Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

4 ESZAKMAGTAKORSZAG Szerda. 1961. február í. Ami a, leiieÉlí&é&rek.hől telik... — i5z az ni! Ugye szép? — Igen, szép. , . ,. ezüst serleg valóban A JOKOTQ munka. De nem­csak. mint értők, mint munkadarab szép, hanem mint emlék, mint olyan valami, amivel dicsekedni lehet. Mert a' bevésés szerint a miskolci Tüzelőszer és Épitöanyagértékesítő Vállalat — vagy közismertebben, a Tüzép — fiataljai szerepellek azon a bizonyos kultúrversenyen a legjob­ban. Igaz, régen volt már az a ver­seny, körülijeiül tíz évvel ezelőtt, mégis jogosan büszkék rá még most is a vállalat dolgozói. Szép, szép ez a serleg, csak már poros. Kurucz Józsei'nével, a Tüzép-köz- pont ikultúrféJelösével és Virág Józ cl igazgatóval beszélgetünk a vállalat kultúréletéröl. Persze annakidején, abban a bizonyos „serleges Időben” sokkal könnyebb volt a helyzetük, könnyebben tudtak kullúrcsoportot szervezni, mint most. Akkor a köz­pont még a Széchenyi utcán dolgo­zott, és egy szép művelődési otthon­nal is rendelkeztek. Így a fiatalokat könnyebben tudták összetartani, hi­szen volt hol összetartani őket. Itt viszont, a Palóczy utcán eléggé zsúfolt szobáiéban dolgoznak. Olyan helyiség pedig egyáltalán nincs, amelyiket klubszobának, vagy valamiféle ku'i- túrszobának nevezhetnének ki. Pedig ha 3cul túrcsoportot szerveznének, ah- hoz okvetlen kellene egy helyiség is, ahol próbálnának, alkalomadtán pe­dig a közönség elé is lépnének. Erre azonban nincs mód. Kulturális életről mégis beszélhe­tünk azonban ennél a vállalatnál is. A kulturális élet ápolói igyekeznék megtalálni azt a formát — és nagy­jából már meg is találták —, ami ná­luk a legmegfelelőbb. — Nem tudunk, sokmindermel di­csekedni — mondják —, hiszen nincs lehetőségünk olyan élénk kulturális élet megteremtésére, mint régebben volt. Időnként, bizonyos alkalmakkor azonban .mégiscsak tudunk valamit csinálni. Van egy szép lemezját­szónk. Amikor új lemezeket veszünk, akikor ezekből bemutatót rendezünk, amit mi hangleniezparádénak neve­zünk. Vettünk televíziót, ennék a műsorát; is gyakran nézzük. Persze ezt a készüléket is. csa,k az egyik irodahelyiségben tudtuk elhelyezni. — Könyvtár? — Igen. van egy kis könyvtárunk is, igaz, hogy csak inkább olyan kézi­könyvtár jellegű, de ez meg is felel nekünk. Az új kiadású könyveik kö­zül elég gyakran vásárolunk. Régi szokás már nálunk, hogy az űj köny­vek közül a legjobbakról ismertetést is adunk a faliújságon. Az ismertető cikkeket, kéthetenként cseréljük. — Kiállítások? — Nagyon nehéz nálunk ilyesmit rendezni, habár a múlt évben is rendeztünk égy képkiállítást. A mun­kaidő után három irodából gyorsan Jci hu reoltunk mindent, amire nem volt szükségünk, és felraktuk a képe­iket. A három szobát gyors ütemben átalakítottuk kiállítási termekké. Persze, másnap reggel újra úgy kel­leti; lenni mindennek a szobákban, ahogyan a kiállítás előtt volt. hiszen a munka nem állhatott meg... Szó­val sok munkával járt ez a kiállítás, és csak nagyon kevés ideig ..tarthat­tuk nyitva”. De megérte, mert jól sikerült, sokan megnézték, és tetszett mindenkinek. A fényképezés ígen ,kedvenc ' ' ~ szórakozása a vállalat dolgozóinak. Megalakították a foto-szakkört is, ahol az érdeklő­dők tanfolyamon' vesznek részt és tervszerűen dolgoznak. A helyiséggel azonban itt is baj van. mert nincs sötétkamra. Végülis bútorok és füg­göny segítségével készítettek egyet, ami bár nem a legelőírásosabb, de — úgy mondják — megfelelő a célnak. — A fényképeket ugyan még nem nagyon mernénk mutogatni — mond­ják —. de reméljük erre sem kell már sokáig várni. Tervbe, vettük ugyanis, hogy pár hónán múlva fény- kécüdállítást is rendezünk. Oda pedig csak szép képeket rakunk ki. Igaz újra tologatnunk, kell majd az aszta­lokat. dekát: csak mec tutink rh'-m- is csinálni, ugyanúgv. mint a leg­utóbbi képkiállításnál. A vállalat kulturális életéhez tar­toznak a különféle alkalmi ünnepsé­gek is, amelyekre mindig meghívják a telepek munkásait. A negyedéven­ként megjelenő „Híradó” is azt bizo­nyítja, hogy a régi pezsgő életből ma­radt azért itt valami. Nyáron gyak­ran járnak kirándulni. Kedvenc he­lyük a tapolcai üdülő, amelynek rendbehozásánál. szépítésénél külö­nösen sokat segítettek a vállalat fia­taljai. — A kirándulásokkal is megnőtt már a „bajunk” — mondja Virág igazgató. — Egyre többen akarnak most már külföldre menni. A múlt évben öten jártunk Csehszlovákiá­ban, ez évben a többiek is külföldre szeretnének menni ... Aj vállalat nem dicsekedhet ugyan olyan jóhírű kultúrcsoporttnl. mint amilyennel néhány évvel ezelőtt., de ezt a körülmények nagyrészt indo­kolják. Amire a vállalaton belül le­hetőségük van, azt ki is használják. Ez pedig, ha nem is sok.'de valami. At oriitt serleg visszakerül a fiz ezüst szekrénybe. Egy kicsit letöröltük róla a port. <pt> KISS LÁSZLÓKÉ Fekete zászlót lenget a szél a Nagyváthy utcai általános iskola homlokzatán. Kiss Lúszlóné, az isko­la igazgatója meghalt. Egy igen érté­kes tagjával lett szegényebb a mis­kolci pedagógus társadalom. Diósgyőr vasgyári esztergályos lá­nya. diósgyőrvasgyári géplakatos fe­lesége volt. Mint annyi munkásfiatal­nak. neki is a felszabadulás hozta meg a lehetőséget a tanulásra, a fel- emelkedésre, a fejlődésre. A fodrá.sz­Hosszú életű emberek Az altáji Orvostudományi Főiskola tudományos konferenciáján érdekes beszámolót mondott B. Pogogyin. a barnauli városi kórház vezetője. Az általa felsorolt adatok szerint az al- táji határterületén 30 000 nyolcvan éves és ennél idősebb ember él, kö­zülük .3803 túljár már a 90-en. 480 pedig a 100 esztendőn. Többségük a tajgán és a hegyvidéken lakik. A hosszú életkorú állampolgárok több mint 77 százaléka nő. Véletlen találkozás Fannie Harst ismert amerikai, író­nő New Yorkban a Fifth Avenuen sétálva, nagy tömegre lett figyelmes. Az emberek egy film felvétel körül kíváncsiskodtak. Fannie Hurst is kö­zéjük állt és csakhamar meglepetés­sel állapította meg. hogy saját regé­nyét. a ..Mellékutcát” forgatják Su­san Haywarddnl a főszerepben. Az írónőnek fogalma sem voll róla. hogy immár harmadszor megint filmre viszik nagysikerű regényét. Anyagi haszna egyébként sem lehet belőle, miután könyvének film jogát évekkel ezelőtt örök időkre eladta az Universal filmtársaságnak. | Mennyi hazug roman­tika fűződött régebben ehhez a szóhoz és álta­lában a cigány fogalom­hoz! A Hort.hy-vilán kultúrpolitikája — s te­gyük hözzá, még n fel­szabadulás után is né­hány giccses termék — mini valami egzotiku­mot. illetve egzotikus nemzeti jelenséget sze­rette szerepeltetni a ci­gánymuzsikát és a mu­zsikáló cigányt, aki édes-bús nótákat húz « mulató úr. venn a keser­gő betyár fülébe. Aki. pedig nem muzsikált ' az — a hazug mese szerint — faluvégi sátrakban húzódott meg, ekhós szekéren kó­borolt az országban, és éjszakai tűz ■mellett szi­laj láncokat lejtett. Ifit/ ábrázolták őket. Azóta szétfoszlotl a. hamis me­se, szocializmust építő társadalmunkban min­den becsületes dolgozó egyenlő jogokkal és le­hetőségekkel találja meg helyéi, függetlenül attól, hogy öt magát, vagy őseit a régi rend arai cigánynak tartot­ták-e, vagy sem. Hagyományos cigány- bált hirdetett, a meghí­vó. örömmel láttuk már az első percekben, hogy a régi, rossz ha­gyományokból. semmi nem maradt. A zene­CIGÁNY BAL karról végre lehúzták « giccses „tsikosch” öltöze­tet, a borjúszájú inget. Fényes plasztronú szmo­kingban ültek a dobo­gón a zenekar tagjai és az asztalok mellett ülő­kön is sűrűn lehetett, szmokingot látni. A vö­kön általában nagy- és ki »estélyi ruha, jólöltö- zöltség volt látható. Megelégedettség, az em­beri egyenrangúság tu­data sugárzott a jelen­lévőkről. Eljöttek a. bál­ra Borsod megye és Miskolc közéletének ve­zetői. Ott volt Prieszol ■József elvtárs. a Köz- jronti Bizottság tagja. a. megyei pártbizottság el­ső titkára, Kukueska .János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Papp Károly elvtárs. a megyei pártbizottság titkára, iMczkó Béla elv­társ. a megyei pártbi­zottság osztályvezetője. Ott voltak, a tanácsi szervek, társadalmi szervezetek. intézmé­nyek, vállalatok veze­tői és képviselni nagy számban és igen sokan a város lakosai közül, akik. nemes szórakozást kerestek. A Polónia he- hűségei szűknek bizo­nyultak már a. bál kez­detekor. A rendezőség bizony elszámította ma­gát, Többen jöttek cl, mint amennyi láJogatól vártak, de ez azért nem. zavarta a bál ünnepé­lyességét, jó hangulatát, — sőt! Tizennyolc tagú népi- zenekar élén Sárospata­ki Jónás Jancsi vezé­nyelte a nyitó számot. Jászt második, Magyar Rapszódiáját. Mind. a zenekarvezető, mind pe­dig a zenekar hosszú időre emlékezetes mű­vészi élményt nyújtott ennek a. műnek nagy­szerű tolmácsolásával. A műsorban hallhattuk a rádióból ismert Teke­res Sándor népdaléne­kes remek énekszámait, és igen nagy sikert ara­tott — tegyük hozzá: méltán megérdemelte a hosszú vaslapsokat — Boros» Jolán, ugyancsak a rádióból ismert ma- onarnöta énekes több ragyogó száma. Külön kell megemlékeznünk a műsornak kél napúén kedves pontjáról. V é- konn Kűri Rudolf S3 éves nyugdíjas zenész meghatóan Szép cimba­lomszólóiról, amelyeket egyrészt a zenekar cim­balmán. másrészI a ma­ga facimbalmán adott elő. Ennek, az öreg mu­zsikusnak n múltban csak a koldusbot jutha­tott volna, ma mégha- lattan ült szmokingjá­ban hangszere mögött és játszott, játszott úgy. hogy minden örömét be­lesírta muzsikájába, A ■másik. érdekesség az volt. amikor egu ötéves kisfiú, a kis Oláh. Vik­tor állt. a zenekor élére és az ö játékát kísérte a, nagylétszámú zenekar. A sok, nagyszerű műsor- szám közül ki kell még emelnünk Balogh István r;rkuszpólka eim balom- szólóját, A műsort Ga­lambos György színész ötletes konferánsza. kö­tötte össze, A pressző- hclyiscgbcv tánrzenckar műsora szórakoztatta a k'i-önséget, A műsor befejeztével fergeteges csárdással kezdődött n bál és egy­re fokozódó jó hangu­latban tartott a reggeli ór ékig. Hagyományos cigány- '■"l Ion hirdette a meg­hívó. Nem egészen az Volt Inkább az új tár­sadalomban helyüket megtalált, magukra ta- ’-■•n embereknek és a hozzájuk barátságnál közeledőknek, jólsikerült baráti találkozója, (hm) tanuló, majd fodrászsegéd gyári- munkás-lány felnőtt korában ült az iskolapadba és szorgalmas tanulás­sal, vasszorgalommal szerezte meg a tanítónői képesítést. A biikkzsérci iskolában kezdte nevelői munkáját, majd Miskolcra került nevelőnek, a Nagyváthy utcai általános iskolába. Rövid idő alatt végzett sokoldalú munkássága, tehetsége eredménye­ként 1952-ben a városi' tanács okta- ! tási osztályának vezetésével bízták meg. Három évig látta el becsülettel, nagy hozzáértéssel ezt 8 nehéz fel­adatot, majd visszatért a közvetlen nevelői területre: igazgató lett a Nagyváthy utcai általános iskolában. Jó munkája eredményeként 195R-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója ki­tüntetést. kapta. . Kiss .Lúszlóné sokoldalú nevelői és társadalmi tevékenysége ellenére is tanult, fejlődött. 1954-ben tanári diplomát szerzett. A nőmozgalomnak a felszabadulás óta aktív, harcos tagja, 1949 óta tagja a pártnak, lel­kes, hű propagandistája a szocializ­musnak. Hosszabb ideig alapszervi párttitkár is volt. Igen magasfokú volt eszmei-po­litikai fejlettsége. Aktivizálta mun­katársait is. Hivatali kötelességén messze' túlmenően törődött, munka­társai fejlődésével. Iskolaigazgatói munkája mintaszerű volt. Vezető egyéniség volt., sokoldalúan képzeli nevelő, iskolájának jó gaz­dája. a nevelőknek biztoskezű, saját fejlődésüket és ezzel az iskolai mun­ka színvonalát fokozó irányítója. Hhlála a miskolci pedagógus tár- , »adatomnak nagy veszteség, de távo­zása nagy űrt. hagy maga után a pe- dadógus pártszervezet, szakszervezet életében és a mindig nagy lelkese­déssel végzett politikai és családi ne­velési jellegű ismeretterjesztő tevé­kenységben is. . ; Kiss Lászlőné emlékét tanítványai, i kartársai őrzik. Történelmi előadói konferencia 3 TIT-ben Kedden, február 7-cn a délelőtti órákban a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat és a. Megyei Tauáes VB művelődésügyi osztálya közös rendezésében történelmi előadói kon­ferenciát tartottak Miskolcon a TIT megyei székhazában. ‘ A konferenciát cfr. Deák Gábor, s történelmi szakosztály elnökhelyette­se nyitotta meg. majd a napirend el­ső pontjakén! Honfi József, a Had­történeti Intézel munkatársa tartotta meg előadását az egyetemes törté­nelmi ismeretterjesztés elvi és mód­szertani kérdéseiről. Ezután Pintér István, a Pártlörténcti Intézet mun­katársa tartott előadást az első és második világháború közötti magyar munkásmozgalom egyes kérdéseiről. A két előadást elénk vita követte. III. S oos hangákat hall, főnöke hangját. A szokásos reggeli vi­zát, jo lesz dolgozni. Előveszi az RP. 118-as dossziéját, kinyitni azonban már nincs ideje. — Jó reggelt Soós kartérs — lép be a részleg főmérnöke és kezét nyújtja, •— Úgy látom éppen az RP. 118-assal foglalkozik. Sajnos, nem dicsekedhe­tünk vele, hibás a gép. No, üljön csak le, én is helyet foglalok. Ebben a korban és ekkora pocakkal mint az enyém, egy emeleti kirándulás bizo­nyos pihenést igényel. Nos, adja csak ide azt a dossziét. — Tessék főmérnök kartárs! A főmérnök szuszogva lapoz a dossziéban. Soós nézi, s irígyli. Lám? így öregen és kövéren is friss, pe­dáns, kezei nem remegnek, pillantása nyugodt, derűs. A kiegyensúlyozott élet letörölhetellen vonásai. Pedig — ahogy mondják — szereti a társasá­got, kellemes esevegő. a bort sem veti meg, ennek ellenére az „öreget” pityókásan még nem látták. — Mondja csak Soós kartárs, össze­veszlek maguk Köröndi kartárssal? Soós csodálkozva int nemet a fejé­vel: —- Nem .. . nem ... — Komolyan mondja? — ten. Semmi bajom Köröndivel, — Csodálom. A főmérnök leveszi szemüvegét, hunyorogva nézi Soóst. Azután halkan megkérdezi: — Az éjjel volt a bárban? — Igen. Voltam. A főmérnök feláll, sétálni kezd, majd ismét leül. Láthatóan sú­lyos gondolatokkal foglalkozik, de Soósnak is izzad a homloka. — Vala­mit ismét tehettem a „redőnyhúzás” után — gondolja kalimpáló szívvel és nem mer az „öregre” nézni. Hangját azonban hallja: — Nézze fiam, maga még nagyon fiatal. Ahogy szokás mondani, előtte az élet. Távol áll tőlem, hogy bele­avatkozzam a saját, egyéni életébe, mégcsalk politikai oktatásban sem akarom részesíteni, de emberi köte­lességem figyelmeztetni: nem jó úton halad. —r De főmérnök kartár», a mun­kám ... — Várjon, flam. Éppen ezért. Jó munkaerő, eszes, jó mérnök lesz ma­gából. Tehetség a szakmában, ezt én mondom, s nem azért mondom, mert hízelegni akarok magának. De... és ismétlem, nem erkölcsi prédikáció­nak szánom a mondanivalómat, ha­nem a nyers, rideg valóságot akarom felvillantani. Szóval, az italról van szó. Farizeuskodnék, ha azt monda­nám, hogy ne igyon: Igyon, de mér­tékletesen. Gondolom, ezt már el­mondották magának többször. Ne igyon annyit, mint az éjjel is. —: Nem emlékszem semmire!' — Gondolom. Nagy botrányt csa­pott a bárban. Nem részletezem, a lényeg: Köröndi és a felesége név­napi vacsorán voltak, s hazafelé me­net bementek még egy feketére a bárba; Ök látták, hogy maga részeg, nem is akartak szórakozni magával. Maga azonban észrevette őket és át­ült az asztalukhoz. Udvarolni kezdelt a feleségének, a lehető legdrasztiku- sabb formában. Szó — szót követett, maga neki akart menni Köröndinek. Ök elmentek, természetesen levonva a konzekvenciát. — Bocsánatot kérek tele, — Jó. Ez kötelessége. De az inci­dens után, maga véletlenül — nyil­ván az erős ittasság hatására — be­törte a bárpult üvegezett tetejét. Nem hívtak rendőrt, a pincérek isme­rik,' aláírattak magával egy kötelez­vényt a kár megtérítésére. Eddig a tömör valóság. Mit szól hozzá? — Borzalmas. Nem is emlék­szem ... bárpult... Köröndi... — Megtörtént. S én a magam ré­széről — ha tudok is a dologról —, talán említést sem teszek. Magánügy, bár ez ma már nem is egészen az. Az ember védelme, az ember nevelése társadalmi kérdés. Az együttélés tör­vényei ma már mások, mint valami­kor. s ezt magának, mint intelligens embernek tudnia kell. ’Valamit eláru­lok — bár megkértek rá. hogy ne említsem. Bízom a diszkréciójában. Ma reggel a párttitkár kért fel, hogy beszéljek magával. Maga nem párt­tag, — de éppen az én információm alapján, ami pozitív volt,, éppen a képességei miatt, azt mondta: „Be­széljen vele főmérnök elvtárs, mert kötelessége. Soós nemcsak alkalma­zott, hanem a gyári kollektíva egy tagja. Fel kell ébreszteni benne tár­sadalmunk iránti kötelességérzetét és nem hagyni, hogy az átkozott pohár végérvényesen megmérgezze.” Nos, szószeWnt ezeket mondta. Én a ma­gam részéről még annyit mondhatok, hogy a mi városunk elég nagy, de ahhoz kicsi, hogy az ilyen esetek ne tudódjanak ki. Az emberek ismerik egymást. Maga négy hónapja dolgo­zik nálunk, s tudok róla, hogy már többször látták italosán. Maga értel­mes ember, fiam — már megbocsás­son a megszólításért — nincs értelme arról fecsegnem, hogy a lejtőn csúszik. Reménytelen az olyan ember hely­zete, aki nem talál féket ezen a lej­tőn. Akarnia kell. ért* fiam? Száz és száz féket ajánlanak a pohár rabjai­nak. A ma társadalmának segítő ke­zei ezek. Vagy megfog egy ilyen ke­zet, vagy elbukik., s zuhan menthetet­lenül a mélybe. Most az a kérdés, akarja-e a féket vagy nem. Mert aka­rat nélkül nem megy. Természetesen, meg kell kérdezni a lejtőn csúszótói azt is, miért rabja a pohárnak? Ezt is meg akarom kérdezni magától, fiam. És- nagyon szeretném, ha kér­désemet úgy venné, mintha a tulaj­don édesapja tette volna fel. Nos? Coóst váratlanul éri a kérdés. J Ujjai között remeg a cigaretta és szégyellt.-mögát. Valóban, miért is issza le magát részegre? Különösebb problémái nincsenek, nem szerelmi csalódott, anyagi gondok nem gyöt- j rik, Évát szere ti ... — Lelki, vagy anyagi problémái;? — Nem, nem főmérnök kartárs! En magam sern tudom... talán, jól­esik ... Két. három pohár ital után nagyszerű érzés fog el, úgy érzem, enyém az egész világ, vagy talán azt, hogy én vagyok a világ közepe. Úgy érzem, nekem mindent szabad... — Érdekes. És józan állápotbap nem érzi ugyanazt? Hogy magáé az egész világ, s hogy maga a világ kö­zepe. Éreznie kellene, hiszen valóban itt így is van. Óriási hatalom birto­kosa. fiatal, egy fiatal rendszer reg-i gélén. Jó, azt is megértem, hogy ez a: túláradó felismerés boldoggá teszi, s örömében el megy szórakozni, felhajt egy-két pohár bort. De ez a tiszta,’ emberi ön :i nem fúlhat botrányba! Tudnia kellene, hogy ösztöneiben nem bízhat. Az ital, az érlelem él­bódítása után az ösztönöket engedi szabadon. S az ember csak ösztönnel, — értelem nélkül — állattá válik. Már bocsásson meg, de így van. Nem mondom, akad kivétel, van, aki ga- lambösztönű, békés — ezek a szeren­csésebbek —, de a magáé más, belát­hatja, változtatnia kell az életén. Is­métlem, munkájával meg vagyunk elégedve, de— nohát, féltíz, men­nem kell! ígéretet nem kérek magá­tól fiam, mégis ... remélem ... Én pedig ígéretet akartam tenni, főmérnök kartárs. — Még ne. várjon, gondolkozzék először, és ne feledje, akarat kérdése, akarat, érti barátom, az akarat a 1eg- 1 fontosabb!.. . (Folytatjuk.) VARAD! LÁSZLÓ: LEJTŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents