Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-26 / 22. szám

Csütörtök, 1961. január 26. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Cátoraljaújhely határában, ott, " ahol a vasút kettészeli a ma­gyar és a csehszlovák határt, hatal­mas betonépület emelkedik a ma­gasba. Itt épül Ujhely új és egyben legnagyobb létesítménye, a korszerű fémlemezáru gyár. Tavaly még Csak az előregyártott elemek hosszú so­Delépünk a csarnok falai közé. Valóságos betonerdő. És bi­zony hideg van itt bent, dehát nem füthetnek ilyen nagy helyiséget. Egy ideig szótlanul szemléljük a deres oszlopokat, s azokra gondolunk, akik elkészítették ezt az „előregyártóit” gyárat. évtizedeken keresztül csak dohány­gyáráról, bútoriparáról, kézműves iparáról volt, ismert az országban. Most... épül az új gyár és mint a művezető mondotta: Ujhely nagy fejlődés előtt áll. Valahol, a most épülő lemezárugyár mellett épül majd fel a famegmunkáló üzem. Ez lesz a legnagyobb újhelyi üzem. És a többi tervek! A kormány a város vezetőinek javaslatára fejleszti, ipa­rosítja Sátoraljaújhelyt, megszűnik a helyenként felbukkanó helyi munka- nélküliség, mert bizony vannak még, akik nehezen bírnak elhelyezkedni, hacsak nem választják a naponkénti utazás nehézségeit egy távolabbi üzembe. — Nem kíváncsi a betonoszlopok súlyára? — kérdezte a művezető s nyomban sorolni kezdte: — Egy ge­renda súlya öt tonna. És egyetlen te­tőpanel 1,2 tonna. — Palkonyán láttam hasonló be­tonelemeket — jegyeztem meg, de a művezető tovább folytatta: — Itt gyártottuk le a helyszínen. S ez benne az érdekesség. Nem is volt könnyű, szerencsére jó szakmunká­sok vannak a vállalatnál. Olyanok, mint Lacikó Viktor öt tagú vasbe­Az Épülő gyár fclülnézetl képe. rát, egy kibontakozó csarnokot lá­tott az arra járó, most... Tető alatt áll az új gyár. A műve­zető, Kenderesi Béla ezzel fogadott: — így valósul meg a ten/. Ugye micsoda nagy épület... Szokatlanul nagy monstrum nőtt a régi erőmű mellett. Az újhelyiek is megcsodálják az emberi akaratnak, a technikának ezt a valóban lenyű­göző alkotását. Nézzük csak a mé­reteit: az ötezer négyzetméter alap- területen épülő gyár nyolcvan mé­ter hosszúságban az országúttól egé­szen a vasúti töltés mellé húzódik, ötvennégy méter széles csarnokait merészvonalú betonívek, oszlopok tartják. — Itt valóban megvalósult minden eddigi elképzelés — magyarápa a művezető. — A korszerű építészet szinte bravúrosan oldotta meg ennek a nagy gyárnak a vázát. Minden csarnok, oszlop, tartószer­kezet előregyártott elemekből ké­szült. Csodálkoznának a betont elő­ször alkalmazó ókori római építő­mesterek, ha látnák ezt a születő gyárat, ahol eddig nem sokat hasz­nálták a malteroskanalat. — Mas újdonság is van itt — vi­lágosított fel a művezető. — Bizo­nyára hallották, hogy Pólháza hatá­rában egy egész hegylánc húzódik, melynek anyaga: perlit. Ott őrlik meg a nemrég épített őrlőműben. A magyar építőipar hosszú ideig nem tudta, mit kezdjen ezzel az új építő­ipari anyaggal. Nos, mi itt már hasz­náljuk az építkezésnél.... — Ez valóban újdonság. Mint kö­tőanyagot használják? — Nem, bar erre a célra is meg­felelő. Mi szigetelőanyagként öntöt­tük rá a panelekre és igen jól be­vált ... — Százötven ember munkájának eredménye ez a nagy csarnok — folytatta a művezető. — De ez még nem minden. Ott, az épület végén épülnek a szociális létesítmények, az orvosi rendelő, a fürdő, az irodák... — És mi lesz a régi erőművel? — Okosan döntöttek, akik úgy ha­tároztak, hogy nem bontják le a ré­gi erőművet. Csupán belső átalakí­tást végzünk, ott lesz a raktár és több helyiség, három szinten. Csu­pán a kémény marad meg eredeti ál­lapotában. — Ilyen nagy építkezés bizonyára nagy összegeket emészt fel. — Úgy bizony. Egyedül a mi vál­lalatunk, a Szabolcs megyei Építő­ipari Vállalat 13 millió forintot ka­pott az építkezésre. De hol vannak még a berendezések, a gépek? — De hol vannak most az embe­rek? A vasbetonszerelők? Alig van itt egy-két ember. Megállt a munka? — Sajnos, a nagy hideg miatt fagyszabadságra mentek az építők. Ez azonban nem jelent nagy ki­esést, tavasszal pótolni fogjuk. Úgy hallottam, hogy 1962-ben már mű­ködni fog ez a gyár ... — De gyerünk fel a tetőre, onnét látni igazán, milyen nagy területet foglal el az épület... Csúszós, jeges pléh tetőn kapasz­kodunk a négy emelet magasságba. Innét, a tetőről nagyszerű a kilátás nemcsak az épülő gyáróriásra, ha­nem a város nagy részét is látni le­het a magasból. Oly kihívóan emel­kedik az új gyár Ujhely fölött, mint­ha azt mondaná: idenézzetek, embe­rek! Idenézz város! Igen. A hétszáz éves város, a nagy- múltú Sátoraljaújhely is a gyorsabb fejlődés útjára lépett. A felszabadu­lás után éveken át úgy tűnt, mintha „megmerevedett” volna ez a nagy­kiterjedésű határmenti város, mely tonszerelő brigádja, Kovalszki Jó­zsef és Vidománszki József belono- zó brigádjai. Meg aztán el ne felejt­sem, hogy a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium építteti ezt. a gyárat... 1/ ét év nem nagy idő. Az újhe- lyieknek mégis annak tűnik. Érthető is. Szeretnék már, ha az új gyárban minél előbb megindulnának a gépek... S ha nemrégen még úgy tűnt, hogy „megmerevedett” ez a régi város, most éppen ez ellenkezőjét láthatja a szemlélő. Sátoraljaúihely épül, szépül, gazdagszik, az ötéves terv­ben még jobban felvirágzik ... Szegedi László Újabb termelőszövetkezeti községek Szamosi Sándor elvtárs, a sajóbá- bonyi községi pártszervezet titkára levélben közölte szerkesztőségünkkel, hogy községük dolgozó parasztsága is a szocialista mezőgazdálkodás út­jára lépett. Az alakuló közgyűlést január 23-án tartották és termelő­szövetkezetüknek a Jobb Élet nevet adták. Táviratot kaptunk Cserépfaluból is, amelyben arról tudósítanak, hogy a mezőkövesdi járás e kis községe is — követve a közeli Tárd község pél­dáját —, szintén termelőszövetke­zeti községgé alakult. Tolcsva község dolgozó parasztjai is követték a sátoraljaújhelyi járás termelőszövetkezeti községeinek pél­dáját. Három dolgozó paraszt kivé­telével, valamennyien aláírták a be­lépési nyilatkozatot és a január 23-i alakuló közgyűlésen Palkovies Mi­hály középparaszlot választották el­nöküknek — írja Trembcczki Fe­renc. Újra delgezik a Mályi Téglagyár Háromheti nagyjavítás után kedd reggel újra megkezdték a termelést a Mályi Téglagyárban. A munkák során elvégezték a gépi berendezé­sek karbantartását, a nyersanyag gyorsabb szállítására salakba fekte­tett csillevasúti körpályát építettek az agyagbányában. s a nagy esőzések miatt megsüllyedt drótkötélpálya há­rom oszlopának betonalapjait újjal cserélték fel. Ez különösen nagy fel­adat elé állította a téglagyáriakat. A nagy esőzések, a dombról lezúduló víztömegek a drótkötélpálya-kör­nyéki földeket annyira t átáztatták, hogy ott térdig ért a sár. Január első napjaiban ebben a feneketlen la­tyakban csak lánctalpas vontatókkal tudták a 16 tonna súlyú oszlopalapo­kat k’’elölt helyükre szállítani. A sár után a kemény fagy nehezítette még a szerelők munkáját. A dolgo­zók azonban győzedelmeskedtek az időjárás viszontagságai felett és ked­den már agyaggal telt csillék „sza­ladtak” a kötélpályán. A gyárban jelenleg naponta 140 ezer kisméretű téglát készítenek. A többi építőanyag gyártásához — így a tetőfedő- és ger.inccseréphez, vala­mint a különböző méretű válaszfal­lapokhoz — csak február végén, március elején fognak. Ekkor kezdik meg az üzem hetedik új termékének gyártását: az építkezéseken nagy ter­melékenységet biztosító. 30 centi­méter hosszú, 17 centiméter magas és 14 centiméter széles blokktéglák készítését. Ebből az idén I millió da­rabot adnak az építőiparnak. A termelés meggyorsítására és a minőség javítására tavasszal egy új­szerű, hazánkban eddig még nein al­kalmazott anyagelőkészítő berende­zései kezdik meg a munkát. Az új gép próbáit a múlt évben tartották meg. A Német Demokratikus Köz­társaságból érkezett, berendezéssel a feldolgozásra kerülő agyagot felme­legítik. A meleg agyagból préselt cserép száradása belülről kifelé in­dul meg, s ezáltal elkerülik a cserép megreoedését. Másik előnye, hogy az eddigi három és félnanos szárítá­si idő 2 és fél napra csökken le. Huszonhét millió forintot fizetett ki az Állami Biztosító AZ UTÓBBI EVEKBEN mind szé­lesebb körben terjed el a biztosítás Termelőszövetkezeti vezetőket, egyé­nileg gazdálkodókat a tapasztalatok győzték meg: előre nem látható, ki- nem számítható elemi csapások: tűz, víz, jégkár stb. — sok kárt te­hetnek a vetésben, komoly mértéké­ben befolyásolhatják egy nagygaz­daságnál a pénzügyi terv alakulását. Mindezeken felül az állatállományt is érheti baleset, ütheti fel ott a fe­jét valamilyen betegség, s ha nincs biztosítva, nagyon nagy a veszteség. A napokban aziránt érdeklődtünk Fövenyessy József elvtárstól, az Ál­lami Biztosító megyei igazgatóságá­nak vezetőjétől, hogy miután lezár­tuk a múlt gazdasági évet, számsze- rint kimutatható-e, miképpen térül meg az elpusztult, de bebiztosított vagyon egy része. — Huszonhét millió forintnál töb­bet fizettünk ki a múlt évben — mondotta Fövcnyessv elvtárs —. s ebből a termelőszövetkezetekre majdnem tizenhat millió esik. Eb­ből kél milliónál több volt. amit ál- l.atkárra. ti milliót jégkárra, hat és fél milliót vízkárra ás közel félmilli­ót tűzkárra fizclliiriTc ki. Nagyon nagy szám ez, amely ter­mészetesen a biztosítást kötött ter­melőszövetkezetek között a biztosí­tás és a bekövetkezett kár arányában oszlik meg. — Mennyit fizettek ki egyének­nek? — Valamivel több mint U millió forintöt. A jelentős tűz-, állat- és jégkár-kifizetések mellett külön ki kell hangsúlyozni az életbiztosítások alapján kifizetett csaknem két millió és a balesetbiztosítások után kifize­tett több mint kétmillió forintot. Borsodban a múlt esztendőben kö­rülbelül 400 ezer biztosítás volt ér­vényben; a mi megyénkben tapasz­talható, hogy az országos telítettsé­get meghaladóan itt van a legtöbb biztosítás mind a termelőszövetkeze­teknél, mind az egyéneknél. — A múlt évben például — foly­tatta Fövenyessy elvtárs ■— csak egy olyan termelőszövetkezet volt me­gyénkben, melynek nem volt bizto­sítása, s minthogy ez egyébként a mi mostani legfontosabb feladatunk, ar­ra törekszünk, hogy minden tsz-nél megkössük a most bevezetett általá­nos vagyonbiztosítást. Napjainkig ezt a tervünket SO százalék körül teljesítettük, s általában a többi ter­melőszövetkezetek is csak azért nem kötötték még meg, meri nem tudtuk őket felkeresni. Egyebek közt a most bevezetett általános vagyonbiztosí­tás díjai sokkal kedvezőbbek az ed­digieknél és szélesebb a mi részünk­ről történő kockázatvállalás. — Kötnek-e biztosítást a háztáji gazdaságokra is? — * NEM OLYAN ARANYBAN, mint az az általános vagyonbiztosí­tásnál tapasztalható. Ezt a biztosítási formát eddig csak mintegy 10 ezer család választotta megyénkben, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy he­lyes a háztáji biztosítás megkötése is, mert ilyen biztosítások alapján a tsz-tagoknak több mint egymillió fo­rintot fizettünk ki baleset, jégkár, állat elhullás stb. címen — fejezte be tájékoztatását Fövenyessy elvtárs. — Shakcspcare-estel rendeznek ja­nuár 29-én Sátoraljaújhelyen, a Kos­suth Lajos Művelődési Házban. Az esten a sátoraljaújhelyi zeneiskola tanárai és növendékei is közremű­ködnek. — Műsoros estet tartanak a vájár­tanulóknak január 28-án. szombaton Sajószentpéteren, a bányász művelő­dési otthonban. A mintegy kétórás műsor után disznótoros vacsora, majd tánc következik. — Amikor a munka ^voit" akkor huhogta el magát valaki, hogy hiába törjük magunkat, úgyse fog többet érni egy munkaegységünk 4 forintnál. Még a szorgalmasakat is kikezdte az aggodalom, hogy hátha igaza van a pletykabeszédnek. — Dolgozunk inunkszakadtáig, aztán 4 forinttal fogják kiszúrni a szemün­ket — mondogatták az emberek. Hogy honnan, milyen alattomos ■ lyukból kerekedett ez a szél, nem tudtuk meg, de az emberek felkap­ták, beszéltek róla, és nem ment úgy a munka, ahogy kellett volna. Mon­dom aztán a tagoknak, hogy ha ölbe- tesszük a kezünket, akkor valóban Végünk, év végén hiába tartjuk az osztozkodásnál a zsákot, nem lesz mi beletenni. Hogy melléfogott a pletyka, itt a cáfolat — nyúlt a belső zsebébe Csörnök István bácsi, aki már kilenc éve tagja a hejőszalontai József Attila Termelőszövetkezetnek. — Olvassák el, mi van rá írva. A telthasú borítékon ez a szám állt: 10 000 forint. — Furcsa szerzet; az ember, úgy meg tudja bolondítani egyik a mási­kát. De hát csak az első esztendőben igaz ez. aki még nem próbálta a kö­zös gazdálkodást, az könnyen hajlik az ilyen huhogásra, aztán amikor a saját szemével is meggyőződik arról, hogy ha rendesen dolgozik, a haszon se maradhat el, akkor aztán sug­doshatnak a fülébe. Az új, frissen meszelt hejőszalon­tai művelődési házban beszélgetünk, már túl a zárszámadási közgyűlésen, mely vasárnap reggel kezdődött. Most délután, kettő felé, a zárszám­adás utolsó napirendi pontjaként a készpénz, kifizetése folyik. — Ez a lényege az egésznek — Szcriontai jó dolgok "'mondja ágy tagbaszakadt tsz-tag. s bizonyságként, meglengeti a boríté­kot, melyben százasok lapulnak. Mészáros Kálmán elvtárs, a tsz el­nöke odakanja a fejét, aztán inkább nekem, mint a tsz-tagnak mondja: — Az bizony nagyon fontos, hogy mi van a borítékban, de azért a lé­nyeg mégis az, hogy ha nem dolgoz­tunk volna becsülettel, akkor most nem lenne mit számolgatni. C-_ „I,: I a tsz fiatal köny­Siroki Imre, velöje is hozzánk szegődik beszélgetni az elmúlt gaz­dasági évről. Amikor az örömteli di- csekedést hallgatja az ember, az az érzése támad, hogy Hejőszalontán minden úgy ment, mint a karikacsa­pás. A könyvelő azonban koránt- sincs ezen az állásponton, a beszá­moló is önkritikusan tette mérlegre a falu közös gazdálkodásának első esztendejét. — Nem dicséret kell nekünk — mondja Siroki elvtárs —. mert a dicséret az nem hajtja úgy előre az embert, mintha megmutatják neki: ezt meg ezt jól csináltad, de itt meg itt melléfogtál, ezt a jövőben el kell kerülnöd, ha még többel akarsz a borítékban látni. S ha mi még job­ban dolgozunk, jóval felülmúltuk volna a tervezettet is —, majd so­rolja azokat a hibákat, amelyek gá­tolták a még nagyobb jövedelem el­érését. Amikor a borsót kellett szedni, a tagok megrohanták a háztáji föld­jüket, a kukoricájukat kapálták. A könyvelő kapta magát, kiszaladt a kukoricaföldre. — Asszonyok, jöjjenek borsót szed­ni, mert nagy kár éri a közöst, ha most nem szedünk annyit, amennyit csak bírunk. Ma még 7 forint 70 fil­lért adnak egy kilóért, holnap már csak 5 ötvenet. Nem ment mindenki, de 15 asz- szony a könyvelővel tartott, s lesze­dett hét mázsa borsót, nyert rajta a közösség egy csomó pénzt. Nos, ha akkor nemcsak annak a 15 asszony­nak fogott volna így az esze, nem hét, hanem tizenhét mázsa borsót tudtak volna leszedni, még több pénz ütötte volna a markukat. Most már belátják az emberek, hogy az igazi hasznot nem az a fél vagy egész hold háztáji hozza, hanem a közösség 830 holdja. Sok borsó, krumpli, bab, paprika ment tönkre a hanyagság miatt. Ha a tagság szorgalmát nem kezdték volna ki a pletykák, ha mindenki egyemberként dolgozott volna, mint például aratáskor, nem 37 forint: 68 fillért ért volna egy munkaegységük, legalább 45 forintot. tekintetében is akadnak hibák. A tagság nyomására a veze­tőség úgy határozott, hogy az alap­szabály megengedte munkaegység alsó határa szerint mérik a tsz-tagok teljesítményét, ami munkaegység- híguláshoz vezetett. így fest tehát a tagok munkaegységátlaga: 1—150 munkaegységet 28 tag szerzett, 151 —351 között 27. 351 fölött munka­egység átlagot 49 tag ért el, s mivel sokak 600—700 pontot mondhatnak magukénak, átlagosan egy tagra 470 A munkaegység munkaegység esik, ami 17 ezer fo­rintos évi jövedelmet jelent egy-egy tagnak. A zárszámadáson több mint fél­millió forintot osztottak szét kész­pénz formájában. Az 5 ezer forintnál kisebb összeget nem számítva, tízen 6—7 ezer, húszán 8—10 ezer, 10 ezer forint fölött tizenketten kaptak. A régi, immár tizenkét esztendős hejő­szalontai József Attila Tsz 1960 ta­vaszán fejlődött fel, a falu egész la­kosságát egyesítve. 1959-ben a tsz zárszámadásán a kis közösség 38 tagja közül 20 nem kapott semmit, sőt vissza kellett bizonyos összeget fizetniük. Most egyetlen olyan tag nem volt, aki ne kapott volna pénzt a zárszámadáson. A fejlődés tehát szembetűnő. De még többre mentek volna, ha mindenki rendszeresen dolgozott volna — 20—25 tag nem vette ki rendszeresen a részét a kö­zös munkából. A zárszámadó közgyűlésen szóba került a tsz-tagok fizetett szabadsá­gának a kérdése is. A tagság ugyan­azokat a jogokat várja a tsz-től, mint az ipari munkás a gyártól. Nos, ak­kor ugyanazon törvények szerint kell élnie a tsz-tagságnak is, mint az iparban dolgozóknak. Aki nem megy dolgozni, minden indok nélkül ki­húzza magát a közös munkából, an­nak meg kell kurtítani a jogait. S ott, a zárszámadó közgyűlésen felállt a tsz legöregebb tagja, a 77 éves Varga Gyuri bácsi, ezt mondta: — Ha jó a hajó kapitánya, altkor megy a hajó, nem fut zátonyra. A mi vezetőségünk jó kapitánynak bi­zonyult, van mit a tejbe aprítanunk. En vállalom, hogy ebben az új esz­tendőben megkapálok annyit, mint a fiatalok, mert én is keresni akarok. S mintha csak Gyuri bácsinak akarna válaszolni, megszólalt egy fiatalember, vasutas: — Apám majdnem annyi pénzt kapott most a borítékba, mint amennyit én egész évben kerestem. Volt vágj’ halszáz munkaegysége, az ióval több mint húszezer forintot je­lent a természetbeni juttatásokkal együtt, s ő még az igazak álmát alussza akkor, amikor nekem már a vonathoz kell menni. Ne mondja azt nekem senki, hogy a tsz-ben nem lehet keresni. Ebben az évben °V Vr°fbn jaro fiatalt vonzott vissza a tsz, a havonkénti 15 forintos előleggel, meg a sok pré­miummal. Mert minden termelési ágra kiterjesztették a premizálást. Például 300 mázsa kukoricát kaptak a tagok prémium címén, s az összes premizálás pénzértéke kereken 59 ezer forintra rúg — a prémiummal együtt 39 forintra emelkedik egy .munkaegység értéke. Szó ami szó: a hejőszalontai tsz- tagok kitettek magukért, a kezdeti hanyagságok ellenére is szép ered­ménnyel dicsekedhetnek. Áruértéke­sítési lei-vüket közel 20 százalékkal túlteljesítették. Az őszi vetésben el­sők voltak a járásban. Szép eredmé­nyeik mögött azonban vegyék észre a hibákat is, hogy jövő ilyenkor még örömtelibb zárszámadásban legyen részük. Gulyás Mihály t U f gyár épül.*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents