Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-12 / 37. szám
6 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. február IS. Wmmtm® p&Mstmm Különböző falvakban, különböző munkaterületen dolgoznak. Az együk párttitkár, a. másik agronómus, a harmaő.ik meg tsz-elnök. Koruk sem egyfonna. A párititkár már nyugdíjlcépes, az agronómus éppen, hogy most kezdte az életet, a tsz-elnök meg 'javakorabeli ember. Egyben azonban mindhárman megegyeznek. Erejük megfeszítésével dolgoznak termelőszövetkezetük felvirágoztatásáért, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért. falujukban ők az élharcosai az újnak, a leözös gazdálkodásnak. Mindhárman az élvonalban harcolnak, fontos poszton dolgoznak. A párttitkár Hatvaniét éves. De ha dolgozni, az emberekkel beszélni, a tsz ügyeiért harcolni látod, jóval íiatalabbnalk hiszed. Annyi tűz, lelkesedés, ki tartás van még most is benne, hogy akármelyik fiatal megirigyelhetné. Pedig mozgalmas élet van mögötte. Az elmúlt hat évtized alatt történt vele egy és más. Gál András elvtárs, a pácini Dimitrov Tsz párttitkára azonban nem szívesen emlékszik a múltra. Mert, mint ahogy mondani szokta, az ő élete csalk 1945 után kezdődött, s most meg annyi a tennivaló nap mint nap, hogy nincs ideje a múlttal törődni. S ez így igaz. Egy napszámos ember vergődését, különösen ha hat éhes gyermekszáj várta odahaza a kenyeret, nem lehetett életnek nevezni a Horthy-rendszer- ben. És hogy a felszabadulás óta igen sok dolga‘lett Gál elVtársnaK, ez1'rrie- gint igaz.. Mert talált volna-e a Magyar Kommunista Párt 1945-ben jobb párttitkart Pácinban, mint Gál elvtársat, az’egykori napszámost, aki a maga és a családja bőrén érezte, hogy mit jelentett Sennyei báró uralma. És Gál evtárs pártot szervezett, olyan pártot, amely földet adott a cselédnek, becsületes életet nyújtott minden embernek. A páriszervezést, a földosztást azonban újabb és újabb harcok követték. Gál elvtárs továbbra is a csata legelején haladt. A tegnap még földet osztó ember, — tsz-t szervezett a faluban. Éjfélbe nyúló taggyűléseken, gazdamegbeszéléseken magyarázta: egyedüli járható út a nagyüzemi gazdálkodás. S 1950 február 11-én, tizenhárom családdal. Pácinban is létrejött a közös gazdálkodás. Az igaz, hogy kevesen voltak, akik az újat választották, de a közös gazdálkodás magva a földbe; került, s pár év múlva olyan szárba szökkent, hogy maguk a tsz-tagok is meglepődtek. Alig telt el egy pár év, már -nyolcvaniketten lettek, és — nem is rosszul — boldogultak. Gál András bácsi, mint tsz párttitkár, dicsért, bírált, ki- hogy érdemelte. De mint állattenyésztési brigádvezető is példát mutatott. Olyan állatokat nevelt, hogy megcsodálták a környéken. És ekkor jött 1956. Gál bácsi szívbajával feküdt odahaza betegen, amikor vitték, a hírt: feloszlik, a Dimitrov Tsz. Hiába kérlelte a felesége, hogy maradjon veszteg. — Az ország, a fsz-szekere kátyúba zökkent, ilyenkor már-csak nem lehetek beteg, — magyarázta. Megjelent a tsz-ben^ s ugyanolyan hévvel, mint a Kommunista Párt szervezésekor, a földosztáskor, a tsz alapításakor, újra munkához. kezdett. Védte az igazságot, leleplezte a hangadókat, továbbra is (kitartott a tsz mellett. Harcában nem maradt egyedül. Negyvenöt család ugyan kilépett, — de a többiek maradtak. 1960 telén újabb komoly feladatra vállalkozott Gál bácsi. A párttagokkal, s azokkal, akik a közös gazdálkodást jónak találták, hozzákezdett ismételten a tsz-szervezéshez. Hiába rakoncátlankodott agyongyötört szíve, mit sem törődött vele. Járta a házakat, taggyűléseken, gazdamegbeszéléseken hirdette: a felemelkedés, a jobb élet útja a mezőgazdaság szocialista átszervezése. S igaza mellett úgy érvelt, hogy nem lehetett nem Igazat adni neld. Eredmény: Pácin termelőszövetkezeti (község lett. Gál András bácsi azonban a harcban még most sem fáradt el. Tele van új tervekkel. Most azért küzd, hogy termelőszövetkezetükben olyan eredményt tudjanak elém:, amire az egyéni gazdák nem voltak képesek. Hogy ezt valóra tudja váltani, a párt- szervezet és a tsz vezetőivel komoly munkába kezdett. Felmérték a területet, megbeszélték miből mennyit termelnek, hogyan osszák fel az embereket. Megszervezte a politikai oktatást, az új tagokkal gyűléseken beszélget, hogy 'mit várnak tőlük a tsz- ben. S hogy mik a további tervei Gál bácsinak? Még sokáig szeretne tevékenykedni Pácin felvirágoztatásáért, a szebb, boldogabb holnapért. Az agronomy § o Stramszky Dezső elvtárs egyike volt azoknak az embereknek, akik a párt és a kormány hívó szavára önként jelentkeztek termelőszövetkezetbe dolgozni. Pedig nem volt rossz helye. A Tárcáit Állami Gazdaságban dolgozott, mint agronómus. De Stramszky elvtárs megértette: most a. termelőszövetleezetben a helye. Így került a Tárcáihoz 7 kilométerre lévő csóbaji Tiszavidék Tsz-'ce agronómusnak. Kezdetben különösen nem volt könnyű a dolga. Előtte nem volt mezőgazdásza a tsz-neky- így rengeteg tennivaló várta. Meg kellett ismernie az embereket is, hogy tudja, kire, mit és mennyit lehet rábízni. Egy. év távlatából örömmel lehet megállapítani, Sramszky elvtárs megállta a helyét az új poszton, s igen sokat tett a tsz érdekében, — Persze nem ment minden egy csapásra, — emlékezik vissza a fiatal agronómus. Egy háromezer holdas tsz-ben nem lehet minden problémát egyik napról a másikra megoldani. De az akarat, a kitartás legyőzte a nehézségeket. —- Amikor odakerültem, a munkaerőfelmérés okozta a legnagyobb gondot — emlélcezik Stramszky elvtárs. A helyi vezetőknél ugyanis a szaktudás hiánya miatt volt olyan helytelen nézet, hogy munkaerőfelesleg van a tsz-ben, alá csak akart, kiengedték a faluból. A fiatal agronómusnak ugyancsak össze kellett szednie minden rábeszélő képességét, s főleg szaktudását, hogy fehéren, feketén bizonyítsa: inkább munkaerőhiány van, mint felesleg. S az idő az agronómust igazolta. A legnagyobb munkák ideje alatt csak komoly munkaszervezéssel lehetett megoldani a feladatokat. Es ez a munka is elsősorban őrá várt. Stramszky elvtárs állt elébe. Megoldotta úgy a munkát, hogy abban nem volt hiba. Hogy nehéz volt? — Az volt, — mondotta. Az eredmény nem is maradt él. Ahhoz képest, hogy elsőéves tsz, s saját erőből öt és félmillió forintot ruháztak be, no meg az időjárás egymillió nyolcszázezer forint kárt okozott, elég jól zárták a múlt évet. 24,95 forintot ért egy munkaegység értéke. És, hogy mi volt a legnagyobb munkája egy év alatt Stramszky elvtársnak? A fegyelem megszilárdítása. De ezt is megoldotta. Méghozzá úgy, hogy a jobb munka érdekében igen fontos feladatának tekintette a tsz- tagság \ megismerését. Odakerülése utóm egy félévvel már tudta, kik a „könnyűhámosok”, kik azok az emberek, akikre mindig lehet számítani. Hogy rend és fegyelem legyen a tsz- ben, összefogott azokkal az emberekkel, akik a pontos, becsületes munkát szeretik. Olyan légkört sikerült kialakítani a tsz-ben, hogy lehetetlen megmaradniok a naplopóknak. És a további tervek? Azok is szépek. Mert Sramszky elvtárs olyan ember, hogy a mindennapi munka mellett előre is néz ám. Most készíti a tsz terveit. Ügy tervez a fiatal agronómus, hogy ez évben már 45— 50 forintot érjen egy munkaegység, értéke. Hogy ez így legyen, komoly intézkedéseket hoznak. A növénytermesztési brigádoklcal már megbeszélték, hogy egy kataszteri holdról milyen terméshozamot akarnak elérni. Az ez évi jobb eredmények érdekében 25 holdas kertészetüket 80 holdra emelik. Ügy tervezi, hogy ez évben állatállományuk 95 tehénből, 85 darab növendékmarhából és 400 darab juhból álljon. Hogy az egyre növekedő feladatokat még eredményesebben tudja ellátni Stramszky elvtárs, önmaga továbbképzésére is gondolt. A mezőgazdasági középiskola mellé elvégzi, mint levelező hallgató a mezőgazda- sági akadémiát is. — Most első éves. Ilyen ember Stramszky Dezső agronómus. Olyan ember, aki erejét nem kíméli, ha tsz-ügyekröl. a tagok jobb életéről van sző. A tsz-elnök Véleménykutatás ugyan nem történt, de biztos, hogy nincs még olyan népszerű ember Szirmán, mint Vára- di László evtárs, az Űj Élet Tsz elnöke. Hogy minek köszönheti népszerűségét? Annak, hogy 10 évvel ezelőtt 14 társával a közös gazdálkodást választotta, s mint elnök olyan jól gazdálkodott, hogy a tsz-ben jobban élnek, több jövedelemhez jutnak a tagok, mint míg egyéni gazdák voltak. I960'ban is, ami igen rossz esztendőnek számított, 66.14 forintot ért egy munkaegységük. Éis Váradi elvtárs, hogy áll a falu lakóival? Ő is szereti a szirmaiakat. És ez nem csoda, hisz ott született, s amíg nem lépett be a közösbe, a szirmai határban volt 4 és fél hold földecskéje, s nincs a faluban olyan, akit ne ismerne. S hogy szereti a falu népét, azért is állt 1950-ben a tsz élére, hogy — mint mondani szokta — hadd éljen ez a nép is jobban. Persze nem volt könnyű dolga Váradi elvtársnak a közösben, különösen az első időben. Sok mindent kellett venni, meg a fegyelemmel is baj volt, — de ez már a múlté. A legutóbbi években úgy dolgoztak a tagok, hogy jobban kívánni sem lehetett. Megértették: ha többet dolgoznak, többet kapnak zárszámadáskor. Persze, hogy a tsz ilyen eredményes zárszámadással dicsekedhet, ebben nagy része van az elnöknek. Ö okoskodta ki, s terjesztette a közgyűlés elé, hogy alakítsanak kertészetet, növeljék az állatállományt. És az elnök jól okoskodott. A kertészetből és az állatállományból annyit pénzeltek, amennyire nem is számítottak. Hogy szeretik a szirmaiak Váradi elvtársat, ez megmutatkozott a tél folyamán is. Az elmúlt hónapok alatt Szirmán is tsz-fejlesztés volt, ebben az időben se éjjele se nappala nem volt Váradi elvtársnak. A szirmai parasztok egymásnak adták a kilincset mind a tsz-irodában, mind a lakásán. Volt mit megbeszélni az egyéni gazdáknak a tsz-elnökkel. Körbe járták a tsz-t, újra elmondatták az elnökkel, mennyit kell egy tagnak dolgozni, s milyen eredménnyel zártaik. Váradi elvtárs mindenkinek adott felvilágosítást. Megmagyarázta az új élet küszöbén álló gazdáknak, ha jobban akarnak élni, válasszák a közös gazdálkodást. Váradi elvtárs meggyőző munkájának komoly eredménye volt. Nem kis büszkeséggel újságolta — 75 ember írta nekem alá a belépési nyilatkozatot. Szirma is tsz-község lett. Váradi elvtársnak még több dolga lesz. Váradi elvtárs a napokban 1230 holdon gazdálkodó és 370 tagot számláló tsz elnöke lett. — Újra kezdjük, — mondja — csak most többedma- gunkkal, nagyobb földterülettel. Szeretnének jövőre is és azután is any- nyit osztani, mint az elmúlt években a kisebb tsz-ben. Ennek érdekében tovább fejlesztik a kertészetet, az állatállományt, mert abból volt a legtöbb pénze a tsz-nek. Kívánjuk Váradi elvtársnak, hogy a megnövekedett tsz-t is ugyanolyan jól irányítsa, mint a régit, s továbbra is népszerű ember legyen falujában, mint eddig. Fodor László Ä bejáró dolgozók művelődéséről fr -i ___nem lene— Egyaltalaban tünk elége. dettek a munkánkkal, — így kezdte a válaszadást Moldován Gyula elvtárs, a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bizottsága kultúrnevelési osztályának a vezetője, amikor a bejáró dolgozókkal való törődésről és az ezen a téren eddig végzett munkájukról faggattuk. A Lenin Kohászati Művek dolgozói — bár döntő súlyban miskolciak, illetve diósgyőriek, mégis — nagyon I sok községből rekrutálódnak. Csak Borsod megye területén 65 azoknak a községeknek a száma, amelyeknek mindegyikéből húsznál több dolgozó jár be rendszeresen naponkint a gyár különböző üzemeibe, és azon felül vannak még a szállólakók. Ez a szám együttesen megközelíti a hatezret. Tekintettel arra, hogy ezek a dolgozók otthon, saját községükben városi ember számba mennek, rendkívül fontos az, hogy milyen kultúrnevelés- ben részesülnek, mit kapnak munkahelyükön a szocialista emberformálásból és ebből mit visznek haza a falujukba, ahol a várost, a városi embert, a fejlettebb körülmények között dolgozó, kulturált munkást képviselik családjuk, rokonságuk, ismerőseik körében. Régi, sokéves problémája a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bizottságának, azonbelül is elsősorban a kultúrnevelési osztálynak, a bejáró dolgozókkal való foglalkozás. Sok eredménnyel is büszkélkedhetnek már ezen a téren. Mégsem elégedettek magukkal, mint azt Moldován Gyula többször is hangsúlyozta. Nem, mert a feladatok nagyok, és tudatában vannak annak is, hogy olyan méretű ipari centrumnak, mint amilyen a Lenin Kohászati Művek, az ipari termelésen kívül megtisztelő feladata az is, hogy szocialista emberformáló erejét sugározza szét a messze környékre, terjessze ä szocialista kultúrát a falvakban is, segítsen a szocialista típusú ember formálásában. a most nagy változások korát élő vidéken. Két részre osztható a falu felé kifejtett nevelőmunka. Az egyik a pat- ronázs-munka, a másik pedig azoknak a községeknek a kulturális támogatása, ahol nagyobb számban élnek kohászati dolgozók. Ez a két munka-csoport természetesen nem választható el élesen egymástól, gyakran ölelkezik a két tevékenység, mert hiszen megyénkben egyre több olyan község lett tsz-közőéggé, amelybe korábban a kohászat kultúrnevelő munkája elsősorban azért jutott el, hogy ottlakó dolgozóit segítse. Jelenleg húszon jóval felül van Borsod megyében azoknak a községeknek a száma, amelyeket a Lenin Kohászati Művek patronál. A nem lebecsülendő értékű anyagi-ipari segítés mellett, a patronálás elsősorban eszmei, ideológiai, politikai felvilágosító, kultúrnevelési munkában mutatkozik meg. Nem egy községben éppen a kohászati dolgozók szervező segítségével választották a falu dolgozói az új utat, a szövetkezet útját. A szorosabban vett kultúrnevelési terület ismeretterjesztő tevékenységre, könyvtár-munkára és művészeti munkára tagolódik. Legutóbb is például három községet láttak el ajándékképpen könyvtárral. Alsóberecki és Fclsőberecki egyenkint 120, Zalkod pedig 150 kötetes könyvtárat kapott a kohászati dolgozóktól. Több községben rendszeresen tartanak isme-; retterjesztő előadást és műsorokat. Mezőkövesden például ők vállalták a községi TIT ismeretterjesztő előadások szervezését és költségeit. Most kezdik az ismeretterjesztő munkát Kisgyőrben. Ernőd, Felsőzsolca, Me- zőnyárád ugyancsak sok dolgozót ad a kohászatnak és a kohászat is sok tekintetben támogatja ezeket a községeket kultúrnevelési munkával. Művészeti csoportokkal is gyakran felkeresik a megye tsz- községeit. Sőt felkeresik azokat a helyeket is, amelyeknek nincs is különösebb kapcsolatuk a kohászattal, például a Mezőkövesd melletti Klementina-majort. A közlekedési nehézségek ellenére is 1959-ben negyedévenként húsznál több nevelő és szórakoztató jellegű műsorral keresték fel a megye községeit, sőt nem egy alkalommal, a megye határán túl fekvő községekbe is ellátogattak. 1960-ban is több helyen tartottak nagyobb művészeti csoporttal vendég- szerepléseket: Encsen, Forrón. Aba- újszántón, Kenézlőn és még sorolhatnánk több községet;. Ezekben a műsorokban a népi zenekar, a kiskórus, .táncosok, színjátszók és elég gyakran a fúvószenekar szerepelnek. Évek óta tartanak hetenkint ismeretterjesztő előadást Bükkszentlászló községben. Ezt a községet egyébként ebben az évben egy 450—500 kötetes könyvtárral is megajándékozzák. Hasonló könyvtárat ajándékoznak Kis- győrnek. Garadnán is hetenkint tartanak ismeretterjesztést. Hetenkint keresik fel a sajóparti vízműteleneo 1 élő dolgozókat és családtagjaikat is. Nehéz probléma a zótkkal való foglalkozás. Ezek a dolgozók — bár éppen olyan munkásai az üzemnek, mint a helyben, a lakótelepen élők —, sok vonatkozásban mégis „megrövidülnek” a helybeliekkel szemben, kimaradnak a kulturális juttatásokból, kiesnek az üzemi kultúrnevelőmunka hatóköréből. Műszak után nincs idő velük foglalkozni, mert hiszen indulnak a munkásvonatok, az autóbuszok, és nem várható, hogy a dolgozók egy-egy ismeretterjesztő előadás kedvéért ne jussanak haza a családjukhoz, csak sokórás késéssel, esetleg éppen a késő éjszakai órákban. A munkásvonatokon kísérleteztek hangszórón közvetített ismeretterjesztéssel, de az nem vált be. Sokfélével próbálkoztak. Kezdeti sikerek, kisebb kudarcok kísérték ezeket a próbálkozásokat. A hosszú, szívós munka azonban nem maradt egészen eredménytelen. Két gyárrészlegnek a példája bizonyítja ezt. A nagyolvasztó és ércelőkészítő dolgozói döntő számban bejáró dolgozók. Mégis, ezeknél a gyárrészlegeknél van a fiókkönyvtáraiknak a legnagyobb forgalmuk. A vidéki dolgozók magukkal viszik a, kultúrát könyv formájában és mind gyakoribb, hogy a hosszú utazást jó könyvek olvasásával töltik. A legnagyobb problémát az ismeretterjesztés jelenti. Ezen csak úgy lehet segíteni, hogy „házhoz viszik a tudást”. A közeli napokban végre egy erre alkalmas gépkocsit a kultúrnevelési osztály kizárólagos rendelkezésére bocsátanak, amely szinte menetrendszerűen tudja majd felkeresni a vidéken élő kohászati dolgozók lakóhelyeit és mozgó könyvtárt, filmvetí- tögépet, ismeretterjesztő előadót vihet magával és így többféle funkciót is teljesítve, komoly kultúrnevelési feladatot teljesíthet a megye községeiben. Régi tervük a kohászat kulturális vezetőinek és a Bartók Béla Művelődési Ház vezetőinek, hogy nagyobb szereplőgárdát foglalkoztató, nívó- sabb műsort vigyenek a vidéki dolgozók közé is. Az előbb már említett szerepléseket is igen nehezen tudták, megvalósítani. Pedig összeállítottak színvonalas körműsorokat, amelyeket könnyen körbe lehetne vinni Borsod megye községeiben és amelyek rendkívül nevelő hatásúak lennének és hosszú időre emlékezetes, szórakoztatva tanító élményt adnának a falvak dolgozóinak. A kohászati kultúr- munkások is örömmel vállalkoztak és vállalkoznak erre, de van egy olyan technikai akadály, amelybe minduntalan beleütköznek és amely a maga bürokratikus megkötéseivel erősen gátolja a bejáró dolgozókkal való fokozottabb törődést. Ez pedig az autóbuszhasználat. A nagylétszámú tánccsoport, zenekar szállításához autóbuszt bérelni a MÁVAUT-tól igen költséges mulatság, és az erre fordítható évi keret 2—3 kiszállással már ki is merülne. Pedig a közelmúltban és napjainkban is sok szükség lett volna egy. autóbuszra, hogy mind több termelőszövetkezeti zárszámadást színesíthessenek a kultúr- munkások műsorukkal. így is eljutottak sok zárszámadásra, sok helyen szerepeltek az egyes üzemi csoportok, de a Lenin Kohászati Művek kulturális hírneve és a falusi dolgozók jogos kulturális igénye is megkövetelné, hogy a nagyobb létszámú és magasabb művészi színvonalú központi művészeti csoportok is kijussanak műsoraikkal a vidéki dolgozókhoz. Ez pedig a szállításon, az autóbuszon múlik. Több esetben előfordult már, hogy a kultúrrriunkások csikorgó hidegben ponyvás teherautón utaztak a megye legtávolabbi sarkaiba. Ebből azonban 1961-ben már nem lehet rendszeri csinálni, és az sem közömbös, hogy egy-egy ilyen teherautón való kiszállás után nagyon sok a meghűléses megbetegedés, soknapos a munkakiesés. Lenne megoldás. nyelmes, fűtött autóbusz. Azonban az különféle bürokratikus megkötöttségek folytán csak sportolók szállítására használható. Nem kérnek a kul- túrmunkások különleges elbánást. Nem kérnek csökkentett munkaidő’., és egyéb kedvezményeket. Csupán azt, hogy a falun teljesítendő kultúr- rriissziójukhoz esetenkint autóbuszt is használhassanak. És ez a kérés nem teljesíthetetlen.. Nem elégedettek a munkájukkal, — mondotta Moldován Gyula. Bizonyos fokig indokolt ez az egészséges elégedetlenség. Sokat tettek a bejáró dolgozók, a falu lakosainak kulturális neveléséért a kohászati kultúr- munkások. De még többet tehetnének. Többet tehetnének, mert ők is ismerik a maguk kapacitását és ismeri kapacitásukat mindenki a megyében. aki a kulturális élet iránt érdeklődik. Megvan a tettvágy. megvan hozzá a tehetség és ha a megvalósulás elé csak bürokratikus akadály tornyosul, azt félre lehet és félre kell gördíteni az útból. Benedek Miklós
