Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-12 / 37. szám
Yasámap, 19(51. február 18. ESZAKMAGYARORSZÄG 7 Dialektikus materialista módszer az irodalomtörténetben jEgy Lunacsarssfaij-cifoh margójára Hivatalosan támogatott izlésrombolás Vök szó esik napjainkban a ^ giccsről, a. giccs izlésromboló hatásáról, arról, hogy milyen hamis gondolatvilágot ébresztenek a giccscs műalkotások, mennyire félrevezethetik a jóhiszemű embereket és mennyire kihasználják ezt a jóhiszeműséget élelmes emberek. Több esetben irtunk róla lapunkban is. Megírtuk, hogy a miskolci ócskapiacon ismeretlen piktorok szörnyű mázolmányait árusítják tucatszám, írtunk a zene, a képzőművészet giccses megnyilvánulásai ellen, és most újra erről kell szólnunk. Nem okozott különösebb meglepetést, hogy a miskolci Béke téri piacon tömegével árusítják a vásározó kereskedők — állami szervek is — a lehetetlennél lehetetlenebb falvédöket. párnaborítókat és egyebeket. Azért nem okozott meglepetést, mert föltehető, hogy ezeknek az árusoknak a forgalma és áruja viszonylag kevesebb ellenőrzés alá esik és ahol nem irtják a gyomot, az ott jobban burjánzik. Ez esetben burjánzik a falusi lakosság ízlését félresiklató, buta giccs, az érzelgős, kinrímes versikékkel fűszerezett falvédők és párnadíszek kultusza. Ha a Béke térről beljebb megyünk a városba, nem múlik el a giccsáradat okozta rossz érzésünk, sőt fokozódik, ha megnézzük a Háziipari Szövetkezet Széchenyi utca 113. szám alatti boltját. Az egyik apróka kirakatban mintegy 30 darab gobelinnyomás kínálja magát a kificamodott ízlésű vevőnek, 48—92 forintos áron, A kirakati mintákon rokolcó- ruhás szerelmespár, fenyőfák tövén ezüstös holdfényben bőgő szarvas és a giccsfestészet minden motívuma fellelhető, még az ijesztő külsejű doromboló macska is. A ' kirakatban lévő 30 darab arra enged következtetni, hogy a boltban még nagyobb a választék, több száz akad belőlük. Ezek a gobelin-előny ama tok rendkívül közkedveltek, százak és százak vásárolják, hímezik, számos otthont csúfítanak el, sok jóakaraté ember ízlését rontja el a mázolmányból kihímezett kép, falikép, faltiédö, vagy díványpárna formájában, és a szegény vásárló ráadásul még abban a hiszemben is él, hogy drága pénzéért ízlésesen díszítette lakását. A Háziipari Szövetkezet — kirakatainak tanúsága szerint — egyébként nemcsak ízléstelen gobelinnel siet az ízlés- romboláshoz, a kirakataiban rendszeresen látható puffos, raffolt szélű diszpárnák, két ágyat átfogó, hármashalmot idéző díszpárnái — mindmegannyi jelentkezései a mí- vészietlcnségnek, a giccsnek és tanúsítói annak, hogy ez az intézmény elsősorban nem a tömegízlés helyes irányba terelésére törekszik, hanem a még ki nem alakult ízlésű emberek hiszékenységére alapozva, a mind nagyobb bevételre spekulál. (Ezek az áruk giccsek még akkor is, ha a Fürge ujjak című nyomtatott kiadvány egyenesen ajánlgat hasonlókat.) /'!/ein mentesek az állami bolví. tok sem ettől a hibától. A Széchenyi utca 101. szám alatti lak- berendezési bolt kirakatában a drága szőnyegek, ágyneműk és jó függönyök társaságában ott találhatók az orditóan giccses mintázatú függönyök is és a festett falvédők és faliszőnyegek, amelyeken az elmaradhatatlan szarvas bandukol a forrás felé 97 forintért. Az állatni porcelánboltok kirakatában pedig 400 forint körüli áron kelletik magukat a túlméretezett testgömböly- dedségekkel ellátott, pajzán természetű pucér hajadonok, amelyek már nemcsak a művészi ízlést sértik helyenkint, de. kidolgozásuknál és az egyes pozituráknál fogva a közerkölcsöt is. Mindezeket a giccstermékeket a magán, szövetkezeti és állami kereskedelem egyaránt forgalmazza. Forrásuk pedig állami gyár, vagy szövetkezeti üzem. Amikor általános harc folyik a giccs ellen, a kispolgári szemlélet ellen, amikór a művészet eszközeivel is szocialista emberekké akarjuk a társadalom minden egyedét nevelni, tűrhetetlen a hivatalos támogatással folytatott ízlésrombolás. Tudjuk, hagy az egyes boltok vezetői azt az árut. tartoznak forgalmazni, amit vállalatuk erre a célra Idád, de kell, hogy valamilyen hatóság gátat szabjon a giccsáradatnak. Lehet, hogy napjainkban a kereskedelmi vállalatok — bizonyos üzleti szempontokra tekintettel — nem fordítanak kellő figyelmet a giccsekre, illetve azok forgalmazásának csökkentésére és megszüntetésére. Nem tudjuk, van-e szabály, amely kisöpörhetné a szövetkezeti, állami és magánkereskedelem cikklistáiból ezeket a tömegizlést rontó áruféleségeket. De kell, hogy legyen! És amíg esetleg nincs országos átfogó rendelkezés, a helyi szervek ne nézzék tétlenül, hogy amit a népművelés, az iskola, kulturális életünk sok-sok-féle megnyilvánulása a szocialista nevelésben ad, azt képekben, kézimunkákban, egyebekben jelentkező giccsek, hivatalos jóváhagyással és támogatással semmivé tegyék. (ten*) 103 ezer televízió előfizető új távbeszélő hálózatok — korszerűbb postaépületek Az elmúlt három esztendőben a közönség egyre gyakrabban vette igénybe a posta rendkívül széles skálájú szolgáltatásait. Az eddigi — jórészt korszerűtlen — postahivatalok már nem tudták a megnövekedett igényeket, feladatokat kielégíteni, ezért sok posta- hivatalt kibővítettek, vagy újjáépítettek. Bővült a postahivatal többek között Szendrön, Szemerén, Tállyán, Garadnán, Kékeden, Andornaktályán, Prügyön, Forrón, Szikszón és Bükk- ábrányban. Ózdon a vasúti pályaudvar mellett új, nagyteljesítményű postahivatalt építettek. A miskolci 1. számú postahivatal bővítése is elkezdődött, s kielégítő ütemben halad. A posta az elmúlt esztendők során jelentős erőfeszítéseket tett a televízió előfizetők érdekében. Miskolcon, Kékesen és Tokajban egy-egy erősítő berendezést állított üzembe, s ennek nyomán javultak a vételi lehetőségek. A legújabb adatok szerint Borsod-Abauj-Zemplén és Heves megye területén 1960. december 31- én mintegy 103 ezer televízió tulajdonost tartottak nyilván. Érdekes megjegyeznünk, hogy 1958. elején még csak néhány család rendelkezett a Miskolci Postaigazgatósághoz tartozó városokban. községekben televízió készülékkel. Az elmúlt három esztendő során a levélposta forgalom mintegy 4 millió darabbal növekedett a területen. Tizenkilenc millió, napi- vagy hetilappal több jut el az előfizetőkhöz és a vásárlókhoz, mint a hároméves tervet megelőző években. A csomagforgalom 300 ezerrel növekedett. A helyi távbeszélgetések száma mintegy 7 millióval emelkedett. Három .év alatt 120 ezerrel több táviratot kézbesített a posta, mint a három- ■ éves terv előtt. A takarékbetét tulajdonosok számának növekedése hihetetlen arányokat mutat az elmúlt három évben. Az ország takarékbetétállományának mintegy 40 százalékát a posta kezeli. Borsod-Abauj- Zemplén és Heves megye területén az 1958—59—60-as esztendőben 225 millióról 668 millióra emelkedett, a takarékbetétek összege. A „nfiis a közönség gyorsabb A posm kiszolgálása végett, a hároméves tervben megkezdte és a második 5 éves tervben tovább folytatja az automatizálást. Ez megköny- nyíti a postai munkahelyeken dolgozók tevékenységét is. A hároméves terv során többek között egy táviratszétosztó, egy távbeszélőjegy szétosztó berendezést és három csöpos- tát állítottak üzembe. Csupán egy esztendő alatt— 1960-ban — 9,2 millió forintos beruházással korszerűsítették a postát. A termelési tanácskozáson megismerkedtek a postán dolgozók a második ötéves terv első esztendejének feladataival is. 1961-ben 107,6 százalékra kell növelni a posta teljesítőképességét. A részlettervek birtokában máris elárulhatjuk, hogy Szikszón, Lillafüreden, Nyékládházán. Abaujszán- tón, valamint több hevesi postahivatalnál bővítést és korszerűsítést hajtanak végre, mintegy 4 millió forint költséggel. A posta azt tervezi, hogy már 1961-ben is, de főképp a második ötéves terv következő éveiben több, nagyforgalmú postahivatalban, különböző automatákat állít forgalomba. A postás dolgozók a termelési tanácskozáson számos javaslatot tettek * pásztort — ni. — Ha aztán a termelőerők állapota már egyre kevésbé felel meg a valamely uralkodó osztály által fenntartani kívánt termelési viszonyoknak: fokozatosan elapad az illető osztály irodalmának eleven tartalma is. Az írók ismétlésekbe bocsátkoznak, s a tartalmi ürességért a forma egyre fokozottabb — és öncélúbb — virtuozitásával kárpótolják magúikat és hanyatló osztályukat. Elérkezik a formalizmus időszaka. Amikor pedig az ilyen osztályt a történelem új, friss erői háttérbe szorítják, amikor már nem hisz jövőjében: miszticizmusba, mindenféle titokzatos előérzetek sötétjébe zuhan, — a világon kívül keresi helyét. Ámde ekkorra már meg is érik az új osztály! © Lunaesarszkij tanulmányát haszonnal forgathatja nálunk az ideológiai front valamennyi területének minden munkása. Segít ez a tanulmány „kétfrontos”: a revizionizmus és a dogmatizmus elleni harcunkban, a helyes szocialista álláspont,, a helyes marxista— leninista szemlélet megtalálásában. És segít abban is. hogy eltaláljuk: miként vélekedjünk a napjaink bur- zsoá és szocialista irodalma, művészeié közötti minőségi különbségről. A cikk utolsóelőtti mondata: „Minden művészetnek és minden tudományágnak hivatása, hogv kivegye részét az új rendszer felépítésének gigászi munkájából.” Mint Lunaesarszkij önmagára, vonjuk le mi is önmagunkra nézve e két- sérbevonbnlattanul igaz és mélvséee- sen emberi megállapítás gyakorlati következményeit! Gyárfás Imre Ma este premier: Hajnali tűz Vcgctértek a próbák, tegnap már az utolsó — nyilvános — főpróbát is megtartották a Miskolci Nemzeti Színházban Darvas József „Hajnali tűz!” című új drámájából. A darab bemutatója ma este 7 órakor lesz a színházban. A nagyhatású, rendkívül mély gondolatokat boncolgató és mondanivalójánál fogva nagyon is időszerű, napjaink falusi életében játszódó dráma előadását — mint már jeleztük —, Nyilassy Judit rendezte, a legfőbb szerepekben pedig Molnár Tibor Kossuth-díjas. Polgár Géza, Somló Ferenc Jászai-díjas, Erdélyi 11a, Lóránt! Hanna és Farkas Endre alakításait láthatjuk,, A közelmúltban lesi tanácskozást tartottak a Miskolci Postaigazgatóság dolgozói. Borsod- Abauj-Zemplén megye postásain kívül részt vettek a tanácskozáson az igazgatósághoz tartozó Heves megyei postás dolgozók is. . A termelési tanácskozáson értékelték a hároméves terv eredményeit, s ismertették az 1961-es feladatokat. A hároméves terv eredményei rendkívül sok érdekességet árulnak el, amelyek segítették a pontosabb, kulturáltabb és gyorsabb közönség- szolgálatot. Szinte hétmérföldes léptekkel haladt előre a fejlődés útján a Miskolci Postaigazgatóság is. Évek hosszú sorának naponta elhangzott panaszait sikerült orvosolni a nagy- értékű beruházásokkal. Miskolc és Özd között az utóbbi esztendők folyamán, rendkívül nagy nehézségbe ütköztek a telefonbeszélgetések. Ezért hozzákezdtek Miskolc és Ózd között a földalatti távbeszélő kábel lefektetéséhez. A kábelfektetők jó ütemben haladnak, s eddig már Kazincbarcika határáig jutottak el e több esztendőt igénylő munkával. A perecesi távbeszélő előfizetők sokat panaszkodtak a távbeszélő vonal túlterheltsége miatt. Tetemes beruházási költséggel megépítették Diósgyőr és Pereces között az új távbeszélő vonalat. Az elmúlt esztendőben a posta nagy erőfeszítéseket tett a. nemzetközi távbeszélő szolgálat megjavítására, illetve fokozására. Magyarország és a Szovjetunió között a mis- kolc—mátészalka—beregszászi útvonalon megépítették az új nemzetközi távbeszélő vonalat. Hasonló beruházásokkal javították a Miskolc és Kassa közötti távbeszélőforgalmat, is. Ezért húzódik végig e Lunacsar- szkij-cikk mélyén kimondatlanul is az a szándék, hogy ennek a leghumánusabb művészet- és irodalomszemlé- letnek igazságáról, jogosságáról és fölényéről meggyőzze a világ ideológusait. a más nézetű irodalomtörténészeket és történettudósokat is. Innen a cikknek egyfelől kissé száraz, metsző logikája, tényszerű, tudományos szintű érvelése — hiszen tudósok konferenciájára készült előadás-szöveg —, másfelől azonban innen nemes pátosza, a meggyőződés hevétől izzó hangja, a vitázó szenvedély csillámaiban bővelkedő gazdagsága is ... © Nyilvánvalóan más történelmi helyzet szülötte e ciikik, mint amelyben mi ma olvassuk. Ha nem ismernék keletkezési korát és körülményeit, akkor is megállapíthatnánk ezt, magából a cikk tartalmi anyagából, szerkezeti felépítéséből és hangvételéből. Ma nálunk (és a hozzánk hasonló országokban is természetesen) nemcsak a párttagok, de a pártonkívüliek ezrei is tanulmányozták már és tanulmányozzák folyamatosan — szervezett keretek között épp úgy, mint „belső kényszerből”: az élet szükségleteinek indítására, egyéni tanulás, önképzés formájában —a marxizmus —leninizmus alapjait: a dialektikus és.történelmi materializmust. A „másik tábor” országaiban, például Franciaországban az egyetemeken és a tudományos intézetekben komoly erősségei vannak e tudományos módszernek — s számításukba kell venniök azoknak is. — igen nagy felkészültséggel — akik ellenfelei. Bizonyos, hogy ha ma kellene Lu- nacsarszkijnak e témáról nemzetközi konferencián előadást tartania, már sok olyan tézisét mellőzhetné, amelyek akkor még szükségesek voltak, de ma: egészen elemi igazságok fölösleges felújításaiként hatnának. Túl vagyunk például ma már azon, hogy egy olyan tanulmányban, amely azt vizsgálja: mit jelent a dialektikus materialista módszer az irodalomtörténetben, —- annyira a dialeik- tikus és történelmi materializmus ábécéjével kellene kezdenünk a dolgot, mint ahogyan arra még Luna- csarszfeij kényszerült. Az ilyen téziseket például: „nincsenek véletlen egybeesések, nincs oknélküliség”; „semmiféle dualizmus sem lehetséges anyag és szellem között”; „az értelmiség, mivel nem osztály. ... csak ritka esetekben dicsekedhetik a társadalmi önrendelkezés bármi néven nevezhető teljességével...”; „mindenütt, még az osztálytartalomtól tökéletesen mentesnek, sőt idegennek látszó, minden társadalmi tendenciát nélkülöző jelenség mögött is ott lappang az osztálytartalom”; „tudománytalan és reakciós minden olyan állítás, amely szerint meg nem magyarázható jelenségek is léteznek”; „jövőt építeni nem lehet a múlt vívmányaira támaszkodás nélkül” — ma már aligha szükséges bővebben kifejteni vagy bizonyítani. © Lunaesarszkij cikkében a legtanulságosabb, legérdekesebb, s egyben a legsikerültebben is megírt: részletek, amelyekben még ma is érezhető, hogy magára a szerzőre is a tisztázás, a találó megfogalmazás örömérzetével jártak. — ezek: a) A műalkotásokat a múlttal és környezetükkel (—keletkezési körülményeikkel) való összefüggésükben kell vizsgálnunk. Ha erről lemondunk. lemondunk arról is, hogy egyáltalán megismerjük a műalkotásokat. b) Az irodalom nem közvetlen és egyszerű tükre az életnek! A különböző ideológiák, tehát az irodalom is, függvényei, de közvetve, „áttételesen”, bonyolult kapcsolódású láncszemeken át függvényei a termelési módnak. c) Amikor egy osztály még fiatal, még csupán feltörekvő, duzzad az erőtől és harci erélytől. formailag esetleg még tökéletlen irodalmat is alkothat. Mert hiszen ekkor még szinte nyersen ömlik belőle az erkölcsi mondanivaló, a didaktikai tartalom. Mikor aztán ez az osztály győzött, átvette a hatalmat a megelőző. s általa megdöntött uralkodó osztálytól és már viszonvlag békésen .uralkodik”: irodalmában, művészeiében mindinkább egybevág, egy szintre kerül a tartalom és a forma. A.z osztálv eszménvei megszilárdulnak. megérlelődnek, elnverik meggyőző művészi megfogalmazásukat, az osztelv irodalma arra a színvonalra jut. amelvet érmen a tartalom és a forma tökéletes összhangja alánján szoktunk „klasszikusnak” nevezm Anatoli] Lunaesarszkij a Szovjetunió első fejlődési szakaszának híres, érdemes közoktatási népbiztosa — ahogyan ma mondanék: művelődésügyi minisztere — volt. Szerette az irodalmat, általában a művészeteket. Sokat foglalkozott velük, nemcsak a rábízott állami legfőbb irányítás módszerével, hanem írásban, cikkekben, tanulmányokban is. Eléggé közismert róla, hogy a mi Petőfink költészetét a szovjet országban talán elsőként ő tanulmányozta behatóan és népszerűsítette. Magát a költőt „kora bolsevikjének” nevezte el, — s ez az elnevezése aztán szállóigévé vált; gyakorta emlegetjük. Kitűnően szerkesztett, színvonalas világirodalmi folyóiratunk, a Nagyvilág ez évi első, januári számában egy eddig — nemcsak magyar nyelven — ismeretlen Lunacsarszikij- cilcket közölt, Lukács Katalin fordításában. Címe: Dialektikus materialista módszer az irodalomtörténetben. Kéziratát nemrég találták meg Lu- nacsarszkij hagyatékában. V. Zeldo- vics nevű kutató bukkant rá, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézet archívumába n. Keletkezésének van egy jellegzetes magyar vonatkozása. Előadásszöveg- ként készült ugyanis, és az előadásnak 1931. májusában Buda íresten keljét volna elhangoznia, az I. Nemzetközi Irodalomtörténeti Kongresszuson. Erre a kongresszusra azonban — jellemző módon! — a szovjet küldöttséget — nem hívták meg, mint ahogy az 1935-ben Amszterdamban ülésező II. Nemzetközi Irodalomtörténeti Kongresszusra sem. (Más idők voltak azok. Még nem beszéltünk •szocialista világtáborról, — egy egyedülálló országként állott szemben a i dk or a Szovjetunió a kapitalista tengerrel, amelyben azonban — ha fél- vagy egész illegalitásban is, de — voltak nagy számban hívei, barátai!. ..) Lunaesarszkij, némi bevezetővel kiegészítve feljegyzését, 1933- ban. a VII. történettudományi kongresszuson beszélt volna a Budapesti-e tervezett témáról, ám felszólalására' betegsége miatt: már nem került sor. Ezért maradt ez a rendkívül érdekes írás mindeddig lappangó kéz- irati híigya tők. © Közismert a munkásosztály nagy vezetőinek, a marxista—leninista forradalmároknak, ideológusoknak művészeti, irodalmi érdeklődése, irodalom- és ínüvészetszeretete. Elég, ha csupán magának Marxnak, Engelsnek és Leninnek példáját idézzük emlékezetünkbe. De hivatkozhatunk Lu- nacsarszkijra s a mi Kun Bélánkra is. A marxizmus—leninizmus ellenségei nehezen értik ezt meg. Helyesebben szólva: nem is igen értik, nem akarják megérteni! Hiszen az ő elképzelésükben a szocializmus, a marxista —leninista gondolkodás az irodalom- 'nak. művészetnek csak a közvetlen, múló napi-politikai propaganda szerepét juttathatja, s csak e szerep betöltésének mértéke szerint értékelheti. Nos. a marxista—leninista gondolkodás az úgynevezett „tiszta” művészetnek annyiban csakugyan ellensége. hogy létjogosultságát, létének lehetőségeit is tagadja. Minden alkotás, amely elkészül, ilyen vagy olyan módon, hatni akar, tehát a „propagan- disztikus” szándéktól, céltól mentes, „tiszta” — nem is lehet! Ez a dolog természete! Az értékes, tartalmas irodalmat, művészetet viszont minden időben becsülték a kommunisták, a marxista—leninista gondolkodók és forradalmárok, politikai vezetők. S becsüljük mi is! Miért? Amint erre ez a Lunacsar- sakij-cikk is utal befejező részében: azért, mert a szocializmus nemcsak az anyagi-gazdasági és politikai-jogi elnyomás, hanem a szellemi elnyomás alól is fel akarja szabadítani a dolgozókat. Mert a kulturális hiányt épp oly sajnálatosnak és megszüntetendőnek tekinti, mint a mindennapi kenyér hiányát. Mert azt akarja, hogy a dolgozó embernek mindennapi kenyerévé váljanak a művészet, az irodalom, a tudomány alkotásai. S a szocializmust ebben a törekvésében a becsületes és értékes irodalom, művészet hathatósan segíti is. Csak az nem érti, nem értheti a mi művészet- és irodalomszeretetünket, akinek fáj, hogy ezek a szellemi kincsek is megszűntek szűk rétegek kiváltsága lenni, hogy ezek is az egykor elnyomott dolgozók millióinak közkincsévé válnak!
