Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-24 / 20. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Redd, 1361. január 2A Felnőttek az iskolapadokban Igaz, hogy már közhely, mégis így van: a tanulás — szükséglet. Az őszi iskolaév kezdetén nemcsak a fiatal diákoknak gyűlik meg a gond­juk, hanem az üzemek, vállalatok, tsz-ek, különböző szervek dolgozói közül is sokan „diákokká” válnak. Vagy a munka követel nagyobb is­kolai végzettséget, "vagy pedig saját maguk látják be: tanulni érdemes.. Megéri a fáradtságot. És jelentkez­nek a dolgozók iskolájába, levelező tagozatra, hogy bővítsék tudásukat, gyarapítsák ismeretüket. Milyen a felnőtt oktatás helyzete Sátoraljaújhelyen? Erre a kérdésre keresve a választ, tettünk körutat a város,iskoláiban. Petőfi utcai általános isfcola — Ebbe az iskolába vasutasok jár­nak — tájékoztat Benkő Sándor igazgató. — Egy éve szerveztük meg a dolgozók iskoláját, addig levelező tagozaton tanultak. — Létszám? — Huszonkét ember. A tavalyi cso­portból nem maradt le senki. — A tanulmányi eredmény? Osztályozó napló kerül az asztalra. — Nem lehet panaszkodni. Van­nak itt kitűnő,' jeles tanulók és per­sze gyengébbek is. Elégséges nincs. Itt van például Finkó Mihály, igen jó tanuló. Varga Géza is a jók közé tartozik... És a fegyelemmel sincs baj, de ez érthető is, hiszen felnőtt emberek járnak ide. Hetenként két­szer tártunk foglalkozást, ez minden alkalommal körülbelül 5—6 órát vesz igénybe. Esze Tamás Általános Iskola — Nálunk hat éves a dolgozók is­kolája — mondja Váradi Lajos igaz­gató. — Az üzemektől, tsz-ektől, fegyveres alakulatoktól tanulnak itt. Nők, férfiak vegyesen. A 120 tanulót öt csoportba osztottuk. Az oktatást nyolc nevelő végzi, külön igazgató­val. A nevelőkről még talán any- nyit, hogy mindegyiknek nagy gya­korlata van már ^ felnőtt oktatás­ban és ez természetesen a tanulók eredményein is látszik. — Hányadik osztályosok járnak ide? — A nálunk tanuló emberek az ál­talános iskola V., VI., VII., VIII. osztályait végzik. — Továbbtanulók is vannak? — Igen. Többen mentek már in­nen gimnáziumba, technikumba. — Mindegyikük dolgozó — mondja Zilahi Ferenc igazgató. — Nehéz ne­kik tanulni, hiszen ezt az időt már a pihenésükből veszik el. Nagy dolog ez. Minden elismerést megérdemel­nek. Többen közülük családanyák. Mégis egyre nagyobb az érdeklődés, egyre több a jelentkező. Az ered­mény? Tavaly volt az első érettségi. Nem „bukott” el senki. — Ünnepség is volt az első érett­ségin?. — Igen. Érettségi bankettet is tar­tottak. Tavasszal pedig kirándulást terveznek. Közgazdasági Technikum Több mint 10 éves itt a levelező tagozat. Az idén 115 ember iratko­zott be. — Korcsoportok szerint is szétvá­lasztottuk a tanulókat. A 18 éven aluliak is külön osztályban tanulnak és az idősebb dolgozók is. Az időseb­bek közül 17 ember „lemorzsoló­dott”. Talán féltek, hogy nem tud­nak megbirkózni az anyaggal. De akik itt maradtak, azokkal nincs semmi baj. Sajnos nem minden vál­lalat adja meg a tanulóknak azokat a kedvezményeket, amelyek külön­ben jogosak. Pedig természetes, hogy az iskola elvégzése után ezek az em­berek értékesebb munkát tudnak produkálni, tehát „visszafizetik” a most kapott kedvezményeket. — Farkas János, a Közgazdasági, Tech­nikum helyettes igazgatója mondja mindezeket. — Nehéz itt a tanulás? — A követelmények megegyeznek a nappali tagozat követelményeivel. A napi munka elvégzése mellett bi­zony nehéz tanulni. Hihetetlenül nagy szorgalom él ezekben az embe­rekben. A tanrenden persze lehetne vitázni. Véleményem szerint sokkal megfelelőbb lenne, ha inkább a gya­korlati tárgyakat tanítanánk. Könyvvitelt, termelési, üzemszerve­zési kérdéseket, helyesírást stb. Ja vasolnék egy szakmánként összevont iskolatípust. így még hasznosabb és nagyobb értékű lenne a munkánk. Kertészeti Technikum Nagyon érdekes iskola. Nevelőit így is lehetne jellemezni: utazó em­berek. Sokat kell járniuk az orszá­got. Miskolc. Gyöngyös. Eger, Szol­nok, Kecskemét. Sopron, Nyíregyhá­za ... és még más helyekre is kell menniük, ahol előadást tartanak. (Mellesleg: egy gépkocsi ide sürgő­sen kéne.) Itt körülbelül 30 ember tanul a levelező tagozaton. Állami gazdaságok, tsz-ek, vállalatok, pin­cegazdaságok dolgozói. — Nagyon sok a jelentkező — vi­lágosít fel Banai József, a levelező tagozat vezetője. — Most is nyolc­vannal többen jelentkeztek, mint ahánynak helyet tudtunk biztosítani. Ezeket jövőre vesszük majd fel. Egyébként az ország különböző he­lyein iskolánknak 230 tanulói-» van. — A tanulmányi eredmény? — A levelező tagozatnak a múlt évben 3,8 volt az átlaga. Ez nagyon szód eredmény. A szőlőtermesztésből például 4,05 volt az átlag. Talán azt mondanom sem kell, hogy a követel­mény semmivel sem kevesebb ná­lunk sem. mint a nappali tagozaton. * Ezekben az iskolákban tanulnak az újhelyiek. Ehhez a riporthoz talán nem szükséges kommentár. Az ada­tok, számok, eredmények világosan — és engedjék meg — győzedelme­sen beszélnek. Priska Tibor Kossuth Lajos Általános Gimnázium A gimnázium levelező tagozatá­nak öt osztályában mintegy 130 fel­nőtt tanul. Téli vasárnap Százak az SZMT Művelődési Otthonában Megjelent a Borsodi FiataS januári száma Ez évben már nagyobb példány­számban jelent meg a Borsod me­gyei KISZ végrehajtó bizottság tá­jékoztatója, a Borsodi Fiatal című lap. Az új esztendő első számában Fodor László készített interjút Né­meth Lászlóval, a KISZ megyei vb. ágit. prop. titkárával. A cikkből el­sősorban azokról a feladatokról tá­jékozódhat az olvasó, amelyek a. kongresszus utáni munka alapját képezik. Az élménybeszámolókon kí­vül szó van a KISZ-alapszervezetek néhány igen fontos tevékenységéről is. így például dz ipari, mezőgazda­sági és tanuló ifjúság tevékenységé­ről. Értékes, színes írást közöl a lap Hallama. Erzsébet tollából. Egy olyan fiatallal ismerkedik meg az olvasó, aki korábban távol volt a társadalmi munkától és a végén valósággal kér­te, hogy ő is hadd „talicskázzon”. Baráth Lajos „Ifjúsági üzem” című írása a Lenin Kohászati Művek Il-es kohójának fiataljait mutatja be. Önodvári Miklós „Érdemes volt ha­zajönni” címmel két, korábban Pes­ten élő, majd ismét falujába hazaté­rő fiatallal ismerteti meg az olvasót, A KISZ kongresszusának hangulatát igyekszik feleleveníteni Paulovits Ágoston „Kongresszusi pillanatké-* pék” című képes riportjában. Ezenkívül a lap több tudósítójától is közöl írást. A 20 darab fénykép és mintegy 23 irás általában helyesen tükrözi megyénk fiataljainak kong­resszus utáni tevékenységét és min­dennapi életét. KI AZ A ZENESZERZŐ, akinek egy müvét hallják most, és mi a mű címe ? A teremben csend van. Szinte a magnetofonszalag surrogása. is hal­latszik, amint beindítják és először csak hang nélkül szalad, majd lá­gyan felcsendülnek az első akkor­dok, tovahullámzanak. elterjednek, betöltik az egész termet, s a terem­ben a fiatalok szívét-lelkét. Mert fiatalok vannak itt, az SZMT Műve­lődési Otthonában: középiskolás diá­kok. Azt írtam: csend van. S mit csinálnak a diákok? Szórakoznak. Nem ellentétes ez a két fogalom? Itt nem. Mindenki érdeklődéssel fi­gyeli a dallamot és azt a fiút, aki a színpadon a mikrofon előtt áll. Va­jon tud-e felelni a kérdésre? Talán ez a perc maradt leginkább az emlékezetemben az elmúlt va­sárnapról, a középiskolások zenei fejtörőjéről. S mi mindent láttam■ még ott? Elsősorban solc-sok — az egész termet betöltő — vidám és jól­öltözött fiatalt. Mind a két jelző mögött sok gondolatot fejthetnék ki, valahogy így: vidámak, mert szóra­koznak .... szórakoznak, mert gond­talanok ... gondtalanok, hiszen jól- öltözöltek ... jólöltözöltek, mert... Dehát ilyen dolgok felett ma már nem szoktak gondolkozni az embe­rek, természetesnek tartják. Abban pedig igazán semmi különös nincs, hogy ilyenkor, téli vasárna­pokon, amikor odakint szürke csere­pessé fagy a föld, a fiatalság felke­resi a művelődési otthonokat és jól- fűtött, barátságos termekben szóra­kozik. Szórakozik, s egy kicsit tanul is. Valóban játszva tanul. Fogadni mernék ugyanis, hogy kevesen tud­ták például annak a zeneműnek is a címét, amelyről az előbb írtam. S a feszült csendben sokan arra gon­dolhattak: mi lett volna, ha tőlem kérdezik ugyanezt? Talán ezért volt, hogy amikor a zene utáni csendben az a fiú. a. Kiliáh Gimnázium egyik tanulója, a színpadon a mikrofonhoz lépett és magabiztosan bemondta: „Liszt, Léghajók című szimfonikus költeményét hallottuk” —, akkor mintegy varázsütésre, megmozdult a közönség, megkönnyebbülten sóhaj­tottak és kitört a taps. Állítom, hogy a jelenlévő többszáz fiatal közül so­kan megjegyezték ezt a zenemüvet. Azt írtam, semmi különös nincs a* ilyen dolgokban. Nos, nem is külö­nösek, de feltétlenül jók és haszno­sak ezek a rendezvények a művelő­dési házban, mert kellemessé, szép élményekké teszik az ifjúság szabad­idejét, a téli vasárnapokat is. Azt hiszem, örökké emlékezetes lesz a résztvevőknek ez a délelőtt, vagy például, amikor átvették az érdekes és hasznos verseny első díját, a. dia- filmvetítö gépet a Földes Ferenc Fiú­gimnázium képviselői, vagy amikor megkapták az okleveleket a máso­dik. harmadik, negyedik helyezésérti rendre a Kossuth Leánygimnázium, a Kilián Gimnázium és a Zrínyi Ilo­na Leánygimnázium. Az egyéni ver­seny eredményei pedig ösztönösen halottak egyenként is a. tanulókra, mert feltétlenül gyarapítani kell tt tudásukat, ha egy hasonló verseny­ben el akarják, hódítani az első há­rom, helyet Hegyi István (Földes Fe­renc Gimnázium), Bodnár Blanka (Kossuth Leánygimnázium), Kemc- csei Ildikó (Kilián Gimnázium) ta­nulóktól. Az érdekes fejtörőn jó öt­let volt a versenyzők megajándéko­zása a. helyes feleletekért. NEMCSAK KÖZÉPISKOLÁSOK szórakozhattak ám vasárnap a mű­velődési otthonban. A klubszobában ugyanis a televízió délelőtti műsorá-• ban gyönyörködhettek főleg a gye­rekek, mert a meseműsor őket■ ér­dekli. A felnőttek számára pedig igen értékes előadást tartott Náday doktor a tanulás egészségtanáról. Örvendetes tény, hogy több mint 150 érdeklődő gyűlt össze, hogy meg­hallgassa, milyen egészségtani sza­bályok megtartásával lehet a leg­jobb eredményeket elérni a tanulás­ban. Az előadás után a „Tiszta ügy” című filmet vetítették. „Ha vége jó, minden jó” — szok­ták mondani az emberek, s a műve­lődési otthon vezetői gondoskodtak arról, i hogy a vasárnap „vége” is jó legyen. Táncestet rendeztek TÉLI VASÁRNAP VOLT. amikor odakünn a siető emberek mogorván húzzák be orrukat a felhajtott ka­bátgallérjukba és én odabenn, az SZMT Művelődési Otthonában még­is csak, mosolygó, megelégedett ar­cokat láttam. Egy téli vasárnap is lehet szép .,. Ruttkay Anna Jelentkezni fehet kertészeti és mezőgazdasági gégész technikumba A Nyíregyházi Mezőgazdasági Tech­nikumban beinduló, érettségire épí­tett kétéves kertészeti és mezőgazda- sági gépész technikumi osztályba fel­vételre jelentkezhetnek azok az if­jak, akik 18. életévüket betöltötték és gimnáziumi érettségivel rendel­keznek. Felvételi kérelmet az iskola igazgatójához kell benyújtani, amely­hez csatolandó: érettségi bizonyít­vány^ születési anyakönyvi kivonat, orvosi bizonyítvány, amennyiben diákotthoni ellátást kér, a szülők szo­ciális helyzetéről vagyoni bizonyít­vány. Felvételi korhatár: 35 év. Előnyben részesülnek azok az ifjak, akik már egy-, vagy többéves gya­korlattal, valamint társadalmi ösz­töndíjjal rendelkeznek. v A kertészetre jelentkezőknek fel­vételi vizsgát kell tenni matematiká­ból és biológiából. A gépészetre je­lentkezőknek matematikából, fiziká­ból és rajzból. Jelentkezés határ­ideje: február hó 5. Az iskola, illetve tanév kezdete: február hó 10. nyebb — és futott vele. A művezető nem bírt nyomában maradni. Magához szorította az áléit fiút. — Kaposi! — rázta. — Nem érted? Hallod? Te szerencsétlen, mit csinálsz? Ne vic­celj! — szólingatta a fiút; ajkával végigtapogatta a hideg arcot. — Nem szabad megfagynod, most nem... Hallasz engem, Kaposi?! — Egy éles kanyarban talpra állította. A fiú állt, mereven, mozdulatlan, amikor elengedte — oldalt dőlt, mint egy tehetetlen zsák. Űjra ölébe vette, mert a szél a művezető lépteit táviratozta feléje. — Ostoba — vitázott tovább —, mindent elrontsz. Sakálokf ha üvöltőnek A Hold sima tükre fénykévékben szakadt le a bagerofc vasáról. Arcával újra végigtapogatta az ájult ember arcát. A fiú szempilláin fehér golyócskák ragyogtak, tükrük­ben megannyi apró hold világított. „Virágok, fagyvirágok!” jutott eszébe a magasnak. — Mért nem maradtál a melegen? Miért?! — Ajka fáradhatatlanul simogatta az arcot, mint kutya-anya, nyálával próbálta melegíteni. A keskeny ajak fehéren elhalt a sápadt arc nyúlt ívében. — A többiek sem javasoltak! De te mindenütt ott akarsz lenni... Látod?... — A hatalmas férfi torkán megakadt a nyál. ■ úgy érezte: megkönnyebbülne, ha valakinek az arcába véghatna tehetet­lenségében. Erőből szeretett volna valakinek az arcába vágni. * C gyirxás mellett álltak egy két öles vajaiban. Mintás sál c takarta az egyik száját, párás lehelete körbe fogta a fejét. A másik kabátja hajtókáját tűrte fel, fekete haja ki­bukott sapkája alól; a csákányok fáradtan koppantak. Az. akinek fekete haja kibukott a sapka alól, hirtelen eldobta csákányát. Egy pillanatra megingott az árok szélén. Farral csúszott vissza a másik mellé és lapáttal szórni kezdte az ércet. A vihar a sálas arcába csapta a vasport. — Hé! — dörmögte. — Megbolondultál? — öklével dör­zsölte apró gombbá szűkült szeméből a port. — Nem hallod?! Hagyd most. A fekete hajú nem válaszolt. Még vadabbul szórta az ércet. A sálas káromkodott. — Értelmesen mondtam, hagyd abba! — nézett társára, aki ráhajolt lapátja nyelére. Csak állt: ott, imbolyogva. nézte a friss túrást. Arca tel­jesen elfeketedett a. hidegtől, fehér fogai kivillanlak a cigány- barna arcból. Hirtelen fel neve lett. I H. C okáig nem tarthat” — vigasztalta magát a kicsi s bele- 1 > feletkezett egy dinnyényj érc lefejtésébe. Már átsütött ruháján a fagy, füle helyén — svájcisapkája felét sem takarta — csupán meleget érzett. A kiszakított darab helyén beletúrt az ércbe; mintha pára szökött volna fel a puhaságból. Megbéíkélten érezte, hogy ahol puha, ott meleg is az érc. Minden elcsendesedett körülötte. A csákányok nem csattog­tak, csupán a szikrák szóródtak' kis ívben. Már a szél sem sütött s nem üvöltött, mint a sakálok és ha magával akarta is sodorni, ölelése nem volt kegyetlen. — Érdékes — mondta magának a kicsi —. nincs hideg. Pedig azelőtt tíz perccel majd megfagyott. De kedvet érzett ahhoz, hogy az egyre táguló puhaságba bele-belefészkelje magát és el játszadozzon benne. Kezével beletúrni lett volna kedve, vájkálni a puha homokos ércben, mert néha érzett kevésnyi hideget. A lába nem fázott, de az overál vékony volt s bőre márványos me­revségbe konzerválódott. Megállt — neki úgy tűnt, hogy mindössze egy percre. A többiek messze előtte jártak már s aira hideget sejtett: ütemesen, egy láthatatlan karmester vezénylésére lobbantak és haltak el a szikrák. A bagerok hosszú dróton csüngő pofája lengett ugyan, de nem csikorgóit. Minden csendes és békés volt. A vároí messze, alatta terült el, párába burkolózva. Fehér fényei a tejet juttatták eszébe. A kohók felől vörös és ég-kék fények szöktek ide. Bágyadt, álmosító színak voltak ezek. — Kaposiiü Héé! — kiáltott feléje a magas. — Ne állj meg, mert megfagysz. A kicsi maga elé csodálkozva állt, nem hallotta a magas kiáltását. Amikor a nagydarab brigadéros ölébe vette, már merev­nek érezte tagjait. Simogató öleléssel fogta körbe a szél s füle helyén sem érzett meleget, csak térde és a karok hajlatai csikorogtak, ha mozdult. „Hatvan kiló sincs — gondolta a magas — és nincs benne egy szikrányi meleg.” Ölben vitte az öltöző felé. S nem mert arra gondolni, hogy embereik fagytak már meg ilyen istenítélet időben. A melegedő sarkánál a művezetővel találkozott. Gúnyo­san nézett rá és az ölébe merevült kicsire, de döbbenet is volt a „mi történt”-ben. — Vicc az egész — nevetett fagyosan a magas. — Fogad­tunk, hogy elbírom-e a szélben 1 * idáig hozni. Meg vissza is, persze. — Topogott a terhével, meg-meghimbálta. — Jó vicc, mi? — Jó — mondta a művezető. — Inkább dolgoznának. Vállalták ... — Nem kell beijedni. Haladunk. Mondhatnám úgy is; nagyon jól haladunk. — Lopva a kicsi arcát nézte. — Lát­hatja, még erre is telik egy'kevés idő.. . — Mielőtt közelebb lépett volna hozzá a művezető, hirtelen megfordult és túl­kiabálta a lemezek vesztéiben sípoló "szél-ördögöket: — Nyer­tem, öcsi! Mert most már visszaviszlek; széllel hátba köny­— Akkor csináld magad! — elnyújtottan ejtette ki a szavakat. — Csináljátok! Botladozva szaladt, lefelé az érchegyen. Amikor a sálas meglógta a vallat, idegesen eltépte magát. Szinte suttogva válaszolt. ~ •••Amikor a diszpécser telefonált pufajikáért, én ott ctlitam mellette... Tudod miért nem jött be a raktáros? Nem, nem ;>eteg. í,n hallottam. Zenéltek! Később reikedten be- I sz^“; • • De én nem hiszem el! Házi-muri. — Karjait szét- vetette gesztikulálva mondta: — Ök mulatnak, mi meg itt döglünk. Érted már? Én nem akarok meghalni! Én láttam Kaposit, jól megfigyeltem, csak azok néznek úgy, akik már mncsenek... akik ... — a sálas lassan közeledett feléje. A másik hátrál s szinte felsilkoltott. — Én élni akarok! Én nem akarok hős lenni. Tartsatok gyávának, kerüljetek el. mint a tüdőbetegeket... Én, én ... — Szemét... Te . .. — Ne bántsd! A sálas keze megbénult. A magas előrelépett. Valamit mondott; a vihar beleüvöl- fött a szavába. Lassan felemelte terhét, méltóságos tisztelettel előretartotta, mint a pap az oltáriszentséget. Aztán meggör­nyedt, összeroppant. — Ne nyúlj hozzá — mondta mégegyszer. Hallgattak. A szél vad indulókat játszott félelmetes tán­cához. Egy lemezdarabot diadalmas üvöltéssel lefelé sodort a domboldalon. — Vigyék azonnal a melegedőbe! — káromkodott a mű­vezető. Ijedtében elfelejtett örülni. — Híresek... Máskor he vállaljanak olyat, ami lehetetlen ... A magas újra ölébe vette Kaposit. A szikrázó csákányok lassan elmaradtak mögöttük. Mintha nehéz álomból ébredne s egy kísérteties vízió ' ' még hatalmában tartaná, úgy érezte Kaposi, amikor eszmélt. Karikázva buiktak ki a kályhából a fények, benne egy haragos arcot vélt. Nem bírta nézni, és elfordult. Érezte, hogy kemény deszkán fekszik. Sötét egysíkot látott maga előtt. Az egyhangú feketeséget nyílások szakították meg. Friss, hideg levegő és tárgyak buktak be az árulkodó nyílá­sokon. Tájékozódni próbált. Tornyokat látott meg hatalmas fény tömböket. Lassan tisztázódtak értelmében a tárgyak. Karcsú csillék jártak függőkön. Néha sírtak is a csillék, panaszos sikoltó bőgéssel. Tisztán hallotta panaszos sírásukat. — A sakálok... a sakálok üvöltőnek ... — újra elvesz­tette eszméletét. — Él — sóhajtott valaki. A magas a fagyott ujjakat dörzsölte. A sóhajtóra dühösen felnézett. A kíváncsiskodók elhúzódtak. Az egyik — akinek a szerszámot féltő súgott valamit — csákányt vett a kezébe és kifelé indult. A szél haragosan beüvöllÖtt a résen. Ketten követték. Óvatosan zárták be maguk után a melegedő ajtaját. ' Barálh Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents