Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
SMtrtfmb«r ZS. P.SZAKHAGTAEORSZiO fii variunk a feltétel... A/ pl mn If a göncruszkai Szabadság AZ eimuil szeraan Termelőszövetkezetben kibővített vezetőségi ülést tartottak. Annyiban volt kibővített. hogy a tízvalahány vezetőségi tag helyett harmincnyolcán ültek az új tanócsház tanácstermében. Az elnöki beszámolót a főkönyvelő felszólalása követte, s a jelenlévők úgy érezhették magukat, mint egy kiszárszámadáson. Képet kaptak a tsz eddigi gazdálkodásáról. a termelésben mutatkozó hiányosságokról, az időjárás okozta terméskiesésről, meg egyebekről. Az egyebek között sok fontos kérdés felvetődött, többek között az is. hogy ... No. de ne vágjunk elébe. Tompái Bálint elvtárs. a tsz elnöke elmondotta, hogy némi kieséssel kell számolniuk. A 42 forintra tervezett munkaegységből eddig — a havonkénti 10 forintos előleggel — kifizettek a tagoknak 10 forint 74 fillért pénzben és természetben, még 18 forint körüli pénzben! és természetbeni Juttatásra számíthatnak. — Az nagyon jó lenne — Jegyezte meg valaki, olyan hangsúllyal, hogy „hiszem, ha akarom". Az elnök nem vette észre a megjegyzést, sorolta tovább, hogy a .terméskiesések pótlására intézkedés tör* tént. Többek között több hízott sertést adnak át. vásárolnak 300 darab libát, hízott állapotban adnak túl rajta. Erőfeszítéseket tesznek, hogy elérjék a 3,5 ezer literes fejési átlagot, az abraktakarmány helyes megválasztásával csökkentik a marha- és sertéshizlalás önköltségét, ami szintén jelentős megtakarítást eredményezhet. Majd arra a végkövetkeztetésre jutott az elnök. hogy ha az őszi betakarításban, az állattenyésztésben az eddigieknél is lelkiismeretesebben fáradoznak a tsz-tagok, a várható, munkaegységenkénti 2,25 forintos kiesést is pótolni tudják. Ehhez a reménykedő kijelentéshez is hozzáfűzte a maga félreérthető megjegyzését az a valaki ott a sarokban. Elgondolkoztam rajta, ÍSE vának? Úgy gondolom, az égadta világon senkinek sem használnak az efajta megjegyzések. Fehéren-íekete bizonyították be előtte, hogy senkin, egyedül az időjáráson múlott, hogy ez az aránylag csekély kiesés előadódott. A tagok szorgalmasan dolgoztak, a vezetőség szakmai hozzáértésével is meg lehetnek elégedve, s a kiesés pótlására hozott intézkedésekben is alaposság tapasztalható. Hibát követett el azonban a szakirányítás akkor, amikor a pótlásra hozott intézkedéseket nem tudatta a tagsággal, pontosabban: részletekbe menő aprólékossággal nem magyarázta meg. hogy mit Jelent az. ha négy kilogrammal többet hizlalnak a sertésekre, hánv forintra rúg ez. s a hizlalás önköltségének a leszorításával hány forintot takaríthatnak meg a közösnek. Azt sem ártana „forintosftanl". hogy az időben való betakarítással hány forintot menthetnek meg — ha tudják ezt a tagok, eddig is meglévő íparkodásuk megsokszotyjzódna, látnák a közvetlen célt. Nem elegendő tehát, hogy a vezetőség tisztában van a tennivalókkal — a tagoknak is tudniuk kell. hogyan áll közös gazdaságuk szénája, mit miért tesznek. Ilyen körülmények között érthetővé válik az említett megjegyzés — „hiszem, ha akarom" — hangsúlya. Amikor pedig arról volt szó. hogy a háztáji burgonyát megütötte a hő. nagy része tönkre ment, a a közös krumpli táblája olyan szép. hogy öröm nézni, megint csak megjegyezte valaki: — Az a baj. hogy a ..miénk" befuccsolt, inkább a tsz krumplijának ártott volna meg az idő. Még a körülötte ülő tsz-tagdk is felkapták a fejüket, s gúnyos-mosolygósán legyintettek: ennek még mindig nem nőtt be a fejelágya. A háztáji, mint az egyéni gazdálkodásnak a tsz-ben is megmaradó egyetlen maradványa, egyesek előtt becsesebb, mint a nagy közösség gazdasága. A háztáji föld haszna egészen az övék, de édeskevés ez a haszon a megélhetéshez, s ha a tsz ezervalahányszáz holdján fuccsólna be a termés, hiába teremné dupláját a háztáji, csak felkopna a? álluk, nem lenne mit a tejbe aprítaniuk. A nagy haszon a közösség gazdaságából jön — ide teszik éves szorgalmuk legtöbbjét, innen jön hasznuk is. a háztáji föld termése csak olyan ráadás. S hogy valaki még egy esztendős tsz-tagság után sem érti ezt. a vezetőség, a pártszervezet is ludas a dologban. A vezetés nem lehel csak szakmai irányítás — az emberek irányítását, meggyőzését. állandó felvilágosítását sem szabad elhanyagolni. Árról is 87Ót kitett a beszámoló< hoRy Arroi is szói ejieu tsz.tagoki vagy inkább a tagok többsége minden jövedelmét természetben szeretné kamrájába halmozni. Egv három-négy tagú családnak mi szüksége van 20—30 mázsa búzára? Semmi. Ezek az emberek nem gondolnak arra. hogy most már a termelőszövetkezetekre hárul az ország élelmiszerrel való ellátásának gondja, a közös gazdaságok feladata, hogy ne legyen szűkében a város kenyérnek, húsnak. A göncruszka.iak is elkívánják, hogy a helvbeli boltban naey áruválaszték vária őket. legven ruhanemű, lábbeli. rádió és egvéb közszükségleti cikk — s ezek a cikkek nem az évből pottvann^k n boltok nolcai'-a. a váro*j nén termeli, s cserében élelmiszert vár a falvak dolgozóitól. Azt is meg ke'l érhetni pz emberekkel, hopy a felesleg egyénileg való értékesíti® sem valami kifizetődő dolog. Ha nagyban, a termelőszövetkezet révén adják el az államnak, nagyüzemi fplárat kannak érte. Végül arról is szó esett, hogy ml a feltétele egy termelőszövetkezet ió gazdálkodásának. — Egyetlen feltétele van ennek — mondotta Tompái elvtáre —. a vezetőség és tagság egybehangolt munkája, megértő, egymást támogató tevékenysége. A tagság bízzon a vezetőségben, értse meg azt. hogy a vezetőség, az elnök, a könyvelő, a brigádvezetők ugyan- azt akarják, amit a tagok — olyan közös gazdaságot teremteni, mely nyugodt megélhetést tud nyújtani tagjainak. A bírálatra szükség van. az előre viszi a közösség ügyét, de a vállrándító, felelőtlen fecsegés, bizalmatlanságból terjesztett úgynevezett „értesülések” meg egyebek elveszik a vezetőség kedvét a munkától, rontja a szükséges jó viszonyt a tagság és vezetőség között. így igaz — a közös gazdálkodás eredményességének legfontosabb biztosítéka a tagság szorgalmas ipaiko- dása. a vezetőség hozzáértése. Ha csak az egyik feltétel is hiányzik, az kedvezőtlen kihatással van a gazdálkodásra. Göncruszkán lényegében megvan mindkét feltétel. s a Szabadság Termelőszövetkezet nem is gazdálkodik rosszul. De e feltételek még korántsem teljesek. Tompái elvtárs szakmai hozzáértésében aligha találnak kifogásolni valót. Ottlétének egy esztendeje alatt szinte szemlátomást javult a termelőszövetkezet gazdálkodása, pedig ez év tavaszán jelentősen felfejlődött a tsz taglétszámban és területben. Hiba az. hogy az elnök a tudását. észrevételeit nem teszi közkinccsé, szakmai tudását nem párosítja a tagság szüntelen nevelésével. Többet kell beszélgetnie“^»^ dolgokról. Az állattenyésztés, növénytermesztés tudományos fogalmait olyan akadémikus körítéssel tálalta, hogy abból keveset ért az egyszerű parasztember. Beszélgessen velük arról is — ami a legszembeötlőbben az egyik említett megjegyzésből bukkant elő —. hogy a tsz teremtheti csak meg felemelkedésük lehetőségét hogy az elsődleges megélhetésük szempontjából nem a háztáji. hanem a közös. Meg mindenről: politikáról, erről- ■ arról, ami előadja magát a közös élet hétköznapjaiban.. hogy emberi közelségbe kerüljön a tagokkal. S a tagok becsüljék meg elnöküket becsül lék benne a lelkiismeretes szakembert, aki ereje megfeszítésével fáradozik h tsz fejlesztésén — hiszen értük, mindannyiukért teszi, amit tesz. Gulyás Mihály A garadnai halgazdaságban kolci vágóhídra, ahonnét a halászmester 150 —200 kilogramm húshulladékot hoz ki. Ezt megdaráljuk, korpával, húsliszttel keverjük. Naponta kétszer etetünk. Egy pisztráng 24 óra alatt testsúlya ót százalékának megölelő táplálékot fogyaszt él. Ha a víz hőfoka emelkedik, akkor a táplálék mennyiségét is n&velni kell. A legideálisabb hőfok 8 —10 C fok. Húsz foknál melegebb vízben már nehezen élnek a pisztrángok... Az egyik tavacska fölött, közel a víztükörhöz, villanyizzó függ. Ugyan milyen célt szolgál? — Rovarcsalogató — mondja mosolyogva Gerencsér Endre.. — Próbaképpen vezettem be ezt az újítást. — Este meggyújtom az égót, mire a környék rovarai, lepkéi köréje sereglenek, a pisztrángok pedig a vízből magasra ugorva, csapatostól vadásznak rájuk. tavacskákba csö- C7* veken keresztül állandóan friss viz folyik. A csövek nyílását drótháló takarja. Kérdőn nézek a telepvezetőre: — A pisztráng ár ellenében is úszik. Ha nem volna a csöveken rács, átúsznának egyik medencéből a másikba. — Milyen tiszta a tavacskák vize! Hogyan lehetséges, hogy nem lesz zavaros a nagyobb záporok — Az iszapos víz a halak pusztulását jelentené, ezért fentebb víztárolókat létesítettünk, melyek tartóié- ka három napra eleAz egyik tóban a halak bágyadtan úszkálnak. Amott a vizen fekve egy döglöttet is látok. — Ez a „kórháztó" — magyarázza vezetőm —, ide helyezzük el ideiglenesen a megbetegedett halakat Sajnos, a pisztrángok igen kényesek. Az ál- lottabb táplálék mindjárt megárt nekik. Gombabetegségek is előfordulnak. A to- vábbfertózés elkerülése céljából tesszük át a betegeket az elkülö- nitőbe. A gerendaház mellett haladunk el. — Az első helyiségekben a laboratóriumot rendeztük be. Korszerűsítjük az eddigi felszereléseket. Itt végezzük a haltenyésztéssel tos vizsgálatokat. — Jönnek-e gyakran látogatók a pisztrángtelepre? — A csoportos belépéshez felettes hatóságunk engedélye szükséges Budapestről. Ennek birtokában iskolák, kiránduló csoportok látogatnak hozzánk. A halak egyébként nem szeretik a háborgatást. A legkisebb zajra is érzékeHogy alátámassza magyarázatát, rálép az egyik, víz fölé nyúló pallóra. Néhányat dobbant a lábával. Pillanatok alatt ott sorjáznak a halak, hogy megtudják a háborgatás okát. Azután érdeklődőm még, hogy a tolvajok nem dézsmálják-e a halállományt? — A telepet kutyák őrzik. Ha ugatásukra felébredek. lakásomból felkapcsolhatom a környéket bevilágító fényszórókat. A világosság elűzi a hívatlan látogatókat. f> nnefe a pisztráng- ' ^ tenyészetnek egyik feladata a hazai hegyipatakok ivadékkal való ellátása is. Jelenleg — mint a telepvezető tájékoztatott — több mint kétszázezer ivadék vár áttelepítésre. hogy magaslati tavainkat, sziklás zuhatagainkat a piszt- ránghorgászok paradicsomává tegyék. Bánkúti Gábor Az elmúlt években, zömmel pedig a legutóbbi színházi évadban, sok szó esett a munkások és művészek kapcsolatának bővítéséről. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsa és a Miskolci Nemzeti Színház között egy évvel ezelőtt kötött egyezmény is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és döntő fontosságúnak tartotta részben abból a szempontból, hogy a széles dolgozó tömegeket a színművészeihez közelebb vigye, de még fontosabbnak azért, hogy a színész ismerje is meg a valóságban azt a munkást, akit a színpadon is ábrázolnia kell. ismerje meg közönségének életét, körülményeit. és ezzel tényé alakításait hitelesebbé. Történtek is ezirányban kezdeményezések, amelyek közül említésre méltó egy-két naguobbszabású találkozó. Az új évad elején ismét előtérbe került a munkás—művész kapcsolatok elmélyítése rendszeresebbé tételének kérdése — most már szervezettebb formák között. Mindkét részről — munkások és művészek egyaránt — nagy jelentőséget tulajdonítanak a munkás- művész kapcsolatok bővítésének. Erről tanúskodnak az alábbi nyilatkozatok. vélemények: A színházi vezető Jákó Pál elvtárs, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, a következőket mondja: — Az elmúlt színiévadban már megindult a színész—munkás kapcsolatok megteremtése. Az idei évad jóformán még meg sem kezdődött, de máris egyre nagyobb igény jelentkezik mindkét oldalról ennek a kapcsolatnak a továbbfejlesztésére. A traktorosokkal, a közönségszervezőkkel és a DIMÁVAG dolgozóival tartott baráti összejövetelek csak megerősítették a színész—munkás kapcsolat megteremtésének fontosságát. Miben rejlik ez? A művész is a hétköznapokban éli életét, ismeri annak számos jó és rossz oldalát. Formálója és egyben hordozója is a mának. De a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság az alapja jobb és szebb jövendőnk megteremtésének: a szocializmus felépítésének. A mát ábrázolni a színpadon, a ma szemével látni és láttatni a múltat, feltárni a jövő felé vezető utakat, megformálni a ma emberének küzdelmét a jövőért, a múlt küzdelmét a máért, megmutatni a ma emberének küzdelmét saját fejlődéséért és mindazt, ami akadályozza azt a fejlődést; mindezt nem lehet megtenni magas művészi fokon, a nézőre ható szug- gesztiv módon anélkül, hogy el ne mélyülnénk a mai élet problémáiban, hogy ne ismernénk közelről jól és mélyrehatóan azoknak az életét, akik két kezük munkájával készítik a jövendő betonalapjait. Tanulnunk kell a Bartók-ok. a Kodály-ok, a Móricz Zsigmond-ok és József Attilá-k életéből, akik a nép megismerésén, a néppel való eggyéforrásukon kérésziül jutottak el a művészet új magaslataira. Ez a mi utunk is. Az új élet, az új. szocialista ember megteremtése reánk is új. soha nem látott szépségű, de nagy feladatokat ró. Ezt végrehajtani, az új élet. az új élet hordozója: a ma munkásának megismerése nélkül nem lehet. Ezért üdvözöljük örömmel a munkás—színész kapcsolat egyre nagyobb lendületű további fejlődését S most, a színházi vezető után hall- íjuk. hogyan vélekedik erről a kér- 'désről a színész, Szekeres Ilona, a Miskolci Nemzeti 0Színház fiatal művésznője: Nagyon örülök a munkás—szi- / nész találkozóknak, és annak a kezdeményezésnek. amely ezeket rendszeressé teszi. Eddig is voltak kap- *csolataink a város és a környező fal- vak dolgozóival, de hogy a találkozók kérdése ilyen programszerűen yvetődött fel. bizonyítja ezek fontosságát és szükségszerűségét. Színházunk közönségét. a gyárak, a bányák, \a termelőszövetkezetek dolgozói ké- A pezik, akiknek kulturális igénye nap- \ról napra növekszik. Ezen igények í) kielégítése nem kis feladatot ró ránk. \színészekre. A találkozók lehetőséget nyújtanak arra, hogy a dolgozókat V munkájuk közben ismerjük meg. WHogy a munkát látva, lássuk ezt a ypezsgő életet, amely körülvesz és r/amelytöl nem szabad és ném is lehet Vmagunkat elkülöníteni. Hiszen ennek J9a munkának köszönhetjük, hogy színészek lehetünk. Ereznünk kell azt a ^felelősséget, amellyel a dolgozóknak Atartozunk, ha a heti nehéz munkájuk bután beülnek egy estére a színház nézőterére. De nemcsak nekünk kell. bhogy élményt adjon egy-egy ilyen táplálkozó. A mi feladatunk, hogy ma- bgas színvonalú műsoros-estekkel te- igyuk emlékezetessé a dolgozók szármára ezeket a találkozókat. Mi, a iszinház fiatal tagjai elhatároztuk. ' hogy műsoros irodalmi esteket is /yi em messze a Ullafüredi tó végétől, a Garadna patak gyönyörű völgyében, dolomitkövekre épüli gerendaház áll. Körötte apró tavak vize csillog. A kocsiútról virágszegélyes kertiösvény vezet a bejárathoz, ahol hatalmas farkaskutya tart „őrszolgálatot", Középtermetű, szőke fiatalember siet elénk. Osszeismerkedünk. Gerencsér Endre, a pisztrángtenyésztő halgazdaság új vezetője. Társaságában sétára indulunk az őszi verőfényben fürdő tavacskák között. — Két évvel ezelőtt kerültem ide — meséli —, mint a nagytudo- mányú Vásárhelyi István utóda, aki már nyugalomba vonult. Az 6 idejében a halgazdaság főképpen tenyésztési célokat szolgált, ma piaci eladásra is termelünk, sőt a telepen magánosokat is kiszolgálunk. — Hány tóban tenyésztik a pisztrángokat? — Itt négy tavat látunk, feljebb pedig még hetet találunk. Az egyes tavakban különböző korú és nagyságú halakat tartunk. — Mennyi most a halállományuk ? — Hozzávetőlegesen 20 métermázsa. Az etetésük bizony sok gondot okoz. Naponta oldalkocsis motorkerékpárral megyünk a misrendezünk, ellátogatunk a gyárakba és a környező falvakba. A kapcsolatot igen fontosnak találják a munkások is. A Lenin Kohászati Müvek nagy munkástömegeinek véleményét on- nak jó ismerője, Moldován Gyula, a Lenin Kohászati Müvek sz. b. kul- lúrnevelési osztályának vezetője így summázza: — Az elmúlt években a munkás—• művész kapcsolatokról elhangzott sok szót nem követte elég tett. Az SZMT és a színház közötti egyezmény sem hozta meg a kívánt eredményt. Túlságosan egyoldalúan, csak a szakszervezetek teljesítették a benne foglaltakat. Mi a munkások és művészek közötti kapcsolatot többnek képzeljük egyszerű kapcsolatnál, a művészek szocialista szellemű nevelésének egyik legjobb módszerét látjuk benne. A munkásosztály közösségi ereje szinte észrevétlenül tudja formálni, tanítani, nevelni a művészeket. Megtanítja a fizikai munka és a munkásosztály fokozottabb megbecsülésére. Megismerik azt az osztályt, amely társadalmunk vezető ereje, és amelynek alakjait a színpadon életre kell kelteniük. Ugyanakkor a kapcsolat hozzájárul a munkások kulturális érdeklődésének egészséges irányításához, igényességre neveléséhez. Az SZMT és a színház tavalyi közös intézkedési tervét feltétlenül fel kell újítani. Néhány szót kell szólnunk arról is, — a korábbi találkozókra gondolva hogy a találkozások ne váljanak öncélú szervezeti üggyé, hanem nyújtsanak segítséget a közös aktuális és távlati feladatok végrehajtásához. (Példáuli mind több munkást a színházi előadásokra.) Mindkét félnek az kell legyen a célja, hogy elsősorban a munkakapcsolatok fejlődjenek. Jöjjenek el a művészek a gyárakba, látogassák meg a munkást munka közben. Jöjjenek el a termelési tanácsokzá- sokra, vagy a brigádok közös megbeszéléseire, hallgassák meg, amint vi- titkoznak, tervezgetnek, újítanak, amint aktívan résztvesznek a termelésben is a termelés irányításában. Jöjjenek közéjük, amikor szabad idejüket töltik családi körben, vaoy a klubokban. Támogassák a munkások öntevékeny kultúrmozgalmait. Természetesen, csak az erre rátermett művészek! Mindennek a végrehajtásához csak a színház — kevés. A kapcsolat fejlődését nem lehet a véletlenre bízni, igényelni kell ezt minden tömegszervezetnek, különösen pedig a szakszervezeteknek. Hisszük, hogy a jó kapcsolat segít a színésznek a szocialista-realista alkotómunkában, ugyanakkor hozzájárul a munkások általános műveltségének emeléséhez, kulturális fejlődéséhez. A nehézipar után halljuk a köny- nyűiparban dolgozó munkás, a fonónő véleményét, Tamás Klárát, a Miskolci Pamutfonoda fonónöjét: — Szeretem a színházat és szeretnék közelebbről megismerkedni a színház munkájával, a művészek „üzemi" életével, szorosabb kapcsolatot teremteni a színház és az üzem dolgozói között. Örömmel hallottam a színházbarátok körének megalakulásáról. Elsősorban mindkét fél számára hasznos megbeszéléseket várunk ettől a körtől. Mi, munkások, kíváncsiak vagyunk, milyen utat tesz meg egy ember, amíg színpadra léphet, milyen nehézségekkel találkozik a színész, amikor darabot tanul, amikor játszik. Azt is meg tudnánk beszélni, mit látnánk szívesen a színpadon, melyik darabból tanultunk, közölhetnénk dolgozótársaink véleményét egyes darabokról, vagy egyes alakításokról. Nekem például nagyon tetszettek a „Kormos ég" munkásalakjai, akik világosan, tisztán látták, hogy mi történik körülöttük. Jó lenne egy-egy ilyen alakítás után elbeszélgetni a művészekkel. Szívesen látnánk, ha egy-egy művész eljönne hozzánk az üzembe és beszélgetnénk, megismernénk egymást közelebbről. En sokat várok ettől a kapcsolattól. Tudom, hogy számomra és dolgozótársaim számára hasznos lesz, de bizonyára hasznos lesz a színészeknek is. Több szemszögből, négy nyilatkozat formájában hangzott cl vélemény a fentiekben a munkás— tpüvész kapcsolatok szükségességéről. A kapcsolatot nem pontosan egyformán képzelte el mindenki. — ami a gyakorlati kivitelezést illeti. Egyben azonban mindenki egyetért: a kapcsolat nem lehet öncélú, nem szorítkozhat a fehér asztal mellé. Célja csak egy lehet: a munkások és művészek közös megbecsülésen alapuló kapcsolatával segíteni a munkások ismereteinek bővítését, kulturális fejlődését, a színész emberábrázoló készségének fejlesztését, s ezzel szolgálni a szocialista művészetet és azok élvezőit egyaránt. (beoedek) TÖBB SZEMSZÖQBÖL Nyilatkozatok, vélemények a munkás—művész kapcsolatokról
