Észak-Magyarország, 1960. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-28 / 203. szám

6 eSCAKSAGTASOIKSZAe Vasárnap. 1960. Krakkói képeslap ««mHMWwwmv. cAz alva s ó k IHI /A\ INI Oi J A\ Berentei hétköznapok NAGYON SOK SZÓ ESIK mosta- Rábán az ifjúságról. Még több arról, hogy milyen neveletlenek, mának élők fiataljaink. Vannak, akik ajk­biggyesztve beszélnek a KISZ kong­resszusára való felkészülésről. Pedig az ilyenfajta magatartás helytelen, ez a vélemény pedig elsősorban nem felel meg a valóságnak, másodszor pedig a szitok-átok nem használ azoknak, akik esetleg valóban „neve­letlenek" vagy „mának élők". Mert kétségtelenül vannak ilyenek is, de aki csak ezt látja, az nem tud helyes képet alkotni. Az alapvető az, hogy ifjúságunk nagy része magáénak érzi társadalmi rendszerünket, dolgozik érte, szocialista emberhez mélló éle­tet cl. A Lenin Kohászán Müvek nai>> olvasztójának fiataljai például elha­tározták. hogy az egyes kohói ifjúsá­gi Üzemmé szervezik, s termelékeny­ségét az év végére 12.7 százalékkal növelik. A komióstetöi munkáslakó­telep építkezését 10 ezer óra társa­dalmi munkával segítik. Megyénk üzemeiben és bányáiban 186 szocia­lista ifjúmunkás brigád dolgozik 1860 taggal, a DIM A VAG KISZ-fia- taljai külön dicséretet kaptak azért a szorgalmas munkáért, amelyet az élüzem cím elnyeréséért fejtettek ki. « Az üzemi ifjúság elóharcosa az anyagtakarékosságnak, általában a takarékosságnak. Ezek a példák is azt mutatják, hogy az ifjúság nagy része dereka­san kiveszi részét a soronlévő íelada- < tok megoldásából. Na jo. — mond­hatja erre valaki —. ezek nagy­üzemben dolgozó fiatalok, hat rájuk : a környezel, s különben sem a mun- . kasok között kell keresni azokat. ; akikről oly sok szó esik mostanában. De ha az egyetemistákat nézzük, ki­derül, hogy a miskolci egyetemről ' 205-en voltak a nyáron a Domoszlói Állami Gazdaságban dolgozni, közép- i iskolásaink közül pedig 1205-en vet­tek részt a KISZ nyári munkatábo­raiban. NO POLITIKAI ÉRDEKLŐDÉ­SÜK IS. Örvendetes jelenség volt j látni az augusztus 20-i nagygyűlésén azt a sok fiatalt, akik elmentek meg- • hallgatni az ünnepi beszédet. Pedig nem voltak „hivatalos" kivonulások; sem az üzemek, sem az iskolák nem vonultak fel. Mégis nagyon sok fiatal volt ott. Nemiégiben az egyik technikum diákotthonában tartottam külpoliti­kai beszámplót. Gondolva, hogy ők, a fiatalok, járatlanabbak a politikai kérdésekben, javasoltam, hogy küld­jék csak beszámoló közben a kérdé- ' seket. majd válaszolok rájuk. Nem ' akarom részletezni a dolgot, annyi bizonyos, hogy nehéz volt ez a kon­zultáció. Vitathatatlanul kiderült, hogy rendszeresen olvasnak újságot, nagyon érdeklődnek a nemzetközi is belpolitikai kérdések iránt. Es mégegy: bár a kérdéseket név nélkül lehetett beadni, egyetlen provokatív, rosszindulatú kérdés vagy megjegy­zés sem hangzott el. Egy másik alka­lommal az U—2-es amerikai kémre- púlőgép Moszkvában látott roncsai­ról beszéltem és mondhatom, figyel­mesebb hallgatósággal ritkán talál­koztam meg. A múlt színházi évadban 216 egye­temistának volt premierbérlete a ; Miskolci Nemzeti Színházban, ezzel együtt összesen 1300 ifjúsági bérlete*.»« váltottak ki az 1039—60-as színháziI évadban. Ha pedig a koncertek Iá-* togatottságát vizsgáljuk, kiderül,* , hogy a hallgatóság többsége fiatalok * ból tevődik. Nem régen vetítették a| Kossuth moziban ..A nap mindenki-j nek világit" című szovjet filmet.j Nem volt zenés, táncos, kacagtató* film. Nagyon mély gondolatokat tar-* talmazott. művészien mutatva meg a* fronton megvakult szovjet ember tragikus sorsát, beilleszkedését a bé­kés munkába. Mégis nagyon sok fia­tal nézte meg a filmet és öröm volt hallani a látottak feletti megnyilat­kozásaikat. Miskolcon az öntevé­keny kultúregyüttesekben a résztve­vők többsége fiatal. A Megyei Könyvtárban Miskolcon és a megyé-( ben a beiratkozott 54.427 olvasó kö-< ZÜl az egyik legutóbbi kimutatás sze-\ rint több mint 31 ezer 18 éven aluli] És ehhez hozzá kell még számítani.; hogy nagyon sokan vannak 18—25 év; között, akiknek a pontos számát nem; ismerjük ugyan, de rendszeresen^ látogatják a könyvtárakat. FELHÁBORODOTTAN mesélte egyik ismerősöm, hogy a fiatalok milyen neveletlenek. Látta ugyanis, amikor a Tapolcára menő autóbu­szon három fiatalember azzal „szó-_ rakozott", hogy amikor az autóbusz ajtaja kinyílt, ők kiköptek. Osztó zom e felháborodásában, de ezt az egész fiatalságra nem lehet általá nosítani. Magatartásuk, viselkedésük! illedelmes. Vannak, akik szerint az átlag számít. Egyesek szerint, ha az; átlagot nézzük, a fiatalság rossz. Má-! sok szerint jó. Én megértem, hogy a! statisztikában szükség van ótlagszá-: mításra. Máshol is szükség va fKülönösen. ha az pontos.) Az ifjú- Jőyot azonban szerintem nem jó „át­lagolni". Ha egy asztalhoz ketten le­hlünk ebédelni, s én eszem meg a írhattam volna úgy is a címet: „A szocia­lista humanizmusról Mert arról lesz szó eb­ben az írásban. De most nem célom a humaniz­mus és a szocialista humanizmus fogalmát — még megközelítőleg teljes értékűen sem — tisztázni, tartalmukat fejtegetni. Csupán né­hány egyszerű, minden­napi élményemet, gon­dolatomat rögzítem h mi társadalmunkra Jel­lemző emberségről. Ab­ban a hiszemben, hogy tűnődésem nemegészen hiábavaló. Ezért vá­lasztottam a kevesebbet mondó, szerényebb cí­met. Így pontosabb és kifejezőbb Is. Az intézmény, amely­nél dolgozom, nemré­giben levelet kapott egy egyszerű munkásasz- szonytól. A levél írója mostanában veszítette el férjét. A fiatal öz­vegy arról számol be. mennyi szeretettel, fi­gyelmességgel vették körül családját férje munkatársai, addig is. amíg súlyos beteg volt az ember, de még élt. a haláleset, a temetés alkalmával is. és még azután Is. A levelet azért írta, hogy helyet­te a címzett Intézmény, a Rádió fejezze ki az asszony köszönetét az elhunyt munkatársai­nak, éspedig a legszéle­sebb nyilvánosság előtt. Bennem valami tilta­kozásféle ébredt a nyil­vános köszönetmondá.s ellen, ügy hiszem, azo­kat a nagyszerű embe­reket. akik igazi mun­kások. valóban szocia­lista emberek módjára viselkedtek, csak meg­bántottuk volna megha­tó tettük nyilvános ma- gasztalásával. Azzal, hogy dobra verünk olyasmit, ami számuk­ra magától értetődően természetes, amiről úgy érzik: elemi kötelessé­gük volt, nem jár érte köszönet... A levél borítékjára azonban ráírtam: „Er­ről beszélni kell. erről írni kellT’ S most. hogy íróasztalom fiókjainak egyik, szokásos időn­kénti „nagytakarítása­kor” megint kezembe került e levél, most már csakugyan nem halo­gathatom. hogv beszél­jek. hogy írjak róla. Ezzel tartozom özv. B B.-nének is. a levél írójának, elhunyt férte munkatársainak, a di­rt sgy őr-vasgyári közép­hengermű gyárrészleg Naplójegyzet az emberségről vezetőinek és dolgozói­nak is; és tartozom — önmagam lel ki ismere­tének is. hiszen ma, az emberélet útjának Dante-i felén jóval túl­jutva is, csodálkozó gyermek és rajongó ifjú módjára tudok lelkesedni, ha valódi értékekkel; igazsággal, szépséggel. emberség­gel van találkozásom... Igen, igaza van az özvegy asszony nak! Megérdemlik a nyilvá­nosság színe előtti köszöntést a ml mun­kásosztályunknak ezek a talpig ember képvi­selői. akik nem feled­keztek meg a gyógyít­hatatlan betegségben kiszenvedett B. B. ár­ván hagyott kis család­járól. feleségéről és két csöpp leányáról. Még ha úgy is érzik, hogy ez „egészen természe­tes". hogy „ezért kö­szönet nem jár”, még akkor is, sőt: így még inkább/ Mert mit tettek? Mi­kor megtudták, még a férj életében, hogy a családnak nincs tüze­lője. hoztak húsz má­zsa szenet, be is rak­ták. és adtak 270 forin­tot a nagy beteg jobb ellátására. A haláleset alkalmával 3500 forint segéllyel keresték fel az özvegyet, és közöl­ték. most. hogy ö lett a családfő, a munkahelye készen várja. Többször meglátogatták azóta 's. A nők napján csomag­gal. anyák napján kö­szöntő lappal és pénz­ajándékkal kedvesked­tek neki. Azt írja a/, asszony — s nincs író. aki hívebben és szeb­ben meg tudná írni; — •......ömlöttek a köny­nveim. Arra gondol­tam. hozzátartozóink még csak meg sem láto­gatnak bennünket, oly árván, egyedül hagy­nak magunkra, olyan emberek pedig; akik csak a férjem munka­társai voltak, ezek az emberek gondolnak az én két kis árvámra ...” — Igen. ezek az em­berek. akik osztály- harcban vasba öltöztek, akik kíméletlenül ve­rik az ellenséget, zúz­zák szét. ami régi, rot­hadt. és kemény mun­kával építik az új tár­sadalmat, — ezek az emberek példát adnak mindnyájunknak a szo­cialista humanizmusra isf Az emberségre, a dolgozó ember iránti szeretetre. a figyelmes törődésre, a jóérzésre. Nem tudományos meghatározással, de — tz a szocialista huma­Gyárfás Imre tamadt. jobb lenne, ha Ipán uzem- i mel lépnénk kapcsolatba, hiszen a ■ gazdaság is velünk azonos szektor. ; Rövidesen kiderült azonban, hogy a »«gazdaság nagyon jó patrónusnak bi- lzonyul. ♦ Múlt év őszén termelószövetkeze- ♦tünk a tagoktól felvásárolt 40 darab «szarvasmarhát, de takarmányozási ♦nehézségekkel küzdöttünk. Amikor |a gazdaság igazgatójához és párttit- •kárához fordultunk, segítségünkre Ssiettek. Küldtek takarmányt, alom- ♦szalmát. Termelőszövetkezetünk ma «már 90 darab szarvasmarhával, 110 £darab sertéssel rendelkezik. A vi­szonzás természetesen nem maradt lel a termelőszövetkezet részéről sem. «Amikor az állami gazdaság meg­kezdte a behordást, fogataink segí­tettek. Ugyanekkor a gazdaság két |arátógépe learatott nálunk 50 hold ibúzát. Z S még egy példa a sok közül. A ♦rendkívüli esőzések miatt nagy gon- Xdot okozott a keresztek összehordá­ssá. A termelőszövetkezet vezetősége IHomoróczky elvtárshoz, a gazdaság jígazgatójához fordult segítségért. {Másnap reggel valóságos gépkaraván «vonult végig községünkön. Elől az {igazgató elvtárs gépkocsija, utána 12 ♦traktor pótkocsival. A 100 hold bú- Szatábláról estére már le Is arattunk. { Kiss Sándor ♦ Megy aszó. Szabadság Tsz. I — A keszn véteni Szabadság Tér­♦ meloszöv rtke/etben új, modern mag- Jtárpadlásos istállót építettek, «mely­ének átadására a közeli napokban •kerül sor. őszintén szólva, amikor megtud­tuk, hogy a Taktaharkényl Állam: Gazdaság patronálja majd termelő­szövetkezetünket, olyan gondolatunk Sokat segítenek a patronálok pórt- és szakszervezet­tel. A berentei bányá­szok elégedettek. Jól., keresnek és bizakodva' tekintenek a jövő elé. Büszkék arra, hogy őíe adják a közeli ipart»- " déknek a szenet. Min­den berentei bányász jó munkával. odaadó lelkesedéssel dolgozik, hogy méltóképpen ün­nepeljük meg a közelgő bányásznapot. Tanyi Gyula» is a bánya adja a meg­élhetést. A régen ma­gántulajdonban lévő bánya azonban soha nem tudta biztosítani a községben élő bányá­szoknak a mindennapi kenyeret. Ma ez az üzem a Borsodi Szén- bányászati Tröszt leg­jobb üzeme. Az akna évek óta megbízhatóan teljesiti terv feladatát. A bányaüzemben jó a kollektiv munka. .4 műszakiak teljes egyet­értésben dolgoznak a Kazincbarcika, épülő szocialista városunk fe­lé haladva, Sajószent- péter után új, hatalmas iparvidék panorámája lárul elénk. A főútvo­nal baloldalán, a hőerő­művel szemben egy kis bányászközség terül el. Amerre a szem ellát, ez a vidék mind a Sze­pesi grófok birtoka volt. Ma gyáróriasok emelkednek itt. A Bükk lábainál elterülő kis bányászközség, Berente lakóinak régen is, ma Művelidési ollhonunk programiéba A sátoraljaújhelyi Kossuth Lajt Művelődési Otthonban megtartót' az őszi-téli népművelési munkát eh készítő ülését a város művelődé ügyi-bizottsága. Részletesen megta gyalták-a város lakosságának ossz* tetele szerint -az igényeknek megf- lelő ismeretterjesztő előadások te vét* A gyermekek mar élénk érdekl- déssel várják a gyermekfoglalkoz; sok programjának nyilvánossági hozását, amelyek között bábelöad. sok, mesefilmvetítések, szellemi to na, társasjátékok szerepelnek, gyermekfoglalkozások érdekessél lesz. hogy az előadások alkalmáv azok a gyermekek látják el a pénzt rosi, ellenőri, rendezői, s más teei döket. akik tanulmányi eredménye, alapjan ezt kiérdemlik. A művelődési otthonban ezen k vül helyet kap az Értelmiségi Klu valamint a Nyugdíjasok Klubja. Fii lop László. muv. otthon igazgat két ebédet, asztaltársam pedig egyet sem, — kész az asztalnál elfogyasz­tott ebédek átlaga. Csakhogy én jól­laktam, 6 pedig éhesen állt fel az asztaltól. Vannak, akik mércéket, állítanak. Egy-egy munkahelyen az együtt dol­gozó emberek nem értik meg a fia­talokat. Azt várják tőlük, hogy ugyanolyan „komolyan" viselkedje­nek, mint az idősebbek. Pedig ez megvalósíthatatlan óhaj. Furcsa is lenne, legalább olyan furcsa, mintha idős emberek szerelmes leveleket ír­nának fiatal lányoknak, vagy órákig próbálnának egy ..mambó- figurát". Egy 19—20 éves ifjú természetesen még másképpen viselkedik, más az érdeklődési köre. mint a gazdag élettapasztalattal rendelkező időseb­beknek. Elég gyakori, hogy ha a fia­talok hozzászólnak valamihez, véle­ményt nyilvánítanak, leintik őket az­zal. hogy „mit értesz te még ehhez, hiszen fiatal vagy". Pedig lehetnek nagyon jó meglátásaik, amelyeket érdemes figyelembe venni. Ha javas­lataik nem teljesen hibátlanok még. ne hibáztassuk őket. segítsünk nekik, hiszen nem edződtek meg az. élet diktálta harcokban. Készen kaptak könnyű, jó életet, amiről szüleik csak álmodozhattak, mikor fiatalok voltak. Vannak, í-kik ferde szemmel nézik az „ifiket", mert mindig a sporton, meg a táncon jár az eszük. Az idősebbek már megelégszenek az­zal. hogy hosszú sétákat tesznek családjukkal, esetleg unokájukkal. A fiatalok azonban nem mehetnek sé­tálni Lillafüredre unokáikkal, mert még nincs nekik. A természetnek és a társadalomnak vannak törvényei, amelyeket nem lehet megszegni. A fiatalok gondolatvilága bővül, világ­nézete állandóan formálódik. Ezt elő lehet segíteni, de a türelmetlenség ép­pen ellenkező hatással van: nem se­gíti. hanem hátráltatja azt. Aki jól vissza tud emlékezni ifjúkorára, az tudja, hogy neki sem esett jól, ha örökösen leckéztették. Arra is em­lékszik, hogy az akkor még oly gyakran kijáró pofon sem segített. Talán éppen ellenkezőleg. A szép, a jó szó jobban használt, mint a go­rombáskodás. KIFOGÁSOLJAK az öltözködésü­ket. Szemrehányásokat tesznek a lá­nyoknak, hogy amúgy is karcsú de­rekukon még jobban meghúzzák az övét. harangszoknyában járnak, ami térdig ér. vagy isten bocsa’, még ad­dig se! Dehát ha nekik ez tetszik, és úgy gondolják, hogy másoknak is tetszik, vagy talán, hogy ők ebben a ruhában tetszenek-.-.. A fiúk min­denféle tarkaságot magukra vesznek és „nem átallnak" fekete nadrágban és pulóverben járni. Nekik pedig — és úgy gondoljak, a lányoknak is — ez tetszik. A rendesek arról nem te­hetnek, hogy a huligánok szintén viselik ezt. és néhány felnőtt ennek alapján minden feketepulóverest hu­ligánnak tart. Ismerek olyan fiatal­embert. aki olyan tarkán öltözik, hogy egy papagáj hozzáképest szür­ke veréb. Pedig nagyon kultúrált, udvarias fiú, kellemes társalgó. Üjabban a papagáj-tarkát nála is a hollófekete váltotta fel. — Majd rájönnek a fiatalok, hogy ez nem szép. elsősorban nem fiatalos, nyá­ron pedig kifejezetten egészségtelen viselet, tetőtől talpig feketében jár­ni. Segítsük elő ennek megértését, ck ne vádoljuk őket miatta, ne legyünk velük szemben igazságtalanok. A; igazsághoz ugyanis hozzátartozik hogy ezeket a ruhadarabokat állam iparunk sorozatban gyártja és a di vattervezók sem az ifjúság soraibó kerülnek ki általában. Kár lenne el­hallgatni. hogy sokszor a szülök t; engedékenyek, mert szó nélkül né­zik gyermekeik vásárlásait, vagy ép pen ők vásárolnak részükre ilyer ruhákat. Nem igá*/.. hogy minder nyakkendőt Amerikából hoznak be amelyekre pálmák, magassarku cipő­ben lévő. teljesen meztelen nők vannak festve. Ezeket a „mi" ma gánkisiparosaink készítik. Nem vállal­kozom annak eldöntésére, hogy az-í a hibás, aki ezeket készíti és a fiata­lokra rósóeze. vagy p**diß at aki v.- »el. Amíg tobzódhatnak a gtccs- gyarlók, addig haragunka' tnkábl ellenük mini a félrevezetettek eller f ordítsuk: NÉZZEK A r!ATAl/>KAT Úgy mint a társadalom mtsbi tágját Óriási többségük ugyanúgy leiket- önzetlen tagja dolgozó társadal­munknak. m.r.t a felnőttek Vannak koztuk kiemelkedő egyemsegek I min.*. i4. és vannak etet mellett sem- rr.ir>*e:iók is Azonban azokkal U érdemét logialkuzm. aktk hibái kö­retnek ei. beiöiak meg lebe* rendet emberi faragni, mert f.ataíok TObt megértéssel et szeretettel közeled­jünk hozza,vk segítsük kezdeménye- zései ke', tápláljuk lelkesedésüket, ne. hegy/uk hogy az első nehézségek lat­tan meghatrai/anck Ha ttt-ott vala­mi hibát követ et valamelyikük, ne­veletlen. nemtörődöm, vagy a manuk ♦I — ez esetben a hiba ellen lépőink re. e* ne általánosítsunk ne az ege*z Ifjúságot tartsuk ilyennek mert akarva aKaraiian-l. az ellenkező ha­tást érjük e: Márpedig az a re. hogy egesz ifjúságunk a ra e.lerr.zó .elke- sedéssel. bátor kiállással dolgozzon a szocializmusért — saját boldog holnapjáért. Déri Ernő K.MkMMo, * K'pUr Híit '«» u UW|*o«Ufl 1» gyoraaa #»«•• barátkoznak a krakkóiak kedvencei - a galambok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents