Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-18 / 15. szám
fl ÉSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1961. január IS, Új szinfolf Borsod képzőművészeti életében: a grafikai biennálé & mrir hatodízben megrendezett H mar jviig^cj országos Képzőművészeti Kiállítás a napokban zárult. Sikere, látogatottsága messze felülmúlja a korábbi kiállításokat és fényes bizonyítéka a miskolci, illetve borsodi képzőművészeti élet egyenletes fejlődésének. A miskolci, illetve borsodi művészek között találhatók olyanok is, akik grafikával foglalkoznak és van, aki éppen grafikai munkássága révén vált ismertté. A képzőművészet egyéb területén dolgozó művészek is érdeklődéssel fordulnak a grafikához, de nagy érdeklődés mutatkozik Iránta a művészeteket kedvelő közönség részéről is. Ez indította a Borsod megyei Tanácsot és a Magyar Képzőművészek Szövetsége .helyi csoportját arra, hogy a miskolci országos képzőművészeti kiállításokkal párhuzamosan rendezendő, kétévenként sorra- kerülő grafikai kiállítás tervével is foglalkozzék. A grafikai biennálé rendezőbizottsága, amelyben a megyei és városi tanács, a Képzőművészek Szövetsége, a Műcsarnok, valamint a helyi képzőművész csoport képviselői vesznek részt, hamarosan kidolgozza a biennálé pontos programját. Az első Miskolci Országos Grafikai Biennálét ez év júliusára tervezik. A tervek szerint a biennálé nyitvatartási ideje nagyjából egybeesne a borsodi, nyári egyetem előadásainak idejével. OrsZÓPOS jelentőségű kezdemé- ® nyezés a grafikai biennálé szervezése. mert ilyen Magyarországon a felszabadulás óta még nem volt. Ismeretesek a képzőművészetek kedvelői előtt a világ különböző országaiban rendszeresen i szQiői munkaközösségek országos tanácskozása után Egy esztendő után újra tanácskozott a Szülői Munkaközösségek Országos Konferenciája. Egy év nem hosszú idő. de munkáját, gazdasági, politikai és kulturális eredményeit tekintve nagyot leptünk előre. Különösen a köznevelés reform- tervezete és annak vitái jelentettek határállomást nevelésünkben. A vitában a jövő ifjúságának arculata vonásról-v'onásra rajzolódott ki. Célunk az, hogy a jövő ifjúsága fizikailag edzett, magasan művelt, embertársait és a munkát becsülő és szerető, az igazság és a valóság talaján álló, öntudatos, a holnap boldog embere legyen — mondotta Ma- knldi Mihályné. Kossuth-díjas pedagógus, a Magyar Nők Országos Tanácsa aleinöke. Célban közösek az iskola és a szülői ház törekvései. A szülő élete folytatását, a pedagógus, pedig a holnap, a jövő építőjét látja az ifjúságban. Ennek megvalósításában a szü’5i ház és a pedagógus felelőssége oszthatatlan A felelősség oszthatatlanságából adódik: nem elegendő a pedagógusok tudatos tevékenysége, ennél sokkal többre, a család, a szülői ház segítségére is szükség van. A segítség eredményessége megköveteli hogy a szülő ne csak ösztönösen, de pedagógiailag kulturáltan nevelje gyermekét. A Borsod megyei Nőtanács — a párt művelődéspolitikai irányelveit figyelembe véve — már évekkel ezelőtt fő feladatának tekintette a szülők pedagógiai ismereteinek bővítését. azt, hogy a szülők ismerjék meg szocialista iskolánk célkitűzéseit és fordítva, az iskola ismerje meg az otthont, a család életét. A közoktatásunk fejlesztéséről közzétett tézisek méginkább sürgetik ilyenirányú munkánkat. A konferencia egyik igen pozitív eredménye volt, hogy a szülői munkaközösségekben folyó tartalmi munka fontossága kapott hangsúlyt. A szülőkre ható pedagógiai propaganda egységessé tétele végett a megyei nőtanács pedagógiai bizottsága eljuttatta a helyi körülményeknek megfelelően tárgyalható és az iskola nevelési tervébe szervesen beilleszthető szülői értekezletek terpatikáját a szülői munkaközösségekhez. A munkatervek elkészítésénél figyelembe is vették ezt. Annak színvonala, pedagógiailag vonzó és világnézetileg tudományos megtartása magas követelmény elé állítja az osztályfőnököket. osztályvezetőket egyaránt. Helyes, ha az iskolák vezetői néhány jó eredményt felmutató iskola gyakorlati példája alapján, maximális segítséget nyújtanak az osztályközösségben folyó pedagógiai propaganda munkához. Milyen módszerrel érhetjük el azt, hogy minden osztályfőnök, osztály- vezető és pedagógus szívesen végezze, felelősséget: érezzen azért, hogy „egy nyelven beszéljen” a szülőkkel is? A gyakorlati élet igazolta tapasztalat alapján helyes1, ha minden osztályértekezlet előtt megbeszéljük a napirendre kerülő vitaanyagot. Kiegészítés és vita után mindenki megkapja az anyag vázát, amelyet konkrét osztályproblémákkal kiegészítve, az egy-egy osztály életéből merített gyakorlati példáikkal színezve ismertet a szülőikkel a pedagógus. Elmélyült felkészülés után sikerül vonzóvá tenni, osztálykönyv nélküli értekezletet tartani még a negyedéves konferencia, és a félévi bizonyítvány-osztás idején is. A jól megtartott szülői beszélgetések önmaguk is mozgósítanak. A Szülőik Akadémiáján, a szülők iskoláján a szülők tízezrei vettek részt megyénkben is és sokan döbbenték rá a szülői példamutatás fontosságára. Például „A családban elkövet* hető nevelési hibák” című téma meg- »beszélésekor az egyik szülő így szó- jlalt fel: „Dolgozó nő vagyok, mindig fáradtan, sokszor idegesen térek haza. Panaszkodtam az értekezleteikre, s haragudtam, mert a fiam mindent kifogásol, nyafog. Az előadás kapcsán látom, hogy a fiam tulajdonképpen saját visszhangom.” Ha a szülő csak ennyit vitt el útra- valóul, sokat tett a pedagógus. Az oktatási reform egyik alapvető gondolata alapján új területként határoztuk meg a konferencián a közösségi és a munkára való nevelésben a szülői segítség formáit is. Része ennek, hogy a szülőt ne csak saját gyermekének eredménye, magatartása érdekelje, hanem osztálytársainak eredménye és viselkedése is. A társadalmi felelősségtudat tükröződik a sátoraljaújhelyi „Ne menj el közönyösen idegen gyermek helytelen magatartása mellett!” mozgalomban és annak eredményeiben. A munkára való nevelést, a fizikai munka megbecsülését nem oldja meg csak az iskolai kézimunka, az 5+1- es, még a 4+2-es sem. Lényeges ele* mei a munkára nevelésnek: a gyermek otthoni,' tervszerű munkarendje — házirend, tanulósarofc stb. —■ aktív figyelme, az ifjúsági szervezetben végzett közösségi munkája. A nevelőközösségek — szülők és pedagógusok — olyan eredményt érnek majd el az általános1 és a részmunkában is, amilyen mértékben mélyül az őszinte bizalmon alakuló kapcsolat közöttük. Olyan mértékben, ahogyan megismeri a szülő a szocialista iskola célkitűzéseit, és e eél elérésének módszereit és amilyen mértékben a pedagógus kinyitja az iskola kapuit és beengedi az életet. Félév van még hátra a tanév vé~ Kéig. A szülői munkaközösségek jó úton indultak meg, eddig is jó munkát végezték. A konferencia a további munkához adott lendületet. Hegyi Itnréné, a Borsod megyei Nőtanács pedagógiai bizottságának elnöke EGY PIROS ALMA megrendezett grafikai biennálék. mint a híres luganoi, carrarai, tokiói, krakkói és egy sor más rendszeres kiállítás. Érdekességük ezeknek, hogy általában nem az ország fővárosában, hanem egy-egy nagyobb vidéki képzőművészeti centrumban rendezik. Mi. borsodiak örömmel vallhatjuk Miskolcot az ország kiemelkedő vidéki képzőművészeti centrumának. Érdekesség még az is, hogy az említett külföldi rrafikai biennálék közül három kiállításon szerepelt az utóbbi években miskolci művész. Feledy Gyula Munkáesv- díjas művészünk vett részt a carrarai, majd a luganoi grafikai biennalen, és jelenleg a tokiói grafikai bien- nálén láthatók alkotásai. A biennálé re^ö*i7f*áj£ nak az a célja, hogy a kétévenként rendezendő grafikai kiállításokon a magyar sokszorosító grafika eredményeit összegezze. és bemutassa a dolgozóknak, az érdeklődőknek. A tervek szerint a biennálét a későbbiekben nemzetközi méretűvé kívániák fejleszteni, először a baráti államok grafikus művészeinek bevonásával, maid később más államok leeiobb grafikus művészeinek meghívásával. Az I. Miskolci Országos Grafikai Hiénáiéra a grafikus művészeknek két évnél nem régebbi, kizárólag sokszorosító grafikai eljárással ké-; szült műveit — rézkarc, fametszet,! linóleummetszet, kői’ajz stb. — várja, a rendezőbizottság. A grafikai biennálé Miskolc kéoző-i művészeti életének új színfoltja, fej-! lődésének jelentős mérföld jelzője! lesz. , : (bm) Lám. újra zöttyenés, aztán fújtató nekifo- hászkodás... A kalauz előtt, csöpp legény áll. kezében hatalmas táska, orra vörös. Nem is csak az orra vörös, vörös annak. a szemealja is. meg az egész arca ... sír. Nagy, ránézésre is forró könnyek csöpögnek le az orra hegyéről. de csorog az orra is, egyszer-egy- szer megszívja, szipog, szeméhez nyúl, szétmázolja a nedvességet hdeg, piros kis arcán... Nyújtja a bérletet, mint valami kis Twist Olivér, mint az emberi fájdalom megtestesítője, de mindenki iránt közömbösen, szét sem pillantva, nyakig merülve bánatába, hangos szipogással lehuppan a kalauz, meg az almaarcú öreg néni közé. A kalauz oldalról rásandit, összeráncolja a homlolcát. aztán a janiiéit kezdi rendezgetni. Istenem, micsoda szülők, gondolhatja. ki tudja, mivel rí~ katták meg ezt a szegény gyereket. így kiengedni az Vicára ... dekát én itt hivatalos minőségben... És hivatalos minőségében is fészkelődik nagymérgesen, A buszban enyhe Izgalom lesz úrrá a fa- gvosk.odó utasokon, A kövér ember abbahagyja a lábcsapkodást és úgy fordul, hogy rá-rápillanthas- son a. gyerekre. A sovány asszony elteszi zsebkendőjét és tanácstalanul lesi a kís- legény csurgó orrát és szemét. Az öreg néni fony- nyadl almaarcocskája ekkor odahajol a. kisfiú komor, vörös, nedvességben ázó képéhez. Valamit mond neki, a. gyerek felel, arcát mén lejjebb fordítja, egészen belebú- ük a sáljába, Most már mindenki leplezetlenül és feszülten lesi őket. S akkor az öreg néni hatalmas szatyrába nyúl és egy óriási, fényes, piros almát nyom a gyerek kezébe. Először néz fel a "kislegény. Nagy-nagy. könnyben fürdő sötét szemét egy kiskutya hűséges, hálás/ boldog pillantásával emeli az öreg nénire. És beleharap az almába. A kövér ember lármásan csapkodni kezdi a cipőiét, a sovány asszony újra előkotorja a zsebkendőjét és hangosan beletrombitál. a kalauz, hivatalos minőségében. nagyot kiabál, először kiabálja be a megállót. Milyen jó meleg lett ebben a buszban! Kint is egész szép. tiszta, téli idő van... (hallama) A Borsodi Műszaki Élet, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége borsodi intéző bizottságának kiadványa immár öt éve áll — címének megfelelően — a borsodi műszaki élet szolgálatában. Nemrég hagyta el a nyomdát a mii it év ntolsó, - október—decemberi száma, amely ismét értékes, gazdag tartalommai járul hozzá Borsod és Miskolc műszaki vonatkozású kérdéseinek jobb megoldásához, hasznos javaslatokat tesz, tájékoztat. Az új szám elején a MTESZ borsodi intéző bizottsága működésének 10. évfordulója alkalmából tartott műszaki értelmiségi nagygyűlésről, amelynek előadója Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt, — Bíró Antal, az intéző bizottság titkára ad részletes, képes beszámolót. Ezt követően dr. Blaskó György, a Magyar Kémikusok Egyesülete borsodi csoportjának elnöke megnyitóját olvashatjuk a borsodi vegyipar fejlesztésének kérdéseiről. Az elnöki megnyitó a Borsodi Ve- gyésznapokon hangzott el. Folytatódik ebben a számban ifj. Horváth Béla, az ÉM. Miskolci Tervező Vállalat igazgatójának „Lakásépítés Miskolcon” című tanulmánysorozata. A magasépftési vonatkozá-j sokról értekezik és példaként több? új, vagy meg építés alatt álló mis-? kolei épületet említ. A tanulmányt? nagyon sok fénykép, tervrajz, vázlat? illusztrálja és részletes kimutatás? egészíti ki a lakásépítések adatairól? és költségeiről. Markó Jenő: A Sajó^ 'árvize I960 nyarán címmel írt. — kimutatásokkal, vázlatokkal, grafikonokkal és fénykénekkel gazdagon il-? lusztrált — tanulmányt a Sajó ár-? mentesítéséről. Ebben először a Sa-j jóvölgy vízi7műszaki helyzetét, ma.vH az elmúlt évi nyári árvizet tárgyal-? ja. végül a Saió teljes ármcntcsítésé-? nek tervjavaslatát jsm"rteti. Miskolc? belvárosának rendezéséről Hábelj György fejti lei gondolatait, majd „Ä? Sajó és mellékfolyóinak bakterioln-? giaf szennyezettsége 1958—59. években” címmel az Országos Szennyvíz? Konferencián elhangzott hozzászólás? (dr. Bíró Zsigmond és Fáznld Ádáml? zárja a Borsodi Műszaki Élet 4. számának gazdag anyagát. Az ember azt se tudja, van-e még Nap az égen. Csak felhő, meg felhő, csak szürkeség, meg szürkeség, az út jeges, a fagyos levegőt beszívni is nehéz. A busz egyhangúan rázza az embert, rázza benne a rosszkedvet, a mogorvaságot. Látom a fehér ködöt fújó emberek kivörösödött arcán is, hogy bennük is rosszkedv van, meg mogorvaság. Talán majd délre, pláne, ha egykét bágyadt napsugár is lábúnk, oldódik valamicskét ez a rosszkedv, de reggel? Felkelés. hideg viz, hideg utca, jeges utca ... No, csak fusson már gyorsabban ez a busz. Mellettem egy ösztönét asszony törölgeti az orrát, odébb meg eoy kövér ember terül el az ülésen és jókora cipőit, ennmáshoz veregeti. Még az a. kedves öregasszony is, a kalauz mellett, — kezében nanv szatyor, arca fonnvadt almához hasonló — még az. is szomorúan nézelődik. Az is bosszantó most, hogy a busz percenként megállóba ér, lassít, fékez, zöty- tyenve megáll, aztán fújtatva tovább indul. Gyerünk már, gyerünk, a hivatalban mégis meleg van... ♦*♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ < A fiú a juhászok tanyájának zuzmarás ablakánál állt, s ** bámult mereven, mintha látna valamit. Hátrakulcsolt kezében kopott könyvet tartott, szája kicsit megnyílt. Mögötte — a juhhodáiyhoz ragasztott Ikis szobácskábán — három dikón gubák és pokrócok hevertek. A középsőn, hanyattfekve az egyik juhász pipázgatott. A mennyezetet nézte, s jobb lábát néha meglóbálta a levegőben. A fiú töprengett: nem a kilométerrel mérhető távolság határozza meg a messzeséget! A kilométereket legyőzte az ember: vonatok, motorok röpítik célhoz. Mégis! Maradt még távolság legyőzetlentil! Lám, itt ez a tanya. A gazdaság központja ide mindössze öt kilométer, s mily messze van mégis! A hóvihar bilincsbe szorította a tanyát, elzárta a külvilágtól. Szerencse, hogy a takarmányt előkészítették, mert a kazalhoz is nehéz lett volna utat törni ebben az ítéletidőben. Az itatás is ezer gonddal járt. birka és juhász kínokkal dacolt a gáttalan szélvészben. Az abrakos ládák fenekén jártaik már a fakupával, s ki tudhatja, mikor jön új rakomány. Rendes időben az abrakot harmadnaponként lovas- kocsik hordták ki a messzi tanyákra. De ilyen tombolásban melyik kocsis merne elindulni? Rövidebb szünetdkkel ötödik napja tartja magát a cudar idő. Miklós, akit nagybátyja hívott ide. bánni kezdte, hogy idejött. Lám, elmúlik a rövidke karácsonyi vakáció, és semmit se végzett. Pedig milyen tervei voltak! Tanulni akart és szórakozni, változatos napokat élni. S Marika! A kedves kicsi Marika!.. A dikó megreccsent. Mielőtt a fiú hátra fordulhatott volna, már vállon csapta a semmittevésből felkászálódott juhász: — Ne bánkódj, öcsém! Miklós maga sem tudta, vígasztalja-e vagy gúnyolódik. — Egy kislányért? — hallotta, s nézte az egészséges fogakat, melyek a mosolyra nyíló ajkak közül előkandikáltak. A fiú tudta, hogy valamennyien ismerik a titkát. Pedig alig-alig esett szó róla közöttük. Nem felelt. Félre nézett, hátha elérti zárkózottságát a juhász. Ügy is lett. Az izmos kéz még egyszer hátba verte, s a férfi kiment a szobából. M iklós sóhajtott, azt hitte, könnyít magán. Pedig nem! A sóhajt érzés, gondolat, vágy követte. Végignézett a három dikón, mintha helyet, fészket keresne, hogy megnyugodjon. A durva pokrócok sajátos illata vonzotta is. Ügy érezte: ezért jött ide. Ez a dísztelen fekhely, avult takaró azt a vad férfiasságot lehelte, amelyet annyira szeretett volna sajátjának érezni. Mégsem heveredett. le, a tűzhely elé ült a kicsi lócára. Rozoga csikó-tűzhely volt. egyik sarkát néhány, egymásra rakott tégla-darab támogatta, ajtajánál akkora rés. hogy a tűz esténként a szobát is megvilágította. Hasznos jószág — pótolta a petróleumot, amiből úgyis már csak néhány csepp maradt. * A LEGENY PRÓBÁJA ]J BHifltfturiifriHiiEhiiffgfatiiihiiiriflhiiitüiii amiimflhujimn dllltoiffllmiiSln iiHDiud „Romantika” — mormolta magában. Igen. ezt kereste. A XX. század második felében egy szobányi, egy juhhodálynyi régiség. Megpiszkálta a tüzet, s dobott rá valamit. Az első napokban idegenkedve nyúlt a szárított trágya után, amivel tüzeltek. Most. figyelembe se vette. Természetes volt. Megszokta a juhászok egyhangú főztjét, a hagyma, tészta, krumpli keverékét is. A lángokat nézte a tűzhely-ajtó hasadékán. amint apró, szorgalmas lobbanásokknl faltóik az anyagot. Kánrázni kezdett a szeme, behunyta, a falnak dőlt. Nemrég ebédeltek, most egy pillanatra, mindenről megfeledkezve, futó nyugalom ■szállta meg. Jóllakottság és meleg. Ez kell a lelki nyugalomhoz? Riadtan nyitotta fel a szemét. Egy percre megsajnálta nagybátyját és juhász-társait. De a szemközti falon csüngő gubancos-szőrű suba mintha igent morogna válaszul. Ez is élet? Amikor azonban az ott töltött napokra gondolt, eltűnt a sajnálkozás. Rájött, hogy tulajdonképpen irigy) 1 '•zeket a.hallgatag, szikár férfiakat. Hogy értik a mesterséget! Vonzotta őt hallgatagságuk. Kevés szavuk, melyeken mégis nercekig lehet gondolkozni. A jtónyitás szakította meg gondolatait. András, a juhász tért vissza. — Nyughatsz-e már? — kérdezte, de mintha komolyabb volna szeme csillanása. Miklós nem felelt, nézte, hogyan fekszik vissza az ember a dilkóra. Nézte a mozdulatot — közben szokott hangon reccsent a dikó —, nézte, amint ugyanúgy hajlítja karját feje aia, s találja meg a mennyezet sokszor látott pontját tokin- leiével, mint az előbb. A mozdulatodé egyenletesedé, pontosak voltak. Aztán a fiú felé fordult. — Olvasol? — kérdezte. Majd este^— felelte Miklós, de érezte, hogy nem lesz itt addig. A gyűrött, piszkos könyvet nézte, melyet még mindig kezében tartott. Tavalyi tankönyve volt. melyet még a nyáron kért el tőle nagybátyja. Azóta már valamennyien elolvasták. Ferenc bátyja, András, meg a bojtár is. Az öregnek a „Komor Ló” tetszett legjobban, de András inkább a Toldi estéjét^ kedvelte. Most, hogy Miklós náluk telelt már ■egy hete, esténként vele olvastattak. Az öreg Toldi históriáját szinte könyv nélkül tudta már, de András még jobban. Mégis olvasni kellett... A ttú felállt, s a falra erősített deszkára helyezte a könyvet. A viharlámpa, a gyufásdoboz és a sótartó mellé Aztán önmaga számára is hirtelenül mondta: Én ma elmegyek — hangja idegenül csengett. Hova, te? — vonta fel szemöldökét András. Nem vette komolyan. — Haza. András megértette, hogy ez nem tréfa. Az ablak felé lesett. — Szűnik a szél — szólt a fiú feleletül tekintetére. — S aztán hogyan? — nézett vissza rá kissé gúnyosan András. — Gyalog — mondta Miklós, s bizonytalanul hozzátette: — Ismerem az utat jól. Pedig tudta: híre-nyoma sincs az útnak. András hallgatott. Aztán kötekedve mondta megint; — Az öreg Toldi megtenné! Miklós nern felelt. A hirtelen támadt elhatározás egyre jobban megtelepedett benne. Arra gondolt, hogy egy hét múlva vissza kell menni az iskolába és még alig volt otthon. No és ... Marika ... Szombat van. este bál lesz. Milyen öröm lesz, ha hirtelen ott terem! Már látta a ragyogó, nagy bann szemeket. Sóhajtott. Kováls Dániát (Folytatása következik,j i e '.! A Borsodi .Műszaki Elei 4* száma:
