Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

Vasárnap, 1961. február IS. BSZAKMAGYAKORSZAG » P-gy ködös estén, csak úgy. ima- ^ loműzésből nekivágtunk a kö- wesdi utcáknak. Én az újságíró mo­hó kíváncsiságával csodáltam azt a helyet, ahol selymen, atlaszon, fe­kete klotton tarkahímes matyóvirá­gok teremnek, amelyet ismernek, csodálnak szerte a világon. Az állo­másról befelé haladva néztem az ut­cákat, a házakat, az embereket. Néz­tem a „várost”, amelyet a matyók a hivatalos minősítés ellenére is vá­rosnak titulálnak, s meg is kívánják mindenkitől, hogy adja meg a kellő tiszteletet a helységnek, amint az el­avult, molyette kutyabőrök és sár­gult pergament-páténselk alapján du­kál... Bár Kövesd minden városítási törekvés ellenére is falu, irdatlan nagy falu még. Egy 1939-ben írt és kiadott szociográfia azt mondja róla, hogy az is marad jó sokáig, hiába a járásbíróság és a gimnázium mo­dern emeletes épülete. A húsz évvel későbbi látogató szemével nézve azonban azt mondom róla: nem so­káig marad már falu! nagyobb dombok voltak, földtúrások és hatalmas tócsák tele hangos ka­csa- és libanépséggel. Ez volt az ut­sok témát adtak a szorgalmas nép­rajzkutatóknak. Mezőkövesd óriási fejlődésen megy át: ez a fejlődés nem csak a városi­asodé nagyfalu külső arculatát vál­toztatja meg, hanem formálja, ala­kítja az emberek sorsát, életét is. Ezt mentem tanulmányozni. S ami- kos- az utcán bolyongva szóbahoztam, köveséi barátom azt mondta mélyen a »nemembe nézve: — A matyóember művészetét, éle­tét. lelkivilágát csak az tudja igazán megérteni és értékelni, aki ismeri i« ezt a népet; tudja életviszonyait, mo­solygott apró örömein, látta megti- portságában, elmaradottságában is felfelé törekvő akarását és megérin­tette lelkét az apró, fehér, a mező­kövesdi házak koronáskéményö nádfödelei alól kiáramló vágyak forrósága. A mezőkövesdi ember érzelem- és lelkivilága kiszámítha­szer volt ilyen fontos tanácskozástól forró a mezőkövesdi mozi légköre. v«*! amely az egész járás területén a szo­cialista mezőgazdálkodás Idalakífá­sáért. az emberibb élet megteremté­séért folyt. így az ünnep nem csak az Üj Élet tagjai, hanem az egész, község, az egész járás ünnepe volt. ahol az eltelt hónapok alatt több mint 10 ezer dolgozó paraszt gon­dolkodásában győzött a józan ész, diadalmaskodott az értelem. Megér­tették a Matyóföld lakói: itt az idő, itt az alkalom, hogy változtassanak sorsukon, s megteremtsék végre an­nak az emberi életnek a feltételét, amelyért annyit küzdöttek, amelyről annyit ábrándoztak. Nem bízzák el magukat. Tudják: s belépési nyilatkozat kitöltésével csak az első. igen kezdeti, de mégis na­gyon fontos és nehéz lépést tettek meg. A munika nagyja ez után jön. S ha a termelőszövetkezeti gazdál­kodás gyakorlati megszervezésénél, a szántásnál, a vetésnél, az aratásnál és a kapálásnál is azt a komolyságot, Az elnöki tisztséget egyhangúiéig Kriston Andrásra bízták. De nem­csak Kriston András, hanem valamennyi jelölt esetében a jelölés a közgyűlés résztvevőinek egyöntetű helyeslésével találkozott Azt mutatja ez, hogy a jelölő bizottság jó munkát végzett: alaposan mérlegelte, kik azok, akik a legméltóbbak, legrátermettebbek, hogy a megnövekedett jeladatokat ellássák. Kriston András helyettese Farkas Mihály, az ellenőrző bizottság elnöke ifj. Nyeste Mátyás, a felügyelő bizottság elnöke pedig Pető György lett. Kriston András megható szavakkal köszönte a bizalmat, amciyet iránta tanúsítottak, s megfogadta: szívvel-lélckkel azon fáradozik majd, hogy a közösség ne csalatkozzék benne. „Minden munka hiába­való lenne azonban •— mondotta, — ha a tagság nem támogatna. Most erről csak ennyit. Ezután úgyis soltat találkozunk, s minden részletkérdést alaposan megbeszélünk.” A képen: Daragó Miklós, a Mezőkövesdi. Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője (balról) tsz-elnökké való megválasztásához gratulál Kriston Andrásnak. A húsz évvel ezelőtti látogató is ca másik oldala. Azóta azonban el- aszfalton ment be az állomásról Kő- egyengették ezeket a földtúrásokat; Az igazán felemelő ünnepi pillanat akkor következett, amikor Mező­kövesd négy termelőszövetkezetének elnöke, a járási pártbizottság és a tanács, valamint a■ község vezetői a falu Miskolc felőli végén el­helyezlek a táblát. Az össze sere glett emberek tapsoltak, s itt újból megfogadták: ez a tábla örökre és végérvényesen itt marad, az új életet, amelyet most elkezdenek, munkás szorgalommal gazdagítják, hogy tovább öregbítsék a Matyóföld hírnevét ország előtt, világ előtt egyaránt. — Mezőkövesd híres népművészetéről, páratlan szépségű hímzéseiről. A termelőszövetkezeti gazdálkodás megszervezésével el­tűnnek, egybeolvadnak a kisparcellák, s a nagyüzemi gazdálkodás olyan lehetőségét teremtjük meg, amellyel, példát mutatunk az or­szág más termelőszövetkezetei számára is — mondotta a községi párttitkár. mindinkább átalakítják a régi, Iris- ablakos házakat, amelyek valaha oly tatlanul mély, szorgalma határtalan. Szereti a földet és szereti azt: a he­lyet, ahol él. Most, amikor Mezőkövesd negyei dik termelőszövetkezetének alakuló közgyűlésére mentem, beigazolódni láttam ezt Átvonult, minden perc­ben érződött ennek a közgyűlésnek fe minden bizonnyal az előző három­nak: is) a hangulatán az a nagy fe- lrtősoégénset, a jövőt kutató józan komolyság, amely olyan emberek között támad igazán, akik szeretik egymást, becsülik egymást, bíznak egymásban. S itt áramlott át rajtam is. amit csak ritkán, ünnepi pillana­tokban érez az ember: hogy mi­lyen nagy dolog, amikor valakinek az egyik percről a másikra a kezébe teszik gondjaikat, józan ítélőképes­ségére, becsületességére bízzák to­vábbi sorsukat az emberek. Én egy­általán nem csodálkoznék azon, lis valaki ilyenkor, amikor felhívják a pódiumra — örömében sírvafakadna. Hiszen ilyenkor érezni igazán, hogy milyen nagy dolog a bizalom! Az ember leél egy fél emberéletet; jár­kál az utcán, köszöntik az ismerő­sök, de soha. egyetlen egyszer sem mondják: különb vagy, mint mi. Az­tán jön egy ilyen alakuló közgyűlés, ő hátul ü! valahol a padsorokban, elől mozgolódás támad és a nevét kiabálják: — Kriston András! Menjen fél a pódiumra. Még nem mozdul rögtön. Egy pil­lanatra gyengeség fut át rajta; az öröm, s a meglepetés okozta gyenge­ség ez. Aztán elindul, szinte nem is érzi, hol éri a lába a földet. Felmegy a pódiumra, idegesen gyűrögeti a sapkát, vagy nem tud mit csinálni a kezével, mert soha. soha nem fordult még elő, hogy szembe nézett egy­szerre hatszáz emberrel. S most. amint ott áll, amint a tapsot hallja, átfut előtte egész eddigi élete. Ugyan milyen gondolatai támadhatnak? Most érzi igazán, hogy az eddigi barátságos köszöntések neki, a „kü­lönb” embernek szóltak, s most ha­tározza dl igazán: ezután még kü­lönbnek Síeli lennem! Néhány hót leforgása alatt négy­Mezökövesd termelőszövetkezeti községgé való válását járásszerte üdvözölték. Valóságos ünnepnapnak számított ez a községben is. Az Vj Élet Termelőszövetkezet alakuló közgyűlése után a falu többi nagy családjának tagjai ünneplő ruhába öltözve, fellobogózott, szí­nes szalagokkal díszített lovasfogatokkal sorakoztak fel a főtéren, ahonnan az ezernyi ember egyszerre a. község bejáratai felé indult, hogy elhelyezzék a táblát, amelyen ez áll: Termelőszövetkezeti köz­ség. Ez időre az országúton szinte leállt a forgalom: az érkező autók utasai mosolyogva együtt ünnepeltek a kövesdiekkel. Két alkalommal a meglévő, a Kossuth és a Búzakalász termelőszö­vetkezetek közgyűlésén vették fel az új tagokat, két alkalommal pedig új nagy családok alakultak. Sorrendben a harmadik a Matyóföld Tsz volt, ezúttal pedig az Űj Élet alakult, s tenniakarást tanúsítják, mint «st a jövő tervezgetésénél. kimunkálásánál tették; ha a vezetőséget az intézke­dések végrehajtásánál is úgy támo­gatják, egyemberként segítik, mint amilyen féltő gonddal, józan mérle­geléssel most maguk megválasztották ennek megalakulásával Mezőkövesei termelőszövetkezeti község, a járás pedig termelőszövetkezeti járás lett. Az Űj Élet Tsz megala.kulása- a ko­ronát tette fel arra a nagy munkára. — ez az új, emberibb élet mihamar kibontakozik. Mezőkövesd, a Matyóföld fővárc#a valóban város les** Onodvári Miklós A fotóriporter három öreg veteránt örökített meg. A képen (balról jobbra): Kress Lénárd, Mazuh József és Takács Lajos elvtársaik, az el­sők közt jelentkeztek a párt hivó szavára, hogy segítsenek a dolgozó parasztokkal a nagyüzemi gazdálkodás fontosságát, a termelőszövet­kezeti mozgalom nagyszerű jövőjét megismertetni. A három nyug­díjas elvtárs sok házba kopogtatott be Mezőkövesden, mindenütt szívesen fogadták őket, sehonnan nem jöttek el aláíratlan belépési nyilatkozattal. Most, hogy Mezőkövesd termelőszövetkezeti község lett, kicserélik közös tapasztalataikat és megígérték: segítenek a ter­melőszövetkezetek megszilárdításában, a kezdeti nehézségek elhárításában is. (Fényképezte: Szabados György) vesd re. Túl az aszfalton azonban fe­neketlen súrtenger terült el, apróbb-

Next

/
Thumbnails
Contents