Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-04 / 286. szám

8 A FONÓBAN A főmérnök és az üzem — Egy millió méter szövet terven felül — Aki férjhez ment és aki nem akar nősülni — A jövő Sarai csap a gépkocsi a fonoda felé vezető úton. A vezető aligha kíméli a járműveket, no meg azokat, akik az útazélen mennek. Mintha ők te­hetnének arról, hogy rossz az út ét tonna pamutfonalat termelnek terv­feladatukon túlmenően. Hogy mit je­lent ez? Ebből 1 millió méter szövet- árut lehet készíteni — s egy férfi öl­tönyre mindössze három méter szük­séges ... A gépnél kissé alacsony nő szor­goskodik. O is itt dolgozik a kezdet­től. A neve: Gönczi Gézáné. Akkor még kislány volt — ma fiatalasszony. Éppen a napokban lesz a házassági évfordulójuk. A férj a vasútnál dolgo­zik, 6 maga fonóvá. Megszerethette az üzemet, „távlati tervéről" szólva azt mondja: „A Pamutfonodából sze­retnék nyugdíjba menni." Érdekes. Néhány esztendő alatt úgy megsze­rette a fonólányokat, hogy el sem ■idja képzelni életét a szálló gyap- upelyhek, a gyorsan pörgő orsók. • fonoda nélkül. A férfi szinte fehér holló az üzem­ben. azért mégis van. Gecsei László -em régen a Zalka Máté Gépipari Technikum padjaiban hallgatta a lo­garitmikus egyenletek fontosságát — most segédművezető ennyi leány kö­zött. — Nős? — Nem ... Egyelőre nem akarok nősülni. — válaszolja kicsit zavartan. (Vajon mit szólnak ehhez a fonodái lányok?) Megvallom őszintén: kíván­csi vagyok meddig áll ellent a kísér­tésnek. Mert ennyi csinos nő között dolgozni — kísértés. Egyébként azt mondja: kétféle nő van az üzemben, aki szeret dolgozni, s aki kevésbé. A KISZ-tagok az előbbiek közé tar­toznak. Egy másik fiú szintén két ka­tegóriába sorolta az iizem női dolgo­zóit. Csinos és kevésbé csinos. — De ó már nős. — Ez a jelen. — a puszta valósá­gában. És a jövő? — szép és érde­kes. 1961-ben például 3.5 százalékkal akarják növelni a gépi termelést, s esik az eső. — mérgükben össze- fröcskölik őket. A vidék egy része a régi. De a másik, az megváltozott. Üzem épüli a kukoricás helyén. Pa- muifonoda. Mi újság a fiatalok üzemében? — kérdezem. A főmérnök válasza: — öregszünk. Nemcsak az üzem, mi is. Tudja, két-három évvel ez­előtt olyan büszkék voltunk arra, hogy 22 esztendő az átlagos életkor nálunk, pedig néhányon ugyancsak rontottuk ezt az átlagot. — És most? — Huszonöt év. a legszebb férfi­kor. — mondja mosolyogva. Kimegyünk az üzembe. Keresem a valóságban azt. amit a főmérnök mondott: — az öregeket. Nem talá­lom. Nekem úgy tűnik, mintha most is azok a fiatal lányok és asszonyok hajlonganának a mogorván zakatoló gépek fölé. akik 51-ben ...És nem is sokat változtak azóta. Vidámak es szorgalmasak. Olyan igazi, mai fia­talok. El sem akarom hinni, hogy munkaviszonyuk — Így mondják a gyár vezetői hivatalosan — egyidős a fonodával. Hogy miért? Mert tud­valevő. tizenhatéven álúliákat nem vesznek fel az üzembe, s akik „ka­punyitáskor" 16 évesek voltak, ma minimum 22 évesek. S ki tudja, az­zal a fonállal hányszor lehetne körül­tekerni a földgolyót, amit azóta fon­tak. — Ezek itt újítások. mutat Hegyi Géza főmérnök az egyik gépsorra Most még csak néhány helyen alkal­mazzuk. de nemsokára minden gé­pünkre felszereljük ezt a szerkezetet — Hányán dolgoznak az üzemben? Valaska László villamosmérnök ötvenedik újítása: tizenötezer munkaóra megtakarítás Az Északmagyarországi Áramszol- I tások is megállapítják — Válás ka gáltató Vállalat legjobb, leg tévéké- I László villamosmérnök. A fiatal mér- nyebb újítója — miként dolgozó tár- I nököt — jóllehet még csak 32 éves s sai, valamint a hivatalos nyilvántar- I hat éve dolgozik a több megye áram­Sertés-utánpótlás Borsodnak Egetverő sivalkodás fogadja a láto­gatót Poroszlón, az állami gazdaság állattenyésztési tanyáján. Százával szaladgálnak, visítoznak a kutricák- ban anyjuk körül a gyönyörű fehér és rózsaszín bőrű kismalacok. Amo- débb egy másik ólban a 3—4 hóna­pos tenyészsüldők, egy harmadik­ban a vemhes tenyészkocák, türel­metlen kanok röffennek egyet-egyet, ha valaki háborgatni merészeli őket nyugalmukban. Egy nagy gyakorlat­tal. sok szakismerettel rendelkező sertéstenyésztő, Berényi Kálmán brigádvezető forgolódik körülöttük munkatársaival együtt, s azon van­nak, hogy ez a hatalmas kondányi jószágállomány példásan tiszta és egészséges körülmények között nö- vekedhessék fel. — A földművelésügyi kormányzat­tól azt a feladatot kaptuk — mond­ja Sarkad! Zoltán főállattenyésztő —, hogy Borsod és Heves megye 21 ál­lami gazdaságát mi lássuk el te- nyészanyaggal. Ezért kimondottan tcnyészállatnevclési célokra összesen 211 angol, lengyel, svéd kocát és kant tartunk. Az úgynevezett bacon­típusú sertéshez keressük a legalkal­masabb fajtát, ebből a célból mi is folytatunk kísérletet. Azt már meg­állapítottuk, hogy erre a világszerte ismert angol fajtánál a lengyel te­nyészállatok sokkal megfelelőbbek, így a lengyel tenyészkanok további feljavításán fáradozunk és ettől a munkánktól igen szép eredményeket várunk. Eddig 83 kocánk fialt és 738 malacot hozott, ez csaknem kilences átlagszaporulatot Jelent A választási átlagsúly 16,5 kilogramm, ami szin­tén jó átlagnak tekinthető előhasi kocáktól. Valósággal nemzetközi jellege van tehát a Poroszlói Állami Gazdaság sertésállományának, ahonnan a Bor­sodi gazdaságik is kapják a sonka­süldőnek való kiváló utánpótlást Korábban százával tartottak Porosz­lón magyar mangalicát is, de az át­csoportosítás és „szakosítás” során ezt a fajtát az Emődi Állami Gaz­daság kapta, oda szállították át a poroszlói mangalicaállományt is, mi­vel a jövőben ők foglalkoznak zsír­sertés tartásával. Poroszlón pedig ettől az évtől kezdve kizárólag ba­con-fajtákat tartanak. Egyelőre tenyészállatok nevelését tűzték ki célul. Ha azonban a bor­sodi és a hevesi állami gazdaságokat ellátták megfelelő tenyészanyaggal. áttérnek az exporthizlalásra is. Mert — amint mondják —, olyan kiváló adottságai vannak hazánkban a kor­szerű sertéstenyésztésnek, hogy nem­csak a zsírsertésekkel, mint eddig, hanem a kiválóan bevált bacon-faj­tákkal is bátran jelentkezhetünk a világpiacon. Mi történt Ormosbányán? TUTEGYÉNK legnagyobb bánya- 1*1 üzeme. Hatalmas szénvagyon­naL Az egyre fejlődő, terjeszkedő üzem az országban is számottevő bányaipari centrummá alakult. Az itt dolgozó közel háromezer bányász munkájára az egész ország felfi­gyelt, különösen 1957 második felé­től ez év augusztusáig. Ebben az időszakban ez a bánya folyamatos termelést biztosított, n népgazdaság szilárd támaszaként tartották nyil­ván. Magasképzettségű műszaki és fizikai dolgozók tették híressé me­gyénk e nagy bányáját; több szocia­lista munkabrigád és frontcsapat, kormányki tüntetésen vájár dolgozik a szénfalak mellett. Egyszóval: az ormosi bányászok, kommunisták, műszaki vezetők az elmúlt évek so­rán nem hoztak szégyent Borsod iparára. Ez év második felében azonban hiba történt — súlyos hiba. Vissza­esett a termelés, nőtt az önköltség, tervüket