Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

Vasärösp, Í981. TehraZr Ä,

ES2AKMAGYARORSZAG

A francia kormány válássá és újabb szovjet kormánynyilatkozat a repülőgépincidens ügyében

Bandsfizsisus

Moszkva (TASZSZ) Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton fogadta De la Grandville-t,

. Franciaország moszkvai ideiglenes ügyvivőjét és a szovjet kormány nevében újabb nyilatkozatban kategorikusan visszautasította a francia kormánynak azt a kísérletét, hogy igazolja a Brezsnyev különrepülő- gépe ellen intézett banditatámadást: A francia kormány válasza így hangzott:

„Igaz, hogy a szovjet kormány közölte Párizzsal Brezsnyev úr Iljusin—18 típusú repülőgépének menet- tervét. Azonban — amint a folyó nyomozás kiderítette — ezt a tervet nem tartották be teljesen, s á szovjet repülőgép a megadott" útiránytól dél felé eltért. Emiatt a francia légierő kénytelen volt azonosítani a szovjet repülőgépet. Nemzetközi hullámhosz- szon két hívást küldött, a szovjet gép azonban nem válaszolt ezekre. A szovjet jegyzék állításával ellentétben egyetlen francia repülőgép sem „nyitott tüzet” a szovjet gépre. Mindössze két figyelmeztető sorozatot adtak le; ezek azonban nem fenyegették a repülőgép biztonságát.

A francia kormány várja a vizsgálat Végleges eredményét és ezt ismer- tétni fogja a szovjet kormánnyal. Mégis mindenesetre már most őszinte sajnálkozásáról .phajtja .• biztosítani a szovjet • kormányt”! .

A szovjet .'kormánynyilatkozat megállapítja, hogy a- Szovjetunió kormánya tudomásul veszi á francia kormány sajnálkozását. Ugyanakkor követeli a francia kormánytól, hogy büntesse meg a vétkeseket, hasson oda, hogy a jövőben ilyen provokációk ne fordulhassanak elő.

Nyugatnémet repülőgép bombát dobott egy olasz falura

Róma (TASZSZ)

Mint az Unita közli, pénteken a Bundeswehr egyik szardíniái repülőterén állomásozó nyugatnémet repülőgép „véletlenül” bombát ejtett Ser- ramanna falura. A repülőgép gyakorlórepülését végezte, amikor a bomba kioldódott és a falu főterére esett. A robbanás szerencsére nem okozott károkat.

■ A helyi lakosság azonnal tüntetést rendezett a főtéren és követelte, hogy a német katonák takarodjanak Olaszországból. (MTI)

s a további vizsgálat eredményeiről értesítse a szovjet kormányt.

Egyetlen állam sem korlátozhatja a nyílt tenger feletti repülés szabadságát, nem diktálhatja önkényesen más országok repülőgépeinek útirányát nemzetközi vizek felett, ha nem akarja a nemzetközi jogot megszrmv — hangoztatja a szovjet kormány- nyilatkozat, majd rámutat, hogy a különrepülőgép pontosan követte a francia hatóságokkal előzetesen közölt menetirányt és a percekre kiszámított időgrafikont. Az IL—18-as ezenkívül rádióösszeköttetést tartott

fenn Algír város repülőterével és a francia hatóságok nagyon jól tudták, miféle gépről van szó.

Brezsnyev repülőgépe ragyogó napfényben haladt, s nagy távolságról is! I jól látszottak rajta a szovjet polgári légiflotta, az Aeroflot, .jelzései.

A francia vadászgép példátíám támadása nem más, mint a nemzetközi banditizmus cselekménye. Kockázatos eljárás, ha bárki is leplezni akarja .az ilyenfajta cselekményeket és megpróbálja tisztára mosni a vétkeseket — hangoztatja a szovjet kormánynyilatkozat.

További tiltakozások a Brezsnyev repieHígépe ellen elkövetett merénylet miatt

LIPCSE. A Lipcse környéki Böhl-r szénkombinát 13 000 dolgozója körében mély felháborodást keltett az a hír. hogy francia vadászrepülőgép megtámadta Leonyid Brezsnyev repülőgépét. A vállalat dolgozói pénteken követelték,/ hogy a francia kormány a legszigorúbban büntess"' meg a kalózkodás vétkeseit.

DAMASZKUSZ. A damaszkuszi közvélemény elítéli a francia katona: repülőgép provokációs támadását. Az A] Bahda című lap szerkesztőségi cikkében megbélyegzi „azokat a kalózcselekményeket, amelyeket a

'randák mostanában a 'levegőben ésj i tengerei; más államok ellen elkö-J vetnek'’.

MOSZKVA. Szoboljev szovjet kül-] iigytniniszterhelyettes pénteken este] fogadta Grandville. francia ügyvivőt.] \ hírügynökségek tudni vélik, hogy! ; tizenöt perces tárgyaláson a francia igyvivő „mély sajnálkozását” fejezte] ki azzal a súlyos incidenssel kapcsolatban, amelynek során három -fran-' cia vadászgép fel akarta tartóztatni) Brezsnyev Marokkóba tartó rcpülő-'j gépét. (MTI)

Külpolitikai hírek

MOSZKVA. Az ázsiai és afrikai országokkal való szolidaritás szovjet bizottsága elhatározta, hogy a gyarmatosítók hibájából súlyos nélkülözésekben szenvedő kongói nép megsegítésére húszezer rubel értékű különféle árucikket és gyógyszert juttat el a kongói nemzetközi segítő bizottsághoz.

*

KUALA LUMPUR. A malájföldi kormány pénteken bejelentette, hogy Hammarskjöld ENSZ-főtitkár kérésére még 425 katonát küld Kongóba. A Kongóban állomásozó malájföldi katonák létszáma ilymódon ezernégy- száztizenhárom főre emelkedik.

& ®

JERUZSÁLEM. A náci tömeggyll- kos Eichmann védőügyvédjei felkérték az izraeli államügyészt, hogy rendelje el az Eichmann ellen márc. 15-ére kitűzött per megkezdésének kéthetes elhalasztását. Általában jóltájékozott jeruzsálemi körökben úgy

Február 9-én olyan dolog történt, amely méltán váltotta ki a nemzetközi közvélemény felháborodását. Egy francia katonái vadászgép megtámadta azt a szovjet, polgári IL-18 mintájú repülőgépet, amelyen Leonyid Brezsnyev elv- társ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és kísérete tartózkodott —, útban a Guineái Köztársaság felé.

E kalóztámadás és légiprovokáció egyedülálló példa a nemzetközi életben. S amint a Szovjetuniónak Franciaországhoz intézett tiltakozó jegyzéke is hangsúlyozza, nem lehet a lökhajíásos repülőgép támadását másként felfogni, ..mint a francia fegyveres erők által elkövetett nemzetközi banditizmus megnyilvánulásaként”. A felháborító légi provokáció, a francia lökhajtásos gép lövései a szó legszorosabb értelmében vett banditizmus.. olyan aljas cselekedet, amelynek tetteseit felelősségre kell vonni.

A felelősségrevonás helyett azonban egyelőre csak „sajnálkozás”, ködös magyarázgatás történt. Ez azonban vajmi kevés. Különösen, ha bizonyos összefüggésben nézzük a Földközi-tengeri bűnös orv- támadást és az algériai háborút folytatók egyéb gaztetteit. Lehetetlen ugyanis nem meglátni az egész •eseménysorozat mögött az algériai háború sötét árnyait. A légi és ten- i.géri. kalózkodások ugyanis, amis lyek az utóbbi időben egyre gyakoriabbeli, magasrangú francia katonai körök tudtával, irányításával történik, S: szerves részé a szennyes 'algériai háborúnak. Hajók és repülőgépek feltartóztató- ' sálól egészen az emberrablásig, söl a politikai gyilkosságok hosszú sorozatáig terjed az a bűnlajslrom, melyek felett mindeddig mélységes lelki nyugalommal hunytak szemet azok, akiknek módjukban állott volna a vétkeseket felelősségre vonni; Lengyel, bolgár;, sőt

nyugatnémet hajókat tartóztatnak, fel, kutatnak át nyílt tengeren a francia hadihajók. Tunéziai falva» kát bombázott és bombáz a fran-» ,cia légierő. A „vörös kéz” pokolgépei Rómától — Frankfurtig robbantak. Emberrabló különítmények odaáig merészkedtek, hogy 1956-ban a nyílt tenger felett fegyveresen megállították, majd szabályszerűen elragadták a, Ben Bella algériai szabadságharcos minisztert szállító repülőgépet. S a cselekedetükre február 9-én feltették a koronát, amikor az előzetes jelzések ellenére másfélszáz kilométerre a francia felségvizektől, nyílt tenger felett megtámadták és lőtték a szovjet államfő repülőgépét.

A tengeri incidenst tehát nem jeliét puszta véletlennek tekinteni, mint ahogy azt sem lehet véletlennek tekinteni, hogy ez aljas banditatámadásra éppen akitor került sor, amikor a nemzetközi helyzetben bizonyos enyhülés tapasztalható. Altkor történt, amikor de Gaulle és Adenauer éppen négyszemközt tárgyalt.

Hogy történik-e majd felelősségrevonás a légi incidens ügyében, vagy a francia kormány továbbra is csak „sajnálkozását” fejezi ki az ügyben és ködösíteni, mosakodni igyekszik, nem tudjuk. A banditatámadásból azonban már most le kell vonni a következtetéseket E páratlan kalóztámadás fokozott éberségre intsen, minden becsüle- ■ -tcs, békeszerctö embert azokkal a i sötét e'rökkél szemben, amelyek a. legal iasahb lehetőségeket is megragadják. hogy tovább mérgezzék a nemzetközi légkört. Le kell vonni azt a következtetést, hogy a ka- nihilisták egyes szószólói,- monopó- listái nem akarnak a bőrükben nyugodni, s továbbra is a háborús őrületben kívánják tartani a világot.

— fodor —•

tudják, a védőügyvédek azzal érvel-; lek, hogy „március 15-ére nem képe-; seik összeállítani a védelem anyagát”.;

* 'i

PEKING. Tajpeji jelentés szerint ezidőszerint négyszázharmincnyolc csangkajse'kista katona és tiszt részesül különleges kiképzésben az Egyesült Államokban. Többek között ..Hercules” mintájú ralkétalövedékek kezelését tanulják.

*

Recife (Prensa Latina)

Pernambuco brazíliai állam törvényhatósága pénteken ünnepélyes fogadtatásban részesítette Henrique Galvao kapitányt, a Sapja Maria hőséi. ■ >. i i

Galvao'beszédében fényeket ismertetett a portugáliai rémuralomról. Mint mondotta, a Franco-rends.zer és' a Salazar-rezsim __ nem maradhat fenn sokáig, mért a két'diktátor ellenfelei kialakítiák polítTKai egységfrontjukat. (MTI) ' •' - -L '

Megalakult a ihc elleni küzdelem miskolci társadalmi bizottsága

, A városi vöröskereszt szervezésében szombaton délelőtt 10 órakor tartotta alakuló gyűlését a tbc. elleni küzdelem városi 'társadalmi bizottsága. A bizottság elnöke Iván István elvtárs, országgyűlési képviselő lett. A tbc. elleni küzdelem továbbfejlesztéséről szőlő 42/1960. sz. törvényerejű rendeletet és az ezzel kapcsolatos feladatokat a bizottság titkára, dr." Szepesi Kálmán gondozóintézeti Vezető főorvos ismertette. Kérte a bizottság tagjait, legyenek az; egészségügyi, szervek segítségére a rcn,deleiben foglaltak .maradéktalan végrehajtásában.

Ezzel kapcsolatosan több határozatot hoztak. így április' hónapban újabb ülést tartanak, amelyen részletesen meghatározzák az egyes bizottsági tagok feladatait. Felszólították a központi gondozóintézet vezetőjét, hogy ezen a gyűlésen Miskolc tuberkulózis helyzetéről és a városi gondozó intézetek munkatervéről adjon részletes beszámolót. Az-elnökség felkérte a társadalmi bizottság tagjait, hogy áprilisig jelentsék be: milyen munkaterületen, milyen módon gondolják segíteni a tbc. elleni küzdelmet.

L

„Népköztársaságunkban a nők politikai és gazdasági egyenjogúságát törvényeink biztosítják. Állampolgári egyenlőségük teljes. Gazdasági és társadalmi egyenjogúságukért még hosszú, szívós harcot kell vívniuk a maradi, konzervatív nézetek ellen.’’

Pártunk VII. kongresszusának ez a ] megállapítása tömören és világosan jelöli meg a nők helyzetét társadalmi rendszerünkben. Egyszersmind utal azokra a feladatokra, amelyeknek megoldása ezen a területen még előttünk állnak. Aligha szorul bizonyí- " tásira, hogy a nők. politikai és gazda- sági egyénjogúsága elválaszthatatlan a hazánkban végbement mélyreható, forradalmi politikai, gazdagsági és társadalmi változásoktól.

Szorosan összefügg a kizsákmányo- " lés 'ihegszüntetésével, a munkásosz- i. tály'hatalmával, a szocializmus épí- : rtésével. .

' Felvetődik a kérdés: mi a magya- f.. ráznia viszont annak, hogy ami a nők Valóságos gazdasági és társa- . dalmi egyenjogúságát illeti, — azért „még hosszú, szívós harcot kell Vívnunk a maradi, konzervatív nézetek ellen.” Honnan származnak . ezek a maradi nézetek? Mik a forrá- . , saik?

Hogy erre a kérdésre érdemlegesen válaszolhassunk, meg kell vizsgálnunk a nők helyzetét, a felszabadulás előtti időkben, fel kell idéznünk a marxizmus tanításait a nőkérdésben.

II.

Az az egész komplexum, amit nőkérdésként emlegetünk, a magántulajdonon alapuló társadalom egyik legsúlyosabb tünete, elválaszthatatlan az embernek ember által való ki-’ zsákmányolására épült osztálytársadalmaktól.

A kérdésnek különös jelentőséget és súlyt.kölcsönöz az a tény, hogy az egész világ lakosságának — a mi országunk lakosságának is — több mint felét nők teszik ki. A nők, az asszonyok szülik gyermekeinket, az ember utódait, akiknek nevelése jórészt rájuk hárul. A nők, számarányuknál fogva is, rendkívül fontos szerepet játszanak a nemzetgazdaságban, a társadalmi életben.

Á NŐK SZEREPE RÉGEN ÉS MOST

Mégis — az osztálytársadalmak történetének tanúsága szerint — századokon át, és a kapitalista országokban ma is, háttérbe szorultak. Igen találóan állapította meg a nőkérdés egyik marxista kutatója, a német munkásmozgalom ismert vezetője, August Bebel: „A nő és a munkás helyzetében sok hasonlóság van, de egy tekintetben a nő megelőzi a munkást: ő az, aki először vált rabszolgává.”

A termelőerők mérhetetlen fejlődése következtében a tőkés társadalomban mind több és több munkaerőre. volt szükség, különösen a kapitalizmus virágzásának időszakában, a XIX. század elején és derekán. Jóllehet a kapitalizmus virágzott, a munkás mégis arra kényszerült, hogy családja létminimumának biztosítása érdekében feleségét, majd gyermekeit is a tőkés gyárába küldje, ■ahol ki voltak szolgáltatva a tőkés kénye-kedvének.

Az erőre és erőszakra épült tőkés társadalomban a dolgozó nő kétszeres elnyomatásban szenved: mint dolgozó és mint nő. A tőkés államok jogszabályai, munka- és bérügyi intézkedései, az állampolgári jogok és kötelességek rendszere világosan mulatja, hogy a'tőkés állam másodrangúnak, alsóbbrendűnek tekinti a dolgozó nőt. Szinte az Ádám és Éva paradicsomi csábítási mítosza él tovább a közvéleményben és a kapitalista törvényekben, amelyeknek eszmei alapjául sok vonatkozásban a keresztény dogmatizmus szolgál. Ezek a törvények az egyházi tanítást akarják igazolni: „A nő — a nagy csábító, a bűnnek edénye.”

III.

A nőnek a kapitalista rendszerben elfoglalt helyére utaltunk, de a nővel kapcsolatos szemlélet, az a megalázó állásfoglalás, hogy alsóbbrendű lény és az emberiség életében másodrangú szerepet játszik — korábban alakult ki, a minden társadalmi, politikai, szociális és erkölcsi kérdést elködösítő, a minden társadalmi igazságtalanságot szentesítő , egyház

Irta: KOVAL PAL

jóváhagyásával. Hadd utaljunk ebben a vonatkozásban néhány egyházi és más eredetű, ún. „tanításra.”

A nő — férje rabszolgája. Feladata férjének kiszolgálása. A társadalmi életben nem vehet részt.

Részlet egy több évezredes imaszö- vegboi, amelyet reggelente a férfiak mondanak el: „Dicsértessék az örökkévaló, mi istenünk, a világ királya, aki engem nem teremtett nőnek.” Ugyanakkor a nők így imádkoznak: „Dicsértessék te örökkévaló istenünk, aki engem akaratod szerint tererptettél.” '■.

Platon, a híres görög filozófus az isteneknek nyolc jótéteményükért adott hálát. Többek között azért, hogy nem rabszolga, és nem született nőnek.

IV.

Visszatérve a tőkés társadalomra, hadd idézzünk emlékezetbe néhány olyan tényt, amely világosan mutatja a nők elnyomott helyzetét. Közismert az a tény, hogy az egyete-' mekre, többek között az orvosi, jogi fakultásra, nőket nem vettek fel. vagy egészen elenyésző arányszámban. Bírák, ügyészek nem lehettek. A hivatalos kultúrpolitika ilyen magyarázatokkal szolgál: A nő maradjon a háztartásban és törődjön a gyermekneveléssel. — A nők ala- csonyabbrendű szellemi képességekkel rendelkeznek, hiszen a női agy átlagsúlya kisebb a férfiakénál. — Olyan társadalmi jogokat és szabadságot, amelyet a férfiak élveztek, hibául vagy bűnül róttak fel, ha nőről volt szó. — A törvényes házasságból és a házasságon -.kívül született gyermekek között megkülönböztetést tettek. (Ez a törvény egészen 1949-ig volt éi-vényben.)

A nők alacsonyabbrendűségének igazolására még a tudományt is Igyekeztek felhasználni. Olyan •— tisztesség ne essék szólván — tudományos magyarázattal hozakodtak elő, hogy a nő valóban alacsonyabbrendű lény, hiszen izomereje gyöngébb mint a férfiaké.

Az ilyen „tudományos” magyarázat olyan közismert tények fölött huny szemet, hogy a nők testi munkája századokon keresztül nemcsak, hogy olyan volt mint a férfiaké, hanem gyakran még annál is nehezebb. A gyárbán dolgozó munkásnő, vagy a hivatalban dolgozó tisztviselő odahaza is foljdatta müákáját, hiszen el kellett látnia a háztartást és a gyermekek nevelése is az ő gondja volt. (Ebben a vonatkozásban ma is nagy. komoly feladatok hárulnak a dolgozó nőkre, asszonyainkra.) A természet a. férfiakat és a nőket mászásképpen alkotta, és a nő, életét . mindég jelentős mértékben meghatározza az á tény, hogy gyermekeket hoz Világra, és neki kell őket felrié- velhie. Szó sincs tehát arról, mintha testi vonatkozásban a nő kisebb értékű lenne — hanem biológiai adottságok és törvényszerűségek alapján ■más.

Á félfeudális-kapitalista Magyar- országon a munkás- és paraszt nők nagy többsége a legnehezebb, a legrosszabbul fizetett napszámos és városi cselédmunkára kényszerült. Mi lehetett más egy falusi lány, ha be- ’jötl a városba, mint cseléd?! A sok- gyermekes munkásasszony mosást, vasalást vállalt az úri házakban. Az iparban legtöbb esetben csak segédmunkásként dolgozhatott. Igen kevés volt a kereskedelemben, a közlekedésben és az egyéb területeken dolgozó nő. A század elején még a 3 százalékot sem érte el a városban foglalkoztatott nők aránya. Az 1940-es években legfeljebb a munkára .jelentkező nők felét helyezték el a hatósági munkaközvetítők. Kétségtelen, hogy .manapság is vannak még problémáink ezen a téren, de a mai helyzetet össze se lehet hasonlítani a régivel. A nők munkaidejét nem szabályozták. 12—14 órai üzemi munkájukért a férfimunkás bérének csak felét kapták, holott az ,is csak éhbéf- volt. Nem részesültek anyasági védelemben. Jóformán alig voltak gyermekintézmények.

Éhség, kiszolgáltatottság, gyermekhalandóság keserítette meg a dolgozó nők életét.

Az első és a második világháború alatt a nők egyszerre „kiugrottak” és a gazdasági élet számos olyan területén érvényesülhettek, amelyeket korábban elzártak előlük. Változatlanul az maradt azonban a helyzet, hogy azonos munkáért nem kaphatták meg a. férfiakéval azonos bért. Nem következett be lényeges, alapvető változás társadalmi és politikai helyzetünkben sem;

A burzsoá demokrácia szóban egyenlőséget, és szabadságot ígért. Valójában azonban egyetlen kapitalista ország törvényhozása — legyen az akár a legfejlettebb is — sem adott teljes egyenlőséget a nőknek, nem szabadította fel őket se politikailag; se társadalmilag, vagy a férfi ■„gyárhs,ága” alól.

Civilizáció, egyenlőség, kultúra a nők számára — mindezek a burzsoázia hazug jelszavai voltak és maradtak mindmáig, mert törvényeik a nők egyenlőtlenségét szentesítik.

V.

Az emberiség kimagasló egyéniségei —^ tudósok, írók, társadalmi munkások’ — nem mehettek és nem is mentek el szó nélkül amellett az igazságtalanság mellett, amely a nők helyzetét az osztálytársadalmakban jellemezte és jellemzi. A társadalmi haladásért vívott harcnak mindig fontos része volt a nők felszabadításáért való állásfoglalás, fellépés és küzdelem.

Hosszú, évszázados története van á nők egyenjogúságáért vívott harcnak, ez azonban nem vezetett, nem - is vezethetett mindaddig konkrét eredményre, amíg egyfelől a marxizmus—leninizmus nem hegyezte tudományos alapra a nőkérdést, másfelől pedig, amíg a proletárforrádalom, a szocializmus építése meg nem’nyitotta a nők számára a tanulás, az érvényesülés, a felszabadulás, a fel- emelkedés széles útját.

(Folytat j uk.)