Észak-Magyarország, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

10 ESZAKMAGTARORSZÄC. Vasárnap. I960, december 25. Futó képek — tartós tanulságok a Szovjetunióból írók, tudások, újságírók, szakemberek ezrei és tízezrei na­ponta adnak tudósításokat a Szov­jetunió életéről. Szélesre tárt ajtó, szélesre táruló lélek fogad itt min­den tisztes szándékú vendéget és nincs ma már olyan ellenséges töl­tésű elfogultság, amely ne érzékel­né azt a szinte analógia nélkül való sajátosan mást, amely minőségében és arányaiban, apró és nagy dol­gokban csak szocialista ország­ban bontakozhat ki. Példátlan ere­jű mágnesként vonz magához a hatalmas szovjet ország barátot és kíváncsiskodót egyaránt. Fejlődésé­nek arányai távolból és számokból még a szakember számára is igen nehezen érzékelhetők. A szovjet világ légióként a személyes élmény nyomán érthető meg. Ha pedig fe­lelős ember igényt tart arra. hogy saját népe és az egész világ dol­gaiban a tájékozódás valóban reá­lis eszközeit megtalálja, a szovjet nép mindennapi életét, alkotó munkájának ütemét és a népet mozgató erkölcsi-politikai erőket legalább ízelítőkből meg kell is­mernie. Nem véletlen, hogy a tőkés álla­mok olvasó közönsége valósággal habzsolja a szovjet világról írott közleményeket. Pontos üzleti ta­pasztalat szerint egy-egy úgyneve­zett szenzáció naponta ötven, sőt száz százalékkal növeli a lapok ténylegesen eladott példányszámát. A nyugati közvélemény tehát erő­sen hegyezi a fülét a Szovjetunió minden megnyilvánulására. Cáfolhatatlan tények napfényé­ben egyre csökken az újságírói blöffölés lehetősége, egyre zuhan a demagóg közlemények árfolyama. A Szovjetuniót ma már egyetlen ország újságolvasó táborának sem lehet „felfedezni" és a nagy „szen­zációk” helyett írót, olvasót egy­aránt jobban érdekli a szovjet nép arculata, jellemalkata, amely az októberi forradalom óta 43 kemény esztendő harcaiban bontakozott ki. E küzdelem során a párt minden törekvése, a szocializmus , építő munkájának kézzel kitapintható valósága, a fasizmus elleni győzel­mes háború az egész nép nagy tör­ténelmi élményévé, eszményévé nőtt. A szocializmus építésének él­ményanyaga tette képessé a népet arra, hogy a szovjet földre zúdult hitleri gépezetet saját erejéből semmisítse meg. A szovjet tudomány, az ipar, a lakásépítés, az élelmiszertermelés, a tartós fogyasztási cikkek terme­lésének gigászi számairól naponta kapunk érdekes jelentéseket. A szovjet ember lelki alkatáról nagy­szerű regények, színdarabok, újság­cikkek adnak érdekes ízelítőket Különleges pátosz izzik minden szovjet irodalmi termékben, a sajtó, a rádió, a televízió, sőt az üzemi értekezletek vagy éppen a külföldieket kalauzoló szakember hangjában. De minden regénynél, színpadi műnél meggyőzőbben, hi­telesebben csendülnek a szovjet emberek spontán megnyilvánulásai nyilvános helyen, képtárban, a mezőn, utcán vagy meghitt beszél­getések során. Megannyi tolira, ecsetre kívánkozó élményanyag ez, amely a maga kitapintható realitá­sával nyűgözi le a szemlélőt és a krónikásnak itt nem kell téma után fürkésznie. Az életnek e hatalmas óceánja szüntelenül dobja felszínre a maga igazgyöngyeit. • Gomel vasúti állomásán gyürkő- 7ik a kiev—leningrédi Vörös Expressz. A hatalmas kerekek las­san lendülnek, amikor balra egy zsenge nyirfaerdő tisztásén kisebb gulyát pillantottam meg. Már dér­szőnyeg terült az északi táj sely­mes pázsitján. A vonat még lépés­ben haladt, amint egyszerre meg­pillantottam, hogy a gulyát őrző kamaszfiú széles fatönkön ülve. térdére terített könyvben vizsgáló­dik az alig derengő reggeli fény­ben. i az Ermltázs Leningradban ruhat4räban ütemes kocogásra, vidám gyermek­hangok összecsengő zsongására ne­szeltem. A hosszú folyosón 20—25 főnyi fél- vagy kétmankóra dűlő leánygyermekek csoportja nevelő tanáraival zarándokolt az Ermi- tázsba. Nyomorék kislányok vol­tak, akik az intézet elvonultságá­ból Ide Jöttek a szépség, a színek és formák kincsesházába. Ezek a gyermekek alig félszázaddal ezelőtt még a cári élet Tajgetoszán pusz­tultak volna el, ma a szocialista rend humánuma simogatja őket és zárt kis világukban minden nap meg-meggyújtja számukra az életöröm egy-egy apró mécsét. Sokáig követtem a furcsa kis csapatot és mélyen magamba ittam a gyermekek hangját, vidámságát, rembrandti percek áhítatát. £s néztem, néztem az Ermltázs termein nyitástól zárásig átáradó egyszerű emberek végtelen pre­cesszióját. Ügy ömlik ide a nép, város és falu népe, ahogy a Néva széles, kiapadhatatlan víztömege árad a Finn-öböl ágyába. Egyszerű öltözetű ipari munkások, munkás- és parasztasszonyok ezrei hömpö­lyögnek át naponta a múzeum ter­mein. Vajon ki küldi ókét? Mi hajtja őket Rembrandt, Rafael. Van Dyk és a többiek vásznai felé. Ez a nép megkóstolta a szépet és a hajnali metrón, a deres erdei tisztás fatönkjén, a nagyvárosok parkjaiban a szép. a megismerés izeit keresi, kóstolgatja. Az egész szovjet világ nem a termelés és nem is a tudomány eredményeinek tükrében, hanem a nép olthatatlan tudásvágyában, a könyv, a gondo­lat tiszteletében tükröződik. Es még egy pillanat, amelyet meg kell örökítenem. Fiatal munkás nézdegél az Ermi- tázs vásznai előtt. Kisfiát kézen­fogva vezeti. A gyermek, korát, meghazudtoló nyugalommal követi apját, miközben jobbra-balra te- kintgetve fürkészi, ami gyermeki érdeklődését lekötné. A fiúcska vé­gül einyűgösödik. Mikor apja ész­reveszi, hogy a gyermek lábai el­nehezednek. gyöngéd mozdulattal vállára emeli, megsimogatja, majd a gyermek pillanatok alatt elalszik. Figyeltem az embert. Két és fél­órán át cipelte vállán a kisfiút és csak akkor ébresztette, amikor ka­bátját a ruhatárból kikérte. Valahány kép, annyi nagy, pik­tor ecsetjére kívánkozó mozzanata, egy nagy szocialista ország életé­nek és hiszem, hogy előbb-utóbb megszületik a kor festője, aki a szovjet nép életének ezeket a nagy vásznakat követeld képeit meg­örökíti. De hadd örökítsek meg még né­hány érdekes jelenetet, amely egyedül a szocializmus talajából sarjadhat ki. Néhány óral’^X^ utcák, áruházak és egyéb üzletek forgalmának Niagara-szerű zúgásá­val, szédületével a fülemben, a Lo­monoszov egyetemet néztem meg. Negyven körüli, igen kulturált tör­ténész kalauzolt. Fogyatékos orosz nyelvtudásom miatt nyomban né­metre fordította a szót, majd né­hány órai együttlét után megkér­dezte. mit szólok a látottakhoz. Nehezen gereblyéztem össze gon­dolataimat. Kissé kábultan keres­géltem impresszióim érzékeltetésé­nek minél tömörebb eszközeit. Vé­gül is azzal kezdtem, hogy a szem­forgató német hódító politika min­den korszakban a „vom deutschen Wesen, wird die Welt genesen” (a német géniusz lesz a világ gyógyí­tója) dagályos jelmondatával csalta a világot és magát -a német népet. Ez volt a h'tleri Herrenvolk-elmé- let csiszoltabb, álcázottabb. korai változata, amellyel az ágyútöltelék- nok szánt fiatalságot nemzedéken­ként hódító háborúk Moloch-kariai- ba sodorták és csuoán az utolsó fél­évszázad során két ízben okozta a világ romlását. Ez hiteles történel­mi tény — mondottam — és végül nem a német, hanem az orosz néD lett a világ bajainak gyógyítóiévá, miközben magam is éreztem, hoev a benyomások zuhatagától kába ál­Egy különös válóper története lapot ómban kissé pongyolán fogal­maztam. Kísérőm tanáros kedvességgel és pedantériával menten korrigálta isi szavaimat. — Kedves elvtárs. a mi népün­ket a szocializmus formálta és ma is a szocializmus alakítja. Nem az; oroßz nép. hanem a szocializmussal' beoltott orosz nép járul hozzá — kétségtelen hathatós tényezőként —• a világ gyógyításához. íme, ez volt az első ízelítő a szov­jet ember beállítottságából, oki a Szovjetunió példátlan eredményei, világot formáló szerepe ellenére is; mentes maradt, minden elfogult, nemzeti gőgtől, aki kínos pedanté-; riával őrizkedik az idegen toliakkal való ékeskedésnek méc a látszatá­tól Is és házé Iának mérhetetlen sí-; kereit, eredményeit nem valami sajátos nemzeti géniuszban, harem minden misztlflkáció'ól mentesen, a szocializmus erkölcsi-nolitika^ szemléletének emberformáló erejé-j ben látja. Megkapó élménvben volt ró a KMár elvtárs FVSZ-tyszéde ni órákban, miután a szovjet seitó és rádió a beszédet azon mdepób-r hetűről-betflre széfengárnzt". Leni"* grádban szállodánk bejárata élőt1 néhánvodmopammnl éooen azt la­tolgattuk. va jon mikor kapunk ház;, lapot, amelyben Kádár elvtárs be­széde olvasható. Magyarul beszél­gettünk. Hatalmas. kétméter-s munkás toppant elénk a tömegből, majd élénk taglejtés'el kísérve a következőket mondotta: „A magvar delegáció nagyon okosan viselke­dett az ENSZ-ben. Kádár elvtárs beszédében nagyon fején találta aj szöget". És miután barátságosan J végig parolrtzott még húsz méter-J ről vissza-vissza integetett felénk.J Hasonló kedves jelenet volt Moszk-J va—Kljev között az étkezőkocsiban | a termetes grűz barátk(izgatása. AJ magyar szó hallatán örömmel szóltl át asztalunkhoz: Kadar geroi (hős)J Kadar geroi és mandula szeméből! meleg tekintetének simogatását! küldte valamennyiünknek. « De lépten-nyomon merőben új és; eredeti népi magatartást tanasrtal- tunk, amely sajátosan emberi és fŐkénf ? szovjet ember megnvilvá- nulása. Csupa apró de annál jel- l mzöbb mozaikokból tevődik ö«z- sze ez a mgg.átórtás. amely nem ^gyedekre, de a nép egészére jel­lemző. Ilyen volt például: ha a ■ ven­déglő zenekara megnosz-lte. hogv mrTvarrk vegyünk, minden jeladás nélkül Brahms. Liszt, vagy épper repertoárja egyéb magyar számára zrndített. mrid a zeneszám befeje­zése után a Jo'-é! ryész közönsége n-künk címzett telkes tapsba tört ki. A Elég. sőt túlságosan régen szület­tem. Sokat bolyongtam a nagyvilág­ban. Gyakran fordultam' meg nyu­gati országok fővárosaiban. Fran­ciaországban kikóstoltam a külföl­dinek sommásan kijáró „piszkos idegen” szemlélet ízét. másutt a hű­vös elzárkózás, a taplóé közöny, vagy éppen az enyhe gyűlölet lánd­zsái szúíkáltak belém. Vannak nyu­gaton városok, ahol bennünket ma­gyarokat még naojainkban Is az eg­zotikus pusztalakóknak kijáró bá- mészkodással, vagy vállveregctés- sel próbálnak lekezelni éa fő nem­zeti Jellegzetességünket a gulyás­ban. a lobogó' gatyában és a csár­dásban. legfeljebb azonban a bőr­labda kergetésben tudják. Az elsS világháború tam a weimári Németország nagv városaiban, ahol a többévszázados történelmi kapcsolat nyomán sem csírázott ki irántunk semmi baráti érzület vagy a ..fecyvertárs" nép­nek kijáró elismerés bármekkora csip-csup dózisa. Maroknyi vazal­lus-ország népét látták a csöponyi magyarságban és még legkiemelke­dőbb világhíreseégeinkpt is csak mint kuriózumot értékelték. Jel­lemző volt ez a szemlélet, pedig a hohenzolleml Németországnak ** legfeljebb 75—80 mIH»d és nem 250 millió lakosa volt. Francia ország­ban a ploár mákonváv»l tudatában a megtévesztett milliók sohasem melegedtek fel más népek fia! Iránt. És most a hatalmas. 750 mil­liónyi szovjet nén a második világ­háborúban aratott, a tudomány és a techejvp terén kivívott néldátT’»" sikereitől vesztette el a talált lába alól. Léotcn-nvömön, az évé*»* nér» való'éypal elárasztott bennün­ket a szeretet, a becsfii és soha nem észlelt jeleivel, És nine* ebben a maP''tart*sb»n semmi kitervelt«*4'* c«dnál*eéP: n*ncs benne semmi más, mint 43 év szocialista nevelőmun- kála. amelv a már kommunizmus felé menetelő nénnek olvan termé­szetes megnyilatkozása, mint nao- nak a fénye, melege, virágnak az Illata. Vlncze Oszkár Az elmúlt három esztendő a ke- I reskedelemben a bolthálózat nagy- j arányú fejlődésének és az új eladási módszerek meghonosodásának idő- szaka volt, Mig 1957-ben 27 931 tiz- 1 lettel rendelkezett a belkereskede- ( lem, 1959 végén már 29 546-ra növe­kedett a boltok száma, 1960-ban pe­dig a harmincezret is meghaladta. A számítások szerint az elmúlt há­rom esztendőben több mint kétezer új egységgel bővült a kereskedelmi hálózat Az új üzletekben és vendéglátóhe­lyeken elsősorban a külföldön már jól bevált új eladási módszereket, az < önkiszolgálást, az önkiválasztást is a gyorskiszolgálást vezették be. Ez év végéig már 2711-re növeke­dett az új eladási módszerekkel dol­gozó boltok száma hazánkban. Az üzletek forgalma átalakításuk óta 25 százalékkal növekedett A belkereskedelem az elmúlt há­rom év eredményeit és tapasztalata­it a jövőben hasznosítja. Az ezután megnyíló boltokat, ahol csak lehet, újrendszerűvé építik, a kereskedel­mileg ellátatlan területeken létesí­tendő 450 új üzlet pedig csaknem ki­vétel nélkül ön- vagy gyors kiszolgá­ló rendszerű lesz. 300 napnál. A feleség tagadta a há­zasságtörést és kitartott amellett, hogy biológiai okokból eredő túlhor- dásról van szó. Annak idején az an­gol igazságügyminiszter úgy döntött, hogy a feleség nem követett el há­zasságtörést és a válást nem mond-: ták ki. A Gaskill-házaspár azóta kü-< lönváltan élt egymástól és a furcsa; esetet 39 év óta állandóan idézik a; jogi szakkönyvek. Gaskill asszony, aki most 05 éves,: nemrég ismét beadta a válópert —; ezúttal a férj hibájából, hűtlen elha-- gyásért. A válást kimondták. Londonban a napokban fejeződött be egy furcsa válóper, amely „A há- romszázharmincegy napos újszülött esete” néven került bele az érdekes nemzetközi jogesetek történetébe. 1919. szeptember 1-én az angol Kathleen Gaskill asszony gyermeket szült, 331 nappal azután, hogy férje bevonult katonának. A férj kijelen­tette, hogy a gyermek nem származ­hat! k tőle és házasságtörés miatt válókeresetet indított felesége ellen. Orvosszakértőkre hivatkozva, azt ál­lította, hogy a csecsemő kihordásá­nak maximális ideje sohasem több Már 2711 ujrendszerO üzlet működik hazánkban ...Tolsztoj felemelte a hanoiit. I úgy felelte: — Imi — azt szabad. De csak jól szabad imi! LEANYINTÉZETBEN Mark Twain egy Baltimore-i leány­nevelőintézet megnyitó ünnepélyén a kővetkező ünnepi beszédet tar­totta: — Kisasszonyok! három dologtól óvakodjanak! Az első: ne dohányoz­zanak, akarom mondani, ne dohá­nyozzanak sokat! A második: ne igyanak, akarom mondani, ne .Igya­nak sokat! És a harmadik: ne men­jenek férjhez, akarom mondani, ne menjenek férjhez sokszor! A FŐNÖK ÜR VICCEI H. G. Wells, a népszerű angol iro gyermek és ifjúkora nem volt a legrózsásabb. Mielőtt az egyetemre beiratkozott volna, egy posztókeres­kedésben dolgozott mint segéd. Fő­nöke, egy szűkmarkú és sekélyei gondolkodású ember, valósággal zsarnokoskodott alkalmazottai féléit. Kedvenc szokása az voltK hogy üzletzárás után buta vicceket adott elő, amelyeket az alkalmazottak kö- telességtudóan, harsány nevetés kö­zepette hallgattak végig. Egyszer, amikor ilyen ostoba vic­cekkel traktálta alkalmazottait. Wells mozdulatlan arccal hallgatta a rosszul előadott, kopott tréfákat. A főnök összehúzta szemöldökét: — Wells úr! Talán csak nem be­teg? — ö, dehogy, uram — felelte az ifjú Wells csak nekem már nem kell nevetnem, mert holnap más állásba megyek. AZ INGYENJEGY Ernest Hemingway, a híres író egy színházi bemutatón jelent meg. A közepes színvonalú első felvonás után el akarta hagyni a színházat. — De Ernest, ezt nem tehetjük meg, hiszen tiszteletjegyet kaptunk — próbálta visszatartani egyik ba­rátja. Hemingway újból leült Alig folyt azonban néhány perce a második felvonás, Hemingway tü­relmetlenül ismét felállt. — Most meg hová mégy? — kér­dezte tőle barátja, mire az író csen­desen így felelt: — A pénztárhoz... megveszem a jegyeket... A SPORTGYŰLÖLŐ Shaw utálta a sportot. Már 1899-ben, amikor egy újság­író megkérdezte tóle, mivel foglal­kozik szabad idejében, Shaw azt vá­laszolta, hogy mindennel, csak sport­tal nem. Tennyson anool költő fia Dél- Ausztrália kormányzója volt, uno­kája pedig népszerű krikett-bajnok. — Ez aztán a lecsúszás! — mondta gúnyosan az író. — A nagyapa költő, az apa köztisztviselő, a fiú baj­nok ... Rémes/ Tunney bokszbajnok, mindenáron meg akart Ismerkedni Shaw-vaL Egy közös ismerősüket kérte meg, hogy készítse elő a találkozást. — Nincs semmi ellenvetésem — mondta Shaw —, de csak három feltétellel vagyok hajlandó meg­ismerkedni Tunney-val. Először is, nem lehet jelen a ta­lálkozásnál sem újságíró, sem fény­képész. Másodszor: Tunney semmi másm nem beszélhet, csak Irodalomról Harmadszor: En nem fogok más­ról beszélni, mint bokszról. A közvetítő csodálkozott. Shaw magyarázóan hozzátette: — Tunney ugyanis ért az iroda­lomhoz. ö volt az egyetlen, aki Cashel Byron mestersége című mű­vemről megállapította, hogy nem ér semmit, és én is ezen a véleményen vagyok. SZIVES MEGHÍVÁS Rachel, a híres francia színésznő a következő levéllel • hívta meg Dumas-t: Kedves barátom! Legyen holnap ebédre a vendé­gem. Tudom ugyan, hogy meglehe­tősen unatkozni szokott nálam, minthogy nem vagyok szellemes asz- szony, de ha holnap nálam lesz, ak­kor ez alkalmat fog nekem adni. hogy holnapután szellemes asszony­nak tartsanak, mert ha nem is va­gyok az, de Jó az emlékezőtehetsé­gem. A TÁNCOSNŐ Lucille Grann táncosnő azzal di­csekedett Dumas előtt, hogy ő lábai- val nagyobb tér felett uralkodik, mint az író a tollával. Dumas erre megjegyezte: \ — En egész derékig adok önnek ; elsőséget, de azon felül azután mi I uralkodunk... • A VÉGREHAJTÓ TEMETÉSE Dumas-t felkeresték, hogy ada­kozzék egy szegényen elhalt adó­végrehajtó temetésére. — Mennyibe kerül a temetés? — kérdezte az író. — 50 frankba. — Itt van 100 frank — mondta Dumas — temessenek el mindjárt két végrehajtót. A ZSENIK Guy de Maupassant, a hires no- vellaíró barátaival beszélgetett a l kávéházban. A zsenikről volt szó. I — Az igazi lángelme szerény — • vélte valaki. • Maupassant helyeslőén bólintott: X — ügy van. Nagyon igaz. Bizo- X nyílja ezt az is. hogy vannak pilla­• nataim, amikor szinte kételkedem t abban, hogy én vagyok a világ leg- i nagyobb és legzseniálisabb írója. A DARAB HIBÁI Alekszandr Osztrovszkij, a jeles drámaíró szívesen foglalkozott kezdő írókkal, akik között azonban sokszor akadtak tehetségtelen, de igen erő­szakos irodalmi dilettánsok is. Egyszer egy ilyen dilettáns író jelölt kereste fel Osztrovszkijt, és így szólt hozzá: — Alekszandr Nyikolajevics, elol­vasta a darabomat? — Igen — bólintott Osztrovszkij. —• Na és? ... Vannak hibái? A drámaíró felsóhajtott: — igen ... Egy van ... Az ifjú titán örömmel kiáltott fel: — Csak egy? — Csak egy. — Éspedig? — A dárab nagyon hosszú! — Na, ez talán semmi! Osztrovszkij jóindulatúan nyug­tatta meg a szerzőt: — Persze, semmi... — Na, és mit tanácsol, mit csinál­jak vele? A híres drámaíró összehúzta a szemöldökét, majd lassan tagolva a szavakat, szólt: — A következőt: először húzza ki az első felét... — És azután? Osztrovszkij röviden fejezte be a ' tanácsadást: — Aztán .. a másikat... i A ROSSZ ÍRÓKRÓL Lev Tolsztoj gyűlölte a rossz író- , kai. Egyszer ezt mondta: [ — Ha én király volnék, törvényt . hoznék, melynek értelmében az az , iró, aki csak egyszer is rosszul al- . kalmaz egy szót, huszonöt boto' i kapna, s azután tilos volna Írnia. Makszim Gorkij, aki éppen jelen volt- ennél a kijelentésénél, közbe- l' szólt: ( — Hát az írás szabadsága? BÖLCSEK MOSOLYA Révén Tibor gyűjtéséből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents