Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-06 / 80. szám
Csütörtök, 1961. április <5. fSZAlOWAOTAHOItSSAO 3 így Ünnepelt megyénk Április 4, 1961 ... Zeneszó, jókedv, kacagás és napsütés mindenfelé. Az ünnepélyes hangulat szinte átitatja a■ természetet, a zsendülö vetést, a rügyetbontó erdőt, az illatozó, korai vadvirágokat. Bármerre jártál ezen a napon, megyeszerte az emberek áradatát figyelhetted meg, akik mélységes komolysággal hallgatták az ünnepi beszédeket, megilletődve vetlek részt az emlékművek koszorúzásán, izgatottan figyelték az ünnepi versenyeket, elmerülten hallgatták a kultúrműsorokat, vagy éppen jókedvűen söröztek, poharaztak a vendéglők zsúfolt helyiségeiben. Hazánk felszabadulásának 16. évfordulója az ünnepélyesség, a vidámság jegyében zajlott le megyénkben. Sajószentpéter Nyolc óra még alig múlt, de a község utcáit már elözönlötte az ünneplőbe, díszegyenruhába öltözött bányászok sokasága. A központi ünnepség ugyan csak tíz órakor kezdődik, az ifjabb nemzedék máris csoportosul a szovjet katonák ^ hősi emlékműve köré, s bámész-kíváncsi- an figyelik a mozdulatlan díszőrséget. A bányász műszaki klub lassan megtelik vendégekkel, akik egy-egy pohár sör mellé telepedve, beszélgetéssel töltik el a várakozási időt az ünnepségek kezdetéig. A bányaigazgatóság felé is sokan igyekeznek. A szintén oda tartó Lukács igazgató elvtársat veszik körül néhányan, érdeklődő-kíváncsian. Jutalomosztás lesz. A sajószentpéteri bányászok ugyanis most kapják meg az 1960-as év második felében elért termelési eredményekért, a terv túlteljesítéséért kiérdemelt jutalomösszegeket ... Az ünnepség kezdetére több százan gyűltek össze, hogy meghallgassák az ünnepi beszédet, s méltóképpen emlékezzenek hazánk felszabadulására, 1945-re. voda elvtársat, a járási nemzeti bizottság elnökét és a kíséretükben lévő csehszlovák vendégeket jó ismerősként fogadták a járás párt- és tanácsi vezetői. Reggel 9 órakor a szovjet hősi emlékmű megkoszorúzásával kezdetét vette a felszabadulási ünnep. A város dolgozói, a járás párt- és tömeghasználták a csehszlovák elvtársak tapasztalatait. A küldöttség vezetője, Árpád Gar- sovszki elvtárs a következőket mondotta nekünk. — Örömmel tettünk eleget a magyar elvtársak meghívásának, s vettünk részt a kedves és megható fel- szabadulási ünnepségeken. Mi már Kazincbarcika Soha ennyi ember az újváros utcáin! Sétálgatva, egymást üdvözölve, beszélgetve sütkéreznek a bőségesen áradó napfényben. És mennyi gyerek! A Szabadság téri emlékmű előtt díszőrséget álló munkásőr és rendőr elvtársakhoz mind közelebb és közelebb merészkednek, prógálgatva, vajon fárasztó-e és mennyire, a merev vigyázz-állás. Az úttesten izgatott várakozással telik az idő. A központi és újvárosi Iskola diákjai várják, hogy elhangozzék a sípjel, rajtolhassanak a 100 .—150 méternyi távnak, amely a megrendezett hálastaféta első szakasza. A nézők egész serege foglalja el a járdaszegélyeket. előre biztatva egyik-másik kedvencüket. A mozi előtti térről rendezett sorokban indulnak a szovjet hősi emlékmű elé az újvárosi úttörők, mögöttük a párt.-, tanács-, állami és társadalmi szervek képviselői, egy- egy szép, óriási koszorút, a kegyelet virágsüt emelve maguk előtt. Ózd A trebisovi járásból érkezeti csehszlovák vendégek (középütt) a sátoraljaújhelyi járás vezetőivel Sárospatakon. Foto: Szabados Felhőátvonulást, esőt jósolt a meteorológia az ózdiaknak is. Eső nem volt, de felhő azért akadt, a Nap azonban gyakran kidugta fejét, s olyan nyárias hévvel sütött, májusvégi napnak is beillett volna a tizenhatodik április 4. Úgy reggel 9 óra tájt a sétálók tömege lepte el az utcákat, legtöbbjük egy irányba, a szovjet hősi emlékmű felé tartott A terén, amely a gyár, a mindig, az ünnepnapon is zúgó, zakatoló vaskolosszus tőszomszédságában