Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-05 / 132. szám
■8EAKH AGT AROKSZAO vuámp. I960, judas. Harminc éve lakom itt. .. nagymúltú, sajátos kultúrájú település. Anriak idején járási székhely volt. Sajátos kultúráját a régen igen fejlett kéz- művesipar alakította ki. Hegyek közé szorított, régi utcáit járva, most is érezni valami különös levegőt, „gönci légkört” ami valahogyan más, mint a többi falué. — Nagyon meg lehet szeretni ezt a falut — szól Bagaméri Béla pedagógus, a kultúrotthon igazgatója— harminc éve lakom itt. és nem is tudnék már másutt élni. Bagaméri Béla és Kalocsai Nándor, a közönségszervező, vagy ahogyan ő mutatkozott be — a mozis — a kultúrotthonba vehetnek bennünket. Van mivel dicsekedniük. A kultúrotthont nemrégiben hozták rendbe, s tették olyan széppé, amilyennel kevés község dicsekedhet a környéken. Látszik; a vezetők mindent elkövetnek, hogy ez az épület valóban a központja legyen Göncnek. A falon figyelmet keltő plakátok hirdetik a legújabb filmeket — Kalocsai Nándor munkái. A hirdető táblán fényképek. Az épület homlokzatán hatalmas neon betűkkel díszük a felírás: Kossuth Lajos Kultúrotthon. — Mostanában készítettük ezt is — mutat a betűkre Kalocsai —. de még nem tökéletes. A felső sort nem jól kötötték be. Azonban hamarosan rendbehozatjuk. Benn a háromszáz férőhelyes teremben nagy rend, tisztaság fogadja a látogatót. Kellemes hatású, szépen kifestett, barátságos hangulatú helyiség. Sok munkába került a csinosítás — szól Bagaméri pedagógus. A színpadot át kellett tennünk a terem másik végébe. A színpad eredeti helyén „páholy” van. A termet a pincéből fütjük. Az átalakítási munkálatokra 400 ezer forintot fordítottunk. De megérte, mert szép kultúrotthonunk van. Vigyáz is rá mindenki. Dohányozni nem szabad semmilyen előadás alatt. Nálunk még az ismeretterjesztő előadások vezetői is megszokták, hogy csak szünetben gyújtanak rá, .^akkor.is & folyosón. — Mikor szoktak ismeretterjesztő előadásokat tartani? — Havonta átlagban kétszer. — A létszám? __ A témakörtől függ. V altOZÓ. Havonta átlagban 300 ember hallgatja meg á TIT előadóit. A kultúrotthonnak tánccsoportja, színjátszó gárdája, kézimunka szakköre is van. Részt vesznek a felszabadulási kulturális seregszemlén is. A tánccsoport, az egyik megyei versenyen első díjat nyert. A színjátszók is sokat szerepelnek. A község különböző tömegszervei gyakran meghívják őket. A kézimunka szakkör Bukoveczki Györgyné vezetésével, nagyon szép eredménnyel dolgozik. Érdemes többet is beszélni munkájukról, mert a községben hagyománya van a kézimunkának. Az utóbbi években azonban elszaporodtak az ízléstelen hímzések, giccsek. Ezzé „fejlesztet-. ték” az eladásra dolgozó „maszekok." Most is sok ilyen „mű” van még, de a falu asszonyai már egyre gyakrabban kérnek tanácsot a kézimunka szakkör tagjaitól, egyre többen tartják értékesebbnek, szebbnek az ő munkájukat. A jövőben is ápolni, segíteni szeretnénk a kézimunka szakkör munkáját — mondják. — Reméljük, teljesen ki tudják majd szorítani a A folyosóról a szépen rendbehozott, parkosított udvarra mutatnak, -fc Jó, hogy most látogattak meg bennünket és nem néhány héttel ezelőtt — mondják tréfálkozva —, mert akkor i^m mertük volna megmutatni az udvart. Ugyanis tele volt hordókkal és mindenféle limlommal. Most viszont már... Igen, most már szép. Parkosították. — Ott a kerítés mellett azonban még van néhány darab ócskavas... I___ de arra szükségünk van igen, _ szól Kalocsai ugyan. is ezt a gyomlálásért adjuk az úttörőknek. Aztán a tervekről beszélgetnek. Még szebbé akarják tenni a kultúrotthont, méginkább központtá akarják fejleszteni. Érthető a törekvésük, hiszen a falu fiatalsága sok időt tölt itt, és a jövőben valószínűleg még többet fog. Érdekes, szép terveket akarnak megvalósítani. Az udvar fölé üvegtetőt terveztek, hogy ott különféle rendezvényeket lehessen tartani. Ezt aránylag könnyen megvalósíthatónak tartják, mert az udvar két épületszárny között van. A nagy folyosót Is jobban kihasználják majd. — Van még egy dédelgetett tervünk — szól Bagaméri Béla. — Jelentős könyvtárral rendelkezünk, melynek elég nagy az olvasottsága. Szeretnénk még egy klubszobát is berendezni melléje, melyet bőségesen ellátnánk folyóiratokkal. Azt hiszem, ezt a tervünket ősszel mór valóra is váltjuk. — És a kultúrházban is van még tennivalónk — veszi át a szót Kalocsai. — A függöny húzáshoz gépet szerelünk majd be. •—1 Öltözőt építünk a sportpályára ... — Kibővítjük a versenyuszodát... r,,La.í hogy mindig találnak zrznezo, maguknak valami megvalósításra várót, valami hasznos tennivalót... Hiszen szeretik Göncöt, ezt a régi levegőjű, kedves községet. Priska Tibor AKIT MINDENKI SZERET Pedagógusnapon országszerte megkülönböztetett tisztelettel gondolnak idősebbek és fiatalok egyaránt volt tanáraikra, illetve mai oktatóikra. Nem középiskolai tanárról Írok most. hanem a Nehézipart Műszaki Egyetem matematikai tanszékének adjunktusáról, aki pedagógus a szó legnemesebb irtelméDömötör Ferenc az Eötvös Lórdnd Tudományegyetemről egyenesen Miskolcra jött, először a Gépipari Technikumban tanitott, majd két hónap múlva egyetemünk oktatót közé került. Tiz év fáradhatatlan munkája áll mögötte. Olyan múlt. amilyenre .mindenki büszke lehet. Szeretettel emlékeznek rá és szeretik mai tanítványai, a végzett mérnökök és a kazincbarcikai egyetemi előkészítőre járó fiatalok egyaránt. Nehéz olyan tantárgy tanárának népszerűséget szerezni, mint a matematika, mert nagyon sok hallgató csúszott már el vizsgáin és a kellemetlen emlékekre senki sem emlékezik szívesen. Mégis, miben rejlik népszerűsége? Milyenek a módszerei? — Azért lettem pedagógus — mondja —, mert szeretem a fiatalságot, megértem problémáit, ami talán még az egyetemen is nagyon fontos. Egyesek bizonyára arra gondolnak, hogy nála könnyebben lehet vizsgázni, kevesebbet követel, mint más oktatók. Ugyanúgy megköveteli ő is az alapos tudást, mint kollégái, elitéli a lógósokat, és azokat is, akik visszaélnek a nép bizal— A jövő nemzedékének nevelése — mondotta —, nagy felelősséggel járó feladat. A tanárok ne csak órán kérdezzék őket a megvitatásra kerülő anyagból, hanem órán kívül is ismerjék meg tanítványaikat, beszélgessenek el velük ' problémáikról, segítsenek nekik a helyes tanulási módszerek kidolgozásában és ismerjék meg lelki világukat. Ha mégis előfordul összeütközés a hallgatókkal vagy a kollégákkal, az csak a labdarúgópályán történhet, ahol általában ők húzzák a rö- videbbet, mert Dömötör sokáig NB U-es labdarúgó volt. Szabad idejében kollégiumi nevelő, de megtaláljuk őt a sportpályák szélén, amikor éppen tanácsokkal látja el a fiatalokat. Szinte együtt él egyetemünkkel, alapítása óta. Előtte nőtt azzá az egyetem, ami ma, de szeme láttára lettek a diákokból mérnökök, feltalálók. Egyetemünk hőskorában mondotta: a fiatalok sokszor szakérettségivel kerültek főiskolára, és a mai fiatalok számára ismeretlen az a vasszorgalom és tudásszomj, amivel ők tanultak. Kollégiumokban nehéz körülmények között éltek, mégis mindig volt idejük, hogy gondoljanak a jövőre, segítsék egyetemünk építésének előrehaladását. A mai fiatalok között nem találunk annyi vasakarattal rendelkezőt, mint a régiek között, náluk inkább a kampányszerű tanulás játssza a nagyobb szerepet. A kollégiumokban sokkal öntevékenyebbeknek kell lenniük, egyes problémákat önmaguknak kell eldönteni, nem kell mindig külső beavatkozásra várni. Jövő terveiről a következőket mondta: — Szeretném, ha az egyetemi pártbizottság mind többet küldene a fiatalok közé, hogy segítsek nekik problémáik megoldásában. Szeretném támogatni az egyetemi sportéletet és a fiatalok támogatását is kérem ehhez. Íme, egyetemünk egyik oktatója, akit mindenki szeret. Nemcsak azért gondolnak rá szeretettel, mert Pedagógusnap van, hanem azért is, mert ő a munkás hétköznapokon is a tettek embere, igazi pedagógus. Juhász Péter H íd-daru zúg át a csarnok fölött, kompresszor süvöltő hangja remegteti a levegőt. A csarnok két oldalán, a hosszan sorakozó munka- padok mellett overálos emberek hajolnak a villanymotorok fölé. Igazgatnak a horhonyok között, ügyes kezekkel haj- lítgatják a hűvös tapintású dróthuzalokat. A munkapadoknál kimért mozgású férfiak, nagy figyelemmel dolgozó nők váltogatják egymást. Innen is, onnan is felhangzik egy-egy kalapácsütés, gépcsikorgás, üdvözlő kiáltás, asszonynevetés. A munka örök ritmusa lük-« tét zsongva, hullámozva7 a magas falak között. Megszokott, mindennapi kép, mégis felemelő, ünnepi. A munka, „az élet anyja” izzik előttünk elevenen, megtestesülve. Ott van minden fogószorításban, minden tekercselésben, minden kapcsolásban. minden mozdulatban. cA „mentőkpedag.áQiu“ Ez a munkahelye Tűzkő Attilának, a villamosjavító üzem mérnökének. Itt tanította, itt oktatta az elmúlt iskolai évben a Kilián Gimnázium 27 tanulóját a politechnikai órákon. — Nagyon fontosnak tartom ezt a pártmegbí- zatásomat — mondja. — A saját tapasztalataimból tudom, mennyire fontos, hogy a fiatalok gyakorlatban is megismerkedjenek mindazzal, amiről már elméletben tanultak. Egyetemista koromban egyik kollégám, aki a legkitűnőbb elméleti felkészültséggel rendelkezett, képtelen volt beverni egy szeget a deszkába. Nagy jelentőségük van tehát a politechnikai óráknak. Aztán azokról a diákokról beszél, akik részt vettek a politechnikai oktatáson. Szereti őket és szívesen foglalkozik velük. — Sok ügyes gyerek van közöttük — mondja. Némelyikük egészen szép vizsgamunkát készített De meg is van a lehetőségük az ügyeskedésre. Sok helyre el tudtuk őket vezetni. A forgácsolókhoz, a világítási szerelőkhöz, az erőátviteli csoporthoz. Sokat tanulhattak. Az egyik diák például esztergályosnak készül. Azt kérte tőlünk, hogy a politechnikai órák egész ideje alatt a forgácsolóknál lehessen. Bizonyára sokat tanult, aminek majd az érettségi elvégzése után, nagy hasznát veszi szakmájá— Milyen tapasztalatokat szerzett a politechnikai oktatásról az eddig eltelt idő alatt? — Igaz, még csak szeptember óta vagyok a politechnikai órák vezetője, de már így is sokat tapasztaltam. Nemcsak a diákok tanultak, to is. Elsősorban: több önállóságot kell adnunk a diákoknak. Eddig a gépek mellett többnyire csak kisegítettek, figyeltek, de nem kaptak önálló munkát Pedig ez ösztönözné őket és jobban próbára tenné ügyességüket. A jövő tanévben erre már nagyobb gondot akarunk fordítani. A Lenin Kohászati Művek villamos üzemében sokat tanulnak a diákok, hasznosan töltik el idejüket. Kiváló szakemberek foglalkoznak' velük felelősségteljesen. Tűzkő elvtárs sokat tesz a munkától telített üzem megszerettetéséért, munkája nagyban elősegíti a gimnázium és az üzem közötti kapcsolat erősítését. GERGELY MIHÁLY: 111. M ályi és Kistokaj között jártak, amikor Kontz elkáromkodta — A szépannyuk istenit/ Mozdonyt eresztettek nekünk! Mindenki az első résekhez szaladt. Kontz előrerántotta sapkáját, / majd hátrataszitotta. Ez nála mindig a legmélyebb töprengés jele volt. Telefonált. — Balcsák elvtárs, látja azt a mozdonyt?... És mit akar tenni?... Hogy hogy nem tudja? Hát én tudjam egy mozdonyvezető helyett?... Semmi curükk, mert én ma messzire akarok menni!... Akkor ezt csinálja: megáll, és lassan megindul hátrafelé! Figyelje meg, milyen sebességgel jön a vakmozdony, aszerint kapcsoljon maga gyorsabbra!... Végre, csakhogy érti! Szóval felfogjuk. és valamelyikük előremegy. viszi előttünk, amíg másik vágányra lökhetjük! A vonat megállt, majd hátrálni kezdett. A romboló mozdony ilyesz- tően közeledett. Jobbra egy paraszt szántott két tarka tehénnel. Az egyik kun képű puskás, a mezőtúri Tari Adám átszólt a másik — Niz csak, komám! Szántanak! Ihász átment hozzá. Hosszan, szótlanul és sajgó irigységgel nézte a parasztot, aki még csak errefelé se pillantott. Szinte csakazértis leszegte a fejét, konokul a barázdába meredt. Nem érdekelte a világ semmi dolga. De jaó vonna nekünk is Így markolni az ekeszarvát! — mondta Ihász és nagyot nyelt, hogy hallani lehetett a kottyanását. — A magun- klba!... E biztosan a magáit szánA GYŰLÖLET FORRÁSA — ELBESZÉLÉS — — Láccik a tartásán, hogy a magáit! — hagyta jóvá Tari. — Lú nincs, az üvét is besorozták biztosan, elvitte a háború, de jaó a tehín is!... Jámbor jószág! /I mozdony a páncélvonatnak C7* ütközött. De a megsemmisítőnek szánt találkozásból ártatlan koccanás lett. A vonat újból lassított, hallatszott, hogy odakint, baloldalon fut előre Károlyi, a fűtő. Egy perc és már ment vissza a mozdony, utána a páncélvonat. A szántogató paraszt mellé értek megint. Mindenki a baloldali törésnél állt, s bámulták a rettenthetetlen nyugalmú embert. — Láccik, hogy tanyás gazda! — szólalt meg újra a kunképű Tart. — Ott a tanyája is, ni! Csakugyan ott volt nem messze Miskolc felé, közel a vasúthoz a tanya. Sűrű fasor vezetett M belőle a falunak. Odakint elkezdődött a támadás, a tüzérségi pergőtűz, A közeli faluban harangoztak. — Hej, sok főd nem terem drága búzát az idei nyáron! — sóhajtott Ihász. — A sok ugarfőd!... De osztották csak vouna szít a parasztoknak a fődet, a tíz körmükkel is felkaparták vouna! a- Hát nem nektek adták a földet? — kérdezte Kontz. — Nem! — válaszolta csüggedten Ihász és a fejét is tagadóén ingatta. — Nem! — Hát a szövetkezet nem a pa— Nem! — tagadott állhatatosan Ihász. — Ki... kié akkor? — kérdezte mérgesen Lajkó — Az államé? Az uraságoké?... Vagy a vezetősigi?... Tudom is én!... A paraszté nem! — Az... azon csak ne fő... jöjjön a te fejed! Okos emberek ren.. rendezték el a föld dolgát is! — Lehet, hogy okosok, de a föd- hö, meg a parasztho nem irttnek!. Mer másként tudták vouna, hogy a parasztnak föd kell!... Hogy a for- radalotnlul meg kell kapja a fődet! .. Ihász robbanó indulattal vágta oda a szavakat, hogy a többiek meghökkentek. Tari és Bara Simon azonban egyetértőn bólogatott. Tari ki is mondta: — Ez az igazság! f) ajkó Ihász elé perdült, pufók fehér arca keményre fagyott. mint az előbb, amikor a szétugrasz- tott cseheket szedte le egymás után. — Ak... akkor miért vagy te itt, ha nem tét... tetszik neked ez a világ? Ihász dióbama szeme meg se rebbent a másik öklelő tekintetére. — Talán a bíróm vagy te nekem, Lajlajkó?... Még ha komisszár vagy is?!... Itt iragyok, és kisz. nem tartozik rád!... Különben megmondhatom: a hugomir is, akit decemberben egy különítmény megtiport! Mi... miféle különítmény? — A Szentgály főhadnagy külö- Mtménye! — Ho.., hogy hogy? — Mer mi éhes szeginyemberek vadászni mertünk a gróf Andrássy Gyula vadaskertjében!... Meg a kastílyábul is elhordtunk bútorokat, ruhafilit, kinek mi hiányzott.'... Azt hittük, ha már forradalom volt Pesten, az őszirózsás, akkor biztosan más lett a világ is, szabadság van a nípnek!... De bizony a gróf videlmére egy géppuskás századot küldtek Debrecenből Tiszadobra!... Egy csomó embert vigigbotoztak a főtéren! A különítményesek bika- csökkel huszonötöt vágtak a pőre •énekükre!... Nekem is!... Szendi Jánost felakasztották!... A jányo- kat. menyecskéket meg bevitték a szállásukra... Az vout ám csak az igazi megszállás!... Lajkó restellkedve kémlelt kifelé, aztán visszafordult. — És a hu... húgod? —■ A legszebb lányokkal űt is bevitték. .. Negyedmagával pucérra ütköztették a riszeg tisztek, altisztek. osztón feketére subickolták a testüket... Hogy niqer nőjük is le- gyik... Asztán... öt húszán... _ 'T/ utyafajzat! — mondta Dra- hős. krákogott és kiköpött a résen. — Én mondom, hogy kutyafaj zat! ...A nagyháború kismiska volt ehhez képest! Most látszik csak, kik az igazi ellenségek! A halálos ellenségek!... Hát gyűlöltük mi így azokat, akik a túlsó fedezékben dekkoltak?... Az oroszt, vagy az Lajkó láthatóan nagyon mepbán- ta iménti viselkedését. — És a hu... húgoddal mi lett? — faggatta Ihászt. Az a pipáját tömködte, rágyújtott, nagyokat szippantott. Majd oldalról Lajkóra lesett. Észrevette már a hangjából a bocsánatkérést. — Megháborodott szeginy... Csak üldögll otthon, szeret magába lenni. .. Mer a vőlegénye is elhagyta.., Ügy már nem kellett neki. Ül és azt ’anolássza: Mátiszalka gyászba — Sze... szegény!... Az a legény pedig elég hi... hitvány volt... Csönd. —- Pedig jaőkomám vout... ltádd. én nem is haraguttam rá... Te tán szívesen ilnél olyannal, akit megti— Le... lehetséges... — Ezt csak úgy mondod, Lajla• komám!... Ej, eszit vesztette ez c Hallgattak. A vonat zúgott, zengett, odakint pedig nagyokat böffentek a földbe harapó gránátok. — írtak akkoriban a falunkról- sokat, nem olvastad? — Nem... — Az vout csak a megszállás, mondhatom!... Másfélhónapig!.., Lett is annyi szifiliszes!... J9 n mög aszittem, csak a fran- cia szönögáliáktól koll félteni az asszonyainkat! — mondta • Szegedről átszökött Bara Simon. — Mer azok nem subickalnak! Azt szeretik, ha minél fehérebb!... Mög- •'esznek a szőkékér!... Maguk möpöíf hagyták a szánt -* gató parasztot, és a tanyáját. (Folytatjuk)
