Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-02 / 28. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1961. február 2. 2 Kennedy kongresszusi üzenetének washingtoni Washington (MTI) Kennedy első kongresszusi üzenete éles vitákat idézett elő a washingto­ni politikai körökben. Demokrata­párti szenátorok és képviselők úgy­szólván fenntartás nélkül helyeslik az elnök értékelését az Egyesült Államok helyzetéről, valamint ter­veit is. Számos republikánuspárti törvény­hozó viszont nyíltan rosszallását fe­jezi ki. Közülük legtöbben azt mond­ják, hogy Kennedy pénzügyi elgondolásai irreálisak és lehetetlen lesz elő­teremteni a szükséges összegeket a tervbe vett belső beruházások­hoz, katonai kiadásokhoz és kül­földi segélyekhez és ugyanakkor rendbehozni a deficites fizetési mérleget, valamint megszilárdí­tani a dollárt. Más republikánuspárti politikusuk helytelenítik, hogy az elnök ennyire borúlátó képet festett az . amerikai helyzetről. Goldwater szenátor, a köztársasági párt szélsőjobboldali veteránja egyenesen azzal vádolta Kennedyt, hogy „pánik-gombot nyo­mott meg”. A legnagyobb feltűnést Kennedy üzenetének az a része keltett Wa­shingtonban, amely a kelet-európai népekről szól. Az ezzel kapcsolatos véleményeket két csoportba lehet osztani. Az egyik vélemény szerint az elnök a „kelet-európai népek szabadságának” megemlítésével némileg visszalépett azoktól a ki­jelentésektől, amelyek azt sejt­tették, hogy komolyan keresi a megoldatlan kérdések rendezésé­nek útját a Szovjetunióval. E vélemény hívei hangoztatják, hogy valahányszor az Egyesült Álla­mok a „kelet-európai népek szabad­ságának védelmezőjeként” lépett fel, az mindig erőteljes visszautasításban részesült Moszkvában és a népi de­mokratikus államok fővárosaiban. Az a tény, hogy Kennedy mégis jó­nak látta felvetni ezt a kérdést első visszhangja kongresszusi üzenetében, nem tesz jó szolgálatot a szovjet—amerikai vi­szony megjavítása ügyének. A másikfajta vélemény képviselői — s ezek vannak többségben Washingtonban — arra mutatnak rá, hogy Kennedy elkerülte a kelet­európai népek „felszabadítása” kife­jezést, s nem beszélt a „rab nemze­tekről” sem. Ezáltal az elnök to­vábbra is nyitva hagyta az ajtót a szovjet—amerikai viszony javítására irányuló tárgyalások előtt. Az igazság az, hogy az elnök üze­netének a kelet-európai országokról szóló része pontosan beleillik Kenne­dy külpolitikai irányvonalának kere­tébe. Az Egyesült Államok elnöke a jelek szerint új nsódon, szerinte megfelelőbb és hatásosabb esz­közökkel kívánja szolgálni a ré­gi célt: a szocializmus győzelmé­nek megakadályozását. Lényegében azt mondta: hajlandók vagyunk tárgyalni a leszerelésről, — pontosabban: a fegyverzet ellenőr­zéséről —, az atomfegyverkísérletek szüneteltetéséről, közös űrkutatási programról és más kérdésekről, ame­lyeknek megoldása csökkentené a nemzetközi feszültséget. De a mosta­ninál nagyobb erő pozíciójából aka­runk tárgyalni és mindent megte­szünk nemcsak azért, hogy erőseb­bek legyünk, hanem azért is, hogy gyengítsük az ellenfél- politikai és morális erejét. Röviden: Kennedy szeretne elődjénél ha­tékonyabban cselekedni — hogy az ő terminológiáját használjuk — „a kommunista vetélytárs le­küzdése érdekében”. Mindez nem zárja ki a békés együttélés és a békés verseny bizo­nyos mértékű érvényesülését a nem­zetközi arénán. A szocialista orszá­gok már számtalanszor kifejezésre juttatták, hogy a maguk részéről készek a békés ve-s^ooésre politikai, gazdasági és ideológiai fronton egy­aránt. (MTI) Kísérleti interkontinentális rakétát * lőttek ki az Egyesült Államokban Cape Canaveral (MTI) N3'ugati hírügynökségek jelentik, hogy a floridai Cape Canaveralban szerdán délelőtt interkontinentális ballisztikus rakétát lőttek ki. Ez volt az első kísérlet az ameri­kai légierő szilárd üzemanyaggal hajtatott, „Minuteman” elnevezésű interkontinentális rakétájával. A 10 méter hosszú, 30 tonna súlyú rakéta mindhárom lépcsőzete tervszerűen működött és a. légierő jelentése sze­rint „a rakéta mintegy 8000 -kilomé­ter távolságban elérte kijelölt cél­pontját az Atlanti-óceán déli részé­ben.” Mint ismeretes, az Egyesült Álla­mokban már többször kilőtt „Atlas” és „Titan” interkontinentális rakéták folyékony üzemanyaggal működnek. Újabb belga önkényes kedés R u a n d a-Ur it st ü i b a n Párizs (TASZSZ) A belga (kormány szerdán hivata­los közleményt adott ki, amelyben bejelenti, hogy „de facto elismeri Ruanda új kormányát”. Mint már jelentettük, Ruandát, amely Ruanda-Urundi gyámsági te­rület egyik része, a napokban köz­társasággá kiáltották ki és jogfosz- tottnak nyilvánították V. Kigeri ru- andai királyt, akit a belga gyarma­tosítók annak idején elűztek az or­szágból. A Ruandában megalakított „kormány” közölte, hogy Ruanda to­vábbra is belga védnökség alatt marad. A belga kormány szerdai közlemé­nyében bejelenti, hogy hajlandó Ru­anda „új kormányával” megvitatni „az ország végleges struktúrájára vonatkozó terveket”. A közlemény arra is utal, hogy Belgium továbbra is védnökséget kí­ván gyakorolni e terület fölött. i Magyar Sajté lapja ünnepségei A Magyar Sajtó Napja alkalmából szerdán a Népszabadság székhazának előcsarnokában elhelyezték az MSZ­MP Központi Bizottsága, a Népsza- ■•*. rz újságírók koszorúit Rózsa Ferencnek, az illegális Szabad Nép mártírhalált halt első szerkesztő je­nek emléktábláján. A Művelődésügyi Minisztériumban Bcnke. Valéria művelődésügyi mi­niszter átnyújtotta az idei Rózsa Fe­renc díjakat: Rózsa Ferenc-díjban részesültek: 1. fokozat: Komlós János, a Ma­gyar Nemzet rovatvezetője. Almás: Tstván. a Népszabadság rovatvezető- helyettese. 3. fokozat: Dr. Randé Jenő, a rádió fömunkatársa, Gedeon Pál, a Nép­szava szerkesztőbizottságának helyet­tes vezetője. 3. fokozat: Sólyom József, jelenleg a Népszabadság munkatársa, a Ma­gyar Ifjúság munkatársaként végzett munkájáért és Gyurkó Géza, a Heves megyei Népújság munkatársa. Kiss Károly, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, kiváló újságírói tevékenységük r*?smerésésül 27 újságírónak kor­mán vkitüntetést nyújtott át az Or- szágházban. A Munka Érdemrend kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács György Istvánnak, a Népszabadság munkatársának, Salgó Lászlónak, a Magyar Rádió és Televízió rovatve­zetőjének. Huszonhármán kaptak Szocialista Munkáért Érdemérem, ketten pedig Munka Érdemérem ki­tüntetést. A kormánykitüntetések, illetve a Rózsa Ferenc-díjak átadásánál jelen volt Nemes Dezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Népsza­badság szerkesztőbizottságának ve­zetője. Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Benke Valéria, művelődésiig}': miniszter, Szakasits Árpád, a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, Kristóf István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának titkára. Rapai Gyula, az MSZMP Közpopti Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, Barcs Sándor, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesztője, az Elnöki Tanács tagjai, Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának vezetője. Az üzemi agííációs munka néhány tapasztalata AZ 1960-AS ÉV egyik nagy ered­ménye, hogy az üzemeikben a poli­tikai nevelő munka az előző évek­hez képest intenzívebben mozgósított a gazdasági feladatok jó végrehaj­tására. Az elmúlt év termelési eredményei bizonyítják, hogy az üzemi párt, szakszervezel és KISZ~szervezetek erőfeszítései sikerrel jártak. Felesle­ges felsorolni azokat a megyében közismert számokat, amelyek mind fényesen bizonyítják, hogy a dolgo­zók megértették a VII. kongresszus fő mondanivalóját: gyorsítsuk meg hazánk szocialista építését. . Á nagy eredmények ellenére meg keli állapítani, helyenként nem sike­rült általánossá tenni azt a szemlé-, lelet, hogy minden helyi tartalékol, tárjunk fel, a lehető legtöbbet, a le­hető legolcsóbban, termeljünk. Pél­dának szeretném megemlíteni az Özcii Kohászati Üzemeknél előállott helyzetet, ahol a pártbizottságnak kellett elég erélyesen közbeavat­kozni, mert a gazdaságvezetésben tartalékolási tendencia mutatkozott meg. A hónap első két dekádjának eredményei igazolták, hogy a párt- bizottságnak volt igaza. Hasonló a helyzet a Nehézszerszámgépgyárban is, ott az eredmények ugyancsak azt igazolták, hogy ha a dolgozókra tá­maszkodnak, ha kérik a segítségü­ket, akkor lényegesen jobb lesz az üzem munkája. Sokan elgondolkoznak azon, hogy miért kell intenzívebben foglalkozni a gazdasági kérdésekkel, miért kell fejlődésünk ütemét erősíteni, hiszen jelenleg jól élünk, a dolgozók több­sége meg van elégedve helyzetével, életkörülményeivel. Politikai tömeg- munkánk egyik gyengesége, hogy ezen a területen nem elég hatéko­nyan magyarázza a gazdasági kérdé­sekkel való fokozottabb foglalkozás szükségességét. N evelőmunkán knak el kell érni, hogy minden dolgozó megértse: hazánkban a szocializmus építésének sikere, a szocializmus győ­zelme attól függ, hogy milyen gyors gazdasági téren az előrehaladásunk. IIA IPARI FEJLŐDÉSÜNK üte­mét vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a szocialista táboron belül el vagyunk maradva. Márpedig ha el akarjuk érni, hogy a kommunizmust a többi szocialista országokkal meg­közelítően azonos időben érjük el, akkor lemaradásunkat be kell hozni és fel kell zárkóznunk a Szovjetunió és a többi szocialista ország mellé. A XX. kongresszus óta nagy lendü­lettel folyik a szocialista tábor békés versenye a kapitalizmussal. Pár éven belül a világ egyharme.dán lévő szo­cialista tábor fogja adni a világ ipari termelésének több mint felét. Nem­csak a termelés túlszárnyalásában akarjuk elhagyni a legfejlettebb ka­pitalista államokat, hanem az élet- színvonal területén is. Ma már el­értük, hogy a szocialista tábor dolgo­zóinak életszínvonala a kapitalista országok túlnyomó többségének dol­gozói előtt vonzóak, és ez nagy segít­séget ad a kapitalista országok dol­gozóinak haladó mozgalmaihoz. Mi azt akarjuk, hogy rövid időn belül a legfejlettebb kapitalista országok dolgozóinak életszínvonalát is túl-: szárnyaljuk, ezért kell, hogy minden erőfeszítésünk a gazdasági kérdések jó megoldása érdekében történjen. Sok dolgozó a békeharccal kapcso­latban úgy nyilatkozik, hogy mit tehetek én, az egyszerű munkás a béke megvédése érdekében? Hogy lesz-e háború, vagy nem, azt nem az egyszerű emberek döntik el. Két do­logra keli dolgozóink figyelmét fel­hívni : a szocialista tábor országainak kormányai a marxizmus—lenínizmus elveiből adódó békepolitikát folytat­nak. Itt a dolgozóknak ténylegesen olyan irányú tevékenységet nem kell kifejteniük, hogy „nyomást” gyako­roljanak a kormányra a bókepobtika érdekében. A kommunizmus és a béke egyet kell, hogy jelentsen min­den ember számára. A vezető kapitalista országok kor­mányait a monopol-tőkések vezetik, amelyeknek érdeke idegen területei: meghódítása, más népek kizsákmá­nyolása a nagyobb profit biztosítása miatt. A kapitalista országok dolgo­zóinak kell és szükséges, hogy na gv tömegmozgalommal megakadályoz­zák kormányaik háborús politiíká.iát. A HÁBORÜ ÉS A BÉKE kérdését az erőviszonyok, mindenek előtt a gazdasági és a katonai erőviszonyok döntik el. Ha az-amerikai imperia­listák úgy érezték volna, hogy ebben erősebbek, mint a szocialista tábor, akkor már régen kirobbantották volna a harmadik világháborút. Fel­adatunk az, hogy a lehető legmaxi- málisabban növeljük gazdasági erőn­ket. Ebben minden dolgozó megta­lálja feladatát, s ha minden dolgozó többet, jobbat, olcsóbban termel, akkor a maga részéről hozzájárult a béke fenntaxtásához. A politikai nevelőmunka sikeré­nek egyik feltétele a gazdasági és politikai vezetés egysége. A megye üzemeiben tapasztalataink szerint e kérdésben is sikeres előrehaladás történt. Annak felismerése, hogy a gazdasági és politikai vezetés, a dol­gozók céljai közösek, jótékonyan ha­tott a gazdasági és társadalmi szer­vek együttműködésére. Ma már na­gyon kevés helyen tapasztalható, hogy a gazdasági vezetés megsértő­dik, ha a párt, vagy szakszervezet vezetői valamely hibára felhívják a figyelmet, érzik, hogy a hiányosságok elleni harc a gazdasági munka meg­javítását célozza, és ez a gazdasági vezetés munkáját segíti elsősorban. AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA egyik jelentős fóruma a termelési tanács­kozás. A termelési tanácskozások színvonala, előkészítése az elmúlt egy esztendőben javult, azonban több helyen, az Ózdi Kohászati Üzemek egyes üzemeiben, a Nehézszerszám­gépgyárban, különösen a Borsodná- dasdi Lemezgyárban elég formálisak, nem egy esetben panasznapokká vál­nak. A termelési tanácskozások fő célja az, hogy a termelési feladato­kat megvitassák, hogy ott a munká­sok véleményét meghallgatva, javas­lataikat felhasználva, jobbá és haté­konyabbá tegyék a termelőmunkát. A dolgozók kisebb-nagyobb egyéni problémáival nem foglalkoznak meg­felelően, pl. az ózdi elegytér dolgo­zóinak esőkabáttal, téli ruhával való ellátása csak részben és későn történt meg, így természetszerűleg a mun­kások felhasználják a termelési ta­nácskozás fórumát is arra, hogy jo­gaik érdekében reklamáljanak. Ilyen formán a termelési tanács­kozások nem érik el céljukat. He­lyes lenne, ha Borsodban is követnék néhány más megye tapasztalatát, ahol párt-taggyűléseken, szakszerve­zeti bizalmi értekezleten megbeszélik a termelési tanácskozás anyagát, így a dolgozók felkészültebben vesznek részt a termelési tanácskozáson. Fel kell hívni az egyes különösen középszinten dolgozó műszaki és