Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

é fiSKAKBEAGTARORSZÄG Vasárnap, 1961. Jannár IS. Ybl Miklós emlékezete 82) „gradus ad Parnassum”. A mö­göttes növényzet csak háttér, a vár angol kertjét kizárólag architekto- nikus elemekkel vezeti át a város­kép kötöttebb formáiba. Főműve az Operaház. Négy hazai és két külföldi felkért pályázó tervei közül 8 bírálónak 7 szavazatával nyeri el tervével az első díjat. A tervben Garnier Párisban, Semper Gottfried Dresdában alkotott opera- házak terveiből leszűrt eredménye- ' két már figyelembe tudja venni, de akár ezekkel, akár Gabriel Vcrsail- les-i operaházaival hasonlítjuk is össze, Ybl tervét vitathatatlanul első rang illeti meg, mert sikerült a fran­cia és olasz nézőtér-típusokat a leg­előnyösebben egyesítenie. Előkelő homlokzatán Jacopo Sansovino ve­lencei Bibliotheca-jának s Anrea Palladio vicenzai Basilica-jának motovumai csengenek vissza. De nem egy mester, nem egy kor ele­meit hordja itt össze, hanem ezeket összegezve, magában, zsenialitásának kohójában, áttüzesítve, a salalcot le­hagyva, ad egyéni és nemes archi­tektúrát úgy homlokzatilag, mint pompás lépcsőházaiva.1, finom föld­szinti és emeleti csarnokaival s az épület fénypontjával: a nézőtérrel. A végleges tervek 1876. július elején készültek el s az operaházat 1884. szeptember 27-én nyitották meg. En­nél nagyobbat, szebbet életében nem is alkotott s a hivalkodó, pompára törekvő s uralomra jutó kapitaliz­mus építészetének méltán lehet ez az épület a büszkesége. A megkezdett lipótvárosi Bazilika építésének foly­tatására a tervező Hild József halá­lával (1867. III. 6.) annak örökébe lépett. Az épület magán viseli a két tervező ízlésváltozását, kifogásol­ható, hogy az Ybl állal megmagasí­tott külső kupolahéj nincs bevonva a belső kupola téralkotásába s így kedvezőtlen megvilágítású. Yblnek nem jelentékeny alkotása Parádfürdő s a parádsasvári Károlyi kastélyok (ez utóbbi most gyermek- üdülő) épülete. Készített tervet a budai vár teljes kiépítéséhez, de Utóda, Hauszmann Alajos már íceve- set valósított meg az eredeti tervek szerint. A z elmondottak után mégis azt szűrhetjük le, hogy bár Ybl; művészete nem esik szerencsés kor­ra, mert a XIX. század már a felbur­jánzó kapitalizmus kora, amikor nem minőségi, de mennyiségi köve­telményeket állítottak a művész elé; Ybl ebben az atmoszférában is tu­dott egyénit, művészit és maradan­dót alkotni. Romantikája is épp oly nemesveretű, mint fokozottabban a neoröneszánsza. Java alkotásai örök, igazi értékei a magyarországi építé­szetnek s korában nemcsak a ma­gyar építészek legjobbja, de korá­nak legjobbjaival volt egyenrangú. Dr. Kalas Imre Téli napsütésben ... A selyemréti „sötét-kapu*'« Foto: Szege® Amerikai tervek nemzetközi íe/evízió- fesztiválok rendezésére Az amerikai „National Academy of Velevision Arts and Sciences” 1961. őszére vette tervbe nemzetközi tele­vízió-fesztivál rendezését. Az akadé­mia már több esztendeje minden év­ben „Emmy”-díjjal tünteti ki a kü­lönböző kategóricíjú legjobb amcrilcai televíziós műsorokat. Most az „Emmy”-hez hasonló dijakkal akar­ják kitüntetni a fesztiválon kiválasz­tott legjobb külföldi műsorokat is. Az a vélemény, hogy két-három éven belül a versengést körülbelül 12 műsorfajtára lehetne kiterjeszteni. A rendezők abból a meggondolásból indulnak ki, hogy az észak-amerikai földrészen kívül 60 országban vagy 160 millió ember néz televíziós mű­sorokat. Ennek ellenére a televízió­ban még távolról sem bontakozott ki olyan élénk nemzetközi csere, mint a játékfilmeknél. Az akadémia szerint az évenként rendezendő nem­zetközi fesztivállal elő lehetne, moz­dítani ezt a cserét, s az ünnepi he­teket később más-más országban le­hetne megtartani. Az 1061. évi nemzetközi televízió- fesztiválra kivétel nélkül minden or­szágot meghívnak, ahol van televí­zió, illetve televíziós hálózat kiépí­tését tervezik. jól tevékenykedik az ózdi műszaki klub Régi vágya teljesült az ózdi gyár műszaki dolgozóinak. Megnyílt a műszaki klub, ahol jól felszerelt könyvtár, tele vízió, rádió várja a pihenni, szórakozni, tanulni vágyókat. Foto: Szabados K elten beléptek a lemezből összerótt melegedőbe. Elől a t magasabb jött, zsíros, báránybőr-béléses sapkája cak- kozott fagyvirágokat sepert le a szemöldök-fáról. A szél űvöltve rontott az ajtónak, fagynyelvével megperzselte a kályha körül gubbasztókat. Bent gázzal telített meleg volt. — Megjöttünk — köszönt az első és kezetnyújtott a kályha mellett álló művezetőnek. A konzervesdobozból rög­tönzött mécses fényében furcsa ábrákat rajzoltak az árnyé­kok a lemez-falra. A magas levette sapkáját. — Hideg van kint — mondta, és vörösre dermedt kezét sulykolta. — Tudjuk — válaszolt gúnyosan a kályha mellett álló művezető; negyven-ötven év körüli férfi volt, arca petyhüd- sége fontoskodásba fagyott. — Ketten? A kisebbik, aki már a kályha meleg vasával barátkozott, válaszolt: — A többiek kint várnak. — Hatan jöttünk összesen. i Valaki nevetett a sarokban. Sötét gubanccá görnyedt, csak arcát világította meg egy sárga fényhasáb. Arca sötét volt és komor, akkor is, amikor nevetett. Még ketten nevet­tek. aztán csend lett. Percekig csak a szél zúgása hallatszott, amint erejét a rozoga melegedőnek veti. — Jó, hogy megjöttek — szólalt meg a művezető, karját keresztbe fonta mellén és himbálta felsőtestét — Tudják, hogy mit kell csinálniok? A magas elámult. Széles, borotválatlan arca bosszan­kodva kérdezte: „A fenét faggatnak ezek?” — gondolta, de a sunyik fölényével néző művezető elvette a kedvét. — Tudjuk — bólintott Már megszokta tekintete a gyér mécsvilágot. Középen ócska vaslemezből készített kályhát körülötte fényes tönkökön szálkás fosznideszkát látott, ezen Ültek; a sarok sötét volt. Az alvóik szusszanását a szél bőgése elnyomta, a melegedő csikorogva megdőlt. — Vállalják? — Azért jöttünk! — Hmm ... Szóval, azért jöttek. A magas nem válaszolt. Mereven bámulta a' tüzet. — Eent sem biztonságos. Láthatták, áram sincs. A szél szétszakította a vezetékeket. Ez már nem is szél, vihar! A fagy pedig szibériai. Kintről zörgettek. Az ajtó nyílásán egy fej jelent meg. A többiek körülötte topogtak. — Megyünk mar! — intett a magas. — Szerszám? -r- fordult a művezetőhöz. A sarokban ülőik egyike megmozdult, lábával belerúgott egy sötét halomba. — Vigyázzatok rá. A nevünkre van íratva — mondta és súgott valamit a mellette ülőnek, aki közömbösen maga elé bámult. Ennek a közömbösnek is sötét volt az arca, mintha olajban mosná, fényes és barna. — Tulajdonképpen szabálytalan az egész — lépett a magas elé a művezető. — Nem engedélyezhetem. Veszélyes. Ha valami történne, engem vonnak felelősségre. A magas eltolta. — Bízza ránk — mondta és válogatott a szerszámok között. — Fogd! — szólt a kicsinek és számolt. — Ezért én felelek. A sarokban ülök dünnyögtek. A művezető dühösen fel­Sakálok, ha üvöltenek horkant. — És a felelősség? — káromkodott. — Kölykök! Azt hiszik, hogy gyerekjáték? Pufajkájuk sincs. Az érchegyen nincsenek kemencék! Tudják, hogy hány fok hideget mértek kint? Negyvenkettőt. És a szél! Hallják! A szél. meg negy­venkettő! — Nincs hőmérőnk... — kacagott a kicsi és hat csá­kányt vitt kifelé, ölben vitte a szerszámokat, botladozott. Az ajtóból visszafordult és megnézte magának a művezetőt. Köszönés nélkül zárták be az ajtót maguk utón. — A maguk felelősségére! — engedett tehetetlenségében a művezető. — Hallják?! A maguk felelősségére! — vissza­ment a kályhához, kokszot dobott a tűzre. — Hencegő banda! ..Majd ők megmutatják.” Mit mutatnak meg? — a széngáz felmarta torkát, köhögött. Hirtelen jött a mérge. Félóráig bizonygatta az ügyeletes diszpécsernek, hogy az érchegyen lehetetlen a munka, az érc tapad, mint a beton. A csákányok sikianak; ki vállalja a felelősséget, ha baleset történik? Ha kell az érc, csináljanak jobb időt! Az emberei nem vállalják a munkát, nem kötelesek. „Majd a fiúk megmutatják...” — ez volt a félórás vita utolsó félmondata, amit nem ő mondott ki. — Nevetséges — mondta és nevetni próbált. — Tíz centi a fagy. — Majd visszajönnek, ha lefagy a körmük — szólt vigasztaló hangon az egyik. — Vissza — nyugodott meg a művezető. Persze, az igazi meggyőzés az lett volna, ha a fiúk visszafordulnak a hegy aljában. S ha már ezt nem is tették, legalább maradtak volna itt, a melegedőben. Megvonta a vállát. Hallgattak. Valaki horkolt a sötétben. Cöccögtek neki. Nem hagyta abba. * TT int a fagy a csontba hasított. A vihar orkánná dagadt de száraz volt, mint a vénlány szerelme. A hat fiú el­veszett a hegy sötétjében. A máskor barnás kőzet most sejtel­mes fényben csillogott. A távolból fények szöktek ide, elhaló vörös és sárga. — Mozogni, fiúk! Mozogni! — kiabálta a magas, csáká­nyának ravasz siklását figyelte, meg a szikrákat. A szél el­sodorta a szavakat a meddőhányó felé, a szikrák is erre a sorsra jutottak, de rövid volt életük s csak a lobogó ruhákat repülték túl. — Én szeretem a hideget — nevetett az egyik, arcát el­fordította, — De ennyire nem ... — Mit lehet a hidegen szeretni?----kiáltotta feléje a s zomszédja és csákányát egy rövidke hasadékba dugta. — Ezen még nem gondolkodtam — állt meg egy pilla­natra az előbbi. — Érdekes, az ember anélkül is szerethet valamit, hogy nem is gondolkodik azon: miért is szereti tulaj­donképp. — Ismét nevetett. A szél a nevetést is elsodorta, a magas „nebeszélj-any- nyit”-jával együtt. A bagerok — szintén a viharral birkóztak^ vaspofájuk hosszú dróton lengett s csak a törzsük állt mere­ven, földhöz fagyottan. Az ablakukra terített vászon lobo- gása jelezte a szél útját, mely fütyülve kalandozta be az érchegyet. — Ügy fütyül, mint egy dzsesszista — kiáltotta az egyik és utánozta. — Ez már nem is fütyülés, de üvöltés! — válaszolt a magas. — Valóban, úgy üvölt, mint a sakálok szoktak... 1/1 egegyeztek. Aki a dzsesszistára gondolt, vitatkozott. — Hallottál te már sakált üvölteni? — kérdezte a szom­szédját. A vihar most az északi oldalról támadott, megújuló erő­vel megdöntötte a gépeket s a csákónyosokat is. Mintha gonosz szatírok hajtottak volna maguk előtt elárvult lelkeket, félelmetesen; a gépek és a domb nyújtott sírással vallottak kegyetlenségükről. A csákányosokat ruhájuknál fogva ragadta volna magával, s a fiúk nem tudták, mi szikrázik jobban: az ércben a csákány vagy az éc. Baráth hajós (Folytatjuk.) * A KISZ kongresszusi pályázatának díjnyertes narénája 1864 novemberében Angliában és Franciaországban utazgatott s a hoire-menti kastélyoknál nyert im­pulzust. Pálffy Pálnénak 1867-ben épült (Puskin u. 44.) palotája is fran­cia reneszánsz palota. A palotákkal Ybl nemcsak -hazai viszonylatban a legkeresettebb, legfoglalkoztatottabb építesz, de 1864-ben meghívást kap a bécsi Urak és képviselők házának tervpályázatára s itt benyújtott terv- pályázata olasz röneszánsz hatást tükröz vissza. 1865-ben tervezi a Bródy Sándor utcai, 462 követ részére épített képviselőházat. Búcsúja a romanticizmustól idős Habsburg József margitszigeti Mar- git-fürdöje, melyet 1060-ban romos állapotban lebontóttak. A központ­ban elhelyezett nyolcszögletű kupola köré épített három hajó firenzei Brunnelschi hatásokat példáz. Noha még itt is felhasznál romantikus részleteket, ezeket egyéniségén át­szűrve, a neoröneszánsz műben tel­jes harmóniaegységben tudja megje­lentetni. A volt Fővúmpalota, most Köz- gazdasági Egyetem épületével jut el Ybl Miklós a kiteljesedéshez. Kitűnő arány érzékkel kiegyensúlyozottság, hatásos térképzések sorozata, finom mértéktartás a díszítésben, tökéletes szerkezettel művészi forma s ez ér­tékekkel kora építészeinek rang­elsője. A budai Várkertbazár (1875— lődésre. A romanticizmusból a klasz- szicizmusba való visszalcanyarodást mutatják Ybl főúri palotái: Festeíich György múzeum mögötti palotája, mely még romantikus részleteket tar­talmaz ugyan, de előképe már firen­zei röneszánsz palota; továbbá Ká­rolyi Lajos szintén múzeum mögötti főúri palotája, mely viszont azt bi­zonygatja, hogy Ybl megbízóikkal j\/f a (1961. január 22.) hajnali 4 órakor volt a nagy magyar építőművész halálának hetvenedik épfordulója. Múlt századunkban Pol­lack Mihály, a Nemzeti Múzeum, Hild József, az esztergomi bazilika alkotói mellett a század építőművé­szetének harmadik nagysága, az al- Icotóművészet fáklyavivője: Ybl Miklós. 1814. április 6-án szü letett Székesfehérvárom Bécsben végezte a C: Kir. Polytechnikai Inti zet két évfolyamát és 1 éves korában beáll „Pollack Mihály kebel beli építőmester úrnő inasképpen a nemes j;é rosi kőműves céhbe Pcs ten, s itt segédkezett i LuHoviceum és Nemzet Múzeum megvalósítás ' nál négy éven leeresztő' További négy évre cg\ bécsi klasszicista mester liez, Koch Henrikhez ál be rajzolónak. 1840- 42-ig a müncheni Müve szeti Akadémián vége: tanulmányokat. ■ Münchenben már látji a romantikus stílusba épült Állami Könyviá', és Bonifácius Bazilikt épületeit, tervező irodák ban látja a fellángoló ro nantikus stílustörekvósc két s az ifjú művész sza büdulni akarván Pollac! —Koch-nál tanult kiás:: szista irányzat zártabb kötöttebb formáitól, be Hódol a romaníicízmus nak. Bár 1841-ben tanul mányutat tesz Itáliában ez utazás emlékeképpen a Bolzano, Velence, Vicenza, Verona, Firenze és Genovában látott röne- seunSzkori emlékek csak a század második felében, már érett művésze­tében Csengének vissza, de akkor döntő módon. Addig műveit roman­tikus rteoromán stílusban tervezi. Olasz útjáról hazatérve kéri a felvételét a „helybéli Polgári Sza­badalmas Építő Czéh Mesterei” közé, de ez csak két évtizedes eredményes rnunkája. után, 1863-ban következik be. így társul tehát egykori meste­rének, Pollack Mihálynak Ágoston nevű, már mester fiával, majd 1844- löl a Károlyi-család szolgálatába lép s megbízásukból építi neoromán stí­lusban a fóti templomot. Innen aján­lást, összeköttetést nyerve a divatba jött romantikus stílusban épít a Zichy, Wenckheim, Festetlek, Al- mássy, Keglevich, Apponyi, And­rásig, Eszterliázy és Orczy családok­nak vidéken, továbbá Pesten, a kis- Icörúti Unger és dr. Balassa bérházát, a- Nemzeti Múzeum mögötti Nemzeti Lovardát, majd a ferencvárosi plébá­nia templomot. ' A. romantikus stílus egy felkapott divat volt, nem volt se szellemi, se gazdasági háttere s így hamar le is Icellett tűnnie. A társadalmi életben már kezdenek fellépni a szociális problémák, megindul a kapitalizmus kibontakozása, mely új formakincset leeres s keresgélés útján a klasszikus (hellén, római, röneszánsz) motívu­moknál köt ki s jut vele pazar kifej-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents