Észak-Magyarország, 1961. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-05 / 55. szám

6 gSZAKMAGYAltCmSZAG Vasárnap, 1961. március S. A zuzmók kiváló ismerője Jplgyöny őrködünk a természet szépségeiben. Előttünk ma- gasbanyúlá hegyek, borongás fenyők, lábunknál nyargaló patak. Mily vég­telen is a színek tobzódása, mennyi illat! A város kőrengetegéből érkező alig tud betelni. Vidám kacarázást visszhangoznak a völgyek. Egy idő­sebb, alacsony em­ber. hosszúnyelű geológus kalapács­csal kopogtatja a köveket, le-lehajol a fák tövéhez. Na­gyon szereti a. ter­mészetet. Szemei előtt részleteire bomlik a termé-» szét. Az egyik fa tövében zöld kincsre lel, s míg latin betűket mor­mol maga elé, ar­cára a felfedező izgalomteli csodá­lata ül. Egy ritkán emlí­tett tudományág, a zuzmók kiváló ismerője, a termé­szet régi szerelme­se Fóriss Ferenc. Csendes, Huba utcai házának aj­taján kopogtatunk. F óriss tanár úr kedvesen tessékel beljebb. Évtizede­ken át volt tanára számos fiatal mis­kolci nemzedéknek a régi polgári iskolában, majd a marlinielepi álta­lános iskolában. Már gyermekkorá­ban eljegyezte magát a terraészetbú- várkodússat. Magánoson járta az er­dőket s ez kifejlesztette benne a megfigyelő készséget a környezete iránt. Életútját röviden vázolja. Mis­kolcra kerül gimnó.ziumba, ahol a nagy természetkulató Xantus Gábor fia, Xantus János iermészetrajzta- itár tanítja. A fiatal, természet iránt érdeklődő fiú feltűnik a tudós tanár­nak s magával viszi kirándulásaira. Gyűjtőút jain szerzett növényeit szere­tettel rendezgeti diákszobájában. Érdekes volna megfesteni a fiatal ember útjának állomásait. A baráti kézfogás bátorítás, biztatás a szá­mára. A virágos növények helyett később a telepes növények érdekes fajtáját, a zuzmót gyűjti. A kudzsiri havasokon, majd később a dalmát tengerparton vesz rész tudományos kutatásokban. A Nemzeti Múzeum növénytára gyakornoknak hívja, A z első világháború után tovább kellene tanulnia, anyagi erő htján azonban otthagyja a múzeumi állást és Miskolcra jön pedagógus­nak Ezután kezdi meg a Bükk terje­delmes zúzmóvilágának tanulmányo­zását. Sorra jelennek meg tudomá­nyos dolgozatai egy-egy vidék zuz­mó flórájáról. A zúzmók között a fonalas gomba és a moszat él ideális életközösség­ben. A moszat adja a táplálékot a gomba számára, s ez az együttélés mindkét növény számára előnyös. Tápláléka a szikla anyaga, a rájuk ,Egy kis tanulás mindig rámfér” hulló csapadék és víz. A zuzmó pusztulása után humusz képződik, amelyen már igényesebb, fejlettebb növények élhetnek, előbb moha, majd virágos növények alakjában. területek zúzmóflórájúnak feltárása is ebben áll, s ebben leli magyaráza­tát Fóriss Ferencnek a már négy év­tizedes zúzmógyűjtöi tudományos munkássága. A gyűjtőnapló már a 35 OOO-ik sor­számot jelzi. A gyűjteményt évekkel ezelőtt a Nemzeti Múzeum köz­kinccsé nyilvánította, csak az állam veheti át. A csendes, szelíd humorú, fáradhatatlan tudós gyűjteményei­nek revidiálásán fáradozik most. Mú­zeummá nyilvánított szobájának sok- állványos gyűjteménye — többezer gyűjtő út gyümölcse — nemzeti köz­kincs s nemsokára, az Országos Ter­mészettudományos Múzeumban a természet búvárainak nagy serege tekintheti meg. Sokan talán nehezen értik, hogyan szentelheti valaki egész életét ilyen elvontnak tűnő kutatásra. — Egy élet sem elégendő a zúzmó- fajták feltárásához — mondja a ter­mészet szerelmese. Az „elvont” tudomány képviselő­jét már régóta ismerik országhatá­rainkon túl is. Gyűjteményei, tudo­mányos munkásságának híre mesz- szire eljutottSzámos zúzmófajta az ő nevét viseli. Az országban sokhelyütt ismerik Fóriss Ferenc nevét, munkásságát. Több iskolának, tanintézménynek állított össze kisebb-nagyóbb gyűjte­ményt, melynek alapján a legifjabb nemzedék megismerkedhet a zuz­mókkal. ff óriss Ferenc 69 éves. Mégis x újabb tudományos elgondolá­sokat melenget csendes otthonában, újabb gyűjtöutalcat a szemének, szí­vének kedves Bükk tájaira. Nem le­Fóriss Ferenc háza, s ahol nagyértékü gyűjteményének összeállításán dolgozik. Foto: Szabados így aztán könnyen megérthetjük a zuzmó jelentőségét: előkészítik a ta­lajt a fejlettebb, igényesebb növé­nyek részére. A kutatás jelentősége, a hét viszontlátást mondani neki úgy, hogy továbbra is fiatalos erőt, továb­bi dicsőséget ne kívánnánk. Garami Ernő Becsületasztal — Mennyibe kerül ez a fogkrém? — Itt van kiírva, édesanyám, két forint. — Két forint? No, itt van, ez ugye kétfo­rintos? Az idősebb vidéld asszony két ujja kö­zött csillogtatja a pénzt, hogy mindenki láthassa, aztán ünne­pélyesen beejti egy doboz nyílásán. Az asztal fölött felírás: becsületasztal. A becsületasztal a Miskolci Állami Áru­házban áll már három hete. A nagyforgalmú üzletben vásárlók jön- nek-mennek mellette, elvesznek róla cgy-egy gépselymet, borotva- pengét, fogkrémet, vagy éppen gombos csomagot. Senki nem ügyel rájuk, senki nem figyeli őket, hogy pon­tosan megfizetik-e az árát, vagy egyáltalán fizetnek-e. — Mégsem volt még visszaélés — mondja Somogyi elvtárs, ke­reskedelmi osztályve­zető. — Minden esetre elfogy a kirakott áru, ép megvan a napi 300 —400 forintos bevétel. Egyelőre még szűk a cikkek skálája és csak 1—2 forint értékű áruk vannak, de így ]:ell kezdeni a keres­kedelemben is az em­berek nevelését. Mert nevelés ez. — A tapasztalat azt mutatja — folytatja Somogyi elvtárs —, ha a vásárlókban megbí­zik a kereskedelem, akkor ők nem élnek vissza ezzel a bizalom­mal. Megtörténhet, hogy egy gyerek csíny­tevésből zsebre, tesz valamit. Fogadni mer­nék azonban, hogy egy másik vásárló ezt meg­látja és rászól, a gye­rek soha életében nem fog pénz nélkül elven­ni semmit. Most még csak kisértékű és olyan áruk vannak az aszta­lon, amelyekért dél­utánonként tolongás, sorbanállás szokott lenni az illalszerosztá\- lyon vagy a rövidáru­nál. Később azonban nagyobb értékű cikke­ket is szándékszunk a becsülelasztalon árusí­tani. Újítás ez a forgal­mas áruházban. Érdes kés és jó' újítás. S ha kezdetben akadtak is ellenzői, most azok is elismerik, hogy lehel és jó bízni az embe­rekben. (ra.) HOZOMÁNY Ez a szó már láveszőben van a ma­gyar nyelvből. No igen. Mit is jelen­tett egykor? Egy százholdas birtok, félmillió pengő értékpapírokban, háromeme­letes sarokház a fővárosban, egy va- dászkastély, egy teniszpályás-uszodás villa, aztán ékszerek... Es a lány? Hja, barátom, egy bűbájos, jólnevelt úrilány... talán kicsit nagy a füle, az orrán, át beszél és ... Node mit szólsz a hozományhoz? Szóval körülbelül így. Aztán vál­toztak az idők, és változtak... hm, az emberek is, némileg. Napjaink­ban, akinek jó füle van, ilyesféle be­szélgetéseket még elcsíphet: — És kii a menyasszony? — Jólkereső ügyvéd az apja. Ad a lányával egy berendezett lcétszoba- összkomfortot, Csinosan is öltözteti. Húszezer készpénz, ezzel már kezd­hetnek valamit... — Ö ezek a mai fiúk! Olyan ritka köztük, amelyik gondolkodik is. A fiam egyik barátja most nősül, egy elvált asszonyt vesz el, érti? Egy elv ált asszonyt! Gyerelce van és albérletben lakik! Micsoda idők. No, mindegy, a szó maga kiment a divatból. Nyelvünk elszegényedését jelenti, hogy helyette nem is kelet­kezett új szó. Sőt, a „parti” kifejezés is megkopott. Egyedül a „stafirung” tartja magát — ki tudja meddig. Az értelme mindenesetre ennek is erős változást szenvedett. Mert: <— No és milyen stafirungot adtak a kislánynak? 5-4 Hogyan tetszik gondolni? “ Hát, hogy a leendő feleséged mit hoz magával a házasságba! — Ja! Megbeszéltük, hogy kitől mit kapunk az esküvőre. így meglesz az ágynemű, némi edény, és kapunk két szőnyeget is. Kezdetnek ez elég. Nekem ezenkívül van rádióm, lemez­játszóval, neki pedig vagy száz darab könyve... az első közös fizetésből könyvespolcot veszünk ... — Jóságos egek! Erre alcartolc egy házasságot alapozni? A szavak tehát pusztulnakakár­csak a kövek, melyeket egyre kisebb­re zsugorít a kitartó esővíz. Nyel­vünk ezzel is szegényedik. Feltehetőleg azonban ezért a nyel­vészek se sírnak. Mert ha senki se mondja többé: hozomány, akkor- egy- szorosak azt is elfelejti mindenki, hogy létezik fogalom, amelyet ez a szó takar. S néhány évtized múlva a nyelvé­szek majd bogarászhatnak rajta: ét- halt szavaink, mjnt például „negély”, „karmantyú”, „hozomány”... <fac) m l iíx.i. jii i— suhintott a szó vasta­A rossz beletek oil. g^b végével a két su­hancra. —.Már megint hova?! — Csurog utána a nyálunk, itt meg tiltja a szabályzat — mentegetődzött a nagyobbik. Legszívesebben eléjük toppant volna a vasvillával. Az anyátok ezét meg azát! Egy tapodtat se innen, mert nem állok jót magamért. Nézze meg az ember! Minden órában i íz-húsz percet heverésznek a hősben, csak azért, mert nekik cigarettázni kell. Jó kifogás, mondhatom! Minek szoktatok rá, mi? Nohisz’ csak lettem volna apátok helyébe, adtam volna én nektek olyan cigarettát, hogy no... Még fenekü­kön a tojáshéj, máris úgy szívják ezt az istenverte „pénz- rablót”, mint egy -katonaviselt. A szemébe rántott kalap árnyékából dühös pillantáso­kat eresztgetett a legénykék után. Azok meg sunyítva, szem­lesütve bukdácsoltak a hasas kévéken az osztaghoz döntött létra felé. Eltűnni minél hamarabb, mert még kigondol va­lamit ellenük ez az örökösen rosszkedvű öreg, akkor meg lőttek a cigizésnek... meg a derekukat se nyújtóztathatják meg a diófa alatt. A iélrán ügyesen ereszkednek le, a szan­dál megfényesedett. szalmasúrolta talpa úgy kopogott-sza- porázolt a létrafokokon, mintha botot húztak volna végig rajtuk: brrr... Józsi bácsi éppen sarkalt, odalátott a létrára. — Az apátokat! Egyszer még a nyakukat törik — sza­ladt a szemesarkába az aggodalmas mosoly. — Fiatalok, nem fémek :i bőrükben ... — Én is lemennék, Józsi,, dugdosd már be ezt a néhány kévét. Mire meggyünnek, elszívok egy pipával — fordult hozzá kazalrakó cimborája. Rólintatt Meni csak> az ördíjg vigyen el a pipád- ooursioti. cjai együtt Az ő bőrére megy ez a nagy pdpazgatás. Öt csak az ebédszünet engedi le a kazalról. Nap­keltétől napnyugtáig megállás nélkül rakja a kazlat. Már sajog a tenyere tőle. Jó ezeknek, dohányoznak, van mire hivatkozniuk. Dünnyögött, morgolódott magában, de azért csak csi­nálta a dolgát. Amikor elfogyott keze alól a kéve, nehézkes mozdulásokkal körüljárta a kazlat. Ö felelős az egészért. A cimbora is jó kazalrakó, de azért nem árt, ha ellenőrzi a munkáját, nehogy megszaladjon valamelyik sarlca. A sze­méi-e vetnék. Nyomkodta, rendezgette a kévéket. Lába bele-belera- gadt a hevenyészve megkötött kévékbe. Ez is bosszantotta. Asszonymunka — fölmunka. Gyöngék ők a kévekötésre, saj­nálják a térdüket, nyomkodni vele a kévét. Majd lenne itt férfi a kévekötéshez is, csak bíznák rá a kormányrudat né­hány napra. Aki paraszt volt, — ki a gyárból! Igen, így tenne velük, vagy legalább az aratásra hazamenesztené őket, de a körmükre nézne, mivel töltik a napot, aratnak-e vágj' csak a hasukat süttetik. Mert nem járja, hogy az asz- szony beállt közibük, a férj meg kapta magát, beállt gyáris- tának. JÓZSI BÁCSI ' MEG A DOHÁNYZÁS Leült és rendezgette magában a világ dolgait, mint a kévélcet szokta. A távolban feltűnt a Zetor, akkora szekeret raktak rá, valamikor egy gazdának volt annyi búzája. Nézd már, hogy rohannak vele, csak úgy porzik utánuk az út! Csak fel ne bakkanjon a pótkocsi. Nyugtalanul nézte a nagy rohanást. Ezek a taknyosok csak rohangászni tudnak. Versenyeznek, ki hord be többet, azután mérik a pontot meg a dicsérő szót. No, csak érjetek ide, majd megversenyezlek én benne­teket — gondolta mérgesen. A lélegzete is elállt, amikor a Zetor ráfordult az asz- taghoz vezető gidres-gödrös dülőútra. A kazalnyi kereszt megbillent. Józsi bácsi behúnyta a szemét. Jaj, dől! Mire ki­nyitotta a szemét, a Zetor már az asztagnál pöfögött. — Milyen voltam, Józsi bácsi?! — kurjantott feléje a zetoros nagy hetykén. — Majd mindjárt megmondom, ha megoldalgatlak ezzel a vasvillával! — kiáltotta az öreg dühösen. — Nézd meg, a szemed istenit, majd szétpergetted! A zetoros körülmustrálta a pótkocsit. A hideg is futko­sott a hátán, amikor meglátta „versenymunkáját”. Akkora hasat eresztett a rakomány, hajszálon múlott, hogy ki nem buggyantak a kévék. — Nekem úgy versenyezzetek, nehogy hátramozdítós Je­gyen belőle. Most mit szólnál, ha szétszaladt volna, mi? Erre válaszolj, te taknyos! — Jól van, no, azért nem kell úgy nekemugrani. Más­kor majd jobban vigyázok. — Vigyázz is, mert ha valami bajt csinálsz... — és Józsi bácsi fenyegetően megrázta a villát. 1 Amíhn- len-akták 32 egyikkel, befutott a másik is. nmiKor leróKtaii jvnre azzal is végeztek, már jócs­kán benne voltak a délutánban. A kazal árnyéka ráhasalt a megsárgult kukoricásokra. A két legényke már megint szedelőzködött, pedig még lett volna mit csinálniuk. A cimbora is a dióféle felé leske- lődött. — No, már megint rááhítoztak a bagóra. Várjatok csak, Várjatok, majd kitolok én veletek — gondolta Józsi bácsi, s szó nélkül eltűrte, hogy a három „bagós” elódalogjon mel­lőle. Lehasalt a kazlon és két kéve között lesett lefelé a dió­fák alá, vigyázva, nehogy észrevegyék. Úgy füstöltek azok odalent, mint három kisebbfajta gyárkémény, közben na­gyokat nevetett a két falurossza legény. Az 6 kontójára mu­lattak. Hallotta ő, mit mondanak: IBUSZ-HÍREK Az ÖZDI IBUSZ-nál még az aláb­bi MOSZKVAI társasutazásokra le­het jelentkezni: Május 13—18-ig. 6 nap. 2330.— Ft és 337.— Ft költőpénz (21.— rubel). Határidő: március 23. (Repülő). Augusztus 26—31-ig, a fentiekkel azonos utazás, határidő: julius 4-ig. Június 14—21-ig Kiev—Moszkva. 2325.— Ft és 448.—• Ft költőpénz (28.— rubel). Határidő: április 25. (oda: repülővel, vissza: vonattal). IBUSZ, Özd, Vöröshadsereg u. 4. Telefon: 187. 1509 , — Á' vén bogarast eszi a méreg. Mért nem szokott rá <5 is, most joga lenne a diófákhoz — vihogta az egyik. Pista bácsi, kazalrakó társa meg adta a lovat, alájuk: — Sajnálta a rávalót, azt hitte, úgy meggazdagszik. Á kocsmába is csak cikkor nyitott be, ha a veszett kutya be­zavarta. Egy féldecit, azt nem, pedig se kicsi, se nagy. Mi­nek él az ilyen ember? Azt hitte a szegény feje, hogy aki másnak dolgozik, megszedheti magát, ha hátat fordít a do­hánynak meg a féldecinek. A kepés gazdája annál többet pipázott meg féldecizett. Nem szokott ő rá semmi jóra — verte ki pipájából a hamut a csizmája sarkán. — Ami késik, nem múlik — derült mosolygósra Józsi bácsi ábrázata. — De ha én is közétek ülök cigarettázni, öt perc lesz a félórából. Majd szépen rendet tartunk a ka­zal körül, ne kelljen este kapkodni vele. * Reggel kifelé menet benyitott a kocsmába. Lehajtott Soe * egy féldecit, egy csomag Kossuth-ot, gyufát dugott a nadrágzsebébe. — No, a kutya ma se fog nyulat — hordozta körül te­kintetét Pista bácsi az égen. Egy pipafüstnyi felhő se bod- rozódott azon, kék volt, mint a nefelejcs. — De én fogok,'hármat egyszerre — gondolta Józsi bá­csi és megtapogatta a zsebét. Mikorra lerakták a két Zetort, a Nap a talp alá terelte az árnyékot. Sütött irgalmatlanul. A kukorica tikkadt: ijede­lemmel szorította levélhóna alá pelyhedző csöveit, s a világ minden kutyája árnyékba húzódott, aligha volt kedvük nyu- lak után loholni. A legény kék kéz álá dobálták a kévéket és futás le a diófához. Józsi bácsi figj'elte cimboráját, mikor végez, s ami­kor indult volna a legények után, eléje álli: — Pistukám, dugdosd már be ezt a néhány kévét, hadd szívok el egy Kossuth-ot, úgy rászomjazlam a dohányra. Pista bácsi nézett egy nagyot, de hát kölcsönkeriyér visszajár. A legényeknek is tágra nyílt a szemük, amikor a mindig morcos atyus közéjük telepedett és rágyújtott. Az első slukk úgy megköhögtelte, a szeme is könnybe lábadt a nagy „élvezettől”. Ha magában lett volna, olyanokat mondogat, hogy Dohányisten nem tette volna a kirakatba portékája mellé. Vitézül állta azonban a sarat, pöfékelt és komótosan, hozzáértően köpködött. Ha nem tart két álló hétig a hordás, Józsi bácsin nem lög ki a dohányfüst csá­bítása. Két hét múlva már nemcsak heccből, a maga jószán­tából .is ráfüstölt, s ha éppen nem volt nála, kért magának. picin harcinak nem nagyoí? eshetett ínyére az rista oacsmaK egyeni5 teherviselés, mert amikor egyszer hármasban voltak, epésen megjegyezte: — Ennek- is vénségére ment el az esze. A legények meg azt mondták erre, nagy, mai fiatalokhoz illő tiszteletlenséggel: , — Pista bácsinak mikor „mentek el hazulról”? No, de ki is fizette őket, nem maradt adósuk: — Amikor olyan taknyos voltam, mint ti... Gulyás Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents