Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-07 / 32. szám
Kedd, 1991. február T. ESZAKMAGYARORSZAG 3 FEBRUÁRI SZÜRET... Sárospataki képek A konyli&n pedig készül az Ízes vacsora az es« vidám mnlatságbox. mozdulás mintegy előhírnöke volt a későbbi „áramlásnak”. Hiába próbálták egynéhányan bizonygatni Sárospatakon, hogy így a Kossuth, úgy a Kossuth, több ott a szó, mint a tett. A terv, egyes kívülállók szerint, a „nagyképűség teteje” volt. — Több mint ötvenhárom forintot akarnak osztani egy munkaegységre. Lesz abból tán húsz forint is — beszélték — s bizony egy-egy tag szája megkeseredett. De a tsz kommuA szorgalmas tagok. Még a közgyűlésen is dolgoznak, de azért nem szalasztónak el egyetlen szót sem. forint egy-egy munkaegység értéke. Világosan szólva; a Kossuth tagsága 1960-ban igazán megnyerte a csatát. Nem csak a közösön belül, de a közösön kívül is. * Az igazán kemény esztendő, a viharos, izgalmas nyár végén pedig gyakorlattá vált Vaskó Imre jóslata. Őszutón, de méginkább tél elején egyszerre kopogtatni kezdték a Kossuth irodájának ajtaját. — Jelentkeznék hozzátok, mert mégis csak jól gazdálkodtok, nektek van igazatok. — Ilyesformán beszéltek a kopogtatók és Vaskó Imréék nem sértettek meg senkit, még az olyanokat sem, akik egy évvel, két évvel, vagy csak néhány hónappal előbb nem éppen jó véleményt hordoztak szerte a termelőszövetkezetről. Sőt, felkeresték a kívülállókat, s elmondták, hogyan fogtak lei a nehéz esztendőn, a jégen, az esőn, s azokon, akik fellángolásnak tartották a Kossuth Termelőszövetkezet éves tervét. Azok, akik mégsem akartak Vaskó Imréékhez csatlakozni, de mégis az ő példájuk láttán új, közös gazda Ságokat létesítettek, bár azóta jóné- hányan kérték már felvételüket a Kossuthba az újonnan alakult négy más termelőszövetkezet tagjai közül is. Nem véletlenül. A nehéz esztendő, a megnövekedett gazdaság ezernyi gondja-baja ellenére is milliókkal gyarapodott egy év alatt a Kossuth vagyona, s ma már meghaladja a 8 millió forintot. Nem beszélve a 48,21 forintos munkaegységről, amely második ilyen nagyszerű eredmény a járásban. * Csoda-e hát, hogy ezen a februári „szüreten”, ahol bőségesen szüretelt a Kossuth minden egyes tagja, vidám volt a hangulat? Nem, ez természetes dolog és jó dolog. Hiszen a közös gazdálkodás, a nagyüzemi gazdálkodós Sárospatakon is csatát nyert és ebben nem kis része van a Kossuth úttörő munkájának, amely ez évben és az elkövetkezendőkben még gyümölcsözőbb lehet mindenki örömére. Barcsa Sándor tagság hallgatott figyelmesen, nem mulasztott egyetlen szót sem, mert ne-m tréfadolog ez. Nem is illik ilyenkor zavarni, hagytuk a beszámolót, s szétnéztünk a termelőszövetkezet elmúlt esztendejének történetében. * Érdekes, tanulságos a Kossuth éledben ez az 1960-as esztendő. Nemcsak azért, mert tíz esztendő után, “z kemény, viharokkal tarkított év J'tón, most már igazán révbe érkez- hanem azért is, mert a viharodat lassan a megértés, a közös és ffVséges szellem, a nyugalom, a feltétlen bizakodás szorította ki. Azért, mert az elmúlt esztendő megmutat- *» hogy a Kossuth ereje hatalmaMegnyílt a Hirosima-kiállítás Miskolcon 1945. augusztus 6-án robbant az első atombomba Hirosimában. A rettenetes pusztulást és borzalmas következményeit nem felejtheti el soha az emberiség. 250 ezer ember pusztult el Hirosimában és nem sokkal később 100 ezer Nagaszakiban az amerikai atombombarobbantás következtében. A nukleáris fegyvereket azóta továbbfejlesztették és ma már nemcsak a japán szigeteket, ha- aem az egész emberiséget fenyegeti a katasztrófa, ha a háborús kalannagy számban az érdeklődő közönség. Urbancsok Mihály elvtárs üdvözlő szavai után Józsa László elvtárs mondott megnyitó beszédet. — Láttuk ezeket a képeket, korunk iszonyatos dokumentumait, az elevenen megégett emberek hekatombáit, a gyógyíthatatlan élő-halottakat, az üresen tekintő szemgödröket, aggok és csecsemők, bölcs öregek, reményteljes fiatalok egymásra torlódó tetemét. A hallatlan méretű pusztulás Józsa László elviárs megnyitó beszeüét mondja. Mellette Urbancsok Mihály elvtárs. dorok ezekhez nyúlnak. A nukleáris fegyverek betiltásáért és a leszerelésért folyó harc vezető motívummá vált az emberek millióinak békemozgalmában. A békéért küzdők első soraiban igen sok világszerte ismert művészt találunk. Közéjük tartozik a két kiváló japán festőművész, Iri Maruki és Tosiko Akamacu is, akik monumentális „Hirosima” című képciklusukkal évek óta járják a világot és az emberek millióinak mutatják meg az atombombarobbanás borzalmait, mozgósítanak a békeharcra. A japán művészházaspár közeli hozzátartozói Hirosimában éltek. Az atombombarobbanás után mindketten azonnal hazautaztak, ahol a pusztulás borzalmas képe fogadta őket. A festői öböl partján épült forgalmas nagyváros helyén beláthatatlan atomsivatag, a lüktető élet helyett megcsonkított holttestek halmaza. A levegőben az égett és rothadó hús elviselhetetlen szaga áradt. A művészek heteken át részt vettek a mentési munkákban, és életüknek ezt a borzalmas élményekkel teli néhány hetét örökítették meg a „Mentés” című pannójukon. Az irtózatos élmény és az imperialisták háborús fenyegetése mély elhatározást szült bennük: a bánatot és haragot olyan maradék nélkül kell műveikkel kifejezni, hogy az az újabb szerencsétlenséget megakadályozó erővé is válhasson. így alkották meg „Hirosima” panno-sorozatukat. Munkájuk alatt szinte újra átélték a katasztrófát, telítve voltak szörnyű látomásokkal, fájdalommal, kétségbeeséssel. tragédiáját mégis a két japán művész: Iri Maruki és Tosiko Akamacu foglalta össze és fejezte ki minden dokumentumnál szivbemarkolóbban és hatásosabban — mondotta többek között. A továbbiakban a béketábor erősödéséről beszélt Józsa elvtárs, s felhívta a figyelmet, hogy a béke híveinek szüntelenül készenlétben kell lenniük és aktívabban kell résztven- niök a népeket felvilágosító munkában, mint valaha. — Hirosima, ez a roppant és gyógyíthatatlan seb, ne hagyjon nyugtot nekünk és ne hagyjuk a népek lelkiismeretét álomba merülni. A japán festöpár újszerű festői nyelvezeten szólal meg, amely egyértelműen kiáltja: Soha többé Hirosimát! Ez a kiállás járja be a világot, és ez a kiáltás kell, hogy áthasson minden embert. Riasszon ez a kiáltás a háborús gyújtogatok ellen, akik készek volnának földünket egyetlen lángoló Hirosimává tenni. A japán festő művészpár korunk lelkj- ismeretéhez appellál. és kell. hogy minden ember megértse hangjukat. Ez a kiállítás is adjon újabb erőt, lendületet városunk békeszerető dolgozóinak, minden becsületes embernek az újabb aktív békeharchoz — fejezte be beszédét Józsa László elv- társ. A megnyitó ünnepség közönsége nagy' érdeklődéssel és „szent felháborodással” nézte a két japán művész alkotásait, amelyekből sugárzott az atomháború borzalma, a szenvedés, amit a háború az egész emberiségre hoz. Egy látogató — egyetemi professzor, ismert közéleti személyiség — megjegyezte: „Az ENSZ-ben kellene ezt a tárlatot állandó kiállítéis- ként bemutatni!” Igen, a világ sorsát Az első látogatók a 1953-ban húsz országba jutottak el a művészek munkáikkal együtt, s közben tovább dolgoztak. Munkájukért 1953-ban a Béke-Világtanács aranyérmét kapták. Most sok-sok ország sokszáz nagyvárosa után Miskolcra érkezett ez a kiállítási anyag. Vasárnap, február 5-én délben nyitották meg a kiállítást a Herman Oltó Múzeumban. Ott volt a megnyitón Koval Pál elvtárs, a városi párt- bizottság első titkára, Józsa László elvtárs, a városi pártbizottság titkára, Gállá Ferenc elvtárs, a városi tanács elnökhelyettese, Urbancsok Mihály elvtárs, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke, valamint városunk közéleti, társadalmi vezetői közül számosán, továbbá igen pannókat szemlélik. Foto: Szabados intézőknek erre kellene állandóén emlékezniük, de a dolgozók milliós tömegei is meg kell, hogy ismerjék, milyen borzalmat hozott és milyen borzalmat hozhat az atomháború és hogyan kell az egcsz emberiségnek összefogni ellene. Tízezreknek kell megnézniük Miskolcon is ezt a kiállítást! Intézmények vigyék el csoportosan tagjaikat, középiskoláik diákjaikat, nézzék meg, gondolkodjanak el rajta, és utána — az iskolák viszonylatában — a pedagógusok vezetésével értékeljék is a látottakat. (A tárlat február 19-ig tart nyitva.) Ez a kiállítás harcos kiáltás a háború ellen. Ezt mindenkinek: látni kell! ftwnt esztendő becsületes munkájának gyümölcsét „szüretelte” a Kossuth tagsága. S a kövér fürt minden egyes szeme közel 50 forintot, pontosabban 48,21 forintot ért. Ennyit fizetett a Kossuth Termelőszövetkezet egy-egy munkaegységre. Ám ne higyje valaki, hogy az öröm csupán a szép eredményeknek, az értékes munkaegységeknek szólt. Annak is. hiszen hiába mondaná mondjuk idős Boross Imre bácsi, aki Harmadmagával kilenc hónap leforgása alatt 60 ezer forintot keresett összesen, hogy „én most annak örülök, hogy szép idő van”. Hiszen az ember igazi öröme az, ha nyugodtan dolgozhat és a munkája után kényelmesen, boldogan élhet, tervezgetvén, hogy holnap még több lesz, még jobb lesz. Mégis, ha akár Borosé Imrét, akár Ábel Lajost, vagy Csomós Imrét megkérdezné az ember, mi az öröm, a boldogság összetevője nemcsak a pénzről, a tízezer Éorintokról szólna, hanem másról is. Többek között arról, hogy az elmúlt évben kifogtak az időn. kifogtak né- *neiy — kívülálló — ember gúnyos megjegyzésén. — Nagyon nehéz utat tettünk meg Máig, azonban ebben a szövetkezetben ma mindenkit öröm és elégedettség tölt el, mert tudjuk, hogy becsületes munkánknak élvezzük a gyümölcsét. Különösen, ha számba- vesszük, hogy a tavalyi időjárás ezernyi gondot, problémát okozott. — így rnondla ezt Vaskó Imre, a termelőszövetkezet mindenki által szeretett, s becsült elnöke. És sorolta részleteiben, mennyivel többet, vagy kevesebbet hozott egy-egy hold árpa. kukorica a tervezettnél. Mennyi lehetett volna egy-egy munkaegység értéke, ha jobb az időjárás, illetve, ha még jobb a munkaszervezés. Mert ebben is volt azért hiba. A ség előtt, hogy amit a termelőszövetkezet akar, amit elhatároz, azt tűzönvízen is keresztül tudja vinni. Erre az elmúlt évben szinte naponta adódott példa. Az elmúlt év tavaszán szinte egyik napról a másikra harminckét családdal erősödött a közös. Nem sok földet vittek ugyan be, de ez a meg gát, de az is csak úgy, hogy Ábel Lajos, Csomós Ernő, Krizsán Gusztáv kertészek és a tsz asszonyai percet sem mulasztottak el, ha munkáról volt szó, még ha éjszaka kellett is dolgozni. — Majd lesz még jó idő, várjunk, ne siessük el a dolgot — mondogatták egyes tsz-vezelők. Ez viszont mégint csak újabb károk forrása volt. Mert hiába várták a jó időt, napról-napra nagyobb lett a kár az aprómagvakban és más növényféleségekben is. Egyszerre aztán megsokallták a kossuthosok a jóidővá- rást. Nekiestek a munkának. A tsz vezetősége meg naphosszakat tervezgetett, mit kell tenni, hogy a rossz időjárás ellenére ne legyen igazuk a tavaszi szószátyároknak. Annál is inkább, mert. közben a Dózsa Termelőszövetkezet földterületével újra megnagyobbodott a közös, s mindez, ha újabb hasznot is, de több mint 20 ezer nem tervezett munkaegységfelhasználást jelentett. A várakozás, a jóidő-lesés után úgy ment a munka, hogy akik figyelték a Kossuth munkáját — már pedig sokan figyelték, ez a télen bebizonyosodott —, csak csodálkoztak, s drukkolni kezdtek a Kossuth tagságának. A vezetőség meg még több állatot állított be hízásra, pótolni a jég és az esőzések okozta kárt. És bírták szusszal. Annyira bírták, hogy szüret után. amikor némi lélegzetet vehettek az alaposabb számolgatásokhoz, már olyasformán beszélhettek: — Nézzük csak, mennyivel lesz mégis kevesebb az 53 forint? — Pedig augusztustájt még azt számolták: mennyivel lesz több mint húsz sabb minden más erőnél. Hatalmasabb az időjárásnál, hatalmasabb a szószátyárok és a közös, még meglévő ellenségeinek erejénél. Bebizonyította a tavalyi év az egész közösCzombaton „szüretelt” a sórospa- taki Kossuth Termelőszövetke- aet tagsága. Nem künn, a hegyoldalon, a szőlőtáblákban, hanem benn, a Rákóczi kultúrteremben. Egy egész nislái, Vaskó elvtárs és a többiek azt mondották: — hadd csicseregjenek csak. majd megmutatjuk mi, mint ahogy eddig is megmutattuk, mit ér a nagyüzemi gazdálkodás. Meggyőzzük a kételkedőket! És keményen odaírták a tervbe: 53,52 forint lesz egy munkaegység értéke. Igen ám, de ez móg csak az év eleje volt. Jött a május, jött a június, július, s minden eltelt hónap után felhő- sebb lett az ég, s vele együtt a Kossuth tagságának homloka is. EsC esőt ért. Napjában álig lehetett egy- egy órát dolgozni. Utána rneg jött a jég. Először a gabonára, utána a szőlőre. Csupán a kertészet tartotta ma
