Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
SBZAKMAOTABOaazAO 9 mi más tudna Ilyen légkört varé- - solid a betegség szomorú hajlékába, ha nem a közösség vidámító szeretetei í~ítt, a füzérradványi kastélyban ^ is készültek az ünnepre. Olt te illatozott az ünnepi étel, ott is kötözték a szaloncukrot a szirtes fonalakra, ott is rátelepedett az arcokra a meglepetésre utaló titokzatos mosoly. Karácsony estéjén ott is kigyúltak a gyertyák az örökzöld fenyőm, ott is ajándék-halmaz örvendeztetett a fa alatt... de ott még nem érkezett el az ajándékozás igazi nagy napra. Persze, erre még csak a nagyobbak gondoltak. A legkisebbek hangulata igazán ünnepi volt. különösen, hogy „Fenyőfatolvaj” klrlcMnyl véreiké mondása közben. a jóságos nővérek feledtették velük miért itt s miért nem otthon, apuk« és anyuka ölében tapsolnak a pajko. szikrákat hullató csillagszórónak A feledtetés olyannyira sikerült, hogy a kicsik valóságos fenyőváró-extá cisba estek — no persze, ki-ki érdem, szerint! Mert ajándékra csakis i „jók” várhattak! A jó és rossz fo galma természetesen itt még nagyot szák körben mozog. S egyébkén sem vállalná el senki, hogy „rossz' És a nővérkéken kívül nem is ludn. meg senki, ha nem akadna olya: szigorú kritikus, mint Brunszlik Pál, aki habozás nélkül rámutatott Ko vács Sanyira: — ö a jössz. mejt be pisilt... És hogy kit tart Pali jó nak? No. kit is? Hát az már nehe zebb kérdés. Mindenekelőtt termé szetesen önmagát. Azután a miskolc Bodnár Zsuzsát, mert annak eile nére, hogy ő a legkisebb, ő tudja ■ legszebb karácsonyi verset... i A nagyobbák.maffmottAyoatak ajd * esik naívságátfí/ÉB'»- mseáéeüttyvan hangulatuk egy kicsit fátyolosad volt. Az ünnep előtti délutánokon midőn végeztek a tanulással — mer tanítják a gyermekeket, éppúgy, mint bármelyik iskolában —. levele Írtak. Haza, a szülőknek. „Drága j< Édesapám és Édesanyám../’ - kezdődött a levél s csaknem vala Interjú az „Alba Regia" című film hősnőjével Könyvespolc A második világháború hősnője, akiről az ..Alba Regia” című filmet forgatják, a Krím- félszigeten Jevpatorija fürdőhely egyik szanatóriumában dolgozik, mint egészségügyi nővér (szerepét Tatjana Szamojlova. a népszerű szovjet filmszínésznő játssza). Ligyija Bezenkova most 40 éves. A világháború éveiben önként lépett a Szovjet Hadseregbe, s 1945-ben Székesfehérvár felszabadításánál különösen kitüntette magát. Hetvenkét napot töltött a hitleristák által megszállt magyar városban és a szovjet parancsnoksággal rádión közölte az ellenségre vonatkozó adatokat. Bezenkova háztartási alkalmazottként rejtőzött Homyánszky Károly orvosnak, az ellenállási mozgalom résztvevőjének lakásán. • „Mint egyszerű katona, csak a kötelességemet teljesítettem; helyemben ugyanezt tette volna minden szovjet ember — mondotta Ligyija Bezenkova a TASZSZ tudósítójának, aki otthonában felkereste. Bezenkova hozzátette, hogy a háború alatt végzett munkáját nem tekinti hőstettnek, örül, hogy Magyar- országon olyan filmet forgatnak, amely a dicső harci napokat eleveníti fel. Ligyija Bezenkova gondosan őrzi a háborús évek emlékeit. amelyek között fényképek és levelek is vannak. Számos levél „Ligyija Martiscsenko rádiósnak” szól. Ez Be- zenkova leánykon Ligyija férje, aki a Szovjet Hadsereg tisztje és a partizán-mozgalom aktív harcosa volt, jelenleg a fürdőhely egyik gyermekszanatóriumának főszakácsa. A házaspárnak 10 éves Vlagyimir nevű fia van. Bezenkova a szanatórium egyik legjobb dolgozója. Alszik az erdő. A fenyves Is mozdulat lan. Szinte hallani az erdő csendjének zenéjét. Oe akárki nem hallja meg... Ki merte megzavarni a nemes természet aiombaringaió csöndjét? A Bükkfenn- sik fiatal fenyvesében egy karcsú szarvas borjú közeleg a tisztás felé. Milyen óvatos! Megáll egy bokor mögött. P. rceklg kémlel. Fölegyenesedik. A völgyben szeNlnes veszély! A motoros fűrész is et»»aUgatott. .. No, akkor gyerünk! Csak ..pár ugrás”, ott áU egy ötéves szép fenyő. Ízes falat. El nem viheti, »e- rágja tűleveleit. Hogy bosszankodnak majd az erdészek. . . De bottal üthetik a nyoIgy ni! A fenyő felsőbb része olyan gyenge, mint a barmai.. . Zörrent valami? Nem. Szellő suhant keresztül a borókás fölött. De mégsem! Cgylátszlk tőrbe csaltak az erdő törvényeit még nem egészen Jól Ismerő szarvasborjút. O Is észrevette. De már elkésett... Valami kattant, a villant a bágyadt decemberi fónyben. . . A fényképezőgép leleplezte a kis torkos fenyőfatolvajt... Megfogni mégsem sikerült. Egyetlen ugrással eltűnt a sűrű fenyők között... Hogy menekül szegény... Felveri az erdő csöndjét... Talán kár volt megzavarni ünnepi lakomája közben... Foto: Szegedi Ez a miskolci kislány Kínánrz! Márta, és a sárospataki fiúcska. Kopcsai Pali. sgy pariban ülnek a .szanatórium Iskolájában. Állítólag ők Is Odfc közé tarmennyi így végződött: .,... szerettem volna otthon lenni karácsonyra..." De voltak olyanok is, akik ilyen levelet küldtek: „Meggyógyultam! Me- hetek haza !! Édes szüleim, tessen eb értem jönni!” Igen. néhány gyermeknek teljes a karácsonyi öröme. Akik maradnak, azoknak fáj egy kicsit... jNemcsak az, hogy maradni kell, hatnem az is. hogy esetleg a legjobb baráttól vagy barátnőtől kell búcsúf t venni. Dehát így van ez már: a gyó- igyultak távoznak s betegek jönnek Ja helyükbe. L Szerencsére egyre kevesebben. A [nagy népbetegségnek, az egykor sokat •emlegetett „Morbus Hungaricus”-nak I csak az árnyéka kísért már. De tár- | sadalmunk ez ellen is felvette a szi- igorú harcot! — mindenütt az országiban. Ott, a füzérradványi kastélyban [is, ahol a legzsengébb, beteg palántáikat gondozzák. í ()tt, az örökzöld fenyők között. I harkály doktor kopácsolását {hallgatva, várják ők a legszebb aján- ídékot, amit ember kaphat: a gyógyulást, az egészséget ... ’ Csal* László Dehát ez nem olyan egyszerű! Sok időbe telik, amíg a doktor bácsik, akik éppúgy kopogtatják mellkasukat, mint odakünn harkály doktor a beteg fákat, azt mondják: egészséges vagy, mehetsz haza! Várni kell, türelmesen várni... És mindenik gyermek, kicsi és kisebb, ösztönös bölcsességgel megérti vagy inkább megérzi, hogy gyógyulásinak ez az elsődleges feltétele. A füzérradványi tüd6*Zanatóriwn nézetünknek, mely szerint -legdrágább kincsünk a gyermek — e régi kastélyban a szerető gondoskodás, a kicsik féltése, az anyagi áldozat és erkölcsi felelősségérzet bizonyítja a szó igaz voltát. Elsősorban nem arra a négy és félmillió forintos' fenntartási költségre, gondolok, amit a kicsinyek gyógyítására ad évente az állam, hanem a kívülállókra", akik tehetnének úgyis, hogy van ilyen és kész. Nem, szó sincs közömoösségrő S azt hiszem, az intézményes gon dós kodás mellett a közösség szeretet az a gyógyító erő. amely nem fees kendő útján kerül a beteg szerve zetbe, hanem a gyantaillatú fenyők szagával együtt szívja magába a gyermek, mely megnyugtatja leiké: és elviselhetőbbé teszi sorsát. Nézd meg a gróf egykor rideg kastélyát — csak a szerető gondoskodás varázsolhatta ily otthonossá: lesd meg a nővéreket, akik oly szeretettel ápolják a kicsinyeket, hogy az már nem is foglalkozás, hanem az anyaság önkéntes vállalása; kövesd az ózdi bányászasszonyokat, akik rendszerint játékkal vagy éppen televízióval toppannak be védenceikhez: kóstold meg a szakács föztjét, aki minden tudományát beleadja munkájába, hogy feledtesse az otthon készült étel izét; lopakodj be a legkisebbek közé s a könnyekig meghatódsz, amint Stéh Hona nővér az édesanya szerété tét magyarázza Harangi Pistinek — s bizonyára összeszorul a szived, ha meglátod az apró kezek hosszas munkájával készült primitív ajándékot karácsonyra, anyukának... — Hát A nagy kastély kis lakóihoz nem- csak karácsony estjén jut el a fenyőfa. Ok hosszú-hosszú hónapokon át a gyantaillatú fenyők között * élnek, amelyeknek harmatos vagy dércsípte ágain játékosan táncoló reggeli napsugár a csülagszóró, bronz-bama toboz-regiment a disz s szorgos harkályok kalapács-csőrének ritmikus kopogása a csengettyű— Látod Maci, ezt kapja tőlem karácsonyi ajándékba anyuka: egy klste- esak emfvíre futja- • • — Mád csak néz. mert szólni nem tud. han>ra a mancsát lUendőképp és a tisztelet kifejezéseként szalutálásra lendíti. Mert el kell ismerni, ügyes kisfiú a Pisti!... szó. Naponta elbűvöli őket a fenyők ünnepi hangulatot keltő varázsa és naponta eszükbe juttatja az ajándékot, mely után gyermeki lelkűk oly igen áhitoz... Oh, de mennyire áhitoz! Nincsenek különös kívánságaik, közülük senki nem akar hintalovat, alvó babát vagy brummogó mackót. Este, midőn ágyacskájukban meglepi őkel álomtündér, egy az utolsó gondolatuk; s ébredéskor mindeniknek ugyanaz a kívánsága: meggyógyulni, mielőbb meggyógyulni... CUDAR IDŐK resve kóborolt Romániában. Ennek1 ellenére nemcsak egy személynek azt életét, nemcsak a tímárok nyomorú-, ságát ismerhetjük meg, hanem ké-. pet kapunk az akkori kapitalista, Románia gazdasági viszonyairól is.. Valamennyi Írásból optimizmus csendül ki, az együttes cselekvés erejébe vetett hit és még a legkeservesebb élmények leírásában is felülemelkedik a kedély, fel-felcsülan a humor. Az írások hangja közvetlen, meleg, mesterkéltség nélküli. (Szépirodalmi Könyvkiadó). <bm> Tizennyolc novellát és egy Önéletrajz-töredéket olvashatunk Grand- pierre Lajos, Rózsa Ferenc-dijas újságíró most megjelent „Cudar idők" című kötetében. A tizenkilenc irás egy küzdelmes életről ad számot, A 18 novella a bőripari dolgozók, ti- mársegédek keserves, múltbeli életével ismertet meg. Könnyes-mo solygós derű árad a kötetből, a rég timársegédek nehéz életének sok sok keserűsége és kevés öröme. Valamennyi írásban a főszereplő, vagy legalábbis egyik főszereplő maga a szerző; saját élményeit mondja el abból az időből, amikor munkái ke-
