Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-28 / 229. szám

ES7.AKMAGYAR0RSÍAG Ördögi mázlija volt, lövést megúszta? Vagy a merénylő volt rossz céllövő?... Inkább ott volt az igazság, hogy bátraké a szerencse! És a vakmerőén bátraké a győzelem! ö is győzött. A rendíthetetlenség olyan agitáció volt, hogy nem is a szavaival, hanem azzal fordította meg a gyűlés hangulatát. És amikor már elgyengülve letámolygott a pó­diumról, sokan kapták fel, vitték az orvosi rendelőbe. És a tömeg őt kí­sérte. őt akarta látni és nem a gyil­kosságra uszító idegen bandát. Azok elkotródtak. így nem mocskolta be ártatlan em­berek vére az új várost. Vér nem folyt, de a mozgolódás mégis olyan volt, hogy egy másik gyűlésen új igazgatót választottak. A réginek megengedték, hogy munkás­ként dolgozhasson a gyárban, a párt­titkárral együtt. Ha akad üzem, aho­vá felveszik. Vértes felvette őket. És amikor november közepán né­hány kommunista elkezdte szervezni a pártot. Vértes felkereste őket, hogy segíteni akar nekik. ^ — De hiszen maga nem is volt — Ez talán azt jelenti, hogy nem is lehetek? — kérdezte. Micsoda váratlan fordulat, ugye? ... Hihetetlen? Valószínűtlen? Ellent­mond Vértes eddigi pályafutásának? Az emberi jellem logikájának? ... Mind meglehet, és mégis így volt. Az élet nem vérszegény és gyáva fantáziájú írómester, ezért van tele meglepetésekkel. És nem valami ki­agyalt regényről, hanem magáról az életről beszélek. A mi nagyszerű életünkről! ö. hogy szerettem volna felkiálta­ni örömömben, amikor Jóska befe­jezte elbeszélését! Ujjongva felkiál­tani. hogy botladoztunk, hibáztunk, hogy sok embert megbántottunk, és mégis érdemes csinálni! Mert lám. egyedül csak az képes csodákat ten­GERGELY MIHÁLY: Kálvária és karrier Lám, addig hallgattam a nagy sza­vakat, amíg engem is megfertőztek!? De nem tudtam megmosolyogni ma­gamat. hiszen igazi, nagy érzés dik­tálta őket. Az ellenforradalom után nem tértem vissza a panaszirodára, az egyik minisztériumba kerültem, és majdnem két és fél év múlt el. Szomorú, nyomasztó évek. 1957 őszén egy hajnalon Jóska vért hányt. Még mindig el akarta odázni a dolgot, hogy volt már ilyen régebben is. majd eláll a vérzés, kihívjuk a kör­zeti orvost, és legfeljebb ágyban marad erre a napra. De én tudtam, hogy nagyon is sokáig elnéztem a fe­......lenségét, ahogyan magával mit tö rődve dolgozott. Hívtam a mentőket, kórházba vittem. Injek­ciózták, jegelték, mindent elkövet­tek, de a vérzés nem csillapodott. Haza kellett rohannom. Gézukát is­kolába indítani, majd visszajövök, s közben beszólok a hivatalba Is, hogy később megyek be. Mire két óra múlva visszatértem a kórházba, Jóska bent feküdt a műtőben, operálták. — Sajnos, nem volt más válasz­tásunk! De ne féljen! — bátorított egy orvos, aki részt vett a rögtönzött konzíliumon. Hangja azonban na­gyon is nyugtalanító volt, s mint akinek percre sem halasztható dől ga van, magamra hagyott Az agyonstrapált szervezet nem bírta ki a nagy műtétet, a vérveszte­séget. Mindezt magam állapítottam meg. Nem Is abból, hogy egy nővér elszaladt mellettem, és kérdésemre csak futtában kiáltotta oda: — Igen, a műtétet befejezték! — és sza­ladt tovább. Félt a kérdéseimtől. Aztán kitárult a szárnyas ajtó, és a műtős lassan gurította kifelé a ke­rekekre szerelt keskeny ágyat, amin az operáit betegeket viszik vissza a kórtermekbe. Az ágyacska elém ért, és megláthattam, hogy nem, nem té­vedtem; a lepedővel egészen leta­karták Jóskát. Kutatóan hegyes orra magasra felbökte a fehér vásznat, és az redőzve simult a valószínűtlenül beesett, mozdulatlan arcra. Csak a halottakat fedik be így a kórházakban. Ezután nagyon tartósan, éveken át éreztem, milyen drága is nekem a mi nagy családunk erőt adó melege. Igen, a fiam, és azok a szombat es­ték, meg a közbeiktatott többi es­ték, amikor hozzánk jöttek el sor­ban testvéreim, szüleim, ők enyhítet­ték fájdalmamat. Gyötrelmet két év volt, de elmúlt az is. Mert az élet múlan­dósága egyszerre kegyes és kegyet­len. Meg nem áll pillanatra sem, senki kedvéért, bárki is ordítja belé határtalan boldogságát, bármilyen gyilkos kínját. És milyen szamár is tud lenni az ember! Az egyik azért állítaná meg az időt, hogy megder- messze az ő boldogsága pillanatá­ban, hogy örökké tartson, a másik meg gyászában botránkozik meg, amiért körülte mások nevetnek, és félve gondol rá, hogy egyszer maga is újra kacagni fog, megfakul benne a kedves emléke. Én nem féltem ettől a gondolattól, hiszen egészséges emberek voltunk. Jóska is, én is. Tudtam, hogy az idő gyógyít, és én élem tovább az élete­met. Nincs szégyenkezni valóm, min­dig azt éltem, ami részemül jutott, semmit sem játszottam, sem a bol­nl, olyan embereket is megmenteni, maga mellé állítani, amilyen az én bolond, vadszamár delikvensem volt! Mert mégis ez ma az emberiség egyetlen Jó receptje, amely felemel­heti az embert, nem ezreket, ha­nem milliókat, népeket tud boldo­gabbá tenni és ebből születik majd meg az a világ, amelyről valamikor annyian álmodoztunk!... De hallgattam némán a sötétben, megrendültén, mert at­tól tartottam, örvendező kitörései­met Jóska félreérthetné. Pedig olyan ártatlanul ért volna a legkisebb gya­nú is, mert a szívemben rég elhalt az az első és egyetlen megzendített visszhang. Annak a megmentett, és a viharban naggyá nőtt embernek örvendtem kimondhatatlanul. — Nem is szólsz semmit? — törte meg a csöndet sokára Jóska. — Azt hittem, jobban fogsz örülni a hírnek! Mat ez tulajdonképpen a te műved! Az én müvem?!... Hát én is al­kothattam valamit, ami legalább na­pi munkámat túléli?!... Hozzábújtam, fejemet a csontos vállára fektettem, égő homlokom az arcához tapadt. — Örülök!... Úgy örülök minden­nek, Jóska!... Látod, mégis érde­mes volt! Emlékszel? — voltak na­pok. amikor már ml i9 kételkedni kezdtünk, kétségbe estünk, hogy hát a vízre írtunk egy évtized alatt? Semmi nyomot nem hagyott az em­berekben a munkánk?!... Látod, sok embernek belevéstük a szívébe a jegyünket, ami soha többé nem hagyja már őket sem a tétlen szem­lélők együgyű és gyáva nyugalmába elbújni, én ha megméretnek, hősök­dogságot, sem a gyötrelmet. Addig örültem mindig, míg a szívem táp­lálta és addig sírtam, amíg nagyon fájt 1959 nyarán az újság egyik vasár­napi számában, a hírek rovatában találkoztam újra Vértes Károllyal: egy kutató intézet vezetőjévé nevez­ték ki, Budapestre. Addig ő is annyi volt számomra, mint mások, csak olykor bukkant föl az emléke, de a következő napo­kon mind sűrűbben azon kaptam magam, hogy rá gondolok. De nem tulajdonítottam ennek semmi jelen­tőséget, könnyen feleletet tudtam adni önmagámnak: magától értető­dő, hogy érdekel a sorsa annak az embernek, akit — mondhatni — a halál küszöbéről térítettem vissza. Az újsághír után egy héttel a tit­kárnőm látogatót jelentett: — Vértes igazgató keresi! — Telefonon? Személyesen? — Talán kérdéseim elárulták örömö­met, mert a titkár megütközve« megró vön közölte: — Személyesen! Megint oly közel mint legelőször, s egy pillanatig szót­lanul nézett, mintha tudni akarná! mielőtt megszólal, hogyan fogadom. Kitalálta-e, nem tudom. De majd­nem furcsa mód mélyen meghajtot­ta magát, és így üdvözölt: — Kezét csókolom!... Hét... el­jöttem! Elébe mentem, és 6 is közeledett. Kezet csókolt, s most halkabban mondta, és azzal a dallammal, amely utolsó személyes találkozásunkkor úgy megzavart, amitől megriadva menekültem. — Kezét csókolom. Zsuzsa!... (Befejezés következik.) bevonásával irodalmi színpadot szer­veznek, ahol a helyi szerzők műveit is bemutatják. A színpaddal felke­resik a Bodrogköz és a Hegyköz ter­melőszövetkezeti községeit, s emel­lett három irodalmi estet tartanak Korcsán, Pálházán és Erdöbényéiu A városi lakosság ismereteinek bő­vítésére pedig több mint húsz tudo­mányos, politikai és közismereti elő­adást rendeznek. Az előadások meg­tartására országos szaktekintélyeket is felkérnek. így — többek között — Darvas József Kossuth-dijas írót és Baktai Ervin világhírű India-kuta- tót. I Az ózdi Ady Endre Művelődési Otthonban a téli hónapokban vidám táncmulatságokon szórakozhatnak a fiatalok és az idősek egyaránt. A szüreti és a besorozott fiatalok bál­ja mellett zárszámadási bált is ren­deznek a környező termelőszövetke­zetek tagjai részére. Putnokon a já­rási művelődési házban az írók és az olvasók találkozóira kerül sor. No­vemberben Dobozy Imrét és Várnai Zsenit, márciusban pedig Szabó Pált és Móricz Virágot várják vendégség­be. Az abaújszántói Petőfi Művelő­dési Ház táncosai most kezdték meg a Bogár Imre című énekes, táncos balladajáték betanulását és azt a téli hónapokban a környező közsé­gekben is előadják. Ezenkitüil szinte valamennyi mű­velődési házban vidám mesedélulá- nokon, báb- és filmelőadásokon szó­rakoztatják a gyermekeket. . Film Liszt Ferencről Dirk Bogarde főszereplésével film készül Liszt Ferenc életéről és mun­kásságáról. A filmen a címszereplő markíroz- za a zongorajátékot, közben a zeno hanglemezről csendül fel. A filmszí­nésznek azonban hónapokon át kel­lett gyakorolnia a zongorán, hogy a zene és a kézmozdulatok szinkronban legyenek egymással. Borsod megye járási és városi művelődési házaiban változatos, gaz­dag programmal készülnek az őszi és téli hónapokra. A hathónapos terv részletes kidolgozásánál figyelembe­vették a lakosság észrevételeit, ja­vaslatait, s a programot úgy állítot­ták össze, hogy annak megvalósítá­sával elősegítsék a munkások és pa­rasztok kulturális felemelkedését. A sátoraljaújhelyi Kosruth Lajos Mű­velődési Házban például az irodal­mi szakkör és a színjátszó csoport Gazdag őszi-téli program a művelődési házakban 26 millió forintos beruházással kezd­ték meg a Lenin Kohászati Müvek szakorvosi rendelőintézetének építé­sét. A 22 ezer légköbméteres egész­ségügyi létesítményben az üzemor­vosi szakrendelés és a tüdőbeteg- gondozó mellett gázmentesítő állo­mást, orvosi lakásokat és mentőál­lomást is építenek. A korszerű be­rendezésekkel felszerelt szakorvosi rendelőintézet 1962. év őszére ftészül el. Az új létesítményekkel egyidóben 64 lakás alapozását is megkezdték a selyemréti új városrész szomszédsá­gában lévő Baross Gábor utcában. A Borsod megyei Építőipari Válla­lat dolgozói — a jövő évi folyamatos munka biztosítására — új létesítmé­nyek és lakások építését kezdték meg Miskolcon. A Malinovszkij utcai la­kótelep mellett — ahol mór több mint 700 család talált kényelmes otthonra — most egy új, 12 tanter­mes iskola alapozásához fogtak. A 2.5 millió forintos költséggel épülő új iskolában korszerű konyhát, ét­termet és tornacsarnokot létesítenek. Az 1300 négyzetméter területen épü­lő oktatási intézményt előrelátható­lag a jövő évben adják át. Diósgyőr­ben ugyancsak az elmúlt napokban Korszerű szakorvosi rendelőintézet, 12 tantermes iskola és újabb 64 lakás építését kezdték meg Miskolcon TANULNAK, SZÓRAKOZNAK az alberttelebi művelődési házban Sokan látogatják ezt a művelődési házat. Érdemes megnézni r.éhtny számadatot. Ez év szeptemberéig pél­dául 60 ezernél több ember nézte meg a filméi dadátokat. Probléma? Persze van az is. Hall­gassuk mit mond a művelődési ház igazgatója. — Az ismeretterjesztő előadások­hoz kevés a filmünk Már mindegyiket levetítettük, és -most jó lenne, ha újakat Is kaphat­nánkc. Szeretnénk szebben berendezni otthonunkat. ízlésesebb, szebb búto­rok kellenének. Sok a kis h?U iség. Néhány közfalat ki kell majd szed­nünk, hogy nagyobb helyünk legyen. Nem megfele'ő a sz'npadunk sem. Nagyobbra lenne már szükségünk. Meg is lehetne nagyobbitani. és azt hiszem, hogy ezt a munkát el is fog­juk majd végezni. Megéri. A színpad padlózata sem megfelelő. A tánco­soknak nem koppon rajta e-'sen a lábuk. Ezen I« vált hatni kén- ... Szeretnénk azt Is. ha a Miskolci Nemzeti Színház gyakrabban keresne fel bennünket. Ebben az évben eddig két alkalommal tartottak itt előadást, és most »önnek majd harmadszor... Igen. kultúrcócpont ez a művelő­dési otthon. A fentiekben talán sike­rült valamit bemutatni életéből, munkájából. (prlski) ember jelentkezik. Eddig még nincs meg a kellő létszám. Akinek kedve van. az idegen nyel­veket is tanulhat. Az orosz nyelvtan- folyamra eddig már heten jelentkez­tek. A gyermekek részére zeneiskolát szerveztünk. Szeretnénk, ha ez az is­kola legalább olyan sikeres lenne, amilyen a múlt évben volt. Akkor 37 gyerek végezte. Azt hiszem, hogy most sem lesz kisebb az érdek’ődés. Aztán a könyvtárról kezdünk be­szélgetni. Erről is van mit m'ndanx. hiszen évről évre állandóan fejlődik. Két évvel ezelőtt még csak 726 kötete volt. most viszont már az olvasók 2500 könyv között válogathatnak. Természetesen ez a stám sem végle­ges, hi’zen sok p*mt költenek a könyvvásárlásra. Különösen sok a szakkönyv. Ezeket gyakran keresik. Nemrégiben történt a következő eret: Egy fiatalember kereste fel Eremla elvtársat. — Televízió antennát szeretnék csinálni — mondta. — Nem könnyű dolog. — Azért megpróbálom. Csak egy szakkönyv kéne. Van a könyvtárunk­ban? — Mindjárt megnézzük... Persze volt ilyen szakkönyv is. Nem sok idő múlva pedig elkészült az antenna. Igaz. nem volt könnyű munka, hiszen nagy pontossággal kellett dolgozni, de azért végül még­iscsak sikerült. Említettük már, hogy a könyvtár állandóan gyarapodik Az újonnan vásárolt könyvekből minden hónapban kiállítóit rendez­nek. ahol az érdeklődők hosszú ideig szoktak böngészgetni. Néha ezeken a kiállításokon 70—80 ember is nézelő­dik. Ennyit a tanulásról. Milyenek o tzór’akjzási lehetőségek? A művelődési háznak aránylag elég erős kultúrcioportja van. A ze­nekarral mindenki meg van elégéi­vé. Sokat szerep-lnek. A közeljövő­ben Damak termelőszövetkezeti köz­séget látogatják majd meg. ahol két órás műsort adnak. Ebben az évben eddig mintegy harminc különféle rendezvényen vettek részt. A színját­szóikra is mindig lehet szám irr ni. Most egy hóromfelvonásom színdara­bot tanulnak. A művelődési háznak ezenkívül fotó-szakköre is van, és írsz majd egy bábszakköre. A te’e- vízió itt is nagu n épszerűségnek ör­vend, a mozi u‘án ennak van a leg­nagyobb közönsége. Talán mondani sem kell. hony a kéth^enkénti tánc­rendezvényeken is mindig telt ház van. A gyermekek részébe minden vasárnap mesedélelőttöt rendeznek. Az elkövetkező hónavnk valomely'- kén kérdezz-ieleiek tarka-est is lesz. Ilyen estet már rendeztek egu alka­lommal. és nagvon ‘ól jrkerült. Az elmúlt nuárcn több kirándul1 st is szerveztek. Jártak Aggteleken, Eger­ben. Tokajban. Az alberttelepi laJcások szinte el­törpülnek a Hunyadi János Művelő­dési Ház mellett. Ez az épület ural- kodóan emelkedik foléjük, és igy im­pozáns külső formájáról ítélve is központja, kultúrközpontja a bánya­telepnek. De nemcsak kívülről néze­getve, hanem „belülről’' vizsgálgaiva is helytálló ez a megállapítóa Hu­nyadi János Művelődési Ház a fenn­állása óta eltelt évek alatt valóban kultúrközpontjává vált a bányatelep­nek, is a környező falvaknak. Mert nemcsak az albertlelepiek, hamm a közeli falvak lakói is sokszor fel­keresik az itteni rendezvényeket. Mit ad ez a művelődési ház a bá­nyászoknak? Milyen szórakozási és tanulási lehetőségeket biztosit nekik? Nézzük meg az elkövetkező évad programját. — Most is sok gondot /ordítunk a tanulásra — mondja Eremia Mátyás, a művelődési ház igazgatója. — A munkásakadémia bányász tagozatán az őszi. téli hónapokban 24 előadást akarunk tartani. Tizenkettőt itt Al- berttelepen. tizenkettőt pedig Mu- csonyban. Mucsonyban az első, ná­lunk pedig a második évfrlyamnah lesznek az előadásai. Szeretnénk, ha ezen az akadémián legalább ISO ember venne részt Ezekben a hónapokban 14 ismeret- terjesztő előadást tartunk. Minden hónapban egy-két alkalommal „üre­sen'” hagyunk majd egy napot, ami­kor az időszerű kérdésekkel foglal­Az általános iskola felső tagozatára is beiratkozott 19 dolgozó. Természe­tesen biztosítjuk a tanulás leh tősé­gét. Valószínűleg lesz majd alsó tago­zat is, de csak akkor, ha legalább tíz A hét könyvujdonságai Az Olcsó Könyvtár jubiláris 300-ik kötete Juhász Gyula Himnusz az em­berhez című versgyűjteménye. Az Orosz Remekírók ujdunságu Doszto- jevszklj A kamasz című regénye. Móra Ferenc müvei sorozatában je­lent meg A fele sem tudomány és az Utazás a földalatti Magyarországon. A Népek meséi sorozat új kötete a Tórem isten népe című osztják mese- gyűjtemény. Az Európa adta ki Cao Cse kínai klasszikus költő verseit. A Fiatal Írók sorozatban látott napvilá­got Csontos Gábor Fából vaskarika című elbeszéléskötete. A Magvető új­donsága Bárány Tamás Apátián nemzedék című regénye egy 1940-ben lezajlott érettség*, találkozó részt­vevőinek életsorsáról. Magyar erdö- mérnökhallgatók kanadai kalandjai­ról szól Szilvásl Lajos Bujkál a Hold című ifjúsági regénye. Megjelent Az ötvenéves magyar kabaré második része Szép Ernő. Heltal Jenő és Mol­nár^ Ferenc egyfelvonásosoival. san­All. Újságíró Világtalálkozó As Újságírók Nem­zetközi Együttmü- kMé*l Bizottságának felhívásira ex év ok­tóber H-tt. között kerül sor Bécn-Ba- denben a □. UJság­A találkozó előkészí­tésében és szervezési zetközl Újságíró Szer­vezet minden tagja - a MUOSZ Is — részt vesz. Jean Effel, a nagy ta rajzolta a Világ-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents