Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

4

BSZAKMAGYARORSZÄG

Vasárnap, 1961. jannál* 15.

cAz aLaaiák IHI Ä ÍN! @ Jl Ä

Uj művelői!és? otthon épéi S

Végre teljesül Mezönagymihály lakóinak régi óhaja. Felépül a mezőkövesdi járás egyik legnagyobb, legmodernebb művelődési otthona. A közel egy millió forintos létesítmény községfejlesztési alapból és társadalmi munkával készül. A község ap- raja-nagyja örömmel segít a munkában. Eddig körülbelül 50 ezer FI értékű társadalmi munkát végeztek a falu dolgozói.

Tóth Béla tanító.

Két tsz egyesült

Hidasnémetiben a régi és a most alakult új termelőszövetkezet tagsága kezet nyújtott egymásnak, mind a két tsz-ben kimondták az egyesülést. Az állatállományt már el is helyezték a közös istállóban, s most a belterjes gazdálkodás feltételeinek megteremtésén fáradoznak. Ezzel egyidőben készül a régi tsz-tagok zárszámadása is.

Fenyvesi Ernő Hidasnémeti

e3Y városi könyvtár !96G-a$ mérlege

A Kazincbarcikai Városi Könyv- túr 1960. évi forgalma bizonyítja, hogy a város dolgozói mennyire szeretnek olvasni, művelődni. A könyvtárnak az év elején 12 ezer kötet könyve volt, s az év folyamán újabb háromezerrel gyarapodott. Ezenkívül az üzemek is többezer kötetes könyvtárakkal rendelkeznek.

A városi könyvtárnak az elmúlt

évben 2355 beiratkozott tagja volt, de ezt a létszámot megháromszorozzák a családtagok, akik a kölcsönzött könyveket szintén elolvassák.

1960-ban 41 218-an, összesen 82

ezer 96 darab könyvet vittek ki, ami azt jelenti, hogy átlagosan 139-en fordultak meg naponta ■ a könyvtárban.

Halmágyi Balázs Kazincbarcika.

Politechnikai műhely Cigáudon

A cigándi iskola udvarán új épület látható; a politechnikai műhely. A négy szobás épületben mosdóhelyiség, öltöző és két műhely van. A lányok itt a sütés-főzés, varrás tudományával ismerkednek meg, míg a fiúk a munkapadokon dolgozhatAlakulő közgyáiié* AfIóih

Arló község lakossága is megértette: a. jövő a. nagyüzemi gazdálkodásé. A község dolgozóinak 90 százaléka irta alá a belépési nyilatkozatot. Az alakuló közgyűlésre január 5-én került sor. Az általános iskola nagyterme zsúfolásig megtelt az új útra lépett dolgozó parasztokkal, akik elölt Kállai László elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkára, megyei tanácstagunk beszélt az előttünk álló feladatokról, a közös munlza nagyszerű távlatairól.

Az arlóiak ezen a közgyűlésen Koós Bélát választották a termelőszövetkezet elnökévé.

Papp Mátyás Arló.

nak. A politechnikai műhely a legmodernebb felszereléssel van ellátva. Az új létesítmény mintegy 200 ezer forintba került, nagyrészt a lakosság társadalmi munkájával épült fel.

Czeglédi Lajos Végardó

Szuhogy is tsz község lett

Decemberben az új élet útjára lépett Szuhogy község dolgozó parasztsága is. „Szerencse föl” néven megalakult a termelőszövetkezet, amely néhány család kivételével, az egész község mezőgazdasággal foglalkozó lakosságát egyesíti. Sokan járnak ebből a községből az ormosbányai üzemhez, A belépési nyilatkozatot a bányászok feleségei írták alá, de a férjek is megígérték: szabad idejükben segítenek a mezőgazdasági munkákban. A tsz patronálását az ormosbányai bányaüzem vállalta.

Bejik Árpád Szuhogy.

A KRITIKÁRÓL

Az Északmagyarország megírta—

illetékes szerv válaszol

Esti kivilágítás a vonaton

.4z Északmagyarország 1960. december 23. számában Mika Istvánná szóvátelte, hogy a Szerencs—hidasnémeti vonalon közlekedő személyvonal esti kivilágítása nagyon hiányos.

Észrevételére a MÁV igazgatósága válaszolt. „A gázhiány valóban fennáll. A szerencsi állomás ugyanis csupán egy gázszállító tartálykocsival rendelkezik. Ez országos jelenség, mivel a. MÁV már nem készíttet újabb gázszállító kocsikat és palackokat. A gázvilágitású kocsikat azonban fokozatosan átalakítják vil- lanyvilágitásúra, ezért szükségtelen újabb gázszállító kocsikat ttetni.

A szerencsi panaszt figyelambe- véve, az illetékes szolgálati ággal közöltük, hogy a gázszállító tartály- kocsit jobban használják ki, s arra törekedjenek, hogy minél kevesebb kiesés mutatkozzék a gázellátásban.”

Útépítés Perecesen

Január 4-i számunkban Sivák István perecest lakos, a II. kerületi tanácsot. bírálta. Mint írta, társadalmi munkában vállalták egy útszakasz rendbehozását, de kénytelenek voltak azzal leállni, mert a tanács az ígért kőzúzalékot nem szállította le.

Ezzel kapcsolatban a II. kerületi tanács elnökhelyettese a következőket válaszolta: „Igazuk van a peredetieknek. A munka, valóban vontatottan haladt és még a. mai napig sincs befejezve. A hosszas huzavona miatt a lelkesedés is megcsappant. Bizonyos mértékig azonban rajtunk kívül álló okok is befolyásolták a közúzalék szállítását. Egyfelől nehezen tudtunk ehhez az útépítő anyaghoz hozzájutni, másrészt az időjárás viszontagságai is hátráltatták a szállítást. Az utóbbi időben azonban már megfelelő mennyiségű anyagot biztosítunk, s küldünk a jövőben is, amíg az út teljesen el nem készül.”

A perecesi világításról

Egy másik perecesi olvasónk. Dercsi György január 8-án a. perecesi ti jonvllágítás fogyatékosságairól irt.

Az ÉMÁSZ válasza szerint a fénycsövek jelenleg a helyi, 110 voltos hálózat fázisfeszültségére vannak kapcsolva, ami csúcsidőben ennél kisebb értékű, így a fénycsövektől nem lehet tökéletes világítást várni.

A hálózattal azonban még ebben az évben áttérnek a. szabványos 380/220 V-os feszültségre. Ezt követően a csövek üzemeltetése kielégítő lesz.

A* clmislt Síét baleseteiből

Január 3-án Sajóecseg és Sajóbábony között Vernyeczki János, az általa hajtott lováskocsival erősen Ittas állapotban egy háromméteres árokba borult. A baleset következtében Vernyeczki János a kocsi alá került, sérülésébe belehalt. — Január 0-én Miskolcon Rencsényi János, a 31. AKÖV. tulajdonát képező JA—30-59. írsz. taxival elütötte Bodnár József gyalogost, aki minden körültekintés nélkül akart az úttesten keresztül haladni. A baleset következtében a gyalogos 8 napon túl 20 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. — Ugyancsak 9-én Miskolcon özv. Bonta Józsefné egy lovaskocsi mögül minden körültekintés nélkül lépétt ki az úttestre. Bokros József az általa vezetett tehergépkocsival csak úgy tudta elkerülni a balesetet, hogy fékezés közben az útpadkára szaladt, ott egy villanypóznának ütközött. A gyalogos ellen bűnvádi eljárást indítottak. — Január 12-én Bükkszentkereszt és Hollóstető között Bakos László az általa vezetett GA 44-85 írsz. autóbusszal szabálytalan kitérés következtében összeütközött a Kocsis László által vezetett FA 47-88 írsz. autóbusszal. A baleset következtében személy sérülés nem történt, anyagi kár kb. 1500 forint.

— A FRANCIA békemozgalom elhatározta, levelezőlapokat ad ki, s a köztársaság elnökéhez címzett lapokon a franciák kifejezhetik, mi volt a szándékuk a népszavazáson leadott „igen”, vagy „nem” szavazatukkal. A tízezer szám kibocsátott levelezőlapok elküldésével az algériai béke hívei tudomására hozták De Gaulle tábornoknak, hogy a. tárgyalások megindítását sürgetik az algériai béke meg terem tésé>'e.

Levelet kaptunk M. B. szakszervezeti bizottsági titkár és K. S. kultúrotthon igazgató elvtársaklól. A levél azzal kapcsolatos, hogy egyik újságíró elvtárs a kultúrotthonban kiállított képekről bíráló cikket írt. Az említett levélben többek között a következőket ■ olvashatjuk: „Helytelennek tartjuk, hogy egy kommunista újságíró pártszerüüenül és felelőtlenül ártson a megyei pártlap tekintélyének.” Így: „párlszerűtlenül és felelőtlenül”. Miért használnak az elvtársak ilyen súlyos kijelentéseket? Hiszen nagyon 'súlyos dolog valakit pártszerűtlenséggel és felelőtlenséggel vádolni. Csupán azért, mert róluk bíráló cikk jelent meg, amely felhívta a figyelmet egy művelődési otthonban látott dilettantizmusra és a közízlés rombolásra. Érdekes dolog: valaki giccseket állít ki, nem gondolja át pontosan a következményeit és amikor ezt szóvá- teszik, elkezdi „védeni” a pártsajtói! A másfél oldalas levélben tudniillik egy szó sem esik arról, hogy milyen képek voltak a kiállításon, miért kerültek oda, a bírálattal egyetérl-c a kultúrotthon igazgatója és a felettes szerv vagy nem.

Ha csupán egy levél lenne, ami azt mutatja, hogy a kritikával kapcsolatban — bár nagyon sokat beszéltünk már róla az évek során — még mindig vannak hiányosságok; ha csak a két elvtárssal lennének vitáink —, nem írnánk most erről az újságban, hanem leülnénk velük és megbeszélnénk, hogy miért nem értünk egyet. A bírálattal kapcsolatban sok probléma vetődik fel, ami szükségessé teszi részletesebb tárgyalását. Természetesen nemcsak negatív példák és tapasztalatok vannak, — érthetetlen is lenne, hiszen a párt- és gazdasági vezetők, az állami és tömegszervezetekben dolgozó elvtársak többségükben jól értik a kritika, önkritika szerepét és jelentőségét, annak megfelelően élnek és dolgoznak.

A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a műszaki és vállalatfejlesztéssel kapcsolatban vizsgálatot tartott több üzemben. Ezeknek az üzemeknek a vezetői, megismerve a Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálati anyagát, közölték, hogy mi arról a véleményük. Ügy is mondhatnánk: hogyan reagáltak egy alapos bírálatra. Nézzünk ezek közül csupán egynéhányat, a példa kedvéért. A Lenin Kohászati Művek igazgatója, Valkó Márton elvtárs levelében írja: „A vizsgálat során feltárt hiányosságok felszámolását már megkezdtük, a továbbiakban teendő intézkedéseket a közeljövőben tartandó műszaki vezetői értekezleten részletesen megtárgyaljuk és annak alapján végrehajtjuk." A levél tartalmazza továbbá az eddig tett intézkedéseket. Sütő László elvtárs, a Borsodi Vegyikombinát igazgatójának levelében olvasható; „A Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata óta a vállalatfejlesztési alap termelést elősegítő célokra való felhasználását már folyamatba tettem és az 1961. évben a vállalatfejlesztési alap juttatása után a szükségleteknek megfelelően a tervszerű felhasználásról gondoskodni fogok." Horváth Károly elvtárs, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója írja: „Köszönettel vettem levelüket, melyben a műszaki fejlesztés területén feltárt hibák alapján javaslatot tettek a munka megjavítására ... Megbízásom alapján a műszaki fejlesztési főosztály intézkedési tervet dolgozott ki, melynek végrehajtását elrendeltem. A végrehajtásra vonatkozó igazgatói rendeletet tájékoztatásul csatolom.” És a levélhez kapcsolva van egy három oldalas, nagyon részletesen kidolgozott, alapos program, amely a hibák kiküszöbölését segíti elő. A Borsodi Szénbányászati Tröszt Igazgatója, Monos János elvtárs a többi nagyüzem igazgatójához hasonlóan, levélben tájékoztatta a Népi Ellenőrzési Bizottságot arról, hogy a Borsodi Szénbányászati Trösztnél lévő tévesztő és rakodógépek kihasználása érdekében folyt vizsgálat óta milyen intézkedéseket tettek.

Lehetne még nagyon sok hasonló példát felsorolni. Ezek mind azt bizonyítanák: az elvtársak megértették, hogy a bírálat jószándékú, azt célozza, hogy a meglévő hibákat segítsen kiküszöbölni. Persze előfordult az is, hogy nem ilyen pozitív válasz érkezett a bírálatra, hanem különféle magyarázkodások és mellébeszélések történtek. Lapunkhoz is érkeznek levelek, vélemények, megjegyzések. El kell ismerni, előfordul néha egy-egy hiba a bírálatban, nem pontos az információ vagy nem „százszázalékos” anyag jelenik meg,

és ez baj. Ezt az sem magyarázza, hogy „aki dolgozik, az hibát is követ el”. Ha valaki emiatt tesz bíráló megjegyzéseket, ha azért félti a lap tekintélyét, mert ezzel akar segíteni, ez nagyon sokat használ. Azonban az esetek döntő többségében nem amiatt szólnak, hogy valami nem pontos, hanem egyáltalán a lényt kifogásolják, hogy bíráló cikket írunk.

D. elvtárs, vállalati igazgató a napokban megkérdezte: „Nem tudom, miért írtok rólunk bírálatot, hiszen nekem a szerkesztőség dolgozóival jó elvtársi kapcsolatom van," Egyik újságírónknak egy neves művész feltette a kérdést: „Miért pont az én alakításomat bírálod?” Elgondolkoztató ez. 1961-et Írunk és ma is előfordul, hogy a bírálat okát többen személyi kapcsolatokban keresik. Vannak, akik arra vezetik vissza, hogy jó a kapcsolatuk, vagy rossz azzal, aki bírált.

Arról írtunk az egyik cikkben, hogy megkérdezte az egyik párt- aktivista, mi a moszkvai Nyilatkozat lényege, mert ő nem olvasta el. Nos.

lett a cikk megjelenése után harag! Szólt a telefon: „Miért nem íriák meg, hogy ki volt az?” „Az újság alapján rossz vélemény alakul ki az aktivistákról” stb. Most is valljuk, és akinek telefonon nem mondtuk, most megírjuk: politikai közönyösségre és szájtál iságra vall, ha egy aktivista elvtárs kényelmességből mástól kérdezi meg, hogy mi van a Nyilatkozatban! Ha emiatt a cikk nyomán róla rossz vélemény alakul ki, igazán ne minket hibáztasson. Azt azért mégsem várhatja senki, hogy ha egy aktivista a fenti kérdést felteszi, akkor legközelebb arról írjunk, hogy egy munkás vagy termelőszövetkezeti tag nem olvasta el még a Nyilatkozatot, hiszen éppen arra lenne szültség, hogy nekik az aktivista magyarázza meg ennek jelentőségét.

Van olyan, aki a bírálatra azzal válaszol, hogy „Igen, valóban van ilyenVhiba, de miért nem írta meg a. cikkíró, hogy van viszont egy sor eredmény is a vállalatunknál.” Tudom. azért támasztanak ilyen igényt, mert ezzel elvennék egy kissé a hiba élét. Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy ha dícsérőleg írunk valamely szervről, akkor viszont nem hiányolják a bírálatot. Azt azonban látni kell, hogy nem lehet egy-egy rész miatt mindig az egészet vizsgálni. Ha elromlik egy gépkocsi motorja, akkor megállapítom, hogy elromlott a motor, de ehhez nem tartozik hozzá, hogy viszont a karosz- szériája nagyon szép, tetszetős, hogy egyébként a kocsi nagyon kényelmes. Ha egy tudományos kutató vagy egy orvos meg akar állapítani valamilyen betegséget, lehet, hogy csak egy parányi szövetdarabkát helyez a mikroszkóp alá, mert ha egy egész embert akarna mikroszkóp alá tenni, nem jutna eredményhez. Sok panasz volt egy időben a 4/A-ás buszokra. Irtunk róla és erre olyan válaszok érkeztek, hogy „a közlekedés fejlődik”, „a vállalat élüzem”, „a dolgozók hősies erőfeszítéseket tesznek a közlekedés lebonyolítására”. Igen, ez valóban így is van. A közlekedés fejlődik Miskolcon, bővül a kocsipark és gyorsabbá, kényelmesebbé válik az utazás. De itt csupán az volt napirenden, hogy a 4/A-ás vonalon van kifogásolni való.

Míkla István erdőbényei olvasónk levelet írt a szerkesztőségbe arról, hogy a Kossuth Lajos u. 2 szám előtti híd megrongálódott és a sütőüzembe lisztet szállító autók emiatt becsúsznak az árokba. A levél nyomán meg is jelent lapunkban, az „Olvasók hangja” rovatiján néhány soros bírálat. Először semmiféle válasz nem érkezett Erdőbényéről, majd a tanács vb. válaszolt a sürgetésre és levelében többek között a következőt írta: „Lehet, hogy a híd. rossz, vagy legalább is arra nem. alkalmas, hogy teherkocsival közlekedjenek rajta., mivel, keskeny, így sáros időben előfordul, hogy lecsúszik a kocsi, de nem valószínű, hogy minden egyes lisztszállítás alkalmával becsúszik a kocsi az árokba.” Az ember elolvassa a levelet egyszer, aztán újra kezdi elölről és megpróbálja kihámozni a válasz érdemi részét. De ebben a levélben ilyen nincs. Nem tudjuk, mi lesz most a híddal? Azt várják talán Erdőbényén, hogy minden kocsi lecsússzon minden alkalommal, esetleg történjen valami szerencsétlenség, valakit kórházba kelljen szállítani? Megcsinálják a hidat, vagy nem csinálják meg?! Az ilyen levelek nem azt mutatják, hogy egy ilyen fontos szervnél — mint a községi tanács végrehajtó bizottságnál — gondosan foglalkoznának a dolgozók bejelentéseivel, bírálataival.

Sok elvtárs nagyon jól érti a kommunista kritika és önkritika szerepét és jelentőségét — ezt nagyon sok példa bizonyítja. Vannak akik magyarázzák is ezt dolgozótársaiknak. Mégis, amikor őket éri bírálat, akkor felháborodnak, nem ériének egyet, kifogásokat emelnek. Régen használatosak voltak az újságnál, sőt a faliújságoknál is a „kiszerkeszteni” és még a „kipellengérezni” kifejezések, is. Ma már nem szokás ezeknek a kifejezéseknek a használata, megszűnt ez a szemlélet. Nem azért jelenik meg valami az újságban, hogy valakit megszégyenítsünk, vagy ország-világ elé vigyük, hogy valami hiba történt, hanem amiatt, hogy rátereljük a figyelmet a még előforduló hibákra, meglévő nehézségekre, hogy ki lehessen ezeket küszöbölni és mások is okuljanak belőle. A taggyűléseken, termelési tanácskozásokon, különböző munkaértekezleten elhangzó bíráló megjegyzések ugyancsak segítő szándékúak. Az ottani „kipel- lengérezések" szintén azt a célt szolgálják. hogy feltárják az egyes elv- társak munkájában Iév,ő fogyatékosságokat.

Gazdagok vagyunk eredményekben és eredményeink napról napra sokasodnak. Most meginduló ötéves tervünk és ezen belül az I961.-és népgazdasági év is óriási eredményeket ígér. Ezekről beszélni és bi*1 számolni felemelő dolog. Lelkesítőek azok az eredmények, amelyeket a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a termelőszövetkezetek megszilárdítása során elérünk. Ezekben a napokban megható jeleneteknek vagyunk tanúi azokban a községekben, ahol bejelentik, hogy az egész község a szocialista utat választotta és termelőszövetkezeti község lett. Nehezen hasonlíthatók bármihez azok a forró hangulatú gyűlések. ahol az új termelőszövetkezetek tagjai tapsokkal, lelkes felszólalásokkal fogadják e nagyjelentőségű esemény bejelentését.

Ki tagadja azonban, hogy ennek a nagyszerű munkának a során a falvakban éppúgy, mint a bányákban és gyárakban, a hivatalokban éppúgy, mint a kereskedelemben, vannak olyan tényezők, amelyek akadályozzák, hogy nagyobb eredményeket tudjunk elérni. Érdemes néha önvizsgálatot végezni és ehhez nagyon jó újra és újra elővenni pártunk VII. kongresszusának jegyzőkönyvét és elolvasni a határozatokat. Ezekből az okmányokból egyértelműen kitűnik, hogy az ellenforradalom leverése óta nagy utat tettünk meg, de vannak még olyan hiányosságok, mint a bürokrácia, az ügyintézésben lévő hibák, a munkaszervezésben meglévő problémák, amelyek akadályozzák a gyorsabb előrehaladást.

Mindazok, akik komolyan veszik a kommunista kritikát és önkritikát, azt akarják elérni, hogy egyes embereknél, kisebb munkacsoportoknál vagy nagy termelő üzemekben segítsenek észrevételeikkel, megmutassák, hogy mi a hiba, miben keresendő ennek a hibának az oka, hogyan lehet azt kijavítani; mindezek pártunk határozatainak megvalósítását segítik elő. Lapunk, a bevezetőben említett cikkel, amely a giccskiállí- tásról szólt, talán nem pártunk művelődéspolitikai irányelveinek gyakorlati megvalósítását célozta? De igen. Meggyőződésünk, jó ügyet szolgált azzal, hogy rámutatott erre a hibára. Mégis, a hozzánk küldött levélben a pártsajtó védelméről van szó. Nézzék meg mégegyszer ezt a levelet a levélíró elvtársak, gondolkodjanak el rajta, hogy helyes voll- e a megír/'-1. A levél másolata a szakszervezeti bizottságnál megvan, de hogy ne kelljen sokáig keresni: dátuma 1961 január 4. tárgy: Cikkéi kapcsolatos kivizsgálás, szám: 2/19GI. ügyintéző: M/Kné.

Azok pedig, akik nem hozzánk írtak olyan levelet, amely a bírálat visszautasítását példázza, hanem a Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, vagy máshová, vegyék fontolóra, hogy a hibák kijavítását nemcsak az segíti elő, aki a hibát észreveszi és szóvá- teszi, hanem az is, aki ennek nyomán megkezdi annak megváltoztatását. Néha a legapróbb megjegyzés, a legkisebb hibák kiküszöbölése 1« elősegíthet olyan nagy ügyet, mini a szocializmus építése hazánkban.

Déri Ernő

*