gazdasági vezetők figyelmét arra, hogy a termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatokat ne egysze­rűen adminisztrációs kérdésként ke­zeljék — mert „felülről” megköve­telik, hogy megválaszolták-e a mun­kások által felvetett javaslatot —, hanem erezzél:, hogy az üzem gaz­dája, a munkás él a szocializmus által biztosított jogával és ezt min­den vezetőnek nagyon komolyan kell vennie. AZ ÜZEMEK MUNKÁSAIT fog­lalkoztatja a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének problémája. A pozitív megnyilvánulások mellett azonban tapasztalható bizonyos fokú türelmetlenség, nem egy helyen pa- raszt'llcnesség. Ebben a kérdésben kél dologra kell nevelőmunkánkat összpontosítani. A dolgozó paraszt azzal, hogy belépett a termelőszövet­kezetbe. gondolkodásmódjában még nem vált szocialistává, kötik régi né­zetei, amelyek kistulajdonosi mivol­tából adódnak. Ez megmutatkozik a munkafegyelemben, a közös vagyon iránti közömbösségben, nem egyszer a spekulációban. Idő kell ahhoz, míg gondolkodásmódja átformálódik, és úgy fog gondolkodni, mint üzemi munkásaink nagyobb része. Itt a tü­relmetlenség csal: ronthat. A dolgozó paraszt azzal, hogy belépett a ter­melőszövetkezetbe, hatalmas lépést tett előre a szocialista tudata fejlő­désének útján, lényegében régi gon- dolkodásmódiának gazdasági alapját számolta fel. A másik, amit figye­lembe kell vennünk, ho'gv a nagy­üzemi gazdálkodást meg kell tanulni. Gondoljunk csak arra, hogv az. álla­mosítások után a munkásból lett igazgató, művezető és más vezetó- beosztású dolgozó sem tanulta meg egyszerre a nagyüzem irányítását éa bizony ez a termelőmunka színvona­lában erősen érződött. A munkás« osztály adjon segítséget a szocialista útra lépett dolgozó parasztságnak, türelmes, meggyőző politikai nevelő- munkával, és alapos gazdasági szer­vező munka segítségével viszonylag rövid idő alatt komoly fejlődés ér­hető el. Ezt követeli meg a munkás­paraszt szövetség, a néphatalom érdeke. FEJLESSZÜK TOVÁBB a párt­csoportokra épített politikai nevelő­munkát. Az ellenforradalom leverése utáni kezdeti tanácstalanság — a politikai nevelőmunka mechanizmu­sát illetően — elmúlt. A pártcsopor- tokra épített agitáció» munka álta­lánossá vált a megyében, az üzemi pártszervek, gazdasági vezetők és párttagok egyöntetű véleménye, hogy ez megfelel a jelenlegi helyzetnek és hatékonyan segíti a munkásosztály szocialista öntudatának növelését. Örvendetes jelenség, hogy úgyszólván minden üzemben nagy gondot fordí­tanak a pártcsoportok rendszeres po­litikai tájékoztatására, így a párt­tagság egésze tájékozott a napi po­litika, az üzem ■ politikai-gazdasági kérdéseiben. Ilymódon hatékony ne­velőmunkát tud végezni munkatársai körében. Egy-két helyen, bányaüze­meknél, az Özdi Kohászati Üzemek egy-két üzemében ezen a területen lemaradás tapasztalható. A pártszer­vezetek feladata a lemaradás fel­számolása. a pártcsoportok rendsze­res politikai tájékoztatásának bizto­sítása. Érdemes lenne gondolkodni azon, hogy a politikai nevelőmunka, általában a nárt.szervcző munka, a termelés nártellenőrzésének megjaví­tása céljából nem lenn'-e helyes a szénbányászati trösztöknél üzemi pártbizottságok létesítése. FEJLŐDŐ MUNKASTÍLUSUNK egyik örvendetes jelensége, hogy pártszervezeteink — a megelőző idő­szakhoz viszonyítva — lényegesen többet foglalkoznak a párthatároza­tok végrehajtásának ellenőrzésével. A Lenin Kohászati Művek, az Özdi Kohászati Üzemek és a Nehézszer- számgépgyárban és több más üzem­ben a pártszervezetek munkájának jelentős része az egyes párthatároza­tok végrehajtásának megszervezése és menetközben a végrehajtás hely­zetének elemzése. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy a terme­lékenység emeléséért folytatott mun­ka e helyeken jelentős eredményeiket holott.. Ha pártszervezeteink mun­kájában a továbbiakban nemcsak megőrizzük, hanem fejlesztjük is az ilyen irányú konkrét tevékenységet, akkor biztosítva van, hogy a VII. kongresszus által kitűzött feladato­kat végrehajtsuk. E néhány általánosítható tapaszta­laton kívül számos olyan módszer honosodott meg — üzemi kiállítások, röpgyűlések, politikai viták, gazda­ságvezetés beszámoltatása, különböző brigádmunkák stb. —, amelyek mind hatékony segítséget adnak a Poli­tikai Bizottság április 19-í határoza­tának végrehajtásához s ezen keresz­tül a VII. kongresszus célkitűzései­nek megvalósításához. Összegezve, megállapíthatjuk, hogy pártszervezeteink derekas munkát végeztek. Az említett néhány prob­léma azonban arra figyelmeztet, hogy az eredmények mellett, szép számmal akad még tennivaló. Orsai János. a Központi Bizottság ágit. prop. oszt. munkatársa. Tudományos nepáli kezdődtek a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán A Kertészeti és Szőlészeti Főisko­lán szerdán délelőtt megkezdődtek a tudományos napok. A tanácskozás első napján — amelyen megjelent Keserű János földművelésügyi mi­niszterhelyettes — a kertészet tudo­mányos kutatói, oktatói és gyakorlati szakemberei mellett résztvett 300 termel őszövetlkezeti elnök. A tanácskozást dr. Somos András akadémikus, a főiskola igazgatója nyitotta meg, majd Velich Sándcr tanszékvezető tartott előadást a ker­tészeti termelésnek a termelőszövet­kezeti gazdálkodásban betöltött sze­repéről. A többi között kijelentette, hogy a szövetkezeti gazdaságok fej­lesztésénél — az arányos fejlesztés törvényszerűségeinek megfelelően — a kertészeti termesztésnek is meg­felelő súllyal kell szerenelnie. Az eddigi tapasztalatok általában azt mutatják, hogy a szövetkéz'tel: meg­tartották ennek a kultúrának hagvó- mányos területi aránvát, sőt a ter­mesztési profilod: végleges kialakí­tása során a kertészeti termesztés további növekedése várható. Különö­sen nagy jelentősége lesz ennek a mintegy 2,5 millió holdra kiterjedő, gyenge minőségű homoktalajokon. Az előadás második része a ter­melőszövetkezeti kertészetek üzem- gazdasági kérdéseivel foglalkozott. A bevezető előadást követő vitá­ban két, jelentős kertészeti gazdál­kodással rendelkező megye vezetője is felszólalt. Molnár Frigyes, a Bács- Kiskun megyei pártbizottság első titkára arról tájékoztatta a részvevő­ket. hogyan kívánják a kertészeti kultúráikat továbbfejleszteni. Horváth Imre, a Szolnok megyei nnrtbizottság titkára elmondotta, hogy a megyében 15 év alatt meg­kétszereződött. s jelenleg 35 ezer holdra terjed ki a szőlő-, gyümölcs­ös zöldségtermesztés, de ezenkívül is van még húszezer ho'dnvi homokos terület, amit szintén kertészeti kul­túrákkal szándékoznak hasznosítani. A vita során a fcv's'*-ola több ta­nára számolt be a tanszékek tudo­mányos kutató munkáiéról és kitsér- Ieteix-61. A tanácskozás csütörtökön folytatódik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents