bajbajutott elvtársak kezét szorította keményen, most gyengéden szalagot helyez el a zászlón. Kedves, megható pillanatok voltak ezek. A zászló égjük oldalén fiatal, az élettel most ismerkedő fiú, a má­sik oldalán idős, harcokban edzett és mégis íialalszivü ember. KÉT nemzedék találkozott... S ilyenkor mégegyszer önkéntelenül is végig kell gondolni mindazt, amit ko­rábban elmondott Debnár Gyula, az intézet igazgatója, majd Bialis József, a KISZ Központi Bizottság tagja, a megyei bizottság titkára. Igen, ilyen­kor, amint felszabadulásunk évfor­dulójáról emlékezünk meg, és az el­lenforradalom elleni harcban hősi halált halt honvéd alezredes nevével illetjük egy KISZ-szervezet zászlaját* természetes, hogy összehasonlítunk. Összehasonlítjuk a szomorú múltat az egyre szebb jelenünkkel és a még boldogabb jövőnkkel. Biztos, mindezt azért tette az ün­nepség szónoka, hogy a fiatalok is ta­nulják meg összehasonlítani a múltat a jelennel. És tanuljanak meg kü­lönbséget tenni a múlt és jelen kö­zött. . sm p&

Next

/
Thumbnails
Contents