Észak-Magyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
4 Vasárnap, február 5 ÉS2AKMAGYARORS3BAG Képek a munkásélet múltjából és jelenéből VT, A munkáról A kiszolgáltatottságot előhozni a múltat? Mindenld »/rlf/leK minőig bucija, mi volt akikor. Unalmas ennek állandó ismételgetése” — szokták mondani egyes . embereik — különösen a fiatalok —, mikor eddigi ered- * ményeirlk megmutatásánál visszatekintünk a felszabadulás előtti evekre. Nincs igazuk azoknak, akik így ' vélekednek. A magunk mögött hagyott útra való visszapillantás teszi érthetőbbé és még értékesebbé a ma eredményeit, igazolja utunk helyességét, biztonságot és erőt ad a jövő feladatainak megvalósításához. Vessünk egy pillantást a múltba és nézzük meg, milyen körülmények között dolgozlak a kapitalista rendszerben a vasgyári munkásak. „A társadalmi munka kapitalista szervezete az éhség fegyelmére támaszkodott” — írja Lenin elvtárs „A nagy kezdeményezés” című munkájában. Igen. Az éhség, a nyomor, u jogtalanság és kiszolgáltatottság volt osztályrésze a munkásoknak a múltban. A munka a dolgozók számára lestet-lelket ölő embertelen robotot jelentett, melynek végzése során „a tőke szennyének” kiszolgáltatott munkásokat a fizikai nyomorúság mellett nap mint nap emberi méltóságukban, is megalázhatták. így volt ez a diósgyőri Vasgyárban is. .Ha valaki a munkásság érdekében szólni mert. hamar kijutott neki a „Büdös pToli!” jelző es a gyár vezetőinek egyik leggyakoribb kifejezése volt; a „Mars ki!”, vagy a „Takarodjon a szemem elől!” Ha pedig hosszas küzdelem után csak egy fillér órabéremelést sikerült kiharcolni, a művezető a munkásokat arra kényszerítette, hogy járuljanak a „főosztályvezető úr” színe elé és köszönjék meg azt az egy fillért, amelyet egyébként még a koldusnak is szégyelltek odaadni az emberek. és a létbizonytalanságot Jól szemlélteti az a történet, melyet a közelmúltban Ne-* meskéri János, a Lenin Kohászati Müvek nagyüzemj pártbizottságának titkára mondott el. „1927-től 1931-ig tanonckodtam a Vasgyárban. La- katostanuló voltam ugyan, mégis, negyedéves , tanonc koromban a martinban, majd a generátorban dolgoztattak segédmunkán. Még nem voltam 18 éves és már három műszakra jártam. 1931-ben a hideg és meleg- üzemekből összesen 72-en 'szabadultunk, de a gyár közülünk, hidegüzemiek közül csak 11 tanulót tartott meg alkalmazásában, köztük engem Is. Mi is csak a szerencsénknek köszönhettük, hogy a gyárban maradhattunk. A vizsga után sorba állítottak és az üzemvezető mint a vásárban, úgy mustrálgatott bennünket az eredményhirdetés közben. Nekem Pl'aff Vilmos mérnök csapott a vállamra mondván, hogy „No, ez jó lesz nekem!” így maradtam én meg a gyárban,, de nem a tanult szakmámban dolgoztam, hanem a laboratóriumba kerültem vegyelemzőnek, 33 filléres órabérrel. Már akkor' is szokásban volt a „szabaduló bál” megrendezése. Mi is megtartottuk, bár nem volt pénzünk — hiszen a gyár a silány tanoncfizetésünkből levont 14 pengő óvadékot sem fizette vissza nekünk — nem volt ruhánk, de még kedvünk sem nagyon a mulatozásra, hiszen egyikünk sem tudta, hogy mit hoz k holnap. Szomorú „szabaduló bal” volt!... 1936-bon — akkor már'családos ember voltam — harminchat fillér volt az órabérem. 1939-ben, mikor egyszer egy fillér órabérj a vitást adtak, a művezető arra kényszerített, hogy menjünk be Vietórisz főosztályvezetőhöz és'köszönjük meg neki az egy fillért. Be is mentüník, tíe a köszönésből az lett, hogy mindjárt megmondtuk azt is. hogy niég mindig nagyon kevés ez az órabér a megélhetéshez. Erre Vietórisz kizavart minket, hogy kommunisták vagyunk. Pedig akkor még nem voltunk azok, Persze, á mai fiatalok számára hihetetlennek tűnik ez a történet. Le ha nekem nem fii szik, kérdezzék meg az apjukat, mert minden munkásember sorsa hasonló volt az enyémhez." Valóban, a munkások életéta Az 1930-as évek elején, a nagy gazdasági válság éveiben sok munkásember törölt keserű könnyet a szeméből, amikor visszaküldték a munkából, mert hetenként csak két-három napot dolgozhattak. Ezt a heti két- három napi munkát „porjatkázásnak” nevezték. Jellemző a gy%rvezetőség 'embertelen módszereire, hogy nem mondták meg előző nap a munkásoknak, hogy ne jöjjenek dolgozni, hanem minden nap be kellett jármok az üzembe és ott’ közölték velük." hogy ma menjenek haza. Később, a 30-as évek közepétől a háborús készülődés következtében kezdett fellendülni'a gyár termelése. Ekkor viszont a másik végletbe hajszolták a munkásokat, és egy 1940 augusztusi fizetési koperta tanúsága szerint S. P. gyárímunkás egy hónáéban 376 órát dolgozott. Ugyanez a fizetési koperta még azt is elmondja, hogy mintegy 25 féle címen vonhattak le akkor egy munkás fizetéséből. Ha egy munkásnak valamilyen .baja volt, amelynek - orvoslása érdekében a gyárvezetőséghez kellett, fordulnia, megkövetelték, hogy kalaplevéve, kellő alázatossággal mondja el a baját. De egy vezető színe elé kerülni jiem is volt könnyű dolog. Először, meg kellett járni az úgynevezett „szolgálati utat”: előmunkás, művezető, főművezető, üzemvezető, főtanácsosok és esetleg végül az igazgatóhoz juthatott el a munkás, de csak az üzemvezetője kíséretében. Ha ma egy munkásnak, valamilyen problémája van a Lenin Kohászati Művekben, de a többi gyárban is, bármelyik vezetőhöz közvetlenül fordulhat panaszával. A napokban a gyár munkaügyi igazgatóját a szakszervezeti bizalmi kíséretében egy törődött arcú, idősebb munkásasszony kereste lel. Az volt a panasza, hogy 19 éves fia, aki úgy látszik, nem tudta megbecsülni a biztos megélhetést nyújtó munkáját (7 napot igazolatlanul mulasztott) és ezért a fennálló törvényes rendelkezések értelmében azonnali hatállyal elbocsátottak. Az igazgató meghallgatta a munkásasszony panaszát, és mérlegelve a család helyzetét, úgy döntött, hogy a 19 éves fiatalembert visszaveszi a gyárba, kemínytkezű, igazságos öreg munkás mellé osztja be, így biztosítva a család megélhetését, és lehetőségét ad a fiatalembernek arra, hogy megjavuljon. Ma a vezetők és dolgozók viszonyát az ilyen emberséges módszerek jellemzik. A fentebb leírt példa egy oly;ln fiala! mun" « jenzeoo leirz kásról ^ még nern állt az öntudat megfelelő fokán, nem tudta megbecsülni a biztos kenyeret. De a kohászati dolgozóikra ez nem jellemző. Lenin elvlárs idézett művében egy másik helyen azt írja: „A kommunizmus ott kezdődik, mikor az egyszerű munkás ön feláldozván, nehéz munkával megbirkózva kezd gondolkodni a munka termelékenységének emeléséről...”, — és a kohászati dolgozók már gondolkoznak ezen. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy az 1960-as. évben benyújtott 2419 újítási javaslatnak mintegy kétharmad része fizikai munkásoktól származik. Valamikor, ha egy munkás azon gondolkozott, hogyan tudná ésszerűbben, jobban végezni munkáját, javaslatot tett valamilyen újításra, azt a választ kapta: „Magát nem azért tartjuk, hogy gondolkozzon, hanem azért, hogy dolgozzon.” Ma viszont a párt- és a gazdasági vezetés egyaránt, arra ösztönzi a munkásokat, hogy gondolkozzanak, újítsanak, ésszel is dolgozzalak, tanuljanak. Ezzel a lehetőséggel élnek is a kohászok. Ebben az évben közel ezer dolgozó tanul egyetemén, technikumokon és a Lenin Kohászati Művek által fenntartott, „Dolgozók általános iskolájában”. Szocialista módon, egyre növekvő öntudattal végzik munkájukat a nagymúltű Lenin Kohászati Művek dolgozói. A gyárvezetés, összhangban a szocialista építés országos programjával, az egyre javuló és termelékenyebb munkával lépést tartva biztosítja a szocialista munka feltételeit. Az 1958-tól 60-ig három lépcsőben végrehajtott munkaidőcsökkentés ma már 4158 munkást érint, a fizikai állomány 28,9 százaléka, heti 36—42 órás csökkentett munkaidőben dolgozik. A munkaidő- csökkentés elsősorban az egészségre ártalmas munkakörökre terjed ki. Ezzel egyidöben komoly ütemben valósul meg a nehéz fizikai munkák gépesítése. 1900- ban 206 benyújtott kisgépesítési javaslatból 153-at valósítottak meg. Az üzemben működő kisgépesítési bizottságok a gyár dolgozóinak javaslatait figyelembe- véve. az idén is tovább folytatják ezt a munkát. Sokmillió forintot költ a gyár a munkások egészségvédelmére, üdülésére, szociális és munkavédelmi ellátására. Az elmúlt évben védőétélre és védőitalra 4 125 OÓO.Ft-ot fordított az üzem. Az egészségre ártalmas munkakörökben tejet, sajtot, feketekávét, teát, szódavizet és cukorkát kapnak rendszeresen a dolgozók. . Üdültetésre ugyanebben az évben 3 100 000 Ft-ot fordítottak. Ezeken kívül nagy összegeket áldoz az üzem a munkások munka- és életkörülményeinek állandó javítására. Egyre inkább megvalósulóban van forradalmi lelkületű nagy költőnk, Juhász Gyula jóslata: ..Hogy a meggyalázott Ember képe Ragyogjon, mint a nap lobog! S a munka ne legyen robot csak. ' ' De himnusza a dolgozóknakrí Simon Ferenc A „Ságvári Endre” Kulturális Szemle megyei szervező bizottsága ez évben is meghirdeti a szemle pályázatait. A pályázatokon részt vehetnek a KISZ-szervezetek, művelődési otthonok, ifjúsági házak, és más népművelési intézmények szakkörei. De egyénileg is részt vehet a pályázatokon bárki, aki az illető művészeti ágat nem hivatásszerűen műveli, akár tagja a KISZ-nek, akár nem. A Kulturális Szemle pályázatai a következő művészeti ágaikban kerülnek megrendezésre: 1. Képzőművészet: A pályázatra bele ü Idolt művek tükrözzék szocialista életünket, fejlődésünk jellemző vonásait. Minden pályázó saját élményei alapján, tetszés szerint választott témával fejezze ki a pályásait fő gondolatát. A pályázat Idterjed a képzőművészet minden ágára, de elsősorban számításba jön a grafika, rajz, illusztráció, festmény, alcvareil, kisplasztika. A pályázók mellőzzék a túlzott méreteket. A műveket lehetőleg kiállításra alkalmas formában (keretezve) küldjék be. 2. Népi díszítőművészet, iparművészet: Pályázni lehet a következő alkotá- r 'Jdcal: a) Népi díszítőművészei: Pályázati felhívás , 1. Valamely tájegységre jellemző kézimunkával (himzés, szövés, ‘ faragás, kötés stb.) vagy a mai igényeknek megfelelő lakásdi- - szítást, öltözködési célokat szolgáló kézimunkával. 2. A falu vagy a legközelebb eső néprajzi tájegység jellemző népi díszítőművészeti mintáinak összegyűjtésével (viselet, himzés, szőttes, faragás, népi bútor) leírásával, rajzaival. 3. Népi gyermekjátékokkal, illetve egyszerű eszközökkel előállítható újszerű, ízléses gyermekjátékszerekkel. b) Iparművészet: 1. Kerámia (tálak, vázak,. edények, figurák .stb.). 2. Fém (vas és színesfém) tálcák, lámpák, hamutartók, dobozok, könyvespolc, figurák stb. 3. Fa (doboz, virágállvány,/ könyvespolc, figura stb.). 4. Lakberendezés (lámpaernyő, gyékényszőnyeg stb.). 3. Fotópályázat: A beküldött képek a* legváltozatosabban tükrözzék népünk és ifjúságunk életét, társadalmi, gazdasági, kulturális, technikai és sportfejlődésünket. Pályázni lehet: a) egyénileg négy darab, legalább 18x24 cm méretű fekete, fehér vagy színes (nem színezett) képpel. b) szakköri kollekcióval, amely a szakkör legalábh hét tagjának egy-egy fenti méretű képéből áll (a szakköri tagok egyénileg is részt vehetnek az a) pontban jelzett, feltételek alapján a pályázaton). A pályaművek beküldési határideje minden pályázati ágnál: 1961. június 1. Beküldés helye: KISZ Borsod megyei Bizottsága Miskolc, Felszabadítók útja 24. Minden pályamunkán tüntessük fel a nevet és pontos lakcímet, ezenkívül a beküldött mű címét, szakköri tagság esetén a szakkör nevét és címét. t t Pályadíjak minden szakágnál: I. díj 800.—Ft. II. díj 500 — Ft. III. díj 300.— Ft. A Kulturális Siemle bizottsága fenntartja magának azt a jogot, hogy az egyes kategóriákban a pályadíjat — ha szükséges — megossza, vagy megfelelő színvonalú mű Hiányában a pályadíjakat ne adja ki. A beküldött pályaműveket a megye több helyén megrendezésre kerülő kiállításokon bemulaijuk és az eredményt augusztus 20-án közöljél k. A Kulturális Szemle Megyei Szervező Rizottsáaa így indulnak közös úton Új tsz-elnökök tanácskozása — A mi termelőszövetkezetünk tagsága már hetekkel ezelőtt megkezdte a közös munkát. Elsősorban a termőföld minőségének javítására fordítunk gondot. Az új termelőszövetkezel, a Béke tagsága fáradhatat- . lanul szekerezi a földekre a trágyát. Ez azonban a közös munkának csülkön kis része. Igen fontos dolog, hogy minél előbb, legyen közös istállója az állatállománynak. A tagság már fejti a követ a kőbányában. Megszerveztük a közös építőbrigádot és nem csupán a mi termelőszövetkezetünk számára. Ha nálunk befejezték a munkát, szívesen elmennek majd más közös gazdaságokba is segíteni. . .. Így számolt be a monoki Béke Termelőszövetkezet elnöke a termelő- szövetkezet életéről'Szerencsen, a járási tanács épületében rendezett megbeszélésen. Előre kell bocsátani, hogy értékes kezdeményezés, szerető gondoskodás segíti a szerencsi járás új termelőszövetkezeteinek első lépéseit. A járási pártbizottság és a járási tanács vezetői, munkatársai valamennyien felelősek egy-egy új termelőszövetkezet első sikeres lépéseiért. Ott tartózkodnak a tíz új termelőszövetkezeti község valamelyikében, hogy tanácsot adjanak az új életet kezdő, tegnap még egyénileg dolgozó parasztságnak. S mindezek mellett időnként tanácskozásra hívják össze az új termelőszövetkezeti községek tanácselnökeit és a termelőszövetkezetek vezetőit. Beszélgetnek a problémákról, a tennivalókról, az. eredményekről. Egyáltalán nem felesleges időtöltés ez. Hiszen sok a közös vonás, a közös probléma valarpennyi új nagyüzemi gazdaság életében. És sok a jó módszer is, amelyet, eredményesen alkalmazhat valamennyi új termelőszövetkezel. a helyi adottságoknak megfelelően. Mindenütt dolgoznak, mindenütt terveznek A tíz termelőszövetkezet vezetője és a tíz tanácselnök részletesen beszámolt a munkáról, az eredményekről, a problémákról. Az. elmondottakban sok volt a pozitívum és erről kell elsősorban szólni, minden új közös gazdaság okulására. A tanácskozás megállapította, hogy valamennyi új termelőszövetkezeti községben megkezdték a munkát. A tegnap egyéni parasztjai, átlépvén a gondolatokban eddig „bűvösnek” tartott küszöböl, már nem azt. latolgatja: miért lesz. ez jobb, vagy miért lett volna egyéni szempontból esetleg a régi forma a jobb. hanem az!: mii kel) lenni a Holnapi boldogulás érdekében? Monokon. Ondón. Tisz.a- tardőson egyaránt szép., egy-egy vonásában még túlzottnak is mondható tervek fémjelzik, hogy az új termelőszövetkezeti tagság sokat vár. .jót vár az új életformától. A tiszaladányiak pontosan, precízen sorolták fel ,a még nem is egészen kész éves gazdálkodási terv lényegét. Szinle meglepő vonása ennek a tervnek, hogy az építkezéseket illetően. sehol pern találkozni ezzel a mondattal: „Az államtól kért hitel segítségével.” A tiszaladányiak a saját erejükből kívánják elsősorban kialakítani az új gazdálkodási fonna közös alapját. Már megkezdték az építkezésekhez szükséges anyagok előkészítését. Az egyik termelőszövetkezeti tag: Csikai József felajánlotta a közösbe a saját víziszivattyúját, hogy legyen elegendő víz a több mint; negyvenholdas kertészetben. A termelőszövetkezeti családok asszonyai egy-egy darab tyúkot és egy-egy kotlóalja csirkét adnak a közösnek, hogy megteremtsék a közös baromfi- tenyészet alapját. A tiszatardosiak 114 darab szarvas- marhát adtak össze, mivel boldi gu- /rasuk egyik alapjaként az állattenyésztést jegyezték be a készülő éves tervbe. Már több mint ezer kéve nádat vágott ki a tagság, s ha néhány nap múlva a szükséges faanyag is biztosítva lesz, megkezdik a szerfás istállók és a hizlalda építését. ÍV jobban boldogulni csak gyors és j f~ munkáva) lehet. ' Ahol elkel a segítség » De igy van ezzel az új termelőszövetkezetek mindegyike. Mindenütt elkészítették a leltárt, mindenütt rendezik a termelőszövetkezet földterületét. A szavak, a tervek alapján tisztán bontakozik ki az új életelkezdett dolgozó parasztok százainak, ezreinek holnapja, az új falu arculata, amely, ha sok gondolkodás, sok tartózkodás után is, de immár formálódóban van, és egy pillanatig sem kétséges, hogy a vártnál is gyorsabban, hamarabb valósággá érik a jobb élet. ' Természetesen az új építése, a régi átformálása nem megy zökkenők, nem megy okos szó, okos tanácsok, megfelelő segítség nélkül. És ami az új termelőszövetkezet tagságát, vezetőit illeti, kérik, sőt követelik ezt a segítséget. Az első komoly támogatást a helyi tanácsok vezetői adják és adhatják. Ezért is volt értékes a szerencsi tanácskozás, mert elsősorban a helyi tanácsok vezetőit számoltatták be a termelőszövetkezetek problémáiról, eredményeiről. A tanácsok elnökeivel mondatták el, hogyan indult útnak az új közösség, mit segített a helyi tanács és miben kér segítséget a felsőbb szervektől. És kiderült az is, hogy van még hiányosság. A tiszaladányiak, de többen is, elmondották, hogy bizony itt-ott „hézagos” a járási szei'vek segítsége. Egyetlen olyan új termelőszövetkezet sincs, ahová a tervkészítéshez kért segítség hiánytalanul megérkezett volna. Ez pedig nem helyénvaló dolog. Hiszen az új termelőszövetkezeti községekben senki sem próbálta még a nagyüzemi gazdálkodást, az üzemszervezést. Több helyen a földrendezés nem oldott; meg minden problémát. A birtokbaadásra és birtokbavételre, a községek közötti földcsere I lebonyolítására a földrendező szakemberek már nem fordítanak elég gondot. Pedig enélkül nem lehel megkezdeni a közös munkát. Több segítség szükséges, az állatállomány felértékeléséhez is. És az sem közömbös dolog, hogy egy-egy új termelőszövetkezet tagsága ne tervezzen túlságosan megerőltető vásárlásokat az első esztendőben. Egy-egy új közös gazdaság már most, az első évben több traktort és gépkocsit kíván vásárolni. Ez természetesen’ túlzott adósságokba, túlzott saját erőből történő beruházásokba‘keverné n tagságot és semmiképp sem szülne jót. 4 Akiknek biztatás kell Akadt persze olyan tanácselnök, olyan termelőszövetkezeti elnök, aki panaszkodott. Golop község termelőszövetkezetének elnöke szerint: a go- lopiak több háztáji tehenet akarnak meghagyni, mint amennyit az alapszabály engedélyez. Panaszolta, hogy nem tudnak dolgozni á fogatosok. mert nincs kovács, és nincs még pénz a lovak vasaltatására. És a tanácskozás megállapított*!, hogy ez nem helyénvaló dolog. A hibák oka. hogy a helyi vezetők, a párttagok nem magyarázzák meg alaposan, mit miéri kell tenni. A larcali, mezőzomborl és más új termelőszövetkezetek elnökei példaként elmondották, hogy az ő kasszájukban'sincs még közös pénz. de a sajátjukból fedezik ,a lópíftkoltatást és más kovácsmunkákat. És nem akad egyetlen olyan ember sem, aki , kifogásolná a közgyűlésen elfogadói alapszabályt. Mint jellemezték: ilyer. ’ hibák, ilyen hiányosságok csak ott fordulhatnak elő, ahol a vezetők nem veszik komolyan a termelőszövetkezeti gazdálkodás holnapját. összességében: minden tekintetben hasznos, eredményes volt az új termelőszövetkezeti elnökök szerencsi tanácskozása. S igazi haszna — a járási szervek alapos segítsége, áz új termelőszövetkezetekkel való rendszeres' foglalkozás — az elkövetke-, zendő hetekben mutatkozik majd * meg a jár; ' valamennyi közös gazdaságában. Barcsa Sándor f§ holnapra gondoló multiak Helyesléssel találkozott a megyei nőtanács felhívása az Üj Muhi Tsz tagjainak sorában is. Ez évben jelentős számú baromfit szándékoznak felnevelni. Az első lépéseiket már meg is tették. Minden tsz-tag átadott a szövetkezetnek egy tyúkot és 10 darab. , tojást. Az így összegyűlt 75 tyúkért és a 800 tojásért 3012 forintot fizetett a helyi földművesszövedkezet. Ebből az összegből 1000 darab naposcsibét vásárolnák, melyből kialakítanak egy 200 darabos törzsállományt. A felnevelt pecsenyecsirkét később átadják a kereskedelemnek. A enzda-: •ság kialakítása nem csupán a »tsz-1 vezetők dolga. Valamennyi tag magáénak érzi az ú.i közös gazdaságot, nem sajnálja az áldozatot. Saját erő- [ bői vetették meg a baromfitenyésztés j alapjait, s úgy határoztak, bogy a disznótartás,és a nevelés feltételeit is önerőből oldják meg. A községi tanácsülésen részvevő tsz-tagság elhatározta. hogy tagonként egy-egy választási malaccal járul hozzá a sertésállomány kialakításához. Ezt, ' megelőzően a tagság 80 darab zsákot vitt be a közösbe ellenszolgáltatás < nélkül, s így a fiatal tsz több mini S ezer forintot takarított meg.
