Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-03 / 2. szám
2 ßSZAKMAGYARÖftSZAG Kedd, 1951. január X A Szovjetuniónak nincs katonai bázisa sem Kubában, sem más országban Hruscsov eSvtárs beszéde a Kubai Köztársaság moszkvai nagy követség én Megkezdték a termelést Borsod megye áj gyárában Moszkva (TASZSZ) Faure Chomon, a Kubai Köztársaság moszkvai nagykövete hétfőn • fogadást adott a kubai nép nemzeti ünnepe, a forradalom második évfordulója alkalmából. A fogadáson szovjet részről jelen volt Frol Kozlov, Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan, Nyikita Hruscsov, Malinovszkij marsall, honvédelmi miniszter és más hivatalos személyiségek. A vendégek között voltak diplomaták, szovjet és külföldi újságírók. A baráti és szívélyes légkörben lefolyt fogadáson Faure Chomon nagykövet és Nyikita Hruscsov beszédet mondott. N. Sz. Hruscsov beszédében üdvözölte a kubai népet és forradalmi .vívmányait. A szovjet miniszterelnök rámutatott, Kubából jelenleg nyugtalanító hírek érkeznek arról, hogy az Egyesült Államok legagresszí- vabb monopolistái közvetlen támadást készítenek elő Kuba ellen. A dolgokat úgy akarják feltüntetni, mintha Kubában az Egyesült Államok ellen irányuló szovjet rakétatámaszpontokat hoznának, vagy hoztak volna létre. Közismert tény, hogy mindez aljas rágalom — hangsúlyozta Hruscsov. A Szovjetuniónak nincs semmiféle katonai bázisa sem Kubában, sem más országokban. A szovjet kormány január 1-re virradóra hagyományos újévi jogadást adott a Kremlben. A vendégeket Nyikita Hruscsovval élükön a kormány- és a pártvezetök jogadták. Pohárköszöntőjében Hruscsov elvtárs a többi között ezeket mondotta: — Szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy az új esztendő boldog lesz. Minden országban hagyomány, hogy az emberek az ó-év búcsúztatásakor boldog új évet, új boldogságot kívánnak egymásnak. Ám mi is az a boldogság? Az emberek mindenekelőtt boldogságnak tartják, ha a tartós béke biztosított a földön, ha békében, pusztító háború veszélyétől való jélelem nélkül élhetnek és munkálkodhatnak. A Szovjetunió minden erejét latba vetette és latba veti, hogy barátságban éljen minden országgal. Azt hiszem, senki sem veheti rossz néven, ha kijelentem, hogy mi nagy fontosságot tulajdonítunk az Amerikai Egyesült Államokkal váló kapcsolataink megjavításának, hiszen országaink viszonyának megjavításától nagymértékben függ valamennyi más állam kapcsolatainak megszilárdulása. Hinni szeretném, hogy az Amerikai Egyesült Államok is erre törekszik és reméljük, hogy az új elnök hivatalbálépésével friss szellő kerekedik, amely megtisztítja a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak egészségtelen légkörét. Szeretnénk, hogy az ó-év múltával és a régi elnökkel a múltba tá„Miért- is kellenének a Szovjetuniónak katonai támaszpontok idegen területeken — mondotta Hruscsov. — Miért is kellene azt kérnünk Kubától, hogy országa területén engedje meg ilyen támaszpontok létesítését? Hiszen a technika ma olyan lehetőségeket nyújt, amelyek biztosítják számunkra, hogy szükség esetén közvetlenül saját területünkről pusztító válasz-csapást mérjünk a földkerekség bármely pontjára. Már több esetben beszéltünk erről és az amerikai imperialisták nagyon jól tudják ezt”. A külföldi katonai támaszpontok létrehozásának politikájáról beszélve Hruscsov megjegyezte, hogy „ez a politika az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi kormányának” rögeszméjévé vált. Ez a politika nem a béke, hanem a háború politikája, az agressziók politikája — mondotta Hruscsov, majd hozzáfűzte: „mi ellene vagyunk az ilyen politikának, és elítéljük mindazon kormányok tevékenységét, amelyek ilyen politikát folytatnak”. N. Sz. Hruscsov a továbbiakban rámutatott, hogy az amerikai agresszív monopolista körök furkósbot segítségével akarják leverni a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népek akaratát. Megállapította: a kommunista és vozna az Amerikai Egyesült Államokkal keletkezett rossz viszonyunk is. Köztudomású, hogy ez a viszony különösen megromlott az amerikai katonai repülőgépek kémbetörései következtében, amely berepüléseket az Egyesült Államok elnöke a Szovjetunióval szemben alkalmazandó tudatos politikának minősítette. Ez a provokációs politika azonban nem talált az amerikai nép támogatására. Véleményünk szerint, amikor az amerikai nép Kennedy úrra és Nixon úr ellen szavazott, ezzel elítélte a hidegháború felszítására, a nemzetközi kapcsolatok kiélezésére irányuló politikát. Kennedy úr a választási kampány alkalmával azt mondta, hogy ha ö lett volna az elnök helyében, akkor az U—2-cs gép berepülései miatt kifejezte volna sajnálkozását a szovjet kormánynak. Szeretnénk, ha a régi elnök távozásával ez a szomorú incidens háttérbe kerülne és úgy gondoljuk, hogy nem kell rá visszatérni. Mindezt szemelőtt tartva úgy tűnik, hogy nem kell szorgalmaznunk e kérdés megvitatását az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakán, nehogy a rossz múlttal gátoljuk a szebb jövőhöz fűződő reményeket. Hinni szeretném, hogy a kapcsolatok megjavítására irányuló törekvéseket mind az amerikai nép, mind az elnök helyesen fogja fel. Hruscsov elvtárs poharát a békés együttélésre, a békére és minden nép barátságára ürítette. munkáspártok közelmúltban kiadott nyilatkozata helyesen hangsúlyozza, hogy a nemzetközi reakció fő támasza és nemzetközi zsandára az amerikai imperializmus. Az utolsó napjait élő Eisenhower- kormány — mondotta a szovjet miniszterelnök — rendkívül veszélyes politikát folytat, amikor a kubai forradalom elnyomására törekszik. Az USA jelenlegi kormánya az egész világ előtt leleplezte magát, mint a kardcsörtető monopolisták és gyarmatosítók érdekeit képviselő, lcg- reakciósabb politikát folytató kormány. Mi reméljük — jelentette ki Hruscsov —, hogy az Egyesült Államokban vannak emberek, akik eléggé egészségesen gondolkoznak ahhoz, hogy megakadályozzák az agresszív tervek megvalósítását, nem engedik meg a reakció erőinek, hogy a háború szélére sodorják a világot. Hruscsov kijelentette: „Kuba népét senki sem akadályozhatja meg abban, hogy a saját hazájában saját rendszerét valósítsa meg és úgy élje életét, ahogyan akarja”. Idejében el kell oltani a Laoszban fellángolt veszélyes tűzfészket és azonnal össze kell hívni az államoknak egy olyan tanácskozását, mint amilyent 1954-ben Genfben tartottak és fel kel] újítani a laoszi nemzetközi bizottság tevékenységét — folytatta a szovjet miniszterelnök. — Ideje, hogy az imperialisták megszüntessék beavatkozásukat Kongó belügyeibe és ezzel lehetővé tegyék a Lumumba-vezette törvényes kongói kormány normális működését. — Mi felhívással fordulunk minden kormányhoz, vessék latba minden erejüket az említett halaszthatatlan problémák megoldására. Ha az egyik fél a reakciós erőknek fog segíteni, ez csak ahhoz vezethet, hogy kiszélesedik a konfliktus és ez veszélyes következményekkel jár a békére nézve. Hruscsov megelégedéssel szólt arról, hogy a Szovjetunió és a Kubai Köztársaság között a bizalmon és együttműködésen alapuló baráti viszony van. Kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a két ország kapcsolatai tovább izmosodnak és erősödnek. A kubai nép mindig számíthat a szovjet nép támogatására — jelentette ki a szovjet miniszter- elnök. Hruscsov végül új nagy sikerekei kívánt a kubai népnek és a Fldel Castro vezette forradalmi kormánynak abban a harcában, amelyet a nemzeti függetlenségért, az ország gazdasági és kulturális életének fejlesztéséért vív. (MTI)-------------------M ansfie'iJ szenátor javaslata Washington (MTI) Mint az AP és az UPI jelenti, Mansfield demokratapárti szenátor indítványozta, hogy az Egyesült Államok csökkentse európai haderői- hek létszámát, ha „ugyanezt a Szovjetunió is megteszi”. A szenátor véleménye szerint az amerikai haderők ötven százalékát ki kellene vonni Európából. Közép-Európa egyik legkorszerűbb üzemében, a Tiszavldékl Vegyikombinát területén felépült Lak lefest ékes Műgyantagyárban december 8-án — a határidő előtt 23 nappal — fejezték be a próbaüzemelést. A csaknem két és félhónapíg tartó üzemelés során 3 ós félmillió forint értékű félkész és kész terméket gyártottak, s az eredménnyel igen elégedettek a szakemberek. A festék féleségek többsége ugyanis már a próbák során jobb minőségű volt az előírtnál. A próbaüzemelés után december Nem férnek a bőrükben a hiszékeny emberek becsapói: a rémhírter- jesztök. Úgy látszik, nehéz elviselni a vereséget, hogy nem bélyegzik le a százforintosokat, minden ellenkező híresztelés dacára tömve vannak az üzletek, s nyugodt, családias karácsonyt ünnepeltünk. Uj rémhírt kellett koholni. Valahol talán egy beteges öregasszony álmodta meg. „Bizalmasan” megsúgta a szomszédjának, s a jó szomszéd tovább adta a vonaton: — Hallotta? Januártól csak tanácsi engedéllyel lehet disznót vágni. Nagyobb baj, hogy az engedély megszerzése ötszáz forintba kerül, s minden levágott disznó után dézs- mazsírt kell adni... Józan, okos gondolkodású ember legfeljebb nevet ezen a kutyaveszej- tő híren, de sajnos akadnak olyanok is, akik felülnek a hiszékenység vámszedőinek, hazarohannak, kést fennek, s nem látják be, hogy amit nagy „jóindulattal” velük közöltek, s talán még meg is köszöntek — kárukat okozza. Hallottunk esetről, ahol félhízásban ölték le a disznót, csak azért, hogy a „dézsmazsir” megmaradjon. Amit megmaradni hittek, azt tulajdonképpen hiszékenységükkel vesztették el. Pedig rájöhettek volna már, hogy aránylag rövid pályafutás alatt minden rémhír szétpukkan, mint a magasabb lélgrétegekbe jutó léggömb, s ha szétpukkant, nem marad más hátra, mint a zavaros víz. amely a hiszékeny emberek fejében kering, s amelyben a tudatos rémhírterjesztök. a szocializmus építésének ádáz ellenségei oly nagy buzgalommal szeretnek halászni... Rájöhettek volna már, hogy a mi pártunk és kormányunk nyílt és egyenes politikával fejleszti, erősíti népgazdaságunkat, s intézkedéseit — miként ezt a legutóbbi országgyűlésen is tapasztalhattuk — úgy hozza meg, hogy ez a legszélesebb néprétegek egyetértésével találkozzék, s minden ember bolA művelődésügyi miniszter rendelkezést adott ki a mérnöki továbbképzésről, valamint a Mérnöki Továbbképző Intézet működéséről. A rendelet bővíti a mérnöki továbbképzés kereteit, az általános mérnöki továbbképző tanfolyamokon túl a rendelkezés módot nyújt vizsgaköteles, egy meghatározott ismeretkör el31-ig, az új gyár, új dolgozói elvégezték a berendezéseken észlelt hiányosságok kijavítását, felülvizsgálták a gépeket, valamint a gyártási technológiát, s az új borsodi gyárban hétfőn reggel megkezdték az üzemszerű termelést. Ezen a napon kezdte meg munkáját a hazánkban eddig még nem használt angol gyártmányú festéktöltő automata, amellyel óránként 1500 dobozt töltenek meg és zárnak le. Az első nap mintegy 12 tonna festéket csomagoltak be. dogulását szolgálja. Számtalan intézkedés, s mindenekelőtt a termelőszövetkezetek céltudatos és szükségszerű fejlesztése célozza, hogy szaporítsuk, növeljük sertésállományunkat, általában az állatállományt, mert enélkül el sem képzelhető a fejlett, nagyüzemi, belterjes gazdálkodás, s ez az alapja annak is, hogy a munkásosztály, s a falun a dolgozo parasztság állandóan és elegendő friss húshoz, hústermékhez és zsírhoz jusson. Mint mindent, amit a szocializmus építésében a néphatalom eddig elért, ezt a nagyszerű perspektívát is hátborzongva értékelik belső ellenségeink és nyugati sugalmazóik. S tehetetlenségükben acsarkodva kitalálták és hintik a „disznó-mesét”. Aki egy keveset is ért a gazdaságpolitikához, hamar rájön, miért? A tudatos rémhírterjesztök így gondolkodnak: „ha csak száz ember hiszi el az országban, s irtja ki gyorsan a sertést, már ezzel is kevesebb marad. Sőt: újat sem hizlal, mert azt mondja a paraszt: minek bajlódjak vele, ha olyan drágán adják a vágási engedélyt, s be kell szolgáltatnom a dézsmazsírt. Megveszem a húst, a szalonnát a boltban. Arra nem gondol, hogy ha nem hizlal, ha nem termel, akkor a boltban sem lesz.” Ám nagyot tévedtek! Népgazdaságunk erős és szüntelenül erősödik. A rémhír okozhat és okoz is egynémely hiszékeny embernek kárt, de ebből a kárból tanulnak is. Eljött 1961 január, s nem írták meg sem az újságok, nem mondta be a rádió sem, hogy ácsi! — aki disznót akar vágni, menjen előbb a tanácshoz, fizessen ötszáz forintot, s kérjen vágási engedélyt. Ellenben, alci bedőlt ennek a mesének és levágta nem egészen meghízott sertését, kiszámítja a kárt, elfutja a méreg, s könnyen lehet, hogy a rcmhlrterjesztö fejére koppint. O. M. sajátítását szolgáló „céltanfolyamok”, valamint a munkaidő-kedvezményes esti céltanfolyamok szervezésére. A tanfolyamokon elsősorban olyan mérnökök vehetnek részt, akiket a szaktárcák a műszaki fejlesztési tervek magasabb színvonalú megvalósításának elősegítésére továbbképzésre küldenek. Hruscsov elvtárs pohárköszöntője a Kremlben tartóit újévi fogadáson A hiszékenység vámssed&i és Itár mt itoí í«a i >9 Rendelkezés a mérnöki továbbképzésről C árospatakról nem igen szoktak a vadászattal kapcsolat- ^ ban írni. A diákokról igen, meg a sok nemes hagyományról, a nagy tanítványok hosszú soráról, akik évszázadokon át jelentős szerepet töltöttek be társadalmi és politikai életünkben. Comeniusról, a világhírű filozófusról és pedagógusról, aki nyomdát is alapított, s könyveket is adott ki ebben a kis városkában, amelynek kollégiuma a szerencsétlen mohácsi csata után öt évvel kezdte meg működését. Meg Bessenyei Györgyről, a felvilágosodáskori testőríróról, aki elismeréssel szólt a pataki diákok önkormányzatáról s a közerkölcsök tisztaságáról. Érdemes olvasgatni „Hoími”-jában azt, hogy a diákok mennyire vigyáztak a külsőségekben is megnyilvánuló társadalmi magatartásra: „AJci hajat bodorit- tat, vagy cifra nyakkendőt köt, vagy sunda szót mond, a szégyen-dolgot néven nevezi, vagy kocsmában táncol” — kemény büntetésben részesül. (Mit szólna vajon néhai való jó Bessenyei György a texasi szabású fekete-sárga csőnadrághoz, a fekete inghez és a hülyegyerek frizurához?) Szemere Bertalanról is gyakorta szólnak, az 1849-es forradalmi kormány miniszterelnökéről, aki koránkelő diák volt, s azt írja viszaemlékezéseiben, hogy ,,... a Gombos hegyen elébb zengém Kölcsey Himnuszát, mint dalát a korán kelő pacsirta.” Meg Kossuth Lajos jurátusról, aki télikabátját egyik diáktársának ajándékozta, minthogy annak nem volt. Emjatt aztán egész télen fázott ugyan, de hevítette valami belső tűz, amit jó Kövy professzor egyszer így fogalmazott meg: „Domine Kossuth, kegyelmedből egykor még nagy országháborító leszen”. És így is lett. írnak a többi sok közül még Móricz Zsigmondról, aki itt járván így szólt egykori iskolájáról: „Nagy és nemes eszmék uralkodtak itt a lelkeken. A Patak felett futó felhők a magyarság felhői voltak mindig az én számomra, ahol minden kő magyar históriát s minden . hagyomány a magyar irodalom rajongását lehette.” Tovább is sorolhatnánk ezt.’ A föld és az ember együtt teszi a világot és az életet. Mégis vadászatról kevés szó esett itt. Pedig lett volna miről írni, hisz ez a táj az ország egyik legérdekesebb és legértékesebb területe. A hegyvidék és a síkság ölelkezik itt. Az alföldi táj fölé zord homlokű hegyek néznek be, amelyek őrzik még ugyan a hegyaljai szüretek hangulatát, de a hegyoldalak alján csendesen ülnek már- a borházak, mint töprengő özvegyasszonyok vasárnap délután, s mélyükben zsong a bor, amely a tűzhányó vulkánjában termett a Király-hegy oldalán, és a lefelé ballagó utast különös látomások kísérik. Ilyenkor december közepén a csendet nem töri meg semmi, csak a völgy homályos zugai rejtik a régi kedvet, és csak esténként kiáltják le a szürkülő égből távoli tájak üzenetét a vonuló vadludak. A városka házai mellől büszke füttyel vonul ki a Bodrog ezüst csíkja felé a kisvonat, amely a vadászokat viszi az első körvadászatra. Mintha a Nap is megtudta volna az izgalmas készülődést, fényesen törte át a reggeli ködfátyolt s mosolygósán süt a fagyos tájra. Könnyű neki, otthon mindig melege van. De nem fázik Götz bácsi sem, mert erősen neki- huzakodva nyomja fel a kocsira a nyúltartó állványt. — Hogy a fene... de nehéz! — Majd lesz még nehezebb is, ha rajta lógnak a tapsik —, szólt a kocsis, s máris indítja a két pejt. Irány a Vilma- tanyai Holt-Bodrog-gát. A vasúti elágazásnál oktatja már a társaság elnöke, Tllós Balázs a vadászokat.. — Csak semmi aggodalom, lesz ma nyúl bőségesen. Inkább arra vigyázzatok, hogy csak biztos távolságról lőjje- tek, s feltétlenül tartsátok meg a biztonsági szabályokat. A megsörétezett hajtó nem válik a Kossuth Termelőszövetkezet vadásztársaságának díszére. Különösen most nem, amikor éppen jó példát kell mutatni a vadászat terén is. Aztán elindult a kör. Egy puskás, egy hajtó. A kutyák is megérzik a feszült hangulatot, irigyen állnak be a sorba egymást figyelve. Már az első kör után kiderült, hogy jó a szervezés és jól gazdálkodott a társaság. Homonnai Béla vadász- mester boldogan számolja a szép sorjára kitett nyulaket s jegyzi fel az eredményt vadászonként. Bőven kap töltényt is mindenki. A nyulak egészségesek és tiszták. Az egyik fiatal kutya odalopakodik s szagolgatni akarja őket, de a másik dühösen veti rá magát, s máris egy gomolyban vannak. — Tyű! Az áldóját! — Alig bírják szétválasztani őket Nem mindenkinek tetszik az,"hogy be nem tanított kutyákat hoznak körvadászatra. Az egyik csendesen meg is jegyzi: — A vadászmester attól félt bennünket, hogy megsörétezzük egymást. Pedig úgy látszik, kutyaharapástól fogunk ma még kimúlni. De aztán csak jól ment tovább minden. Volt nyúl bőven, jól lőttek a vadászok. Kétszáz darabot fűztek fel a rudakra. A hangulat a fáradság ellenére sem csökkent. Egy-egy kari- kázó nyúl után nem fukarkodtak az őszinte gratulációval. Ahogy szállt lefelé a Nap, s ahogy fogyott a levadászandó terület, úgy csendesedtek a vadászok. Némelyik már hazafelé nézegetett, amoda túlra, ahol a Rákóczi vár látszik. A Nap vörösen izzott a tolcsvai hegyek felett, mint valami égi csoda. Az öreg Nap ifjú kovácslegénye oltogatta a tüzet, mert már terítgetni kezdte ezüst fátyolét a Hold leánya. És hát hiába, fiatalság — bolondság. Az éjszaka sötétjében is sok szépséget lát, amikor a rendes emberek hazatérnek már. A mi vadászaink is ezt tették. Magukkal vitték a táj szépségét a szemükben, a föld erejét a derekukban, s mező- szagú testtel köszöntöttek rá az otthon várakozó családra. Az asszonyra, áld derült homlokkal kelt fel és vette át a hátizsákot, a nagymamára, áld abbahagyta a kötést, s büszke nézéssel szemlélte fiát. A gyerek pedig kutatni kezdett az üres töltényhüvelyek után. Lehet, hogy meg is számolja őket. Azt hiszem, egy napot hozzájegyeztek a többi boldog naphoz. A Verestorony órája már halott ütött, s az ég csillagosán terült el a Bodrog-táj felett. Jő ilyen társadalomban élni, amelyben a vadászat közös öröm, és a dolgozók csendes megelégedése kíséri a puskások lépéseit. Új azafelé menet láttuk, hogy az egykor gonoszkodó és 11 hallgatag keresztutak milyen készségesen mutatták az irányt, az ártéri görcsös, revült fűzfák haldoklásukban Is világítottak, és a gátőr fehér macskája nem futott be elölünk a házba. Amikor feltűnt a gépállomás villanyfénye, nagyon melegen ömlött el bennünk az érzés, hogy ez a föld a mi hazánk. Komáromy Béla BODROGMENTI VADÁSZAT
