Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-25 / 21. szám

4 ÉSZ ASM AGY ARORSZÁG Szerda, 1961, január 28. iff eg'iiwllt mpállva... A pályamunhások helytállása Sárospatak és liodrogolasxi hósött Asszonyoké az első munkaegység elénk Érdeklődés, lelkes hangulat jellemezte Vajdá.cskán az új termelőszövetkezet alakuló köz­gyűlését. S alig rekesztette be a gyű­lést Németh Pál, a járási tanács tit­kára, márts azon törték a fejüket a. Petőfi tagjai, milyen munkával is indítsák el új életüket, a közös gaz­dálkodást á 3700 holdas hatalmas birtokon. Szovák András szedte össze legha­marabb brigádjának embereit: ásót, kapál fogtak, és a határban hozzálát­tak a felgyülemlett talajvizek leve­zetéséhez. Csordás ,Mihály, Jákob János — kihasználva a január első felében megenyhüli időjárást — mintegy 13—20 gugdatársukkat együtt befogtak, szekérrel kihajtot­tak az Irtás, Eresztvény, Zúgó dűlők­be és nekiakasztották ekéjüket az őszi esők miatt szántallanul maradi■ földeknek. Nem, kellett már nézni­ük, hol húzódik a mezsgye, csak ha­sították a barna hátú határt, amíg eO—80 holdas egységes táblák nem kerekedtek belőle. Szántottak, szán­tottak nagy kedvvel: fogyjon az ugar, hogy ennyivel is kevesebb le­gyen a Petőfi Tsz tavaszi gondja, munkája. No, de az asszonyok sem maradlak tétlenül. Amikor megérkezett a pa­taki gépállomásról küldöli két trak­tor és szántani kezdett, sarlót ra­gadtak és vágták szakadatlanul a traktorok előtt, a kukoricaszárat. Ugyanakkor Szerencsről is jelezték, hogy útnak indítottak néhány vagon répaszeletet, hozzákészülödhetnek a feldolgozásához. Erre egy másik asszonycsapat, a férfiakkal verse­nyezve, segédkezett a lerakodásnál, s hordta, keverte a töreket bele a, ré­paszeletbe, amit aztán azonnyomban be is silóztak. Szükség van takar­mányra, sok a jószág, hiszen több mint száz fejőstehenet, 166 növendé­ket. 112 lovat kötöttek be a közös is­tállókba a sok-sok süldőn, anyako­cán és malacon kívül. KESÓ DÉLUTÁNRA járt már az idő. sötétedni is kezdett, amikor vé­geztek a kinti munkával. Ekkorára hazaérkeztek az emberek is, de ők egyideig még a lovak, leszerszámozá- sával, voltak elfoglalva. - Igyhát az asszonyok kerültek be előbb az iro­dába. Beszámoltak első közös mun­kában eltöltött nap eredményeiről. Erre .a brigádvezetök, irodai embe­rek kinyitották a hivatalos könyvet és megállapították belőle, hogy özv. Pásztor Jánosáénak és asszonytár­sainak a teljesítménye megüti fe­jenként az egy egész munkaegységet, amit aztán Hangácsi József elnök — a község életében nagyjelentőségű esemény dokumentálására — saiát- kezüleg irt be a szorgalmas vajdács­kái asszonyok frissen kiállított köny­vecskéjébe. (h. j.) „csúszólapot”. Az agyagos, rosszul épített töltés az őszi nagy esőzések következtében megcsúszott. Az eddig áttekinthetetlen földtömeg vádlón árulkodott. A vasutat jól ismerő pá­lyamunkások a jelekből sok mindent megtudtak. 1910-ben kezdték el a sárospataki vasúti töltés építését. Az államvas­utak magánvállalkozókra bízta az építést. A pénzharácsolás szándéka feledtette a műszaki előírásokat. A nyolc méter magas töltést úgy szol van sárból és agyagból építették fel. Ráadásul a második világháború alatt ezen a részen felrobbant egy lőszeres vonat, amelynek detonáció­ja alaposan megrázta a töltést, S most. 1901. január 20-án megbosz- szúlta magát a félévszázad előtti fe­lelőtlenség. Pedig csak pár nap kellett volna még. s tervszerűen hozzákezdtek vol­na a töltés újjáépítéséhez. Akkor nem kellett volna ilyen megfeszítve dolgozni. A vasút névtelen hősei, a pályamunkások kettőzött erővel dől goztak. A forgalmisták? Akik min­dig vitatkoztak, ha valamit a pálya­fenntartásnak segíteni kellett, most szó nélkül cselekedtek. Egymás után hozták a helyszínre az anvagos ko­csikat. a salakot, s ha kellett, még ők is megfogták a lapát nyelét. "'LASSAN ALKONYODNT kezdett. A munka java, a töltéserősítés még hátravolt. A sötétség lassan beállt. Néhány fáklyát gyúitottak. ez azon­ban kevés volt. Miskolcról agregá- tort és fényszórókat küldtek n hely­színre. A távközlők rögtönzött tele­fonállomást szereltek fel. amely mindenhová azonnali kapcsolást biz­tosított. A tél még jobban megmakacsolta magát. Este 10 órától éjiéi két óráig mínusz 14 fokot mértek. A 40-es munkabrigádokbó! harminc ember dolgozott, tíz melegedett. Ha. mele­gedett. mert, mindig akadt valami mellékes tennivaló. Egyszer vasúti kocsit kellett, kiüríteni, máskor meg a tejet átgurítani. Azám, a tej! Ennek külön történe­te van. A vasútigazga lóság gyors in­tézkedése nyomán a személyszállítás lebonyolítására az átszállás helyett vonatpótló autóbuszokat állítottak forgalomba. Igen ám, de megfeled­keztek a pesti tejeskocsi fól. Hogyan továbbítsák? A pálvámunkások erre is vállalkoztak. Az egyik mozdony eltolta a tejeskocsit a szakadék szé­léig. Az emberek pedig, nem kevés félelemmel, áttolták a veszélyes pá­lyaszakaszon a túlsó oldalra. MJRE A HAJNAL KÖDE felsza­kadt, kialudtak a fényszórók, ismét megnyílt a pálya a forgalom előtt. Végétért a Ifi órás hősi küzdelem. Az utasok Miskolcon csak ennyit, tudtak: késett a vonat. Pedig Jávor- szki Sándor. Zalatnal Ferenc, Mo- socz.ki Ferenc, Lengyel Elek és 190 hős munkatársa ezen az. éjszakán nem aludt. Kint a vasúti pályán da­coltak a széllel, verítékeztek, hogy tovább menjen a vonat, egyenlete­sen lüktessen az ország érhálózata. Pásztory Alajos Q^ec^jzetek Az iskola követelményei és a szülök A z ősszel egyik délután arra toppantam be a Béke-telepi iskola '*■ igazgatói irodájába, hogy az igazgató elvtárs egy szülővel vi­tatkozott. Bocsánatkéröen léptem vissza és be akartam csukni az ojtóU amikor Sz. K. igazgató barátom — a.kivel így munka után kicseréljük gondolatainkat és vitatkozunk pedagógiai elveken — utánam szólt és visszahívott: — „Jó, hogy itt vagy, éppen téged érdeklő kérdésről be­szélgetünk." A szülő néhány nappal előbb azzal vádolta, az osztályfőnököt, hogy <larva szavakkal illette gyermekét. Az igazgató elvtárs a megengedhe­tetlen bánásmód miatt felelősségre vonta, a nevetői: Ekkor azonban ki­derült, hogy az osztályfőnök egyáltalán nem. használt ilyen szavakét, csak kötelessége elmulasztása miatt vonta felelősségre a gyermeket és ezt be is jegyezte Ellenőrzőkönyvébe. A tényt megerősítették az osz- lályfelelős csoport vezetői is. Most ezért hívatta a szülőt, hogy eléje tárja a tényeket, és meggyőzze, hogy a gyermek félrevezette őket. Az egész tárgyalás alatt számomra az volt a legfurcsább, ahogyan a szülő az iskoláról vélekedett.. Nem akarta megérteni, hogy az iskolá­nak vannak követelményei, amelyek minden tanulóra nézve kötelezőek: és amelyek elmulasztása, megszegése felelősségrevonással jár. Azt érez­tem szavaiból, hogy szerinte csak a szülőnek van joga követelményeket állítani a gyermekkel szemben, söl az iskolának is azokhoz kell, igazod­nia. Kétségtelen lény, és az utóbbi két év egyik legnagyobb eredménye, hogy az iskolának és rt. szülőknek együtt kell haladni a nevelés vona­lán, együtt kell kikovácsolniok a gyermek jellemét, világnézetét, erköl­csi felfogását. Ez azonban semmiképpen nem képzelhető el úgy. hogy a szülő szabja meg, miként foglalkozzanak gyermekével az iskolában, miért vonják felelősségre, miért jutalmazzák, vagy büntessék. Az isko­lák államilag jóváhagyott tantervvel és rendtartással rendelkeznek, amelyek megszabják a nevelők és nevellek, feladatait. Ezektől eltérni annyit jelent, mint megszegni pártunk és államunk előírásait a közök- ■tatás területén. \ Az érem másik oldala, hogy ezzel a gyermek egyéni erdekoit is szolgáljuk. Elősegítjük, hogy bele tudjon illeszkedni szocialista társa­dalmunkba, hogy megtanulja: egyéni boldogulását csak a közösség ér­dekeinek szem előtt, tartásával érheti el. Ez pedig azt kívánja, hogy egyéni érdekeit, alávesse a közösség érdekeinek, T elén esetben is egységes követelményről volt szó, mert minden tanuló ugyanazt a. feladatot kapta. Az osztályfőnök a határidő után még kél napot adott a végrehajtásra és a még akkor is hanyag tanulókat vonla felelősségre. Vajon az lett volna a helyesebb, ha a ne­velő elnézi ezt a hibát, meghagyja a tanulót abban a hitben, hogy a. kötelessége elmulasztása nem, jár semmilyen következményekkel? Mi­lyen szemlélet alakul ki így a gyermekben? Vajon felnőve, munkahe­lyén nem fogja-e könnyelműen venni a rábízott feladatokat és vom. fog-e szembeszegülni a felelősségrevonásnál? Az iskola követelmény-rendszere tehát egyszerre szolgálja a szo­cialista társadalom építését és a gyermek egyéni érdékeit. Ezt elősegíteni legszebb feladata es kötelessége minden szülőnek, aki felelősséget érez gyermeke jövője iránt. i Bolyki Ödön tanulmányi felügyelő, Ózd. Egy rossz, meg egy jó Két közlekedési epizód A Ga 47—14 számú ** 1-es viszonylatú autóbuszon történt ja­nuár 19-én este 22 óra 5 perekor. Az autóbusz megállt az Ady-hídi megállónál. Kevés utas volt rajta, fi—19 em­ber mindössze. A hát­só ajtóval valami baj volt. mert nem nyílt ki. Egy utas fel akart szállni, de hiába nyom­kodta a bezárt ajtót. Előreszaladt és fel­szállt az első ajtón. Lehet, hogy szabályba ütközött, de emberbe nem, mert hiszen a busz — mint említet­tem — jóformán üres volt. Az ülőkalauz visszaparancsolta, mondván, hogy az el­ső ajtón nem lehet fel­szállni, csak a hátsón. még ha a hátsó ajtó nem működik, azaz nem nyílik ki. akkor is. Hosszú vita kelet­kezett. Az ülőkalauz a kocsit addig nem akar­ta indítani, amíg az utas le nem , száll, mondván, hogy a sza­bály az szabály. Bele­avatkoztak az utasok is, mert szerettek vol­na már továbbmenni, hazajutni. De a vita csak folyt, az autó- busz csak állt, mert a szabály az szabály, meg akkor is, ha rossz a hátsó ajtó. Másnap, január 20- an reggel 9 órakor tör­tént, ugyancsak 'az, Ady-hídnál, de a vál­tozatosság kedvéért: villamoson, a villa­mosra 43-as szám volt festve. Megállt a villa­mos, egy nénike rette­netesen sok csomaggal próbált leszállói. Akár­hogy fogta sok cso­magját, nem boldogult vele. A villamosvezető lelkeit, a vezetőülésből, egyenként leadogatta a néninek a csomagjait, öt magát is lesegitette nagy udvariasan, és csak ágy indult to­vább. — Hát ilyen is van a közlekedésben. Egy negatív és egy pozitív esetet irtunk meg. Milyen jó lenne, ha a jövőben mind több pozitív esetet kel­lene csak toliunkra venni a miskolci köz­lekedéssel kapcsolat­ban. <b)- r ____jer** jelentkezett először E gy evvel ezelőtt Miskolcon az Orszá­gos Reiiidezö Iroda a „Furfangos Bajnoksággal”. Akkor a' szellemi torna .résztvevőinek a legkülön- bözőblí témakörökből választott kérdésekre kel­lett választ adniok, egyben meg kellett oldaniok sok olyan tréfás feladatot is, amely nem éppen általános műveltséget igényel, hanem kézügyes­séget, bizonyos szakmai járatosságot, és nem utolsósorban azt, hogy a versenyzőnek legyen kedve a színpadon 800 néző mulattatására mó­kázni. Az eltelt egy esztendő alatt ez a fejtörő torna jelentősen fejlődött. Azóta megszülettek a speciális furfangos bajnokságok, mint például a Furfangosok Filmművészeti Bajnoksága, és most legutóbb a Furfangosok Utazási Bajnoksága, amely témakörét és jutalmazását tekintve — a nevének megfelelően — utazáshoz kapcsolódik: a kérdések is külföldi utazásokkal, illetve kül­földi országokkal kapcsolatosak, a legfőbb jutal­mak is külföldi utazások. Érthető tehát iránta a nagy érdeklődés. Természetesen, ezek a műsorok sem peregnek le „szárazon”, nem píjsztán a pá­lyázók „vizsgáztatásából” állanak, hanem az ŐRI megfelelő műsorról is gondoskodik, és a műsor- számokat a pályázók szereplésével úgy elegyíti, hogy egyik sem válik hosszadalmassá, és a gyors váltakozásnál fogva mindig érdekes. Ennek elle­nére élesen külön lehet választani magát a fur­fangos Versenyt és az ŐRI kísérő esztrádműsorát. — Az alábbi beszámolónkban mi is ezt tesszük. Először magával a szellemi tornával foglalko­zunk. A furfangos bajnokságot és a más hasonló címeken rendezett szellemi tornákat feltétlenül helyesnek, hasznosnak látjuk, mert nem pusztán annak a néhány versengőnek a „vizsgáztatását” célozza, akik elég bátrak ahhoz, hogy a nagy- közönség elé kiálljanak, hanem a széksorokban ülő százak is sokat tanulhatnak. Biztosak va­gyunk benne, hogy a nézők nagy többsége nem­csak derült a furfangos versenyeken, hanem sok olyan kérdést és felelelet is hallott, amelyekre nem tudott volna válaszolni, de most megjegyezte Furfangosok Utazási Bajnoksága Az ŐRI műsoros szellemi tornája Miskolcon és ezzel — akarva, akaratlanul — a szórakozás közben jelentősen gyarapította ismereteit. Különösen örömmel üdvözöljük a szellemi tornának ezt a formáját, az utazási bajnokságot, mert segít megismerni baráti népek országait, életét, kultúráját. A feltett kérdések között viszonylag kevés volt az egészen könnyen megválaszolható. A kérdések zöme nagy tájéko­zottságot, nagy olvasottságot igényelt. Felölelték a kérdések az ipart, kisebb részben a mezőgazda­ságot, és nagyon sok kérdés volt a baráti népek kulturális életével kapcsolatos. Ez alkalommal a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország vi­szonyaira vonatkoztak a kérdések, és a furfangos pályázók előtt is első díjként egy kétszemélyes, kéthetes, ingyenes külföldi utazás, második díj­ként egy egyszemélyes, kéthetes, külföldi utazás reménye lebegett. Az utazás természetesen abba az országba történik, amelyről a versenyző a leg­több ismerettel büszkélkedhet. Itt Miskolcon és a megye több községében még csak az elődöntők folynak, az országos döntő a legjobb vidéki ver­senyzők bevonásával Budapesten lesz ez év máju­sában. Mindenesetre az elődöntő győztese is ka­pott 200 forint jutalmat — mintegy előlegként. Az érdekes és hasznos kérdés-feleletekből álló versenyt, amelyet egyébként mindkét miskolci előadáson egy-egy műegyetemi hallgató nyert, néhány humorosnak tűnő feladvány is tarkította, például kukoricamorzsolási verseny, labdaütöge- iés stb., azonban egészében a szellemi torna jól felépített, széles műveltséget kívánó, nevelő jel­legű rendezvény volt. Pálos Miklós játékvezető igen nagy rutinnal vezette a versenyt. A másik része a műsornak az esztrád volt. Elsőként Horváth Sándor nagyszerű zenekarát kell említenünk, amely mind remei: önálló szá­maiban, mind pedig a műsor egyéb szereplőinek kíséretében és helyenként a versenyben való zenei közreműködésben elismerésreméltónak bi­zonyult. Régen hallottunk jazz-muzsikát ilyen kulturáltan, mértéktartóan, ízlésesen tolmácsolni. Igazán élvezet volt; műsorukat hallgatni, és külön élvezetet jelentett a zenekar vezetőjének gitár- , játéka. Kedves vendégként üdvözöltük a színpadon a Miskolcon már régen látott Bilicsi Tivadart, aki jól összeállított magánszámával méltán ragadta ismételt vastapsra a közönségei. A tapsokat újabb és újabb számokkal viszonozta és ha számai kö­zött már túlontúl ismertekkel is találkoztunk az új számok között, örömmel hallgattuk és őszinte tetszéssel tapsoltuk. Több énekszámot hallottunk n műsor „nagyágyújától”, Németh Leheltől. A népszerű énekes ezúttal is ismételten megnyerte a táncdalok kedvelőinek tetszését. (Egyes számok­nál a fényeffektusokkal, színes szúrófényekkel való „mankózást” feleslegesnek tartjuk.) Egy tánedalénekesnő is szerepelt a műsorban: Toldi Mária, akit úgy konferáltak be. mint aki 'külföl­dön aratja sikereit, most is csak rövid időre van itthon, és legutóbb Lipcsében egy nemzetközi versenyen nemcsak képviselte a magvar táncdal művészetet, hanem díjat is nyert. Sajnos, mis­kolci szereplése ezt a kitűnő beajánlást megköze­lítően sem bizonyította. Szerepelt a műsorban egy rövid tréfás jelenet is az idegen városnevek félrehallásáról, az idegen nevek betűzéséről, azonban ez a játékocska igényességben, színvo­nalban messze alatta maradt a műsor egészének, szinte kár volt az egész rendezvény adta jó be­nyomást ezzel elhomályosítani. A Furfangosok Utazási Bainoksága Borsod megyében végetér. Érdeklődéssel várjuk, vajon a borsodi győztesek közül — elért pont­száma alapján — ki kerül fel az országos döntőbe és érdeklődéssel várjuk a hasonló, szellemes, hasznos szellemi tornákat, (benedek) Országos bábjátékos ankét Miskolcon A Borsod-Miskolci Népművelési Tanácsadó január 28-án és 29-én a miskolci József Attila Művelődési Otthonban országos tapasztalatcsere­értekezletet rendez a megye és az ország legjobb bábjátékosai részére. Az értekezleten megyénk legjobb 40 bábcsoportjának képviselői mel­lett részt vesznek a Népművelési In­tézet küldöttei és Szolnok, Szabolcs, Nógrád és Heves megye legjobb báb ­játék-csoportjainak képviselői. Tóth József elvtárs, a Borsod-Mis­kolci Népművelési Tanácsadó veze­tője ..Bábmozgalmunk helyzete, to­vábbfejlődésének lehetőségei Borsod­ban” cinimel tart bevezető előadási, majd a legjobb borsodi bábcsoportok tartanak bemutató előadásokat. A bemutató előadások keretében a bor- sodnádasdi, az alberttelepi, a mis­kolci József Attila Művelődési Ott­hon, a hejőbábai, az ózdi Liszt Fe­renc Művelődési Ház és a Miskolci Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat, bábcsoportjainak szereplésére kerül sor. A bevezető előadást és a bemu­tató előadásokat vita követi, mely minden bizonnyal további segítséget és lendületet ad megyénk és a részt­vevő lobbi megye bábmozgalmának tűnt az acélparipa füstölgő kéménye. Az egyik őr zászlajával a vonat elé állt, s „megálljt” jelzett. A vonat személyzete riadtan ugrált, le a moz­donyról, és sápadtan állt meg az egyre szélesedő szakadék fölött. Mi lett volna, ha ráfut a vonat?! A jó öreg munkavezető, Drávucz Farkas bácsi, aki hosszas pályamun- kási működése alatt már másodszor élt át ilyen izgalmas perceket, így szólt: a pályamunkásokhoz: — Itt maradunk, elvtársak! — A megszólí­tottak nem bánták már az üres ta­risznyát sem, még az erekbe vágó hideget is elfeledték. Odaállták a töltés oldalához, s bontották szaka­datlanul. Az állomásfőnöki irodában Hizs- nyák János állomásfőnök elvtárs szüntelenül intézkedett. Csörögtek a telefonok még a messzi vasútállo­másokon is. Szerencsről, Sátoraljaúj­helyről, Olaszliszkáról pályamunka- sokat ígértek, s küldtek a zavar el­hárításához. Szerencsről a legjobbak jöttek el: a Takács József vezette szocialista munkabrigád tagjai. Se­gítségképpen érkeztek, s derekasan küzdöttek a vonalszerűé ismert, hí­res Magyari-brigád tagjai is. Ujhely- ből Varga Cézát és szocialista mun­kabrigádját küldték, hogy mielőbb megindulhasson a forgalom. SZAZHATVANAN BONTOTTAK töltést. Már két méterre jártak a sín alatt, de a repedés még mindig füg­gőlegesen haladt. Még a harmadik méternél sem változott a helyzet. A negyedik méter után megtalálták a EBBŐL ENNYI IS ELEG — mon­dogatták az elmúlt pénteken a Sáros­patak határában dolgozó vasúti pa- lyamunkások. Reggeltől kezdve szél­vihar tombolt. A kezeket a hideg szinte odalapasztotta a csákányhoz, a lapáthoz, a villához. Még rövid két óra, s vége a műszaknak. De jó is lesz otthon, a jó melegben, az asz- . szony főztje, a ,jó forró leves^ Nagy Albert műszaki főintéző be­szélgetés közben, délután 1 óra táj­ban érkezett a pályamunkásokhoz. Szemlélte a munkát, beszélgetett, majd kisvártatva összehúzott szem­mel, ráncosodó homlokkal nézte a II. vágány alját. A sínnel párhuza­mosan, mintegy 30 méter hosszúság­ban, tenyérnyi széles rés húzódott. Hirtelen elöntötte a hidegverejték. Elvörösödött, majd felkiáltott. Ei­nern tréfadolog! Megcsúszott a töl­tés! Megbirja-e vajon a Budapest felől jövő személyvonatot? Nem. nem szabad kockáztatni. Nyolc métep ma- . gas a töltés, s ha innen kiborul egy kocsi, tömegszerencsétlenség követ­kezhet be. Gyorsan cikáztak át agyán a gondolatok. Mit tegyen? Rohant a vasútállomásra. Le kell állítani a vonatot! Az I-es vágány javítás alatt van. Arra nem futhat rá. Nincs más megoldás, mint. mind­két pályát kirekeszteni a forgalom­ból. A személyszállítást csakis át­szállással lehet megoldani. Az előző vasútállomás, Olaszliszka-Tolcsva már percekkel ezelőtt jelezte a sze­mélyvonat kigördültét. Szélsebesen száguldott vissza a nyílt pályára. A látóhatáron már fel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents