Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

6

RHZAKMA6TARORSZAG

Tizenöt éves

a Szakszervezeti Világszövetség

Ina: Solti András, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöke

Tjizenöt elülendő»

Világszövetség. A fasizmus ellen vívott gigászi harc s az e harc során hozott hősi áldozatok évei kovácsolták össze valamennyi ország dolgozó millióinak egységét. Ezek az évek megérttették a dolgozókkal, menynyire káros soraik megosztottsága. Ezek az évek megérlelték a dolgozókban azt az elszánt akaratot, hogy megőrzik egységüket, mert csak igy védhetik meg a nekik annyira drága kenyeret, békét és szabadságot.

Ez a tapasztalat és ez az akarat teremtette meg a Szakszervezeti Világszövetséget.

A történelem során először alakult olyan igazi szakszervezeti in- ternacionálé, amely soraiba tömöritette a legkülönfélébb nézeteket valló dolgozókat, a kapitalista országok és a szocializmus országainak dolgozóit egyaránt, olyan intemaci- onálé, amelynek hatása kisugárzik az egész világra.

Milyen feladatokat tűzött maga elé az 1945 októberében Párizsban megalakult Szakszervezeti VilagszövetA miág dolgozóinak széleskörű mozgósítását a fasizmus minden formája és minden fasizálási kísérlet elleni harcra, a háború és a háborúi előidéző okok felszámolásáért való küzdelemre. Az SZVSZ feladata lett, hogy védelmezze az egész világ dolgozóinak érdekeit minden nemzetközi szervezetben. Egyik legfontosabb, feladatául tűzte ki a szakszervezetek általános küzdelmének megszervezését minden országban, a dolgozók gazdasági és szociális, valamint demokratikus szabadságjogainak érvényrejutiatásáért, a boldogabb, békés jövő biztosításáért.

Fáradhatatlanul irányította és szervezte a gyarmati és függő országok dolgozóinak küzdelmét a gyarmati rabság alól való felszabadulásukért. Ez a szervezet sziklaszilárd támasza lett az egész világ proletá- riátusának a tőkés kizsákmányolás és elnyomás, a gyarmatosítás, a háború és a fasizmus elleni harcban.

Oly, harcé-» ‘ccllenibeii

munkájával kivívta a földkerekség munkásainak bizalmát, szeretetét és elismerését, de nem kevésbé kiváltotta az elnyomók, kizsákmányolók gyűlöletét és félelmét.

Az amerikai és angol szakszervezeti vezetők az első pillanattól kezdve mindent elkövettek, hogy gyengítsék az SZVSZ akcióit, azért, hogy a nemzetközi munkásosztálynak ne legyen egységes harci szervezete.

A Szakszervezeti Világszövetségből kilépett szakszervezetek 1949 decemberében létre is hozták szakadár In- ternacionáléjukat, az űn. Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét. Ez a szövetség, bár a szabadságért és békéért való harcot hirdette, — valóságban és ténylegesen azonban fö tevékenységét a nemzetközi reakció, kizsákmányoló és népnyúzó politikájának, a hidegháború szolgálatába állította. Nyíltan támogatta az imperialista kormányok háborús politikáját és gazdasági csoportosulásait.

Az SZVSZ azonban nem tantorodon meg és a szakadás után is állhatatosan folytatta küzdelmét a munkásosztály sorainak egységbe fogásáért, a küzdelem nagyjelentőségű állomása volt a Szakszervezetek 1953-ban Bécsben megtartott III. Világkongresszusa. A kongresszust joggal nevezték az „Egység kongresz- szusának". Bebizonyosodott, hogy a Világszövetség, minden támadás közepette, állta az idők viharát, fejlődött, izmosodott, s tagjainak száma — az 1949. évi szakadás ellenére — az 1945-ös 67 millióról 101 millió fölé emelkedett. A bécsi világkongresszus részletesen foglalkozott a nemzetközi munkásosztály szervezeti és cselekvési egységének megerősítésével. Az akcióegységröl igy szólt a bécsi kongresszus felhívása: „Különböző országokban lakunk. A föld minden faját, minden nemzetiségét, minden politikai irányzatát és minden vallását képviseljük, különböző nyelven beszélünk, de közös érdekeink vannak. Egyek vagyunk abban, hogy minden embernek joga van a munkához. Egyek vagyunk abban, hogy a kizsákmányolásnak véget kell vetni, meg kell szüntetni a faj, a bőrszín szerinti megkülönböztetést. Egyek vagyunk abban a meggyőződésben, hogy semmi sem adhat jogot a szakszervezetek törvénues működésének betiltására, hogy nem lehet megfosztani az embereket a legelemibb és legszentebb demokratikus jogaiktól, szabadságuktól.”

<Az SZVSZ Idhcen'™^

fegyver betiltását. Szakadatlanul lelkesíti a szakszervezeteket a békeharc fokozására és figyelmeztető szóval, a nemzetközi munkásosztály erejének mozgósításával száll síkra az imperialista háborús tervek ellen.

Az SZVSZ már közvetlenül a II. világháború után sürgette az egyik legégetőbb európai probléma, a német-kérdés helyes megoldását. Sür- gettß a nácizmus felszámolásáról szóló határozat végrehajtását, s követelte, hogy a szakszervezetek is vegyenek részt a végrehajtás ellenőrzésében. Támogatja a három európai — az 1951-es és 1954-es berlini, s az 1955-ös lipcsei — munkáskonferencia kezdeményezéseit a német militarizmus feltámasztásának megakadályozására. 1955. március 10-él az SZVSZ a nyugatnémet felfegyverkezés elleni harc napjává nyilvánította.

Az SZVSZ Főtanács legutóbb I960, június 5—9-e között tartotta IX. ülésszakát, Pekingben. Az ülésen 58 országból vettek részt szakszervezeti vezetők. A főtanácsülés nagyfokú éberségre intette a világ dolgozóit az imperialistákkal szemben. A résztvevők ugyanakkor forró lelkesedéssel üdvözölték a szovjet kormány új leszerelési javaslatát. Megindító volt. ahogyan az afrikai: ázsiai, latinamerikai és ausztráliai küldöttek, együtt az európaiakkal, szilárd egységben álltak ki a Szovjetunió békepolitikája mellett. Több hozzászóló szóvá tette: a Szovjetunió mély humanizmusára, következetes elvi politikájára vall. hogy az agresszív Icém- repülés után, katonai fölényének birtokában is, megőrizte nyugalmát és tántorithatatl’inul harcol tovább a békés együttélés elve alapján. A hozzászólók megállapították, hogy nincs messze az a nap. amikor a gyarmati rendszert végleg eltörlik a föld színéről. A latin-amerikai küldöttek. kivétel nélkül, forró szavakkal és büszkeséggel yeszéltek Kuba hős népéről. A kubai küldött — akit a Főtanácsülés résztvevői nagy lelkesedéssel ünnepeltük — elmondotta: Népünk többé nem fordul visz- sza arról az útról, amelyre rálépett."

c4 magyar szaltizfroeeefelt

is sokat tettek már eddig is a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységének megteremtéséért. 1945. október 3-án ...a .jrwgyar munkásr. osztály képviselői is ott álltak Párizsban az SZVSZ bölcsőjénél. 15 év alatt a szervezett magyar dolgozók küldöttei r észtvettek az SZVSZ

kongresszusainak és vezető szerveinek tanácskozásain, valamennyi fontos határozat kidolgozásában.

Életbevágó okaink vannak arra, hogy a magunkénak érezzük a világ dolgozóknak, a Szakszervezeti Világ- szövetségnek a küzdelmét. Békében akarunk építeni — ez a legfőbb ok, amiért ezt a küzdelmet támogatnunk kell. Bármilyen segítség, amit külföldi munkás testvéreinknek adni tudunk, ezerszeresen visszalérül. Az ö harcuk — a háborús tervek, a fegyverkezési hajsza, a fasiszta elnyomás. a demokratikus jogok megnyirbálása, a nemzeti függetlenség megsértése ellen — nagymértékben segíti a mi küzdelmünket is, mert gyengíti a háború imperialista kalandorainak nemzetközi frontját.

Tizenöt év alatt az ország gazdáivá lettünk, más, újfajta, minden eddiginél nagyobb lehetőségeink vannak a kapitalizmus viszonyai között élő munkástestvéreink támogatására. A nemzetközi munkásosztály figyeli harcunkat, hiszen nálunk egyik rohamcsapata került hatalomra. Ha helyesen élünk a hatalommal és sikeresen építjük a szocializmust, ezzel a dolgozók nemzetközi harcát is erősítjük.

Nekünk, magyar dolgozóknak kü- löMsen sokat jeleni az SZVSZ, mert a felszabadulás óta nyújtott következetes támogatásán túlmenően. 1956-ban. az ellenforradalom sötét napjaiban az egész világ színe előtt bátran és nyíltan feltárta a magyar- országi események ellenforradalmi jellegét és segített nekünk a rágalomhadjárat leleplezésében, melyet az imperialista és mindennemű reakciós erők indítottak demokratikus hazánk ellen.

Megyénk minden szakszervezeti alapszervének az évforduló alkalmával hirdetni kell a Szakszervezeti Világszövetség jelentőségét, mint igaz védelmezőjét a nemzetközi pro- letáriátusnak a békés, boldogabb életért folytatott harcban.

Világszövetség 15. évfordulója alkalmából forrón üdvözöljük harci szervezetünket és rajta keresztül a világ összes szervezett dolgozóit• Visszaemlékezünk arra az örömre, arra az ölelkezésre, amely az 1945-ös párizsi világkongresszus ünnepi óráiban fogadta a nemzetközi munkásosztály egységszervezetének megalakítását.

Azért küzdünk, hogy visszatérjenek ezek az ünnepi órák, hogy a pro- letáriátus sorai egységesebbek és erősebbek legyenek, mint valaha!

A Borsodi Szemle 4. száma

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének folyóirata, a Borsodi Szemle új köntösben. gazdag tartalommal jelent meg. A szerkesztőbizottság ezalka- lommal is hasznosan érvényesítette, fejlesztette tovább azt az elvet, hogy egy-egy számot, az abban szereplő írások zömét lehetőleg egy téma köré csoportosítsa. A 4. szám, — amely a „Mélyszántás" című művész-fo- lot viseli külső borító lapján. — írásai a falu. a mezőgazdaság mai problémáit fejtegeti, s adnak azok megoldásához sok hasznos tanácsot.

Bevezetőként Kukucska János elvtárs. a megyei pártbizottság titkára, .A mezőgazdaság szocialista útján Borsodban" című írását olvashatjuk, amelyben alapos elemzés alá veszi azt a forradalmi átalakulást, amely a jelenlegi időszakban a magyar falvak életében végbemegy. Rendkívül gazdag tanulmánya sok segítséget nyújt a tsz-vezetőknek. minden olvasónak. Ezt követi Hegyi Imre „A Hazafias Népfront falusi tevékenységérőlszóló tanulmánya, majd Novák Isvánnak a termelőszövetkezetek jogi problémáit magyarázó fejtegetése. Ide sorolható még Kovács Mihály „A kétlakiság néhány problémája a Borsod—Abaúj—Zemplén megyében” című munkája, amelyben statisztikai adatokkal teszi világossá a kétlakiság alakulását. formáit, gazdasági problémáit.

Igen érdekes tanulmányt olvashatunk Frisnyák Sándor tollából Mályi község településföldrajzáról. Múltunk megismeréséhez pedig Gazsi József járul hozzá értékes dokumentumokkal „A diósgyőri munkások tüntetése a háború ellen" című munkájában. Marjalaki Kiss Lajos az első miskolci építészről. Kiír Vencelről közöl újabb adatokat, a modern bakteriológia megteremtőjének, Koch Róbert halálának 50. évfordulója alkalmából pedig Szepesi Kálmán emlékezik meg a tudósról. A társadalomtudományi részben olvashatjuk még Jakucs László képekkel ilMegkezdték a középblokkokból épülő első négyemeletes lakóház összeszerelését a diósgyőri Kilián-telepen

