Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-12 / 163. szám

E8ZAKR1 AU Y AKUK8Z AU főbb anyagelosztást' Milyen gondokkal küsd a mezőcsáti gépállomás? Nagyrészt kasza alá érett a gabo­na, amikor ellátogattunk a mezőcsáti gépállomásra. Az udvaron két vado­natúj szovjet kombájn zümmögött, bogy a szokásos próba és önjáratás otán elinduljon. a határba. A csarnok­ban még néhány gép körül foglalatos­kodtak, így első látszatra azt gon­dolná az ember, minden a legna­gyobb rendjén, az aratás jól halad. Ez azonban esak látszat. A gép­állomás vezetői mostanában gyak­ran beszélnek bosszúsan. A gépek kint dolgoznak a határban, különö­sebb aggodalomra nincs is ok, még­is, nem afféle babonától indíttatva, inkább a tapasztalatok alapján mondják: történhet valami. Fontos alkatrészek hiányoznak, a megrendelt anyagok késve ér­keznek a gépállomásra. Számos műszaki problémát kellene megoldani még ezekben a napokban Is, de erre kevés idő jut, mert anyag- beszerző híján Kiss István elvtárs­nak, a főmérnöknek kell motorra ülnie, hogy a FÖMAV-tól kezdve a megye gépállomásait, állami gazda­ságait „átfésülje" egy-egy hiányzó, Igen szükséges alkatrész miatt. Ez napokat, értékes órákat rabol eL A FÖMÁV magatartása ad legtöbb okot a megjegyzésre. A Földműve­lésügyi Minisztériumnak ez a me­gyei anyagellátó szerve volna illeté­kes alkatrészekkel, szükséges anya­gokkal ellátni a gépállomást. Sajnos, a tapasztalat az, hogy az alkatrészek késve érkeznek meg. Hivatalos pa­pírok igazolják, hogy például a jú­nius 2Ö-i megrendelésnek is csak egy kisebb részét tudta biztosítani, mint­egy 24 alkatrész hiányzott a FÖMÁV raktáraiból. — Gyakran az is megtörténik, — sorolja Kiss elvtárs —, hogy más megyében keresünk segítséget. így az egyik alkalommal a Miskolcon hiányzó alkatrészek mindegyikét na­gyobb tételben is meg lehetett ta­lálni Egerben... És itt vannak a kombájnok. » A 8-as gép kisebb hibával érke­zett a gépállomásra. Miután ga­ranciális felelősséget vállaltak érte, a gépállomáson nem nyúl­hattak hozzá. Kisebb javításokról volt szó, s hogy elvégezhessék, a fél országot össze kellett telefonálni, míg végül a TECHNOIMPEX hozzájárult a hi­bák kijavításához. Az egész tortúra öt napig tartott, ez azt jelenti, hogy az új szovjet kombájn ebben az év­ben 60 holddal kevesebbet arat, mint amit egyébként arathatna. Jogos tehát a gépállomás vezetői kritikája. Valóban többet kellene törődniök az anyagellátó szerveknek ezekben a napokban, de máskor is a jó anyagellátással, mert nemcsak egyszerűen gépleállások követ­kezhetnek, hanem az aratás te megsínyli ezt a hiányosságot. . Mint a fentiekből is kiderül, nem mindig arról van szó, hogy nincs alkatrész, inkább arról, hogy az elosztással van baj. Tudott dolog, minden raktáros tartózkodik az el­fekvő készletektől. A keresettség arányában azonban lehet és kell is számítani egy átlagos igényre. Ha ezzel számolnak, a megyei FÖMÁV gyakori elmarasztalására nem lesz ok. (garami) Jubileumi táncfesztivál Sztálinvárosban Fotóriporterünk jelenti: A kaszálás „titkaival” ismerkednek a fiatalok Putnok határában, a Putnokl Me­zőgazda sápi Technikum tangazdasá­gának hatalmas lucernásában érde­kes foglalatosság közben találunk 31 fiatalt. A technikum első évfolya­mának tanulói — a négyhetes gya­N agy jelentőségű kulturális ese­mény színhelye volt 9-én és 10-én az alapításának tizedik évfordulóját ün­neplő Sztálinváros. Ekkor zajlottak le a második sztálinváros néptánc/esz- tivál ünnepi rendezvényei, amelyen nemcsak hazai öntevékeny együtte­sek vettek részt, he nem a Szovjet Haderők Művészegyüttese, valamint Franciaországból Chamonix város népi együttese is. Az ünnepségek 9-én, szombaton este kezdődtek. Résztvett azon Kállai Gyula elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács első elnök- helyettese, a budapesti diplomáciai kar számos képviselője, nagyobb ipari városaink küldötteinek népes csoportja, a szakszervezeti és kultu­rális élet számos vezetője. Az Ünnep­ségeket Tapolcai Jenő elvtárs, a sztálinvárosi városi tanács vb. elnöke nyitotta meg. A késő éjjeli órákig tartó műsorban az együttesek tizen­két műsorszámban adtak számot fel­készültségükről. Vasárnap délelőtt disz felvonulással folytatódtak az ünnepségek, majd délután és este folytatódtak a be­mutatók. A műsor a fesztiválon sze­replő valamennyi együttes közös zárótáncával ért véget az éjszakai órákban. A vendégszereplő francia együttes hétfőn Miskolcra látogatott és az új­diósgyőri Bartók Béla Művelődési Házban mutatta be műsorát a mis­kolci közönségnek. A nagyjelentőségű 'kulturális ese­ménysorozat részletes ismertetésére még visszatérünk. HÍREK a Lengyel Népköztársaságból KÉT ÉVE, hogy üzembe helyez­ték Lengyelország első kísérleti atomreaktorát. A lengyel atomku­tatási szakemberek elsősorban mag­fizikai kutatásokat végeznek. A re­aktor ezenkívül ellátja az ország izotóp szükségletét. Hetente körül­belül száz órát dolgozik, kihaszná­lás tekintetében így európai viszony­latban is előkelő helyen szerepel. A LENGYEL NEHÉZIPAR már június 29-én teljesítette féléves tervét, valószínű, hogy július végéig 102—103 százalékra emelkedik terv- teljesítése. ami körülbelül 350 mil­lió zloty értéknek felel meg. 1959 hasonló időszakához viszonyítva, a lengyel nehézipar termelése körül­belül 15 százalékkal emelkedett. Ez időszak alatt különösen a vasércki­termelés növekedett. Az ország ko­hói körülbelül 3,3 millió tonnát állí­tottak elő acélból, ami 225 ezer ton­nával több. mint 1959 első felében. A gépgyártás ez év első felében kö­rülbelül 8 ezer megmunkálógépet. 14 ezer 600 különböző gépkocsit, 420 vasúti személykocsit és 7 ezer vasúti tehervagont készített el. 1960 első felében ezenkívül 57 ezer 500 mo­torkerékpár, 224 ezer mosógép, 18 ezer hűtőszekrény, valamint 83 ezer televízió került piacra. A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSA­SÁG MEZŐGAZDASÁGI beruházá­sainak értéke 1961—1965-ig 89,3 milliárd zlotyval emelkedik, vagyis a mostani ötéves tervhez viszonyítva 83,5 százalékkal lesz magasabb. A beruházások elsősorban a falvak szocialista átalakítását és a mező- gazdaság korszerűsítését szolgálják majd, s elsősorban a gépesítésre, a talajjavításra és gazdasági építésre irányulnak. A LENGYEL IPARNAK ÉVRŐL ÉVRE TÖBB ACÉLRA van szüksé­ge. Éppen ezért a közeli években hozzálátnak a 2 ezer köbméter be- fogadású óriáskohó építéséhez a Le­nin kohászati kombinátban. A gi­gantikus építkezés évente egy mil­lió tonna nyersanyagot biztosít a lengyel népgazdaság számára. A ter­vek szerint a czenstochowoi Bierut- kombinátban te előirányozták ha­sonló óriáskohó építését. Ilyen nagy kohókat még sehol a világon nem építettek. A Lenin kohászati kombi­nát óriáskohója annyi nyersanyagot ad majd az országnak, amennyit a ‘öbbi kohók együttesen biztosítanak. Ifjú titánok emléktáblát állítanak — önmaguknak Egy London környéki ház falára néhány önmagáért lelkesedő ifjú „író” és „művész” a következő szö­vegű táblát helyeztette el: „Ebben a házban 1955-től 1960-ig élt Colin Wilson, John Bra ine, Stuart Hol- rcjyd, stb.... Örök áldás kisérje e szóit helyet”. önmaguk megörökítésére ezek a „dühös” angol fiatalok azért vete­medtek, mert a házat, ahol laktak, penzióból bérházz^Talakították át és sehol a környéken nem találtak ilyen olcsó bérért megfelelő lakást, ahol „alkotó tevékenységüket" foly­tathatták volna. Szabó Nándor tanár fáradhatatla­nul és eredményesen magyarázza, hogy kell helyesen fogni a kaszanye­let, hogyan kell egymásután beállni a sorba. Juhász István, Kosztur Jó­zsef, Varga Lőrinc, Tarcall Sándor és a többiek egyre bátrabban és erő- lei jesebben lendítik kaszájukat a zöl­dellő lucernásba. Foto: Szabados György Főnyeremény tulajdonosa kerestetik A dán állami sorsjáték székházá­ban évek óta igen jelentős összegek „hevernek”, amelyeket a nyertesek nem vettek fel. Az utolsó öt évben több, mint 7200 nyeremény nem ta­lált gazdájára. Természetesen java­részt kis nyereményekről van szó, de van köztük 6 darab főnyeremény is, darabonként 25.000 dán korona ér­tékben. A dán állami sorsjáték tör­ténetében elsó ízben fordult elő, hogy a fel nem vett díjak összege maga­sabb, mint az utolsó húzás alkalmá­val kisorsolt nyereményeké. A sors­játék igazgatósága csak idén őszig köteles a nyereményeket igazolt tu­lajdonosainak kifizetni. TIZENEGY NAP A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN A vár-múzeum hátralévő termei­ben is sok a látnivaló, de légióként néhány, a történelmet idéző festmény marasztalja a látogatót. Ezek közül is — nemcsak mondanivalója, de mé­rete, kifejezési módja, figuráinak csodálatos ábrázolása miatt is — ki­emelkedik az a festmény, amit egy Pataki nevezetű művész 1890-ben al­kotott Munkács várának feladásáról. A kép föalakja Zrínyi Ilona. Büszke tekintete, sudár testtartása kifejezi egész valóját; valósággal eltörpül mellette Caraffa tábornok, aki hadá­nak élén benyomul a várkapun. Zrínyi Ilonáéhoz hasonló büszke, egyáltalán nem félő, nem megaláz­kodó jellemről tanúskodnak a vár­védő katonáik és tisztek képen ábrá­zolt figurái is: még a sebesültek is büszke-hidegen néznek farkasszemet a bevonuló labancokkal. A vár fel­adásáról csak a várudvaron halomba- dobált fegyvereik beszélnek... A festmény színezése mélysége® fájdal­mat és gyászt fejez ki; de az anyja mellett álló kis Rákóczi Ferenc finom árnyalatú alakja, távolbanéző szeme, anyjától örökölt büszke arcvonása már a jövőt sejteti, egész lénye a leendő vezért, a „Pro Patria et Liber­tate" zászlainak hordozóját motivál­ja. A kép egyszersmind a várfeladás történelmi hátteréről is fellebbenti a fátylat: a háttérben egy mélyedésben lapuló alak görnyedt tartásával, s az treán tükröződő kajánság és félelem torz vigyorával azt az érzést kelti, hogy itt egyetlen legyőzött van: 6, az áruló. Külön érdekessége ennek az alig ismert képnek, hogy alakjait ff mű­vész a falujában akkor élt embereik­ről motiválta. Ebből a tényből arra következtethetünk, hogy nagyon sok tanulmány, nagyon alapos megfigye­lés után született meg a mű. Egy másik történelmi eseményt több kép is idéz. Főalakjai Hóra és Kloska, az erdélyi jobbágyfelkelés ve­zérei. Megdöbbentő az a kegyetlen­ség, ahogy elbánt velük a feudális társadalom, s ahogy meggyalázták őket haláluk után. Még nézni is bor­zalmas ezt a történelem fekete lap­jaiból kitépett képet. A két felkelőt az akkori idők legszömyűbb módián végezték ki — kerókbetörtók. Ez a rettentő gyilkosság a következőkép­pen történt: A halálraítéltet hasra- fektették a földön, kezüket, lábukat csaknem az ínszakadásig szétfeszítet­ték előre és oldalra, majd négy cö­löphöz kötötték. Ezután a hóhér a kínokkal küzdő fölé állt, s egy nagy kerékkel, rövid tévőnként, darabokra törte a csontjait. lábtól a felső test felé haladva. Mindaddig így tett, míg a szenvedő ki nem lehelte „lelkét”, amelynek „bűnét” kisebbítendő, kö­rülötte ájtatoskodott a pap, kereszttel a kezében. így végezték ki Horát és Klo6kát is. Haláluk után fejüket levágták, s elrettentő példaként „közszemlére” bocsátották, jeléül annak, hogy így jár mindenki, áld fellázad a zsarnok­ság ellen. Kloska személyét illetően érdekes adatra bukkantunk (legalább te mi eddig nem ismertük ezt a körül­ményt). Az adat szerint Varga Juon- nak hívták, s rokona volt annak a Varga Katalin nevű erdélyi nemes­asszonynak — az ő képe is látható itt —. aki maga is támogatta a job­bágyfelkelést. A krónika szerint Varga Katalint is elfogták a felkelés leverése után, s bezárták a gyula- fehérvári börtönbe, ahonnan egy éjjel a hegyek közül leözönlő „mó- cok” kiszabadították. Mint már említettük, a múzeum­ban látottaktól nem kevesebb értéket és emléket rejteget a szomszédos épület, a Batthyányról elnevezett tudományos könyvtár. Három élete legyen annak, aki az itt lévő levelek­kel. kéziratokkal, könyvekkel tüze­tesebben össze akar ismerkedni. És legalább 28 nyelven beszéljen! Mert például — többek között — ennyi nyelven írott bibliát is őriznek a pol­cokon. És hányfélét a matematikai, történelmi, földrajzi, jogi, biológiai, s egyéb témákat tárgyaló könyvek­ből !... Már az te olvasó-rekordot érne el, aki a kéziratdk ..átböngészé­sére" vállalkozna — tekintve, hogy a VIII. századból valók a legrégibb kéziratok. No meg a könyvek vaskos­sága! Egy 1670-ből származó Luther- biblia elszállításához aktatáska nem te volna elegendő — bőrönd kellene. Persze az „elszállítás” egyébként Is nehézségekbe ütközne, mivel ez — egy 1660-ból származó holland bibliá­val egyetemben — a könyvtár egyik féltve őrzött régisége. A biblia lapjait kivételesen szép színezésű illusztrá­ciókkal látták el a kor nyomdászai, illetve a szakma kézművesei. De több más könyv technikai előállítása is feltűnően szép. Láttunk például né­hány ‘ pergamenre írott könyvet, amelynek iniciáléit vékony arany­lemezre festették. S láttunk könyvet a nyomdatechnikát megelőző korból is. Ilyen például az a XIV. századból megmaradt, kézzel, miniatűr betűkkel írott „óskönyv”, amely a híres gyula- fehérvári glosszákat tartalmazza. ... Mint mondottuk, látnivaló ren­geteg volt — csak az idő bizonyult kevésnek. A programhoz ütemszerű- en igazodnunk kellett, eszerint pedig a következő városban, Órásul Stalin- ban már vártak bennünket az ebéd­del. És hát ez sem utolsó dolog, kü­lönösen, ha az embert a gyomra fi­gyelmezteti, hogy igékkel nem lehet jóllakni, még akkor sem, ha eredeti Luther bibliában „vagyon az meg­Funlculával a felhők közi Miután Órásul Stalinban (Brassó) megtudtuk, hogy mi az a funicula, s hogy egyáltalán itt van ilyesmi is — merész elhatározásra' jutottunk. Eddig a legtöbb városból csak egy- egy részt láthattunk, gondoltuk, fel­megyünk a íuniculával a hegyre, hogy teljes panorámájában szemügy­re vehessük Órásul Stalint. Ebbéli elhatározásunkban még a hűvös le­vegő, s a szemerkélő eső sem inga­tott meg. A funicula „állomásra”, amely egy kisebb, csak amolyan ezer méteres „hegyecskén” van, az e célra hasz­nálatos terepjáró autóval jutottunk el. Innen kellett kiindulni, hogy fel­jussunk a Maré Postavar csúcsára, a Krisztián-csúcsra — eddig közleke­dik a funicula. Node, mi is ez a esudajószág! Akik már sejtik, bizonyára a Tátrá­ban közlekedő lanovkára gondolnak. Hát nem egészen így áll a dolog. Tessenek elképzelni azon az előbb említett kisebb hegyen egy hangár- szerű épületet, amelyből egy vége­láthatatlan drótkötél indul ki, 8 mint a kondenzcsík húzódik felfelé ég és föld között. Nomármost, a hangár­szerű épületben ráülünk egy kis pádra, aminek csak ülőkéje, támlá­ja, meg egy apró lábtartója van, s az egész egy kis csigakeréken gurul a drótkötélen, egy másik drótkötél által vontatva. Aztán a kis pad el­indul, egyre magasabbra jut, az em­ber meg csak kucorog rajta, lógatja lefelé a lábát, míg azon veszi észre magát, hogy megszeppenve méregeti, melyik van közelebb hozzá: az ég, vagy a föld ... Meg. hogy kibírja-e a kötél... És latolgatja: az a feny­ves erdő ott alul jó puhának látszik, ha netán... de aztán, amikor egy- egy szakadék tűnik fel alant, mind erősebben kapaszkodik a biztosító láncba, hogy le ne essen a kispadróL S a világért nem néz hátra! Nem azért, mintha... áh, szó sincs Ijedt­ségről, hanem „majd fentről még szebb lesz a látvány...". így emelke­dik egyre feljebb a Maré Postava­ron. És végre, amikor felér, hiába keresné a várost Eltakarják előle a felhők, amelyek oly közel vannak, hogy az Üstökűkbe lehetne markolni, meg a hegyek, amelyek a Maré Pos­tavárnál is magasabbak... De ezt egyáltalán nem bánja! Sót, nem te gondol rá. Mit neki egy város, amikor alig várta, hogy egyetlen talpalatnyi „stabil” földhöz jusson! Hanem azért nagyon szép volt.., (Csaja—Barcsa) (Folytatjuk) korlati munka során — a kaszálás „titkaival" ismerkednek. Első és legfontosabb tennivaló a kaszaverés, a kasza és a csapófa be­állítása, a kaszafenés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents