Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-08 / 57. szám

Szerda, 19151. március S. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 A iminkafegjyalem és munkaszervezés néhány áj vonása az Ózdi Kohászati Üzemekben DECEMBERBEN, egy nagyon fon­tos üzemi tanácskozáson, az Ózdi Kohászati Üzemek egyik művezetője a munkafegyelem kérdéseinek tanul­mányozásaikor a gyáron belüli mun­kanélküliségről beszélt. Meglepetést Iák, hogy a mérnökök egy részét túl­ságosan sóik és gyakran felesleges adminisztrációval bízták meg. Ez azt eredményezte, hogy a mérnökök, technikusok egy része az íróasztalhoz ragadt, csak délelőtt járt dolgozni. azért váltottak ki szavai, mert a gyári művezetők némelyike a munka- fegyelem címszó alatt csak az igazo­latlan kimaradásokat, a késéseket, a gyanús megbetegedéséket vizsgálja. Szerencsére, sok helyen a kimarado- zókat manapság már úgy tekintik, mint a fejlődés kbloncait. Többek között ennek is betudható, hogy az ózdi gyárban 1959-hez viszonyítva mintegy 30 százalékkal csökkent az igazolatlanul kimaradozók száma. Ebben az esztendőben minden való­színűség szerint még kevesebb iga­zolatlan kimaradás lesz, mert ebben a tekintetben is érezteti jótékony, neveli? Íratását a szocialista brigád­mozgalom, s a népnevelők munkája. És tegyük hozzá, hogy a műszaki ve­zetők sem engedik a kimaradozók clőskjödését. A második ötéves terv első eszten­dejére — 1961-ben — a gyárban mintegy 2 százalékos termelékeny­ség-növelést terveztek. Hogyan lehet ezt teljesíteni? Ezen gondolkoznak legtöbbet mindazok, akik felelőssé­get éreznek a gyár, a termelés ügye iránt. A MŰSZAKI szerveik már az el­múlt esztendőben elkészítették a mű­szaki intézkedések tervét, amely újabb tartalékok feltárását teszi le­hetővé. Ez csalt egy részét adja a ter­melékenységnek. De mi biztosítja a többit? Szervezési intézkedések. Pon­tosabban fogalmazva: felmérik, hogy milyen a leterheltség a gyárban. Vo­natkozik ez a munkásokra is, de még inkább a gépekre. Az elmúlt évek gazdag tapasztalatokat nyújtottak ebben a tekintetben is. A párt-végre­hajtóbizottság javaslatára felmér­ték, hogy a mérnökök műszaikonkénti elosztása helyénvaló-e. Azt tapasztal­így többé-kevésbé kihasználatlanul maradt alkotókészségük, nem kama­tozott kellően az iskolán szerzett tu­dásuk. Szervezési intézkedés kellett ahhoz, hogy a mérnökök, techniku­sok egy részét a közvetlen üzemi munka irányításával bízzák meg. A korábbi egy műszak helyett most vúltómüszaikba járnak. Azóta érez­hetően kevesebb az üzemzavar, a munkások sokkal jobban becsülik, szeretik a mérnököket és fordítva. Persze, korántsem jelenthetjük ki, hogy ezen a területen már minden rendben van. Bizonyára a szervezéssel foglalko­zó szakemberek és mérnökök mór előbb is tanulmányozták azt a grafi­kont, amit itt az üzemszervezés illusztrálására bemutatunk. A GRAFIKON 1961. február 7-én készült. A szaggatott, vékony vonal jelzi azt az energiamennyiséget, amelyet az egyenletes termelés érde­kében az üzemek felhasználhattak volna. A görbe, vastagabb vonal rapszódikus emelkedéséből, vagy süllyedéséből sokra következtethe­tünk. Az éjszakai órákban, de külö­nösen egy óra tájban nagy esés ta­pasztalható. Nem véletlen, hogy az éjszakai ellenőrzések alkalmával ugyanebben az időben találkozha­tunk a legtöbb fegyelemsértéssel, ne­vezetesen: alvással, tereferél őssel, ..munkakereséssel”. S miért van a délelőttös műszakon — 11 óra tájban — a hirtelen, a maximális emelke­dés? Ebben az időszakban járják el­lenőrző és segítő kőrútjukat a mű­szaki vezetők. S műszakváltáskor mi­ért jut hirtelen a mélypontra a fel­használt energiamennyiség? Nyilván ezekben az időszakokban gyengébb a munka intenzitása. Igaz, minden mű­szakváltáskor szükséges a gépek és termelőberendezések felülvizsgálata. Kétségbevonható azonban, hogy csak­nem minden műszakváltáskor há­romnegyed és egész órás vizsgálati idő válik szükségessé. A mérnökök és munkások egyaránt elgondolkod­hatnak ezen. Mint az előbb is említettük, az Ózdi Kohászati Üzemékben felmérik, hogy a dolgozók, a gépek milyen mértékben vannak leterhelve. Az el­múlt esztendőben rájöttek, hogy kü­lönböző mun kahelj akén csak csekély elfoglaltságot igénylő munkára alkal­maznak dolgozókat. Néli állj' mérle­gelésnél a napi nyolc órás munka­időnek csaik kis részét; használta ki a mérlegház, vagy a munkahely sze­mélyzete. A tétlenség unalmas volt az embereknek, de igen drága a gyárnak! Havonta egy-egy ilyen mér­legelő munkás körülbelül ezer forin­tot keresett. Egy szervezési intézke­dés folytán több ilyen kevés elfog­laltságot biztosító munkaköri, össze­vonták vagy megszüntettek. Ebben az esztendőben, a munkásakkal való megbeszélés után, az ilyen kirívó visszásságokat teljesen megszüntetik. A kihasználtság vizsgálata kiterjed ebben az esztendőben a gépekre és termel «berendezésekre is. Eddig a finomhengermü kikészítőben végez­ték itten iránjai tanulmányokat. A vizsgálat befejezését követő szeive- zési intézkedések bizonyára pozitív hatással jelentkeznek rriajd a terme­lékenységben. Hasonló vizsgálatokat végeznek a karbantartóknál is. Van rá eset, hogy egy-egy gép egy napon csak egy műszakban dolgozik. A másik két műszakban azért áll, mert nem tud­nak munkát találni a gépnek. Most azt is vizsgálják, hogy más munkát hogyan végezhetne el a gép. vagy éppen hogyan tehermentesíthetné egy másik, hasonló, de túlságosan le-4 terhelt gép kapacitását Ennek egye­nes következménye lesz egy olyas­fajta centralizálás, hogy több kisebb, eddig elszórt üzemet összevonnak s így biztosíthatják a gépek magasabb- fokú kihasználását. AZ ÓZDI Kohászati Üzemekben temérdek szervezési intézkedés vár még végrehajtásra. Ezek mindegyike oly nj'omatókkal szerepel a gyár ter­veiben, hogy az év végén — minden valószínűség szerint — a törmelé­ken j-sén újabb nagyarányú fejlődéséit bizonyítják az értékelések. Pásztorj’ Alajos Évente két új termék gyártását kísérletezik ki a TVK Lakkfesték- és Műgyantagyár fiatal műszaki dolgozói A Tiszavidéki Vegyikombinát te­rületén felépült Lakkíesték- és Mü- gj'antagyárban január 1-én kezdték meg a termelést. A nagyobbrészt automatizált berendezésekkel felsze­relt új létesítményekben évente hat­ezer tonna szintetikus, fehér és szí­nes lakkfestéket készítenek. E bo­nyolult munkát a legtöbb üzemben fiatal műszakiak irányítják. A gyár­ban jelenleg 15 mérnök, nj'olc tech­nikus és négjr művezető dolgozik. A KISZ Központi Bizottságának kez­deményezésére elhatározták, liogj' Voltak nagy szülöttei: Tjavotta, a királyi hegedűs, Bernáth Béla, a hegyaljai szölökultúra feltámasztó ja. A falak hulló vakolata régmúlt idők­re emlékeztet; a római stílusban épült katolikus templom tornyáról egykoron a dúló törököt, a zsaroló császári csapatolcat kémlelték... Itt van az ország legnagyobb gépesített kőbányája. Az anyakönyvekből kitű­nik, hogy Tállyán találni a legtöbb Matuzsálemet, s itt születik a leg­több ikerpár. Dicső és küzdelmes a története en­nek az egykori városnak. Az idegen hcteldg időzhetne, mégsem tudna betelni az eseményekkel teli régi em­lékekkel. Tally a igazi, világhírnevét azon­ban aranyszínű bora adja. Hatása, mint az orvosságé, s ízének magya­rázatához szegény a szó. Az itteni bor mindig jó volt. De bármilyen dics érően szóllak is az emberek er­ről, a szavakból aggodalom is kicsendült 1948-ban még 1114 hold szőlőt mű­veltek. 1956-ra azonbay 700 holdra csökkent a művelt szőlőterület. Nem pusztított filoxéra és más kórokozó. Akkor minek tulajdonítható a visz- szafejlődés? A termelők nem áldozlak a szőlő­re. Olykor nyíltan, máskor burkol­tan mondták ki véleményüket a sző- löművelök. És zsaroló metszéssel va­lósággal kizsigerelték a tőkéket. Ál­talános volt a hosszúcsapos nyitás. A kiöregedett tőkéket, nem pótolták. A trágya évekig gyűlt az udvarokon, a föld azonban keveset látott belőle, mind. az utóbbi napokig. Az volt a cél, hogy minél kevesebb befektetés­sel, minél többet kicsikarjanak a Tállyai krónika szőlőből. Volt olyan gazda, álcinek cserepes kunyhó állt a földjén, de lebontotta róla a tetőt és hazavitte abból a meggondolásból, hogy „a veszett fejszének legalább a nyele megkerüljön”. 1957-ben kezdett változni a hely­zet. 120 hold új telepítéssel 820 holdra emelkedik a müveit terület. A szőlők állapota is javult valamit. De a fejlődés ismét megakadt. 1958 decemberében 229 taggal, hegyközség alakult. A szőlőt művelő társulás tagjai közösen vettek részt a mun­kában. Gépeket, épületeket vásárol­tak, de határozott perspektívát — évekre előremutatóan — most sem láttak maguk előtt az emberek. Ez év február első napjaiban tört meg a jég. A párt, a kormány vilá­gos lehetőséget, tárt, a tállyaiak elé is. A jövedelem 10 százalékát kell a termelőknek közös alapba befizetni­ük, További feltétel a hegyközség működési szabályzatából követlcező- en az, hogy a termés ötven százalé­kát szerződés útján értékesítsék. Ez hoz igazi sorsfordulót. Hogy meny­nyire tetszik a tállyaiakrtak a gon­dolat, az mutatja leghívebben, hogy két nap alatt lényegében teljesen befejeződött az átszervezés Több mint 400 taggal gyarapodott a hegyközség és szőlőtársulás, s magá­ban foglalja ma már a lakosság 99,5 százalékát. Megkezdték a trágyahor­dást, a kezdeti munkálatokat. Mit ígér a holnap? Ezt tudakolva kerestük meg a még 1958-ban meg­választott hegyközség elnökét, Dran­ka. Pált. Szívesen fogadott, de szán­dékunkat tudva, szerénységből vo­nakodott a nyilatkozástól. Tartózko­dó szavai mégis sokat sejtetnek, — Tartunk a porveréstöl, hiszen nálunk a szőlőtermelésben nem min­dig biztos a kétszerkettő. Szavak helyett inkább cselekedni akarunk — mondja. Melyek lesznek ezek a cselekede­tek? A hegyközség eddigi gyarapo­dása, az állagmegóvás is sokat sejtet, Nagy épületet vásárolt a hegyköz­ség, benne irodahelyiséggel, raktár­ral, hidraulikus préssel és más gé­pekkel. Egy újtelepítésű málnással is gyarapodtak. A hegyközség mű­ködéselvei — maga a szabályzat — nyitnak ígéretes holnapot Taligának. A működési szabályzat előírja, hogy valamennyi szőlősgazda termésének tíz százalélcát a közös alapra, hagyja. Ez a tíz százalék talán kicsinek tű­nik, mégis nagy pénz, s világos programot ad, A közepesnél gyen­gébb terméssel számolva, évente 1 millió 300 ezer forintot jelent a tíz százalék. Erre épül a távlat, az a be­ruházási elgondolás, amely a hegy­község tagjaiban, vezetőiben meg­fogant. Ez az összeg lehetővé teszi, hogy évente 20—24 hold szőlőt tele­pítsenek újra. Tíz év alatt a tállyai határban található valamennyi parlag földben újból szőlő virágzik Még azokat a területeket is fel lehet újítani, ahol a múlt században fi­loxéra pusztított. Igen. ezt meg lehet tenni. Nem egyetlen gyors számítás vetíti elénk ezeket az elképzeléseket. Valóban megvalósítható elgondolások ezek. Ha ezt Tállya meg tudja, tenni — és határozottnak tűnnek a szavak —, akkor a maga példamutatásával va­lamennyi. hegyközségnek progra­mot ad. Vannak más elképzelések is. Igaz, a szőlőtelepítés, a művelés is rend­kívül nagyjelentőségű nemzetgazda­sági szempontból, A hegyközség tagjai azonban már távolabbra is te­kintenek. Az oltványokat nagyobb­részt saját erőből kívánják előállíta­ni. Mellék üzemágakat fejleszte­nek: málnát, őszibarackot telepítenek azokon a területeken, ahol már gyen­gébben terem a szőlő. A fennmaradó tíz százalékból, no meg a hegyköz­ségi tagok szorgalmából erre is telik. Okosan számolnak a melléküzem­ágakkal. A gyümölcsösben, a mál­násban főként az asszonyok talál­hatnak elfoglaltságot, Asszonyt mun­kaerőt pedig bőven lehet Tállyán ta-\ lálni. A tállyai szőlőmunkások valami-' kor 5—6 kilométert is gyalogoltak, amíg friss ivóvízhez juthattak. A hegyközség kétéves működésével egy' kilométeren belül már mindenütt le­het jó vizet, találni, mert kutakat tártak fel. A hegyközség új távlatot nyit Tállyának. Most már látni lehet a. jövőt és a távolabbra vezető uta­kat is. Bizonyos, hamarosan úJabb kutakban csobban a víz. Tállya. Hegyaljának ez a fontos, nevezetes községe illő módon kapcsolódik maid be a nemzetgazdaság nagy Garami Ernő védnökséget vállalnak a gyár to­vábbfejlesztése és termelési felada­tainak teljesítése felett. Az új gj'árból az év második felé­ben már exportra is szállítanak. Ezért, valamint a hazai festékfájták választékának bővítése végett úgj’ döntöttek, hogy évente két új termék gyártását kísérletezik ki. A műszakiak igen nagy gondot fordítanak önképzésükre is. A vál­lalat vezetősége minden mérnöknek, technikusnak és művezetőnek éves megbízást, adott egy-egy kutatási vágj- korszerűsítési feladat elvégzé­sére. A munka sikeres elvégzéséhez a műszakiak messzemenő segítséget kapnak. Rendelkezésükre áll például a gyár korszerű laboratóriuma, va­lamint a különlges festékgyártási technológiákat tartalmazó szovjet és nyugati szakirodalom. A 60 kötetes szakkönyvtáron kívül a TVK mű­szaki klubjába nyolc külföldi folyó­irat jár, amelyekből havonta ismer­tetéseket tartanak. Az új gyár műszaki dolgozói már­is szép eredménj'eket mutatnak fel. Eddig három új termék: az univer­zális szárítóanyag, a műanjrag falfes­ték és egy gyorsan száradó, fénj'ál- ló lakk laboratóriumi kísérleteit fe­jezték be. Ezek közül igen jelentős a müan.yag falfesték, amelyet a Bor­sod megyei Építőipari Vállalat ai idén már hasznosít. A hazai anyag­ból készült, fénytelen zománchoz ha­sonló falfesték előnye, hogj- tapéta- szerűen vonja be a falat, gyorsan szárad és utána vízzel mosható. Az új festékfajtákon kívül a műszakiak ^— vállalásukhoz híven — az év vé- Igéig még két új termék gyártását kí­sérletezik ki. Magyar—Bo!nár Barátsági Est Miskolcon A Hazafias Népfront Miskolc vá­rosi bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kultúrotthona Magyar—Bolgár Barátsági Estet ren­dez március 9-én, csütörtökön dél­után 5 órakor az SZMT művelődési otthon nagytermében. Ünnepi beszé­det mond Kukucska János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. Az es­ten felszólal a budapesti bolgár nagykövetség képviselője. A ba­rátsági est második felében művészi [műsor lesz a Miskolci Nemzeti Szín­ház művészeinek és az SZMT ört- jtevékeny művészeti csoportjának * közremül: üdéiével.

Next

/
Thumbnails
Contents