nem teljesítik, romlott a munka- és a műszaki fegyelem, kapkodás tapasztalható, mint mond­ják; „leült az üzem". Első félévi ter­vüket 102,8 százalékra teljesítették, s ez jó eredmény. A második félév­ben már szembetűnően romlott a helyzet; harmadik negyedéves ter­vüket 94,3, októberi tervüket mind­össze 82.1 százalékra teljesítették. Novemberben talán elérték a 90 százalékot. A számok mögött azon­ban ezer és ezer tonna szén van, mellyel adósak maradtak. Október 12-ig éves szinten 4,302.8 tonna szénnel termeltek kevesebbet A napi 215 vagon helyett csak 180— 190 vagon szenet hoznak felszínre. Mi történt tulajdonképpen? Mivel magyarázható a nagyfokú lemara­dás a korábban Jól dolgozó bánya­üzemben? Elbizakodtak talán? Nem, nem ez az alapvető ok! Erről beszél­gettünk a bánya párt- és gazdasági vezetőivel, amikor választ kerestünk a kérdésre. S már elöljáróban el­mondhatjuk; az ormosi párt- és gazdasági vezetők nem takargatják a hibákat, szembenéznek a tények­kel, nyíltan tárják fel a hiányossá­gokat. Az volt az első lépésük, meg­keresték azokat a tényezőket, me­lyek előidézték, hogy ez a nagyhírű bánya pár hónap alatt a gyengén termelők közé kerüljöif. M I TEHÁT a helyzet? Az első fél­évben nagy hajrát rendeztek — ömlött a szén. S a nugy termelik közepette megfeledkeztek azokról a feladatokról, melyeknek megoldása nélkül nem lehet új munkahelye­ket, új frontokat kialakítani. Persze a kedvezőtlen geológiai viszonyok is közrejátszottak, de nem ez a fő hiba. Hiszen ez a bánya sohasem volt száraz, a vízbetörés, elvizese- dés veszélye mindig fennállott. Ma Is. A Il-es akna is vizes részbe ke­rült, így nem volt meg a kellő frontsebesség. A Ill-as aknán lema­radtak a gerincvágat hajtással, a nyomás egyre nőtt, s bármit tettek, nem javult a helyzet. Így aztán a VI-os aknán új frontot nyitottak, hogy a termelést növelni tudják. Ebbe a részbe 200 acéltámot helyez­tek el, de amire az első lépcső után megkezdték az omlasztást. a nagy nyomás következtében ki kellett szedni az acéltámokat. A vízválasztó részből megindult a víz, elöntötte az aknát. Közben a kettes aknán a kényszerhelyzet kö­vetkeztében áttértek a fntámos biz­tosításra, amíg ebből a veszélyes zó­nából kikerülnek. Nem volt megfe­lelő zsomprendszer, nem volt zatty- szivettyú, amely a vízzel együtt a homokot is képez elszállítani. A ter­vet azonban mindenképpen teljesí­teni akarták, de ilyen körülmények között tartós eredményről szó sem lehetett Ezek tehát azok a geológiai és műszaki problémák, melyek akadá­lyozták a munka folyamatosságát, de a nagymérvű lemaradás oka mégsem ebben van Ez csak hozzájárult a még nagyobb „zűrzavarhoz”. Igen nagymértékben romlott a munkafegyelem és a mű­szaki fegyelem. A 936 igazolatlan műszak is ezt mutatja. Betegség kö­vetkeztében pedig 29 ezer 475 mű­szak esett ki a termelésből. Főleg azok a bányászok „betegedtek” meg, akik a bányászkodás mellett föld­műveléssel is foglalkoznak! Egy or­vosi bizottság aztán felülvizsgálta a betegeket: 36 embert egészségesnek talált, s 11 embertől megvonták a táppénzt, mivel verekedés következ­tében, Önhibájukból kerültek beteg­állományba. így tehát nagy volt a létszámhiány a termelőmunkában. Egyesek pedig úgy gondolkoztak: minek dolgozzanak addig, amíg egyes frontokon nehéz és veszélyes a helyzet? Két-három napot sok ember otthon töltött. Ehhez Járult még. hogy hiányoztak a korszerű anyagok, a vasbiztosító ívek, beton­idomkövek. S mindez mit hozott maga után? Nőtt az önköltség, egyik tényező hatással volt a másikra, végső soron az egész területen le­romlott a munka. A harmadik ne­gyedévben már 1500-al volt több a kieső műszakok száma, mint amit a terv engedélyezett. Otóberben ismét nőtt ez a szám. De minek is sorol­juk tovább? Az ormosi vezetők is­merik legjobban ezeket a tényeket, E RRŐL beszélgettünk, ezt mond­ták az ormosbányai üzem vezetői. S mit akarnak tenni, hogy visszaszerezzék Ormosbánya eddigi hírnevét? Vannak terveik? £s jók a célkitűzések? Igen, határozottan. A bánya vezetői a pártbizottsággal és a szakszervezeti bizottsággal közö­sen megvizsgálták: mit lehet és mit kell tenni — már ezekben a napok­ban —, hogy december hónapban megjavuljon a termelés. Ugyanis azt tűzték ki célul, hogy decemberben már az első napokat 100 százalékos eredménnyel kezdik, a havi tervet 102—103 százalékra teljesítik. Ez persze nem lesz köny- nyü. A hibát is kijavítani, a tervet is túlteljesíteni, — valljuk meg őszintén — nehéz feladat. Az ered­mények azonban biztatóak, már ezekben a napokban is. A pártbi­zottság a szakszervezettel és a gazdasági vezetéssel közösen párt­aktíva értekezletet rendezett, ahol szenvedélyesen vitatkoztak, a fele­lősségérzet csendült ki a felszólalók szavaiból. Nyíltan feltárták a hibá­kat, elmondották mit kell tenni, hogy az ötszörös élüzem ormosi bá­nya ismét a tröszt legjobb üzeme le­gyen. A szakszervezeti bizalmiak, a pártaktívák elbeszélgettek a bányá­szokkal és azóta jelentős változás történt. A IV-es aknán például már maguk a bányászok követelik: adja­nak több üres csillét, a műszaki ve­zetés biztosítsa a folyamatos munka feltételeit. A műszakiak is követke­zetesebbek lettek, határozottabban lépnek fel a lazaságok ellen. A bá­nyában összesen 111 mérnök és technikus dolgozik. Egy egész „had­sereg” ez, jobb munkára is képes, s ezt joggal várják a bánya vezetői ettől a műszakilag jólképzett vezető­gárdától. És a kommunisták? Ok is érzik a felelősség súlyát és a fron­tokon példamutató munkát 'végez­nek. Megindult tehát az egészségem er­jedés, a bánya vezetői nem felülről várják a segítséget, tudják: elsősor­ban nekik kell megoldani a problé­mákat. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tröszt nem felelős a nagy­mérvű lemaradásért Jobban, gyak­rabban kellett volna ellenőrizni az ormosi üzemet nagyobb műszaki, szakmai segítséget kellett volna ad- niok a helyi vezetőségnek. A terü­leti főmérnök — aki gyakran tartóz­kodik Ormoson — egymaga nem ké­pes megoldani a műszaki problémá­kat egy olyan bányában, mely hosszú évek óta — és az elkövetkezendő időben is —. nehéz, rendkívül nehéz geológiai viszonyok között termel. A trösztnek kell például intézkednie a gépek ügyében is, hiszen ma már a napnál is világosabb: a lengyel páncélkaparó kiállta a próbát, a bá­nyászok megszerették, de a Hidasi­féle rakodógép itt nem a legtökéle­tesebb, nem segíti kellően a termelés növekedését, mert nehezen szállítha­tó egyik helyről a másikra, a vizes bányában könnyen lesüllyed, még akkor is, ha a bányászok deszkát tesznek a gép alá. Ezzel szemben a tröszt azt mondja: továbbra is kísér­letezni kell vele. A bányászok nem ezt mondják, hallgassa meg őket a tröszt szakembere, s ha lehet, másképpen szervezzék meg a gépi rakodást Az ormosi gazdasági és pártszervek tettek már intézkedéseket a hajrák megszüntetése érdekében, a folya­matos és gazdaságos termelés biztosí­tásához. de vannak olyan kérdések, melyeket csakis a tröszt műszaki ve­zetőivel való alapos megbeszélés alapján tudnak eldönteni. E Z TÖRTÉNT ORMOSBA NY AN. A bányászok a műszakiakkal közösen kijavítják a hibát, s ez nem­csak fogadkozás: az eredmény már mutatkozik egyes frontokon. Azt akarják, hogy decemberben, és az új esztendő első hónapjában már úgy beszéljenek róluk, mint a tröszt leg­jobban termelő bányaüzeméről. Hlsz- szük, elérik ezt a célkitűzést, ehhez persze egyre inkább az kell, hogy most valóban ormosi bányászokhoz méltóan munkálkodjanak. Nem utol­só sorban az ormosi kommunisták­ra hárul nagy feladat: ismét az élre kell sorakozniok. úgy. mint ezelőtt, éveken át. Ütőképes, erős pártszer­vezetek vannak Ormosbányán, a he­lyi vezetés és a tröszt segítségével képesek a nagymúltú bánya hírne­vének visszaszerzésére. Hisszük, így lesz, még ebben az évben. Szegedi László Gecsei László trrédmú vezető elmmgyarázz* mt egyik fsnőlánynak a fépre szerelt UJitáa lényeg«. jóra Ut jártam, még ötszázan sem voltak. Ügylátszik nemcsak öregsze­nek, hanem szaporodnak is. — A fő­mérnök mosolyog és halkan meg- jegyzi: — Ez az élet rendje. Másról kezdünk beszélni. — Mikorra teljesitik éves tervü­ket? ... Ok p«dlg a gépeket tisztítják, olajozzák, s elhárítják az Uzoousvart elő­idéző hibákat. — Ügy gondolom december 15-re. Feltevésemet a termelés jelenlegi alakulása is igazolja. Ezek a KISZ- brigádok csodálatosan dolgoznr.k. A kongresszusi versenyben valóságos rekorderedményeket érnek el. A fonónők tehát e hónap közepére „készen lesznek". Számokban: 100 ami még komolyabb dolog, a terme­lékenységet négy és félszázalékkal. Hogy mit jelent ez? — 80 tonnával több pamutfonalat... 800 ezer mé­terrel több szövetet... sok ruhát. — egy üzem dolgozóinak nemes alkotó- -képességék Paulovits Ágoston szolgáltatasaroi gonaosKoao vauaiai- nál — máris szaktekintélynek tart­ják a villamos szakmában. És nem ok nélkül. Valaska. László már eddig számos, értékes javaslattal, sőt talál­mánnyal járult a villamosenergia el­látás zavartalan, folyamatos biztosí­tásához. Eddigi újítói munkásságának gazdasági haszna eléri a két és fél—három millió forintot ötvenedik újítási javaslatát az év második felében nyújtotta be a válla­lathoz. Ez a villamos hálózatok ter­helésének egyidejű mérési módszerét gyökeresen megváltoztatja. Eddig ugyanis — a hagyományosan alkal­mazott módszerrel — a hálózati fe­szültség- és terhelésmérést körülmé­nyesen és költségesen, s még hozzá nem is megbízhatóan állapíthatták csak meg. így csupán az Északma­gyarországi Áramszolgáltató Válla­latnál évente mintegy 23 ezer mun­kaórát fordítottak ezekre a méré­sekre. Az ötvenszeres újító miskolci mér­nök olyan készüléket szerkesztett, amellyel a vtllamos-táppont és vég­pontok közötti feszültségkülönbség egyidejű mérése, vagyis a feszültség­veszteség mértéke egyszerre, gyor­san és pontosan megállapítható. A bevált új mérési módszert az Északmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalatnál novembertől már alkalmazzák. Ezzel csupán ennél a vállalatnál egy évben több mint 15 000 munkaórát takarítanak meg — az előzetes szá­mítások szerint Országos, vagyis iparági viszonylatban az új módszer átvételével a megtakarítás sokszoro­san több lehet Pénzben — óvatos számítások szerint — Is jóval több mint félmillió forint — Nem sok híján ezren. Látja, hogy ez meglepett, s kér­dőn néz, majd Így folytatja: — Talán kevesli, vagy... Nem keveslem, hiszen amikor utol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents