Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-24 / 20. szám

ESZAKMAGYAUOKSZAG 3 CSÜTÖRTÖKÖN tartotta zárszám­adó közgyűlését a fügödl Petőfi Ter­melőszövetkezet. A művelődési otthon úgy megtelt néppel, talán csak egy évvel ezelőtt, 1980. február 15-én vol­tak ennyien benne, amikor az ala­kuló közgyűlésüket tartották. Az asszonynép a jobboldali asztalokat ülte körül, a férfiak a baloldalon he­gyezték a fülüket. Nagy kíváncsiság ült az arcokon. Vajon mire mentek egy esztendő alatt? A tsz-iroda falai közül kiszivárogtak a mérlegkészítés hírei, de hát az a biztos, ami hiva­talos ember szájából, a falu közvé­leménye előtt hangzik el. S amikor elhangzott ez a várva várt kijelen­tés: 31 forint 11 fillért ér egy mun­kaegység, mintha pihent vezényeltek volna a feszült várakozásra, meg­enyhültek az arcok, kényelmesebben helyezkedtek el az emberek, s most már inkább arra voltak kíváncsiak: mit csináltak jól, vagy rosszul? S az elnök, Bagi László beszámoló­ja megfelelt a várakozásnak. Leper­gette az esztendőt, mint egy filmet. Felvillantak ezen a „filmen” a jó dolgok biztató lángocskái, de az árnyfoltokat sem tüntette el a beszá­moló, inkább kiélezte, hogy minden­ki megértse: ha jövőre többre aka­runk menni, el kell kerülnünk az el­múlt esztendő hibáit. A fügödi Petőfi Tsz csak 91 száza­lékra tudta teljesíteni áruértékesítési tervét —, a többit elvitte az árvíz. Akkor jött ez az áradás, amikor az emberek már a legjobban remény­kedtek. Szép volt az élet, öröm volt végigmenni a fügödi határon, s ak­kor kilépeti a Hernád a medréből, egyméteres víz öntötte el árpáju­kat, kukoricájukat. S a nagy re­ménykedés a legnagyobb csüggedésbe csapott át. Nem volt kedvük dolgoz­ni — már úgyis hiába, ha a lelkün­ket kitesszük, ákkor se tudjuk jóra fordítani a rosszat, elbánt velünk a Hernád — így beszéltek az emberek. után megy, pedig több szem többet lát, több ember okosságával csak többre mennek. Fiatal volt, lelkes, de nagy fába vágta a fejszéjét, ami­kor egyedül akart megbirkózni egy ekkora nagygazdaság tennivalóival. Elharapózott a személyeskedés, s mindennek a munka érezte kárát, teljesíti a kötelességét — s az árvíz nem pusztít, az említett hibáktól is sokkal több kárt okozva —, a fügödi tsz egy munkaegysége ért volna öt­ven forintot is. A -tsz 12 tagja egy kapavágást nem tett, egyetlen mun­kaegységet sem szerzett. Nem egy nyugdíjas tsz-tag többet dolgozott a A tagok nagy érdeklődéssel hallgatják az elnök beszámolóját. nem ment úgy minden, ahogy kellett volna. Rengeteg takarmány ment tönkre. Egy részéről senki se tehet, szakadt az eső szüntelen, de jobb szervező munkával megmenthették volna a takarmány másik részét. A kapások egy része a tagok nemtörő­dömsége miatt később kapott mun­kát a kelleténél, az így keletkezett kár több mint 30 ezer forintra rú­gott. Amikor megkapták a silókom­bájnt, a tagság megrohanta a ház­tájit., nem volt em­ber a géphez. A háztájival lehetett volna még várni, a silózással azon­ban nem, hiszen, ha időre nem vé­geznek a sí lózás­sal, a génnek más­hová kell menni, más tsz-ben is volt mit siló-mi. ötven­ezer forint kár fe­nyegette a terme­lőszövetkezetet, s hogy a kár nem következett be, kö­szönhető a meg­gondolt, idős em­bereknek. akik megértették, hogv miről ven szó. 7,á- deczki János. Ju­hász János ott ter­mett a génnél. a rokkant Rutvkő András bácsi és még néhénv (dk emker s»m „ magét. ment. dol­gozott. közösség hasznára, mint néliány fia­talember, vagy asszony. Csécsi János bácsi hajlott kora ellenére lelkiisme­retesen dolgozott, nem kevésbé Sá­rai Ferenc, idős Petró Pál. Trem- bóczki József fogatos a szorgalmasak közt is a legszorgalmasabbnak szá­mított, bármikor, akár éjjel tizen- kettőkor is hajlandó volt befogni, menni, ahová kellett. Szorgalmával szép jövedelmet biztosított magának, — havi keresete több mint 1300 fo­rintra rúgott. Ifjú Mikola Andrásnak sem kellett kétszer szólni, Szoják András bácsi se mai gyerek, CG esz­tendős létére olykor a fiatalabbakon is túltett igyekvés dolgában. ŐSZ ÖTA új elnök áll a tsz élén, Bagi László, aki szakképzettségével, az emberekhez való viszonyával máris kivívta a tagok szeretetét. megbecsülését. Csak azt kérte a Pc- tőfi-beliektől, hogy becsüljék közös gazdasagukat, mert minden rosszul bokapáll föld, hanyag kaszasuhintás, elhagyott, töretlen kukoricncső a kö­zösség kárára van. Az új esztendőbe oly módon lépjenek, hogy végérvé­nyesen fordítsanak hatat az elköve­tett hibáknak, hogy egy év múlva, a tsz második zárszámadásán már el­sősorban az eredményekről kelljen számot adni. A FÜGÖDI TSZ-TAGOK nem pa­naszkodhatnak a jövedelmükre — akinek kedves volt a munka, az szép pénzt kapott, s hogy még többet, nem kaptak, az a kedvezőtlen időjárás mellett elsősorban rajtuk múlott. S ha azt, ami rajtuk múlott, nagyon megszívlelik, jövő ilyenkor nagyobb 'e'-z a hasznuk, nagyobb lesz az örö­mük. g. m. Trcinbóczki József aláírja az ellsmcrvínyt. Jól dolgo­zott, s a borítókba is szépen Jutott a pénzből. Tizennégy vagon termény ment tönk­re a kukorica nyolc mázsát adott holdanként — 425 ezer forint árvíz­kár. — Jól van, jól, csak tátsátok a szá­tokat, várjátok a sült galambot, ak­kor még kenyeret se esztek a télen, — szóllak a foeggondoltabbak a csüggedőkre. S a munka újra megindult, az él- niakarás, a reménykedés kerekedett felül a nagy szomorúságon. A KEZDET KEZDETÉN egyenet­lenség támadt a yezetőség körében. Az elnök először cgihálta, amit csi­nált. nem tanulta ő a nagyüzemi gazdálkodás csfnját-bfnját, s úgy gondolta, legjobb, ha a maga feje Az atl-fek több holvon vottak — az o!Woi* foí i"í_ len állatgondozóik s a többfelé való elaprózottság miatt harminc százalékkal több takarmányt használtak fel a kelleténél. S a gondok, bajok,' a vezetőség okozta hibák egyre szaporodtak —, szaporították a kiesést, amit csak fokozott az a tény, hogy az első év­ben még nem tudták tablásítani az apró parcellákat. Hebo István bri­gádvezetőnek ugyancsak főtt a feje, hogyan ossza el a munkát, szinte éj­jel-nappal talpalnia kellett, hogy rendet tudjon tartani a rábízott te­rületen. Bizony, jó néliány ezer forint el­vesztése egyedül rajtuk múlott. Ha nem gyengíti soraikat a széthúzás egységes a vezetőség, s ha mindenki Megkezdték a második új martinkemence acélszerkezetének szerelését Ozdon Átadták rendeltetésének a berentei függesínpályát A Borsodi Szénbányászati Trösz Sajó, valamint a Szuha völgyébe! fekvő bányaüzemeiből eddig vasút kocsikban szállították a szenet a be rentei központi szénosztályozóhoz. A vasúti szállítás jelentős mértékber drágította a termelési költséget. A: önköltség mérséklésére építette mef a szénbányászati tröszt az cdelény: bányaüzem, valamint a központi szén­osztályozó közötti drótkötélpályát. E; a szállítási módszer gazdaságosnál bizonyult, s ennek alapján kezdtet meg a Sajó jobbparti bányáinak r központi szénosztályozóval összeköt" drótkötélpályahálózat kiépítését 1957- ben. Az új szállítási rendszer a lyukói valamint, a kondói és a Terv-tárói bá­nyák termelését szállítja majc drótkötélpályán a berentei bánya­üzemnél épített feladó állomásra ahonnan függősfnpályán továbbítják azt a berentei bányaüzem termelésé­vel együtt a központi szénosztályo­zóhoz. Az Ózdi Kohászati üzemek acél­művében az új évben a terveknek megfelelően haladnak i> rekonstruk­ciós munkák. E héten, az idén első ízben megtartott kooperációs érte­kezleten a rekonstrukcióban résztve­vő három fővállalkozó — a Borsodi Mélyépítő Vállalat, a Vaskohászat'' Keinenceépítő Vállalat és a Gnv.*.- MÄVAG képviselői'megállapodtak a jelentősebb létesítmények, illetve a fontosabb munkaszakaszok kezdési és bef'»,"zés> határidejében, hogy — a tervek szerint — ebben az évben előirányzott öt új Míirz-típusu ke­mencét üzembe helyezhessék. Ezen a héten a Borsodi Mélyépítő Vállalat dolgozói átadták a 7-es szá­mú — sorrendben a második — épü­lő martinkemence lealapozott részét, így a Vaskohászati Kemcnccépítő V. dolgozói megkezdték az olvasztóbc- rendezés acélszerkezetének szerelését. Ez a kemence ez év áprilisában kezdi meg üzemelését. E héten hozzáláttak egy regi kemence lebontásához is s ennek köz"lébo.n megkezdték a har­madik új kemence alapozási mun­káit. Befejezéshez közeledik a laposke­verő kemence építése, amelyet eb- t’r'n a hónapban adnak át rendelteté­sének. Ez a már üzemelő 8-as k*‘- menee, valamint a később termelő új olvasztók folyékony nyersvassal való jobb ellátását biztosítja majd. A- szállítóhálózat egyik szakasza, a berentei bányaüzemtől a központi szénosztályozóhoz vezető egy kilo­méter hosszúságú függősínpálya el­készült. s azt a megfelelő kipróbálás után a napokban adták át rendelteté­sének. A berentei bányaüzemben termelt szén most már vasúti szállí­tás nélkül, közvetlenül kerül a szén­osztályozóra. Naponta G50 tonna sze­net továbbítanak az új függosínpá- Iván, ami a Borsodi Szénbányászán Trösztnek naponta mintegy 800 Fi ''•’állítási költség megtakarítást ie- ’ont. A tervek szerint mén ebben az év­ben átadják rendeltetésének a lyu­kói, valamint a kondói bányaüzem­hez vezető drStköiélpályát is. As irányelvek A z 1961. évi népgazdasági terv végrehajtásával kapcsolatos szakszervezeti feladatokról tanácsko­zott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa IX. teljes ülése és a Népszava vasárnapi száma közölte — az ülés­ről szóló beszámoló mellett — a SZOT irányelveit az 19G1. évi nép- gazdasági terv végrehajtását segítő szocialista munkaversenyről. Jó idő­pontban jelent meg ez a fontos út­mutató, mert konkrét tartalmat, ad a versenymozgalomnak, ez pedig most az éves — és egyben: 5 éves terv kezdeténél nagyon fontos. Se­gítséget ad a versenyvállalások ki­dolgozásához és a verseny mozgalom kiszélesítéséhez. Éves tervünk az ipari termelés színvonalának íi százalékos emelését írja elő. Ez jól szervezett, ütemes munkát kíván az ipar minden ágá­ban. A terv teljesítésének megvan­nak a feltételei, és ezek között külö­nösen fontos a munkatermelékeny­ség fokozása, színvonalának növelé­se. A termelés növelését — az ipar átlagában — kétharmadrészt ebből az erőforrásból, a termelékenység emeléséből kell elérni és csak egy- harmadot a létszám növeléséből. A kétharmados arányt is lehet növelni „a műszaki-technikai színvonal to­vábbi emelésével, a műszaki fejlesz­tés fellendítésével, a korszerű gyárt­mányok és technológiai eljárások ki­alakításával és széleskörű elterjesz­tésével, a munka- és üzemszervezés színvonalának emelésével, a mun­kaidő jobb kihasználásával, a vesz­teségidők minimálisra való csökken­tésével, a munkafegyelem javításá­val biztosítható. A termelékenység növelése fontos politikai jellegű cél­kitűzés”. A termelékenys ég növelése a reál­bérek emelésének alapját is képezi, tehát minden munkás érdekelt: a megvalósításában. Ez azonban egy­ben jelzi azt is, hogy a termelékeny­ség emelésébe hatalmas tömegek kapcsolódhatnak be, ha jól szervezik ennek gyakorlati megvalósítását az egyes munkahelyeken. A gazdasági vezetés és a mozgalmi szervek közö­sen szervezzék a termelékenység nö­velése tudatosítását és megvalósítá­sa feltételeinek megteremtését. Azonban különösen a szakszervezeti bizottságokra és aktivistákra vár eb­ben nagy feladat. A legnagyobb hi­bát okozza sok helyen az általános­ság, annak hangoztatása, hogy „nö­velni kell a termelést", „emelni kell a termelékenységet”. Ebből nem tud­ja az egyes ember, vagy egy-egy munkabrigád, hogy neki mit .kell tennie az általános cél érdekében. A SZOT irányelvei pontosan '* megszabják az egyes iparágak konkrét tenniv’alóit. Ezek figyelem- bevételével mindenhol pontosan meghatározhatók a konkrét felada­tok. Fontos figyelembevenni például, hogy a feldolgozó iparban a tervek mennyiségi túlteljesítése csak ott kívánatos, ahol azt a népgazdaság szükségletei igénylik és a megfele­lő anyagfedezet, elsősorban megta­karított anyagokból, rendelkezésre áll. Ez teljesen érthető dolog, mert a tervszerűség (nemzetközi és hazait, kooperáció ezt követeli meg. Ezeken a helyeken elsősorban a minőség ja­vítására, anyagcsökkentésre, a gyárt­mányok korszerűsítésére kell a fi­gyelmet fordítani. Alig van olyan iparág, amely kisebb-nagyobb mér­tékben ne szerepelne megyénk ipari szerkezetében — egyesek pedig óri­ási jelentőségűek népgazdasági szin­ten is. Ezért nekünk különösen nagy figyelmet kell fordítani a SZOT tel­jes ülése anyaga és különösen az irányelvek feldolgozásának. „A szénbányászok — olvashatjuk — biztosítsák, hogy az előírt szénfé­leségekben és minőségben teljesítsék a terveket. A termelékenység növe­lése érdekében teljesítsék túl az egy műszakra eső terv szerinti teljesít­ménymutatót, javítsák a műszaki- technikai színvonalat, így széles kör­ben alkalmazzák a korszerű acéltá- mokat. Javítsák a szén minőségét, csökkentsék a termelés önköltségét. Nagyobbmérvű visszarablással csök­kentsék a TH-gyűrűkben, vastámok- ban, valamint a bányafában és szál­deszkában a veszteséget”. íme, né­hány sorban bennfoglaltatik az egész iparág feladata. Ezek ismeretében nem mondhatja senki, hogy „nem lettek pontosan konkretizálva a fel­adatok.” A kohászati dolgozók munkaver­senyét a termelés nagyobb program­szerűségére, a mennyiség mellett a minőségi tervteljesítésre irányítják. Az a cél. hogy ne csak mennyiség­ben, hanem méretben és profilban is elégítsék ki a feldolgozóipar igényeit. Lehetne még tovább sorolni a példá­kat, hogy melyik iparág milyen fel­adatok előtt áll. Azonban ezeket is csak azért hoztuk, hogy példázzuk az irányelvek konkrét voltát. KIapról-napra szélesíteni kell a I « versenyben résztvevők körét. A szocialista brigádmozgalom to­vábbfejlesztésére nagy figyelmet kell fordítani. Azonban nem ez az egyetlen versenyforma, mert vannak jól be­vált: módszerek a verseny kiszélesí­tésére. Az eddigieknél jobban kell foglalkozni az egyének versenyével. El kell érni, hogy a kollektív ver­senyformákon belül is megfelelően kibontakozzon az egyének vetélkedé­se. a kiváló dolgozó, a szakma ifjú mestere, a kiváló újító stb. címek el­nyeréséért. Mindezek mellett igen nagy erőforrás még a brigádok, mű­helyek, munkahelyek közötti ver­seny is. A munkaverseny fokozása mellett vannak még más módszerek is a ter­melés növelésére. A SZOT telje«! Öle­se részletesen foglalkozott a gazda­ságosság problémájával is. Biztosíta­ni kell, hogy az iparban á termelési költségek két százalékkal csökken­jenek. Különös figyelmet érdemel mindenhol a takarékosság, de külö­nösen fontos ez azokon a helyeken, ahol külföldről hozott anyagokkal dolgoznak. Ezekért a' népgazdaság valutával fizet, ezért a velük való takarékosság különösen fontos. Ter­veket kell kidolgozni ezen anyagok nagy részének hazai anyagokkal tör­ténő pótlására. Tovább kell javítani a vállalatok közötti kooperációt, fi­gyelembe kell venni hogy egv-esy cikknél bekövetkezett lemaradás ősei len gépek, berendezések elkészí­tését. összeszerelését, vagy határidős szállítását akadályozza, és pótolha- tallan kieséseket okoz a termelésben, vagi’ akadályozza a külkereskedel­met. ..A vállalatok gazdasági és moz­galmi szervei — az iparági és mé­rvéi eélk]tűzések alanián — dolgoz­zák ki a vállalati célkitűzéseket és készítsék el a vállalat 19R1-re szóló vállalását. Az tizem éves vállalását, valamint a tervteladatoi- megvalósf- tasánai’ feltételei! ás módszereit tar- talmazó vállalati in+ézi-edési tervet az üzemi tánáeeek tárzvollálr meg. Az üzemrészekre vonatkozó vnllnlá- ent-at és Intézkedési terveket terme­lési tanácskozáson vitassák meg a dolgozókkal s vne'vév fiCTveizmhe az itt elhangzott vé'“ménveket. javas­latokat” Az üzemi pártszervezetek soaítsélr a rlnlo'n­•»n Vr>mmnrno+*Vr>n n cjt'OT T>r tettes ülése iránvelveinek gya­koriét? megvalósítását. A dicsgyőri ifjúsági; kohó olvasztásainak bravúr, a A Lenin Kohászati Müvek Il-es számú kohóját a múlt év novemberé­ben vették védnökségükbe a gyár fiataljai azzal az elhatározással, hogy az olvasztóberendezés termelését fo­kozatosan és számottevően növelik, a különböző gazdasági mutatókat lé­nyegesen javítják. A kohónál azóta zömében KISZ-fiatalok látják el a fe­lelősségteljes szolgálatot — mégpedig példamutatóan. A KISZ-kongresszus tiszteletére tett felajánlásukat pél­dául a vártnál is gazdagabb eredmé­nyekkel zárták. Az új évben pedig — a gyár dolgozóira váró nagyobb feladatokra tekintettel — még több kötelezettséget vállaltak. Ügy hatá­roztak, hogy az új év első negyedé­ben az olvasztóból a tervezett 320 helyett 350. míg a következő negyed­években naponta 400 tonna varat. ol­vasztanak ,ió minőségben. Felajánlá­suk megtételénél számítottak a nem­régen átépített kohó jobb teljesítmé­nyére. továbbá a nagyolvasztó gyár- részleg dolgozóinak műszaki segítsé­gére is. Várakozásukban pr-m rra'ód- lak. Az üzem vezetői. Kókai István. Hornyák Imre. Varg” Sándor és a többiek minteev tíz úiítást alkalmaz­lak a kolió átépítése óta eltelt rövid idő alatt a berendezés munkájának tökéletesítésére. így például a kohó jobb levegő-ellátására szaporították a fúvókák számát, a betétanyag-ellátás javítására egy újabb, úgynevezett ércmérleg kocsit helyeztek üzembe, nagyobb méretű módosítást eszközöl­tek a kohó torokzáró berendezésén, miáltal az egyenletesebb adagolási lehetőséget biztosították. A kohónál dolgozó Takács Antal Kossuth-díjas, továbbá Paulik Mik­lós. Lipták Imre és Tóth József ol- vasztárbrigádjai szorgalmas és oda­adó munkával jól kihasználják a jobb munkakörülményeiket. így az új év elejétől napról-napra jelentősen túlszárnyalják előírásukat s napi át­lag-teljesítményük eléri a 400 tonnát, vagyis már azt a mennyiséget, amit a második és harmadik negyedévre terveztek. Az ifjúsági kohó olvasztárai január 20-ig esedékes tervükön felül már több mint 1500 tonna nyersvasat csapoltak kifogás­talan minőségben. Gondos és fegyel­mezett munkájuk révén ugyanis a vas minőségét a kívántnál hat száza­lékkal jobb minőségben állították elő s ugyanakkor egy tonna nversvashoz a tervezettnél nyolc kilogrammal használtak fel kevesebb kokszot A fiatalok szakmai ismereteik gya­rapítására minden héten kétszer vesznek részt műszaki oktatáson. Ami rajtuk múlott... Fügödi zárszámadás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents