Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-07 / 56. szám
♦ ESZAKMAGTARORSZAG Kedd, 1961. március t A lisaísalök. .,»'ársjxíáaiia«láss»" Talán helytelen, hogy azt mondom: zárszámadás. Mert ugye ilyenkor az embereit rendszerint népes termelőszövetkezeti gyűlésre gondolnak. Szinte maguk elé képzelik a jelenetet, amint az egyik öreg gazda vaskos pénzcsomót gyűr zsebre, arcán az elégedettség mosolya s elindul hazafelé. Valóban ez a „zárszámadás” nem ilyen volt... még csak nem is falun történt. Az asztal körül kevesen ültek, de egy egész megye ifjúságának esztendős társadalmi munkáját és takarékosságát értékelték, számítgatták nagy körültekintéssel. A jelenlévők közül senki sem süllyesztett zsebe mélyére ezreket vagy tízezreket és mégis „pénzszaga” volt a tanácskozásnak. Nem csoda, hiszen milliókról... 143 millió forintról és megyénk fiataljainak takarékosságáról volt szó Kilencvenezer ifjúmunkás serénykedett egy esztendőn keresztül, hogy most ilyen eredményes számadást készíthessen a KISZ Borsod megyei végrehajtó bizottságír. Óriási összeg ez! Meg kimondani is sok: 143 millió forint. Ezt már nem lehet egyszerűen statisztikának tel kinteni. Ez a szám, vagy ha úgy tetszik, ez a számla dicsérc oklevél, amelyen egy megye többezer, takarékos fiataljának a munkája áll Ki tudná felsorolni, hány facsemetét kellett elültetni, hány vagon pusztulásra ítélt anyagot kellett megmenteni iskolák, falusi járdák, silógödrök és istállók építésénél, mennyi okos ötletet kellett valóraváltani azért, hogy most nyugodt lelkiisme- rettel kimondhassa a végrehajtó bizottság: Borsod ifjúsága 1960-ban 143 msifió forintot takarított meg A dolog egy ide és Igen értékes oldala tehát a forint összeg nagysága. De van ennek egy sókkal értékesebb része is, amit Bialis József elvtárs, a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkára így fejezett ki: „Ifjúságunk szocialisla szellemű nevelésében nagy szerepe van a talcarékosságnak és a társadalmi munkának. E mozgalom elősegíti a fiatalok munkaszeretetre, közösségi szellemre és takarékosságra való nevelését. És erősíti a KISZ-tagok, valamint a szervezeten kívüli fiatalok kapcsolatát, jó viszonyát." Ez valóban több a milliókat, kitevő forintoktól. Persze, amíg idáig eljutottunk. nagy utat kellett megtenni. Emlékezzünk csak vissza, eleinte néhol kétkedve fogadták a takarékos- sági mozgalmat, és különösképpen a társadalmi munkát. Valahogy furcsának tartották, hogy „fizettség” nélkül dolgozzon valaki. Mere volt ilyen nézet. Voltak, akik csak azt tekintették ..fizettségnek”, amit zseb revághatta!:. Tdő kellett, amíg rájöttek ezek a fiatalok: nemcsak ilyen formája van a fizetésnek. Rájöttek, hogy van olyan is, hogv például eey KISZ-a 1 nőszervezet lapjai összegyűjtenek 100 ezer forint értékű ócskavasat és az érte kapott pénzből vagy jutalomból televíziót vásárolnak, szebbé, otthonosabbá .teszik az alao- szervezeti helyiséget, elmennek tanulmányútra külföldre, vagy társas kirándulást szerveznek a Balatonra, esetleg sportfelszerelést vásárolna!:. Vajon ez nem fizettség? — Igen, ez is fizettség a közös kasszába, a közös munkáért. Hogy nem az előbbi, hanem az utóbbi szemlélet vált uralkodóvá a fiatalok körében, a társadalmi munkáról és takarékosságról alkotott véleményeknél, azt igazolják a mozgalom három esztendős eredményei. Évről-évre nőtt a megtakarított pénzösszeg és a társadalmi munkák értéke. Napjainkban a megye területén lévő KISZ-tagók és a szervezeten kívüli fiatalok hatalmas tábora a KISZ-munika fontos részéneik tekinti a takarékosságot és a társadalmi munkát. Elismerik c mozgalom jelentőségét és gyakorlatilag részt vesznek a célkitűzések valóraváltásában. Növekszik azok száma, akik mindennapi életük szükségszerű velejárójának tekintik a takarékosságot, a társadalmi munkát, S ebből a mozgalommá izmosodott tevékenységből az iparban dolgozó ifjúságon kívül egyre jobban helyet követel parasztfiaíaíságunk is 1960-ban például, különösen az év utolsó hónapjaiban, növekedett a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok által elvégzett társadalmi munka és a munkát végző fiatalok száma. Az abaujszántói járásban mifltegy 120 ezer forint értékű munkát végeztek el a fiatalok. Edelényben és Sátoraljaújhelyen több mint egymillió, a mezőcsáti járásban pedig 5 millió forint hirdeti a falusi fiatalok jó * Uj könyvesbolt Sárospatakon Könyvkiadás, könyv- árusítás évszázadokon át folyt Sárospatakon, hiszen annakidején Comenius, a világhírű cseh pedagógus is azzal a feltétellel fogadta el Lorántffy Zsuzsanna meghívását, hogy a fejedelemasz- szony könyvnyomdái állíttat fel a kollégiumban. Olyan szép Icönyvesboltja. azonban még sohasem volt az ősi diákvárosnak, mini amilyennel az Állam: Könyvterjesztő lepte meg most a tudományok, könyvek iránt érdeklődő ifjúságot, a helybeli és a környékbeli közönséget. Mert Látványosságnak is beillő, pompás üzlethelyiséggé alakították át a Rákóczi utcán a régi könyvesboltot. A megnagyobbított, parleettás üzlet gyönyörűen kivilágított kirakatai valósággal fényárban úsztatják esténként a leölésükben, kiállításukban is finom művű könyveket. A vásárlók benn az üzlethelyiségben, kényelmes fotelekben •ülve, kedvük szerint tanulmányozhatják könyvkiadásunk legfrissebb remekeit, s a boltvezető, Buchhalter Henrikné, a legmesz- szebbmenő készséggel ad tanácsot a lelkes könyvbarátoknak. A könyvesbolt szekrényei. polcai pedig ros- kadásig vannak a hazai és külföldi irodalom java termékeivel. örülnek a sárospatakiak az új könyvesboltnak, amely gyönyörű berendezésével és gazdag könyvállományával egyaránt méltó az ősi diákváros hírnevéhez. Á kínai írók és képzőművészek munkásságáról A kínai sajtó elsőízben ismerteti zett írók és művészek most dolgozzák azokat az irodalmi és képzőrnűvé- fel gazdag élményanyagukat A Ren- szeti alkotásokat, amelyeket azok a min Ribao, a Kínai Kommunista kínai írók és művészeik készítettek, Párt központi lapja például külön akik hosszabb-rövidebb időt töltöttek hasábokat, szentel ezeknek az alko- a gyáfákban és a falvakban, együtt tásoknak. Minden jel arra mutat, dolgoztak és éltek a munkásokkal és hogy a munkásokkal és a parasztok- a paraszt okkal. A gyárakból és a kai való együttélés rendkívül hasz- falusi népi kommunákból visszaélike- nosnak bizonyult. munkáját. Külön 'kell foglalkozni a városok és nagyüzemek fiataljainak munkájával. hiszen az értél: többségét itt teremtették meg. Miskolc város ifjúsága mintegy 82 millió forintot írt fel a takarékossági számlára. Az ózdi kohász-ifik pedig 28 millió forintot takarítottak meg. E két nagy összeg képezi a megyei „zárszámadás” nagy részét. Persze it.t látni keil az utóbbiak helyzeti előnyeit, A húszórás társadalmi munkát, is jól elvégezték több helyen. Az értékelésnél Miskolc város került az élre, 162 ezer órával, az egy főre eső mennyiség viszont a szerencsi, a szikszói és a mezőkövesdi járásban volt a legnagyobb, összegezve: Borsod megyében mintegy 700 ezer társadalmi munkaórát dolgoztak a fiatalok. E néhány példa elég ahhoz, hogy határozottan kimondjuk: a takarékossági és társadalmi munka „zárszámadása” becsületes, odaadó, jó munkáról tanúskodik. A KISZ Borsod megyei Bizottsága által szervezett és irányított céltudatos tevékenység gyümölcse megéreti. Ezúttal — immár lei tudja hányadszor — ismét bebizonyították a megye fiataljai, hogy munkájukra bizton számíthat dolgozó népünk. Így lett: a fiatalok „zárszámadása” jólsikerült munka dicsérő oklevele. Paulovils Ágoston céc. dlatuÁk !HI Ä INi ©«JA Kiszísták a termelőszövetkezetért A miskolci bányaüzem mártabá- nyai gépészetének KISZ-fiataljai két darab csille-alvázat készítettek társadalmi munkában a tibolddaróci termelőszövetkezet részére. A társadalmi munkában élenjártál: a műhelyben dolgozó ifjú szocialista munkabrigád tagjai, akik példát mutatnak a termelésben, a szakmai továbbképzésben és rendszeresen részt vesznek a bányász akadémia előadásain is. Ez az ifjú brigád ebben az évbén már 60 óra társadalmi munkát végzett. Szandid István, KISZ-litkár Négy és félmillió forint megtakarítás A Borsodi Vegyi kombinát mint minden évben, most is túlteljesítette évi térvét. 132 ezer tonna műtrágya helyett 136 ezer 500 tonnát termeit, i ami 103 százaléknak felel meg. i . A jó eredményhez hozzájárultak az újítóik is. aikik 286 újítási javaslatot nyújtottak be. A megtakarítás ezel: révén mintegy 4 és félmillió forint. Az újítóknak eddig 86 ezer 220 forintot fizettek ki. Az újítómozgalmat a műszaki vezetés minden tekintetben támogatja. Az újítási feladatokat már erre az évre is kidolgoztál:. Halmágyi Balázs Kazincbarcika U n síenre készül nek a Borsodi Hőerőmű nődolgozói A Borsodi Hőerőmű Vállalat nődolgozói az elmúlt napokban értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy az idei nemzetközi nőnapot kulturális megmozdulással ünnepük meg. A műsorba bevonják a KISZ-fia!alokat, Berente község általános iskoláinak úttörőit és az óvodásokat is. Ezen a napon jutalomban részesítik a legjobbakat, akik mind a termelésben, mind a nőbizottság munkájában eredményesen dolgoztak. Az ünnepség megrendezéséhez szükséges anyagi feltételeket a nőbizottság vezetősége az üzem összdolgozói- nak támogatásával egy farsangi bál rendezésével biztosította. Az ünnepséget március ’J-én, az irodaházi kultúrteremben tea-délután vezeti be. ahol a férfiak szolgálnak majd fel. Misán György, Kazincbarcika ^vereséggel zártuk az évet A Nyékládháza és Környéke Fölei- művesszövetkezei február 24-én tartotta évi közgyűlését. Értékeltük 1960. évi eredményeinket és örömmel állapítottuk meg, hogy nyereséggel gazdálkodtunk. 226 ezer forint a tiszta nyereség, amelyből 26 ezer 922 forintot fizettek a tagságnak nyereségvisszatérítés címén. A közgyűlésen szó esett a tervekről is. 1961-ben tovább bővül szövetkezetünk. Uj húsbolt épül. korszerűsítik a textilboltot is. V. Kiss András Nyékládháza Láttuk a Darvas-drámát A belesi Haladás Tsz-böl 35-en néztük meg a Miskolci Nemzeti Színházban a Hajnali Tűz című drámái. Ez a dráma hűen ábrázolja azt a vívódást, amely a faiu életében, a dolgozó parasztok lelkivilágában lejátszódik. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyik tsz-tagunk, Kulcsár József az előadás után ezt mondotta: én soha nem beszéltem Darvas Józseffel, hogyan tudta mégis az én életemet leírni. Ráismertem magamra. Éppen így vívódtam én is, mint a tiszahalászi gazdáik. A hajnali tűzből fénylő világosság lett, amely megvilágítja a lelkeket. Formálódnak az emberek, s formálódik a felszabadult magyar falu is. Kulcsár József, á mi tsz-tagunk mármár azt mondja: megszerettem a szövetkezetét. Egyéni paraszt már nem lennék soha. Kozma Lajos Bocs Bartók Béla Művelődési Ház Március 9-én fél 5 és este 7 órakor filmvetítés a Filmbarátok Köre tagjai részére. Belépés csak tagsági igazolványnyal. A miskolci Rádió műsora: (A 188 méteres hullámhosszon 18—10 óráiéi Napi krónika. Egy furcsa cégtábla nyomán . . . Kacsóh: János vitéz — részletek. Mezőgazdasági híradó. Repülj fecském ... A Rajkó-zenekar műsorából. Elhelyezkedési tanácsadó. Danit értekezlet volt. Várnom kellett. A folyosón kis asztalka, rajta telefon. Az asztal mellett Kovács néni, a takarítónő. Reggel kitakarít, utána pedig kapcsolja a telefonhívásokat, meg ha valamit hozni, vinni kell, azt intézi. A várakozókat hellyel kínálja és szívesen abbahagyja a kötést, ha beszélgetésre kerül sor. Miről fog írni? Nőkről a nőnapra. Az jó lesz. Az irodaiakról persze. Rólunk, takarítónőkről soha nem írnak. Nem csodálom. Maguk is olyanok, mint a többi emberek. Nem vesznek tudomást rólunk. Tudom én, hogy van az. Természetes és magától értetődő, hogy reggel bemennek dolgozni és rend- van, tiszták az asztalok, jó a levegő a szobában. Ha azonban egyszer ottmaradna a tele hamutartó, lenne felháborodás. No, nincs igazam? Mit mondjak rá? Valóban sok igazság van szavaiban, de mégsem hagyom rá. — Nincs teljesen igaza, Kovács néni. Megbecsülik a maguk, munkáját. — Meg! Akad, olyan is. de kevés. Hallgasson ide: a múltkor egy inasgyerekkel — mi már csak így mondjuk — ültem együtt az ebédlőben. Csak néztem, hogy turkálja az ételt, nem eszi. Egyszer csak ellöki. — Hé! Mit lökdösőd? Nem ízlik? — 'szólok rá. Gyenge a háromharmincért, mi? Anyád ennyiért hetekig etet, ugye? — Nem mondom, tudja, nagyon mérges lettem, jól odamondogattam neki. Mit gondol, mit válaszolt? — Mondja Mutter, mit agitál? (azt mondta nekem, hogy Mutter, meg hogy én a nil'll Ha magának ez jó, írja be a könyvbe, olt lóg a. spárgán. Aztán még írja be azt is, hogy éljen KOVÁCS NÉNI a szocializmus, ami magának gyönyörű életet adott. Mi maga, mondja? Takarítónő. Sehol nincs a létrán, még az első fokot sem érte el, a földön van és azt is csak söprögeti. Ezzel felugrott és elment. Szerencséjére, mert adtam volna neki egy pofont. Ezután már nekem sem Ízlett az ebéd, így aztán két kenyér közé tettem a húst és csendesen eljöttem. Itt az asztal melleit sírdogáltam egy sort (mert tudja, attól úgy megköny- nyebbül a, szívem). Mit tud ez a gyerek az életről? Az én életemről? Arról, hogy én hová emelkedtem a „létrán”— ezt a szót jelentőségteljesen mondja, még kézmozdulattal is kíséri. * Ú'n régen cseléd voltam. Kocs•*~/ maros volt a gazdám. Nehéz élet volt. Élet? Annak csak csúfolni lehetett, dehát élni mégis csak kellett. Munka volt, robot, hajnaltól éj- szalai.ig. A háztartás, a tálcás (nagy lakás volt ám, négy szoba), meg még a kocsma. Láttam egyszer egy filmet, az volt a címe, Édes Anna. Hát tudja, az az Anna hozzám képest egy úrinő volt. Pedig sokan megsiratták a moziban. Az én asszonyom fiatal volt, 25 éves, de csak azt mondta nekem, hogy fiam, meg fiacskám. Tudja. hogy ezt a szót hányféleképpen lehet kimondani? Nekem az a fajta „fiacskám" jutott, amelyiknek a végén úgy felviszik a hangot. Olyan ez, minti amikor az ostort megsuhogtatják. aztán csattan a vége. És ha az embert éri, akkor sebet vág és na- gyon-nagyon fáj. Kert is volt. Azt mondhatnám, hogy az csak az enyém volt. Senki nem törődött vele, csak én. Ez volt talán az egyetlen, amibe nem szóltak bele, amit nem muszájból csináltam, amivel nem kellett elszámolnom. Az volt az én világom. A viola, a mályva, ősszel meg a krizantém. (Olyan nagyok, mint egy jólsikerült hógolyó.) Lehet, hogy a könnyeim pereglek rájuk, azért voltak olyan szépek. De szép is, amikor feslik a virág... Nagyon szép, de ha az embernek csak annyi öröme van az életben, hogy azt nézi?!... Aztán bejöttem ide a gyárba. (Kár. hogy nem előbb, pedig őszintén szólva féltem tőle.) Dolgozom. Mi ez ahhoz képest, amit régen csináltam. Most reggel bélyegzek és elvégzem a feladatomat és észre sem veszem, már mehetek is haza. Először csak gyalog jártam. Nem voltam én hozzászokva a villamoshoz, meg aztán pénzbe is kerül — gondoltam. — Nem■ számolták nekem azt régen. A többiek meg csak. nevettek, ahogy már én is csak nevetek, hu eszembe jut. Tudja, hogy szólítottak itt engem? (Restellem, de még a fejemet sem fordítottam arra, mert vem tudtam, hogy nekem szólnak.) Elv- társnő. Később meg már Kovács néni, meg Kovács mama. Most már csak értekezleten mondják nekem, hogy elvtársnő, de abba is annyi szeretet van, hogy ki se tudom mondani. Mit. csinálok én ezért? Azt, hogy az a fertály, amit. én talcaritnk, tiszta. Régen is ragyogott az én kezem alatt minden, mint nny -oltár. cl? ha még emberségesek is hozzám, hál még jobban megadom a módját. jegyszer szólnak, hogy másnap értekezlet lesz, feltétlenül menjek be. No, gondolom, most mi lesz? Biztos valami bajt csináltam. Úgy telt el az estém, mint régen a gyónás előtt. Mindent végiggondoltam, hogy számot tudjuk cdni róla, de hogy valami hibát vétettem volna, nem jutott eszembe. Hát eljött az értekezlet ideje. Én se eleven, se holt. nem voltam. Sok mindenről volt szó, de. én csak azt vártam, hogy rám " mikor kerül a. sor. Egyszer aztán szólítottak is. A mellettem ülő lökdösötl a könyökével, hogy menjek már, jutalmat kaptam. Kétszázötven forintot. Az osztályvezető adta át, még.kezet is fogott velem. A többiek mrJf tapsoltak. Egy régi karácsony jutott eszembe, amikor már jóval előtte kiadtak nekem egy viseltes h:ötött kabátot, hogy stoppoljam meg, nem is tudtam, mire vélni, hát aztán a végén én kaptam, meg karácsonyi jutalomként. Lassan már megszokom, hogy még n véleményemet is kikérik. Nemreg azt mondja nekem az egyik fiatal mérnök: Kovács néni, maga tulajdonképpen újított. Én? — kérdezek vissza. — Nem csináltam én semmit, kedves, csak a munkámat végeztem el. Tudja, hogy volt ez? Egyik reggel viszem ki a szemetet, egy ember meg jön egy taligával, ami tele volt. smirglipapírral. Nem volt az még teljesen megkopva, mégis kiöntötte a. szemétbe. Mondom, neki. hogy adjon nekem egy kölény- revalót belőle. Azt hitte, haza akarom vinni, hát újat ajánlott. Mondom neki, hogy nekem csak ez kell. Ez nagyon jó, mert nem, kell Vím- el használni a kilincsekhez, meg a csapokhoz. Nézze meg, hogy ragyognak. Hát a mérnök kiszámolta, hogy egy évben mennyi Vimei takarítok meg, és hogy én ezt adjam be újításnak. Mondtam is neki, hogy ez semmi, de azért a sok csiszolóvászonért kár, mert alig van megkopva, mégis eldobják. Ha azzal spórolnának, jobban járnának, mint a Vim- mcl. Csak azzal nem voltam kibékülve, hogy itt nincs virág. Rideg a környezet. Pedig a sok dolgomtól igazán gondozhatnám őket. Igaz, a. szobában van zöld növény, de az nem igazi virág, mert nem nyílik, nincs illata. Elmondtam a KlSZ-vezetö- nek, hogy ha felásnak egy-két ágyúst a fiatalok itt az irodaház előtt, beültetem szépen. Meg is lett. Egy reggel aztán jövök, a léét nagy szatyorral, hozom be a gyárba a palántákat. (Úgy földestől, hogy megfakadjanak,) Meglátott a főmérnök. Szidott, miért, clpekedek, elküldött volna ö egy fiatal segédmunkást, hogy hozza el. Figyel rám? Érti? Én ne cipeljek, helyettem majd más hozza a szatyrot, én megcsalc jöjjek, mellette úgy, üresen. Tudja, a kocsmárbs jutott az eszembe, meg a felesége. Micsoda Világ ez ahhoz képest! r ■* Az a mihaszna meg ott lökdösl az ételt az ebédlőben. Mit tudja ö, hogy mit adott a szocializmus, csak papol össze-vissza a „létráról". Maga is gondolja most, hogy beszél az öregasszony, azt se kérdezi, hogy érdekel-e ez valakit, vagy nem. — Beszóljak, hogy sokáig tarl-e még. az értekezlet ? — kérdezi. — Ne. Kovács néni. Köszönöm szépén, már ne fáradjon. Déri Km*
