Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

Vasárnap, 1061. január ??.. ßSTIAKMAGYARORSZÄG sarero 5 Pirandello eleganciája, Priestley elbűvölő, játékosan köny- nyed színpadtechnikája, Thornton Wilder lenyűgöző dinamikája az iro­dalom ínyencei körében ellenállha­tatlan és tegyük hozzá, krit.ikállan tetszést vált ki. Törekvéseik ame­lyek kétségtelenül a színpadi ábrá­zolás forradalmi változásainak er- jcsztői — ebben a fogalomban sűrű­södnek: formaboniás. A formabon­tás jogosultsága körül kibontakozott, kiterebélyesedett viták immár idő- szevűtlenekké váltak meggyőző té­nyek, sőt egész nagyhatású életmű­vek súlya alatt. A perdöntő bizonyítékokat, a cél- bataláló érveket nem éppen és nem elsősorban ezek a szerzők szolgáltat­ják. Hanem olyanok, mint Bertáit Brecht, aki talán a legmesszebbre jutott a hagyományos drámai kere­tek fellazításában, szétfeszítésében és úgy teremtette újjá a dráma világát, hogy kérlelhetetlenül szétrombolta a színház esztétikájának merev akade- mizmusát, de egyidejűleg feledésbe ment sokévszázados hagyományok­hoz nyúlt vissza. Abban a fajta iro­dalmi köztudatban, amely mindig hajlandó a tételes — sematikus egy­szerűsítésekre, ő is úgy' él, mint formabontó. ' Kell-e bizonyítani, hogy ez a Piran- dellot és Breculet szorosan egymás mellé parancsoló kategorizálás nem ad kezünkbe kulcsot a modern dráma zárainak felnyitásához. Epikus elemek térhódítása, előtérbe nyomulása — itt is, ott is; nagyobb távlatokat bevilágító, több dimen­ziót befogó szemlélet ennél is, annál is, a színpad csábító illúzióival le­számoló magatartás. „A mi kis vú- roíunk”-ban is, meg a „Koldúsope- rd”-ban is. Lám, „drámaiattnn” ele­mek sora fűzi össze a „képromboló­kat.’’ Csak akkor látjuk köztük a különbségeket, ha bátran és határo­zottan felvetjük a kérdést: miért és\ kinek, milyen szándékok és célok bontják fel a hagyományos dráma- keroteket. És itt hadd utaljunk Kardos Lász­lónak a napokban Miskolcon tartott előadására a szocialista irodalom ro­kon és eltérő vonásairól. Az egybe­vetések során szólt a mai polgári irodalomnak némely közös jegyéről, így a csüggctcg világérzésről, az út- vesztettségröl, az egyszerűnek vi- szolygó kerüléséről, az eszmei zűr­zavarról. A szocialista alkotások jel­lemző vonásaként emelte ki a törté­nelmi optimizmust. Magyarázatával élve, más-más helyre kell tennünk Priestley, Anouilh és társai műveit, és más­más helyre Brecht, vagy a nálunk is ismert Pavel Kohout drámáit. Mert Brecht számára a színház nem valamiféle drámai ügyeskedés és bűvészmutatvány helye, nem is az öncélú kétkedés fóruma, vagy az emberi tisztesség és az igaz eszmék temetője, hanem ítélőszék, emelvény', erkölcsi intézmény, ahonnan harsá­nyan világgá kiáltja; „Légy ember és maradj ember!” Az a fajta ítélkezés, amely a for­mabon tűs katalóguslapjára egymás mellé írja Thornton Wilder és Brecht nevét, még az imént, jellemzett kü­lönbségtevést is áthidalja a „nyu- gati” jelző bevetésével. Eszerint a vélekedés szerint a dráma felfrissü­lése, megújulása, eddig rejtett útjai­nak feltárása nyugati eszmeáramla­tokhoz, nyugati irodalmi törekvések­hez és mozgalmakhoz kapcsolódik. A szocializmus építésével összefüggő drámai mondanivaló — vélik — csakis hagyományos, sablonos szín­padi keretekben képzelhető el. /Vtinderre inat az ói t hi­ívunuerre in est vetkőztünk, mintha Alaxej Arbuzov szovjet szerzőnek a Miskolci Nemzeti Szín­házban bemutatott, drámája számára elsősorban az biztosítana megkülön­böztetett helyet és figyelmet, hogy formabontó, hanem inkább azért, hogy érzékeltessük, milyen elevenen kapcsolódik a világirodalom áramkö­rébe a szovjet irodalom. .Miért kell ezt egyáltalában hang­súlyozni? Azért, hogy mindenki megértse: az a végtelenül és mér­hetetlenül gazdag valóság, amely az új szocialista társadalom építésével tárul elénk, pazarul szórja a témákat, a konfliktusokat, a legszínesebb szituációkat és a formai megoldások ezernyi változatát is — a színpad, a modern drámaírás szá­mára. S ha ez a drámaírás a forma- bontás útját is választja, áthatja, átfűti a forró eszmeiség, az emberbe vetett mélységes hit, a történelmi optimizmus. Ha már drámatörténeti műfaji e’1 álról közeledtünk az Egy szerelem torién ének megértéséhez, lényegének és jelentőségének meg­séghez, a brigádhoz, hogy már Vál- ját is a közösség gyógyító, formáló, felemelő erejéhez tudja kapcsolni. Amikor az első kép ismétléseként a darab utolsó perceiben Válja a híd­nál visszaint Viktornak: viszontlá­tásra — érezzük, a köd végleg fel­szakadt: két ember az összekötő emlékek finom láncában, felszaba­dult lélekkel, a közösség kiszakít- hatatlan részeként új útra indul, amelyen sokszor lesz még találkozá­sul:. * /•ni a kezdő és zéró kép között feszül, ami viharokat kavar és csendesít, ami felkorbácsolja és elpihenteti a lelkeket, új, meg ói változatokat teremt az egymással és önmagukkal küzdő emberek kapcso­latában, ami törvényszerűen moti­válja és hitelesíti az alakok fejlődé­sét — egyszóval a dráma belső logi­kájának megragadása: izgalmas, nagyszerű, igényes feladat elé állí­totta a darab rendezőjét. Szilágyi Albertet. Munkáját megkönnyítette az a lény, hogy az egész színház megkülönböztetett, ünnepi feladat­ként kezelte a mű méltó színrevite- lét. Szilágyi rendezői alkotása mö­gött sok töprengést, elmélyülést, út­keresést, nemes, szép gondokat ér­zünk. A darab egyfajta szimboliz­musának megvilágításával szerettük vplna azt is érzékeltetni, hogy he­lyesnek tartjuk azt a rendezői tö­rekvést, amely az általános érvényű mondanivaló gyakran tételes kieme­lésére irányul. És itt szólni kell a kórus helyes értelmezésének rendkívül bonyolult problémájáról, Narrátor-e, vagy a görög sorstragédiák modern válto­zata? Nehéz eldönteni! Megítélésünk szerint, Szilágyi rendezői felfogása és munkája következetes és egységes. Éppen, mert a darab sokrétű eszmei­ségének világos kibontására vállal­kozik, a kórus magyarázó és hangu­latkeltő szerepét húzza alá. Hogy a kórus, illetve ennek tagjai néha naiv és talán lapos bölcsességeket szólal­tatnak meg, máskor meg bosszantóan megakasztják az izgalmas cselek­mény kibontakozását — nem a ren­dező tévedése, hanem a darab dra­maturgiai fogyatékossága. Szilágyi Albert kulturáltságát tar­talmas, igényes megoldások mutat­ják: a kezdő és záró kép roppant hangulatos, kifejező beállítása. A reggeli vidámság és a halálhír okozta riadt csönd közti éles kontraszt, Válja beszámolója a már halott, de az asszony képzeletében visszatért férjnek. Az előadás ritmusa jó érzékre vall Talán az esküvői jelenetbe több ele­venséget és némi szertelen vidámsá­got kellene belopni. Ilyen tekintet­Országszerte megalakultak a vegyipari védnökséggel foglalkozó operatív bizottságok Tíxexer vegyipari szakmunkást képesnek ki a második ötéves terv idején A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán elfogadott, a nép­gazdaság további fejlesztésére vonat­kozó irányelvek egyik legfontosabb feladatként jelölik meg a vegyipar fejlesztésének meggyorsítását. A KISZ Központi Bizottsága határoza­tot hozott, hogy védnökséget vállal a vegyiparban. A KISZ I. kongresszusa jóváhagyta e régebbi határozatot. Pataki László, a KISZ Központi Bi­zottságának titkára ezzel kapcsolat­ban nyilatkozott az MTI munkatár­sának: — A KISZ-bizottságak mellett — mondotta — Budapesten, Veszprém­ben, Kazincbarcikán, valamint több vállalatnál — ahol vegyianyagokat, vagy vegyipari gépeiket gyártanak — már megalakultak az operatív bizott­ságok és a vállalat vezetőivel tervet készítettek. Meghatározták a legfon­tosabb feladatokat, anvlyek elvégzé­sével segíthetik az előírt határidők lerövidítését. Pataki László a továbbiakban el­mondotta, hogy a KISZ-védnökség vállalása a tervezés, a beruházás és építkezéseiken túlmenően kiterjed a "zakmunkás-képzésre is. Az ötéves terv idején tízezer új vegyipari szak­munkásra lesz szükség. A vegyipari vállalatoknál jelenleg túlnyomó több­ségükben betanított, vagy segédmun­kások dolgoznak. A feladat az, hogy ezekből rövid idő alatt szakmunká­sokat képezzenek. Erre vonatkozólag a KISZ Központi Bizottsága, vala­mint. a Nehézipari Minisztérium vegy­ipari főosztálya megfelelő intézkedé­seket dolgozott ki. — Az országban jelenleg három vegyipari technikum működik. A vegyipar nagyarányú fejlődése újabb technikumokat követel, illetve a meg­lévőkben a tanulók létszámának emelését. A fiatalok képzésére vegy­ipari tanulóintézetek létesülnek, ahonnan jól felkészült szakmunká­sok kerülnek majd az iparba. — A KISZ Központi Bizottsága az importált gépi berendezések szállítá­sának meggyorsítására — a Dunai Cement és Mészmű építkezéseinél jól bevált módszerhez hasonlóan — kap­csolatba lén a lenini Komszomol Köz­ponti Bizottságával, valamint a Sza­bad Német Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságával, s kéri majd se­gítségüket. — Elhatároztuk továbbá, hogy az építőipari, valamint a géneket gyártó és szállító vállalatok KIRZ-szorveze- tei részére ..Ifjúság a vegyiparért'1 feliratú bélyegzőket adunk ki. A KlSZ-szervezeieií a munkalapokat ezekkel lebélyegzik, s ennek alapján a szükséges alkatrészeket a fiatalok soron kívül készítik el. A KISZ Központi Bizottsága ugyancsak elhatározta, hogy azokat a fiatalokat, akik a vegyipari gyárak építkezéseinél, a gépi berendezések gyártásánál kiemelkedő eredményt érnek el, megjutalmazza. Pataki László elmondotta még, hogy egyes helyeken késés tapasz­talható az új vegyipari gyárak tervei­nek készítésénél. Ezért a tervező iro­dák KISZ-szervezeteinek legfonto­sabb feladata segíteni a fiatal mér­nökök bevonásával a tervek mielőb­bi elkészítését, s ahol szükséges, a helyszínen is ellenőrizni a tervek helyességét. — Egyes vegyipari gépeket gyártó vállalatoknál nyersanyag, vagy al­katrész-problémák mutatkoznak, ami abból adódik, hogy a kooperáló vál­lalatok között még nem alakult ki a kellő együttműködés. Feltétlenül szükséges, hogy ezek a vállalatok KISZ-szervezetei szoros kapcsolatot alakítsanak ki. s azonnal jelezzék a hiányosságokat, liogv tudjanak azon minél gyorsabban segíteni — fejezte be nyilatkozatát a KISZ Központi Bizottságának tátikára. (MTI) ben áradó jókedv és életöröm hatja át a Váljáék gyermekeinek megszü­letését követő perceket. Suki Antal halk díszleímegoldásal, szinpadkompdzíciói kitűnően szolgál­ják a rendező; elgondolásokat. Né­meth Uona jelmezeinél itt-ott vala­miféle hibás vulgáris szemlélet ér­vényesül. Jelentéktelen például a női narrátor ruhája. örvendetes és helyénvaló Szergej eleganciája. A világítási effektusok szépek és hatá­sosak. * Vendégszínésznőt, Gyimessi Pál­mát üdvözölhetjük a dráma különö­st a nehéz, összetett női főszerepében. Megragadóan szép alakítása őszinte ürömünkre szolgál. Pillanatokon be­lül atmoszférát teremt maga kői­ről. Mindig olyat, amilyen hitelessé, igazzá varázsolja a figurát és a szi­tuációt. Nagyon finom eszközökkel él. A világban ide-oda röpködő, könnyelmű Válja kiszámíthatatlan kedélyhullámzásait, felelőtlen játé­kait, csábító csapongásait úgy érzé­kelteti, hogy azért elhatárolja magát — szerintünk a szerző szándékai szerint — a vaskos színektől és a kö­zönségestől. (Ez a Válja csapodár, élvhajhászó is, de nem prostituált. Ha az lenne, Szergej közeledése hoz­zá valószínütlenül hatna). Gyimessi Pálma még emlékezete­sebb élményt nyújt a szerelem és a család szépségeire rátalált asszony örömének, ragaszkodásának és aggó­dásának megfogalmazásával. Meg­rendítő hatást kelt és mélységesen megrázza az embert a halott Szergej- nek panaszkodó, vele meghitten tár­salgó özvegy fájdalmas perceiben. Szívesen, szeretettel fogadtuk a te­hetséges színésznő megnyerő művé­szetét. Igen szerencsés választás volt Pol­gár Géza Viktor szerepére. Nem első­ízben bizonyította be, hogy igen jó képességekkel rendelkezik markáns arcélek megrajzolására, kemény vo­násokkal jellemzett figurák életre- keltésére. Csak úgy sugárzik belőle a természetesség. Néha talán szögletes­nek, vaskosnak tűnik, de ebben na­gyon is jellemző erő rejlik. Érdekes, hogy néha kimondottan ellenszenves­nek érezzük és hirtelen úgy véljük, valamicskét tompítania kellene. De nem! Az alakításnak van igaza. Vik­tor ilyen! Hirtelen indulatos, de ön­maga kritikus vizsgálatára mindig kész, kirobbanó, de önmagát fegyel­mezni is tudó fiú. Polgár Géza dina­mizmusa igaz, hiteles és meggyőző. Szergej — színészi szempontból kevésbé hálás feladat. Csiszár And­rás a tőle megszokott lelkiismeretes­séggel, csiszolt eszközökkel oldotta meg. Szergej tiszta szándékait, fele­ségéhez való odahajlását, a családja és munkája iránti kapcsolatait finom lírával fogalmazta meg. Amikor sze­relmi rajongásától fűtve táncolva jön a brigádszállásra, azt kissé mester­kéltnek érezzük. Gáti György pompás színfolttal gazdagítja az előadást. Az életből kitűnően ellesett vonásokból gyúrja össze szívet melengető kedves alakká Sztyepánt, aki addig-addig zsörtölő­dik fiai, a brigádtagok miatt, meg az őt észre nem vevő nők miatt, míg­nem találkozik „végzetével.” M&thé Éva sokoldalú tehetségének, mindig gazdagodó művészi egyénisé­gének újabb szép bizonyságát adta Larisza érdekes figurájában. A ma­gára maradt, s már-már minden szép reményét és illúzióját elhullató, öregedő nő mindig elszomorító hang­jait üti meg. Végül mégis megérke­zik az élettárs, de már kissé későn? nem kavar fel nagy szenvedélyeket, csupán a csöndes oltalmat, a bágyadt napfény cirógató melegét ígéri. Máthé Éva ezt nagyon hitelesen ér­zékelteti. A brigádtagok közül Rogyik állás- foglalása, magatartása a darab több pontján jelentősen befolyásolja a cselekmény alakulását. Ebben a sze­repben Verdes Tamás mutatkozik be hitelesen. Egy-egy sajátos, éles arcéit rajzol meg Horváth Sándor, Gyar- mathy Ferenc. Varga Irén, Balogh. Emese. Az ünnepélyes tónus, a ma- gyarázó közlés és a cselekményben való aktív részvétel váltakozik a ren­dezői elképzelések szerint, a kórus­tagok: Bceze. Ida, és Haraszin Tibor, nehéz feladatot jelentő, stílusosan megoldott alakításában. Az Egy szerelem történetének be­mutatása megnyugtató és biztató előrelépés a miskolci színház életé­ben. Sárközi Andor ragadásához, hadd folytassuk hang­szerelésének, előadásmódjának, bi­zonyos hangulati effektusainak elem­zésével. Az azonos kezdő és záró kép — megragadó csendélet az A.ngara to- lyór.ál. Partjain hatalmas arányú erőmű építése egyesít ezer és ezer munkáskezet. A gigantikus vállalko­zás újfajta kapcsolatokat teremt az emberek között. Hogy valaki betölt­hesse itt hivatását, n jelentéktelen­nek tűnő tevékenységnek is odaad­hassa magát — látnia cs értenie kell az egészet. Nem csupán az épít­kezés egészét. Annál is többet! Égy új, nagyszerű világ formálásának, o kommunizmus építésének egészét. Elképzelhető-o ez az odaadás a .hol­napra figyelő fénylő .tekintet nél­kül?! Emelkedettség és pátosz nél­kül?! Érzelmi telítettség és líra nél­kül?! Arbuzov ereje abban is rejlik, hogy megóvja magát a szenvíelen- ség és hűvös objektivitás pózától — bátran és áradóan alkalmazza a pá­toszt, a lírát, az érzelmcsséget. És hiteles marad. Csakis ezáltal válik hitelessé. Az Angara folyón ugyanúgy űzik, kergetik egymást a hullámok, mint századok, évezredek óta. Mélye ősi titkokat őriz. Habjaiban évmilliók ereje feszül. Minden a régi az An- garánál — mégis ujjáformálódik, nő, izmosodik, igazabbá válik partjain az ember, aki arra vállalkozik, hogy a folyó ősi nyugalmát, szeszélyét és *íékoveszlcllségét energiává, építő, alkotó erővé változtassa. Így válik jelképpé a folyó. Akkor is, amikor Szergcjt, az odaadás, a hűség, a tisztult munkaerkölcs megtestesítőjét követeli áldozatul. Igen, a nagy ügyért vívott harcban néha a legjob­bak esnek el, hogy példájuk, áldoza­tuk elővarázsolja az emberek lelké­ben szunnyadó hősi vonásokat, életre keltsen már-már széthulló embereket és közösségeket. Arbuzov nagysze­rűen ért a szimbólumok nyelvén is. Érteni kell a nagy egészet! Ez a dráma alapvető tanuságtétele. En­nek tükrében válik világossá a darab három hősének, Váljának, Viktor­nak és Szergejnek kapcsolata, sorsuk, fejlődésük. Miről vallanak az első jelenetek? Válja még semmit sem tud a nagy egészről. Eszményekkel, közösségi életfelfogással, nemfes törekvésekkel nem terheli lelkét. Kedélye, von­zalma úgy csapong, röpdes, mint az ágról-ágra szálló madár. Könnyed és könnyelmű. Közönyös és romlottság­ra hajló. Amolyan — „olcsócska.” Viktor némely tekintetben "okona. Megbízható munkás, becsületes barát, de gondolkodása, életfelfogása, maga­tartása felszínes. Partnert keres, de nem élettársat. Gondtalanul, önfe­ledten jár-lcél a világban. Nyers és faragatlan egyéniség, de nem bántó. Olyan, mint a terméskő, amely meg­munkálásra, csiszolásra szorul. Szerecj — brigádvezető. Józan és okos. Munkában és emhorsécberi ’rundi" l-het rá számítani. Vi'áaornn lati a a beivé!. szerepét a. hatalmas arányú énít^sbon. Kóló po’itibni és kulturális felvértezettsésgel ponto­san ismeri az. összefüggéseket. Tiszta ember. És miről vallanak az. utolsó jelene­tek? Válja gyermekeiért élő. érett, kiforrott anyaként, az özvegyi sors nehézségeit türelmesen vállaló, az otthonra találás szépségeihez és a felszabadult szerelem gyönyörű em­lékeihez szívósan ragaszkodó asz- szonyként lép elénk, aki végül -a kö­zösségben feloldódó, a közösségért is élni tudó építővé, az Angara embe­révé és harcosává formálódik. Viki or szívéről egy önmaga szá­mára keservesen tisztázott és sokszor megszenvedett szerelem Valin iránt leolvasztotta a cintamus, a féktelen­ség, a gőg kemény kérgét. Eljutott a nagyszerű felismerésig, amelynek igazságáért bátran kiáll: ..Senki sem élhet fél életet. Az embert eszmei és érzelmi gazdagság, a munkás és be­csületes élet, társainak és párjának megbecsülése és segítése jellemzik.” És Szergej? Két gyermeket — a jövő ígéreteit — kimentett a folyó kegyetlenül ölelő karjaiból, de ő maga hullámsírba veszett. Tisztes­ségének és oly gyorsan kivirágzóit szerelmének finom, friss nyomai azonban tovább élnek a családi fé­szek minden zugában és Válja szívé­ben. A darab legfontosabb mondaniva­lója: Válja átalakulásának megra­gadó igazsága. Egy tiszta szerelem forrósága lobbantja lángra lelkében a meghitt vonzódás tüzét, juttatja el a valakihez való tartozás szükség- szerűségének elfogadásáig. Innen már nincs messze az út annak felismei'é- séhez, hogy ez a szerelem azon a tár­sadalmi talajon virágzik és virágoz- hatik csak ki, amely más vonatko­zásban olyan nagyszerű célokra tö­möríti az erőket, mint egy óriási erő­mű megteremtése. A darab másik jelentős mondani­valója: Viktor belső ellentmondásai­nak feloldása, nagy konfliktusainak lezárása és ennek gazdag konzekven­ciái. Legjobb barátja „csapja le” ke­zéről a lányt, akit mégiscsak szere­tett. Ráébred erre, és magánosán, saját törvényei szerint akar élni. Ez azonban sohasem lehet tartós meg­oldás. Viktor úgy tér vissza a közös­Egy szeretem története Arbuzov drámájának bemutatása a Miskolci Nemzeti Színházban

Next

/
Thumbnails
Contents