Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

Szerda, 1961. február 8.

ESZAKMAGYARORSZAG

3

Tízmillió forint — műszaki fejlesztési célokra

As Ózdi Kohászati Üzemekben az idén több mint húsz műszaki fejlesztési feladatot akarnak megoldani. Ezeknek,

a termelékenységet, gazdaságosságot elősegítő eljárásoknak kidolgozására, illetve a kísérletekre tízmillió forintot irányoztak elő a műszaki fejlesztési alapból. Még az év első felében meg akarják valósítani az egyik hengereltacél fajtának könnyített kivitelű gyártását, aminek a bevezetésétől jelentős

anyagtakarékosságra számítanak. A nyersvas kohónkívüli kéntelenítésére és annak üzemszerű bevezetésére az eddig szerzett tapasztalatok alapján kidolgozzák ennek technológiáját. Üzemszerű bevezetése után — számítás szerint —

a mészkő- és kokszfelhasználás évente mintegy húsz millió forinttal csökkenhet.

Ugyancsak a kokszfelhasználás csökkentése végett kísérleteket kezdenek a nagyolvasztókban az olajbefúvaKészüí a sodrógép

A. DIMÄVAG készítményei Iránt az utóbbi időben megnövekedett az érdeklődés. Sok nyugati ország is keresi gépeiket. — Képünkön: Szeghő István szocialista munkabrigádja az „utolsó simításokat*5, a végszerelést végzi az egyik

sodrógépen.

Ifjúmunkás oz esztergapad mellett

Xycracs Tibor, az I.KIVi Központi Gépjavító tizemének esztergályosa fiatal .kora ellenére kiváló szakmunkás. Tervét állandóan 100 százalék felett teljesíti. Munkájával kiérdemelte, hogy tagja legyen a KISZ-nck. Január 1. óta KISZ- tag. Képünkön csapágy beszorító csavart esztergályoz.

Foto: Kardos Gyula

fással. Ezt. a fontos feladatot, amelynek révén 100—110 kilogrammal; csökkenhet egy tonna nyers vasnál'a; kokszfogyasztás, a Hőtechnikai Ku-; tató Intézettel karöltve kívánják; megoldani. A korábban szerzett ta-; nasztalatok hasznosításával az új; Marz-kemencékben is alkalmazni; akarják az oxigénbefúvatásos acél-; gyártási eljárást. Énnek a technoló-; giáját szintén az idén akarják kidől-: gozni. Ettől az acélolvasztók terme-: lékenvsógének lényeges növekedését várják, ami

óránként csaknem két tonnával

több acél gyártását teszi majd lehetővé egy kemencében.

A kutatási és kísérleti programban is számos olyan tétel szerepel, nme-; lyek a későbbiekben értékesen járul-: hatnak a gyár gazdaságosabb terme-: léséhez. így például a kobóknál ki-: sérleteket végeznek a jelenlegi, importból fedezhető bronz helyett az alumínium fúvóitok használatára. az izzító kemence’-tartósabh. tégla alkalmazására. Üi technológiát keresnek az ipari víz derítésére és olaj- tál an fiúsára is.

MegalaViiU a Borsod megyei Vízgazdálkodási Társadalmi Bizottság

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő egyetemi ak-T ciójnzottság kezdeményezésére héi-t főn.'megalakult a Borsod megyei Vízgazdálkodási Társadalmi Bizottság.

A vízügyi és mezőgazdasági szakemberekből. valamint a párt- és a tömegszervezelck küldötteiből álló bizottság programja, hogv a legfontosabb vízgazdálkodási feladatok — ármentesítés, belvízrendezés, folyószabályozás — elvégzését az állami hitelkeret felhasználásán kívül, társadalmi munka szervezésével gyorsítsa meg.

A bizottság tagjai alakuló iilésü-J kőn úgy határoztak, hogy első ténykedésükként a tiszavalki térség bel-» vízlevezető munkáit segítik. Ezen a* területen ugyanis több mint 20 ezer* holdat veszélyeztetnek és tesznek* tcrmőképtelenné a káros vizek. Aj hatalmas terület leesapolására ta-j valy az érdekelt községek dolgozói! megalakították a tiszavalki belvíz-j rendező társulást, az Északmagyar-X országi Vízügyi Igazgatóság pedig cl-X készítette a víztelenítés tervét. Esze-I rint a tiszavalki térségben állami h?-| tclkerctből 17 kilométer hosszú fő-| csatornát építenek, a belvízrendező X társulás hozzájárulásából, társadalmi* összefogással pedig elkészítik a fő-J csatornába torkoló mellékcsatorná-í kát. A munkákat már az idén mcg-S kezdik, és a főcsatorna mintegy har-J madrészét megépítik. A most íncg-í alakult Borsod megyei Vízgazdálko-J dási Társadalmi Bizottság a felada-í tok elvégzését úgy segíti, hogy a. mollékcsatorn.ik építéséhez társadal-S mi munkát szervez cs a bizottság* mezőgazdasági albizottsága részletes* tervet készít, hogy a terület lecsapó-3 bisa után milyen mezőgazdasági nö-1 vényféleségeket honosítsanak mog ott| az érdekelt termelőszövetkezetek.

Képek a munkásélet múltjából

és jelenéből

II.

A szaloncukor

N

emrég múlt el karácsony. Ezt az ünnepet a múltban is a „szeretet" ünnepének nevezték. De csak mondták annak! Kük használták ezt az elnevezést a legnagyobb buzgalommal? A munkásnyúzó gyárosok, a nép zsírján élősködő földbirtokosok, a dúsgazdag kereskedők, a dőzsölő főpapok, a méltóságú, sőt főméltóságú urak és hölgyek. Egyszer egy évben kiélték magukat a krisztusi szeretet szajkó- zásában és olcsó jótetteikkel igyekeztek megtartani magukat az „isten kegyeiben”. Ebből az alkalomból szinte kéjelegtek az ajándékozási láztól, a „segíteni akarástól”, a társadalom, „elesettjei” felemelésének vágyától. Kik voltak Miskolc város „jótékonykodó” urai? Említsünk meg néhányat közülük. Weidlich Pál fűszerkereskedő, akin.'' főutcai üzletén a „Fekete kutyához" cégér díszelgett. Báró Nagy Pál altábornagy és öccse Nagy Miklós. Berzi Miklós fűszerkereskedő, Bloch Ái-min textilnagykereskedő és CM- rokocsi Végh Dániel mészáros, ök képezték Miskolcon az első világháború után kialakult újgazdagok rétegének gerincét. Meggazdagodásuk útjának állomásait csalás, lopás. feketézés és spekuláció ' ]-i'\ A háború idején hadseregrzáJlítók voltak és mint ilyenek naoírtalpú bakancsot, homokkal töltött „húskonzervet” és mindenféle romlott árut szállítottak. Ilyen tisztességtelen úton szerzett nénzől épült a híres miskolci Wetolich-pal Mn, épültek a luxusvillák Tapolcán és Lillafüreden.

Ezek az urak egyszer egy évben jók akartak lenni és jót akartak tenni; fekete lelkűket így szerették vofö.a megváltani. Volt is minden évben síppal-dobbal világén kiabál1 „szegények karácsonya” lélekmenfö nagy beszédekkel egybekötött nyilvános ajándékosztás. Az a néhány miskolci munkáscsalád, amelv az ajándékozás; mánia kegyeit élvezhette, találhatott a csomagjában néhánv szem hitvány szaloncukrot, egy pár darab molyrs szentjánoskenyeret. meg valami '--'•znéW.italian, urakmegunta és levetette ruhadarabot. Másnap megjelent az újságban a kormányzóné jóságos mosolyé képe, amint éppen ajándékot oszt. Megjelent, bőgj', az „áldozatkész magyar társadalom újra ennyi és ennyi csomag szétosztásával enyhítette a szegények sorsát”. Es ebből levonták, mint végső következtetést. hogy az ország népe „boldogan töltötte a karácsonyi ünnepeket”. Ezzel aztán egy évre le is zárult a szeretet időszaka ...

Tgy ment ez sok-sok éven át. míg végül 1945-ben a történelem elsöpörte országunkból a jótékonykodás álszent apostolait, Ezt a történelmi változást a Szovjetunió hős katonáinak vére pecsételte meg. Az ö áldozataik tették lehetővé, hogy lépésről-lépésre eltűnjön a magyar társadalomból a szegény és gazdag kategóriája, hogy ezek a

szavak már csak múltbeli rossz emléket jelentsenek.

A karácsonnyal kapcsolatban csak egy példa szemléltesse, hogy a tömegek számára milyen alapvető változást eredményezett a lelszabalulás óta eltelt tizenöt, esztendői. Legyen ez a szaloncukor példája. Lehet, hogv első olvasásra jelenték- elennek tűnik ez a példa. Ma már minden család abban a helyzetben van, hogy a sok ajándék között — amellyel meglepik egymást az emberek — szinte eltörpül a fenyőfára vásárolt szaloncukor értéke. Igen széles skálája van azoknak az ajándékoknak, amelyeket egy munkával eltöltött év után vásárolnak az emberek: televíziót, rádiót, lak- berendezési tárgyakat, ruhákat, könyveket, gyermekjátékok sokaságát. Ezeken kívül valóban nem fa számottevő az az összeg, amelyet a miskolci családok szaloncukor vásárlására fordítottak 1960 karácso- nyán. De ha megnézzük ezeket a számokat, meglepő eredményt kapunk. 1925-ben a Szerencsi Csoiko- lú de gyúr 2—3 vagon egyfajta, gyengébb minőségű szaloncukrot, gyártott. 1941-ben 4 vagon volt a termelés, ebből egy kisebb meny- nyiség jobb minőségű krémszalon- cukor volt. És ugyanez a gyár 1960- ban összesen 86 vagon szaloncukrot gyártott. Ebből több mint 10 vagon minőségi, továbbá 5 és fél vagon elsőosztályú, dessert szaloncukor volt.

Es most legye még élesebbé ezt a példát egy rövid történet. A karácsony előtti napokban az egyik miskolci csemegeüzletben jártam. Egy néni állt előttem a sorban. Szaloncukrot akart, vásárolni. Az eladó levett a polcról egy doboz 22 forintos cukrot és már nyúlt fa a füle mögé a ceruzáért, hogy leszámlázza. A néni, aki egyébként egyszerű munkásasszonynak látszott, azt mondta: „Én nem ilyen olcsót kérek, azt a szépcsomagolású csokoládészalont adja”. Ez a fajta már fogytán volt' az üzletben, de azért jutott még a néninek is belőle egy csomaggal. Szinte örömmel fizette ki érte a 64 forintot.

Miért mondtam el ezt a történetet? Ott, a pultnál jutott eszembe, hogy gyermekkoromban karácsonykor eltettük a szaloncukor papírját és egy év múlva házilag főzött szaloncukrot csomagoltunk bele. De arra is emlékszem, hogy még ilyen házilag főzött cukor sem jutott mindenki számára. Volt ahol kekszet. bobajkát vágy kenyérhéjat csomagoltak szalonpapírba, de megesett az is. és nem is ritkán, hogy a fényes, papír csak egy fadarabot rejtett: magában.

Tme, ezen az egyszerű példán, a szaloncukor példáján is milyen szemléltetően lemérhető a különbség a múlt és a jelen között. A négy vagon és a 86 vagon elgondolkoztató és beszédes bizonysága annak, hogy mit jelentet i a múlt ée mit ad a jelen.

