Észak-Magyarország, 1960. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-30 / 153. szám

esZAKMAGYARORSZAG A répáshutai tanácson Bármelyik faluban bér, szinte alig győzi jegyezni a sok írnívalót. Mert sok minden történik most a községekben, ami az újságba kívánkozik. Ha csak néhány percig is együtt vagyunk az elnökkel, a tit­kárral, vagy valamelyik vezető funk­ciót betöltő emberrel, máris „beleme- legszünk" a beszélgetésbe és egy­másután telnek meg a jegyzetfüzet lapjai. Mindig van mindenütt mivel büszkélkedni és mindig van meg­valósításra váró terv is. A napokban a répáshutai tanácson egy múlt évi beszámolót lapozgatva, ezt a mondatot olvastam: „Közsé­günkben 1945 előtt 4 kerékpár volt. Most 14 motorkerékpár és 52 kerék­— Igen, sok minden történik a mi falunkban is, — szólt Horváth János, a tanácselnök, mikor hangosan is el­olvastam az imént idézett mondatot. 1945 óta például már hetven háznál is több épült fel. Ez nálunk igen nagy szám, hiszen a mi falunk kis település. De az emberek sok régi házat is lebontanak, amelyek külön­ben még jók, erősek, csak éppen egy bajuk van: régiek. Lakóik pedig már újat, szebbet akarnak, íg;. szinte napról-napra teljesen megváltozik a falu képe. Pár évvel ezelőtt villanyt kaptunk. Még most is nagyon nehéz elhinnem, hogy valóban villany vi­lágít nálunk. Soha nem felejtem el az avatási ünnepséget, a fény ünne­pét. Láttam időn embereket, akik sírtak, amikor kigyulladt a villany. Mennyit dolgoztak ezek az emberek társadalmi munkában érte! Hozzánk Bükkszentkeresztről vezették be az áramot. Ez a falu 14 kilométerre van ide. A község lakói, a répáshutai emberek ásták ki a gödröket, hur­colták az oszlopokat, pedig a hegye­ken keresztül ez nem volt könnyű munka. Mégis vasárnaponkint haj­nalban szinte az egész falu elindult dolgozni. Nem kellett biztatni őket. csak el kellett egyszer mondanom, hogy miről van szó, ők pedig jöttek. — A répáshutai emberek nyára sokszor végeztek mór társadal­mi munkát a község számára. , — így van. Pár hégtel ezelőtt fe­jeztük be például egy 350 méteres útszakasz építését. A falu népe en­nél az építkezésnél is sokat segített. Az elvégzett társadalmi munka ér­téke körülbelül 25 ezer forint. Ilyen nagy összeget tudtunk megtakaríta­ni. pedig nem számítottunk, csak 8000 forintra. így most már ezt az összeget természetesen felhasználjuk majd máshol. — Mit szeretnének építeni belőle? — Először egy új kerítéssel akar­juk körülvenni a tanácsházát, aztán pedig röplabdapólyát is szeretnénk építeni a fiataloknak. Azt hiszem. augusztus húszadikára el is készít­jük. Aztán arról beszélgettünk, hogy milyen változások lesznek Répáshu­tán a következő években. Egy há- romtaniermes iskolát Is akarnak épí­teni. mert a régi már nem megfelelő. Az építés költségének a harminc szá­zalékát a község fizeti. Javítani akar­ják a falu vízellátását is. Egy közös kútból öt hegyre vezetik el a vizet, így tulajdonképpen öt kutat kap a község. A vízvezetékhez szükséges csövekre is a falu lakói adták össze a pénzt, az árkot ugyancsak ők ás­sák társadalmi munkában. — Ilyen emberek között Jó.dolgoz­ni — mondja Horváth János tanács­elnök —. Tudja mindenki, hogy ha a községnek dolgozik, abból saját ma­gának is haszna lesz. Soha nem Is kellett őket agitálni és bizonyára nem is kell később sem. Mindig ké­szek‘segíteni. Igen. az ő munkájuk alakítja, for­málja a falu képét szebbé, tökélete­sebbé. (pt) Társadalmi munka Nagjroi'ágjon A nagyrozvágyi emberek is sokat tesznek községük fejlesztéséért, szé­pítéséért. Most éppen az iskola kör­nyékét parkosítják. Az említett te­rületre eddig már 400 köbméter ho­mokot hordtak. A község lakói sok pénzt takarítanak meg a társadalmi munkával, hiszen az elmúlt hóna­pokban csaknem 14 ezer forint érté­kű munkát végeztek el. Északmagyarországi dalostalálkozó Hazánk felszabadulásának 15. év­fordulója tiszteletére — Miskolc vá­ros Tanácsa végrehajtó bizottságának művelődésügyi osztálya rendezésében kerül sor július 2-án és 3-án, szom­baton és vasárnap az északmagyar­országi dalostalálkozó megrendezésé­re. A kétnapos találkozón az ország különböző részeiből számos kórus, mintegy másfélezer taggal vesz részt. A dalostalálkozó szombaton dél­után kezdődik, amikor az összes résztvevő kórusok a Hősök terére vo­nulnak. Itt Horváth Kiss László ve­zényletével az összkar Lóránd: A párttal, a néppel című kórusművét adja elő. majd Fekete László, a mis­kolci városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke köszönti a dalo­sokat, végül Forral István vezényle­tével Cser Gusztáv: Dal a felszaba­dulásról című kórusművét adja elő a mintegy 1500 dalos. A kórusművek- nél a Lenin Kohászati Művek, illetve a Diósgyőrvasgyári Művészeti Együt­tes szimfónikus zenekara működik közre. Szombaton a késő délutáni órákban kezdődnek a város külön­böző pontjain a kórushangversenyek. A Bartók Béla Zeneművészeti Szak­iskola hangversenytermében a pécsi Erkel Ferenc kórus, a hajduszováti Kodály-kórus, a salgótarjáni Peda­gógus kórus, a pénzjegynyomda ve­gyeskara, a Miskolci MÁV Erkel Fe­renc férfikar és a Csepeli Központi Vasas Énekkar ad hangversenyt. A Kamaraszínházban a mezőkeresztesi Aranykalász Szövetkezet férfikara, az orosházi Petőfi énekkar, a Mis­kolci Városi Szövetkezeti Bizottság vegyeskara, a Borsod megyei Peda­gógus férfikar és a nyíregyházi Jó­zsef Attila Művelődési Ház központi énoi'kar* szerepel. A Bartók Béla IV 'lődési Házban a székesfehér­vári Vasutas énekkart, a Baranya megyei Építők énekkarát, a Diós­győri Ady Endre Művelődési Klub kórusát, a HVDSZ Liszt Ferenc köz­ponti énekkarát, a székesfehérvári Városi Művelődési Ház központi énekkarát és a Diósgyőrvasgyári Mű­vészeti Együttes vegyeskarát hallhat­juk- A Szakszervezetek Megyei Taná­csa Művelődési Otthonában mutat­kozik be a gyöngyösi Városi Műve­lődési Ház vegyeskara. az úzdi Ko­hászati üzemek énekkara, a perecest Bányász férfikar, a csépai földmű- vesszövetkezet parasztkórusa, vala­mint a Fővárosi Villamosvasút férfi­Szombaton este 9 órai kezdette1 Lillafüreden, a Palota Szálló függő- kertjében a bástyákon kerül sor a nagyszabású ünnepi díszhangver­senyre. Ezen 12 énekkar ad ízelítő' felkészültségéből, maid a műsor ti­zenharmadik számaként a dalosta­lálkozó összes résztvevői — a Diós­győrvasgyári Szimfónikus Zenekar közreműködésével — és Cser Gusztáv vezényletével mutatják be Lóránd: A párttal, a néppel és Cser: Dal a felszabadulásról című kórusműveit. Vasárnap délelőtt kerül sor a kar­nagyok szakmai megbeszélésére, s ugyancsak vasárnap délelőtt a Mis­kolci MÁV Igazgatóság fúvószene­kara térzenét ad a Szabadság téren. Új műveken dolgoznak a magyar írók A nyári szünetben az írói „alkotó műhelyekben’’ változatlanul folyik a munka. Az MTI munkatársa kérdést intézett néhány íróhoz. Dobozy Imre most fejezte be új, mai tárgyú filmjének forgatóköny­vét; egy termelőszövetkezet történe­tét dolgozta fel filmjében. Németh László Bolyai Jánosról, a nagy magyar matematikusról ír ti-- zenöt képből álló drámát. A neves Író lengyelül tanul és matematikával ‘foglalkozik legújabb alkotásához. Darvas József a Nemzeti Színház­nak ír újabb színpadi alkotást, a da­rab a mai falu életéről szól. Illés Bé­la nagysikerű Anekdoták könyve című, kétkötetes gyűjteményének folytatásán, újabb anekdotákon dol­gozik. Illyés Gyula mai tárgyú szo- ciográfiát készített. Szabó Pál jelenleg szülőfalujában, Biharugrán tartózkodik. Az író Ti­szán innen. Dunán túl című regényé­nek folytatását írja. amelyben egy falusi körorvos történetében megele­venedik egyik most születő, vajúdó szocialista falu élete. Földeák János új regényen dolgo­zik. A Kegyetlen napok című könyv a szocialista építés ellenforradalom előtti időszakáról szól. Mások vittek rossz utakra...66 9? A telep, ahol lakik, még a múlt rendszerből felejtódött itt. A szűk ablakok mögött, az alacsony kony­hákban még terjed a pletyka, és ta­lán a babona is. De mindkettő csak úgy, hogy az „ember", a családfő ne tudjon róla. Mindenki ismer minden­kit, és a családi titkokat is hűen to­vábbítja a papirvékony válaszfal. Amikor János és felesége kéz a kéz­ben végigsétál a barakkszerü házak előtt, megindult a susmus. — Mi történt1 Volt alapja a kérdésnek. Mióta a telepen laknak, ilyet még nem lát­tak. Annál többet tudtak azonban arról, hogy János — ez a 42 éves — jó beosztású szomszéd részegen tá­molyog haza. A közeli szomszédok tudták, hogy a fizetését nem is olyan ritkán, alaposan megvámolva adja haza. Volt úgy. hogy belemelegedett a dalolásba és 700 forintot is ..meg­zenésített". A cimborák és egyes munkatársak már várták az alkalmat, hogy a már legénykorában is nagyivó baráttal összeakadjanak. Már kitapasztalták, hogy nem sok kell neki az utóbbi időben, és akkor kész... A család remegve várta az estéket. Felesége, ez a törékeny, a sok rette­gésben korán megöregedett fiatal- asszony. félt a találkozástól. „Nem, csak azértsem szólok". De meg le­het-e állni ezt akár csak egy szó nél­kül is? Mit szólnak a szomszédok, hogy az élőmunkát gyermekeinek nem jut annyi ruha, annyi cipó, mint a jóval kisebb fizetésű szomszédok­nak. És egyetlen szó már elég volt. Semmit sem nézve ütötte feleségét. A gyerekek másnap mit mondjanak az iskolában? Részeg volt apu? Nem! Ezt nem lehet. Az osztálykönyvben pedig sorakoztak a kettesek. — Mi történt hát? Csuhán Béla tud a legtöbbet erről. Február 16-án jelentkezett nála az alkohol elvonó kúrára egy hengerműi elómunkás. Elmesélte nagy szégye­nét. Mindent őszintén. Azt is, hogy feleségét üti-veri. Nem bír az ide­geinek parancsolni. Csak a bor az istene. Ha öt forintja van, már égeti a zsebét. De csak a borért reszket. A szomszédok már szinte utálják. Kér­ték, telepítsék őket máshová. A kezelés megkezdődött. Egy hó­nap múlva, március IS-én pedig az intézményes része befejeződött. János szorgalmasan eljárt a próbo- ivásokra, állta a szavát. Rendes em­ber akart lenni. Csuhán Béla elvtárs azóta már többször is meglátogatta lakásán, és vitte a tablettát — a teljes felgyógyu­lás legfőbb segédeszközét. Ez történt csupán. Egy ember vlsz- sza akart fordulni a lejtőn. Segítő kézért nyúlt, és megfogták kezét. Ha szóba kerülnek „régi" botrányai, le­süti szemét. Azt nem ö, azt az alko­hol csinálta. A hajdani fenegyerek mosni segít feleségének. Esténkint maga nihilé ülteti gyerekeit. A fiát és lányát. Kérdezi a leckét. Vasárnap pedig — kéz a kézben —* elindulnak végig a telepen a futball­meccsre. Utána — kettesben — egy pohár sörre beülitek valahová. János azonban csak a felét issza meg. Sok egy pohárral egyszerre. Egy ember az ózdi százból, akit si­került a több éves alkohol-mámorból kigyógyítani. Megállt a lejtőn, mert meg akart állni! Nem azok vezették vissza az élet­be. akik rossz utakra vitték. A tár­sadalom, a nii társadalmunk nyújtot­ta ki segítő kezét. Eredményesen. — Fenyves István — Ötven éves érettségi találkozó A Közgazdasági Technikum ke­reskedelmi tagozata elődjének, a volt Kereskedelmi Fiúiskola ötven évvel ezelőtt érettségizett növendé­keinek a találkozója zajlott le a na­pokban az iskola • épületében. Kis­martoni Károly, az intézet jelenlegi vezetője fogadta az intézet hajdani tanítványait, akik régi, félévszázad előtti diákélményei felelevenítése közben várták egyetlen életben lévő tanárukat, Bank Sándor nyugalma­zott igazgatót. Az ötven évvel ezelőtt érettségizők közül nyolcán tudtak megjelenni ezen az ünnepi alkalmon. Baráti* be­szélgetésben idézték fel régi igazga­tójuk, volt tanáraik és tanulótársaik emlékét, majd az iskola előcsarnoká­ban lévő emléktábla előtt a háború­ban hősi halált halt, volt tanulótér- saik emlékének áldoztak.-Az emlék­tábla előtt Jávor Alfréd budapesti színművész, az iskola volt növendé­ke Móra Ferenc müveiből adott elő. Felkeresték a volt osztálytermeket, felidézték a félévszázad előtti diák­életük ma már meghatóan kedves, színes epizódjait és az eltelt idők változásait. Bank Sándor volt taná­rukon és az iskola jelenlegi igazga­tóján kívül a jubilánsok közül Baum- garten Emil postatiszt (Miskolc). Já­vor Alfréd színművész (Budapest), Vidor Aladár pénzügyi előadó (Bu­dapest), Frank Zoltán pénzügyi elő­adó (Budapest), Wertheimer Adolf nyugalmazott vállalati igazgató (Bu­dapest), Kovács Béla festőművész (Budapest). Bodnár József főkönyvelő (Debrecen) és Majzler Andor gazdál­kodó (Tolcsva) vett részt a kedves, megható érettségi találkozón, amely­nek szervezéséért, előkészítéséért Baumgarten Emilt illeti dicséret. A Hazafias Népfront Megyei és Városi Bizottsága 1960. július 1-én. péntek délután 14 óra 30 perckor a vasgyári SZABADSÁG-kertben (esős időben a Művelődési Házban) Béke-nagy gyűlést rendez, melyre szeretettel meghívjuk a város lakosságát. A nagygyűlés előadója: VAS8 ISTVÁNNÉ, az országgyűlés alelnö- ke, a Hazafias Népfront országos titkára. vázára. Látszott, az asszony kapálni volt, most megy hazafelé. Szederkénybe. Állt, nézte “a gépkocsit és nem szólt semmit. Mit akarhat ez az asszony? Nem tudtam elképzelni. Már-mér arra gondol­tam. hogy gépkocsivezetőnk valamikor talán elgázolta a "csir­kéjét, s most megismerte az autót. Szóltam is a gépkocsi­vezetőnek: Széles nagy országút... Tlszapartl echó níh.tAn unit de a NaP még n13«3830 iárt Sehol ueiuzan volt, egy feIhö Szokatlan hőség, fülledt levegő telepedett az újvárosra. A tűző Nap az árnyékba kény- szeritette az embereket, az utcákon lézengőket. A kőművesek a nagy melegben is éppen úgy dolgoztak, mint máskor. A fő­utcán parkosítottak, úthenger cammogott a népbolt előtti úton, az iskola előtt gyerekek kergették a labdát, t;h:rau'.ó érkezett friss kenyérrel, szóval minden olyan volt, mint hét­köznapon szokott lenni. A távolban szinte remegett a levegő. Az erőmű kéményei messzire jelezték: minden kazán dolgozik, minden turbina termel, ömlött a füst a kormoövégű kéményekből. A várost körülölelő erdősáv egészen megszürkült a portól. Arszonyok, gyerekek telepedtek le a fák tövébe. Itt volt a leghűvösebb. Idelátszott a Tiszapart füzeseinek egy része, a Szederkény felőli. Jobbra, a legényszál lások közötti épület sarkától látni lehetett az óriéstartályokal. csillogtak a napfényben. Az egyiket éppen akkor festették pirosra, a másikat akkor hegesztették. Olyan vidék ez. ahol van néznivaló, nem vé:z a semmibe a távoli horizont, minden irányban megfogja va­lami a kíváncsiskodó tekintetet. Egykor lapály, legelő volt lt.t mindenütt a Tiszamentén. Most meg egyik ámulatból a má­sikba esik az ember. Hogyan is mondta a francia technikus, aki ott dolgozik az épülő tiszapalkonyai üzemben? ..Nagy merészség volt, hogy erre a puszta helyre Ilyen hatalmas ipari centrumot építenek." MorófTcÍG? Miért? Persze Franciaországban más a merészség í heIyzet on összezsúfolják az üzemeket, és ahogyan ugyancsak a francia mondotta: „Rossz a levegő, sok a baleret...” Igen, hát ezért ide hozzuk ezeket az új. nagy gyárakat. De nem is erről akarok én beszélni. Ültünk a gépkocsiban, az egyik épület ámvékában. Az ajtókat is kinyitottuk, hogy huzatos legyen a Pobjeda belseje. A gépkocsivezető lassan elszunnyadt. Én pedig éppen azon töprengtem, vajon mi lesz a neve ennek az újvárosnak. Tisza- palkonya vagy Tiszaszederkénv Újváros? Mert még nem dön­töttek a dologban. A szederkényiek a ms*ukénak valHák. mert egv része szederkényi földeken énül. de ezt mond iák a palkonyaiak Is. azt. hog” Tisza na 1 kény" nagvobh község, legyen hát az ú»város neve: Tisz-palkonva Újváros. Vita'koz- nak most ezen. Én is vitatkoztam másamban. s rgvszárcsák ... Egy parasztasszony állt meg a kocsi mellett. Eeysz°rű Béni. hétköznapi ruhában. Kerékpárral érkezett, de csak tolta maga mellett. Egy kapa és egy sarló volt rákötve a bicikli — Te. nézd már! Itt áll egy asszony percek óta és csak nézi az autót. Nem ismered? — Nem! Ezért kár volt félkölteni... At aeernnu sciiette‘ hogy róla beszélünk, elmosolyo- dott. egy lépést tett a kocsi felé és meg­szólalt: — A férjemet várom, bement a népboltba. Gondoltam, addig megállók itt a hűvösön és megnézem ezt az autót. — Tessék, csak nézze nyugodtan ... — Milyen gyártmány’ — szegezte nekünk a kérdést. — Pobjeda —■ mondtuk és már furdalt a kíváncsiság. — És az jó? — Jó! — A motorja? — Az is Jó. — Bír menni? — Bír. i. — Ez persze drága, ugye? — Van olcsóbb is... — Tudom, például a-Skoda, meg a Varburg... — De azért a Skoda is jó. ugye? — kérdezte, közben meg­igazította a kerékpár vázára kötőt» kapanyelet. De ezt csak azért tette, hogy foglalkozzon valamivel. Mert fel volt az erő­sítve alaposan. Aztán a népbolt irányába nézett, s folytatta a kérdezősködést: — Jó egy ilyen kocsi, igaz? — Igaz... • — De ez valamilyen vállalaté, úgy sejtem.,. — Ügy van... — És maguk mit javasolnának, melyik kocsit érdemesebb megvenni, a Skodát vagy azt a másikat? — Miért kérdezi? Az asszony szélesen mosolygott. Barnára égett arcából csak fehér fogai villantak ki, s olyan huncutkósan nézett ránk, mintha valamiféle tréfán törte volna a fejét. De nem tréfált. Azt mondta: — A fiam most akar autót venni. És nem tudott még dönteni, milyet vegyen. Pedig ért hozzá... — Hol dolgozik a fia? __Pesten az gyárban. Gépészmérnök. Aztán ' összerakott egy kis pénzt, már van 70 ezer forintja. Hát ezért érdeklődtem, ne haragudjanak. A fiam 26 éves. és ... Nem folytatta, megjött a férje, ö is kerékpárt tolt maga mellett, arra Is egy kapa volt felerősítve. Köszöntek, s hirtelen elindultak az ebédlő irányába. Még azt se érkeztem megkér­dezni. hogy hívják a fiát. Utánuk néztem, de akkor már messze jártak, szaporán taposták a pedálokat. A gépkocsivezetővel jóé nevettünk. Hát nem furcsa, hogy valakinek 70 ezer forintja van és nem tud dönteni, hogy mi­lyen autót vegyen? ... A gépkocsivezetőt Ismét elnyomta az álom. Én tovább gondolkodtam: hogyan lenne jobb, ha Tiszapalkonya vagy Tiszaszederkény Újváros lenne a neve ennek a kibontakozó, szép tlszaparti városnak? Dehát érdemes ezen gondolkodni? Nem mindegy, mi lesz a neve? Hiszen nem ez a lényeg. Inkább talán az, amit az a parasztasszony mondott. Igen. az a lényeg. Más lett itt a világ az egykori puszta helvén. Hol vannak ma már az egykor rongyos tiszaszederkénvf és pal- konyai halászok? Valami változás azért mégiscsak történt itt ezen a hatalmas lapályon .. Mondtam is akkor a gépkocsivezetőnek: __ majd megtudom annak az asszony­V alahogyan nak vaev a flának a nPvét De saJn09 nem tudtam meg. Nem volt időm. Különben minek is. Az egykori halászok gyermekei már nem a Ti'z*hátán ..nyarga- lásznak". Autót vesznek, s övék a széles nagy országút, az ú] élet új. végtelen hosszú és egyre hosszabbodó országútin ... Szegedi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents