Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-12 / 37. szám
Vasárnap, 1961. február IS. BSZAKMAGYAKORSZAG » P-gy ködös estén, csak úgy. ima- ^ loműzésből nekivágtunk a kö- wesdi utcáknak. Én az újságíró mohó kíváncsiságával csodáltam azt a helyet, ahol selymen, atlaszon, fekete klotton tarkahímes matyóvirágok teremnek, amelyet ismernek, csodálnak szerte a világon. Az állomásról befelé haladva néztem az utcákat, a házakat, az embereket. Néztem a „várost”, amelyet a matyók a hivatalos minősítés ellenére is városnak titulálnak, s meg is kívánják mindenkitől, hogy adja meg a kellő tiszteletet a helységnek, amint az elavult, molyette kutyabőrök és sárgult pergament-páténselk alapján dukál... Bár Kövesd minden városítási törekvés ellenére is falu, irdatlan nagy falu még. Egy 1939-ben írt és kiadott szociográfia azt mondja róla, hogy az is marad jó sokáig, hiába a járásbíróság és a gimnázium modern emeletes épülete. A húsz évvel későbbi látogató szemével nézve azonban azt mondom róla: nem sokáig marad már falu! nagyobb dombok voltak, földtúrások és hatalmas tócsák tele hangos kacsa- és libanépséggel. Ez volt az utsok témát adtak a szorgalmas néprajzkutatóknak. Mezőkövesd óriási fejlődésen megy át: ez a fejlődés nem csak a városiasodé nagyfalu külső arculatát változtatja meg, hanem formálja, alakítja az emberek sorsát, életét is. Ezt mentem tanulmányozni. S ami- kos- az utcán bolyongva szóbahoztam, köveséi barátom azt mondta mélyen a »nemembe nézve: — A matyóember művészetét, életét. lelkivilágát csak az tudja igazán megérteni és értékelni, aki ismeri i« ezt a népet; tudja életviszonyait, mosolygott apró örömein, látta megti- portságában, elmaradottságában is felfelé törekvő akarását és megérintette lelkét az apró, fehér, a mezőkövesdi házak koronáskéményö nádfödelei alól kiáramló vágyak forrósága. A mezőkövesdi ember érzelem- és lelkivilága kiszámíthaszer volt ilyen fontos tanácskozástól forró a mezőkövesdi mozi légköre. v«*! amely az egész járás területén a szocialista mezőgazdálkodás Idalakífásáért. az emberibb élet megteremtéséért folyt. így az ünnep nem csak az Üj Élet tagjai, hanem az egész, község, az egész járás ünnepe volt. ahol az eltelt hónapok alatt több mint 10 ezer dolgozó paraszt gondolkodásában győzött a józan ész, diadalmaskodott az értelem. Megértették a Matyóföld lakói: itt az idő, itt az alkalom, hogy változtassanak sorsukon, s megteremtsék végre annak az emberi életnek a feltételét, amelyért annyit küzdöttek, amelyről annyit ábrándoztak. Nem bízzák el magukat. Tudják: s belépési nyilatkozat kitöltésével csak az első. igen kezdeti, de mégis nagyon fontos és nehéz lépést tettek meg. A munika nagyja ez után jön. S ha a termelőszövetkezeti gazdálkodás gyakorlati megszervezésénél, a szántásnál, a vetésnél, az aratásnál és a kapálásnál is azt a komolyságot, Az elnöki tisztséget egyhangúiéig Kriston Andrásra bízták. De nemcsak Kriston András, hanem valamennyi jelölt esetében a jelölés a közgyűlés résztvevőinek egyöntetű helyeslésével találkozott Azt mutatja ez, hogy a jelölő bizottság jó munkát végzett: alaposan mérlegelte, kik azok, akik a legméltóbbak, legrátermettebbek, hogy a megnövekedett jeladatokat ellássák. Kriston András helyettese Farkas Mihály, az ellenőrző bizottság elnöke ifj. Nyeste Mátyás, a felügyelő bizottság elnöke pedig Pető György lett. Kriston András megható szavakkal köszönte a bizalmat, amciyet iránta tanúsítottak, s megfogadta: szívvel-lélckkel azon fáradozik majd, hogy a közösség ne csalatkozzék benne. „Minden munka hiábavaló lenne azonban •— mondotta, — ha a tagság nem támogatna. Most erről csak ennyit. Ezután úgyis soltat találkozunk, s minden részletkérdést alaposan megbeszélünk.” A képen: Daragó Miklós, a Mezőkövesdi. Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője (balról) tsz-elnökké való megválasztásához gratulál Kriston Andrásnak. A húsz évvel ezelőtti látogató is ca másik oldala. Azóta azonban el- aszfalton ment be az állomásról Kő- egyengették ezeket a földtúrásokat; Az igazán felemelő ünnepi pillanat akkor következett, amikor Mezőkövesd négy termelőszövetkezetének elnöke, a járási pártbizottság és a tanács, valamint a■ község vezetői a falu Miskolc felőli végén elhelyezlek a táblát. Az össze sere glett emberek tapsoltak, s itt újból megfogadták: ez a tábla örökre és végérvényesen itt marad, az új életet, amelyet most elkezdenek, munkás szorgalommal gazdagítják, hogy tovább öregbítsék a Matyóföld hírnevét ország előtt, világ előtt egyaránt. — Mezőkövesd híres népművészetéről, páratlan szépségű hímzéseiről. A termelőszövetkezeti gazdálkodás megszervezésével eltűnnek, egybeolvadnak a kisparcellák, s a nagyüzemi gazdálkodás olyan lehetőségét teremtjük meg, amellyel, példát mutatunk az ország más termelőszövetkezetei számára is — mondotta a községi párttitkár. mindinkább átalakítják a régi, Iris- ablakos házakat, amelyek valaha oly tatlanul mély, szorgalma határtalan. Szereti a földet és szereti azt: a helyet, ahol él. Most, amikor Mezőkövesd negyei dik termelőszövetkezetének alakuló közgyűlésére mentem, beigazolódni láttam ezt Átvonult, minden percben érződött ennek a közgyűlésnek fe minden bizonnyal az előző háromnak: is) a hangulatán az a nagy fe- lrtősoégénset, a jövőt kutató józan komolyság, amely olyan emberek között támad igazán, akik szeretik egymást, becsülik egymást, bíznak egymásban. S itt áramlott át rajtam is. amit csak ritkán, ünnepi pillanatokban érez az ember: hogy milyen nagy dolog, amikor valakinek az egyik percről a másikra a kezébe teszik gondjaikat, józan ítélőképességére, becsületességére bízzák további sorsukat az emberek. Én egyáltalán nem csodálkoznék azon, lis valaki ilyenkor, amikor felhívják a pódiumra — örömében sírvafakadna. Hiszen ilyenkor érezni igazán, hogy milyen nagy dolog a bizalom! Az ember leél egy fél emberéletet; járkál az utcán, köszöntik az ismerősök, de soha. egyetlen egyszer sem mondják: különb vagy, mint mi. Aztán jön egy ilyen alakuló közgyűlés, ő hátul ü! valahol a padsorokban, elől mozgolódás támad és a nevét kiabálják: — Kriston András! Menjen fél a pódiumra. Még nem mozdul rögtön. Egy pillanatra gyengeség fut át rajta; az öröm, s a meglepetés okozta gyengeség ez. Aztán elindul, szinte nem is érzi, hol éri a lába a földet. Felmegy a pódiumra, idegesen gyűrögeti a sapkát, vagy nem tud mit csinálni a kezével, mert soha. soha nem fordult még elő, hogy szembe nézett egyszerre hatszáz emberrel. S most. amint ott áll, amint a tapsot hallja, átfut előtte egész eddigi élete. Ugyan milyen gondolatai támadhatnak? Most érzi igazán, hogy az eddigi barátságos köszöntések neki, a „különb” embernek szóltak, s most határozza dl igazán: ezután még különbnek Síeli lennem! Néhány hót leforgása alatt négyMezökövesd termelőszövetkezeti községgé való válását járásszerte üdvözölték. Valóságos ünnepnapnak számított ez a községben is. Az Vj Élet Termelőszövetkezet alakuló közgyűlése után a falu többi nagy családjának tagjai ünneplő ruhába öltözve, fellobogózott, színes szalagokkal díszített lovasfogatokkal sorakoztak fel a főtéren, ahonnan az ezernyi ember egyszerre a. község bejáratai felé indult, hogy elhelyezzék a táblát, amelyen ez áll: Termelőszövetkezeti község. Ez időre az országúton szinte leállt a forgalom: az érkező autók utasai mosolyogva együtt ünnepeltek a kövesdiekkel. Két alkalommal a meglévő, a Kossuth és a Búzakalász termelőszövetkezetek közgyűlésén vették fel az új tagokat, két alkalommal pedig új nagy családok alakultak. Sorrendben a harmadik a Matyóföld Tsz volt, ezúttal pedig az Űj Élet alakult, s tenniakarást tanúsítják, mint «st a jövő tervezgetésénél. kimunkálásánál tették; ha a vezetőséget az intézkedések végrehajtásánál is úgy támogatják, egyemberként segítik, mint amilyen féltő gonddal, józan mérlegeléssel most maguk megválasztották ennek megalakulásával Mezőkövesei termelőszövetkezeti község, a járás pedig termelőszövetkezeti járás lett. Az Űj Élet Tsz megala.kulása- a koronát tette fel arra a nagy munkára. — ez az új, emberibb élet mihamar kibontakozik. Mezőkövesd, a Matyóföld fővárc#a valóban város les** Onodvári Miklós A fotóriporter három öreg veteránt örökített meg. A képen (balról jobbra): Kress Lénárd, Mazuh József és Takács Lajos elvtársaik, az elsők közt jelentkeztek a párt hivó szavára, hogy segítsenek a dolgozó parasztokkal a nagyüzemi gazdálkodás fontosságát, a termelőszövetkezeti mozgalom nagyszerű jövőjét megismertetni. A három nyugdíjas elvtárs sok házba kopogtatott be Mezőkövesden, mindenütt szívesen fogadták őket, sehonnan nem jöttek el aláíratlan belépési nyilatkozattal. Most, hogy Mezőkövesd termelőszövetkezeti község lett, kicserélik közös tapasztalataikat és megígérték: segítenek a termelőszövetkezetek megszilárdításában, a kezdeti nehézségek elhárításában is. (Fényképezte: Szabados György) vesd re. Túl az aszfalton azonban feneketlen súrtenger terült el, apróbb-
