Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-14 / 38. szám
Világ proletár) ai, egyesüli etek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA--------------------------------------------------------------------------------------------------------^ S zéljegyzetek mai fiatalokról (4. oldal) Vasárnap este Mísitnlcon is bemutatták Darvas József új drámáját (4. oldal) Apa a fia „ellen“ (4. oldal.) XVII. évfolyam, HH. mám Ara: 50 fillér 1961. február 14, kedd J A szovjet tudomány hatalmas eredménye : Májusban íuíátkosik a „Cupido“ és a Venus* „Bámulatos eredmény“ — hangoztatják Nyugaton is Moszkva, február 12. (TASZSZ) A világűrkutatási programnak megfelelően 1061. február 12-én a Szovjetunióban tökéletesített többfokozatú rakétával földkörüli pályára vittek egy nehéz mesterséges holdat. Ugyanazon a napon erről a mesterséges holdról táv- irányítású kozmikus rakéta indult el. amely' automatikus bolygóközi állomást vitt a Vénusz bolygó felé irányuló pályára. Az automatikus bolygóközi állomás 1961. május második felében éri el a Vénusz térségét. A felbocsátás fő feladatai a következők: Kozmikus objektum bolygóközi pályára vitele , módszereinek ellenőrzése, a nagy távolságú rádióösszeköttetés és az űrállomás irányításának ellenőrzése, a naprendszer méreteinek pontosabb meghatározása, valamint több fizikai kutatás elvégzése a világűrben. A bolygóközi állomásban elhelyezeti készülékek működése normális. Az automatikus bolygóközi állomás súlya 643.5 kilogramm. f Az automatikus bolygóközi állomás a Földről adott utasításra 922,8 megaherz frekvencián sugároz rádióadást. Az automatikus bolygóközi állomás a Szovjetunió állami címerét ábrázoló jelvényt visz magával. Az automatikus bolygóközi állomás megfigyelése különleges mérőközpontból történik. A kapott adatok szerint az automatikus bolygóközi állomás a számítotthoz közeli pályán halad. 1961. február 12-én, magyar idő szerint délelőtt 1« órakor az állomás Földünk felületétől 12G 301) kilométerre volt. a keleti hosszúság 86 fok 40. és az északi szélesség 6 fok 64, koordináták által meghatározott pont fölött. A Vénusz felé tartó kozmikus rakéta sikeres felbocsátása megnyitja az első bolygóközi útvonalat a naprendszer bolygói felé. llf .fejezet a világfái* o.stü»pmábaii Az új szovjet űrkutatási kísérlet oltaképpen kettős kísérlet. Alighogy végéhez közeleg a hetedik szputnyikkal folytatott nagy érdekességé mérőkísérlet, s máris újabb szovjet mesterséges égitestpár indult el Földünkről. Ma már láthatjuk, hogy a február •1-én fellőtt hetedik szputnyik tulajdonképpen a mostani nagyszerű kísérlet nyitánya volt. E kísérlettel sikerült meghatározni az új, nagyméretű űrhajónak azokat az aerodinamikai jellemzőit, amelyek ismeretére feltétlenül szükség volt ahhoz, hogy a február 12-j kísérlet a siker valószínűségével indulhasson. A kapott adatok ilyen gyors ütemű feldolgozását csupán a modem elektronikus számítási technika minden eszközének sokoldalú felhasználása tette lehetővé, s csak így- vált lehetségessé, hogy nyolc nappal a hetedik szputnyik indítása után a nyolcadik is megkezdhette útját Az esthajnalcsillag felé Mint említettük, az új kísérlet kettős kísérlet. Először a nyolcadik szputnyilcot kellett pályájára fellőni. Ez Földünk első igazi mesterséges űrállomása, amelyről azután ismét egy többlépcsős rakéta segítségével kezdte meg útját a naprendszer távoli térségéi felé az új szovjet űrrakéta. Az indítás menete feltétlenül figyelmet érdemel: előbb egy nagy pontossággal meghatározott mesterséges holdpályára kellett fellőni a hatalmas szputnyikot, majd pedig erről indították útjára keringésének egy előre kiválasztott alkalmas pontjából az űrrakétát. Azt mondhatnék — labdarúgó-nyelven szólva —, hogy a nyolcadik szputnyik „szöktette” a Vénusz-ra- kétát. Ezt a szöktetést a szó szoros értelmében is érthetjük, mert hiszen amíg a szputnyiknak „csupán” 7,8— 8 kilométeres másodpercenkénti keringési sebességet kell elérnie, addig a Vénusz-rakétának a Föld szökési sebességénél az immár másodpercenkénti 11,2 kilométeres lunyik-sebes- séget is túl kell szárnyalnia. Aszerint, hogy az űrrakéta menynyire fogja megközelíteni a Vénuszt, és milyen gyorsan, hány nap alatt teszi meg pályáját, kell az indítósebességet az indulás napjától függően megállapítani. A Vénusz-rakéta indítása tehát — mint ezt a szovjet jelentés is megalapítja — a Föld körül keringő szputnyikről történt. Ez ugyancsak páratlan „premier” az űrkutatás történetében, hiszen eddig valamennyi lupyik és másfajta űrrakéta közvetlenül a Föld felszínéről indult, tehát a hordozó rakéta egyetlen hosszú művelet-sorozatban gyorsította fel a szükséges indítósebességre. Az- új indítási módszer kipróbálásával a szovjet kutatók az eddiginél jóval nagyobb pontosságot kívántak elérni, mert hiszen így — Immár a nyolcadik szputnyik pályájának pontos ismeretében — lehetett a továbbindító« időpillanatát úgy megválasztani, hogy a Vénusz-rakcia a minimális hibával, a lehető legsza- batosabb pályán kezdje meg útját Földünk ikertestvére, az esthajnalcsillag felé. \ Mindez a szovjet irányítástechnika páratlan teljesítményeire derít fényt. Hiszen a Vénusz-rakéta indítását a Főidről, a földi irányító állomásról vezérelték, onnan adták a parancsot a második rakéta startjára! A hordozórakéta gigászi nagyságú lehet Már .elmondottuk a hetedik szput- nyikkal kapcsolatban, hogy ez volt a technika történetének eddig leghatalmasabb rakétája. Most valószínűleg ugyané rakéta kissé módosított változata hajtotta végre a páratlan kísérlet első szakaszát s onnan a szputnyik — ugyancsak többlépcsős rakétaként kialakított — része folytatta útját a világűr felé. Hozzá kell tennünk, hogy ez a második rakéta sem lehetett túlságosan kicsiny, hiszen a Vénusz-rakéta egymagában is nehezebb, mint cgy-két kivétellel valamennyi amerikai mesterséges hóid! A csaknem hat és fél mázsás űrrakétát alaposan fel kellett gyorsítani, tehát könnyen lehetséges, hogy a nyolcadik szputnyikból csupán egy- tonnás-másféltonnás mesterséges hold maradt a pályáján, a fennmaradó súlyt pedig a Vénusz-rakéta gyorsító rakétái emésztették fel... Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy ma a Szovjetunió birtokában egy olyan — többszörösen kipróbált és bevált — asztronautikai hordozórakéta van, amelyhez hasonlót a fejletlennek aligha mondható amerikai ipar csak évek múlva lesz képes gyártani. Ehhez aligha kell kommentár. Minden súlyadat e rakétával kapcsolatosan merő találgatás, de mégis az alapadatok és főleg az eddigi teljesítmények alapján állíthatjuk, hogy egy 58—70 méter magasságú, 300—500 tonna súlyú gigászi rakéta 1901. technikai történetének hőse. 150 nap helyett — 90 nap alatt A nyolcadik szputnyik pályája a mestei-séges holdé, amely Földünk körül vezet, s amelyről nincs adatunk. Ismerjük ellenben a Vénusz felé tartó, s e sorok írásakor már pár százezer kilométerre száguldó űrrakéta néhány adatát. Mindenekelőtt figyelmet érdemel az a tény, hogy a szovjet kutatás nem a köny- nyebb feladatot, tudniillik a Mars-rakétát választotta ki, hanem a jóval nehezebb követelményekkel járó Vénnsz-kísérlc- tet. Miért nehezebb ez a kísérlet? Elsősorban azért, mert a rakétának nagyobb sebességet kell kifejtenie. Minél közelebb megyünk a Naphoz, annál nagyobb sebességre van szükség. (Egyszerű bizonyíték érré a természetes „űrrakéták”, a bolygók keringési ideje. A Föld egy év alatt, a Vénusz 225 nap, a Merkur 88 nap alatt kerüli meg a Napot. S minél közelebb jutunk a Naphoz, annál erősebb a vonzása, annál nagyobb sebesség kell a tőle való szökéshez is.) A Naprendszer belső bolygóinak megközelítése tehát nehezebb feladat, mint a „kifelé” vezető út. Megvan viszont az az előnye, hogy a nagyobb energiakifejtésért a kísérlet rövidebb ideje révén térül meg a fokozott befektetés. A Vénnsz-rakéták pályáit régóta számitgatják az űrhajózás szakemberei. Valamennyi az úgynevezett minimális energiával, tehát: a lehető legkisebb fajlagos energiakifejtéssel já-: ró pályákat számította. Ezek szerint azoiiban a Vénusz megközelítésére kereken 156 nap lenne szükséges. Tudjuk a hivatalos jelentésből, hogy az új rakéta inájns közepén ér d a Vénus? térségébe. Mintegy 96 napos útidővel , számíthatunk tehát, ez pedig ! annyit jelent, hogy a rakétának ‘ a. Földtől való elszakadásakor másodpercenként mintegy 12,5 kilométeres sebességet kellett elérnie. Ezért a második hordozórakétának mintegy 4,5 kilométer /másodperc sebességet kellett szolgáltatnia a szputnyiksebességen felül. A pálya érdekessége még — amint ez a vázlatból is kitűnik —, hogy mire a Vénusz-rakéta valóban elér az esthajnalcsillag térségébe, a Föld is eléggé közel kerül hozzá, tehát rádióösszeköttetés szempontjából meglehetősen kedvezőek lesznek a viszonyok. Az indításkor kellett biztosítani, hogy a rakéta valóban el is jusson a Vénusz közelébe; mert menetközben aligha-lehet a pályát helyesbíteni. S ha a rakéta a Vénusz közelébe jut, s rádiója is működik, akkor páratlan érdekességé adatok sorozata juthat el hozzánk. A Vénusz-rakéta rádiója Néhány szót: kell szólnunk a Vénusz-rakéta rádiójáról is, mert. hiszen tulajdonképpen most. egy páratlan érdekességül híradástechnikai kísérlet, is folyik! A Vénusz-rakéta rádiója 922 MHz frekvencián, tehát kereken 33 centi- méteres hullámhosszon ad. Ez nem közönséges rádiófrekvencia, ez már mikrohullám. Vételére csak különlegesen berendezett, nagy érzékenységű és a híradástechnika minden vívmányát hasznosító készülékek alkalmasak. Ez egyben a magyarázata annak, hogy a VII. szputnyik rádióadóját, egyetlen nyugati állomás (a Jodrell Bank-i teleszkópot is beleértve) sem tudta venni, noha magát a szputnyikot sokhelyütt látták. A különleges hullámhosszon adó berendezés igen nagy távolságon át lehetővé teszi a kétirányú adást és vételt, úgyhogy a Vénusz-rakéta mérési eredményei valóban eljuthatnak Földünkre. Ezért a Vénusz-rakéta hasznos terítenek jelentős része áramforrás. Bizonyára napelemeket és más ultramodern áramforrásokat, használnak fel a rádióadó táplálására. A hat és fél mázsás súly lehetővé teszi, bogy * Vénusz-rakéta elegendő áramforrást vigyen magával egész útja során a Főié. —Vénusz összeköttetés fenntartásához! Az 1. kinyik mintegy egymillió kilométeren át. az V. Pioneer ennél nagyobb távolságon át tudta tartani a kapcsolatot Földünkkel. Most első ízben lesz lehetőség a folytonos összeköttetésre. S mivel a szovjet napelemek az eddigi űrrakétákban kitűnőre vizsgáztak, megvan a remény arra. hogy ez a nagyszerű kísérlet niég jobban sikerüljön. Néhány izgalmas tudományos feladat A Vénusz-rakéta igen sokkal járul hat hozzá tudásunk gyarapításához. ■Puszta léte máris egy nagyszerű kísérlet. Pályájának mérésével ugyanis pontosabban meg lehet határozni az úgynevezett csillagászati egységet, (a Nap és a Föld tényleges távolságát), amelyre naprendszerünk valamennyi térképe is épül. Márpedig a jövő űrhajósainak pontosabb térképekre van szükségük, mint a mai csillagászati atlaszok! A rakétának sikerülhet, néhány nagy érdekesség» fizikai mérést is elvégeznie. Megállapíthatja például, van-e a Vénusznak mágneses tere. Ha van, úgy ez újabb bizonyíték a Föld és a Vénusz hasonlósága mellett. Talán sikerül pontosabb mérési adatokat szerezni a Vénusz légköréről. Néhány mérés eldönthetné, milyen a bolygó légköre, mi van benne. A rakéta pályájának módosulásából fi Vénusz tömegét is pontosabban meg lehet határozni. Valószínű, hogy a szovjet tudósok az előbbiekhez hasonló programot választottak az .első Vénusz-rakétá- n.ak. A VIII. szputnyik és a Vénusz- rakéta újabb bizonyíték arra. hogy a szovjet űrkutatás széles fronton hatol előre: az egyik oldalon az ember visszatérését készítik elő, a másik oldalon pedig naprendszerünk eddig ismeretlen térségeinek feltárásával a távolabbi feladatok megoldásának előkészítése is megindult. Kétségtelen tény. hogy a február 5‘i-i kísérlet, az űrkutatásban újabb ered mérvek bevezetője. Nehéz, mesterséges holdról Sáli liififiii, Itiiiiiifas rakéta indult el a fensz leli
