Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-03 / 2. szám
Kedd, 1961. január 3. ESZAKMAGYARORSZÄG így szilvesztereztünk Pezsgőspalackok durrogása, poharak csendülése és az ezer felől hangzó kacagás adta hírül: itt van, megérkezett 1961. Az éjfélkor egy pillanatra elcsendesülő utca hirtelen benépesedett, mintha az egész város sürgős találkát adott volna egymásnak künn a „korzón”. Jókedvtől volt hangos az utca, s csodók-csodája, most senki sem hurrogott le senkit, erre az éjszakára hallgatólagosan, de közös akarattal felfüggesztettük a csendrendeletet. A mulatók esti rendje éjfél utánra teljesen felbomlott, vendégek jöttek, vendégek mentek, s a végefelé ki-lei alig tudta, hogy kihez tartozott. Az illik—nem illik szabályok határait kissé távolabb toltuk. Az éjszaka a „pendlizés” jegyében telt el. Az este a televízió mellett Laláit sokunkat. S akik „indításnak” ezt a programot választották, jól ^.rajtoltak” 1961-hez. A műsor humorban gazdag, mondanivalójában tartalmas volt. Közel félszáz élvonalbeli színész, énekes és zenész vonult fel a Vidám Színpadon. Mindany- nyian tehetségük legjavát adták a nagyon ötletesen megszerkesztett és jól rendezett háromórás műsorban, úgyannyira, hogy nem egy számot tapssal jutalmaztunk, megfeledkezve arról, hogy nem a nézőtéren, hanem a televíziós készülék mellett ülünk. Az évvégi műsor tehát jó volt, szinte várakozásunkon felül sikerült, feledtetve velünk talán az egész évi hibákat. A bányász klubban is a TV-lcészülék mellett töltötték el a fél éjszakát. Hanem a műsor végeztével felszabadult a jókedv. A nagyteremben tánc, a kisteremben ulti, a „presszó”-részben pedig a bor, a sör és a pezsgő folyt. A borsodi bányászok családjaikkal együtt temették az ó- és köszöntötték az új esztendőt, jókedvvel és énekszóval. Az összejövetel egyébként szigorúan csak „zártkörű” volt, a klubhelyiséget csak a bányászok és családjaik részére tartották fenn, ennek köszönhető, hogy nem is voltak olyan sokan, csupán talán két- szer-háromszor többen, mint ameny- nyien egyébként beférnek a klub helyiségeibe. A vendéglátó kora estétől kora reggelig rikoltott a jazz, egymással versengve, boszor,egységeiben1 k borsodi építők újévi terveiboi A Borsod megyei Építőipari Vállalat műszaki és fizikai dolgozóinak — az új esztendőben — az elmúlt évinél nagyobb, több mint 350 millió forint értékű munkát kell elvégez- niök. A megnövekedett feladatok sikeres megoldását elsősorban a termelékenység emelésével kívánják biztosítani. Ezért a műszála vezetők széleskörű intézkedési tervet készítettek, amelyek megvalósításával nemcsak meggyorsítják, de olcsóbbá is teszik a lakásépítkezéseket. Az idén például fokozott gondot fordítanak a munkák előkészítésére. Előre kiszámítják, hogy egy-egy építkezéshez mennyi anyag szükséges, a munkát mennyi idő alatt lehet elvégezni és mikor vonulhat fel az épületre a szak- és segédipar. Ezzel az intézkedéssel folyamatossá válik az anyag- ellátás, zökkenőmentes lesz a munka és előre meghatározhatják az átadások idejét. Egyúttal gondoskodnak a munkafegyelem megszilárdításáról és a szakmunkások továbbképzéséről. Egy-egy technológia tökéletesebb elsajátítását igyekeznek tapasztalat- cserével is megoldani. így például a box-sodi építkezéseken ma is problémát okoz a szigetelő munka minősége. Ennek megjavítására budapesti építkezésekről kiváló szakembereket hívnak meg, akik a helyszínen adják át módszereiket, gazdag tapasztalataikat. Ezzel egyidőben gépi vakoló brigádokat is szerveznek. kányos akrobata-mutatványként pergették a dobokat, fújták a szakszóio- nokat, püfélték a zongorát, s hogy a hangzavar teljesebb legyen, egy-egy jobb hangulatú szilveszterező rezgő hangon „besegített” a zenekarnak. A jó hangulatra és a fáradhatatlan mulatnivágyókra jellemző, hogy például az Avas Fehértermében még reggel öt órakor is akadt volna merész vállalkozó elropni egy rock and rollt, vagy azt a szép népitáncot, aminek bugi-vugi a neve. A tánc és énekszón kívül persze hamar megéheznek és megszomjaznak a vendégek, s így különösen már hajnal felé nagy keletje volt a hagyományos korhelylevesnek, halászlének és a valódi, kolozsvári töltöttkáposztának, hogy a virsliről ne is beszéljünk. Ezt megelőzően és persze ezt követően is szinte alig megfigyelhető gyoi-sasággal fogyott a bor az üvegelvből, s a pincérek rakétákat meghazudtoló fürgeséggel szállították az „utánpótlást”. Reggel az eszpresszókba igyekezett az éjszakai mulatság számos és számtalan részvevője. Az Avasi, a Polónia, a Roráriusz, a Kossuth és a Rácz délelőtt 10 órára benépesedett. Ki azért kereste fel, hogy írt találjon a katzenjammerére, ki azért, hogy egy jó erős duplával „jobb belátásra bírja” már-már leragadni készülő szempilláit. Egyes „jelentések” szerint, igen sokan „túlóráztak” a szilveszter javára, csak délután, este, sőt, ha hinni lehet a híresztelésekben — csak másodikén hajnalban térve nyugovóra. S ha mindezeket összevetjük, s „jókedv-statisztikát” készítünk a szilveszter éjszakájáról meg kell állapítanunk: jókedvűen zártuk 1960-at, s valóban boldogan, derűsen fogadtuk az Üj Esztendőt (r) A gazdaságosabb termelés érdekében számos új, érdekes kezdeményezést valósítanak meg. így — többek között — szétszedhető felvonulási épületeket készítenek. A vasvázas épületek — amelyeket többször fel tudnak használni és ezzel jelentős időt és anyagot takaríthatnak meg — terveit már kidolgozták és megkezdték az első épület gyártását. A munkahelyeken eddig jelentős mennyiségű faanyag használódott el a zsaluzattartó állványok készítésével. A különböző méreteimé lefűrészelt tartófát ugyanis csak egyszer-kétszer tudták használni. A takarékosságot szem előtt tartva most vascsövekből állítható magasságú dúcokat gyártottak és ezekre helyezik el a munka elvégzéséhez szükséges fapallókat. Az új esztendőben a típustervek alapján épülő lakóházaknál bevezetik az épületszerelési munkák és anyagok „előregyártását”. Eddig az volt a szokás, hogy a gáz-, víz- és szennyvízhálózathoz szükséges csöveket a helyszínen szabták ki és állították össze. A vállalat vezetősége ez igen fontos munka meggyorsítására most külön műhelyt rendez be. Ebben előre kiszabják a csöveket, kiképezik a hajtásokat és bekötéseket, így az épületeken az előre elkészített hornyokba csak be kell helyezni és összekapcsolni a csővezetéket. Megkezdődött a pénzcsere a Szovjetunióban Moszkva (MTI) Január 1-én megkezdődött a forgalomban lévő pénz átváltása az új rubelre a Szovjetunióban. Az újév napján nyitva tartó élelmiszerüzletek, vendéglők, éttermek, büfék már az új árak alapján árusítottak. Az új árak a réginek egy tizedét jelentik, mivel az új rubel a régihez 1:10 arányban viszonylik. Január 1-től automatikusan új rubelre számították át a takarékbetétek összegét, s hétfőn már ennek megfelelően történtek a kifizetések. Hétfőtől kezdték meg munkájukat a beváltó helyek is. Az üzletekben, áruházakban semmiféle fennakadást sem okozott az új árak bevezetése, mert az átszá- molás már több hónappal ezelőtt megkezdődött. Qeqifzetek Erdei iák Milyen szép és milyen gazdag a Bükk. A kincseket érő erdőrengetegben szebbnél-szebb tájak gyönyörködtetik a kirándulókat. A Bükk fennsíkjain, a jávorkúti völgyekben és az Eger felé húzódó hegylánc magasbatörö csúcsain örökzöld fenyvesek, sudár, évszázados vén fenyőfák juttatják eszembe Petőfi utánozhatatlan, szép verssorait: „Ó, természet, ó dicső természet, Mely nyelv merne versenyezni véled ...” Gazdag a Bükk. Vadban és faállományban is. Motoros fűrész ritkítja az erdőt, dőlnek a fák. Visszhangzik az erdő. Állva halnak meg a fák .. Fák mindenfelé. És mégis. Vannak, akik nem látják a fától az erdőt? Vannak szép faépítmények, erdész- lakok. menedékházak, de egy emberről megfeledkeztek. Arról az őrről, aki a Jávorkúthoz vezető úton a bejáratot őrzi a védett területen. Ö ellenőrzi azokat, akik oda belépnek, ő nyitja fel a sorompót a kocsiknak és... Ez az ember félkezű és sokáig gallyakból tákolt kunyhóban húzódott meg a bükki szél és eső elől. Többször láttam őt. Szolgálatkész, egyszerű ember, aki örömmel dolgoIgaz, a hi- nagyritkán zik. És nem panaszkodik, vatalos személyek csak váltanak vele szót... Mennyi erdő, mennyi fa. Az őr mégis — hosszú időn át — egy rozoga, széljárta gallykunyhóban töltötte az egyhangú napokat. Fázott? Nem tudom. Sajnos én sem beszéltem vele. Gondolom, tüzet rakott kunyhója előtt, hiszen van száraz gally bőven. S azt is gondolom, építene ő különb kunyhót, amit szépen berendezne, de nem teheti. Hiányzik a fél karja... Nincs aki segítsen? Ezt nem hiszem! Mennyi erdő és mennyi fa! És milyen hideg a téli szél. És ... nem látjuk a fától az embert... Pedig szép lenne egy csinos kis faházikó a Bükk bejáratánál... Igaz, állítólag most már egy vontatható deszkabódét állítottak a kunyhó helyére, de ez sem lehet végleges megoldás ... Szeretem az erdőt, az erdészt, a Bükköt. Senkit sem akarok megbántani. A fákat is sajnálom, amikor ki dönti a kegyetlen fűrész. De ezt az őrt, a Bükk titkait jól ismerő és a fák beszédét értő, hallgatag, félkezű embert, az erdő minden kincsénél jobban szeretem. szegedi Fügödi tudósítás Messze ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ügy feszítettem, mint egy első randevújára siető gavallér. Legjobb holmijaimat válogattam össze. Kivételes allcal- makkor hordott sötét ruha, hófehér ing, a lcarácsonyi ajándékul kapott gyönyörű új nyakkendő, vakítóan fényesre tisztított fekete cipő, két frissen vásárolt zsebkendő. (A fel nem sorolt darabok is a ruhatár féltve őrzött kincseiből kerültek elő.) A szép eredményekben gazdag I960 búcsúztatására és az új év tisztes köszöntésére méltóképpen kellett felöltözni. IffP jelentem meg azon a házimulatságon, amelyen kellemes, 'meleg baráti körben töltöttem Szilveszter éjszakáját. A korábbi megbeszélés szerint 9 órakor kellett gyülekeznünk, homi együttesen megtekintsük a televízió műsorát. Fél. 10-re érkeztem feleségemmel. (Ö ugyan 9 óra előtt öt perccel említette már, hogy kész, de azért csak fél tíz előtt indulhattunk el. Egész esztendőben nem tudtam kideríteni, mit is csinálnak az asszonyok az alatt a félóra alatt, amely a „Készen vagyok” elhangzásától a tényleges indulásig eltelik. miért, tudtam volna ez megállapítani éppen most?!) Aki résztvett már közös televíziós szemlén és elkésett, az jól tudja, hogy ilyenkor már sötét Soritvc&zteci locsolUo-dás honol a készülék körül. A köszönésre rá se hederítenek, legjobb esetben pirongató morgás, vagy epés megjegyzés rá a válasz, és szerencse, ha valamilyen üres székhez odalöttyintik az embert. (Nem panaszként említem ezt. — A sötét fogadtatás kijár a késönjövőknek.) — A legjobb részeket már elpasszoltátok — csicseregte valaki jóaka- ratú kedvességgel a résztvevők közül. Azért helyet foglaltunk és hamarosan belemelegedtünk az érdekes, változatos műsorba. Azzal kezdődött a dolog, hogy kedves barátom., a házigazda, hirtelen — váratlanul — borral színiiltig telt poharat nyomott a kezembe. (Nyomott? — Hajított!) A pohár, mielőtt még ajkamhoz érinthettem volna, bizonyos természeti törvényszerűségeknek engedelmeskedve, fölös tartalmát azon- nyomban leadta, — zakóm számára; hogy egészen pontos legyek: bal alsó szegletébe, szép, kerek zsemlealakban, normál vastagságban szétterítve rajta a jól termő hegyek áldást adó levét. További mozgatásra a pohár tartalmának még mindig „kilógó — lecsüngő” része a parkettra loccsant. ahonnan visszaspriccelödött nadrágom mindkét szárára, kiképezve azokon a csillagos eget. (Hogy az a csillagos!...) Kirohanás a konyhába! — Vízcsap! — Elő a zsebkendőt! — Kitartó dörzsölés! — A foltok szétterülnek. — A zsebkendő, (a vadonatúj) átlényegül mosogatórongy - gyá... Nem részletezem tovább, mindenki tudja, hogy a borpecsétnek annyit tesz a viz, mint kőnek a körömráspoly. Az éjfél utáni órákban az ízléses műsor, a megható percek és gondolom, a tisztes mennyiségben elfogyasztott ital hatására a hangulat följebb hágott, a társaság mozgása megélénkült. Ismerik, ugyc-e ezt a helyzetet, amikor ki-ki sétatérnek képzeli a szűk szobát és némelyek úgy járnak-kclnck virslivel, szendviccsel, it.ókával a kezükben, mintha, éppenséggel a hónapos vásáron lennének. A szódavizes üveget, amelyből az egyik kartársnő rámfröcskölt egy adagot, nem említem, mert ez igazán bagatel. A szódavíz a kabát hajtókáján csordogált, amikor az egyik nagyon vidám, nagyon aktív asszonyka egy tubus mustárt nyomott, meg, mint ahogy a fogkrémet szokták, igazán lebilincselő szakszerűséggel, egyenest a kabátomra: hogy egészen pontos legyek, egy jobboldali középső szegletébe. Nagyon pedáns asszonyka lévén, szépen el is kene- gette rajta, mint a szilvalekvárt a strúdlitész- iában. Később, közös megegyezés alapján, a nagy külső és belső melegre való tekintettel, a férfiak levették zakójukat. Nem sokkal ezután hozzám lépett a háziasz- szony egy üveg borral. — Kóstolja meg — mondta — ezf a finom rizlinget — és már öntötte is ... — az ingemre. — Látja, milyen szórakozott vagyok. hál nem kint felejtettem a poharat?! Mindezek után még néhány kedves ötlet tanúja lehettem. (Az újító mozgalmat ilyenkor is tovább kell fejleszteni.) — Nyakkendőmet csokorba kötötték. (Pocsékká gyúródott.) — A cipőmre kocsonyadarabokat szórtak, mondván. hadd fényesedjék ki még jobban. — A kalapomat valaki kikerekí- tette, majd a fejébe nyomta, mert, hogy ő most átalakítja a divatot. — Az már igazán merő véletlen, hogy az ún. hájastészta egyik példányát az inggalléromon próbálták id. vajon elég zsíros-e. Annyi bizonyos: a legközelebbi szilveszteri mulatságra pufajkában, munkaköpenyben és bakancsban megyek. Azok jobban bírják a strapát!... Sárközi Andor féberük a fügödi Petőfi Termelőszövetkezet nemrégen átadott 102 férőhelyes tehénistállója. A legújabb tervek alapján készült modern épület büszkeséggel tölti el a tsz-tagokat, büszkeséggel és magabiztossággal.’ Az állam segítségével megoldották egyik legnagyobb gondjukat, megteremtették a korszerű állattartás egyik fontos feltételét — a másik feltételt, ami még az istállónál is fontosabb, a jószágállományt még a tavasszal létrehozták. A december 23-án átadott istálló máris szűknek bizonyul. Csak a száz darab fejőstehenet tudják elhelyezni benne. Dagi László, a tsz fiatal elnöke bizakodással, nagy reményekkel beszélt a második esztendő lehetőségeiről. Az új istálló nagyon sokat jelent a tsz-nek, hiszen fejőstehén állományuk — melyet most egészítettek ki 26 borjas üszőből álló tenyésztörzzsel — egyedül képes biztosítani a tagságnak a havi pénzelőleget. Havonta 60—70 ezer forint bevétett várnak csak tejből. Az eddigi istállójuk kényszermegoldás volt — a takarmány pazarlásával járt, a szükségesnél mintegy 30 százalékkal több takarmány fogyott el. Most a kevesebb talcarmány is magasabb tejhozamot fog jelenteni. termelőszövetkezet tugocu teljesen az állat- p tenyésztésre rendezkedik be. Teheti f ezt azért is, mert az öreg tsz-tagok 4egybehangzó véleménye szerint is, a A fügödi határ pillangós talcarmány- Ttermesztés tekintetében egyedülálló Ya környéken — van olyan határré- y szűk, ahol egy évben hatszor is meg flehet Icaszálni a lucernát. Ez meg k olyan aranybányája a jövedelmező I állattartásnak, amit vétek lenne elY szalasztónk V ^ . — . ooo ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Aki csak pár percet is tölt Abauj- A szántón, Cserhalmi Ottó járási fő- Tállattenyésztő szobájában, tapasztal▼ hatja, milyen nagy a „forgalom”, ér▼ deklődés mostanában a járás állattenyésztése iránt, hiszen a szarvas- A marha- és a sertéstenyésztés évszázadok óta kedvelt, jövedelmező foglalkozás a Hernád völgyében. Egy év f alatt csaknem kétszeresére nőtt a termelőszövetkezetek száma, s ennek ^következtében jelentősen megszapo- § rodott a mezőgazdasági osztály mun- I kája is. T Az utóbbi években pedig igen szép v eredményt értek el a vidék termelőszövetkezetei elsősorban a sertés- tenyésztésben. Amint megtudtuk, a A járás sertésállománya eléri a 15 ezer T darabot, s az eddig népszerű man- v galicákon kívül évre-évre nő a fehér ^hússertések száma. Csak az a baj, ^ hogy a 15 ezres létszámhoz viszo- I nyitva igen kevés törzskönyvezett Tállattal rendelkeznek a termelőszö- v vetkezetek. Többszáz törzskönyve- ♦ zett anyakocára lenne szükségük, ^ hogy a tenyészutánpótlást biztosít- a hassák, s ezzel szemben összesen alig T 30 található a tsz-ekben. y De a hiba nem a közös gazdasá- f gokban van. Hiszen a vizsolyi Rákóczinak, a göncruszkai Szabadságnak, la hernádcécei Békének, a tornyos- németi Üj Barázdának, a főnyi Március 15-nek és a többi tsz-nek is 20— De nemcsak a szarvasmarha- tenyésztést akarják szorgalmazni, hiszen az országnak egyébre is szüksége van. A sertéstenyésztés fellendítése végett építettek egy félig favázas sertésfiaztatót is, melyet szintén a közelmúltban adtak át rendeltetésének. A fiaztatót téliesítették, hogy elhárítsák a téli fiaztatás akadályait. A fettételek tehát megvannak Fü- gödön ahhoz, hogy jövedelmező állattenyésztést folytassanak. — A legfontosabb fettétel azonban mégis csak a termelőszövetkezeti tagok iparkodása. Egyedül rajtuk és a vezetőség hozzáértésén múlik, hogy gyümölcsözővé tudják-e tenni meglévő lehetőségeiket, S ez a feltétel is megvan. A tavasszal indult fiatal termelőszövetkezet az encsi járás egyik legjobban működő közös gazdaságává lett. Annak ellenére, hogy a Hernád áradása és a szakadatlan esőzés rengeteg kárt okozott nekik, lesz mit osztaniuk első zárszámadásukon. Szorgalommal, iparkodással ellensúlyozták az elemek pusztításait. S hogy fiatal, szorgalmas közösség eredményesen tudja hasznosítani a szép, korszerű épületet, annyi segítséget kérne még — s ezt nem is olyan nehéz teljesíteni —, hogy az istálló villamosításáig bocsássanak rendelkezésükre egy robbanómotort az önitató működtetéséhez. Patronáló vállalatuk, a Borsod megyei Építőipari Vállalat eddig sem fordított nekik hátat, ha segíteni kellett. Reméljük, a fügödiek ezúttal sem kopogtatnak hiába. g. m Törzskönyvezési gondok az abaűjszántói járásban 30 törzskönyvezésre alkalmas, gyönyörű anyakocája van, s ezek a közös gazdaságok szeretnék is törzskönyveztetni szép küllemű, kiváló tulajdonságokkal rendelkező állataikat. A törzskönyvezés azonban nagyon lassán halad a járás területén, csaknem el is akadt. A termelőszövetkezetek állandóan sürgetik a mezőgazdasági osztályt ebben az ügyben, mindnyájan szívesen vállalnák a törzskönyvezéssel járó külön munkát és költséget, mert tudják, bőségesen megtérülne nekik a sertésállomány minőségének javulása révén. Hiszen például exportra is csak törzskönyvezett állatokat lehet szállítani. A Megyei Törzskönyvezési Felügyelőség azonban — arra hivatkozva, hogy nincs elegendő szakembere — nem tudja elvégezni a munkát. A abaűjszántói járás termelőszövetkezetei tehát várnak, várnak a megyei törzskönyvezőkre. Várnak türelmesen, de bizakodással: hátha egyszer mégiscsak megérkeznek hozzájuk. Remélik, hogy a megyei szakemberek hamarosan módot találnak a tsz-ek tenyészállatainak törzskönyvezésére. Hadd erősödjék tovább az állattartási kedv. s ennek nyomán növekedjék a jólét mindenütt a Hernád völgyi termelőszövetkezetekben.