Simon Ferenc

Az új termelőszövetkezet első közgyűlése lényegében nem különbözött más, új termelőszövetkezetek hasonló közgyűlésétől. Az újdonsült elnök beszámolóját közbeszólások szakították meg. Ellenvetések, viták, percekig tartó 2ajongás követte a fontosabb tervjavaslatokat, S itt-ott elhangzott nem odaillő megjegyzés is. Talán rosszairaratból ? Nem. Csupán azért, mert egy régi életmód újjáfordulása csökkenők nélkül, viták nélkül elképzelhetetlen. Az elvetett mag nem szökken szárba egyik napról a másikra, gyümölcs se pattan mindjárt a tavaszi rügyekből.

„Nem less as jó, nem hell J“

All az elnök fenn a kultúrterem színpadán és sorolja, mit tervezett a vezetőség. Szemben vele, több mint ötszáz tsz-tag, tegnap még egyéni gazda. Egyikük-másikuk belül még talán most is úgy érzi: megrövidül majd a közösben, jobb lenne továbbra is a régi életforma. S gondolatukban ott él: meg kell rágni minden), ami a holnapot illeti, nehogy hiba «•sússzon a dologba, nehogy anyagiakban, vagy egyébként a tez-ben megrövidüljenek.

— Van több mint háromezer hold földünk, hozzá 150 holdnyi szőlő. Jelentős állattenyésztést akarunk, ez a szőlő miatt is kell, meg egyébként is', hiszen ebből pénzelhetünk igazán. De ehhez istállók, gazdasági épületek kellenek. És segít a Tokaj-Hegyaljai SVűami Gazdaság. Ha a minisztérium fc jóváhagyja, átadja nekünk a KisAZ ELSŐ SZAVAK

homokos tanyát. Mindenki ismeri, egy teljesen kiépített tanyaközpont.' Még a körülötte lévő földterületet is elcseréli velünk. Lehet hogy másfél, vagy kétmillió forintba kerül, dé hosszúlejáratú hitelt kapunk rá. — így sorolja Kardos János tsz-elnök. És egyszerre közbekiabál valaki:

— Nem kell. Annyi pénzért? Adja ingyen az állami gazdaság, hiszen ő is ingyen kapta, nem fizetett, érte. — „Igaza van” — tromfolnak rá innen is, onnan is. „Nem kell.”

„így már eg essen más!1*

Ez már komoly dolog. Száz más termelőszövetkezet örömmel kapna ilyen ajánlaton. Egy kiépített tanya- központ. És íme itt más a helyzet. Persze ezt nem lehet hagyni. Elül a zaj, most kellenek az okos szavak.

— De emberek. Ha nem kell, altikor most azonnal hozzákezdünk követ bányászni, építőanyagot beszerezni az istállókhoz és építeni. így esetleg őszre lesz valami az istállókból. Persze elő kell teremtenünk a pénzt fa. Hiszen örülnünk kellene, hogy készen kapunk egy teljes tanyát, ahol terjeszkedhetünk még száz év múlva is. Ami meg a pénzt illeti? Kié az állami gazdaság? Az államé. Kié a termelőszövetkezet?

— A miénk! — szólnak közbe innen is, onnan is.

— Tarcati jegyzet —

— No hát altikor. Hogy várhatnánk mi el egy egész tanyát ingven az államtól. Mi ingyen adtuk el a búzát, meg a hízót? Még így is hatalmas segítség, hogy ha megkapjuk a hitelt, csak évok múlva kell megkezdeni a visszafizetést. Addig temérdek hasznot hoz nekünk, arról mi gondosku dunk. Nem kell? Miért nem kell?

Aki az előbb közbeszólt, behúzódva ül, s mert mindenki feléje néz, megszólal:

— így már egészen más. így lehet róla szó. — És megszűnik a zaj, a vita, minden kéz a levegőbe emelkedik:

— Kérjük a tanyát. Megvesszük. Be kell küldeni azonnal a hivatalos kérelmet!

„Rajtunk múlik, hogy jó legyen“

Igen ám, de van több ilyen bökkenő is. Mindjárt itt a vetőmag probléma.

— A legfontosabb, hogy legyen és lehetőleg holnap, a tavaszi vetőmag, a búza. Ősszel nem tudtunk vetni. Kapunk cserevetőmagot .az államtól, hanem azért adni is kell. Akinek van adjon, öt mázsát, tíz múzsát, s vagy oénzben. vagy búzában visszakapja maid. "Van búza bőven a községben.

Hanem az elnököt ismét félbeszakítják:

— De azt mi termeltük! Miért adjuk mi a vetőmagot?

1— Persze, még ilyet — tromfolnak megint tízfelől is. — Beléptünk a közösbe, s mi adjunk vetőmagot?

Az elnök csak áll, mint akit letaglóztak s várja, hogy szűnjön a zaj. a k ülőn b eszéig etósok sora. .

— De embereik! Hát a közös földben ki fog termelni? Nem mi? Kié a föld, kié a termés? A miénk. Ha nem egyesültünk volna, ki adna vetőmagot? — Nagy a hallgatás, de nem sokáig.

— Persze, hogy mi adnánk és nekünk kell adni. Nem mindenki úgy beszél itt, ahogy kellene, pedig szót kell értenünk. Jó lesz az így elnök elvtárs. Csak mindenki megfelelő arányban adjon vetőmagot.

Azután szújról-szájra fut a szó.

— Akinek van cserebúzája., adja csak kölcsön a közösnek. Én is adó’- más is ad egy-két mázsát. Meg kell annak lenni, hiszen a mi kenyerünkről van szó. Az a baj, hogy nem egészen értünk még egymás nyelvén, íredig meg kell tanulni, mert másként nem boldogulunk. Ami jó az ió. meg kell érteni.

És az emberek mosolyognak. Azok akik előbb még nem jól szóltak.

— No hát, hogy a . fontos:'.'; ” dolgokban egyPtéPt&liFíí jutottunk, most

válasszuk meg a fogalos brigád\eze- tőket. A lovakhoz, az ökrökhöz.

— Legyen Komáromi Gábor, meg Sebesta!

— Gönci Sámuel az ökrösökhöz!

— Csupemyák bácsi meg a tehenekhez. — Az ötszáz ember hangosan nevet, jóízűen. Tréfának indult ez a ..tehenesl'ogat" brigád vezetőség, még sem márad tréfa.

— Igen a tehenesekhez. Mert bizony néhány hét múlva a tehenekre is szükség lesz, most utoljára. Vizes a határ, nem bírja a gépet, fogatokká] kell szántani. És azonos!, minden erővel, ha felszikkad a föld.

Igl’ az elnök és mindenki helyesel.

S ahogy fogynak a javaslatok, a problémák, egyre nagyobb az egyetértés. Egyre több az egyetértő szó. Aa első szavak bizonytalan boti adózása a feledésbe merül. Melegebb lesz még a terem levegője is. Lekerül egy-két kabát, mert sok a megbeszélnivaló. s még az utolsó egyhangú határozat után se akar hazamenni senki, hiába hajlik éjfélbe az idő. Ha tehetné, ki-ki legszívesebben azonnal munkához látna, bogi' sürgesse azt az újszerű, izgalmas holnapot. Mert nem lesz az rossz, az a közösség, amikor itt néhány óra alatt olyan szépen kibontakozott már az egység, ha ugyan kissé akadozva is. Dehút nem terem a föld se egyik napról a másikra. Munka és meleg napfény, egy egész nyár kell hozzá.

így van ez a terme! öszövetkezettel is.

Barcsa. Sándor