Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-11 / 215. szám
BS7AKMAGTAR0MZÍ0 Ne általánosítsunk! [Ioizá$zólánok az Éssakmagyarorgxág clkkéhex Lapunk augusztus 28-i, vasárnapi számában jelent meg Déri Ernő elv'órs ..Ne általánosítsunk” című cikke, ifjúságunk magatartásáról, problémáiról. a fiatalok ólcténsk néhány Időszerű kérdéséről. A cikk felkeltette olvasóink érdeklődését és közülük többen Írásban Is kifejtették véleményüket. Több hozzászólás érkezett szerkesztőségünkhöz. Az alábbiakban ezek közül ismertetünk néhányat. Segítőkész fiatalember A „Ne általánosítsunk” című cikket elolvasva elgondolkoztam, s rájöttem arra, hogy tényleg nem szabad a mi fiataljainkat, hogy úgy mondjam egy kalap alá venni. Példa erre a következő eset. A múlt hónap 24-én délután a 16.35-kor induló ózdi vonattal utaztunk Sajószentpéterre. A Tiszai pályaudvar után nemsokára'jött a kalauznő és kezelte a jegyeket. Egy kis vita keletkezett az egyik idős bácsi és a kalauznő közöt, ugyanis a bácsi jegy nélkül szállt fel. mert qz Úzdig kért jegy árához 1.70 fillérje hiányzott. Mellettünk egy feketein- ges fiatalember ült. aki eddig hal- gatott, de amikor a kalauznö jegyzőkönyvezni akarta a bácsit, közbeszólt, hogy ő kifizeti a hiányzó őszszeget. Ekkor derült ki, hogy már nem 1.70 forintról, hanem, mivel a vonaton váltott jegyre 10 forintot rá kell fizetni, 11.70 forintról van szó. A fiatalember ezt az összeget is minden további nélkül kifizette, pedig azt sem tudta, hogy ez a bácsi kicsoda. Amikor az idős bácsi megkérdezte tőle, hogy hová vigye a pénzt, azt felelte, hogy Ózd messze van még, majd megbeszélik addig. Ugyanis 6 is oda utazott. Ekkor figyeltünk fel a fiatalemberre és láttuk meg kabátján a KISZ-jelvényt. Nagyon jól esett látni, hogy a mi fiataljaink milyen szeretettel, figyelmességgel vannak az idősebbek iránt. Ebből az ügyből is az a tanulság. hogy nem minden a ruha, mert attól még viselője lehet nagyon rendes ember, mint például ez az ózdra utazó fiatalember is. Szabó Istvánná tanácsi dolgozó Sajószcntpéter Példamutató munkásfiatalok 1956 óta nagyon sok cikk jelent meg, mely az ifjúság problémáival foglalkozott. Ezek a cikkek általában elmarasztalták ifjúságunkat, csak a hibákat ostorozták. Mondjuk meg. volt idő. amikor jogosan. Azóta azonban iHúsáPunk natrvobbik részének megváltozol Gondolkodásmódja, mégpedig Jó irányban. A Lenin Kohászati Művek hengermű gyárrészlege dolgozóinak közel egyharmada ifjúmunkás. A hengermű ifjú műszaki tanácsa a KISZ I. országos kongresszusa tiszteletére olyan versenyvállalást tett, mely a munka jobb megszervezésével, a meglévő berendezések jobb kihasználásával, a fejlettebb technika alkalmazásával, mintegy három és félmillió forint értékű többlettermelést Európában húsz évvel meghosszabbodott a várható átlagos életkor Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint 1947 óta 9,8 százalékkal csökkent a halálozási arányszám. A gyermekhalálozás arányszáma 40 százalékkal, a tuberkulózis okozta halálozások száma 72,8 százalékkal csökkent Dr. Van de Calsedy. az Egészség- ügyi Világszervezet európai irodájának igazgatója kijelentette: az euró- paiak 1960-ban 20 évvel hosszabb élettartamra számíthatnak. mint 1900-ban. Nem mintha az orvosok megtalálták volna a hosszú élet titkát, hanem azért, mert jóformán teljesen megszabadították az európaiakat a járványos betegségektől. A jelenlegi várható átlagos életkor mintegy 70 év, viszont 50 és 70 év között lépnek fel általában a különböző rákos megbetegedések és szívKrokodil a külügyminisztériumban A 8zudáni külügyminisztérium tisztviselői néhány nap óta meglehetős nyugtalanul végzik munkájukat. A múlt hét közepén ugyanis a Nílus vizéből kimászott egy krokodil, kényelmesen végigsétált Khartum városának főútvonalán és betért a külügyminisztérium épületébe. Egy rémült taxisofőr riasztotta a rendőrséget. Mivel azonban a külügyminisztérium tisztviselői úgy vélték, hogy a lövöldözés pánikot okozhat a szomszédos Grand Hotelben megszállt túristák közöt, úgy döntöttek, hogy kiürítik az épületet és örökét állítanak a kijáratokhoz. Másnap reggel átvizsgálták a házat, de a krokodilénak már csak szó szerint a „nyomait” találták meg. Az állat ismeretlen úton-módon visszatalált a folyóba. eredményez. Ez a példa azt mutatja, ahol az ifjúságot az MSZMP, a KISZ és a tömegszervezetek irányítják és vezetik, ott nem kell feltenni a kérdést: ki lép az idősebb korosztály helyébe? A cikk helyesen mutatott rá, mennyire nem néhány nyeglén viselkedő fiatalon keresztül kell ifjúságunkról véleményt alkotni, mert ezek az ifjak Is nevelhetők, csak kellő jóindulattal kell hozzájuk közeledni. Ha pedagógusaink az iskolában megmagy a rázzák, mennyire ízléstelen a kirívó tarka-barka öltözködés, mennyivel jobb a szerény, egyszerű viselkedés, ha a szülök nem veszik meg gyermekeiknek a „legdivatosabb” különlegességeket, és ha a divattervezők és a kereskedelmi szervek is belekapcsolódnak az ifjúság helyes irányú nevelésébe, úgy egvre kevesebb lesz azoknak az ifjaknak a száma. akik után ecves felnőttek nagyon könnyen általánosítanak. , Szitovs7kl Béla Dlósgyőrvasgyár A helyes nevelés a legcélravezetőbb Azt hiszem nincs olyan szülő, aki a szóbanforgó cikk megállapításait ne helyeselné. A c*kk hangia, gondolatmenete a helyes nevelésre való törekvést tükrözi. Véleményem szerint is a helyes nevelés a legcélravezetőbb út és a fiatalság ama rétegét. mely kifogásra adhat okot, nem eltaszítani kell, hanem a helyes útra téríteni. Nekem is vannak gyermekeim, oktattam. ipari, hivatali működésem alatt igen sok fiatal volt a kezem alatt, akik közül sokan ma komoly pillérei népgazdaságunknak és így nem túlzás, ha azt mondom: ismerem a fiatalságot. Es én is úgy ismerem Őket, ahogyan Déri elvtárs látja. A helyes útra való térítés, a megnyerés útja a járható út. a problémát ennek a mikéntje jelenti. Az ifjúság egyik rétege a dicsérő szavakat vonatkoztatja magára. Gondolkozóba esik az a réteg is, amely magára ismer hiányosságaiban, de látja, hogy nem ítélik el ezért és egy része egészen biztosan az előbbiekhez, fog csatlakozni. A még megmaradtokat kell helyes útra téríteni. Ez a szülök, az iskola és a munkahely kötelessége, és ebben nekünk, szülőknek is kötelességünk nekik 'segítséget nyújtani. Ez alkalommal az ifjúság figyelmét csak arra akarom felhívni, hogy ellenérték nélkül eredmény nincs. Az ellenértéket, életünk későbbi időszakának eredményeire, fiatalkorunkban gyűjtjük és az ifjúság komoly rétege biztos lehet abban,’hogy a szocialista társadalomban megtalálja saját boldog holnapját. Hogy ez legyen az osztályrésze az ifjúság ma még kifogásolt rétegének, csak rajta múlik, amihez a segítséget megBontakozó közösség Kiállítás a B. M. Ráduly József Klubban zik a színek, alakok szemléletessége és az arányok szabályos váltakozása. A képző- és fotóművészet e fő tényezőivel találkozhat, aki felkeresi a B. M. Ráduly József Klubját, ahol közel 60 pályamű tanúskodik az itt szereplő atkotókészségről. Ha a teljes művészi igényesség szemszögéből nézzük ezeket az alkotásokat, akkor is csak jót mondhatunk róluk: a szerzők olyan hűséggel igyekeztek megörökiteni az élet egyes mozzanatait, amilyennek az ember látja őket. Az alkotók nem törekedtek „túlnőni” önmagukon. Mindenki annyit produkált, ameny- nyit tehetségének jelenlegi fázisa megenged. Túlzásokba bocsátkoznánk. ha a pályaművek alkotóit mind érett művészként köszöntenénk, ez helytelen kivánalom volna, szinte lehetetlen. Olyan emberek szerepelnek itt. akik napi munkájuk után „barátkoznak" a művészettel. Egy bontakozó közösség forráspontjának lehetünk tanúi. Szárnypróbálgatások ezek a művek, segítő kéz szükséges, hogy a további termések magasba szárnyaljanak. (Nem áft megjegyezni: helyes volna, ha a festmények alkotói még mozgalmasabb életképeket vetnének vászonra, ha emberábrázoló készségük gazdagod^Jlyen gondolatok váltakoznak & bennem, amikor eddigi munkájukról és további terveikről érdeklődöm. Az idáig eltelt időszakban szerves közösségi munkáról nemigen beszélhettünk, hiszen a kiállítás megrendezől azt a célt tűzték maguk elé. hogy ezzel a kiállítással teremtsék meg egy felnövő munkacsoport alapjait. Az itt szereplőknek ez az első önálló kiállításuk, most estek át a „tűzkeresztségen". Amint a példák illusztrálják, megvívták azt a harcot, amely további alkotói küz* delmekre jogosítja fel őket. A kritikát hozzáértő művész-szakemberek képviselték, akik a segíteni akarás szigorával igyekeztek minden helytelen irányzatot — giccset és álpátoszt, absztrakt ábrázolásmódot — távoltartani, ettől a jól megrendezett kiállítástól. A 20 festmény és a 40 foto alkotói közül — a müvek három teremben foglalnak helyet — legalább tíz szerzőt emelhetnénk ki, de a többiek sem maradnak el társaik mögött. — A kiállításon iparművészeti tárgyakkal is találkozunk. Eddigi munkájuk alapján méltán érdemlik ki, hogy további terveikről is szó essen. Hiszen a teljes közösségi élet, még csak most van kibontakozóban. A közeljövőben képzőművészeti és fotoszakkör megindítását tervezik. Ezekbe bevonják majd a vidéki nevezőket is... A jövő hónapban pályázatot hirdetnek, mely a felszabadulás utáni időszak változásait, fejlődő életünket kívánja szemléltetni Az eredményhirdetésre 1961 áprilisában ' kerül sor. E pályázat igyekszik közelebb hozni egymáshoz a, szakkörök tagjait. Kéréssel fordulnak a ' Művelődésügyi Minisztériumhoz, nevezzen ki számukra egy olyan szakembert, aki a művészeti ágak „műhelytitkaival" ismertetné meg őket. Segítségükre lenne további munkájukban. A kiállítás szeptember 11-én zárul. A záróünnepség után a zsűri tagjai és az alkotók megbeszélésre gyűlnek össze, hogy megvitassák „közös dőlisszuk, hogy ennek a szép ered- menyekkel rendelkező együtt tesnek sikerül olyan harmóniát megteremteni, melyben az új, szocialista em^erábrázolás érvényesül majd — még művészibb erővel... Ukáczj Solohov műveinek hatása Dániában Otto Lindhardt, a Güldendal dán kiadóvállalat igazgatója, aki jelenleg Mihail Solohov vendégeként a Szovjetunióban tartózkodik, a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában elmondotta: Solohov „Csendes Don" és „Üj barázdát szánt az eke” című művei nagymértékben elősegítették. hogy Dániában megértsék az utóbbi évtizedekben a Szovjetunióban végbement alapvető változásokat. A Güldendal kiadó a miDon” új kiadásának első kötetet 52.000 példányban. Otto Lindhardt szerződést kötött Solohov „A hazájukért harcolnak" című új. ragényé- nek kiadására, amelynek első kötetét az író novemberben fejezi be. „A dán olvasók, ugyanúgy, mint más országok olvasói is, türelmetlenül várják Mihail Solohov új műHarminc évig hordta magában... A nehezen kiejthető NedervelV-1 operálták, kitűnt, hogy tüdejében anársvasa nevű finn községben a 30 I nem rosszindulatú daganat, hanem esztendős Tyko Asplund nemrégiben | egy 15 centiméter hosszú hlmnemű kénytelen volt betegállományba i magzat van. Asplund 30 évig hordta menni, mert erős légzési nehézségei I magával ikertestvérének embrióját, támadtak. A klinikán tüdőrákot álla-\Ez az első ilyen eset a finn orvos- pitottak meg. Mikor azonban meg-1 tudomány történetében. Esténként hallom “anrédió‘ ,,Gondoljanak azokra, akik pihenni tértek és halkítsák le rádiójukat!'’ ■ Többször gondolkoztam rajta, szük- seges-e ez a ligyelmeztetés. Rájöttem, hogy szükség van rá, mert bár a többség úgy hallgatja a rádiót, hogy másokat ne zavarjon vele, — vannak, akik nem törődnek szomszédaikkal és harsogtatják készüléküket. Miattuk szükséges a figyelmeztetés. Általánosságban megállapítható, hogy az emberek figyelmesek egymás iránt, tiszteletben tartják egymás szokásait, kedvteléseit. Azonban ugyanúgy, mint a rádióhallgatók között, mindenhol vannak kivételek, akik nem törődnek másokkal,, csak a maguk — sokszor kicsinyes, öpző — érdekeit nézik. Számuk nem olyan nagy ugyan, de Jó lenne, ha még jobban lecsökkenne. A villamoson utazók minden reggel tanúi azoknak a heves vitáknak, amelyek az utazás során folynak. A jegyvizsgálók többsége udvarias és igyekszik a legnagyobb csúcsforgalom idején is a viszonyokhoz képest nyugodtan végezni munkáját. Annál furcsább, hogy — nem is nagy tömegben — a kalauz valamiért ráförmed az utasra: „Ha nem tetszik, menjen taxival!” Ez persze nem helyes. Sok minden miatt nem szerencsés válasz, ö nagyon jól tudja, hogy dolgozó emberek nem járhatnak taxival munkába. Ha korábban, egy másik kocsi forduló alkalmával valaki megharagította, ne álljon bosszút másokon. Persze, az utasok se mind .angyalok”. Van közöttük, aki korán reggel a kalauzon tölti ki mérgét és okkal, ok nélkül beleköt. Pedig a kalauz nem hibás azért, mert neki fel kellett kelni, vagy nem fogott Jól a zsilett a borotválkozásnál, vagy száraz volt a zsemlye. Egyszóval, semmi reggeli bosszúságért nem ő a felelős, kór szidni a kereskedő, vagy a pengegyár helyett a kalauzt. RéNEM MAGÁNÜGY gén voltak a villamoson feliratok, amelyek csak annyi megbecsülést kértek a villamos dolgozóinak, amennyit az utasok maguknak megkívánnak. Ezeket a táblákat valamilyen ok miatt levették. Nem a sok megbecsülés miatt, az biztos! De egymás megbecsülése nem jelszavakon múlik, hanem megértésen, emberségen, amelyre nagyobb szükség lenne néhol. Egyik hivatalban jártam és várnom kellett, míg ügyemet elintézik. Közben kénytelen-kelletlen tanúja voltam egy hosszú telefonbeszélgetésnek. Megtudtam ebből, hogy az eltennivaló uborka még mast is elég drága és nem is lehet elég apró uborkát kapni. Pedig náluk a család csak az egész apró uborkákat szereti; Hosszas eszmecsere folyt arról, hogy kell-e a jó ecetesuborkába mustármag. vagy anélkül Is kemény lesz stb. A beszélgetés azzal zárul!, hogy délután úgyis találkoznak és megkapja a telefonáló a legjobb receptet. Most nem akarok kicsinyeskedni, hogy hány perc esett ki a telefonálással a munkából (bár ez sem lényegtelen), de nagyon csodálkoztam azon. hogy a várakozók, akik e hölgyre vártak, nem csaptak az asztalára. No Jó, ne túlozzunk, ne csapjanak az asztalra, senkit nem akarok erre biztatni. De miért legyenek kénytelenek délelőtt 10 órakor amiatt üldögélni egy hivatalban, mert a kartársnő legnagyobb gondja az apró “^Vásároltam egy £«# a Sokat kellett várakozni, de nem szóltam egy szót sem. hiszen iskolakezdés van,- „összejöttek a dolgok". A gyerekek felszerelése kicsit megkésett. A vásárlásnál előttem volt egy család, ök is gyermekcipőt vásároltak. illetve próbálgatták a cipőket a kisfiú lábára. Minden egyes cipőt megnézett a papa, a mama és még egy fiatalasszony — feltehetően a nagynéni. A fiúcska lábán meg is tapogatták, hogy jó lesz-e a méret — és újabbat kértek. Megnéztek vagy nyolc pár cipőt és a végén kijelentették, hogy most nem akarnak vásárolni, nincs is pénz náluk, majd legközelebb, — most csak megnézték a fazonokat*. Ha valaki ezt végignézte és hallgatta.- jogosan bosszankodott. Egyetértek, hogy mindenki azt vesz a pénzéért, amit akar, az is rendben van, hogy mindenki szeretne Jól vásárolni. Azt azonban megjegyzem, hogy alkalmasabb időt kellene választani az ilyen válogatásra, mint a munkaidő végét, amikor amúgvis nagyon sokan vannak az üzletekben. Nem helyes dolog az. hogy némelyek — figyelmen kívül hagyva, hogy mások is sietnek, szeretnének korábban hazaérni —. úgy viselkednek egy-egy vásárláskor, mintha csak ők lennének az üzletben és senki más. illetve sok-sok eladó. rajtuk kívül, aki — szeretnék — mind őket szolgálná ki. Van egy ismerősöm, aki mindig mindent tud. Úgyis mondhatnám egyszerűbben, hogy pletykás. Tudja, vagy tudni véli. hogy ki. kivel jár, ki. kibe szerelmes, szerelmi háromszögekről tud intim dolgokat, és ezekét terjeszti. Bánata, hogy kevés embert tud ezekkel szórakoztatni és, ha elkezdi a mesét, nem annyira érdeklődést. mint Inkább sajnálkozást vélt ki. Sajnálkozást a család iránt, amelyhez hűtlen lett az apa. Legutóbb is egy ilyen eset elmondásába kezdett, de letorkolták azzal, hogy megpróbált-e már az illetővel beszélni. hogy észretérítse. Erre azonban ó volt a legjobban megdöbbenve, hogy mit képzelnek, hogy avatkozhatna 6 ebbe bele. hiszen ez magánügy. Pedig nem igaz, ez nem helyes felfogás. Nem terjeszteni kell az ilyen eseteket — és sokszor eltúlozva, kiszínezve mesélni másoknak —, hanem megakadályozni a családi válságokat. Kitől várjon az anya vagy a gyerek segítséget ebben az esetben, ha nem a közvetlen munkatársaktól, akik ismerik ezeket az ügyeket! Az az álláspont, hogy „ez magánügy", más eseteknél is hallható. Vannak emberek, akik isznak. Sokat isznak, sőt, előfordul, hogy ennek mértéke mesz- sze meghaladja a normálist. Ennek is a család látja kárát, mert a fizetés nagy része odavan. Erre is a legkönnyebb rámondani: magánügy. Pedig nagyon sokszor a cimborák a hibásak, mert hívják, viszik az erre egyébként hajlamos embert. Figyelmeztetnék inkább, hogy most már elég. hagyjuk abba és menjünk haza. Hogy ezt meg lehet tenni, az nem csupán óhaj. Több példa van arra, hogy munkabrigádok, munkáskollektívák visszaadtak a családnak, az életnek iszákos embereket, mert nem fogadták el a „magánügy" liberális álláspontját. Az sem magánügy, ha egy szülő állandóan veri a gyermekét, bezárja őket és elmegy szórakozni, ha pedig a mutatás elhúzódik, vagy más városban folytatódik két napig is, a gyermekek étlen-szomjan vannak a bezárt lakásban. Népi államunkban törvény védi a gyermekeket és a családot, ezek betartása és betartatása nem magánügy, hanem össz-társadalmi ügy. Vannak alrilr e8ész aPró *yGrvannak, axiK mekekkcI jár. nak szórakozni. Gyakran látni a késő esti mozielőadásokon is szülőket, akik magukkal hozzák kisgyermekeiket. Ez elsősorban a gyereknek árt, rombolja egészségét. De egyébként se ért az egész mozielőadásból semmit. Szülei azonban vagy nem rrterik otthon hagyni, vagy úgy gondolják: „Hadd szórakozzon a gyerekr De kellemetlen ez más szempontból is. Mivel a gyerek nem érti a filmet, mamája állandóan mondja, hogy mi történik. A szomszédok pedig hallgatják, hogy „figyelj, a bácsi most énekelni fog”, „nézd. milyen szép hajó" ... Ennél már csak az rosszabb, ha koncerten valaki megszólal mögöttem. hogy „ez írtó unalmas, de tegnap irtó klassz volt a TV". És hallok egy „irfá rossz” beszámolót a Sophia Lorenröl. Az. hogy ki, hogyan szórakozik, az ő dolga. Van. aki a futballmeccset szereti (különösen Szepesi György közvetítésével). Ma már ilyen nicccsct napjában többször is hallgathat valaki, csak egyszerűen magnóra kell venni egy „nagy” meccset. Csupán az a szerény kérésem, hogy mikor ezt hallgatja, ne bögesse a rádiót, mert ha teszem fel, nem vagyok kíváncsi a Szepesi György közvetítésére, ne legyek kényszerítve annak hallgatására, akkor se. ha esetleg a magyar csapat Jó összeállításban győz, nem úgy. mint az olimpián... Azt ménem mondhatja íltanAzt mégsem dóan „ r4di6, hoey ..gondoljanak azokra, akik...* —* utaznak, dolgoznak, vásárolnak vagy szórakoznak. Nem lehet valákit mindig arra figyelmeztetni, hogy társadalomban élünk és ennek a közösségnek megvannak a kialakult szokásai. Olyan írott és íratlan szabályok vannak, amelyeket be kell tartani és amelyeket a többség szívesen magáévá is tesz. Azok a kevesek, akik még ezt nem látják, gondolják csak meg: mégsem várhatják, hogy az emberiség alakuljon hozzájuk, ne^ kik kell az emberek közösségébe be- illeszkedniök. Déri Ernő
