Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-08 / 289. szám
C3?6. Világ pioletáriai, egyesülielek! fmummmmk A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVI. évfolyam 289. mim Ara: 5« fillér I960 december 8, ciülörlök Or. Sík Endre külügyminiszter beszámolója, Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagjának beszéde az országgyűlésen a nemzetközi helyzetről, a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1060 novemberéhen megtartott Moszkvai Értekezletén egyhangúlag el i ogat lot t NYILATKOZAT V. A világon kialakult új erőviszonyok új lehetőségeket nyitnak a kommunista és munkáspártok élőit azoknak a történelmi jelentőségű feladatoknak megoldásához, amelyek a békeharcban, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó harcban hárulnak rójuk. A kommunista pártok a forradalom távlatait és feladatait országaik konkrét történelmi és társadalmi viszonyaival összhangban, a nemzetközi helyzet tekintetbevételével határozzák meg. önfeláldozóan harcolnak azért, hogy már a jelenlegi körülmények között mindent megtegyenek a munkásosztály és a néptömegek érdekeinek megvédéséért, életkörülményeik megjavításáért, » nép demokratikus szabadságjogainak kiszélesítéséért, s nem halasztják mindezt a szocializmus győzelméig. A munkásosztály és forradalmi élcsapata, fölismerve, hogy a töke igájában sínylődő népek felszabadításáért folyó harc legfőbb terhe az ő vállaira nehezedik, mind erélyesebben támadja az elnyomók és kizsákmányolók uralmát minden egyes ország politikai, gazdasági és ideológiai életének minden területén. E harc közben végbemegy a tömegek előkészítése, és megteremtődnek a kapitalizmus megdöntéséért, a szocialista forradalom győzelméért vívandó döntő csaták feltételei. A jelenlegi viszonyok között a fő csapás mind határozottabban a t^kés monopóliumok ellen irányul, amelyek elsősorban bűnösök a fegyverkezési hajszáért, egyszersmind a reakció és az agresszió támaszai, de irányul a monopolista államkapitalizmus egész rendszere ellen is, amely érdekeik őrzője. Az amerikai imperializmus politikai, gazdasági és katonai uralma alatt álló egyes nem európai, fejlett tőkésországokban a munkásosztály és a néptömegek a fő csapást az amerikai imperializmus uralmára, valamint a monopoltőkére és a belső reakciónak a nemzeti érdekeket eláruló más erőire mérik. E harcban egységfrontba tömörülnek a nemzetnek mindazok a demokratikus, hazafias erői, amelyek az igazi nemzeti függetlenség és a demokrácia megvalósítására irányuló forradalom győzelméért harcolnak. Az igazi nemzeti függetlenség és a demokrácia kivívása megteremti a feltételeket ahhoz, hogy át lehessen térni a szocialista forradalom feladatainak megoldására. A nagy monopóliumok minden vonalon támadják a munkásosztály, a széles néptömegek érdekeit. Fokozódik a dolgozók kizsákmányolása, valamint a nagy paraszti tömegek koldusbotra jutásának folyamata: ugyanakkor mind nagyobb nehézségekkel küzd a városi kis- és középburzsoázia. A nagy monopóliumok nyomása mind súlyosabban nehezedik a nemzet minden rétegére. Ennek következtében, a burzsoá társadalom alapvető osztályellentétének, a munka és a tőke közötti ellentétnek kiéleződésével párhuzamosan, a jelenlegi szakaszban elmélyül az ellentét a monopolisták maroknyi csoportja és az összes néprétegek között A monopóliumok a néptömegek demokratikus jogainak megsemmisítésére, vagy n végsőkig való megnyirbálására törekszenek. Egyes országokban továbbra is nyílt fasiszta terror dühöng. Több országban új formákban erősödik a fusizálódás folyamata: a diktatórikus kormányzati módsze-' reket a demokratikus tartalomtól megfosztott és puszta formalitás színvonalára züllesztett parlamentarizmus fikciójával párosítják. Sok demokratikus szervezetet törvényen kívül helyeznek és illegalitásba kényszerítenek, ezerszám börtönzik be azokat, akik a munkásosztályért, a békéért harcolnak. Az értekezlet a világ valamennyi kommunistája nevében proletárszolidaritást vállal az Amerikai Egyesült Államok, Spanyolország. Portugália, Japán, Nyugat-Németország, Görögország, Irán, Pakisztán, az Egyesült Arab Köztársaság, Jordánia, Irak, Argentína, Paraguay, a Dominikai Köztársaság, Mexikó, a Dél-Afrikai Unió, Szudán és más országok munkásosztályának börtöncellákban sínylődő dicső fiaival, leányaival és ez országok bebörtönzött demokratáival. Az értekezlet átfogó nemzetközi mozgalmat hirdet a békeharcosok, a nemzeti függetlenség és a demokrácia harcosainak szabadon bocsátó sáért. A munkásosztálynak, a parasztságnak, az értelmiségnek, • városi kis- és középburzsoáziának létérdeke fűződik a monopóliumok uralmának megszüntetéséhez. Létrejönnek a felsorolt összes erők tömörítésének kedvező feltételei. A kommunistáknak az a véleményük, hogy az ilyen tömörítés teljes mértékben megvalósítható abban a harcban, amelynek célja a béke, a nemzeti függetlenség, a demokrácia megvédelmezése és fejlesztése, a legfontosabb gazdasági ágak államosítása és igazgatásának demokratizálása, az egész gazdasági élet békés célokra, a lakosság szükségleteinek kielégítésére velő felhasználása, mélyreható földreform végrehajtása. a dolgozók életkörülményeinek megjavítása, a parasztság érdekeinek, a városi kis- és középburzsoázia érdekeinek megvédése a monopóliumok önkényével szemben. Ilyen intézkedések megtétele fontos lépés lenne a társadalmi haladás útján, megfelelne a nemzet többsége érdekeinek. Az.említett intézkedések demokratikus jellegűek; nem szüntetik meg embernek. ember • által való kizsákmányolásul. Végrehajtásuk mégis korlátozná a monopóliumok hatalmúi, növelné a munkásosztály tekintélyét és politikai súlyát az ország életében, elősegítené a legreakciósabb erők elszigetelését és megkönnyítené az összes haladó erők összefogását. Ha a lakosság széles rétegei harcolnak a demokratikus átalakításért, ez a harc meggyőzi Őket arról, hogy akcióegységre kell lépniük a munkásosztállyal, előmozdítja politikai aktivitásuk fokozódását. A munkásosztálynak és kommunista élcsapatának igen fontos kötelessége, hogy vezesse és sikerre vigye azt a gazdasági és politikai harcot, amelyet a tömegek a demokratikus átalakulásokért, a monopóliumok uralmának megdöntéséért folytatnak. A kommunisták síkraszállnak a gazdasági és társadalmi élet, az összes közigazgatási, politikai, kulturális szervezetek és intézmények általános demokratizálásáért. A kommunisták a demokráciáért folytatott harcot a szocializmusért folyó harc alkotó részének tekintik. E harc folyamán a kommunisták állandóan erősítik tömegkapcsolataikat. emelik a tömegek politikai tudatosságának színvonalát. rávezetik a tömegeket a szocialista forradalom feladatainak és e forradalom végrehajtása szükségességének felismerésére. Döntően ebben különböznek a marxista-leninista pártok a reformistáktól, akik végső célnak ismerik el a kapitalista rendszer keretében végrehajtandó reformokat és tagadják a szocialista forradalom szükségességét. A marxisták —leninisták szilárd meggyőződése: a tőkésországok népei mindennapos harcaik közben eljutnak ahhoz a felismeréshez, hogy számukra egyedül a szocializmus az igazi kivezető út. Most. amikor a lakosság mind újabb rétegei kapcsolódnak be az osztályharcba, páratlan Jelentőségű a kommunisták munkájának fokozása a szakszervezetekben, a szövetkezetekben, a parasztság, az ifjúság, a nők között, a sportszervezetekben. a szervezetlen lakosság között. Most újabb lehetőségek nyíllak arra. hogy az ifjú nemzedéket bevonják a békéért és a demokráciáért, a kommunizmus nagy eszményeiért folyó harcba. Legyen minden kommunista párt legfontosabb feladata Lenin nagy útmutatásának végrehajtása — mélyebben behatolni a tömegekbe, mindenütt dolgozni, ahol tömegek vannak, erősíteni a tömegkapcsolatot a tömegek vezetése céljából. Abból a szempontból, hogy növekedjék a munkásosztály súlya a politikai életben, és eredményesen megvédhesse saját érdekeit, elsőrendű jelentőségű a szakszervezeti mozgalom egységének helyreállítása nemzetközi méretekben, valamint azokban az országokban, ahol ez az egység megbomlott. A különböző szakszervezetekhez tartozó dolgozóknak közösek az érdekeik. Valahányszor az utóbbi évek nagy osztályösszecsapásaiban együttműködtek a különböző szakszervezeti központok, rendszerint éppen egységük révén kivívták a dolgozók követeléseinek kielégítését. A kommunista pártok úgy vélik, hogy megvannak a szakszervezeti egység helyreállításának reális feltételei, és állhatatosan törekszenek e feladat megvalósítására. Azokban az országokban, ahol gyakorlatilag nincs szakszervezeti demokrácia, a szakszervezeti egységért folyó harc állandó munkát tesz szükségessé a szakszervezeti mozgalom függetlensége érdekében, valamint azért, hogy mindennemű politikai vagy egyéb megkülönböztetés nélkül elismerjék és tiszteletben tartsák minden dolgozó szak- szervezeti jogait. A béke és a társadalmi haladás érdekei megkövetelik az összes többi demokratikus tömegszervezet nemzeti és nemzetközi egységének helyreállítását. A tömegszervezetek egysége a béke megőrzéséért, a nemzeti függetlenségért, a demokratikus jogok fenntartásáért és kibővítéséért, a dolgozók életkörülményeinek megjavításáért és szociális jogainak kiszélesítéséért folyó harcban kialakuló akcióegység alapján valósítható meg. Abban a harcban, amelyet a tőkésországok néptömegei saját feladataik megvalósításáért folytatnak, döntő szerepet tölt be a munkásosztály és a dolgozó parasztság’szövetsége, amely a társadalmi forradalom fő mozgató ereje. A munkásosztály céljainak eléréséhez, vezető úton a fö akadály továbbra is sorainak megosztottsága. Ennek fenntartásában nemzetközi és nemzeti méretekben érdekeltek az uralkodó osztályok, a jobboldali szociáldemokrata vezérek és a reakciós szakszervezeti vezetők. A kommunisták erélyesen harcolnak e megosztottság megszüntetéséért. A különböző országok imperialistái és reakciós körei, a munkásosztály egységének aláaknázásara és megbontására, az elnyomás eszközein kívül a félrevezetés és a megvesztegetés eszközeit is felhasználják. Az utóbbi évek eseményei ismételten igazolták, hogy ez a megosztottság aláássa a munkás- osztály pozícióit és csupán az imperialista reakciónak elöNéhány jobboldali szociáldemokrata vezér nyíltan átállt az imperializmushoz, a tőkés rendszert védelmezi, megbontja a munkásosztály egységét. A kommunizmussal szemben táplált ellenséges érzületből és a szocializmus világszerte növekvő befolyásától való rettegésből kapitulálnak a reakciós, konzervatív erők előtt. A jobboldali vezetőség több országban elérte, hogy a szociáldemokrata pártok olyan programokat fogadtak el, amelyekben a vezetőség nyíltan szakított a marxizmussal, az osztályharccal, a hagyományos szocialista jelszavakkal. Ezzel újabb szolgálatot tett a burzsoáziának. A szociáldemokrata pártokban növekvő ellenállás tapasztalható a jobboldali vezérek e politikájával szemben, s ez az ellenállás már a tisztségviselők egy részére Is kiterjed. Gyarapodnak azok az erők, amelyek állást, foglalnak amellett, hogy a munkásosztály és a többi dolgozók tevékenyen harcoljanak a békéért, a demokráciáért, és a társadalmi haladásért. A szociáldemokrata pártokban a túlnyomó többség — különösen a munkások — a béke és a társadalmi haladás híve. A kommunisták folytatják a szociáldemokrácia ideológiai pozícióinak és jobboldali, opportunista gyakorlatának bírálatát, folytatják azt a tevékenységet, amely arra serkenti a szociáldemokrata tömegeket, hogy áttérjenek a kapitalizmus ellen, a szocializmus győzelméért folytatott következetes osztályharc álláspontjára. A kommunisták szilárd meggyőződése. hogy a közöttük és a szociáldemokraták között fennáll«? eszmei ellentéteknek nem szabad akadályozójuk a munkásmozgalom megérlelődött problémáival foglalkozó véleménycserét és a közös harcot, különösen a háborús veszély ellen. A kommunisták osztály test véreiket látják a szociáldemokrata dolgozókban. Gyakran együtt dolgoznak velük a szakszervezetekben és más szervezetekben, vállvetve harcolnak a munkásosztály és az egész nép érdekeiért. A munkásmozgalom alapvető érdekei állhatatosan követelik. hogy a kommunista és a szociáldemokrata pártok a nemzeti és nemzetközi méretű akcióegység útján haladjanak az atomfegyverek gyártásának, kipróbálásának és alkalmazásának azonnali betiltásáért, az atomfegyvermentes övezetek létrehozásáért, az általános és teljes leszerelés nemzetközi ellenőrzés melletti megvalósításáért, az idegen területeken lévő katonai támaszpontok megszüntetéséért az idegen csapatok kivonásáért, a gyarmati és függő országok népei nemzeti felszabadító mozgalmának segítéséért, a nemzeti szuvt* rénitás biztosításáért, a demokrácia megszilárdításáért és a fasiszta veszély visszaveréséért, a dolgozók életszínvonalának emeléséért, a rövidebb munkahét bércsökkentés nélküli bevezetéséért stb. A szociáldemokraták milliói és egyes szociáldemokrata pártok különböző formában mór állást foglaltak e feladatok megoldása mellett. Bátran állíthatjuk, hogy sok kapitalista ország munkásosztálya súlyos csapást mérhetne a tőkésországok uralkodó köreinek politikájára, és a háborús előkészületek beszüntetésére kényszerithetné őket, visszaverhetné a monopoltöke támadását, biztosíthatná saját életkörülményeivel kapcsolatos és demokratikus követeléseinek teljesítését, ha megszüntetné sorainak megosztottságát, ha megvalósítaná minden csapatának akcióegységét. A kommunista pártok mind a dolgozók életkörülményeinek megjavításáért, demokratikus jogaik kibővítéséért és megőrzéséért, a nemzeti függetlenség kivívásáért és megvéd* sóért, a népek közötti békéért vívott harcban, mind a hatalom megszerzéséért és a szocializmus felépítéséért folytatóit
