Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

Tuirnap. 1960. ESZAKMAGYARORSZAO S cÁz oiaasák HANÓJA imiltlllll V«iV.Y.V.VW//iV/iVn Segítettek a kőbányásaok Népkertet létesítenek Kenézló'n Egyszer mindenki JJ**» élet rendje. Amíg az ember megél a maga munkájából, nem szorul kegye­lemkenyérre, addig nem fájdítja a fe­jét az öregség gondolatával. Én is úgv öregedtem meg, szinte észre se vettem. Pityuból Pista lett, aztán Pis­ta bécsi, most meg már ott tartok, hogy az egész faluban nem akad egy teremtett lélek, akinek azt mondhat­nám. hogy bácsi vagy néni. Mindenki fiatalabb nólamnál. Naphosszat elül­dögélek a kiskapuban, lsmergetem az •rrajárókat —, mert már ez is fejtö­résembe kerül. Egyedül vagyok, mint az ujjam. A feleségem — nyugodjon békével — már két esztendeje lesz krumpliásáskor, hogy meghalt. Ott ültem mellette, amíg csak le nem zárta a szemét Magánál volt halála pillanatáig. Beszélgettünk. A fiatal­ságunkról, az életünkről, a fiúkról, akiket elvitt a háború, meg minden­ről. Amikor eljutottunk ahhoz a nap­hoz, amikor meghalt megsimogatta a fejemet. — ott térdeltem az ágya mel­lett — no, Pista. Pistukám. elmegyek a fiaink után.. Oszt ne sírj. nem tud­nék nyugodtan aludni odalent, fel­ijednék a sírásódra... Szépen éltünk, nem civakodtunk. Ugye. nem fogsz sírni? Lehajtottam a fejemet, hogy ne lássa, máris sírok. Mire felnéztem rá. már túl volt mindenen. Egyedül vagyok, mint az ujjam, üldögélek a kiskapuban. Nézem az arra járókat. Néha megáll mellettem valaki. Hogy van. atyuskám? Meg­rándítom a vállamat — mint a ma­gamfajta véneik. Amikor tovább megy, nézek utána, amíg csak el nem vesztem a szemem elől. Maradhatott volna még néhány percig, olyan Jó elbeszélgetni azokkal, akiknek van még valami mondanivalójuk. Nekem már nincs. A múltra ma már senki sem kíváncsi, a jelennek élnek vagy • holnapot böngészgetik, még várnak valamit az élettől — én már semmit. Házépítésen törik a fejüket, egymást túllicitálják öltözködésben, olykor marakodnak. Egyszóval: élnek. Vá­gyaik vannak, elképzeléseik. Talán még engem is foglalkoztatnának ilyen gondolatok, ha lennének gyere­keim. undkáim, ha lenne valakim széles e világon, akiért aggódni kéne. Hetek, néha hónapok telnek ei. míg lámnyitja valaki az ajtót Tavaly Egy öreg ember vallomásai rém az ismerősöket, lélegzek, ha meg lélegzik az emberfia, enni is kell ne­ki. Ha már nagyon mardossa a bele­met az éhség, feltápászkodok, be­gyújtok a masinába, csinálok magam­nak valamit. A kerítést tüzelem, alá­gyújtani az ágyból huzigálom ki a szalmát. Hogy ml lesz velem, ha el­fogy az étel. a tüzelő? Ügy megcsap­pant az ágyamban a szalma, lassan a deszkákon találom magam. Néha el­gondolom. bemegyek a községházára — most már tanácsházának hívják — odaállok a jegyző úr elé: itt vagyok, csináljanak velem valamit, mert már éhkoppon vagyok. Igaz, a Jegyző úr se jegyző úr már. tanácstitkár, de ne­kem csak jegyző úr marad. De nem megyek én sehova, fájna a lelkem a kódiakenyértől. Néha el Is nevetgélek ezen. húzom magamat: ne röstellkedj, Pista, szégyellős koldusnak üres a ta­risznyája. E/számítottam magomat. Azt tartottam: ami a munkásnak a nyugdíj —, a parasztnak a föld. O a nyugdíjért dolgozott, én a földért Csak hát ez más káposzta. A nyug­díjért már nem kell dolgozni, hozza a postás, a föld az nem ad. ha nem ad­nak neki emberi verítéket. Ha leg­alább rokonaim lennének a faluban! Ügy jöttünk ide az asszonnyal, sem­mink se volt. Nem innen nősültem. Még keresztapja se vagyok senkinek. Gyüttmentek voltunk a falu szemé­ben, nem szívlelhettek, a fiuk is még Emlékszik, mit mondtam magának« amikor aláírt nekem? Ugye, azt mondtam, hogy meglepjük valamiveL Azzal odafordul a postáshoz, elvé* szi tőle azt a rózsaszín vackot. — Tessék, Pista bácsi. írja alt« pénz állt a házhoz. — Pénz? Honnan az Istennyilából? — Az állam küldte magának. — Az állam? Ha bolondoztok ve­lem, verjen meg benneteket az én te- tenem. Elővettem az okulárémat, ont bön­gészem a papírt. Kettőszázhatvan fo­rint, egy fillérrel se kevesebb. Nézete értetlenkedve az elnökre. — Ezután minden hónapban meg­kapja ezt az összeget, — nyugdija« lett, Pista bácsi. — De az ég szerelmére, miért? Nem dolgoztam én soha gyárban« még a színét se láttam. Azok meg csak nevetnek, a postás is, pedig majdhogynem fejbe kólin­tottám. és valami idegen szót emle­getnek, ha jól emlékszem: humaniz­must Meresztettem rájuk a szeme­met. figyeltem őket, hátha észreve- szem rajtuk a huncutságot de na­gyon komolyan mosolyogtak. A mar­komba számolta a postás a pénzt, jó egészséget kívántak hozzá, és elmen­tek. Én meg nem mertem hozzányúl­ni a pénzhez, még majd hiányozni fog belőle, ha jönnek vissza érte. Az­tán egy hónap múlva megint beállít a postás. — Nehogy megint fejbe akarjon verni, atyuskám. Itt a pénze — és megint a kezembe olvas (kétszázhat­vanat. azzal megy is. Bevittem a pénzt a házba, betettem a ládafiába a többi mellé. Ha a har­madikat is elhozza, akkor már biztos van a dologban igazság, akkor az enyém az a pénz. Hát bizony elhozta a harmadik summát is. Egyszerre annyi pénzem lett, hogy már attól tartottam, valaki megneszeü. én meg már öregember vagyok ahhoz, hagy védjem magam. S a postás azóta is hordja nekem a forintokat. El-elgon- dolkozok a dolgon, mindig az az ide­gen szó jár a fejemben. Becses lehet az államnak az a fio- manizmus. ha ennyit költ rá. Elbeszélés alapján írtar Gulyás Mlhálr — Belépési nyilatkozat, ha aláírja, az azt jelenti, hogy mától kezdve tsz- tag. — Oszt az minők? En már se nem osztok, se nem szorzók. Nekem már csak egy hiányzik... — Hagyja csak, Pista bécsi, nem olyan könnyű meghalni. Írja alá, az­tán majd meglepjük valamivel. Még most is nevetek a dolgon. Meglep valamivell Hallottak már ilyent? Engem meglepni! Kilencven éves koromban. Aláírtam azt a pa­pírt, hadd teljen a kedvük, én már a halálos ítéletemet is aláírnám. Az öreg ember az könnyen ráadja a fe­jét bármire, vele már úgyse sokra mennek. Ha meg lóvéteazfk. hát is­tenkém, nevetnek rajta egy sort és kész. Mondom, aláírtam, az elnöknek meg megmondtam, hogy fizetségül hozzon egy hát szalmát, mert már tö­ri az ágy a csontjaimat. Rendes gye­rek az elnök, ö maga hozta, be is tömködte az ágyamba. Olyan púpos­ra tömte, majd legurultam róla. Jól­esett rajta az alvás, puha volt. Aztán, vagy egy hónap múlva, ahogy üldögélek a kiskapuban, látom ám, hogy jön a pos­tás, egyenest felém tart. No. csak nem valami levelet hoz? — hökken­tem meg. mert nekem bizony levelet aligha írhat valaki is, nincs nékem fia rokonom se a nagyvilágban. — Jónapot, atyuskám! — áll meg mellettem és nyúl a táskájába. botot is megszorítottam, ami mindig ott van a kezem ügyében, ha netán valami hamis kutya nekem találna Jönni. Mondom neki nagy haragosan, hogy szedje a sátorfáját, mert a nya­ka közé suhintok ezzel a somfasu- hánggal. Az meg csak néz rám, mint aki megbolondult. — Nézze, atyuskám. ne játssza itt a... mindjárt megmondom mit, mert visszaküldöm a pénzét. Erre aztán már igazán fejembe szállt a vér. Emeltem a botot, s ha odébb nem ugrik, bizonyisten kap egyet. A postás káromkodott — No, ez is vénségére bolondult meg! — azzal kapta magát én elment. Ez is meggondolja máskor, a tisz­teletlen, hogy egy kilencvenéves em­berrel bolondozzon. Még hogy pénzt hozott nekem! Hát van olyan bolond a földkerekségén, aki egy magamfaj­tára pazarolja a pénzét! Dúltam-ful- tam. hogy ezek a mai fiatalok milyen tiszteletlenek, hét falubolondjét akarnak csinálni belőlem! Tisztesség­ben őszültem én meg, megkövetelem, hogy úgy is bánjanak velem. Délután aztán megint tás, de nem egyedül, vele van az el­nök is. Tisztelettudóan rámköszön­nek. Az elnök helyet szorít magának ott mellettem, és elkezd beszélni. — Nézze. Pista bácsi, a postás hi­vatalos ember, nem szabad így bán­ni vele, nem akart magának rosszat — No, téged meg mi szél hozott ide, csak nem valami levelet találtál nekem a fák alatt? — Tessék, írja alá, Pista bácsi. Gyanút fogtam, már megint alá­íratnak velem valamit Jó, Jó, öreg­ember vagyok, de azért ne járassák a bolondját velem. Egy rózsaszín pa­pírt nyom a keaembe, aztán sürget: — Gyerünk, örtg. gyerünk, nem érek rá lopni itt az időt. Megmakacsoltam magam, még a amott születtek. Most kihez fordul­jak? Hajaj, csak jönne már az a vén kaszás. Nem ólet az ólet már a ma­gamfajtának. A múltkor beállított hozzám a ta­nácselnök. Azt mondja: — Pista bácsi, a földjét átvette a tsz. Ne haragudjon, hogy meg se kér­deztük róla. Itt vart ez a papír, írja alá. — Ez meg mi? — nézek arra á cif­még dolgoztam, öt hold földeikét kuporgottam össze öreg napjaimra, van egy kis búzám, disznót is öltem, nekem meg már a kevés is elég, el­tengődök valahogy. Hogy most mi van a földdel, azt nem tudom. Nem vetettem, nem aratok. Nekem már messze a messze, nem bírnék kimen­ni a határba. Azt hittem, addig fo­gok élni, amíg bírja a kezem a mun­kát. Elszámítottam magam. Itt va­gyok, élek, látom a napot, megisme­Nemcsak az iskolában . *. Sikeresen folynak Szikszón az ismeretterjesztő előadások /festik a kerítést. Valódi a festék ■ { is, az ecset is, a kerítés is. csak ■ talán a festőknél uan valami kifogá­solni való. De nem is kifogásolni való —, hiszen a munkájuk tökéle­tes — inkább csak valami szokatlan. Ezek a festők őszhajú, nyugodt, mél­tóságteljes mozgású emberek. Néme­lyikük szemüveget visel. A hangjuk­ban is van valami, ami erre enged következtetni: az összefröcskölt mun­karuha nem az 6 munkaruhájuk. És valóban nem az. Ezek a festők ugyanis mind pedagógusok, a szik­szói Móricz Zslgmond általános isko­la nevelői. Most a szünetben rászán­tak néhány napot a kerítés befesti­sére. Sváb Antal igazgatót is éppen „be­öltözés” közben találtuk. Semmi kü­lönöset nem lát abban, hogy ök hoz­zák rendbe a kerítést. — Meg tudjuk ezt ml is csinálni, és sok pénzt takarítunk meg vele. A ktsz 18 000 forintért vállalta volna el. Mi most 5800 forintból „kihoz­zuk” az egészet. — 'Miért nem hívták el a szülőket segíteni? — Nem akarjuk mindenhez az ő segítségüket kérni. Ügyis sokat kö­szönhetünk már nekik. A parkosítási munkálatoknál, a fásításnál, és még sok más alkalommal segítettek ben­nünket. Az iskolánk különben is na­gyon nép. Még az első hároméves terv keretében épült. Azt hiszem, ke­vés ilyen modem,-jól berendezett is­kola van a megyében, mint éppen ez. Megtalálunk benne 'mindent, amire szükségünk van. A szülök segítségét inkább a nevelésben szeretnénk fel­használni. Jettől a mondattól kezdve aztán nem is nagyon lehet másról be­szélni, csak az iskolán kívüli neve­lésről, ami sokat foglalkoztatja az itteni nevelőket is. Problémája ez minden iskolának. A gyerekek sok kérdésről otthon egészen más véle­ményt hallanak, mint ahogyan arról az iskolában tanulnak. Természete­sen nem minden családban van ez így, de sok helyütt ez a valóság. Sok szülő ideológiai képzetlensége káro­san befolyásolja a gyermek nevelé­sét. Ezen akarnak változtatni a szik­szói nevelők is. Magától értetődő, hogy ez a változtatás nem megy egyik napról a másikra. Hosszú időt vesz igénybe az iskolán kívüli neve­lés — vagy ha úgy tetszik: a népmű­velés — amikor a szülőket nevelik, a Miliőket oktatják. Ez pedig még nehezebb feladat, mint az iskolai munka. — Valóban nehéz — mondja Sváb Antal igazgató. — Az ismeretterjesz­tő előadások azonban éppen ezt a célt szolgálják, és nagyon hasznosak is. Közülünk több pedagógus tartott már ilyen előadásokat történelemből földrajzból, irodalomból, természete­sen ki-ki a maga szakjának megfele­lően. Ezeken az előadásokon a hall­gatók létszáma erősen ingadozott ugyan, de az átlagos szám aránylag elég magas. Minden előadásra körül­belül harminc embert számolhatunk. De voltak olyan előadások is, ame­lyen 100—150 ember vett részt. Igen szép eredmények ezek. Azt bizonyítják, hogy a szikszóiakat is érdeklik az ismeretterjesztő előadá­sok, a szikszói emberek is tanulni, tudni akarnak. /í z ismeretterjesztő előadásoknak ^ még nincs nagy múltjuk. Leg­alább is nincs olyan nagy multjukt hogy hasznosságát, átalakító, ember­nevelő erejüket kézzelfogható ered­ményekkel is tudiák igazolni. Ehhez több idő kell. Mégis ez az átalakító erő villan elénk abból a példából lst amit Sváb Antal igazgató mondott el a következőképpen: — Szikszón meglehetősen sok még a vallásos ember. Az előadásra azon­ban nagyon szép számmal, mintegy kilencvenen jöttek el. Ezek az embe­rek mindannyian nagy /ipyelemmel hallgatták végig a fejtegetést, és lát­szott: érdekli őket, amit hallanak. Ez magában véve még nem valami nagy eset, nem valami jelentős for­dulat. Mégis észre kell vennünk ben­ne azt a formáló erőt, amiről az előbb beszéltünk. Az emberek meg­hallgatták a tudományos magyaráza-í tot, és ha már elgondolkoznak rajta, az is eredmény. Hogy ezt a magya­rázatot megértsék, hogy ,„érettekt* legyenek ilyen előadásra, ahhoz szükség volt az előző előadásokra, ahol a Fold keletkezéséről, termé­szettudományi ismeretekről volt szó. Igen, nehéz feladat, de nem hiába­való munka az iskolán kívüli neve­lés, a szülők oktatása. Előbb vagy utóbb ez a fáradságos munka is gyü­mölcsöt terem, hiszen ennek a gyü­mölcsnek a rügyezését már dz iménti példa is megmutatta. J* gy kicsit hosszúra nyúlt a be­^ szélgetés. Kinn jó darabot be­festettek már a kerítésből... Priska Tibor adva legyenek. Az aratás megkezdé­se előtt egy héttel például mór befe­jezték a kukorica másodszori kapálá­sát. a napraforgót háromszor, a cu­korrépát pedig négyszer kapálták meg. Nemcsak a termelőszövetkezeti tagok dolgoztak szorgalmasan, hanem igen tevékenyen kivették részüket a munkából a családtagok, sőt még a tsz-tagok rokonai is. A mi községünk még nem termelő­szövetkezeti község, ezért a termelő- szövetkezet tagsága elhatározta, hogy Jó munkával, példamutatással Igye­keznek meggyőzni a még kívülálló dolgozó parasztokat a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, segítséget ad­va nekik ahhoz, hogy rövid időn be­lül ők is rálépjenek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Benőcs József Tiszapalkonyá Sok értéket mentettek meg a tűzoltók A nyári nagy melegben hamar megdör- dOl az ég, Ide-oda csapkod a villám, okoz­hat nagy tüzeket, s ha időben nem Jön­nek a bátor tűzoltók, vagyont érő érté­kek válhatnak a lángok martalékául. Leg­eset, A villám az állami gazdaság takar­mány kazlába csapott bele, a lángokba bo­rította. A tűzoltáshoz kivonult minden épkézláb ember, de az tovább terjedt. zöcsátl tűzoltók, hamarosan lokalizálták a tűzet, e bár sokecer forintnyi érték pusztult el, még többet mentettek meg, hi­szen közel van a falu, más takarmányom kazlak, s ha időben nem segítenek, na­gyobb kár keletkezhetett volna. Köszönjük a gyors segítséget! t. Oy-né amott hogy a község sorsá­nak, fejlődésének irá­nyításáért a két ter­melőszövetkezet is fe­lelősséget érez. Most például a Dózsa vállal­ta, hogy a községi ta­nács irányításával a régi libalegelő helyén gyönyörű népkertet lé­tesít. Már folyik a sej­telmesen susogó öreg tölgyek mögött a be­tonkerítés építése._ A tervek szerint a műve­lődési otthonon kívül különféle sportpályák, játszóterek, diszbok- rokkal szegélyezett ös­vények is lesznek a ha­talmas parkban, ame­lyet a tsz kertészei te­leültetnek virágokkal. A Természetvédelmi Tanácstól kérik majd a százados tölgyfák vé­detté nyilvánítását. így a kulturált kör­nyezetben felüdülést, kellemes szórakozást találhatnak majd Ke­nézlön a fáradságos munka után pihenni vágyódó öregek és fia­talok egyaránt. bák, kecskék paradi­csoma volt ez a terület. Most azonban ennek már vége. Múlt szep­tember óta termelőszö­vetkezeti község lett Kenézlő, és ez nemcsak azon látszik meg, hogy künn a határban a régi pántlikányi földek he­lyett 80—100 holdas táblákon ringatja ka­lászait a kenézlói búza­mező, hanem bent a faluban is szembetű­nően megváltozott az élet. Most épült meg egy korszerűen beren­dezett áruház, amely­nek vasáru-, textil- és élelmiszerosztálya van. Kétszeresére bővítették a napközit, teljes egé­szében az Új Élet és a Dózsa építőanyagából és tagjainak munkájá­val. De még a gyerme­kek étkeztetéséhez is ők szállítják kertésze­tükből a gyümölcsöt és a zöldárut Egyszóval ma már mindenki természetes­nek veszi Kenétlőn, Akármilyen sürgős is az emberek útja Ke­nézlön ezekben a szor­gos nyári napokban, a zalkodi út elején kicsit mégis lelassítanak, hogy ha csak pár perc­re is, de szemügyre ve­gyék azt a nagy vállal­kozást, amelybe a köz­ségi tanács kérésére a Dózsa Tsz épitóbrigád- ja fogott A teherautó hordja a kavicsot, ce­mentet. oszlopokat, vasalkatrészeket, a kő­művesek, segédmunká­sok pedig Vikor Ernő brigádvezető irányítá­sával ássák a funda­mentumot, rakják ■ az alapot, malterozzák az emelkedő kőfalakat Kerítést építenek, amely talán az ehy kilométer hosszúságot is meghaladja. Vagy 150—200 vastag derekú, terebélyes tölgyfa veszi körül Ke­nézlón a faluszéli pás­tot Az öregek állítása szerint egyik sem fia­talabb 100—120 évnél. Eddig azonban csak li­A rendelet — íalrahányt borsó? Gyakran járunk a népkerti sza­badtéri moaielöadásokra. Gyerekeink nyaralni mentek, tehát úgy gondol­tuk. amíg oda lesznek, megnézünk néhány filmet. Legutóbb a „Menekü­lés az árnyékból” — c. filmet néz­tük meg. s rajtunk kívül igen so­kan. A plakáton nagybetűkkel hir­dették: „Csak 14 éven felülieknek!" Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok 14 éven aluli fiú- és leánygyermek ült a nézőtéren, s amellett, hogy az a film egyáltalán nem nekik való. viselkedésükkel zavarták a felnőtteket is. Újságban Is. rádióban is sokszor foglalkoztak már ezzel a problémá­val. Rendelkezést Is hoztak arra. hogy a 14 éven aluliaknak nem ajánlott filmet nem nézhetik meg ezek a gyerekek. Miért nem tartják hát be ezt a rendelkezést azok. akik behunyják a szemüket, amikor 10 éves leányka surran be az ajtón? S miért engedik a szülők gyermekeiket a késő éj­szakai órákig tartó mozielőadások­ra? Pásztor Mihályné, A napokban adtunk hírt arról, hogy a tiszepalkonyai Petőfi Terme­lőszövetkezet az aratási munkálato­kat befejezte. Moot arról tudósítha­tunk. hogy a tsrlóhántást is meg­kezdtük. A termelőszövetkezet vezetősége és tagsága tavasz óta nagy gondot fordít arra, hogy minden munkához időben fogjanak hozzá, a ennék feltételei is Tíszapalkonyán már négyszer kapálták meg a cukorrépát A gönc< Rákóczi Termelöszövetke- zet az aratás közeledtével kéréssel fordult a helyi kőbánya dolgozóihoz, úgy is mint patronáló Üzemhez, hogy segítsenek a kukorica gyomta’an{fá­sában. A kőbányászok teljesítették a kérést és műszak ttfán 20 hold kuko­ricát kapáltak be. A munkában részt vett és mindenütt élen járt Lengyel Sándor párttitkár és Implon Jármi bányavezető is. . Segítséget ígértek a kőbányászok az aratáshoz és a csénléshez is. Kohár, Mihály üb. elnök brioádot alakított s a csépiést már meg is kezdték. Fehér Ferenc Gönc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents