Észak-Magyarország, 1961. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

A najrv rekonstrukció

részt a kohászatban találja meg jövedelmét. De a fejlődő gyár mellett most már elkezdődött az erjedés a faluban is. A fáradhatatlan munkások ide is eljutottak, elhozták a világosságot gyújtó fényt, s ma már a járás községeiben ráléptek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A mező- gazdaság is igyekszik megtenni azt, amit elvárnak tőle. Az igaz. hogy az itteni mezőgazdaság sohsem tud igazi éléstárt nyújtani az ózdiaknak, a hús, s az élelmiszerek nagy részét máshangonyi halastóban megkezdődött a halászat, Arlón a 10 holdnyi nagyságú tóban víziszárnyasokat lehet nevelni. Egy sor lehetőség teremtődött a mezőgazdaságban is, itt is megindult a „rekonstrukció”, s várhatóan hamarosan érezteti majd hatását is.

Ha az ózdi járást említjük, önkéntelenül is Özdra gondolunk, s a nagy vasóriásra. Tövéből élet sugárzik.

Emberi sorsok, változások kiindulópontja.

Garatni Ernő

Ezt a vigasztalan

mikor „sötét Abaújnak” nevezték. Azok sütötték rá ezt a komor bélyeget, akiik felelősek voltak az itt megrekedt, a huszadik században is középkori sötétségért. A sárba, nyomorúságba ragadt csereháti falvak apró házai fölött pompájukkal hivalkodó kastélyok őrizték a csendet, nyugalmat. Lakóik dölyfösek voltak, dőlyfösebbek és úrizálóbbak minden más úrnál, mert itt az úr igazában úr volt, a szegény meg nagyon szegény. A rokkant gerencű cselédházak lakói a legelemibb kényelmi eszközökkel sem rendelkeztek. Gúnyájukat falba veri íaszegre akasztották. Az ülő alkalmasságot maga a zsellér fabrikálta gyalúlatlan deszkából, az asztal négy földbe ütött karón nyújtotta durva tenyerét a zománctalan cseréptálaknak. S a tálakból fakanállal merték a ciberét, a krumplizsá- misíkát egyetlen tálból fogyasztották el. A családfő szigorúan ügyelt arra, nehogy valamelyik mohóbb kölyök többet, egyen a másiknál, egyszerűen rávert a telhetetlen kezefejére, rá a csontra, hogy Roppanjon és jobban fájjon, erősebb legyen az okulás, hímjén így tettek vele és elődeivel is a hatalmasok. S végezvén a szegényes vacsorával, mindenild felállt, az anya keresztet vetett, s a család áldotta az istent: „csak ettől rosszabbat soha, óh, uram!...” S ha ott, abban a pillanatban, a helyzet kínos komikumát látva, elnevetted volna magad: „mit köszöntök, hiszen nem kaptatok semmit?!”, bizony az a nyomorúsággal vert családfő úgy elnevabulált, volna, hogy arról kódulsz. Mert itt olyan saégényséc volt már a huszadik szn- ’ssa kezdetén, de még a fcőzepetáján *» hogy a maga erejéből már semmire se volt képes a szegény, csak attól rettegett, hogy ne legyen még szegényebb, mert az mór egyel jelenteit volna az éhenveszéssel.

Az urak pedig nyújtogatták a nyelvüket a maguk művére, gúnyolták, s elterjesztették róla: „sötét Ábaúj”.

Vágj neki a Cserehátnak,

indulj el Szikszóról, vagy Encsről, s jól nyisd ki a szemed, mert amit látsz, szép is, szomorú is. Ami szép minden „vonalasság” nélkül mondhatod: ez már a mi művünk, pontosabban: a sorsfordító negyvenöt utáni változások műve. A meredek domboldalakon tölgyesek bókolnak a mindig fújó északi szeleiknek. Itt-ott útig merészkedett akácosok ölelkeznek át az út fölött, eleven alagútként. Dombra fel. dombról le. Ha egy kicsit gyorsabb lenne a kocsid s az út se lenne olyan istentelenül rázós, azt hihetned, hogy valami ieen-igen rtagv hullámvasúiban ülsz. S ha felértél egy dombon, akaratlanul is me-drr nansz: az erdősörényes dombok fedőiben anrócska falvaik fehérlenek, fenyveseik haragoszöld foltjait látod, melyekből tornyok dárda znak az ég felé. Majdnem minden faluban találsz ilyen fenyőfoltokat, dárdákkal, tornvorskákkaí — kastélvolk azok narWkal. fenyőkkel, évszázados töl- pyekkel körit ve. Eevike másika meg- rendftően szánalmas látvány. A lehullt vakolat mögül lrivörö=Hk a tégla. a tornvoeslkák pléhrvháiát elron- avolták a szelek, az ablakok vak nreeenbő] letűnt világnak dáridöja hallik. a park ősi fái között malacok turkálnak. Talán fel Is háborodsz,

ABAÚJ VILÁGOSODIK..:

hogy ennyire elhanyagolják ezeket a különben értékes épületeket. Ne háborodj fel, természetes ez. Ha felkapaszkodsz a szúette íalépcsőkön a toronyba, amit onnan látsz, az ezelőtt tizenhat esztendővel mind-mind a pusztuló kastély tulajdonosáé volt. Könnyű volt akkora birtokból és oly sok ember kezem un ka iából felcico- mázni a kastélyt, kertészt tartani a pariihoz, a virágágyakhoz, s könnyen futott a négylovas hintó — a nép zsírjával kenték.

Kár azokért a kastélyokért, persze hogy kár, de hát a községi tanácsoknál-; elsősorban azokat a szégyenfoltokat kell eltüntetniük a rendelkezésükre álló anyagi eszközökből, amelyeket ezek a kastélyok és tulajdonosaik fröecsentetttík a falura.

S ha távolról jól megnéztél egv falut. nézd meg a közelség mikroszkópján is. Üj házakat látsz, frissen- vakoltakat, nagv ablakokkal, s benn a szobában hírét se találod a hajdani bútorozatlansápnak. Hol vannak már a földbe vert lábú asztalok, a durva, gyalúlatlan lócák, melyek amíg kifényesedtek, hány csuoaszfonokű zsel- lérkölyök szisszent fel. mert szálka ütött a bőre alá? De látsz aprócska vityillókat is. zsúpfedéllel. olyan apró ablakokkal, hosv a macska is csak bssoncsúszva tudna bebútni rajta. N^m kívánkozol bele. lepfel’Obh rá- kattintod a fényképezőgépedre, hogy mö(T ilyen is akad. Már csak a ka , .

másutt előfordult-e,

Nem tudom, ltt ippn hogy ncgy_

venötben egynéhány volt. napszámos nem nyűit az uraságii föld után. Magam is ismertem ilyent. „Majd visszajönnek az urak, adnak nektek olyan földosztást, hogy belegebedtek...” A többség jót nevetett a dolgon. Inkább érezték, mint tudták, hogy az úri világnak egyszer s mindenkor befellegzett. De ő félt, pedig századok éhsége mardosta a föld után, s még ezt is el tudta nyomni magában. Hej, de „megnevelték” ezt a szerencsétlen népséget — nevelték deressel, karó- bohúzással, tűzzel-vassal, s mivel még ezek a kemény módszereik is kevésnek bizonyultak az elnyomás tartósítására, jött a simaszájú papi butítás. hogy a lelkekbe lopja a juhok mindent elviselő szelídségét. Ez a nép nem tanulta, csak érezte a történelmet. A sorsfordítás elbukott próbálkozásai lerakódtak a lelkek mélyére. Negyvenöt után előadásokat kdlett tartani Budai Nagy Antalról, Dózsáról, a múlt század harmincas éveiben kirobbant abauji koleralázadásról, — nem tudtak róla. Az ősök, akik cselekvő részesei voltak ezeknek a véres felkeléseknek, csak any- nyit hagytak örökül rájuk, hogy nem érdemes ujjat húzni az urakkal, úgyis „erősebbek”. S az abaúji zsellér — sajnos — ezt nagyon megértette. ezért lett olyan erős. felszabadulásig tartó itt a lelki sötétség.

Abaúj megye volt talán a legelhanyagoltabb villamosításból. A her- nádvölgyi községeknek jutott áram. a Hernádra épített, erőműveik adták, de a Cserehátnak már csak a felszabadulás hozhatta meg. A még villannyal nem rendelkező községekben is úgy építik a házakat, hogy a belső villanyszerelési munkákat elvégzik rajtuk. A teljes villamosítás

itt is befejeződik néhány esztendő alatt

A „sötét Abaúji Xnesötéu

Világosodik, sőt, már egészen világos, nemcsak a villany teszi ezt Az a sok neves és névtelen népnevelő, aki itt termett és ide jött elhintette a világosodás eszméit A babonák vadvirágai elhervadtak a fényben. A gazdasági életben végbement forradalmi változások teljesen kihúzzák a talajt a szellemi restség, a boszorkányos tehetetlenség alól. A termelőszövetkezeti mozgalom itt is teljes sikert aratott. Bármerre jársz, a földeken emberek sokaságával találkozol, dolgoznak, iparkodnak, hogy hasznukra fordítsák a közös gazdálkodás lehetőségeit. Ez az új alapokon nyugvó gazdálkodás már nem tűri a szellemi restséget — az emberi szellemet is a termelés, a kulturálódás szolgálatába állítja. Azelőtt az abaúji zsellérnek — és minden zsellérnek — csak kárára volt, hogy gondolkozni is tudott. Az urak is jobbon örültek volna, hogyha cselédjük csak a kalapnak használja a feiét, s csak annyit tud, ha esik az eső, az eresz alá álljon. Most már nemcsak az erejét teszi össze a magyar paraszt — okosságát is összerakja, hogy gyorsabban jusson előre.

A csereháti dombok hullámairól letekintve a Hemádvölgy laposára, tündérj szépségű tájban gvönvörköd- hetünk. legalábbis azoknak tündért, akik ezt a hegyekkel beszegett, fo lyók ezüstös szalagjával felnántliká- zott tájat tisztelik szülőföldjüknek.

Én annak tisztelem, s érzem, látom. hogv Abaúj már nem sötét — Abaúj világosodik, már egészen fet is virradt a napja...

Gulyás MfhOf

A kémények ma is ontják a füstöt, 12—13 ezer ember fordul meg naponta a gyárban, s termelnek még- egyszer annyi vasat, acélt, mint 1938- ban. S 1G év óta egészen más szelek lüjdogálnak ebben a jelentős gyárvárosban. Nemrég elkezdődött az üzemet újjáalakító rekonstrukció. Ma már az alsóbb iskolások is tudják, ismerik e szó értelmét Özdon. Az embernek igazán méltó körülményeket teremtenek ott, ahol a hajsza nem kímélte a munkást, ahonnan ólmos tagokkal távozott sichta után. 900 milliónál is többet költenek erre. 900 millió forintot, s ezzel az ember munkáját könnyítik meg.

MILLIÓKBÓL és milliókból, dolgos munkásemberek kezenyomán teremtődött itt más világ. Elég csak megemlíteni néhány fejezetet. Az üzemben szakorvosok vizsgálják a betegeket:, s küldik a gyár reumafür- riójébe, akit kell, vagy Hajdúszoboszlóra, ahol hamarosan felépül a ko- hászüdülő. A városi kórház felköltözött a hegy oldalára, egy nagy, világos palotába, s innen csak egy kőhajításra van a modern SZTK-rendelő. Mint medréből kilépeti folyó, úgy terjeszkedik a város. A közelében levő két község, Bolyok és Sajóvár- kony két kerülete lett a városnak. Bolyokon elbontották a kicsiny házakat, hogy igazi otthonokat teremtsenek. amelyekre igazán régóta vágyott a munkás. Ma már több mint négyezer család lakik itt, s az építkezés nem áll meg, újabb lakóházakat, modern művelődési otthont emelnek itt. Legalább tíz évig el sem kell mozdulnia innen a kőműveseknek. Soroljuk az új munkásszállót, egy sor középület megteremtését? Ezt mutatja a külső. S hogy mi ment végbe az emberekben, azt nem lehet egyszerűen felsorolni. Mondjuk és leírjuk gyakran: élni tudtunk a szabadsággal, mely 1945-ben virradt fel ránk. És mennyire igaz. Igaz, mert megtestesítik az új épületek, a változó gyár. igáz, mert megtestesíti az ember, aki nagyot lépett előre. Jóllehet unalmas számokat olvasni, de ha az sokat mond, sohsem szabad lehunyni szemünket. 1945-ig 25 mérnök és 52 technikus irányította a gyárat. Ma 144-en szereztek mérnöki, 620-an technikusi képesítést. Van a gyárnak 18 közgazdásza, 21 jogásza, s újabban 33-an járnak egyetemre, 307-en technikumba. A tudásszomj óriási. Csak a gyárból csaknem 100-an járnak gimnáziumba, s egyéb technikusképző iskolába. Több mint ezren különböző szakmai oktatásra. Ebben benne rejlik, valami igazán nagy és magasztos, — a kulturális forradalom Régen csak elemi iskola működött

ma közgazdasági technikum és gimnázium várja a diákokat. Ezek az ózdi élet igazi nagyszerűségei, ez mutatja, mit is jelent a 45 óta tartó, mindenre kiterjedő rekonstrukció.

AZ EGÉSZ JÁRÁS jellegét határozza meg a nagy kohászati üzem, no meg a bányák. A lakosság nagyobbhonnan kell ideszállítani. De a termelőszövetkezet itt is megindította az erjedést. Hamarosan felvirágzik az állattenyésztés. A hegyi legelőkön 12—13 ezer juh legel majd. A szarvasmarha-tenyésztés segít a tejel látásban. S már több tsz-ben hozzáláttak a baromfitörzsek kialakításához. A

lődött. Mindig sokan dolgoztak ebben a gyárban. De mire jutott a munkás? Verejtékét, izmainak munkájátmegtestesítik a hosszannyúló vasúti sínek. a sok-sok gép. De mire vitte ö a boldogulásban? Ha a kolóniában lakást kapott, s egyik hónapról a másikra valahogyan megélt, beteljesült- nek látta életét. S ha az apa után a fiú is munkát kapott a kohók, a kemencék mellett, szinte jótéteménynek számított. Az életerős, egészséges embert falta ez a gyár. A huzat, a víz korán meghozta az izületi kínokat, a robot kilúgozta a szívből a reményt, a lelkesedést, rövid volt az emberi élet.

De sokan nézték fojtott keserűséggel. haraggal a cirádás kaszinó éjjel is kivilágított ablakait. Munkásnak, a város Tiborcainak ide nem lehetett belépniük. Hogy is lehettek volna tanúi az éjjeli tivornyáknak? Egy szűk kör privilégiuma volt ez. akiket megvásárolt, s akiknek kedvezett a Rima- Murányi, Salgótarjáni R. T. — Mesz- szire távolodott ez az idő!

GYÁRKÉMÉNYEK, gőzsipolás, messzire hangzó gépdohogás, nagy forgalom az utcákon — ez Özd. Az ország egyik eleven ütőere, mely szerves része egy nagy organizmusnak, iparágak egész sora szívja innen táplálékát, a vasat, az acélt. A gyár mellett sétálok, s az eleven lüktetés, az ezernyi hang megragadja az embert. mintha egy mérhetetlen robusztus óriás szuszogna, mozogna, lélegezne. Ha belépek a kapuk egyikén, paránynak érzeni magam, az irdatlan vaskolosszusok között, ahol 40 mázsás izzó vaslömbbel szalad a daru, viszi, mint pihét a szellő szárnya. De legyen bármily foghatatlan ez a nagyság, pattanjon ezernyi szikra a kemencék száján, ropogjon az izzó vasbuga a hengersorok között, a hangyányi ember itt az úr, ő parancsol, neki engedelmeskedik mindenki. A vas, az acél e város régi kultúrájához tartozik. 1848-ban már golyóbisokat gyártottak Bem apó katonáinak fegyvereihez, s később, a fejlődő iparosodással, hatalmas üzemmé fej-