áll, zászlók erdejét lobogtatta a szél. Az emberek pedig jöttek, gyülekeztek a szobor körül, pedig nem szervezte őket senki. Tudták, hogy koszorúzás lesz április 4 délelőttjén, s eljöttek, hogy jelenlétükkel, lelkűkben felforrósodott érzésekkel, a hála érzésével emlékezzenek arra a boldogító napra, mely Magyarország szabadságát hozta. A koszorúzás! ünnepség egyszerűsége, bensősége meghatottsággal töltötte el az embereket. Azoknak áldoztak az emlékezés, a kegyelet koszorújával az ózdiak, akiknek megváltozott, szabad életüket köszönhetik: a szovjet katonáknak, a neveseknek és névteleneknek, akik ezer meg ezer kilométereket harcoltak végig, hogy leverjék az évszázados rabság bilincsét a magyar nép kezéről. S amikor az utolsó koszorú is az emlékmű talapzatára került, az emberek elindultak a III. kerületbe, a várkonyi szovjet temetőhöz, hogy virágokkal, koszorúkkal halmozzák el a meghalt hősök sírját. Csöndben, néma áhítattal emlékeztek az emberek rájuk, azokra, akik vérükkel szentelték meg népünk szabadságát* a legdrágábbat, életüket adták értünk. Sátoraljaújhely Sátoraljaújhelyen a magyár, csehszlovák és szovjet zászlókkal díszített határsorompóhoz korán reggel kedves vendégek érkeztek. Árpád Garsovszki elvtársat, a trebisovi já- pártbizottság titkárát, Jozef Zaszervezetei, hivatalok és üzemek képviselői helyezték el a hála, a kegyelet koszorúját. Koszorút helyeztek a hősök emlékművére a csehszlovák elvtársak is. Ezután a sátoraljaújhelyi dolgozók, az ünneplők a városi moziba vonultak nagygyűlésre, ahol a fel- szabadulás évfordulójáról emlékeztek meg. Délután a csehszlovák vendégek Szűcs István elvtárs, a járási párt- bizottság titkárának, Démuth elvtársnak, a járási tanács elnökének kíséretében megtekintették a várost, majd két órakor Sárospatakra látogattak eL Hosszasabban időztek a nagymúltú községben, megtekintették Kazinczy Ferenc szobrát, a régi gimnáziumot, ellátogattak a kollégiumba, majd a várba. Az elmúlt év során többször látogatták meg egymást a csehszlovák és magyar elvtársak. A sátoraljaújhelyiek sokat tanultak csehszlovák szomszédainktól, a mezőgazdaság szocialista átszervezése során feltöbbször találkoztunk. Az elmúlt évben néhány szomszédos, határmenti község dolgozó parasztjait is vendégül láttuk, hogy megismerkedjenek a csehszlovák mezőgazdaság fejlesztésével. Mi május 9-én emlékezünk meg a felszabadulásról, ahol szeretnénk viszontlátni a magyar elvtársakat. Garsovszki elvtárs elmondotta, hogy egy közeli rokonát forradalmi, munkásmozgalmi magatartása miatt a sátoraljaújhelyi börtönben őrizték 1944-ben, ahonnan az emlékezetes kitörés alkalmával menekült meg. A vendégek sok kedves emlékkel távoztak. Megismerték eredményeinket, s hallottak arról, miként lépett a nagyüzemi mezőgazdálkodás útjára a sátoraljaújhelyi járás. Örömmel tapasztalhatták a vendégek azt is, hogy a járás dolgozó parasztjai megértették az idők szavát Garsovszki elvtárs megígérte, hogy mint az elmúlt években, ezután is gépekkel segítik a sátoraljaújhelyi termelőszövetkezeteket Sárospatak Zászlódíszbe öltözött Sárospatak és a kisiparosok egyesített énekkara április 4-én. Fél 9 órakor a párt- forradalmi dalokat adott elő, majd a bizottság épülete előtt gyülekeztek társadalmi szervek, a párt, a tanács az ünneplők. Innen a szovjet hősi képviselői elhelyezték a kegyelet ko- emlékműhöz vonultak, ahol a ktsz szőrűit Tokaj Reggel 6 és 7 óra között a földművesszövetkezet és a Tiszavirág halászcsárda zenekara ébresztette a község lakosait 9 órakor a falu társadalmának sok-sok képviselője, a hegyközség tagjai, vasutasok hajósok diákok, kiszisták, mintegy háromszázan a tokaji temetőbe vonultak, hogy megkoszorúzzák a népünk szabadságáért elesett szovjet és román hősök sírját. Varga István elvtárs, a pártbizottság megbízott titkára meleg szavakkal emlékezeti meg a felszabadulásról, a szovjet hősökről. Tíz órai kezdettel a községi moziban Tömöl Miklós elvtárs, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke emlékezett meg a nagy ünnep jelentőségéről. Érdekes, eleven szavakkal vázolta a Tokaj életében végbement változásokat. Elmondotta, hogy 16 év alatt újjáépítették a németek által lerombolt hidakat, gimnázium létesült, korszerűsítik a tüdőkórházat. Elmondotta azt is, milyen nagy az igény a község lakosai körében a kultúra, a művelődés iránt. Sokan járnak a gimnázium esti tagozatára, többen pótolták azt, amit. a múlt nem adott meg: elvégezték az általános iskola hiányzó osztályait. Tokaj további fejlődés előtt áll: hegyközséggé alakult, s a szőlőtermelő gazdák összefogása most már biztosítja a szőlőkultúra további fejlődését. A hivatalos ünnepség után sport- versenyeket rendeztek. Edelény A bányászközség lakói is zeneszóra ébredtek. A gyönyörű, napsütéses tavaszi idő még ünnepélyesebbé tette az egykori Coburgok kastélyparkját, ahová az edelényi dolgozók jöttek el, hogy meghallgassák Ku- kucska János elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának ünnepi beszédét. Kukucska elvtárs megemlékezett a 16 év nagyszerű eredményeiről, majd kegyelettel szólott a felszabadító szovjet, bolgár, román hősökről, akik életüket áldozták hazánk felszabadításáért. Kukucska elvtárs ünnepi beszéde után Hevesi Jenő elvtárs, az edelényi bányaüzem főmérnöke kitüntetéseket adott át a bányaüzem dolgozóinak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Bizottságának Miskolc Drága Elvtársak! Forró testvéri üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük önöknek, hazájuk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából. önökkel együtt büszkén emlékezünk azokra a hősi napokra, amikor a Szovjet Hadsereg dicső önfeláldozása megnyitotta az önök országában is a munkásosztály és a társadalom más dolgozó osztályai előtt a szabad és boldog élethez vezető utat. Együtt örülünk önökkel azoknak a nagyszerű sikereknek, amelyeket a szocialista társadalom építésében, a népgazdaság, a kultúra fejlesztésében elértek. Tiszta szívből kívánunk önöknek Népköztársaságuk fejlesztéséhez sok sikert. Éljen népeink megbonthatatlan barátsága! Kassa, 1961. április 1. Emil Chlebcc, a Szlovák Kommunista Párt Keletsziovákiai Területi Bizottságának első titkára Anton Tyazski, a területi tanács elnöke Északmagyarország Szerkesztősége A Vychodoslovenské Noviny egész kollektívája nevében őszinte jókívánságainkat fejezzük ki Önöknek a Magyar Népköztársaság állami ünnepe alkalmából és ahhoz a munkához. amellyel hazájukban a szocializmust építik. Miskolc Fejlődjék tovább a barátság a két szerkesztőség között, mindkét terület javára. Anton Semoradik főszerkesztő Ünnepi események a fővárosban Díszünnepség az Operaházban — Koszorúzási ünnepségek — Néphadseregünk díszszemléje a Hősök-terén Hazánk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából számos ünnepi megmozduláson emlékezett meg Budapest népe 1945. április 4-ről. Az Operaháziján rendezett díszünnepségen megjelentek pártunk és kormányunk vezetői, a gyárak, az üzemek küldöttei, a baráti szocialista országok képviselői. A díszelnökségben helyet foglalt többek között A. P. Kirilenko elvtárs, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagja, a hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője. A diszünnepségen. Dobi István elvtárs ünnepi megnyitója után Biszku Béla elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet 1945. április 4. jelentőségéről, nagyszerű sikereinkről a szocializmus építésében, s mindezért köszönetét mondott a szabadságunkért vért, életet áldozó szovjet hadseregnek, a mindig segítségre kész szovjet népnek és vezetőinek. Biszku Béla elvtárs ünnepi beszéde után A. P. Kirilenko elvtárs tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és az egész szovjet népnek forró, testvéri üdvözletét és jókívánságait. * Koszoruerdok. A köszönet, a hála ezer piros virágából font koszorúk borítják a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet, a román, a bolgár, a jugoszláv' és az amerikai hősök sírját. A Szabadság téri szovjet emlékműnél és a Hősök terén, a magyar hősök emlékművénél rendezett ünnepségen megjelentek és koszorút helyeztek el pártunk és kormányunk vezetői, valamint a szovjet: küldöttség tagjai is. « Felszabadulásunk évfordulója alkalmából meleghangú táviratváltás történt a szovjet és magyar államférfiak között. N. Sz. Hruscsov élvtárshoz. az SZKP Központi Bizottságának első titkárához, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez és k 1. Brezsnyev elvtárshoz, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökéhez Kádár János elvtárs. az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Dobi István elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és dr. Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke intézett táviratot, amelyre Hruscsov és Brezsnyev elvtársaik meleg, baráti hangú, sok sikereket kívánó választ küldték. * Április 4-én délelőtt került sor a Hősök tétén néphadseregünk hagyományos díszszemléjére. A nagy tömegeket vonzó díszszemlén megjelentek pártunk és kormányunk vezetői, valamint kedves szovjet vendégeink, s több diplomáciai képviselet vezetője. Fogadás az Országházban A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából kedd este fogadást adott az Országházban. Résztvett a fogadáson Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárai dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Gáspár Sándor és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság póttagjai. Ott volt a fogadáson az MSZMP Központi Bizottságának, as Elnöki Tanácsnak és a Minisztertanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. A fogadáson jelen voltak A. P. Kirilenko vezetésével a felszabadulási ünnepségre hazánkba érkezett szovjet küldöttség tagjai. Ünnep a 101-esben A KISZ-szervezet vörös zászlaját tartó fiatal fiú közelebb lép az emelvényhez, s meghajtja a zászlót. Néma csend. Az egybegyűlteik az őszhajú Urbancsok Mihály elvtársat figyelik, amint kezében a piros-fehér-zöld színű zászlószalaggal kissé előrehajol, azután halkan szól: — Kedves fiatal barátaim! Engedjétek meg, hogy a intézet KlSZ-szer- vezetének zászlajára, amely mától kezdve a hősi halált halt. elvtársam, barátom, drága harcostársam. Szabó Lajos nevét viseli, elhelyezzem a Hazafias Népfront városi elnöksége nevében a szalagot... Legyetek méltók névadótokhoz! — S a kéz, amely évtizedekkel korábban hol a szerszámot, hol a fegyvert, hol a bajbajutott elvtársak kezét szorította keményen, most gyengéden szalagot helyez el a zászlón. Kedves, megható pillanatok voltak ezek. A zászló égjük oldalén fiatal, az élettel most ismerkedő fiú, a másik oldalán idős, harcokban edzett és mégis íialalszivü ember. KÉT nemzedék találkozott... S ilyenkor mégegyszer önkéntelenül is végig kell gondolni mindazt, amit korábban elmondott Debnár Gyula, az intézet igazgatója, majd Bialis József, a KISZ Központi Bizottság tagja, a megyei bizottság titkára. Igen, ilyenkor, amint felszabadulásunk évfordulójáról emlékezünk meg, és az ellenforradalom elleni harcban hősi halált halt honvéd alezredes nevével illetjük egy KISZ-szervezet zászlaját* természetes, hogy összehasonlítunk. Összehasonlítjuk a szomorú múltat az egyre szebb jelenünkkel és a még boldogabb jövőnkkel. Biztos, mindezt azért tette az ünnepség szónoka, hogy a fiatalok is tanulják meg összehasonlítani a múltat a jelennel. És tanuljanak meg különbséget tenni a múlt és jelen között. . sm p&