Diósgyőrött, a Kilián Gimnázium melletti új lakótelepen az elkövetkező években 2500 lakást építenek habosított kohósalakból készült,''előregyártott középblokkokból. A nagy munkára időben felkészültek a Borsod megyei Építőipari Vállalat műszaki vezetői. Az új építési technológia alkalmazását külföldön és a sztálinvárosi blokképítkezésen tanulmányozták. majd ez év tavaszán a Lenin Kohászati Művek közelében, a szakminisztérium segítségével, korszerű előregyártó telepet létesítettek. A 4 millió forintos költséggel felépült, gépesített telepen eddig egy 4 emeletes lakóház összeszereléséhez elegendő középblokkot készítettek.

Az előregyártással egyidőben fogtak hozzá 360 új lakás alapozásához.

Ä munkákat lépcsőzetesen szervezték meg. Az első lakótömb pincefödéméinek elhelyezése után megkezdték a középblokkok összeszerelését. Az újszerű építést egy korszerű autódaruval végzik. Az új daru 26 méter magasba másfél tonna terhel emel fel, s nagy előnye, hogy egy oldalról az egész épületet összerakhatja. Emellett a gyorsmozgású új eme- löberendezés félóra alatt bárhol üzembe helyezhető. A szakemberek számítása szerint a középblokkos építési technológiával egy emelet fal- és födémszerelése 12 napig tart.

Az előregyártó telepen az elmúlt hetekben tértek át a kétműszakos termelésre, s így még ebben a hónapban újabb lakóház szerelését kezdik meg a habosított kohósalakból készült középblokkokból.

kamatoztatja. Korábbi írásai is mind bizonyságai jó megfigyelőkészségének, tehetségének, azonban nem mentesek helyenkénti szürrealista behatásoktól, olykor extrémitásra valló hajlamot tükröznek, tengelyükben rendszerint mai életünk egy-egy különcnek ható egyede áll. A most közölt novellája mentes e korábbi hibáktól. Mondanivalója helyes; nagyszerűen tükröződik a vázlatos figurák mögött a porosz junker szellem és a szerzőnek az arról vallott helyes ítélete. A jól választott téma, a társadalmi mondanivaló helyessége és Tóth Lajos sajátos, folytonos közbevetésekkel tarkított, félmonda tokkal gyakorta tűzdelt, az esetek többségében soha be nem fejezett mondatokból álló nyelvezete, egyéni stílusa szerencsésen ötvöződött. — bizonyítva azt. hogy a szerző helyesen kamatoztathatja tehetségét akkor is. ha közérdekübb, jobb témát választ, anélkül, hogy sajátos előadásmódja csorbát szenvedne.

Borsodi Gyula négy verssel szerepel. A „Falu” című kedves, hangulatos kép, az „Egy régi szocialista sírjánál’’ mélyen szántó gondolatokat tükröz. A másik két vers — „Más ez". A társam lettél" — is a költő egyre izmosodó tehetségét bizonyítja. Kuzmányi Gusztáv: „Miskolci tavaszéjek” és „Hegyaljai felkelők dala 1697" című versei is mind témájukban, mind kifejezési • formáikban méltók Miskolc irodalmi életének országos ^prezentálására. Külön ki kell emelnünk Niklgi Adóm: „Alfius ma" című költeményét, amelyben a ma, a közösségi élet igenlése igen művészi kifejező formával párosult. Akác István kél jólsikerült idillje, Németh Ferenc három, Juhász József és Gulácsy Magdolna egy-egy verse, Csongor István három versfordítása egészíti ki a rovat szépirodalmi részét.

Az „Irodalmi Szemlében” olvashatjuk Kabdebo Lóránt Szerb Antalról írott tanulmányának egy részét. Az értékes tanulmány a mártírhalált halt író-irodalomtörténész- müfordító életművének a ma szemszögéből történő értékelését célozza Kár, hogy csak részlet olvasható belőle. Sárközi Andor tollából Roger Martin du Gard-ról közöl értékes tanulmányt a folyóirat az „önétet- ‘rajzi éft irodalmi efrWéJcek” megjelenése alkalmából, a marxista irodalomtudomány alapján értékelve a realizmus útján bátran haladó írót. Gyárfás Imre kritikai jegyzetében a szegediek Mikszáth-emlékkönyvét értékeli.

A Széphalom fentiekben ismertetett száma ismét előrehaladást jelent. Tükrözi, hogy Miskolcon és Borsodban az irodalmi élet mindinkább a helyes irányban halad. Kár. hogy a négy novella közül kettő — az Ónodvári Miklósé és a Császár Kláráé — utánközlés (mindkettő az Eszakmagyarországban jelent meg korábban.). Nem hisszük, hogy új. eredeti írásukkal nem jelentkeztek volna a szerzők és a rovat szerkesztői ne tudtak volna a dús termésből újakat kiválogatni.

DOHÁNYOSOK

A Nap a szívesség csinálta dohánypajta mögé ke- c/* rüli, csak a szélről ülőket simogatja megfáradt, késődéluláni melegével. De az árnyékban maradónak sem fáztak, szellőtlen, jóleső melegség árad a levegőből, földből.

— Hozza már azt a dohányt, Pista bácsi, mert itt hagyjuk!

« Pista bácsi éppen a füzözsinórral bíbelődik, összegubancolódott az ebadta.

— Várjatok már egy kicsit, hányféle szakadjak? Pihenjetek, rátok fér.

— Még mit nem! Pihenni? Akkor megint későre maradunk — otthon vár bennünket a „mésodik műszak”. Tegnap is sötétben botorkáltunk haza.

— Jól van, jól, viszem már.

Meleg Pista bácsi, a vilmányi Hernádvölgyi Oj Elet Tsz dohányos-brigadérosa felnyalábol egy ölre való dohányt,

— Nesze, itt van — teríti az egyik asszony elé —, ne mondd, hogy smucig a magyar!

Már egy másik asszony is kifogyott, az is követelőzik. Ügy jár a kezükben a fűzőtű. mintha valami zsákot fércelgetnének Iparkodnak, hiszen n°m keveset kell felfűzni egy munkaegységért... Negyvenöt zsinór dohány, bizony nem gyerekjáték, egy-egy zsinór 5 egész méter. Meg a fűzésre is ügyelni kell. nem lehet csak vet»» elkapkodni a dolgot.

(T\i'to bácsi ez évben lépett a szövetkézé* útiéra.

s mivel a magáén is eredménnyel foglalkozok a dohánytermesztéssel — ezelőtt négy esztendővel tizenhét mázsa dohányt tört egy holdról, amiért 32 eze- forintot és több. mint 26 ezer darab cigarettát kapott — a vezetőség megtette dohánytermesztési csoportvezető •nefc.

— A közösben is menne úgy a dohánytermesztés mint a magáén? — kérdem.

Szinte megütközve néz rám..

— Már hogyne menne! Az a fontos, hogy meakapia a munkát. Ha olyan és annyi munkát adunk neki. mint én adtam, akkor fizet.

— Es megkapta-e az „olyan" munkát?

— Mit mondjak erre? Meg is. meg nem is. Hat holdon termeltünk most dohányt, a kanálást még 'sak meggyőzte ez a nyolc asszony meg két férfi, de a paldntálásnál szükség volt a családtagok segítségére is. Jöttek is szép számmal. Meg pajta is kéne hozzá. Nagy szerencsénk, hogy a cséplők még kint vannak, dolgoznak, a gépállomás jó szívvel ideadta nekünk a cséplőgép-szint. Nagy bajban lettem volna, ha nem ezeket az asszonyokat adják a dohányhoz, meg ezt a két embert. Mert nagyon szorgalmatosak. úgy iparkodnak ezek, hogy néha már rájuk kell szólni, hogy ne törjék any- nyira magukat. Amit délelőtt törtünk, azt délután fel kell fűzni, ha törik, ha szakad. Majd’ minden nap sötétedésig dolgozunk, nem maradhat csomóban a dohány, megfeketedik. Nem mondhatjuk, hogy rossz a termés, nyolc-kilenc mázsa körül lesz holdanként, csak a minőséggel lesz egy kis (tiba — belekapott a rozsda. De hát nem teríthettük rá a kabátunkat.

— A krumplink még a földben, mf meg itt — szól oda az egyik asszony zsörtölődve.

— Legalább nő még egy kereset — fogom viccelődésre a dolgot.

asszonyok nekem állnak, hogy akkor már én is ^ cs°k annyit konyiihatok a mezőgazdasághoz, mint az, aki kitalálta, hogy 45 zsinéget kell felfűzni egy munkaegységért — mert nem tudja az. hogu mennyi küzködés van azzal a dohánnyal, amit a cigarettájában elszív. Az asszonyok nyelvesebbje azt is megkérdi mosolygós kíváncsisággal, — hogy mezőgazdasági szakismeretből megbuktasson ezek e'őtt a szigorú vizsgabiztosok előtt —. hogu a káposztát aratják e vary ássák? Nagy csönd támad — no. most ugrik a msjom a vízbe... Én meg adom az ártatlant, hogy már hennán a csudából tudnék én megfe’elnl ilyen „fogas" kérdésre. Pedig már hátulgombolós koromban is tudtam, hogy a káposztát azt nem aratták. nem is ássák, azt csak meneszik. iő'aUa bárányhússal.

A Nap már a cse-ehátj dombokat súrolta, amikor elbúcsúztam a vidám dohányosodtól Méa egy *zekér- deréknyi dohánylevél várt rájuk. Balogh né akit kedves viccelődéssel felterjesztetek hozzám élmunkásjel- vényre az asszonyok, meo is jegyezte:

— No. ma megint csak a set ét ed és ver haza minket

A dohányosok meok*resték a Napot a sárguló do- hánufiizérek résein. Kérőre jár. iparkodjunk! — kiáltották.

S még jobban iparkodtak, peá’o egész nap meg nem állt a kezükben a fűzött".

H.

lusztrált útijegyzeteit Egyiptomból és Benedek Miklós értékes fejtegetéseit a fiatal művészek pódiumairól. Elemzi a fiatal művészek múlt évi hasznos kezdeményezéseit; írása egyben javaslat is a következő évadra.

<o)

A „Széphalom“ rovat

Választékos, gazdag tartalommal jelentkezett a 32 oldal terjedelmű „Széphalom" irodalmi rovat: négy rövidebb elbeszélés, két irodalmi tanulmány, egy kritikai jegyzet, tizennégy vers és három versfordítás teszi olvasmányossá, igényessé, széles skálájúvá. A vúlasztékosság és a művészi igény mellett örvendetesen jelentkező jellemzője ennek az irodalmi összeállításnak, hogy érdeklődésével mindinkább a ma kérdései felé fordul, több írás ad képet mai életünkről és amelyik a múltból meríti is témáját, az elmúlt történésekből a mára int. Időhöz nem kötött mindenkor közreadható alkotással ugyan találkozunk még, de már elenyésző a számuk; nem azok dominálnak.

Az elbeszélések sorában elsőként Ónodvári Miklós: „A döntő nap" című írását olvashatjuk. A szerző — a falusi élet jó ismerője. — a gyakorlott riporter biztonságával és a szépíró igényességével mutatja be egy falu közösségének döntő napját Császár Klára: „A rab" című novellájából a mát meg nem értő, a régihez görcsösen ragaszkodó öreg parasztházaspár magáramaradása. a derékszakasztó munka rabsága érződik. AdamoxHcs Ilona: „A gyermek” című — egyébként szép. tartalmas, nemes gondolatokat ápoló — írásában egy kicsit sok az érzelgősség.

Külön kell szólnunk Tóth Lajos. „WAlkürök" című remekbesikerült novellájáról. Tóth Lajost a miskolci írócsoport egyik legizmosabb egyéniségének tartjuk és őszintén örülünk, hogy tehetségét helyesen