Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-25 / 21. szám
Szerda, 1961. jannár 25. föZAKMAGTARORSKAO 3 Felfelé ível as út Győzött a tsz-mozgalom az abaújszántói járásban 1948-ban alakult az abaújszántói járásban Hernádcécén az első termelőszövetkezet. Nagy utat tett meg azóta itt is a szövetkezeti mozgalom. Hernádcéce után Göncruszkán és Abaújalpáron kezdte bontogatni szárnyát a falu arculatát megváltoztató nagyüzemi gazdálkodás. Sok gonddal és nehézséggel kellett birkózni az elmúlt 12 esztendőben. Az áldozat és a fáradság mégis megérte. Több helyen rakták le a nagyüzemi gazdálkodás alapjait, építettek korszerű istállókat, kialakult a tovább- tenyésztésre alkalmas jószágállo- mány, kijelölték a táblákat, a megfelelő növények számára, milliókat ruháztak be gazdasági felszerelésekbe. A falu arculatával egy időben változott az ember is. Végérvényesen a múlté lett a cselédvilág, s annak minden átkos öröksége. Az újabb generáció már csak hallomásból isméri a summás, kommenciós életet. A munka megbecsülést, felemelkedést hozott a parasztembereknek. Nagy lehetőségek előtt A tsz-mozgalom jelentősége abban rejlik, hogy megvalósul a parasztság összefogása, megszűnik a kizsákmányolás mindenféle fajtája falun, könnyebben tudjuk olcsón előállítani a mezőgazdasági termékeket. A járás egyénileg dolgozó parasztjai ezt értették meg akkor, amikor a párt, a kormány ajánlatára, egységesen a termelőszövetkezeti utat, a jövő útját választották. Végérvényesen bebizonyosodott itt is, hogy a kispar- cella akadálya, gátja a termelés fokozásának, a lehetőségek jobb kihasználásának. Vajon hogyan versenyezhettek volna a telkibányai gazdák a 4—500 négyszögöles parcellákon a nagyüzemmel, amikor semmi lehetőség nem volt arra, hogy táblákat alakítsanak ki, éppen a nagyszámú parcella miatt. Sok-sok lehetőség tárul fel. A mezőgazdász szeme most már messzire lát, s maga elé tudja képzelni a holnap mezőgazdaságát a járásban. A törekvéseket, a szándékokat nem húzza át egy tanya, kisebb-nagyobb parcellák. A járás északi részén jó adottságai vannak az állattenyésztésnek. Tornyosnémetiben sertést lehet tenyészteni. Abaújváron, Kékeden, Pányokon minden feltétele megvan a növendéknevelésnek, a szerződéses marhahízlalásnak. Telkibányán a juhtenyésztést lehet felvirágoztatni. Az erre alkalmas legelők megadják a lehetőséget. A sík, lapályos területeken jól terem a járásban a burgonya. cukorrépa. Ezek a munkaigényes kultúrnövények komoly jövedelmet jelentenek a termelőszövetkezeteknek. A termelés, a gazdálkodás ilyenféle taglalása, felvázolása már mutatja a kibontakozás útját. A termelőszövetkezet azt is jelenti, hogy nem kell alkalmatlan területen minden áron, mindenfélével foglalkozni. A területi adottságok figyelembevétele, feltárása teremti meg jó és biztos alapját a gazdálkodásnak, a termelőszövetkezeti tagok jövedelmének. Az új tsz-ek hozzáláttak a munkához Január 18-ával alakult a járásban az utolsó termelőszövetkezet, ami azt jelenti, hogy a szervezés, az átalakulás utolsó szakasza egy hónap alatt végbement az egyénileg gazdálkodó községekben. A gyors átalakulás egymagában is örvendetes. Még megnyugtatóbb azonban, hogy az új, fiatal termelőszövetkezetek máris megtalálták a hangjukat, s hozzáláttak a munkához. A hegyközi községekben, Telkibányán, Pányokon megállapodásokat kötöttek az erdőgazdasággal. Az erdészet fát ad a tsz-nek, hogy abból szerszámnyeleket, hófogókat készítsenek. Szerződést kötöttek fuvarozásokra is, s Telkibánya ezzel a munkával már több mint 70 ezer forintot szerzett a tsz-nek. Ügy tartják, sok kicsi sokra megy, s amikor erőteljesebben indulhat meg a gazdálkodás, ez a pénz már jó alap lesz az induláshoz. A pányokiak seprőket gyártanak. A tanácsok messzemenően segítik a termelőszövetkezeteket. Az abaúj- vári termelőszövetkezet birtokába vett egy kőbányát, melyet korábban a telkibányai erdészet használt. Ez a kőbánya nemcsak az abaújváriak építőanyagszükségletét biztosítja, hanem szállítani lehet innen könnyen formálható építőkövet a járás valamennyi termelőszövetkezetének. A melléküzemágak t fejlesztését igen fontosnak tartják most a szántói járásban. Indokolt ez annál is inkább, mert az egy tsz-tagra jutó földmeny- nyiség nem olyan nagy, hogy a munkaerőt ne lehelne másutt is hasznosan foglalkoztatni, mint földművelésben, állattenyésztésben. Biztató jelenség az is, hogy az újonnan alakult termelőszövetkezeteknél munkaerőprobléma nem igen jelentkezik. Biztosítottnak látszik mindannak a földterületnek a megművelése, ahol Tro- rábban egyénileg gazdálkodtak. Kisebb gond Abaújszántón, a járási székhelyen jelentkezik, ugyanis itt több olyan földtulajdonost lehet találni, akik nem foglalkoztak gazdálkodással, jobbára iparban, intézményeknél helyezkedtek el. Az itt-ott jelentkező munkaerő- hiány gondjain a gépesítéssel lehet majd segíteni. A termelőszövetkezetek már eddig is vásároltak 5 darab erőgépet, s hamarosan újabbakat kapnak. tásebb gondok Számos feladat hárul az új termelőszövetkezetekre. A régiekhez hasonlóan meg kell alapozni a gazdaságokat, istállókat, férőhelyeket kell létrehozni, meg kell teremteni a belterjes gazdálkodós feltételeit. Az állam nagy támogatást nyújt ebben, de igen nagy szükség van a szövetkezeti tagok kezdeményezésére, a saját erőből történő beruházásokra, munkálatokra. Ezekkel a gondokkal máris találkoztak a fiatal, új termelőszövetkezetek. Vannak azonban más természetű gondok is. Tekintve, hogy nagyszámú fogatot használnak a járásban, fontos követelmény a lovak jó gondozása, ápolása. Sajnos, a tsz-ek- ben most nem tudnak minden követelménynek megfelelni ebben a tekintetben. Hiányzik az üzletekből a lópatkoláshoz szükséges szeg, sarok, patkóvas. A fagyos, síkos, hegynek emelkedő országutakon nem lehet palkolatlan lovat hajtani. Ennek kedvezőtlen hatását máris érzik azok a hegyközi termelőszövetkezetek, amelyek fuvarozásokat vállaltak a helyi erdőgazdaságoktól. Végérvényesen kibomlott a termelőszövetkezeti mozgalom zászlaja az abaújszántói járásban. A felemelkedés, a jövő mellett szavaztak a járás dolgozó parasztjai, amikor aláírták a belépési nyilatkozatokat, örvendetes tapasztalat, hogy a fiatal tsz-ek máris megtették az első lépéseket. Ez már nemcsak a jószándékot mutatja, hanem azt is, hogy a szántói járás dolgozó parasztjai úgy cselekszenek, ahogy gondolkoznak. Felemelkedés, új mezőgazdaság csakis a munka talaján teremtődhet meg. A gazdálkodás lehetőségei adva vannak. garami Háromszáz tonna finomlemez terven felül A Borsodnádasdi Lemezgyár óvről- évre új létesítményekkel és berendezésekkel gazdagodik. Az elmúlt esztendő végén kezdte meg munkáját például az új normalizáló kemence, amelyben naponta háromszor annyi finomlemezt lágyíthatnak, mint a régi berendezésekben. A naponta 65-70 tonna lemezt lágyító kemence üzemeltetésével megszűnt az anyagtorlódás, s ennek eredménye, hogy a kikészítő üzem az új esztendőben rendszeresen túlteljesíti tervét. így január 20 munkanapjában már terven felül 300 tonna jóminőségű finomlemezt adtak a továbbfeldolgozó üzemeknek. , bányatelepen — A somsalyi dolgunk végeztével — éppen indulófélben voltunk, amikor egy középmagas bányászember lépett hozzánk. — Egercsehibe mennek-e? — kérdezte jellegzetes Ózd-környéki táj- szólással és úgy, mint aki nagyon is biztos a dolgában, és aki valahonnan ismer is bennünket. — Igen. Egercsehibe jönne? Szívesen elvinnénk, de a kocsi tele van. Mosolyogva ingatja a fejét. — No, nem annyira, hogy egy üzenetet el ne vigyenek ... — Üzenetet? Szívesen. Kinek? — Van olt egy szocialista brigád, a VII-es számú. Mondják meg nekik, hogy ha nehézséggel küzdünk is, de a somsályiak nem feledkeztek meg... Na. jószerencsét! — köszönt barátságosan mosolyogva, s mire megkérdeztük volna, hogy ki az üzenő, mi az a titokzatos nem feledkezés, az ember lámpáját vidáman lóbálva eltűnt a folyosón. Az Özd és Eger közti széles völgyben terpeszkedő Egercsehiben már majdnem megfeledkeztünk az üzenetről. A bánya versenyfelelőse igazított útba. — Ez nem lehet más, mint a Dénes Görög József brigádja. Éppen most értékeltük a csapatok eredményeit. A Dénes-brigád a múlt év második felében 128,2 százalékot ért el. Érdekelt volna a brigád életéről egy és más (hátha megfejtjük az üzenetet), de a versenyfelelős elzárkózott. — Majd ők elmondanak mindent magukról. Egy telepi legényember mutatta meg Dénes G. József lakását. Az ajtóban két gyerek motozott a zárral. — Apu itthon van? — Igen — hangzott: a válasz —, csak alszik. Tessenek bemenni. A kétszoba-konyhás ien berendezve, kellemes meleget áraszt a duruzsoló kályha. Kicsit sajnáltuk, hogy megzavarjuk a házigazda álmát, de hát az üzenet... Dénes — 34 év körüli, középmagas, katonás mozgású fiatalember — előbb az ólmából felzavart ember bosszúságával nézett ránk, aztán rövid mocorgás után katonás frissességgel pattant elő az ágyból. Ülőhellyel kínált, aztán huncutul elmosolyodott. — Maguknak szerencséjük van. — Miért? — Ha az asszony itthon van, altkor nem tudnak velem beszélni, ö nem engedett volna felkölteni. Inkább azt mondta volna, hogy nem vagyok itthon. Nagyon vigyáz rám... — mondja kissé ellágyulva. — Ugye maga régen bányász? — kérdeztük tapogatózva. — Tizenkilenc éve. Arra az időre nem is jó visszaemlékezni. Igen nagy családból származom, tizennyolcán voltunk testvérek, ebből tizenöten élünk. Van négy lány, a többi fiú. Három fiú bányász, a többi iparos. — Nem bánta meg, hogy bányász lett? — Dehogy is. Nekem is van szakmám. Cukrász. Tizenkét éves koromban mentem tanulónak. Amikor felszabadultam, viszajöttem. Kisko- csisként kezdtem a bányánál. Apám hosszú ideig haragudott, de már megbékült. Aztán hat évig voltam a néphadsereg tisztié is. Visszaiöttem. Nem tudok én a bánya nélkül élni. — Nincs valami kapcsolata a brigádnak a somsályiakkal? — kérdeztük váratlanul. — Van nekünk. De nemcsak velük. hanem a tröszt valamennyi bányájával, sőt van külföldi kapcsolatunk is. — No? — A rosztovi terület szokolovsz- kájai bánya Petrov-brigádjával. — Ez érdekes. — Nincs benne semmi érdekes. A dolog ott kezdődött, hogy olvasgatok szovjet folyóiratokat. Egyszer csak szemembe ötlött: „Kommunista munkabrigád”. Van nekem egy munkatársam, Horváth Nándor, megemlítettem neki. „Próbáljuk meg”, mondta ő. A brigádvezető, Szecskó D. Ignác is benne volt a dologban és így Hevesben mi voltunk az elsők. Borsodban meg (mivel a bánya az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszthöz tartozik) mi lettünk a második szocialista brigád. Szecskát, nagy bánatunkra. elvitték tőlünk lőmesternek, s így én lettem a brigádvezető— De hogyan jönnek ide a somsályiak? — kockáztatjuk meg újra. — Hiszen azt beszélem, várják ki türelemmel . .. Szóval a múlt év májusában a SZOT irányelvei alapján készítettünk egyéves szocialista szerződést, majd versenyre hívtuk a tröszt valamennyi szocialista brigádját, így a somsályiakat is. A somsályiak is elkészítették a maguk vállalását, s egy példányt elküldték nekünk is belőle. A beszélgetés megszakad. * A ház asszonya. Dénesné érkezik meg. Egy darabig figyeli a beszélgetést, mérlegeli, kik vagyunk, miért jöhettünk. Kissé hangosan kezdett motozni, aztán kipakolt. — Nem szeretem én, ha a férjemről írnak. — És ha véletlenül jót írunk? — A jó az sose rossz — mosolyo- dik el az asszony •—. csakhát én legjobban azt szeretném, ha se jót, se rosszat nem írnnt róla. Jobban szeretünk mi csendesen, szerényen élni. Bélyegkiállítás a Herman Ottó Múzeumban Vasárnap nyitották meg ünnepélyes keretek között a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége miskolci körének XIV. kiállítását. A megnyitón resztvettek a Magyar Filatélia Vállalat, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége vezetői, a párt és a tanács képviselői. Varró Gyula miskolci elnök megnyitó szavai után Tátrai János, a bélyeggyűjtők országos elnöke méltatta a kiállítás jelentőségét. Nagy sikere van a szovjet és népi demokratikus országok szputnyük- és lunyik-sorozatainak, melyet „A világűr ostromacímű tablón mutatnak bé. A kiállítás két ifjú látogatója, Földényi Béla és Kun Karcsi nagy érdeklődéssel szemléli a szebbnél szebb bélyegeket. Szabados György Hruscsov elvtárs beszéde a Moszkvai Értekezletről Hruscsov elvtárs az SZKP Pártfö- iskolája, a Társadalomtudományi Akadémia és az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus —Leninizmus Intézet pártszervezeteinek január hatodiki közös taggyűlésén beszédet mondott az I960, novemberében Moszkvában megtartott kommunista és munkáspártok képviselői értekezletének eredményeiről. Hruscsov elvtárs beszédét a Népszabadság január 22-i, vasárnapi száma teljes egészében közölte. Az ember megint hunyorít. — Most ingerült az asszony, fáj a foga szegénynek. S ilyenkor, tudják már, minden baj... Ott tartottunk, hogy versenyre léptek a tröszt valamennyi brigádjával ... — Tudják mit, gyerünk fel a Nán- dihoz — mondja rövid töprengés után. — ö politikailag képzettebb, mint én, ő a brigád politikai vezetője, s ha nyilatkozatra kerül a sor, hát ö beszél. Én tudok bányászni, de nem tudok nyilatkozni. Felballagunk az Újtelepre. Horváth Nándort — nyúlánk, barna, markánsarcú fiatalembert — egyszerűen „kihúzzuk” az ágyból, azaz nem is mi, hanem Dénes. — Hallod-e komám! — dörren rá Dénes az álmosan pislogó emberre. — Ébredj csak fel. Pattanj ki katonásan. aztán nyilatkozz az elvtársaknak. Engem is felzavartak, hát én meg felzavarlak téged. Egy brigádban vagyunk, egy az örömünk, legyen egy a szenvedésünk is — és megint huncutul kacsint egyet. Horváth először bő feneket kerítene a dolognak, hadd legyen mit jegyeznie az újságírónak, de társa ráreccsent. — Csak a tényeket komám. Arról beszélj, mit vállaltunk, hogy teljesítjük. Nem könnyű summázni a beszélgetést. Most nehéz munkahelyen dolgoznak. A szén olyan, mint a gumi. A csákány beleszalad ortig, de nem reped a szén. A fúró is hamar bemelegszik. Megteszik, hogy nedves ingüket borítják a fúróra, hogy ne melegedjen be olyan hamar. A brigád vállalta, hogy Horváth Nándorból, Morvái Miklósból és Pácza Istvánból egy év alatt, képesített vájárt nevelnek. — Én már most is be merném őket állítani vájárnak — mondja Dénes. « , . - . közelebb állA brigadtagok nak egymás_ hoz, mint általában munkatársak közt szokás. Nagyon mély baráti kapcsolat alakult ki köztük. Erre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy családi gondjaikat is megosztják egymással. Hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, no meg megismerjék az érdekességeket is, a műit nyáron egy vasárnap lerándultak Egerbe. Megtekintették a város nevezetességeit, aztán, mint ilyenkor szokás, megkóstolták a jó egri borocskát is. Ennek bíz nem nagyon örültek az asszonyok, mondván: róluk elfeledkeznek? így azután a családtagokkal együtt jártak kirándulásokra. Közelebb kerültek a brigádtagok is egymáshoz és az asszonyok is megismerték egymást. Magukról nem szeretnek valami sokat beszélni. Annyit még sikerül megtudni, hogy Horváth a Közgazdasági Technikum IV. osztályát végzi, utána államvizsgát szeretne tenni a kétéves pártfőiskola anyagából, Dénes és Morvái a Bányaipari Technikumba szeretne beiratkozni, csak éppen Ózdon nem indul I. évfolyam. Résztvesznek műszaki továbbképzésen. A beszélgetés el-el kalandozik, aztán a végén parázs társadalmi és filozófiai vitánál kötünk ki. Egyszer- csak észbekapunk. — Hü, már lassan két. órája vitázunk és maguknak meg aludni keli. Jön az éjjeli műszak. — No, azért minket nem kell félteni — mondja Dénes —, amit vállaltunk, azt teljesítjük is., Hosszú '.ilométereket hagytunk magunk mögött, amikor eszünkbe jutott, hogy a nagy vitában elfelejtettük átadni az üzenetet. Most pótoltuk. Csorba Barna \ Egy át nem adott üzenet
