Észak-Magyarország, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

s Vasárnap, 1961. január 22. RSZAKMAGYARORSZ AG Haíszor az Eöyenlííő körül... A Diósgyőri Papírgyár óit húzó­dik meg szerényen a lillafüredi völgy bejáratánál, ahol az országutat elnyelik a Bükk sziklás hegyoldalai. A nagymúliú gyárat észre sem ve­szik az idegenek, valósággal megbú­jik a hegyek alatt. Csak most, a csu­pasz fák csonttá meredt ágai között látni egy-két épületet. Igaz, az új. most épülő kazánház-erőmű kémé­nye már messzire jelzi: gyár van el­bán nem sok dolga akad az igazga tónalc... — Téved. Vannak gondok, prob lémák, ezt az élet, a rohamos fejlő­dés hozza magával, De így a jó. Es jól megérti egymást a párt, a szak- szervezet és a gazdasági vezetés. Maga a párttitkár 11 éve pártliíkár, Boczkó András. Az szb. titkár is ré­gi, Regdon Géza. Hat esztendeje van ebben a beosztásban. Itt mindenki régi, és mindenki szeret mindent f becsülettel elvégezni. Higyje cl, ha egy papírgyári ember vállal vala­mit, azt teljesíti is. — A terveket is teljesítik? — Igen. Lehet, azt fogja gondolni, hogy ebben a gyárban minden jó. lehetséges ez? De így van. S ezt a felsőbb szervek is elismerik. A 3 éves tervet is sikerrel fejeztük üjr Csak egy-két szám ennek bizonyítá­sára: 1959-ben az 1 munkaórára ju­tó 104 forintról 113 forintra emelke­dett az óránkénti termelés ériéke. Szép lesz a nyereségrészesedés... Aztán az ötéves tervről beszélget­tünk. A kapacitás nem sokat növek­szik. Évente átlag 3 ezer torma, pa­pirt gyártanak, ez növekedést jelent az előző évekhez képest, Az ötéves tervben inkább szervezési, műszaki intézkedésekkel akarják javítani a munkát, főleg a papír minőségét. Esetleg 1964-ben lesz valamilyen, ka­pacitást növelő beruházás. Múlt. jelen, jövő. Az igazgató mindegyiket ismeri. És őszintén be­szél az emberekről, a tervekről, érezzük: igazi gazdája, vezetője en­nek a híres kis gyárnak, melynek gyártási titkait... Az igazgató azt mondotta, ne ír­juk meg, de elnézését kérjük, ez nem. titok. Szóval nyugati tőkés cégek arra spekuláltak, hogy valamilyen úton-módon megszerzik a ritka-jó- minőségű papír előállításának tit­kát. Az igazgató ébersége megaka­dályozta. Igen. a diósgyőri papírnak zal, hogy jó és képzett törzsgárdája van. Nem is jól mondom, ez a törzs- gárda egy nagyszerű kis család. Nem is dolgoznak sokan a gyárban, mind­össze 212 ember, 163 fizikai munkás. — Ügy gondolom, az állam meg is becsüli ezt a munkúsgárdát, — ve­tettem közbe. — Határozottan. Több mint SO dolgozó kapott eddig különféle ki­tüntetést, többen kormánykitünte­Kisídy Ferenc gépmester 24 éve dolgqzik Itt. Úgy ismeri a gépeket, mint sa­jíit tenyerét. rejtve a jegenyék, családi házak, fák közölt. De azt már nem solcan tud­ják, hogy ez a gyár hazánk legré­gibb papírgyára. l'lS2-bcn alapítot­ták, azóta termel és az ország hatá­rain túl is hírnevet szerzett a ma­gyar iparnalz. A 179 éves gyárai most is keresz­tül szeli a tisztán csillogó Szinva, görnyedt, ősi fák szegélyezik partja­it, de már csak ez maradt a múltból. Mert az öreg gyár megfiatalodott. A régi papírgyártó mesterek felett is elszállt az idő. apáról fiúra szállt a papírkészítés tudománya, de a gyár megfiatalodott. egyre ifjabbodik. Igaz, a falak régiek még, de bent... Az igazgató, Béliéi Imre műszaki egyetemet végzett. Hét éve vezeti a gyárat, s mielőtt a termelésről szól­na, büszkén mutatja a féltve őrzött, bekeretezett történelmi emléklapo- Icat. A gyár termékeivel részt vett az első Magyar Iparegyesület 1347-ben rendezett kiállításán és jóminőségű papírjaival nagyezüst érdempénzt nyert. Az erről szóló oklevelet Kos­suth Lajos irta alá, ő volt akkor az iparegyesület elnöke. Igen, a Diós­győri Papírgyár már ekkor je­lentős versenytársa volt a hires, és fejlettebb technológiával dolgozó nyugati államok papírgyártó ipará- nalc. Aztán a többi oklevél... A hí­res párizsi ipari kiállításon is felfi­gyeltek a diósgyőri papír, minőségé­re, oklevelet nyert a gyár. Dehát. milyen papírokat is gyárta­nak itt tulajdonképpen? Az igazga­tó felsorol egy-két jelentősebbel: bankjegypapírt, bélyegpapírt, tér- képpapirt, kártyapapirt, offset-pa- Virt, deltapapírt, műszaki rajzpapírt., bankpostapapírt. És ezeket az ország kilenc papírgyára közül csak itt ké­szítik Diósgyőrben. Ez hogyan lehet­séges? ,— Érdekes, de így igaz, — magya­rázta a gyár igazgatója. — Itt dol­goznak az ország legképzettebb pa­pírgyártó mesterei. Apjuk, nagyap­tést, és hát, a gyár jó megélhetést is biztosít dolgozóinak. — Látom, az országút mentén sok szép családi ház épült. — Azt mondják, Miskolc környé­kén ezek a legszebb házak. Az el­múlt években 30 lakás épült üzemi költségből. A gyár környékén már 70 üzemi lakás van, nyolcvan em­bernek saját családi háza. Igen, nemcsak a 179 éves, a Muti­er.) szalag került a hatalmas papírgyártó gépre, üvenkor »an tennivaló hóven. igyekezni kell a hengerekre való felfűzéssel. Főt«: Szabados Oyórgy juk is ezl o mesterséget űzte. És az unokák úgy elsajátították, hogy is­kolában sem tanulták volna meg jobban. Nagy szakmai gyakorlat, hozzáértés, szakmaszeretet, — ez a diósgyőri papír titlca. De várjon csak, mondok egy érdekes számot... Valóban érdekes. Az államosítás óta kb. 31 ezer 300 tonna papírt gyártottak az öreg falak között. Ez, ha egy méter szélességben számít­juk, összesen 241 millió méter pa­pír és hatszor érné körül az Egyen­lítőt. — Ez a gyár — folytatta Béliéi igazgató, — valóban dicsekedhet az­ta, hiszen ő is fogadalmat tett, hogy nem késik, nem hiányzik a gyárból. Gyorsan határozott és taxi­ba ült. Időben blokkolt, csakhát a taxi egy kicsit sokba került. Mind­egy — magyarázta azután —, ráfi­zettem, de megmentettem a brigá­dom becsületét. — El ne felejtsem megemlíteni, — mondta a fiatal igazgató. — hogy nemcsak jó törzsgárda, de mind ide­valósi emberek dolgoznak a papír­gyárban, diósgyőriek, miskolciak. Mindössze két ember jár be vidék­ről. — Ügy gondolom, egy ilyen gyár­ma is hire van külföldön is. És az emberek tették azzá, ök tették nagy- gyá ezt a kis diósgyőri gyárat, mely­ben igazán vidám a munka, szép az élet és jók az emberek. Az igazgató mondta így: jók az emberek. S meg is győződtünk erről. Már egy évvel ezelőtt is, amikor itt jártunk a nagy csarnokokban, a betonkádak között, ahol még folyékony állapotban van a pár óra múlva diósgyőri vízjellel ellátott papír. De nézzük csak az embereket, akik ma már a magyar papírgyártás el­ismert szakemberei. Mesterek, aho­gyan emlegetik őket. Kohulák Jó­zsef, a papírgyártás szerelmese. Stramszki Lajos, kiváló szakmun­kás, Soltész József, aki nagy rutin­nal dolgozik, Darag József, aki szor­galmáról is nevezetes, Ilorács Ist­ván mester és a többiek, akiknek már az apjuk is papírt gyártott azon a gépen, melyet nemrégen 10 millió forintos költséggel megjavítottak, tö­kéletesítettek.’ S ha már arról esett szó, említsük meg, hogy az aHamosí - tás óta 40 millió forintot fordítottak a gyár „megfiatalítására." A transz- missziós meghajtásról áttértek n vil­lamosmeghajtásra. Derítőket, építet­tek, és most épül a korszerű erőmű a gyár területén. És mások? A műszakiak is minden tudásukat segítik a gyár hírnevének öregbítését. A la boratórium ' an Ká­nya János is tökéletes munkát vé­gez. Eperszögi József gyártásvezető munkája is benne van az évtizedes eredményekben. És a többiek, sokan, sokan, akik már több mint 20 éve dolgoznak a 40 méter hosszú papir- gyártó-gépen, melynek titkát csak ok ismerik. Csak ők, és gyermekeik fogják megismerni, akiknek őseik- hez méltóan átadják majd tudásu­kat. hogy ^ csak Albániában é.s Mongóliában, de a világ legtávolabbi országaiban is ismerjék és használ­ják majd a diósgyőri bélyegpapírt. Igen, ebben a gyárban minden fel tetei adva van. Kár, hogy nem bő- nem fejlesztik tovább, hogy több papirt adjon, hogy még jobban terjedjen a kultúra embernemesítő ereje... Szegedi László §&g*ítsiiíi9 íú SSM & as újj t&rsiidössiivethesetebet PARTUNK KÖZPONTI BIZOTT­SÁGÁNAK az elmúlt év végén ho­zott határozata óta s-rény munka indult járásunk területén it, hogy a még egyénileg dolgozó parasztok felvilágosító és szervező munkája után a mczöcsáti járás is termelő­szövetkezeti járássá válha son. É munka tervszerű végzőre még í! olyan községet érintett, ahol egyé­nileg dolgoztak. Járásunk területén az átszervezés befejeződött. Nagyon pozitívan értékelendő, hogy egy-cgy* község átszervezése után az újonnan belépő Isz-tagok öregbítették az. ipari munkásság te­kintélyét, politikai érettségét, szen­vedélyes marxista érvelés, it. szív­ből jövő segíteni akarásukat, meg­becsülve. hogy dolgozó parasztsá­gunkat el kell vezetni cgv boldo gabb. egy biztosabb élet útjára, a nagyüzemi gazdálkodáshoz. Amikor az ipari cs a társadalmi élet egyéb területén dolgozó aktí­vák segítő munkáját mezköszön­jük. egyben kéréssel is fordulunk hozzájuk. Kérjük, hogy a jövőben is instru­álják. patronálják, forradalmi ta­pasztalatukkal segítsék a fei'rl elismerő és megbecsülni akaró, de az új élet első időszakában még sóik esetben — a kellő ismeret hiá­nyában — bizonytalankodó új isz- t a gokat, akiknek erre a segítségre jelenleg még nagy szükségük van mind politikai, szervezeti, mind gazdasági vonatkozásban. Szólnunk kell arról is, hogy az elmúlt évben nyújtott patronáló segítség legszebb példáját nyújtották járásunkban a tiszaszerierkényi elvtársak, az Erő­mű. az Igrici Állami Gazdaság dol­gozói. Ügy gondoljuk, hogy az ed­dig nyújtott segítségre a jövőben is bizton alapozhatunk, meri hiszen erre igen nagy szükségünk van és­pedig azért, mert az úi Isz-oink már most hozzákezdtek terveik ki­alakításához, boldogabb holnapuk megteremtéséhez. különösen említésije mél­tó az új tsz-községeknél, hogy a tagság a legjobb, a legérettebb, a gazdálkodást nagyon szerető ász-ta­gokat választotta a vezetőségbe és a ivülönbözö bizottságokba. A megvá- .asztott vezetőség a tsz-tagság bi­zalmát élvezve hozzákezdhetett te­hát felelősségteljes munkájának végzéséhez. A sok jó közül néhá­nyat kiragadva, Gclej, Muhi isz- ttözségok vezetőségének cs tagságá­nak az a törekvése, hogy a felérté­kelt állatokat azonnal helyezzék el a közös istállóban. Az elhatározást tett követte. De nem hagyható fi­gyelmen kívül a geleji asszonyaié olhatározáta sem, hogy a közös is­tállóba bevinni szándékozott álla­tok elhelyezése előtt az istállót elő­re kimeszelve adják át a rendelte­tésének. Osslúr és Hejőkürt tsz-tag- sága hozzákezdett a háztájiban és egyéb helyen elhelyezett trágya ki­szállításához és a helyenkint még vétkes mulasztásként mutatkozó kukoricaszár levágásához, illetve betakarításához. Nem. hagyhatjuk figyelmen kívül Szakáid község tsz-tagjainak azt a törekvését sem, hogy a tsz-tagok a téli továbbképzésre az iskola igaz­gatóját kérték fel. hogy az új tsz- tagakkal megismertesse a munka­egység« zám i t ás t. Elismerésre méltó a tsz-tagság- nak az az önzetlen szándéka is. hogy a közös állatállomány megte­remtése mellett már a holnapra is gondolnak, mint a vetőmag és a ta­karmányalap megteremtésénél, mint tették ezt Muhi, Tiszakeszi, Oe!-1 tsz-Nir -.éheknél. KÖTELESSÉGÜNK TEHAT, hogy segítsük, bátorítsuk a nemes és a népgazdaság és az egész tsz-tagság érdekeit elősegítő tevékenységet, hogy a mezőcsáti járás tsz-tagságá- nak egésze elmondhassa a régi ter­melőszövetkezeti tagságtól szerzett tapasztalat alapián hogy a jól vég­zett munka eredménye, a biztos, ma megteremtése mellett, a ..boldog jö­vő” került előtérbe a mezőcsáti tii- !\'is termel őszöve+fcc z<~toi n él. Kuttor József ■ járási tanács v. b. elnök h. Otvenszer csapoltak már az ózdi első' új Mörz-kemencéhől Az Ózdi Kohászati Üzemek acél­művében január 3-án kezdték meg a rekonstrukció során épített első Márz-típusú kemence üzemeltetését. Az olvasztároknak, akik előzőleg több héten át tanulmányozták a Du­nai Vasműben a hasonló fajtájú ol­vasztókemence munkáját, továbbá a darusoknak, az anyagellátó munká­soknak, nemkülönben a karbantartó dolgozóknak és a műszakiaknak szá­mos. a kezdéssel járó nehézséggel kel­lett és kell megküzdeniük. A dolgozók együttes erőfeszítéssel, rendről-rendre sikerrel hárítják el az itt-ott jelentkező akadályokat, s több vonatkozásban az eltelt rövid idő alatt a vártnál is jobb eredményt értek el a kemencével. így például az acél „főzési”, vagyis kikészítési idejét a kezdeti nyolc óráról máris hat órára csökkentették. Ennek eredményeképpen Kovács Sándor ol­vasztár brigádja szerdán este már az ötvenedik acéladagot csapolta le a kemencéből. A számítás szerinti 12,5 tonna helyett ma már óránként csaknem 14 tonna acélt készítenek, így az eltelt alig két hét alatt több mint négyezer tonna acélt adtak a dolgozó üzemeknek. Ezzel az ol­vasztárbrigádok máris több mint. száz tonnával haladták túl esedékes tervüket. Korántsem kielégítő azonban még a kemencében készített acél minősé­ge. Ezért a műszaki és fizikai dol­gozók most ennek a javítására össz­pontosítják erőfeszítéseiket. A na­pokban rátérnek az úgynevezett al­só öntésekre, amitől az acél minősé­gének jelentős javulására számíta­nak. Hz idén !;ét 50 megawattos turbinát korszerűsítenek az ország legnagyobb „áramgyárában“ A kemény hidegben is helytállnak a Tisxapalkonyai Hőerőmű szállítási dolgozói A Tiszapalkonyai Hőerőmű dolgo­zói az elmúlt esztendőben annyi vil­lamosenergiát termeltek, mint amennyit 1938-ban egész Magyaror­szágon fogyasztottak. Az egymilliárd 460 millió kilowattóra aram előállí­tásához csaknem másfél millió ton­na szenet használtak fel. Most a téli hónapokban különösen nagy felada­tot kell megoldani a tiszaparti áram­gyár műszaki és fizikai dolgozóinak Ebben az időben ugyanis az ipari üzemek, a bányák, a hivatalok és a háztartások a szokásosnál több vil­lamosenergiát fogyasztanak, s ezért az erőmű dolgozóinak igen figyel­mes és óvatos munkát kell végezni, hogy a teljes termelés alatt járó gép­egységek folyamatosan üzemeljenek. Ha például egy turbina csak egy napra meghibásodik, az 100 ezer fo­rint kárt jelent a népgazdaságnak. Ennek megelőzésére a műszaki ve­zetők külön turbinajavító brigádo­kat alakítottak, amelyek naponta átvizsgálják a gépeket, s a legkisebb hibákat is azonnal kijavítják. Ezekben a napokban a hőerőmű szállítási dolgozóitól igen komoly helytállást követel a hideg idő. Az özem területére naponta ötezer ton­na szén érkezik, amelyet eddig em­beri kéz hozzüérése nélkül, automa­tizált berendezésekkel továbbítottak a vagonokból a kazánok bunkeréibe. A hideg, zord időjárásban azonban a nedves szén befagyott a vagonok­ba és azt csak csákányozással tudják onnan eltávolítani. A széntéren mintegy 40 dolgozó végzi ezt a fá­rasztó munkát, hogy a kazánok tü­zelőanyagellátása egy percig se szü­neteljen. A 10—15 fokos hidegben a dolgozók eddig példásan helytálltak. Igaz, a vállalat vezetősége is min­dent megtett, hogy könnyítse mun­kájukat. A meleg vattaruhán kívül melegedő helyiséget rendeztek be részükre és óránként forró teával látják el őket. A megnövekedett feladatok sike­res elvégzése közben a műszakiak­nak jut idejük a holnappal is foglal­kozni. A gazdaságosabb és biztonsá­gosabb üzemelés szolgálatába az idén megkezdik az 1950-es típusú csehszl ovák gyártmányú turbinák rekonstrukcióját. így júniustól októ­berig az egyes és hármas számú öt­ven megawattos turbinát a legkor­szerűbb gépekké alakítják át. A munkákat a_ csehszlovák pilseni I. V. Lenin Művek dolgozói végzik el A korszerűsített turbinák hatásfoka három százalékkal növekszik majd, ami azt: jelenti, hogy a jelenlegi áram mennyiséé előállításához éven - te gépenként 10 ezer tonnával keve sebb szénre lesz szükségöt Zeikli József molnár és MLikó János IT. segéd „bcseIcJtezik,, a hollandit. Ez annyit jelent, hogy a selejtes ás újból péppé dolgozott papírral keverik a gép­ben lévő masszát-. Ica Vörös Zászlórenddcl kitüntetett gyár, az emberek is fejlődtek. Fej­lődlek? Átalakultak a felszabadult hazában. Az igazgató egy érdekes példát mondott: megalakultak a szocialista címért küzdő brigádok. Ez még jobban összekovácsolta az embereket. Megtörtént egyszer, hogy az egyik brigádtag nem hallotta meg az ébresztőóra csengetését. El­aludt. — Most mi lesz7 — gondol­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents