Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-17 / 142. szám
ESZAKMAGTARORSZAG Moliére-vel Tiszalúcon Röviden egy tanévzáró növendékhangversenyrő l GERGELY MIHÁLY: A GYŰLÖLET FORRÁSA — ELBESZÉLÉS — A (elszabadulás óta több mint háromszorosára nőtt városunkban a zenét tanulók száma. Ez egyben bizonyítéka annak is. hogy egyre több az érdeklődő a komoly zene iránt Ezt igazolják az évenkint több alkalommal megrendezendő növendék- hangversenyek is, melyen sok-sok fiatal, szárnyait bontogató tehetség számol be végzett munkájáról, tudásáról. Néhány nappal ezelőtt a szakiskola hangversenytermében tanévzáró hangversenyt tartott a Miskolci Zeneoktatói Munkaközösség. Mielőtt a hangversenyről szólnánk, néhány sorban el kell mondanunk az iskola szerepét a zeneoktatásban. A városban a legmagasabb zeneoktatási intézmény a Zeneművészeti Szakiskola. Ezenkívül két zeneiskola készíti elő gyermekeinket a magasabb zenei tanulmányokra. E három intézmény kapacitása nem bírja el a nagy és egyre inkább fejlődő város zenei igényét. így sokan kiszorulnak az iskolákból. Ezeket karolja fel a Zeneoktatói Munkaközösség, orra jói laiszoci, nogv Kuzueittrnui a lóveg közelébe találtak. — Gráfiát huszonnégyről... Tűzi Tűz a szépannyuk istenit! A cseh lőveg elhallgatott, legénysége lejutott a dombról. Kontz merev álarca végre megmozdult, alig látható rezdülés suhant végig rajta. Szemügyre vette az országút mentén elhelyezkedő rögtönzött állásokat és tűz alá vette őket. Fejetlen menekülés tört ki odaát. Szökdelve kerestek fedezékei az emberek. Kontz letérdelt, kidugta karabélyát. mesterien célozott és lőtt Es minden lövése után elbukott ua- laki. Már valamennyi cseh fedezek mögött lapult, félelemmel bámulva a megvadult, halált ontó szörnyre, amilyennel nem találkoztak még. Csak egy géppuska kelepeit valahol rendületlenül, dühödten kopogtatott a páncélköpenyen. A vagonokban is elhallgattak a fegyverek, csak Kontz nem mozdult a réstől. Távcsővel kereste a génfegyvert. Megtalálta. Kitűnő céllövő volt, ezt a képességét is ismerték a uoilatosok. És az első vagonbeliek most az állhatatos párbajt figyelték. Ha megmutatták. jól kivehető volt a géppuska a l^mbsátor alatt is. És az is. ah«guan Ko*tz eoymás utón kilőtte a kezelőit. Hármat fektetett le. a negyedek ál’ati rémülettel felugrott, hogy elfusson a könyörtelen ellenség elől. Vesztére. így igazán pompás célpont volt. Kontz let°rltettm. Szegre akasztotta a puskáját, nyújtórott. — A szépannvuk istenit! mondta. Arcán mór o*t ragyogott az a sakifos mámor és teórián estitől először apró mosoly csillant meg a szája szögletében. mely nem más, mint szocialista kollektívába tömörült zenei magánoktatás. Az említett három intézmény hallgatóin kívül e munkaközösségnek közel kétezres növendéklétsza- ma van, élén kilencvennégy oktatóval. A hallgatók között a négyéves zeneóvodástól kezdve a nyugalmazott gyári munkásig minden korosztályt megtalálunk. A hangverseny sok gyermek eredményes munkáját tükrözte. Természetesen elsősorban a tanárok munkáját dicsérte. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak és nincsenek hiányosságok. Helyesnek tartottuk, hogy két részre osztották a műsort: a legkisebbek szárnypróbálgatásaira — melynek keretében dalosjátékokat, zenei morzsákat és néhány hangszert mutattak be. A második részben a haladók műsorát hallottuk. Hiányoltuk azonban, hogy a músof összeállításánál nem vigyáztak a hangszeresek arányára. így kevés énekes és fúvós lépett fel. Pedig éppen ezek a hangszerek érdemelnének még nagyobb propagandát, mivel széles körben [még nem annyira közismertek. így e ikonéért túlnyomórészt zongoristák [és hegedűsök seregszemléje volt, melyen néhány igen tehetséges gyermekkel találkoztunk. [ Mindent összevetve, — az eredmény szép és biztató. Egyetértünk a (munkaközösség vezetőjének bevezető beszédével, melyben a társintézmé- (nyek fokozottabb segítségét kérte. [Méltán megérdemli a Zeneoktatói [Munkaközösség ezt a segítséget és is- • merve az említett intézmények vertéit, erre meg is van a biztosíték. [Reméljük, hogy eddig nyújtott segítségük fokozásával még nagyobb fejlődési lehetőséget adnak a munka- közösségnek, s ezen keresztül a tö- ►megek zenei nevelésének. így hamarosan megvalósul Beethoven célkitűzése: „a szabadság és az igazság [diadalát tolmácsoló nemzetközi [nyelv, a tömegek testvéri érzését [összekovácsoló hatalmas erő: a ze- [ne. mindenkié lesz közkinccsé vá- jlik". [ ösztönözze a munkaközösség vala- [mennyi tagját, vezetőjét és pedagógusát e siker a további jó munkára lés arra. hogy a miskolci Zeneoktatói (Munkaközösség mielőbb még -zfn- tvonalasabb és még eredményesebb (munkát végezzen az ifjúság és a dolgozók zenei nevelésében. — Haeh — : Emelkedik \ a kulturális színvonal | Csehszlovákjában [ Csehszlovákia minden lakosa évente átlagban 14 filmelöadást tekint [meg. Ez nagyjából megfelel az oszt- [rák és amerikai színvonalnak. E** [nemben a franciák évente csuoátj [10 filmet, a hollandok 6-ot, a sVfc.j- [ciak 7-et látnak. [ A színházak száma a népi demokratikus Csehszlovákiában 78, míg • [kapitalista Csehszlovákiában csak Zi ►volt Drahos, akinek a jobb könyökét roncsolta meg a repesz, fogai közt sziszegett. Nem vérzett nagyon a seb. de a kötést átáztatta. — Meg is pörkölnek bennünket, ha gyorsan ki nem nyitjuk a kalitkát! — mondta. — Tart! Adj egy Dunát!... Itt van a zsebemben! — Valakinek a váltóhoz kell menni.' — mondta Kontz. — Majd én! — jelentkezett elsőnek Ihász. — É... én! — szólt Lajkő. Aztán még Tari és Stefcsik. Kontz döntött: Ihász megy. Nagyon kedvelte ezt az embert, mégis ót választotta, mert bízott a gyors észjárásában, körültekintésében. Ha valaki, akkor ő odaér. Megparancsolta Balcsáknak, hogy közelítse meg a váltót. Sietniük kellett, mert az ágyú, amelyik az előbb melléjük küldte a gránátot, nem nyugodott. Még szétlövi előttük a sint. akkor mit csinálnak! — Jaó szemmirtikük van! — állapította meg Tart A vonat megállt. Ihász leugrott. Nem az állomásra néző oldalon, hanem a másikon. A szomszéd cigányon tehervonat állott, a páncélvonat és a teher védte. Lajkő egyre az állomásoldalt figyelte. — Ne... nem tetszik nekem ez a mo... mozdulatlanság! — jegyezi» Ebben a pillanatban valamelyik ablakból megszólalt egy gépfegyver. Az első vagonból Jakus telefonált hont/ Ihászt lelÖ'.ték. Célbavették az ablakot és pillanatok alatt elhallgattatták a cseheket Mire az első. maid a hátsó vagonból kiszálltak. Ihász halott trilt. s a gyilkos fílós-er^zám magányosan ült állványzatán, legénysége kereket oldott. Ihászt a parancsnoki vagonba vitték, a vonat Indulhatott (Folytatjuk.) XII. A L/C pirkadt, a páncélvonat ^ kifutott a sajószentpéteri vonalra. Kontz még sohasem pakolhatott be ennyi lőszert. Maga is izokatlanul fölfegyverkezett. Derék- utján hat tö t n*/táskát fűzött és ndu'ás előtt egy újonc alaposságával kitisztogatta karabélyát. Tegnap estétől senkivel sem beszélt, nem volt képes szóra bírni Lajkő icm. Csak akkor lehetett hallani a iangját, ha parancsokat osztoQa- lotf. Egész éjjel le nem hunyta izemét. A vonat mellett sétált, belátta a pályaudvart. Nem tudott iludnl, nem tudott sírni, pedig maja is érthetetlennek találta mindezt. Ét azt is érez'e. hogy valamit Ienni kell, mert bele lehet örülni ilyen kínba. A vonatra átragadt a parancsnok fájdalma, a hangulat kibírhatatlan volt. A mélyen alvó Sara Simon kivételével nem is kellett ébreszteni senkit. Mindenki talpon volt már, amikor annyira derengett, hogy (ótni lehetett a pályát. Az ellenséggel Sajókeresztúrnál csaptak össze. A csehek nyitották meg a tüzet, géppuskákkal, de utánuk elkezdték a szen‘pét ri dombokról az ágyuk is. Veszedelmesen közel csapkodtak a gránátok. Kontz maga is nekiállt, segített a lövegkezelőknek. hogy az ágyút kissé balra fordítsák. Várt még két gránátot, aztán maga állította be a 16- ireget — a háborúban tüzérszakasz- vezető volt — és vezényelt: — Gránát huszonötre!... Tűz! — Lövés, majd ismét: — Gránát huszonnégyre!... Tűz! Lövés, s oda,önt a dombon magasra szökött Jel a föld. A táocsőTalán megelőzhette őket a hírük, mert mihelyt megpil’antot'ák vonatukat, páni félelemmel k:restek búvóhelyet a visszavonu l ellínséges egységek. Befutottak a sajószentpéteri állomásra. noha a városka még cseh kézen volt. De az első ágyúval végigverették a gyanús helyeket, géppuskáik szakadatlanul működtek, így nem találtak komolyabb ellenállásra. A telefon csörgött, Balcsák kérdezte, ml a további parancs. — Természetesen előre! — E... ez nem lesz jó. Dani! — mondta Lajkő. — így is na ... nagyon előre szaladtunk, kö... köny- nyen meoszorfihatnak! Kontz nem felelt. Ekkor azonban a vonat lassító* t és érezhető volt. hogy másik vágányra fut rá. A fékek csikorogtak, de igv is naay lendülettel ütköztek. — Mi történt, Balcsák elvtárs? — kérdezte Kontz a mozdonyvezetőtől, — Mellékvágányra állították a váltót? ... És mibe szaladunk?... Igen, megyünk vissza! Még vedig gyorsan, m»rt az ilyen .vé’etlen" mindig szándékos! — AVg fejezte be a mondatot, a szomszéd sínpárra lecsapott egy gránát, repesze be- szakította a vaaon oldalát és megsebesítetté Drahost. A mozdony rákapcsolt. Azonban alig haoyták el az állomást, ismé* leszaladtak a fősínről. Időközben ezt a váltó* is átállították. Lassan hátról*« k. Mindenki a 16- ré*ekn*l strársált. ^er«»c a ravaszon. biztosra vették, hogy kelepcébe kerültek. — No. Itt laő kis knVckát etHál- tat- nekünk! — mondta ihász rendíthetetlen nyugalommal. gázokat S a diák maga válassza ki a vizsgája idejét Sót a diáknak joga van megegyszer vizsgázni, ha magasabb osztályzatot akar kapni. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják. hogy az új oktatási módszer bevált A diákok rendszeresebben tanulnak, figyelmesebben olvassák a tankönyveket, sőt a szakirodalmat Is. Tudásuk mélyebb lett. A vizsgák is sokkal nyugodtabb légkörben folynak le. Az eddig letett (május közepi adat) 2430 vizsgából 29 százaléka Jele». 50 százalék a jó és 20 százalék a hármas osztályzat. (A kettes a Szovjetunióban bukást jelent) Az új módszer hibája, hogy sokan u diákok közül nem járnak rendszeresen az előadásokra, másrészt na- , gyobb lett a tanárok megterhelése. Ami az előadások elmulasztását illeti — a vélemények megoszlanak. Egyesek szerint fontos az előadások meghallgatása. többen azon a vélemé- , nyen vannak, hogy egyes előadások i elmulasztása nem probléma, mert a ‘ tankönyvben úgyis megtalálja a diák , »* anyagot. A tanárok szívesen vállalják a . többletmunkát, mert azt látják, hogy . fáradságos munkájuk ném hiábavaló: , a diákok tudása alaposabb, nő a fe- í lelósségérzetük. Mindez még csak kísérlet. A közel- i lövő (eladata eldönteni: melyik az « . forma, oktatási rendszer, amely leg- . eredményesebben biztosítja a diákok . mélyebb tudását, magasabb képes- t *égű szakemberek tömeges kibocsá- . tását. (Kálnsl) A szovjet egyetemeken megkezdődtek a vizsgák. Mennyi izgalmat, megfeszített munkát jelent a diák számára ez a szó: vizsga! Évközben olyan gyorsan mennek n napok. Meghallgatja az előadásokat szemináriumra készül vagy rajzol és máris este van. Aztán csak azt veszi észre, hogy itt az évvége, kezdődnek a vizsgák. A tankönyv vastag s az a három vagy négy nap. amit egy vizsga előkészítésére kap. bizony nem sok. S ha a felelet hármasra sikerül, oda az ösztöndíj. A követelmények pedig egyre nő nek. Az emberiség napról-napra többet tud meg az őt környező világróV ami tegnap mée csak feltevés volt az ma már valóság. A hétéves terv megvalósítása egyre több magas képzettségű szakember követel. Mindca hatalmas feladatokat ró az egyetemekre. Az utóbbi években sokat vitatkoztak a szovjet egyetemek tanárai, ok tatásl szakemberek, hogyan lehetn* egyenletesebbé, még eredményesebb«: tenni a diákok líinulmánvi munkáiát Alma-Atában. az egyik egyetért geológus fakultásán úi módszerrel ki- sérlcteznek. Eltörölték a vbsea-idő- szakot. Az órarendet úpv á'lí‘ott:ik össze, néhánv tantárgy előadását a: első neevedévben vagy a harmadik negyedévben fejezik be. Az előadások befejezésével vizsgázhatnak i diákok. Mivel a vizsgaidő eltörlésé vei két hónap felszabadul, az első n* gyedév u»án m:nden héten a vasár napon kívül mée e«v szabad nano kapnak a diákok. Hetente kétszer háromszor fogadják a tanárok a vlzs A nagyobb tudásért éppen a rossz produkciókkal vette cl a kedvét más előadásoktól. Ezekért ‘ elsősorban azokat a kislétszámú „mű- ” vészcsoportokat" terheli a felelősség, " amelyek különféle hangzatos címek alatt még a nemrégen múlt időkben n is nemkívánatos színpadi produktu- s: mokkái rontották országszerte a köz- j* ízlést, elsősorban a falu lakosságé- é nak ízlését. « Viszonylag nem sokan gyűltek egy- JJ be Möllere megtekintésére. 90—100 * ember ült a széksorokban. A műve- * lódésl otthon vezetője szerint az ° előbbi okokon kívül ezt a nyári időjárás. meg a gazdasági teendők okoz- n ta elfoglaltság is indokolja. A játék már az első percekben megragadta a a nézőket. Moliere tréfái. Scapin fur- a fangjai tálén nem jutottak még el n minden nézőnek az értelméig, a tu- z datáig, de a szívéig mindenképpen h és együtt izgultak a furfangos Sca- n pinnel. örültek, amikor sikerült a két zsugori öreg polgárt, Argante-ot és t Geronte-ot vaskosan . megtréfálni, t anyagilag Is „megvágni" és ezzel két c fiatal szerelmespár szénáját rendbe- t hozni. Scapin furfangjai és Gerontc hátén csattanó botütései a közönség r igazságérzetével találkoztak. Erről s beszélgettek az előadás után is, ami- * kor hazatérés előtt mée megálltak <■ néhány percre a művelődési otthon c udvarán „kiértékelni" a látottakat. r A Szakszervezetek Megyei Tané- s csa művelődési otthonának szinját- r szói előadásáról már korábban rövi- \ den írtunk. Az előadás csiszolt, gör- c dülékeny, meglepően jó a szereplők r beszédtechnikája, látszik az elóadá- ) son a gondos felkészülés, a rendező \ — Orosz Cyörgy — avatott kezének munkája. Az előadás nagyszerűen adta vissza Moliere maró szatírájának élességét, bővérű komédiázását, — anélkül, hogy a kiélezett helyzet- komikumok bármikor is csak súrolták volna a jóízlés határát. A szereplők közül elsőként a címszerepei játszó Láczay Zoltánt kell említenünk, mint az előadás „motorját", de dicséretet érdemel Kőrössy Sándor (Argante). Stofa Béla (Geronte), Kiss Károly (Leander). Kádas János (Octave), Janka Béla (Szilveszter), a két szerelmes lány szerepében Simon Katalin és Drotár Anna. Bájos volt Bartai Ida dajkája és jó színfolt volt Csudái Sándor léhűtője. A tier ni úri közönsé* na*y°n A tlSialUCl SQk tapssal Jutalmazta a szakszervezeti színjátszók előadását. Megérdemelten kapták n tapsot, jó munkát végeztek Tiszalúcon is,-mint ahogy jó, munkái „végeznek más községekben is, ahová egy- egy alkalommal elviszik a kultúra kincseit, hogy azokkal megismertessék a falu közönségét. Moliere-t. igaz csak kilencvénen-százan ismerték meg most Tiszalúcon. de bizonyára sokkal többen beszélnek róla. És ha legközelebb újra Moliere-da- rabbal találkoznak, már mint ismerőst üdvözlik. Ebben segítettek nekik a szakszervezeti kultúrmunkások Benedek Miklós tékának bemutatására jöttek ki. Az előadás kezdése előtt jóval korábban érkeztünk. A rendelkezésünkre álló szabadidőben ismerkedtünk a faluval, a falu dolgozóival, a községi művelődési otthon életével. Tiszalúc az elmúlt ősszel lépett az új élet útjára. Termelőszövetkezeti község lett. Gazdaságilag már az új úton halad, kulturális területen bizony még sok a tennivaló. És ezek között a tennivalók között szerepel *z a fontos feladat is, hogy a kul- túrmunka eszközeivel megerősítsék a község lakosságát tavalyi választásuk helyességében. Mert — mint hallottuk — az emberekben még sok a vajúdás. A lelkekben még sok a feleletre váró kérdés. Még ízlelgetik, kóstolgatják az új életet és ennek az ízlelgetésnek a helyes kielégítéséhez még sok segítő-tanító szóra lenne szüksége. — olyanra is, amely a művelődési otthon apróka színpadáról hangoznék el. Mind az Ismeret- terjesztés közvetlenül ható eszközeit, mind a művészeti ágakat — mint közvetve ható nevelőeszközöket — fokozottabban igénybe kellene venniük. A község művelődési otthona adottságaiban megfelel a követelményeknek. Rendszeresen tartanak ismeretterjesztő előadásokat is, elsősorban a lakosságot közvetlenül érintő mezőgazdasági kérdésekről. Színjátszó csoportjuk az elmúlt évadban két darabot is bemutatott Az egyik egy helyi gyűjtésű népijáték volt. Működik egy-két szakkör is, általában mozog az élet a művelődési otthonban. Az új formák közötti dolgozás, a szervezettebb munka s ennek folytán a több szabadidő, a művelődési otthont is újabb feladatok eló állítja. Jobban ki kell majd elégítenie a lakosság kulturális igényelt, de elsősorban hatékonyabban kell felkelteni benne a kultúrálódás Irán- ■*.i vágyat. Igaz, ottjártunkkor láttunk fiatalokat, akik a klubszobában sakkoztak, vagy olvasgattak, a televízión az egyik budapesti futballmeccs közvetítését százak nézték végig, a kultúra iránti érdeklődés azonban még nem kielégítő. Sajnálatos, hogy a művelődési otthon munkájában a község vezetői ritkán vesznek részt akárcsak hallgató, vagy nézőkén) is. — A község nagylétszámí pedagógus gárdájából is kevés, ak‘ rendszeresen támogatná a művelődési otthonban folyó munkát. r_-I, érdeklődve figyeltük fczek Után milyen hatás vált ki a közönségben Moliere vígjátékit, a 300 év előtti nápolyi história. Annál is érdekesebb volt érti figyelni, mert a község lakosság« bizonyos gyanakvással fogadta « vcndégszereplö együttest. A gyanak vásra volt okuk. Nagyon sok olyar együttes. — tegyük mindjárt hozzá hivatásos együttes — járt a község ben. amely nivótlan produkcióivá nem segítette a közönségnek a kultú ra iránti érdeklődése fejlődését, vág; Kultúrforradalmunk céUtLtüzese a falu kulturális színvonalának fokozatos emelése, végső fokon a város és a falu közötti kulturális színvonalbeli különbség teljes megszüntetése. Ezt a nemes célt szolgálják mindazon törekvések, amelyekkel a kultúra mindtöbb megnyilvánulását Juttatják el a falu dolgozóihoz. A hivatásos művészeken, művészeti intézményeken, népművelési szerveken kívül öntevékeny kultúrmunkások százai vesznek részt en- r nek a feladatnak a megoldásában. Mind gyakoribb Borsod megye községeiben is egy-egy városi, üzemi öntevékeny csoport látogatása egyes községekben. Ezek a látogatások kettős célt szolgálnak: kiviszik a kultúrát a faluba, cgy-egy kellemes estét, vagy délutánt szereznek a falusi közönségnek, másrészt a többrendbeli látogatás során közelebb hozzák egymáshoz a falu és a városi üzem dolgozóit, a termelőszövetkezetek tagjait, az egyénileg dolgozó parasztokat és azokat a városi dolgozókat, akik üzemi, hivatali munkájuk után, szabadidejük feláldozásával végzik kultúrmunkájukat, áldozzák szabadidejüket. heti pihenőnapjukat embertársaik szórakoztatására, nevelésére. Mintha a felszabadulást követő évek hasznos falujárása elevenedne meg újra. Az akkori ponyvás, vagy éppen fedetlen teherautó helyett most kényelmes, modern autóbusz viszi az üzemi színjátszókat, kultúr- mun'.iásokat a falukba, a játékuk is csiszoltabb, gyakorlottabb, technikailag is jobban felszereltek, de a szándék azonos:- segíteni a kultúrmunka eszközeivel a falusi dolgozókat. A Szakszervezetek művelődési ' otthonának színjátszóival Jártam a minap Tiszalúcon. Moliere: Scapin lurfangjai című vigjáKlrándulásra készülnek a kékedi úttörők A kékedi általános iskola 53 úttörője és 3 nevelője rövidesen í lkerekedik. hogy meglátogassa Miskolc nevezetességeit. a városkörnyéki üdülő- és kirándulóhelyeket. A kirándulás költségeit az úttörő csapat saját keresetéből fedezi. Belyus Jó- zseíné. kiváló úttörővezetö irányításával fémhulladék, papírgyűjtést rendeztek a gyerekek, kapáltak, virágot 'fát ültettek, ’s az érte’ kapott pénzt rendszeresen közös kasszájukba rakták. Ma már együtt van az utazáshoz szükséges pénz, csak az elszállásolás okozott némi gondot. Utóbb azonban a pereces! vájáriskola igazgatója megígérte: helyet ad a kéked! gyerekeknek. akik alig várják már a napot. hogy Miskolc felé robogjon velük a vonat Nyemecz József né Kékei
