Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-12 / 37. szám
4 ESZAKMAGVARORSZÄG Vasárnap, 1961. február ÍStagok mosolyognak. A biztonságérzet, a bizakodás mosolya ez. — Hadat üzentünk a hibáknak. Lenyesegettük a vadhajtásokat — forgatja az éves terv lapjait Drótár elvtárs. — Most már mi terveztünk és jól terveztünk. A hibák ellenére új belépők is vannak. Változtattunk elsősorban a szőlő megmunkálásának körülményein. Úgy, ahogy ezt- a termelőszövetkezet és az ország érdeke megkívánja. Úgy, ahogy azt más szőlős községekben is teszik. Megfelelő juhállományt vásároltunk, mert» az különösen kifizeti magát itt, a mi határunkban. Aztán van egy jó kertészünk. Hozzáértő ember. Komoly hasznunk lesz a tíz hold öntözéses kertészetből... Drótór elvtárs és a jelenlévő termelőszövetkezeti tagok szavai nyomán kerek egésszé. és reális egésszé formálódik a bodrogszegi Petőfi Termelőszövetkezet biztos .megerősödése. A legutóbbi közgyűlés szinte újjáformálta . az embereket is. Felemelt fejje] járnak a két testvér községbe.— ahol most bontakozik ki a szövetkezés —, beszélni a nagyüzemi gazdálkodás szükségességé mellett. És ahol megemlítik, hogy a Petőfi példája nem volt éppen jó az elmúlt évben, ott elmondják a hibák okát és az új gazdasági év, a holnap terveit, amelynek megvannak a feltételei, megvan hozzá a biztos alap. Anyagiakban és más tekintetben is. — Értjük mi, tudjuk mi. hogyan kell gazdálkodni. És szívesen várjuk a segítséget, kérjük is.a segítséget a járási szervektől, a hozzáértő emberektől, — mondja mintegy végső következtetésként Drótár elvtárs. —• De az igazi segítség legyen! A tervezéshez is, a munkához is. Nem jó az, ha magára hagyják az embert. Vegyék észre, ha mi rosszul tervezünk, de azt igazán vegyék észre. Ne úgy, mint itt a Petőfinél az elmúlt évben. Olyanformán valahogy, mint a Kádár elvtárs beszédében olvasom, vagy most, a megyei értekezlet anyagában. Ez kell nekünk. Hiszen a mi célunk többet termelni, mert csak úgy élhetünk jobban. A Petőfi tagsága ebben az esztendőben nagy utat akar megtenni. Harmincnégy forintos ' munkaegységet terveztek az év végére, teljesen reális alappal. Sőt, ahogy Drótár elvtárs mondja: — Azt a nagyon jó elvet követjük, hogy kevesebbet ígérni, többet adni. — És a tagság ezzel teljes egészében egyetért. Ugyannyirá, hogy a közgyűlésen mindenki őszinte fogadalmai, tett a legjobb, a legbecsületesebb munkára. — Úgy dolgozunk majd mindany- nyian, — mondották —, mint az elmúlt évben Arany iné, meg még jó- néhányan. És megnézhet bennünket az év végén az egész Tokaj-Hegyalja. De most mint jó példaképet! — A Petőfi tagjainak fogadalma biztos alapokon nyugszik. Barcsa Sándor A makkoshotykai Ezüstfenyő Tsz-ről Községünkben nemrég alakult meg az Ezüstfenyő Termelőszövetkezet, amelynek tagjai máris megkezdték a munkát. A határt elrendezték, a cukorrépa- és a tavaszbú- za-földeket kijelölték. Ezzel a munkával a szomszédos községek termelőszövetkezeteinél is előbbre haladtunk. A tsz tagjai, megkezdték a trágya, kihórdását is, ebben a munkáBorsodiránkai képek Drótár József, a bodrogszegi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke olyan ember, aki nem szereti a szószátyár-, kodást. Erről nem egészen egy esztendő alatt — amióta a termelőszövetkezet élén tevékenykedik, meggyőződött a tagság és meggyőződtek a járási szervek is. Azt meg különösen nem szereti, ha összevissza beszélnek a termelőszövetkezetről. Nem azért, mintha az egy évvel ezelőtt alakult Petőfi már szilárd, erős közös gazdaság lenne. Vannak még hibák, vannak hiányosságok. Azonban jogosan csap az asztalra; amint meghallja, hogy furcsa hírek járják a közösről. Többek között azt beszélik:. a Petőfi nem fizet még tíz forint munkaegységet sem, és énnek egyedüli oka, hogy az elmúlt: hónapokban száz darab hatvan kilogrammos súlyban átvett sertést két hónap múlva átlagosan 15 kilogrammos súlyveszteséggel adtak át a vállalatnak. — Úgy látszik, még mindig akadnak olyanok, akik nem szívlelnek bennünket, — mondja nem éppen mosolygós arccal, — de éz egyáltalán nem zavar bennünket. Hanem ezt a sertéshistóriát és egynéhány hasonló dolgot nem árt tisztázni. Bár mi már itt, a közösön belül elrendeztük a hasonló ügyeket. — A kályha körül, a néhány percnyi melegedésre beugrott tsz-tagok helyeslőén bólintanak: — Igaz is, most már nincs alapja, hogy valaki rosszat mondjon rólunk. S ami hiba volt, az sem egészen a mi hibánk. Káros „segítség“ — így van valahogy, ahogy az elvtársak mondják, — fűzi tovább az elnök a szót. Csak éppen nem lehet egy mondattal elintézni. Itt van például a sertések ügye. Az egy évvel ezelőtt alakult Petőfi Termelőszövetkezet nem indult rosz- szul. Annak ellenére sem, hogy a termelőszövetkezeti tagság jelentős szőlőterülettel lépett a közösbe, s a szőlők megmunkálásának körülményeit, — a munkaegységre történő megmunkálást — néhányan kedvetlenül fogadták. Az első hetekben dolgozott mindenki szívesen. Nagy kedvvel készítették, a tervet, s nem egyedül az ő hibájuk, hogy ez a terv viszont, túllőtt a célon. Drótár elvtárs, aki. nyár elején érkezeit* a termelőszövetkezetbe és már kész tények elé állították, így jellemzi ezt a dolgot: — Alapok nélküli, összekuszált tervet készítettek, és sajnos, ezt a járási szervek jóváhagyták. Mint; például a. sértéshizlalás dolgát. Huszonnyolc darab sertés meghiz- l.alását követelte a tagságtól a terv. Drótár elvtárs kézzel-lábbal ellenezte. Szólt az illetékeseknek, hogy nincs biztosítva a takarmány, nem lesz szerencsés ez az egész ügy. „Majd segítünk”,. ígérték, s elmagyarázták: a közellátást segíteni kell. — Hiába i Bodrogszegi jegyzet volt az ellenvetés: hogy majd hizlal-* nak az elkövetkezendő évben, amikor ■ biztosították a megfelelő körülményeket. A huszonnyolc darab sertést át kellett venni a vállalattól. Tizennyolc darabot 60 kilogrammos súlyban, tizet darabonként 30 kilogrammosat. És a termelőszövetkezet nem tudta teljesíteni, amit vártak tőle. A húsz darab nagyobb süldő megütötte az átadási súlyt, a kisebbeket viszont hatvan kilogrammon alul adták tovább. Kilogrammonként 6 forintos-áron, annak ellenére, "hogy ők az átvételnél 16 forintot fizettek érte. Persze, több mint tízezer forintos kár érte a Petőfi tagságát.. Az ilyen eset természetesen károsan hatott. S ráadásul beköszöntött a rossz idő a szőlőre is, a kapásokra is. Eladni azt, ami nincs meg? A sertésügy azonban riem egyedülálló dolog volt. — Negyvennyolc forintot terveztek egy-egy munkaegységre, — sorolja Drótár elvtárs. — Amikor átnéztem a tervet, kiderült, hogy már a tervezésnél alaposan melléfogtak. Nézzék csak meg a tervben a napraforgó és a fehérbab dolgát! A Petőfi elmúlt évi termelési tervében 16 mázsa napraforgó megtermelése szerepel. És mit tett a tsz akkori vezetősége a járás szemeláttú- ra: a megfelelő kedvezményekkel élve, leszerződtek átadásra nem kevesebb, mint 100 mázsa napraforgómagot. Fehérbabot 14 mázsát jegyeztek be a tervbe és eladásra bejegyeztek 30 mázsát. Hogy ez miként fordulhatott elő, ma már nem érdemes kutat- gatni. Egy bizonyos, hogy a termelő- szövetkezet irreális tervvel indult az évnek és nem volt, aki ezt észrevegye. — Ezek a káros vadhajtások a termelőszövetkezet irányításában, segítésében természetesen nem szülhettek jót, — sorolja Drótár elvtárs. — S mindemellett a nyári hónapokban még a tagság munkája sem volt kifogástalan. Bodnár Ferenc, ifj. Má- nesz János — akik ma már a legszorgalmasabb emberek —, nem sokat lendítettek akkoriban. Mindezek együttvéve aztán nem éppen jó hírét keltették a mi közösségünknek. Noha ezek ellenére sem „alig tíz forintot”, hanem húsz forintot fizettünk munkaegységenként.. Nem sok? Bizony, kevés. Még akkor is kevés, ha az időjárás okozta kárt: a gyenge szüretet nézzük. Azonban a nehézségek, a bonyodalmak nem csak kárt okoztak. Megvan, illetve meg lesz ennek -a haszna is. lijz az elmúlt közgyűlésen mutatkozott meg igazában. Amit az élet —* a közös érdek — megkövetel Hibák voltak, nem úgy sikerült az elmúlt esztendő, ahogy várták -volna, és amikor az1 elnök az új gazdasági évről beszél, a termelőszövetkezeti céz útvasúk IHIÄIN1 ÓJA ban a tse minden fogalosa részt vesz. A vezetőség vetőmagot rendelt, a csere-mennyiséget a tsz-tagok adják össze.. A kalászosokon kívül napraforgót, tengerit, burgonyát, cukorrépát, szerződéses babot és az állatállomány részére pillangós takarmányt termel majd a termelőszövetkezet. , Kanyó Katalin, Makkoshotpka Községünk lakossága a pártszervezet és a tanács vezetésével sokat tett a község szépítéséért és a dolgozók — elsősorban a dolgozó anyák — munkájának megkönnyítéséért. Társadalmi munkában megépítettünk egy 800 méteres útszakaszt, s befejeztük a járdaépítést. Lecsapolták a község belterületén lévő. vizes, mocsaras területet is, a helyét parkosítják. Régebben idénybölcsőde és napközt otthon működött 'egy szükségteremben. Ez azonban nem volt jó megoldás. így ősszel megkezdték egy modern, minden igényt kielégítő bölcsőde építését. Ezt minden bizonnyal hamarosan birtokukba veszik a kisgyerekek és kacagásuktól lesz hangos a környék. .Épült községünkben egy tejbegyiij- íő és egy kényelmes étterem is. A község'lakossága nemcsak a társadalmi, hanem a ■ termelő munkában is nagyon szorgalmas volt, amit a Kossuth és a Petőfi termélőszö-' vetkezetek zárszámadása is bizonyít A Kossuth Tsz vagyona több mint 4 millió és 58 forintot ért egy munkaegység, a Petőfi Tsz-ben 55 forintot fizettek. Ferencs János, Borsodivánka Kedve* ajándék A Sajószentpéteri Üveggyár párt- és szakszervezeti bizottsága kedves ünnepségen ajándékozta meg az özvegy asszonyokat, s a nyugdíjasokat. A nők szép ruhaanyagot, a. férfiak meleg alsói és zoknit ■ kaptak. Köszönjük az üveggyár párt- és szak- szervezeti vezetőségének ezt, a kedves megemlékezést. özv. Bottyán Gytiláné, Sa jószent péter Zubógy a nagyüzemi gazdálkodás útján Zubogy község dolgozói is a nagyüzemi gazdálkodás útjára léptek. A község dolgozó parasztjai megértették, hogy ez az egyedüli helyes útja a mezőgazdasági »termelés továbbfejlesztésének. A párt hívó szavára egyemberként választották a közös gazdálkodást. A február 2-án tartott Oregetf napja Páiházán A nőtanács helyi csoportjának rendezésében február 0.-én, -Páiházán öregek napját tartottak a 66 évnél idősebbek, részére. Délután 3 órakor megtelt a. KISZ-helyiség a m,eg- hívptl vendégekkel, A megjelenteket Szőke Jánosáé, a nőtanács titkára, üdvözölte, majd az iskolás gyerekek adlak kedves műsort, . Puhl József párliilkár elvtárs így köszöntötte az öregeket: „Termelőszövetkezeti községünkben az öregekről sérti feledkezünk meg. hanem még több gonddal vesz- szük. körül őket. és hasznos munkájuk után teljes megbecsülésben részesítjük őket'.” A meghívott vendégek a késő délutáni órákig beszélgettek együtt. Illés Gyula, Pálháza. községi ' nagygyűlésen, amelyen » szövetkezet működési szabályzatát ismertettük, zsúfolásig megtelt a községi művelődési ház. Harmincnégyen a gyűlés után nyomban, a többiek, pedig az ezt. követő napon aláírták a belépési nyilatkozatot. Tóth Bálint, vb. elnök A február 16—17-re meghirdetett „Kőt vidám nap Budapesten” külön- vóhatra inég kaphatók jegyek az IBUSZ miskolci irodájában. Részvételi díj: 76,30 Ft, amely a vonatköltséget és Budapesten egy autóbusz körsétát foglal magában. Külön igényelhető szállás, étkezés és február 16-án estére a József Attila Színház „Felnőnek a gyerekek” e. előadására színházjegy. 928 V X J . — Igenis, A pincér már jön is. Leteszi az italt: — • Ha nem haragszik mérnök úr, le kell lépnem. —- Hogyne, az csak természetes. Hat konyakom volt. C izet: Melege van. A presszó már * zsúfolt. Nincs üres asztal. A zsongás is erősebb, a köniillat túlteng a feketekávé szagán. Két műhelyben. ismerős gyárista jön be, biccentenek a mérnök felé, szétnéznek, máris mennek. Valakit biztosan kerestek — nyúl a pohár után Soós és iszik. Az ördögbe is, csak a felét kellett volna meginni, na de ha így leszaladt... Ennek vége. Következik az akarat-torna. Meg fogja mutatni, többet nem látják részegen., Különben is elég visszataszító a részeg ember, s neki mint mérnök- , embernek vigyáznia kell.. Évát sem szabad megbántania, nem érdemli meg, s végső fokon nekik van-igazuk.. Ha ez az átkozott ital nem okozna annyi bajt, a Dunántúlon már vezető mérnök lehetne. Persze túlozni sem szabad, ember hiba nélkül nincs. Ejnye, de lassan cammog az idő, az új pincér sanda szemekkel figyel, nála még semmit sem rendelt, üres az asztala, azt hiszik melegedni -jött csupán. Kér még egy konyakot, persze nem issza meg, az már a hetedik lenne, v»av nem? Egy, kettő, három, négy, öt, igen a hetedik. — Még egy konyakot kérek. Ezt már nem szabad meginni. Egy koszos pohár konyak nem lehet erősebb nála. Ami pedig az elvonókúrát illeti, nos ezen még lehet gondolkozni.’ Sohsem lehet tudni, ha más kibírja... Óh,, ez véletlen volt .. . nem, nem akarta meginni, s lám csak, a karja kinyúlt, kész, ez nem akaratgyengeség, önmagát igazolni tudja önmaga előtt. Különben sincs semmi baja, s nyugodtan elmehet nyolc pohárig. Amúgy sem érdekes az egész, most'már igazán befejezi. Hét óra elmúlt, kellemesen érzi magát, az RP 118-asért egészen biztosan ő kapja meg a célprémiumot. Helyes nyomon jár, a többiek csak tapogatóznak, hiába a diplomához ész is kell! S neki,... neki van! é> ha megissza is a magáét, tevékeny, erős motorja a termelésnek. Egyáltalán nem kellett volna hagyni, hogy az após úgy leckéztesse, mint egy nebulót! Meg fogja neki mondani a magáét, mihelyt alkalom adódik rá. Ha nem tetszik, elköltöznek Évával, pár hónap alatt összerakják a lakás! elépésre a pénzt. Könnyen fog menni, a bútorra ott .lesz az újítási pénz, két-három hónap múlva meglesz azzal is. Nem olyan nehéz ez az élet! Bátornak kell lenni, merésznék: . — Halló, még egy konyakot, pincér! 1/ onok, hideg ez a hajnál. A ha*'■ vazás még az éjszaka folyammán elállt, kitiszt ult - az ég, a csillagok valószínűtlen magasságban hunyorognak. A'vasúti váróterem lengőajtaja egyre sűrűbben nyikorog, fehér ködpára uszályt vannak maguk' után az emberek. A váróterem padjain fekve, ülve alszanak, a sarokból komor hortyogás hallik. Hirtelen a - hangos bemondó sötét basszusa remegteti meg a terein álomízű izzadság, hagyma és sza- lonnaszagú levegőjét. Az alvók megmozdulnak, ásítanak, s rosszkedvűen krákognak. Soós is a bemondó hangjára ébred fel. Első benyomása, hogy kába a feje, zavaros, lüktet a homloka, s valami ég a gyomrában. Azután felül a pádon, s csodálkozva néz körül. Még nem tudja hol van, percekbe telik, míg tájékozódik, s rájön, ez bizony a város vasúti várótenne. Évával nem egyszer jártak itt, csak úgy sétaként, figyelve a nyüzsgő,- mozgó tömeget. Éva is ... A fiatal mérnök megrázza a fejét. Éva!... Hm!... de hogy is kerül ide? Várjunk csak! Tegnap, vagy ma, végeredményben este van, vagy éjjel? Karórájára néz. Félti zenikettöt mutat, ah, de hiszen ez áll! I-Ianem ott a falon, ejnye, négy negyvenöt. Szóval, hogy is volt? Tegnap a presszó, konyakok, azután a klub, bár, az egyik prágai mérnök vidám arca, a főmérnök, s azután... Soós motyog. A tömény alkoholtól átitatott agya hol élesen, hol. zavarosan működik még. Próbálja összeilleszteni az agya által felvillantott képeket, arra még emlékszik, hogy a főmérnök halkan a fülébe súgja: — Menjen haza, fiam. Ne blamái- jón bennünket! Valami még sejlik, hogy . ., hogy ... nem megy... Az az átkozott „redőny” ismét lecsapódott. Még szerencse, hogy' nem haza ment, legalább nem tudnak az esetről. De miért éppen ide jött? Hogy jutott idáig? Mgtapogatja a belső zsebeit. Tárca, pénz,' megvan. A nagykabát zsebébe nyúL A kesztyű is megvan, hát ez a papír? Kiveszi. Noteszból, sebtiben kiszakított lapocska, egyik sarka hiányos. Néhány sor feketéílik rajta. Közelviszi a szeméhez: „Szava ígéret maradt. Ismét botrányt okozott. Sásdi.” Soós megrettenve -bámul .a papírra. A főmérnök írta. S ha már vett annyi fáradságot, hogy ilyesmit tegyen, feltételezhetően ismét őrültséget követett ed! De mit? Két tenyere közé dobja fejét. Valami rettenetesen mély, szíve legmélyéből fakadó undort érez. És kétségbeesést. Halántékán pattanásig feszülnek az erek, s a szégyenérzet, vörös vérhullámot lök arcába. Szinte fizikai fájdalmat érez a rázúduló önvád mázsányinak képzelt •súlya alatt, belereszket, belenyög. Jvti lesz most. Most mi lesz —do' ! bol agyában a kérdés, és futni, menekülni szeretne, el, el innen is, valahová, ahol senkit sem ismer, ahol nem kell újra a főmérnök, az após és Éva szemébe nézni. Mert az nehéz- lesz! Bizony nehéz. És nem szabad áltatnia magát, az az átkozott pohár... Felállt. A kabátja poros. Valahol neki dűlhettem egy falnak — motyogja, és leveri a meszet. Szédül ebben a melegben, kilép a peronra. A hús, hideg levegőn megtán torodik. A peronon sokan állnak.' Topognak. A hangos bemondó a budapesti vonat érkezését jelzi. Soós fogvacogva, kaba ' aggyal, zsebredugott kézzel ögyeleg az utasok között. Még maga sem tudja mire vár, csak sejlik benne a vágy: jó lenbe elmenni, eltűnni, el, csak 'minél messzebbre! Mit érdekli, hogy | hová viszi a vonat, csak el, néhány napra, vagy hétre, míg... S azután? Vagy ha ott is marad7 Ott is van pohár, lám most is majd eleped egy korty konyakért! Azután még egy... még kettő ... A vonat asztmásán, lihegve befújtat hosszú szerelvényével a pályaudvarra. Az utasok jobbra-balra lökdösik Soóst, hullámzik , a tömeg, s ő csak áll, bámul, őrlődik. Hangosan beszélnek mellette, valaki erősen a szeme közé nézve érdeklődik egy vonat indulása után, legyint, mit tudja ő! Egész valóját a menekülés foglalkoztatja, el, el innen. A mikor meglódul a vonat, dönt. Remegő lábakkal, szédülő fejjel átvág a .peronon, s megy az egyre gyorsuló vonat után. Valaki rákiált, erre futásnak ered, csak el innen, fut..., fut..., már előtte csal- j tognak a kerekek, ugrani kell.,, Megcsúszik keze alatt a lépcső feljáró vasa. Lába megbicsaklik a lépcsőn, s alkoholtól még mámoros agya nem képes az egyensúlyt tartaná. Egy hangos sikolyt . hall, talán az övé, azután bebukik a lépcsők között a sínre. Még egy villanás, az értelem belenyugvó utolsó villanása, hogy „talán jobb volt így”, s utána semmi, csupán a testen keresztülgázoló kerekek boesánatkérő kattogása helirfc. (Vege.) fheiijveseit vadliajláKok VARAD! LÁSZLÓ: LEJTŐ
