Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

reut. Jttnln« 5­ESZAKMAGTABOESZAC s MOSZKVAI MOZAIKOK rni; beteljesült álom. Moszkváról írni; boldog izga­lom. még akkor is, ha korábban mások is megénekelték ezt a gyö­nyörű várost. Aki látta falait, rótta utcáit, úgy van vele, mint a szerel­mes: tavasszal legszívesebben be­járna erdót. mezót, s csordultig telt szívvel kiáltaná: szeretlek!... sze­retlek!... Mozdonyunk fáradhatatlanul szá­guldott célja felé. A kilométerjelző oszlopokat egymásután hagyta fa­képnél. 27 ... 26 ... 25 ... A város mindinkább közeledett. A fülkék­ben egyre gyakoribb vendég lett az izgalom és a türelmetlenség. Még a kártya sem tudta őket elzavarni. Aztán egyszerre mindenki felug­rott és az ablakhoz tódult. A tá­volban feltűnt a Lomonoszov Égje- tem körvonala ... Fenséges.' ecsetre kívánkozó látvány ... Moszkva! A szív hangosan dobbant és felhang­zott a dal: s»pkámfe^ámukemi‘Kle«i(e«etn..." Metró... Csillogás, fény. Díszes faragások, méltóságteljes kiképzé­sek. Az egyik állomás tiszta fehér márvány. A másik: népművészeti elemekkel díszített. Némelyik, mint egy hatalmas, pompás kultúrterem. Kétoldalt, az oszlopsoron túl: a vas­út. A Metró 70—100 méterrel a föld alatt, szinte behálózza a várost. Több sugárvonal húzódik keresztül a városon, aztán van egy köralakú. A közlekedés gyors. 2—3 percenként járnak a vonatok. A forgalom óriá­si. Az utasokat mozgólépcsők viszik le és fel. Az idegenek csak állnak a forgatag közepén, s nézelődnek cso­dálkozva. Egy szovjet fiatalember lép mel­léjük. s követi tekintetüket — Szép? — kérdezi. -f&i v — Nagyon. ®59| Egy kicsit kihúzza magát —A nagyapám építette. Feléje nézünk. Igen, a nagyapja, és még hány nagyapa. S lassan, mintha megelevenednének előttünk a ..Láthatatlan kötelék'’ című film kockái... Metróépítés ... A fiatalok tódulnak a munkára ... Vállt-váll- hoz vetve, homokzsákokkal, geren­dákkal megállítják a vízbetörést...' A sok nehézség ellenére is épül a Metró... Egy szakaszán megindul a forgalom... Az építők egyike Spanyolországba kerül, s harcol a fasizmus ellen, a másikat másfelé sodorja a sors; évek múlva, a győz­tes honvédő háború után mégis igaz barátként találkoznak. Erős, de lát­hatatlan szál fűzi egybe őket; a kö­zös munka, a Metró építésénél kötött barátság ... És most itt állunk e remekmű kel­lős közepén. A fiúra nézünk. — És ... nagyapja? — Bizony már nyugdíjas. Csak a ház körül tesz-vesz valamit De azért én ... nagyon büszke vagyok Ügy érezzük, joggal. Vezetőnk, a kedves Iván beszél: ’— Ez itt DolgorukiJ hercegnek. Moszkva megalapítójának szobra. Kezével a föld felé mute*. s*inte je­lezve. hogy itt kell felépíteni a vá­rost. A szobor előtti széles utcát Gorkijról nevezték el. A moszkvaiak nagyon szeretfk. A most látható, ha­talmas járműforgalom este szünetel rajta, és a 20—30 méter széles út végig-végig sétáló, korzózó, vidám emberekkel van tele. Szemben, a Gorkij utca másik oldalán van a Moszkva Városi Tanács épülete. Te­tején vörös zászló leng. A melletíe levő néhány nagy épület alapzata, portálja márvány. Látják? Nos. en­nek érdekes a története. Hitler, an­nak idején előre ivott a medve bő­rére. Hatalmas mennyiségű vörös­márványt hozatott a város alá, hogy Moszkva elfoglalásának emlékére, abból készíttet majd emlékoszlopot. Hitlernek — ismert okokból — nem sikerült Moszkvába betennic lábát, sőt, tört reményekkel, futva mene­kült falai alól. A márvány viszont ittmaradt. Mi aztán a háború utáni építkezéseknél felhasználtuk. Ha már Hitler idehozatte, ne vesszen kárba!... ... És nevet hozzá, jóízűen, hun- cutkásan Németekkel azért találkozunk Moszkvában. Diákokkal, tisztvise­lőkkel, munkásokkal, elvtársakkal. Osztankinóból három busszal indul­tak minden reggel a város központ­ja felé. Kocsijukon ott lengett a fe- kete-piros-sárga zászló. És amerre elhaladtak, itták magukba a város szépségét. Egy-egy hatalmas alko­tásnak tisztelettel, csodálattal adóz­tak. Fényképezőgépeik sűrűn kat­tantak. Az utolsó napon pedig velünk együtt ők is ott sorakoztak a Kreml falánál, hogy bejussanak a Mauzó­leumba. s elhelyezzék az emlékezés és a hála koszorúját.•• Az építkezések üteme, mérete mindenkit lenyűgöz. Nem egy-egy épület készül a város különböző pontjain, hanem a- 4—5 emeletes épületek tucatjai, meghatározott te­rületen. egyszerre. A teherautók százai hordják a téglát, a cementet, s a hatalmas, előre elkészített fal­részeket. Moszkva szélein — hét he­lyen — szinte új városok nőnek ki a földből. Az épületek között a to­ronydaruk. még messzebb kémlelve, magasra nyújtják nyakukat... Az új városrészekkel egyidőben épülnek az utak. az iskolák, az üz­lethelyiségek — sőt, az egyik új vá­rosrészben ott van már a Metró is, hogy amikorra a lakók megérkez­nek. sem a gyerekek iskoláztatásá­val. sem a bevásárlásokkal, sem a közlekedéssel ne legyen gondjuk • Moszkva járműforgalma hihetet­lenül nagy. Amikor a Nagy Színház, a Gorkij utca, a Forradalom tér kör­nyékén valamelyik jelzőlámpa piro­sat mutat, s keresztirányú a forga lom. a „piros oldalon" néhány pen alatt 50—60 kocsi torlódik össze A forgalomirányítónak ugyancsak ügyeskednie kell, hogy fennakadás A város külső részén hatalmas körút épül. hogy a megnövekedett forgalom jórészét odatereljék. Az ember... akinek a hatalmas házak épülnek, akiért az üzemek dolgoznak, s aki szorosan hozzátar­tozik e csodás világváros eleven lüktetéséhez... Sokat és sokan írtak már a szov­jet emberről, s oly jól esett tapasz­talni. hogy valamennyien igazat. A szovjet ember szerény, de öntuda­tos. udvarias, de határozott. Ilyen a szálloda portása, a kalauznő, a da­rukezelő. az egyetemi tanár, a Met. rón utazó diák. a háziasszony, aki 10 óra előtt az üzlet megnyitását A szovjet ember fegyelmezett, autóbusznál, üzletben nem tolak-: szik. megvárja, amíg rá kerül a sor, s elnéző mosollyal „rója meg” az idegent, ha az a pultnál kézzel-lábbal mutogatva, eléje tolakszik. A moszkvai ember szereti váro­sát. vigyázzax.óvja. .Mákoknak vég­telen ragaszkodással beszél róla. Szereti országát, vezetőit. S ölelésre tárja karját mindenki előtt, aki jó szándékkal közeledik feléje. A moszkvaiak vendégtisztelő em­berek ... Amikor vonatunk hazafelé indult a Kievi pályaudvarról, bizony könny szökött szemünkbe. Sokáig integet­tünk a moszkvaiaknak; mindenki­nek, akit a vonat ablakából láttunk. Elcsukló hangon, mégis határozot­tan kiáltottuk; viszontlátásra, elv­társak! Becze Károly Egész népünk meleg szeretettel köszönti a pedagógusokat Pedagógusnapi ünnepség Miskolcon Pedagógusok és családtagjaik né­pesítették be szombaton délután a Miskolci Nemzeti Színház nézőterét. A megyei és városi tanács, valamint a megyei és városi népfront-bizottság közös rendezésében itt tartották meg a IX. Pedaoógusnap miskolci és Bor­sod megyei központi ünnepségét. Az ünnevséa elnökségében helyet foglal­tak többek között Kukucska János elvtárs és Papp Károly elvtárs. a megyei pártbizottság titkárai. Malák István elvtárs, a városi pártbizottsáa titkára. Fekete László elvtárs. a vá­rosi fanács elnöke. Bodnár Ferenc és Deme László elvtársak, a megyei ta­nács elnökhelyettesei. Gállá Ferenc elvtárs. a városi tanács elnökhelyet­tese, Urbancsok Mihály elvtárs, a Hazafias Népfront miskolci bizottsá­gának elnöke. Solti András elvtárs, a Lenin Kohászati Müvek szakszerve­zeti bizottságának titkára. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet az ün­nepség kedves vendége. Sztojcsev elvtárs. a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. A Himnusz hangjai, valamint Ver­des Tamás színművész szavalata után, Urbancsok Mihály elvtárs nyi­totta meg az ünnepséget és üdvözölte a megjelenteket. Ünnepi beszédet Galló Ferenc elvtárs mondott. Galló elvtárs beszédében hivatko­zott a VII. pártkongresszus megálla­pításaira, amelyek felhívják figyel­münket az új embertípus neveléséért folyó harc nehézségeire. Kiemelte, hogy olyan szocialista embertípust kell kialakítanunk, amelynek kultú­rája a nemzeti múltunkban gyöke­rezik és a szocialista tartalmat né­pünk minden értékes sajátosságával egyesíti. Ennek a nagy és magasztos mun­kának oroszlánrésze hárul neve­lőinkre. pedagógusainkra és dolgozó népünk jogosan övezi tisztelettel és megbecsüléssel a nép tanítóját, aki lerakja az is­meretek. a meggyőződés alapjait, felfedezi a tehetséget, segít an­nak kibontakoztatásában, elő­mozdítja kivirágzását: segíti a felnőtt dolgozók tanulását. Nagyrészt pedagógusaink az alkotói, formálói az új eszmék által áthatott új embereknek — emelte ki Galló elvtárs többek között. Népköztársasá­gunk nagyra értékeli ezt a munkát és mind nagyobb mértékben részesíti abban a megbecsülésben, amely meg­illeti. Galló elvtárs a továbbiakban a pe­dagógusok végzett munkáját és azo­kat a feladatokat elemezte, amelyek nevelőinkre az új szocialista ember formálása közben várnak. Utalt pár­tunk idevonatkozó célkitűzéseire és határozataira, a politechnikai okta­tás fontosságára és eredményeire. Hangsúlyozta, hogy a pedagógus ma­gatartása, példamutatása legalább olyan nagy hatást gyakorol a tanuló­KÖNNYEN ELŐFORDUL, hogy vidéki útjaimon ha keresek valakit: akarom, vagy nem akarom, bejárom utána az egész határt, aminek aztán két haszna van. Mert végtére is. csak megtalálom az illetőt, beszélek vele. s amíg rábukkanok valahol — addig is tájékozódom. Aki nyitott szemmel jár a mezőn, olvasat abból, mint a nyitott könyvből. A szép egyenes so­rokba vetett kukorica, cukorrépa« vagy a mák hitelesen mondja el: ér­tenek-e műveléséhez, értenek-e a gazdálkodáshoz, akik elvetették. A konfliktus olyankor áH elő, amikor bolyongásaim során látom, hogy ga­zos* a cukorrépa, egyenetlen a mák« itt-ott még lábon áll a tavalyi kuko­ricaszár... S a tsz-elnök? Ha meg­kérdem. gondolkodik kicsit, aztán ki­vágja, mint a huszonegyet: — Rendben megy mindenl — De gazos a mák ... AZ ELNÖK FELCSATTAN, azon­ban nem tiltakozik. — Gazos a cukorrépa is! Mit csi­náljunk? Nem lehet száz kezünk. S, ha tudni akarja: a lucer-t sem ka­száltuk még le, mégis azt mondom: rendben megy minden. Nézze, nem szépítek, megmondom úgy. ahogy van: sokmindennel el vagyunk még maradva — megcsináljuk majd per­sze, mert a tagság hallatlan bizalom­mal tekint a jövőbe, elégedett az ed­digi munkával. Amit el lehet várni egy kezdő tsz-tői. azt mi mind telje­sítettük. Kérem, itt nincs nyolcórázás, dolgozunk amennyit kell. Amikor alakultunk, s elnöknek választottak meg, álmatlan éjszakáim voltak. Na, — mondtam akkor magamban, — hány haragost szerzek majd. ha el­jön a dologidő. Hiszen a sokféle em­ber, sokféle gondolkodás. Amíg egyéni voft, mind másként csinálta. A maga megszokott, kitaposott útját Járta, s azt sem vette szívesen, ha a szom­szédja rászólt Hogy’ fognak most ezek morogni, ha majd azt mondja a brigádvezető, hogy reggel négykor auf! és indíts kukoricát kapálni, ré­pát egyelni... Kellemesen csalódtam. Csinálja mindenki, végzi a munkát zúgolódás, morgás nélkül. S ez a leg­mánynak a téli takarmányt Az iro- Bányász élvtárs. a rozvágyl Rá- dában, ha eligazítanak, hogy a répa- kóczi elnöke elcsodálkozik, földre ment az elnök, megkérdezem, — Bizonyára azért van ez. mert merre van a kaszáló is. mert szinte nem ismerik még az előnyét. Rájón- biztosra veszem, hogy ott van már nek majd. hogy mennyire kifizetődő, azóta... Mi például most is ebből pénzelünk. Ei-theto tehát a meglepetés, amikor Kifizetődő a sertéshizlalás is. csak utóbb, hogy ott jártam, éppen az meg kell találni a módját hogy az irodában találtam a nagy rozvágyl adott körülmények és lehetőségek kö- Rákócai Tsz elnökét, vele együtt a zött melyik szerződési forma a legal­Nagyrozvágyi jelentés fontosabb. Ez a biztosíték. A tagság lelkesedése, szorgalma a biztosíték arra. amikor azt mondom, hogy rend­ben megy minden, s ha az időjárás engedi, rövidesen tisztába tesszük a határt. AZ UTÓBBI NAPOKBAN, hetek­ben a megye mind a négy sarkán megfordultam. S mindenütt, amerre jártam, dolgos, igyekvő emberekkel találkoztam. Termelőszövetkezeti táb­lákon, magántulajdonban lévő kispar­ti Iákon egyaránt. De nemcsak a ta­gok, hanem az elnök, s a brigádveze­tők is a földeken vannak hajnaltól estéiig. Az irodában a könyvelők szorgoskodnak papírlapok fölé hajol­va. de ha tehetik, inkább a mezőn vannak most Ők is. Szükség van min­den munkáskézre: rengeteg a dolog. Mint mondtuk már. kapálni kell a mákot, répát, kukoricát, s elkezdő­dött az első kaszálás: renden a lucer­na. a lóhere és a réteken a fű. Ezek­kel. ha megszáradtak, nem lehet so­káig várói. Gyűjteni kell. kazalba hordani, biztosítani a jószágállo­brigádve2etőket könyvelőt, szóval az egész „vezérkart". — DE CSAK VÉLETLENÜL! — mondják, mintha restellnék, hogy ilyen napfényes délelótton. ilyen nagy dologidőben a kecskelábú aszta­lok mellett fogadnak. — mert ha tegnap, vagy holnap jött volna, ke­reshetne szintúgy mint másokat. Ma itt volt kicsi dolgunk a faluban. Vá­sárt rendeztünk. Vettünk harminchét darab marhát « — Más községből hajtották ide őket? A háztájiban. Most felvásároltuk tő­lük és úgy határoztunk, hogy hízóba állítjuk valamennyit. Mindenki jól járt. Ok eladták helyben, mi is meg­vásároltuk helyben, fél délelőtt végez­tünk az egésszel. Ha másfélé me­gyünk marhát vásárolni, két napba is beletelt volna. — Vannak termelőszövetkezetek. ahol még idegenkednek a szerződé­ses hizlalástól, különösen a sertés­hizlalástól... Nekünk jelenleg is 54 hízóra van szerződé­sünk az Állatforgalmi Vállalattal. Többet is tudnánk hizlalni, s lesz !dő, amikor megnöveljük a létszámot Az értük kapott pénzből rendszeresen havi előleget fizetünk a termelőszö­vetkezet tagjainak. KÉSŐBB AZTÁN KIDERÜL, mire gondol az elnök, amikor azt mondta, hogy lesz idő. amikor növelik a lét­számot. Úgy tervezik, hogy a követ­kező esztendőkben fejlesztik az állat- állományt. mert erre minden lehető­ség adva van. Fokozatosan kiselejte­zik, meghizlalják, eladják a tovább- tenyésztésre alkalmatlan egyediket és olyan tenyésztörzset hoznak létre, amely a legkiválóbb utódokat adja. Értenek az állattenyésztéshez és ha növelik a pillangósok vetésterületét, a takarmányozással sem lesz gond. Ma még inkább az a probléma, hogy nem rendelkeznek megfelelő istállók­kal, de a közeljövőberf er a probléma is megoldódik. Most épül. állami tá­mogatással az új. ötven férőhelyes is­tálló, s emellett a közös gazdaság to­vábbfejlesztésére. a gépesítésre Is gondot fordítanak. Utóbb vásároltak egy traktort, amelyben ugyan még nein sok örömüket lelik. HiányMk ugyanis a hozzájavaló pótkocsi, amellyel, ha megvolna, el tudnák végezni a szükséges szállítási műve­leteket. sőt: mellékkeresetre is szert tehetnének, mert a közelben működő tőzegtelep jól fizet a fuvarért. Bosz- szankodva beszélik: nem fe gondol­nánk. mennyi utánajárás kell. ami* sikerül valakinek egy pótkocsit sze- rezni. A Mezöszöv Vállalat, amely hivatva volna ezt leszállítani (a meg­rendelést régen beküld ték) esek hite­geti őket. Lehetséges persze, hogy a Mezoszövnél sincs pillanatnyilag a raktárban egymásra rakosgatva a pótkocsi, de végtére is: mégis csak az ö kötelességük, hogy a megrendelők kívánságait teljesítsék! Vonatkozik ugyanez a FÖMÁV-ra is, ahonnan viszont fűkaszát és ekét rendeltek, amit szintén nem kaptak meg. így a nagy tervezgetés. beruhá­zás ellenére kézzel kaszálták a sok lucernát. Hangoztatni sem kell talán, hogy a késedelmesen érkező fűkasza miatt néhány felelős személynek sű­rűn emlegették a rokonságát A bosszantó gondoktól eltekintve iól halad a munka Nagyrozvágyon. Kérdem az elnököt, csak a tagok dol­goznak? — de majdnem kinevet. Hogy gondolom én azt — feleli — a legkisebbtől, a legidősebbig a »kle­ken van most mindenki. Nem k*B hívni a családtagokat, jönnek ma­guktól. Sokszor inkább az a problé­ma. milyen munkát adjanak nekik. Van munkaerő, szorgalom és leWce- sc-is. Bizakodva mondia tehát: — RENDBEN MEGY MINDEN, írja csak meg nyugodtan. Ami ma még nem jó. holnapra azt is kijavít­juk. Mi már ilyen emberek vagyunk. ónodvári Mikiét résszé, és továbbfejlessze a gyer­mekben a munka, mint elsőren­dű életszükséglet, mint szent kö­telezettség iránti szeretetet. A megyei és városi pártbizottság üdvözletét Kukucska János elvtárt tolmácsolta. Elmondotta, hogy meleg szeretettel fordul egész népünk a pe­dagógusok felé. akik a gyermekből felnőttet formálnak, értelmet diktál­nak bele, elősegítik, hogy majdan a szocializmus építésének hasznot munkálója legyen. A dolgos hétköz­napok lázas munkájában sokszor észre sem vesszük azt a nehéz mun­kát. amit pedagógusaink végeznek. Pedig könnyébb a nyersanyagból kész terméket csinálni, mint a fiatal gyermekből népünk múltját tisztelő, értelmes, szocializmust építő embert nevelni. Ezért a munkáért köszönti Őket szeretettel az egész dolgozó tár­sadalom. Köszönti azokat a tanító­kat. akik az iskolában végzik ezt a munkát és köszönti azokat, akik az iskola falain kívül — József Attila szavaival élve „nem középiskolai fo­kon” — végzik nevelő munkájukat« hogy a „szellem napvilága ragyogjon be” minden dolgozóhoz. Köszöntését azzal a gondolattal fejezte be, hogy további munkájukkal formálja­nak egy olyan új nemzedéket, amely befejezi a szocializmus építését és a kommunizmus épí­tésén munkálkodik majd becsü­lettel az egész nép Javára. Sztojcsev elvtárs. a Bolgár Népköz- társaság budapesti nagykövete mele* gyermekszeretetről tanúskodó felszó­lalásában köszöntötte a pedagóguso­kat és mondta el jókívánságukat ah­hoz a munkához, amellyel a „legdrá­gább virágokat" nevelik. Ezt köve­tően Solti András elvtárs. a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának üd­vözletét tolmácsolta, külön kiemelve a pedagógusok munkájának jelentő­ségét a felnőtt dolgozók továbbkép­zésében. Az úttörők és KlSZ-fiate- lok kedves üdvözlete után a nőtanáca és a szülői munkaközösség nevében köszöntötte az ünneplő pedagóguso­kat Szabó Istvánné elvtársnő. Végezetül Bodnár Ferenc elvtárs, a Borsod megyei. Fekete László elvtárs pedig a Miskolc városi pedagógusok­nak osztotta ki a miniszteri kitüntet téseket és jutalmakat. A kormányki­tüntetésben részesült pedagógusok szombaton a Parlamentben vették át kitüntetésüket. (A kitüntetett peda­gógusok névsorát lapunk más helyén közöljük.) Az Intemacionálé hangjaival ért véget az ünnepség első része. A má­sodik részben a Diósgyőrvasgyári Művészeti Együttes csoportjai ma­gas művészi színvonalú műsorral szórakoztatták az ünneplő pedagógu­sokat. Az esti órákban baráti tár­sasvacsorán vettek részt a kiváló munkát végző nevelők. A járási székhelyeken és községek­ben a mai nap folyamán tartanaki pedagógusnapi ünnepségeket. Szá­mos iskolában a szülői munkaközös­ségek szombaton ünnepelték gyerme­keik nevelőit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents